Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-23 / 119. szám
1990. MÁJUS 23., SZERDA lan 5 Naturista kemping Horányban Akik már nekivágtak (Vimola Károly felvétele) Panaszkodnak a szakemberek, hogy rossz idők járnak az idegenforgalomra. Bár — ha belegondolunk — tulajdonképpen nem is csoda, hogy nem jönnek sem a külföldi, sem a hazai vendégek. Az itthoniaknak a magyar szállodák és éttermek árai megfizethetetlenek. Hasonló cipőben járnak a kelet-európai szomszédos országokból érkezők is. A nyugati turisták tudnák ugyan fizetni, de nekik sem nagyon éri meg, mert a drága szolgáltatások színvonala bizony meglehetősen alacsony. Kevés például a speciális igényeket kielégítő hotel, üdülőtelep, vendéglő vagy szórakozóhely. A különleges szolgáltatások bővülését jelzi, hogy idén két újabb naturista kemping nyitott. Az egyik a Balatoh mellett. Almádiban, a másik a Szentendrei-szigeten várja a vendégeket. Érdeklődők minden' bizonnyal—bőven lesznek, hiszen a ruhátlan napozásnak és fürdőzésnek számos híve van külföldön és már Magyarországon is. A Szentendrei-szigeten lévő horányi kemping május 1-jén nyitott, s október 15-ig fogadja az odaérkezőket. A vízparti telep kerítésén belül 200 lakókocsinak, illetve sátornak jut hely, de faházak is várják a vendégeket. Az árak is elfogadhatóak: személyenként naponta 50 forintot kell fizetni. A sátorverés vagy a lakókocsi beállítása 120 forintba kerül, és napi 50 forintért a kutya is ott lehet a ruhátlan gazdival. K. A. Helyszíni szemle Épül a második gázátadó A lakosság kívánságának tett eleget a Szigetszentmikló- si Tanács, amikor napirendre tűzte, hogy a lakótelep után öfahiban is megteremti a gázellátás feltételeit. Ennek megfelelően láttak hozzá — jórészt lakossági erők bevonásával — e területek gázellátási programjának kivitelezéséhez. A tavaly megkezdett munkát most tovább folytatják. A napokban a Temető út—Sport út—Dunaharaszti út és Gábor Áron utca által határolt területen hozzáláttak a kivitelezéshez. A Baross, a Jókai, a Zrínyi és a Bajza utcákban hozzáláttak a földmunkákhoz, de egyes szakaszokon már sor került a gerincvezeték lefektetésére is. A tervek szerint ebben az évben mintegy 10 kilométernyi gázvezetéket helyeznek üzembe. A város egész belterületén 1994-re megoldják a gázellátást. A vezetéképítéshez kapcsolódóan, a Losonczy utcai — már működő — gázfogadó állomás után, megkezdik a 2. számú gázfogadó telepítését is a Határ út szomszédságában. A szakemberek e napokban tartanak helyszíni szemlét, hogy a gázátadó pontos helyét kijelöljék. K. Z. Bevásarlóközpont-épitési láz Szentendrén A parkolóügy kész teátrum Szentendrén az utóbbi időben kitört a bevásárlóközpontépítési láz. A régi Teátrum étterem átalakítása már folyik, itt kisebb üzlethelyiségeket lehet majd bérelni. Egy másik aruház építése viszont várat magára. Hetekkel, hónapokkal ezelőtt felvetődött, hogy valamiképpen hasznosítani kellene a lies autóút melletti kihasználatlan parkolót. A tanács végrehajtó bizottsági, valamint testületi ülésén részt vevők — annak idején — még sziporkáztak az ötletektől. A turistaparadicsomban élők elhatározták, hogy ide is egy bevásárlóközpontot építenek — mondván, ez a város, a hétvégi telkek lakóival, külföldiekkel és nem utolsósorban a környező településeken élőkkel akár három nagy bevásárlóegység3t is elbírna. A Dunakanyar kapujában egyre inkább szükség van az effajta szolgáltatások bővítésére. A parkolóra építendő épületkomplexum elképzelését megvalósítandó, a városrendezési tervbe is belevették. Az idén, év elején írták ki a pályázatokat. A szép számmal beérkezett pályázatok között volt a Castrum Kft.-é is, mely felajánlotta, ha a Szentendrei Tanács ÉRDEKSZOVETSEG Csak gazdálkodóknak A magyar falvakban a magántermelést, a termelők és gazdálkodók érdekvédelmét legfelsőbb szinteken is támogatják, .számos eszközzel segítik. Ennek egyik jelentős megnyilvánulása, hogy a magán- termelők érdekképviseletére, gazdasági feltételrendszerének biztosítására az Országos Gazdaszövetség, valamint a Magyar Agrárkamara együttműködési szerződést kötött. Az eseménnyel kapcsolatban dr. Orbán Ferenc, a Magyar Agrárkamara ügyvezető igazgatója elmondta, hogy markánsan működő gazdaszövetségi szervezetekre van szükség. Olyanokra, amelyek értően gyűjtik össze a falvakban élők igényeit. Ezeknek a szervezeteknek és a már funkcionáló magántermelői egyesületeknek az információközvetítés módszerét kell kiépíteniük. Rendkívül hiányosak a termelők pénzügyi, jogi és piaci ismeretei. Sok esetben már bebizonyosodott, még diplomásoknak is gondot okoz az, hogy milyen úton-módon juthatnak hozzá az igényelt bankhitelekhez. Az Országos Gazda- szövetség. valamint a Magyar Agrárkamara segítséget kíván nyújtani a meglévő technikai eszközök birtokában és szakembergárdájával a rászorulóknak. A kialakított szaktanácsadói gárda ingyen szolgáltatást biztosít. Dr. Orbán Ferenc, külön is hangsúlyozta, hogy szervezetük az új, formálódó agrárpolitikát támogatja, s ahhoz idomulva kívánja elősegíteni a magángazdálkodók érdekeinek, törekvéseiknek gyakorlati segítését. Gy. L. biztosítja a földterületet, és még ad 20 millió forintot, akkor ők 40 millió forinttal járulnak hozzá a „nagyberuházáshoz”. A testület ezt az ajánlatot elutasította. Ugyancsak az év elején jelentkezett elképzeléseivel a SOLGET—L EZER francia— magyar kft. Március első napjaiban felröppent a hír, hogy a megállapodás megszületett. Erről a városiak a Szentendre és Vidéke című újság hasábjairól is értesülhettek. Dr. Bíró Zoltán osztályvezető elmondta, hogy külföldi tőke bevonásával kezdődik meg az építkezés, előreláthatóan már a nyár elején. Kiderült, hogy a kft. a tervezőmunkálatokra i>s szerződést kötött. A közös vállalat ajánlatát tartották a legkedvezőbbnek, s a döntésben az is befolyásoló tényező volt, hogy a SOLGET—LÉZER a későbbiekben a római kori romkert feltárási és ; end ez esi munkáiba szintén bekapcsolóik. Erről a kft.-ről kiderült még, hogy egy nagyszabású dunakanyari program kivitelezői között is ott van. összegezve ezeket az imponáló adalékokat, nem csoda, hogy erről a bevásárlóközpontról már nemcsak éjszaka, hanem nappal is álmodtak a szentendreiek. Látták maguk előtt a nagy, nyugati testvéreihez hasonló szupermarketet, melyben a lakossági szolgáltatások minden fajtáját szavatolják. Az árak sem csapnak a csillagos égig, s ha valaki netán elfáradna a nagy bevásárlás után, akkor ott helyben kényelmesen megebédelhet, felveheti a gyermekét a megőrzőből és a több épületből álló komplexum közötti sétálóutcákon elnyalhat egy fagylaltot. A parkolót — az ígéretek szerint —, ha az üzlet megköttetik, nem éri bántódás, területét nem fogják megcsonkítani. Zárójelben jegyezném meg, hogy ebben az időben az is elterjedt, hogy az építési terület rendezését elkezdték ... Azután a szép álomkép, mint egy felforrósodott üvegpohár, szétpukkant. A tanács testületi ülésén újra és újra s-óba került, hogy nem szabad (lett volna) elhamarkodni a döntést. Voltak, akik azt javasolták: meg kell várni a helyhatósági választásokat, az új önkormányzat megszületését. Egyesek azt állították: a tárgyalásokat különböző cégekkel, vállalkozókkal tovább kell folytatni, s csak a szerződéskötést kell az újakra hagyni. A napokban megtartott, rendkívüli tanácsülésen többségi szavazással visszavonták a SOLGET—LÉZER Kft.-vel kötött megállapodást. A döntést azzal indokolták, hogy a közös vállalat elképzeléseit sem tartják megfelelőnek. Ezen az összejövetelen alakítottak egy bizottságot, melyben a különböző pártok és politikai szervezetek is képviseltetik magukat, ök vizsgálják felül az új önkormányzat megszületéséig a parkolóra építendő bevásárlóközpont megvalósítására beérkezett javaslatokat, ajánlatokat. Az ügy jelenleg ott tart, hogy volt szerződés, nincs szerződés. És egyelőre bevásárlóközpont sem épül a parkolóra. így a Dunakanyar kapujában élőknek egy időre meg kell majd elégedniük a Teátrum étterem helyén épülő áruházzal. Hát nem kész színház ez az épít- kezősdi?.., M. Ï. Vidéki betegek kálváriája A leszózolékolús külön műsor Nem könnyű a vidéki ember sorsa, kivált nem azé, aki egy nagyváros vonzásában él. A városközeli településeket valami tudatos nemtörődömséggel elhanyagolták, nincs elég és megfelelő iskola, nincs munkalehetőség. Az Ür 1960. esztendejében is rájárt a rúd az egyházra. Akkor persze már jó tíz éve hajtogatták nekünk, hogy nincs Isten, úgyhogy meg sem lepődtünk ezen. Közben találtunk más bálványokat, amolyan szocialista messiásokat, akik, mint mondták, éjt nappallá téve fáradoztak jólétünkön. Mi ezért megtapsoltuk őket eleinte, ordítva ünnepeltük új, szabad, kizsákmányolásmentes életünket, később aztán már nem tapsoltunk, csak ünnepeltünk, ami kötelező nem volt ugyan, csupán ajánlatos. Egyszóval lassanként konszolidálódtunk. És 1960 éppúgy eltelt volna, mint 59 vagy 61, sőt tulajdonképpen el is telt. Az a történet, amiről néhány gyomverte lépcsőfok mesél az aszódi nevelőintézet udvarán, pusztán egy aprócska adalék a korhoz. Hisz, ha belegondolunk, minden forradalomban százával tüzeltek el képkereteket és zongorákat, öntöttek ágyút a harangokból. Talán ilyen a forradalmak természete: túlságosan sietősek és nagyszerűek ahhoz, hogy törődjenek az értékekkel. 1960-ban azonban semmilyen forradalom nem volt nálunk. Az aszódi nevelőintézet templomát mégis lerombolták. — Éppen ez a legelkeserí- tőbb az egészben magyarázza Szarka Attila, a nevelőintézet igazgatóhelyettese. — A templomot 1904—05-ben építették, túlélte a két világháborút, átvészelte a legvéFociznak a megszentelt csontok felett Az oltár magtárba került resebb kommunizmus idejét, aztán a konszolidáció kezdetén egyszerűen lerobbantották. Történt pedig mindez az akkori Munkaügyi Minisztérium és az Egyházügyi Hivatal jóváhagyásával. Hogy pontosan kinek a fejében született meg ez a szörnyű ötlet, az nem derült ki, az indoklás mindenesetre elké- pesztőbb nem is lehet: a járási tanács egy SZTK-rende- lő építéséhez igényelte a bontott anyagokat. Nem véletlen, hogy a plébános kiátkozott valakit az engedélyezés miatt. □ Ma már sajnos csak képeken láthatjuk a hajdani templomot. Mégis, mit ismerünk róla? Mekkora volt, mire használták? — Létezik egy, a századelőn kiadott könyv a javítóintézetekről, mely erről az épületről is megemlékezik. A templomban eszerint római katolikus, protestáns és izraelita istentiszteleteket egyaránt tartottak. a falak által határolt terület több mint kétszáz négyzetméter volt, a légűrtartalomra vonatkozó adatok 2453 köbméterről beszélnek. Meglehetősen impozáns látvány lehetett tehát hajdan Istennek ez a háza. Belsejét freskók díszítették, melyek sajnos megsemmisültek a bontáskor. Az oltárt a domonyi magtárba vitték annak idején, ahol később szintén egy templomot létesítettek, a két harangot a járási tanács vette át, megmenekültek a kely- hek és néhány festmény, eltűntek viszont a miseruhák azóta. □ Nem tiltakozott senki akkoriban a pusztítás ellen? — A javítóintézet természetesen nem emelte fel a szavát, nem volt divat az ilyen. Abban az időben virágzott az a nagy szocialista koncepció, miszerint a társadalom fejlődése magával hozza a bűnözés és a vallás megszűnését. Nos, néhányan, úgy látszik, arra gondoltak 1960-ban, hogy felgyorsítják ezt a folyamatot. Magán a településen természetesen hatalmas felzúdulást váltott ki a robbantás, hisz a helybeliek is használták a templomot. — ... Amelyből mára egy gyomverte lépcsősor maradt csupán. Egy lépcsősor, ami régen egy épülethez, ma a semmibe vezet. — Pontosabban egy kézi- labdapályát alakítottak ki a megszentelt földön. Mondhatnám úgy is, megszentség- telenítették a helyet. Az egykori templom alatti szent síron például naponta fociznak a gyerekek. Még valamiért nagyon fájó azonban ez a rombolás. Az intézet növendékeit tudniillik így megfosztották a választás lehetőségétől. Ide szó szerint évekig nem tette be pap a lábát. Csak mostanában változott a helyzet. Az aszódi plébános hetente egyszer átjön hittant oktatni, és szeretném, ha az épületben minél előbb megnyithatnánk egy kápolnát. Az igazi megoldást persze az intézeti lelkészt státus felállítása jelentené, tehát egy olyan ember kellene ide, aki az otthonban lakna, és folyamatosan foglalkozna a fiúkkal □ Léteznek adatok arról, hogy a gyerekek közül hányán vallásosak? — Az első felmérések szerint a mintegy 150 növendékből 64 igényelné az istentiszteleteket. Ez a szám szerintem nagyjából úgy 50 körül stagnálhatna. Nem véletlen tehát, hogy arra gondoltunk, a régi, lerobbantott templomot újjá kellene építeni. Sajnos a pénzünk kevés, egyelőre csupán a hely az, amivel rendelkezünk. Egy alapítványt szeretnénk ezért létrehozni, hogy külső segítséggel valósíthassuk meg az elképzeléseinket. Tárgyaltunk már a domonyiakkal is, és semmi akadálya annak, hogy az innen odakerült dolgokat visszakapjuk. Tudjuk, ez óriási áldozat tőlük, bár megígértük, hogy cserébe a növendékek megpróbálják pótolni az ottani oltárt egy egyszerűbbel. Ugyanakkor megkíséreljük máshonnan is visszaszerezni a hajdan széthordott javakat, ami persze nem lesz könnyű ennyi év után. □ Az eredeti templom újbóli elkészítése azonban százmilliókba kerülhet. Nem hiszem, hogy lenne olyan alapítvány, ami ezt fedezni tudná. — Természetesen mi is számoltunk ezzel. Azt viszont mindenképp el akarjuk érni, hogy egy kisebb, olcsóbb templomot építhessünk a régi helyére, addig pedig ideiglenes jelleggel működhetne a már említett kápolna az intézet falai között. Mert hogy valaminek működnie kell, az nem vitás. Arról ugyanis, hogy miben higgyenek az emberek, nem egy rendszer hivatott dönteni. A rendszernek csupán biztosítania kell a hit gyakorlásához szükséges feltételeket. Ez az, amiről soha nem szabad elfeledkezni. Falusy Zsigmond A kisvárosokban van szakrendelő, van kórház is, némely vizsgálatra mégis be kell utazni a megyeszékhelyre, esetünkben Pestre. A faluban, a községben már rosszabb a helyzet, itt már csak egy körzeti orvos rendel. íme néhány példa: ifjú Kovács Zsigmondné Pécelről jár be Pestre az egyik gyerekkel, akinek krónikus középfülgyulladása van. Tavaly novemberben kezdődött, a kezelés nyomán valamelyest javult, aztán újra kiújult a betegség. A bajon túl a legnagyobb gond az utazgatás. Oda-vissza pont két óra az út. Ráadásként a váróban eltöltött idő. Vagyis: egyetlen kezelésre egy egész nap rámegy. Maglódi helyzetkép Oláh Gyula rokkantnyugdíjas tálalásában: A községnek van körzeti orvosa, de szakrendelésre Pestre kell bejárni. Gondozóba Monorra, kórházba Ke- repestarcsára. A leszázalékolái egy külön „műsor”, aki ebben „fellép”, ember legyen a talpán. Cegléden van a kirendeltség, Nagykőrösön a bizottság, Pesten a döntőbizottság. Más. Idős asszony várakozik a fülészeten, nagyothall, valami baj van a hallókészülékével, amit Pesten kapott. A lúdtalpbetét is „sántít”, azl úgyszintén Pesten, de egy másik kórházban adták. Most utazni kéne, javíttatni mind a kettőt. De hol van már ereje ehhez egy idős asszonynak? — Nézze, milyen dagadt — mutat a lábára. — Jó, ha az egyik helyre eljutok, nem hogy kettőre. — Vajha eljön az idő, hogy a beteg ember ne kényszerüljön utazgatni? — kérdi tőlem, s még hozzáteszi: — milyen szép is lenne, ha egy vidéki településen is adva volna minden az élethez: a tanuláshoz, a munkáfioz, időseknek — betegeknek a gyógykezeléshez. horváth
