Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-22 / 118. szám

1990. MÄJXJS 22., KEDD a fóti idősek khsbjáimn Vészjelző a kisöreg nyakában A fóti idősek klubjának jó híre eljutott messzi földre. A napokban Ursula Schölten ve­zetésével Düsseldorfból ér­keztek idős vendégek, csak­nem félszázan. A kondérban főtt a hamisítatlan gulyásle­ves, az udvaron gyönyörűen megterítve az asztalok. Heté- nyi Kornél hetvenéves fóti klubtag tangóharmonikán ját­szott. Emelkedett volt a han­gulat. A fóti és a düsseldorfi idősek táncoltak, ismerked­tek, beszélgettek is. Jochen Köhnkével, a düs­seldorfi szociális szolgálat fia­tal és., lelkes, vezetőjével be­szélgetek. Kertai Adrienn tol­mácsol. 9 Milyen az NSZK-ban az idősek szociális helyzete? — Több a jövedelem, de a kiadásuk is több. Huszonöt deka kenyér például három márka. Általában van saját lakásuk. Kint is érezni az el­idegenedést. A generációk külön élnek.• ezert sok a szo­ciális intézmény. Az idősek hetven százaléka igénybe ve­szi, harminc százalék nem szorul semmilyen támogatás­ra. Nem divat a szomszédo­lás, s a munkahelyi közössé­gek nyugdíj után nem jönnek össze. Lehetőség van bedolgo­zásra, és sokféle programot biztosítanak a szociális háló­zatok. Budatej ismét kitalált valamit Jégkrémtorta a vendégnek Nincs új a nap alatt — mondják az édességet kedve­lők, akik naponta vadásznak él termékekre az édességbol­tokban és az ABC-k pultjain. Ki hinné, hogy a nyár cseme­géje, a kalóriadús fagylalt és jégkrém biológiailag értékes és fontos tápanyagokat tartal­maz, melyekre a szervezetnek szüksége van. Elég csak egy üzlet hűtőpultjához lépni, s tiem győzünk válogatni a szebbnél szebben csomagolt termékek között. A törökbálinti Budatej szin­te havonta jelentkezik új ízek­kel a piacon. Csokoládé, vaní­lia, kávé, puncs, rumos dió, ha­zai és egzotikus gyümölcs ízű hab- és jégkrémeiket ország­szerte 'Isménk és kedvelik. Á csomagolás nemcsak mutatós és vonzó, hanem praktikus is. A gazdasági társaság még a nyár előtt három új termékkel mutatkozik be. Váratlan ven­dégek érkezésekor a háziasz- szonyoknak csak elég kinyitni a hűtőszekrényt és elővenni a fagyottan is kitűnően szele­telhető jégkrémtortát. Ki-ki ízlés szerint díszítheti friss gyümölccsel, megszórhatja csokoládéreszelékkel vagy ma­zsolával, meglocsolhatja tej­színnel, esetleg likőrrel. Sza­vatossági ideje másfél eszten­dő. Főként vendéglátóegysé­geknek ajánlják a habkrém- roládot, melyekből parfé ké­szíthető. A gyerekek legna­gyobb örömére egy vastag, csokoládéval bevont édesség, az Amerikai szelet is a bol­tokba kerül. Bármilyen hihetetlen, a leg­nagyobb melegben a hűtőszek­rények és hűtőládák is leiz­zadhatnak. Amíg a szerelők megérkeznek, minden fagyasz­tott áru tönkremehet. Dr. Fo­dor Béla né piackutató el­mondta, ha a partnerek igényt tarfának rá) megfelelő meny-! nyiségű forgalmazás esetén hűtőpultot js biztosítanak. A törökbálinti üzem édességeit a vásárlók igénye szerint 12 raktárból szállítják ki az or­szág területére. M. I. Augusztusban üzembe helyezik Bővülő termálstrand Több mint öt éve fogadja a fürdőzőket Gödön a termál- strand. Két évvel ezelőtt a tanmedence mellé egy gyer­mekmedencét is építettek a beruházók — a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság, a nagyközségi tanács és a Du­na Menti Regionális Vízmű­vek. Tavaly egy vízforgató berendezést is üzembe helyez­tek. Az építtetők úgy döntöttek, hogy az idén tovább bővítik a sokak által kedvelt stran­dot. Az újabb medence, a hozzá tartozó kiszolgáló beren­dezésék, a gépészeti és yilla- mosenergia-elláíási költségek több mint 37 millió forintra rúgnak. Az új létesítménye­ket várhatóan már augusztus­ban üzembe helyezik. H. É. 9 Hogyan becsüli meg a tár­sadalom az időseket? — Egyre nagyobb tisztelet övezi őket. Például a hatvan éven felüliek szeniorok. Ez nálunk azt jelenti, hogy új cé­gek indításánál hasznos ta­náccsal, ötletekkel segítenek. Üjabban hatékonyan bele­szólnak a politikába is. 9 Miként alakul az egész­ségügyi ellátottságuk? — Hogy az idős ember jól érezze magát, ahhoz viszony­lag jó egészségi állapot kell. Ha ez megromlik, akkor jön a segítség. Az idősek nyakuk­ban hordanak egy elektromos szerkezetet. Vészhelyzet ese­tén megnyomják annak gomb­ját, s az éles hangon jelez a környezetüknek. Ha nagyobb a baj, kórházba szállítják a beteget. Vannak otthonok, ahol kérésre elhelyezik a rá­szorulókat, Akik otthon van­nak, de egészségük már meg­romlott, gondozónők szállítják nekik az ételt, s kijárnak hoz­zájuk gondozásra is. 9 Mi a véleményük a düs­seldorfi időseknek Magyaror­szágról? — Szépnek tartják az orszá­got, s most a fótiak felejthe­tetlen magyaros vendégszere­tete révén érzelmileg is kötőd­ni fognak. Reméljük, hogy ez a barátságmag idővel barát­ságfává fejlődik. Meghívtuk városunkba a fótiakat. Bízunk abban, hogy viszonozzák majd látogatásunkat. Az a nap me­gint szép lesz majd, beara nyozza az élet alkonyát. Panyi Mária Medicinák gyógynövényből Alig egy évvel ezelőtt ha­tározták el a Diósdi Tanács­nál, hogy az intézménnyel szemben építenek egy gyógy­szertárat. A község lakóinak régi gondja volt, hogy nincsen patikájuk, s nem volt ritka, hogy orvosságért Érdre, Nagy­téténybe vagy éppen Pestre kellett utazniuk. Az elhatározást tett követte, s most arról adhatunk hírt, hogy a 240 négyzetméteres gyógyszertár a hozzá tartozó szolgálati lakással együtt el­készült. Nagy István tanács­elnök elmondta, saját maguk finanszírozták a 11 milliós beruházást. Mivel a tanács önerőből építtette a patikát, úgy gondolták, nem a Pest Megyei Gyógyszertári Köz­pont, hanem egy kft. lesz az üzemeltető. A korlátolt fele­lősségű társaság tőkéjéből 50 százalékkal a tanács, har­minccal a bécsi Egyetemi Patika, tizeneggyel a megyei Gyógyszertári Központ, míg kilenc százalékkal a vezető gyógyszerész részesedett. A gyógyszertár a falu vé­dőszentjéről, Szent Gellértről kapta nevét. A tanácsiak sze­retnék, ha az idők folyamán jó értelemben vett falusi pa­tikaként működne. Az orvos­ságokon kívül gyógynövények­ből készült medicinákat, gyógykozmetikumokat is áru­sítanak. Az alapító okiratot ma, ked­den írják alá. Ezt követően még a cégbírósági bejegyzést, a bútorok beépítését s a rak tár feltöltését kell megvár­ni — legkésőbb egy hónap múlva nyithat a Szent Gel- lért gyógyszertár. (— hargitai —) Hem győzik pénzzel az ingyenes oktatást Áz a döntő, hol született Gyerek és gyerek között sok a különbség, de ki gondolná, aszerint is különböznek, hogy melyik tanács irányítási kör­zetében élnek. Iskolába járni kötelező, ennek megfelelően a tanulást ingyenesnek minősí­tik, holott a valóságban de­hogyis az. A családokat egyre jobban sújtja az iskoláztatás sokféle költsége. Viszont ami az elmúlt évtizedekben járt a diáknak, az egyformán járt mindegyiknek. Vagyis a sokat szidott központosított rend­szernek egynémely dologban volt azért előnye is. Most, hogy önkormányzati rendszer kezd kiépülni, sem­mit sem tudunk biztosan, ám a pozitív és negatív kontúrok halványan előrajzolódnak. Itt van például a tanszerse­gély. A fővárosi általános is­kolások vásárlási csekket kap­tak, amelyet a nyár közepétől beválthatnak. Ennyivel is csök­kennek a kiadások a követke­ző tanév előtti beszerzéseknél. Csakhogy ez a fővárosi ta­nács támogatása, fővárosi gye­rekeknek. A vidékiek szülei pedig nem győzik pénzzel az ingyenes oktatást. Amikor még minden abból a bizonyos közös kalapból került elő, mint pél­dául tavaly, az állami költ­ségvetésből kaptak a tanácsok annyit, hogy az általános is­kolák első osztályosai térítés- mentesen juthattak a könyv­es füzetcsomaghoz. Ezután min­den vidéki gyermek csak ak­kor kap tanszertámogatást, ha a helyi tanácsnak van erre pénze, vagy legalább ötlete ah­hoz, miként segítsen. Meg kell hagyni, sok dolog­ban helytálló a megállapítás, hogy az eddigi konformizmus helyett a színes skála, a diffe­renciáltság ad megoldást a ba­jokra. Bizonyos kérdésekben azonban — és ilyen a tanulók állami támogatása is — úgy gondolom, embertelenség a diákok mesterséges megosztá­sa aszerint, hogy melyik vá­rosban, községben volt „szeren­cséje” megszületni. Épp elég igazságtalanság volt a felnőtt emberek bérezé­sének differenciája; alig lehet behozni a vidékiek hátrányát, most pedig kezdődik ugyanez már a bölcsőnél? —horv— Hatezer lakat alatt Hamis Pumák Hatezer darab hamis Puma márkajelű szabadidőruhát foglalt le a rendőrség az utób­bi hetekben. A vizsgálat még nem zárult le, de az máris bizonyos, hogy a termékeket két magyar vállalat importál­ta a dél-koreai Kolon, illető­leg az indonéziai Nuage cég­től. A Pumának nevezett ter­mékeket 81 magyar boltban foglalták le. E cikkeket a már említett két távol-keleti cég gyártotta. A hamis Puma rendkívüli hasonlóságot mu­tat az eredetivel. Ennek va­lószínűleg az az oka, hogy a dél-koreai és az indonéziai cég valóban szállít a Pumá­nak alapanyagot és készter­méket. ÉSSZERŰ ÉS KÉNYSZERŰ BELENYUGVÁS EB lesz, ha kitépik a töveket? A Tanár Ürral meglehetősen szokatlan körülmények kö­zött ismerkedtem meg. Mindketten a nád között kotoitunk és tártuk a kapást. Én ezen az oldalon, ö szemközt, s mivel a potykáknak épp nem volt étvágyuk, unalmunkban megtárgyal­tuk a világ dolgait. A Tanár tir (a volt tanítványok hangjából kicsendülö szeretet és tisztelet jogosít, hogy e két szót nagy­betűvel írjam), valójában mérnök, műszaki tantárgyakat ok­tatott a dabasi szakmunkásképzőben. Kétszer volt a klinikai halál állapotában, kétszer támadt fel. hogy tovább éljen. Ez a két találkozás a Mors Imperatorral kialakított benne egy sa­játos életfilozófiát, amelynek egyik megnyilvánulása a felfo­kozott toleráns szemlélet s a nagyfokú emberség. Egy súlyos agyműtét lepa­rancsolta a katedráról, s a va­kációk tüdőtágító biciklizései is véget értek. Amikor nem Ohm, törvényére és nem a me­netvágás tudnivalóira okítgat- ta az osztályt, hanem arra: a világ szép, és ezen belül a szü­lőföld a legszebb. — Kinek előbb, kinek utóbb, végleg kicsengetnek — mond­ja csöpp iróniával. — Minden Sorházak Budaörsön. zül az első nyolc lakást már átadták, tűzhetnek a lakók. s a Negyvenkilenc családi házat épített az Épinvest Kft. Budaörsön. A tizemelr tes panelházak tövében álló sorházak kö- tervek szerint az év végéig az összes épületbe beköl­tanárnak eljön az a nap, ami­kor utoljára ír be jegyet egy osztálykönyvbe. Nálam előbb jött el. Komisz, rossz érzés az ilyesmi. Én akkor azzal vi­gasztaltam magam: no, Feri, mostantól kezdve kertészked­hetsz, nem sürget az iskolacsen­gő. Ha majd egyszer arra jár, látogasson meg. Nem azért mondom, de olyan epret nem mindenki termel a környéken. Szóval, nem lehet akkora kár, amiben haszon ne volna — vonja le a következtetést, amelyről csak ő tudja, meny­nyi benne az ésszerű, és meny­nyi a kényszerű, mit a bölcs belenyugvás diktál. A meghívásoknak illik ele­get tenni. A minap bekopog­tam Gyóllai Ferenc gyóni „bu- doárjába”. (A budoár szó meg­hitt, meleg, illatos asszony­fészket jelent.) Az ötven-hat- van négyzetméteres üvegház meleg Is, illatos is, több száz hollandi petúnia ontja az édes- kés-bódító illatot. Minden ke­hely egy-egy csoda, „lila színű álom”. Az igazi kuriózum mégsem ez, hanem az egyik szögletben zöldellő futó Csaba­gyöngye, melynek érett sze­mein átsüt a fény. 9 Olyan minden szem, mint egy-egy karbunkulus. — A hasonlat szép, bár sán­tít. A karbunkulus piros, vö­rös. a szőlő meg zöld — jegyzi meg tanáros precizitással. ® Ezek a petúniák már kert­re értek. Nincs rájuk piac? — Figyelje meg a levelüket, sok köztük a sárga. Ez azt jel­zi, a talajt túlvegyszerezték, il­letve a vegyszerek visszafog­ják a fotoszintézist. Most ke­zelem őket egy ellenszerrel, néhány nap múlva már piac­képesek lesznek. O Szerintem így is el lehetne adni.., — Szerintem viszont nem. Az a termelő, aki ad magára, nem visz beteg árut a piacra. Még virágot sem! Az üvegházból átmegyünk a fóliaházba. Kettő is van belő­le, egyikben az eper, másik­ban a paprika érik. — Na, erről már nyugodtan mondhatja, hogy karbunkulus — mutat az epertáblára. Százhatvan négyzetméteren 2500 epertő, egy-egy tőről 6,5 —7 kiló epret szednek egyet­len idényben. A trópusi me­legben Gyóllainé görnyed, sze­di az érett szemeket. — Én inkább térden kúszom — mondja a gazda, s mutatja a térdét. — Ilyentájra mindig kisebzik. Gyóllainé közgazdász, egy pénzügyi tanácsadó kft. veze­tője. — Azt a munkát majd éjjel csinálom. Az érett epret naponta le kell szedni és na­ponta ki kell vinni a piacra. Különben ránk rohad, s az egész évi munkánk kárba vész. A piac tág fogalom. Egyik nap a Bosnyákra viszik, más­kor a csepeli piacra, azelőtt meg a bugyi Telefongyár előtt rakta ki Gyóllai Ferenc a por­tékát. — A Bosnyák a legrosszabb. A viszonteladók legjobb eset­ben is csak 130-at fizetnek. Pedig ahhoz, hogy minden be­fektetés megtérüljön, s vala­mit nyerjünk is, 160 forintot kellene kapnunk kilónként. 9 Nem zavarj«, ha olyan he­lyen árul. ahol sokan ismerik? — Miért, zavarna? Tegnap egy volt tanítványom vásárolt tőlem, s közben arról beszélt, azóta sem volt olyan szép tú­rákon, mint annak idején ve­lem. A munka nem szégyen. Pont én tanítottam nekik „mel­léktantárgyként”, hogy az ér­telmes lény nem tud meglen­ni munka nélkül. Ettől füg­getlenül, az eperrel felhagyok, nem éri meg. — Minden évben ezt mond­ja — súgja az asszony —, s hogy bizonyítsa a szándék „ko­molyságát”, megkérdi: — Feri, jövőre melyik fóliát hagyod az epernek ? — Mintha nem tudnád!? Az epernek évente váltjuk a he­lyét, jövőre a paprikát tesszük ide, az epret oda —, int át a szomszédos fóliaházra. Ma hazánkban egy bérből és fizetésből élő átlag állampol­gár nettó órabére 50 forint. Egy kiló eperért minimum há­rom órát kell dolgoznia. Egy négytagú családnak, egy kiló epret elfogyasztani — semmi. Kiszorítani az amúgy is szo­ros kosztpénzből — szinte le­hetetlen. Persze úgy is fogal­mazhatunk, nincs sehol előír­va, hogy májusban kötelező epret enni. Együnk majd ak­kor, ha olcsóbb lesz. De mi­kor olcsó a gyümölcs vagy mi­kor lesz olcsóbb? — kérdezi velem együtt még ötmillió em­ber Magyarországon. Azok, akiknek nincs udvaruk, kert­jük, hétvégi telkük, akik a ke­resetüket egy az egyben a piacra hordják, akiknek fizikai­lag fáj gyermekük csalódott arcát látni, ha a kosárban nincs gyümölcs — nemcsak eper, de más sem. — A vegyszerek ára roha­mosan ugrik, egy liter Uniíax ma már 780 forint, és ez csak egy a 15-féle szerből. Télen — még ha enyhe is — 12-15 kilo­watt áramot fűtünk el egyet­len éjszaka. Nappal a propán­bután ég, de az sem olcsóbb. A benzin majd 30 forint. Eper­éréskor — egész májusban — naponta lefutok 80—10.0 kilo­métert. Egy hónap alatt 7 ezer 500—8 ezer forint csak a ben­zin, 50 kiló eper árába kerül csupán a fuvar. Nincs adatom — nyilván másnak sincs —, hányán termel­nek epret Magyarországon, mennyi az egy főre jutó eperter- melésünk, s mennyi megy exportra. Szerintem eddig ez nem is érdekelt senkit, kivéve az üzéreket, a piaci kufárokat. És az sem volt probléma „odafent”, hányán fáztak rá. hányán tépték ki az epertöveket, mint azt a gyóni Tanár Ür tervezi. A Tanár Ür — szerencsére — csak tervezi. De mi lesz a gyere­keinkkel, ha egyszer ő és a többiek valóban megteszik? Matuia Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom