Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-21 / 117. szám

1990. MAjüS 21., HÉTFŐ &ÉM Vihar a pohárban Ezerkilencszázhetvenötben jártam először Szigetszent- miklóson, mely akkor még nagyközség volt, mivel sem infrastruktúrájában, sem lélekszámúban nem érte el azt szintet, ami egy települést feljogosít a városi be­sorolásra. Akkor, másfél évtizeddel ezelőtt, rokoni un­szolásra mentünk ki, a sógorok arra akartak rávenni, hogy ott telepedjünk le. Az okok egyike, amiért végül is nemet mondtunk, a szegényes üzlethálózat volt. Leg­jobb emlékezetem szerint az idő tájt csak néhány kö­zért, az ABC és az ÁFÉSZ képviselte a kereskedelmet, és a szolgáltatás is igen gyatra volt. Lehet, minderre már a tős­gyökeres miklósiak sem emlé­keznek ilyen pontosan, s föl sem mérik azt a hatalmas vál­tozást, amely a magánvállalko­zások liberalizálódásával vá­rosiasabb kereskedelmet és korszerűbb szolgáltatási háló­zatot honosított meg a sziget- szentmiklósi utcákon. írom mindezt azért, hogy emlékeztessek, kivált azt a kö­zel 400 szigetszentmiklósi pol­gárt, akik egy dörgedelmes me­morandumban tiltakoztak a ta­nács vb-nél, szükség tel ennek minősítve néhány új pavilon megnyitását a József Attila-la- kótelepen. A konfliktus gyökere ’88-ra nyúlik vissza, amikor is a ta­nács úgy döntött, tágabb teret biztosit a magánvállalkozás­nak. Nem suba alatt — Ez a szó szoros értelmé­ben értendő — mondta László István műszaki osztályvezető indignált hangon. — Teret, te­rületet kívántunk biztosítani a vállalkozó kedvűeknek, akik át­vállalják a lakosság kiszolgá­lását a kereskedelem, a ven­déglátás és a szolgáltatás egyes területein. Nem suba alatt, nyíltan csináltuk, meghirdet­tük a fielyi lapban: aki igényt tart közterületre, pavilonépi- tés céljára, jelentse be a ta­nácsnál. □ Függetlenül a városkép alakulásától? — Dehogy! Egy ilyen akció nem úgy történik, hogy ki-ki a saját feje után kiharap egy da­rabot a községi közterületből. Mindenkor mi jelöljük ki a szóba jöhető területeket. □ Ön ezt most úgy mondja, mint ami magától értetődik, no­ha a Petőfi utcai közterület ki­sajátítása közel sem ennek a szellemében zajlott le ... — Ezzel kapcsolatban ugyan­azt mondhatom, mint a múlt­kori beszélgetéskor: az előbbi vezetés hibáiért nem tartha­tom a hátamat ! Az 1985-ös kijelölések értel­mében a Radnóti Miklós utcai 2-es Számú Általános Iskola udvara előtti közterületen négy darab pavilon építésére hir­detett a tanács lehetőséget, ám érdeklődés hiányában az ügy elaludt. Az események akkor kezdtek felpörögni, amikor ta­valy lett volna végre bérlő a helyre, ám az iskola vezetése nemtetszésének adott hangot, kérve a korábbi döntés felül­vizsgálatát. — Annak ellenére, hogy az előzetes egyeztetések során nem merült fel semmi problé­ma, s akikor nem emeltek ki­fogást. □ Milyen megokolással vé­tóztak? — Zaj, zsúfoltság nem illik bele a környezetbe — meg ha­sonlók. Lehet rajta vitatkozni, de nem tettük. A békesség kedvéért új döntés született, száz méterrel odébb léptünk a térképen. Egy füves területet jelöltünk ki, ami se nem ját­szótér, se nem őspark, ahogy a tiltakozók írták a beadvá­nyukban. Dübörgő fagylaltgép ? Mert most meg a József At- tila-lakótelep lakói — ponto­sabban a vita tárgyát képező területtel szembeni tömbház lakói és az általuk megdolgo­zott környékbeli szimpatizán­sok — kezdtek élénk tiltako­zásba, meglehetősen gyerme­teg megokolással. — ön szerint milyen zajt kelt egy fagylaltgép? — kérdi tőlem László István. — Vagy mennyire lehet visszatetsző látvány egy pavilon teteje? Ilyen és ehhez hasonló csacs- kaságökat tartalmaz a bead­vány, amelyet 380-an szignál­tak. E sorok írója vette a fárad­ságot és kiment a helyszínre. Megállapításaiban csakis a pártatlan tárgyilagosság ve­zérli. A szóban forgó terület (maximum 180-200 négyzetmé­ter) szomszédos egy leépült, elvadult játszótérrel, de nem része annak, élő 6övény vá­lasztja el őket. A terület „ékes­sége” két darab nemtudom- minekhívják fa, mely szerin­tem meglehetősen kevés az ős-, park besoroláshoz. Különben a fák nem voltak halálra ítélve. Terepszemlém során arról is meggyőződtem: közel és távol nincs fagylailtozó, zöldséges, írószer- vagy virágüzlet, jólle­het ezek jelenlétét nagyon is motiválná a közeli iskola és a lakónegyed több száz lakója. Vagyis: a pavilonok nem elle­nük, hanem éppen értük épül­nek. □ Egy tárgyi ellenvetésem mindazonáltal van. Ugyanaz, ami a környéké: miért nem konzultáltak előzetesen az ér­dekeltekkel? — Megítélésünk szerint ez nem olyan horderejű dolog, ami népszavazást igényelne. Különben sem szükséges a la­kosság hozzájárulása; a döntés joga a tanácsé. Ehhez tudni kell a következőket: a városnak csak általános rendezési terve van, ami nem szabályozza tel­jes részletességgel a beépítési lehetőségeket. Ilyen esetben — mint elsőfokú építési hatóság MUNKAKÖZVETÍTŐ SAROK Az alábbi álláslehetőségekről részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3. Telefon: 185-2411, 149-es és 191-es mel­lékállomás). Az iroda üzletkötői, manager stb. szakmákban ügyfele részére állást keres. Érdeklődni: Borza György, 162-71140 telefonon. Jó megjelenésű, 30 év alatti, aktív nő vagy férfi jelentkezését vár­ják, saját gépkocsival és logosít- vánnyal. középfokú kereskedelmi végzettséggel. Választ levélben kérnek, amiben jelölje meg anyagi igényeit. Cím: Borsodi Sörgyár. 2220 Vecsés, Új ecseri út. Pf. 10. A MÁV körzeti üzemfőnöksége, Rákosrendező (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2943) felvesz: 18. életévüket Detöltött, 8 általános Iskolai végzettséggel, orvosilag alkalmas férfiakat az alábbi munkakörökre: kocsiren­dező (nettó: 15-16 000,— Ft hó), sarus (nettót 16-18 000.— Ft/hó). A kiképzési idő 6 hét. melynek idejére 7500.— Ft hó alapbért (át­képzési támogatást) biztosítanak. Munkarend: 12'24, ill. l2'48 foly­tonos, 174 óra havi kötelező mun­kaidő mellett, vezénylés alapján. Túlórázási lehetőség. Szociális juttatások: kulturált munkásszál­ló. A dolgozóknak és családtag­jainak díjmentes utazás, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség. Magas színvo­nalú orvosi ellátás. A Penomah ceglédi gyára fel­vételt hirdet az alábbi szakmák­ban : gépszerelő, géplakatos, vil­lanyszerelő, villamosberendezés- szerelő, húsipari szak- és beta­nított munkás, hűtögépkezelő, ka­zánfűtő. Ezenkívül szakmunkás- tanfolyamot Indítanak a 8 alta­lánost végzett, és 16. életévüket betöltött férfi és nő munkaválla­lók számára. Cim: Cegléd, Do­hány u. 14. A Fősped 4. sz. üzemegysége felvételre keres tehergépkocsi­fuvarozásban és szállítmányozás­ban jártas, tárgyalóképes üzlet­kötőt a zavartalan fuvarozási le­hetőség biztosítására. Jelentkezni lehet: Bp. X.. Gyömrői u. 105. Telefon: 147-7154, 147-1524. — a tanács műszaki osztálya dönt, illetve a vb elé terjeszti az elképzeléseit jóváhagyásra. Ez történt a pavilonok eseté­ben is. Valaki — a tanácsnál dolgo­zik, de nem vezető beosztás­ban — a következőket fűzte a pavilon vitához : — Vihar a pohárban. Vihar, mert manapság a szélből is vi­hart kavarnak. A tanács ve­zetői a vállalkozási szellemet próbálják sugallni, s pont azok igyekeznek betartani a vállalkozóiknak, akikért az egész történik: a lakosság. Egy üzleti vállalkozás több­szörösen is hasznot hajt. Meg­szüntet bizonyos hiányokat az adott területen és jelentősen növeli a tanácsi bevételt. Egy butikos vagy zöldséges kemény pénzt fizet adózás címén, öt­ször, tízszer annyit, mint más átlagpolgár. Ez nem mindegy abból a szempontból, hogy ho­vatovább az adó az egyetlen bevétel s ebből kell mindent fedezni. Nem szeretnék senki önér­zetébe belegázolni, de ösztönö­sen felvetődik bennem a kér­dés: vajon nem az irigység hú­zódik az egész vihar mögött? A butik, a pavilon sok pénzt feltételez, a fagyialtosról, a zöldségesről — általában a ma­szekról — olyan kép alakult ki a magyar társadalomban, mint akik kevés munkával so­kat keresnek. A vállalkozás ri­zikójáról senki nem beszél, pe­dig Szigetszentmiklöson is volt már rá precedens; aki rosszul spekulált, annak ráment a fe­hérneműje. Burkolt fenyegetések Tény; a tanácselnök és a ta­nácstitkár szénája nem a leg­jobban ál-1. László Istváné nemkülönben ; a memoran­dumból a burkolt fenyegető­zés is kicsendül. Mindazonáltal — szerintem — a pohárban tomboló miniviharból nem kö­vetkezhet igazi orkán. M. Gy. O. Csobánkai cmlékműavató Szentmisét tartottak és em­lékművet avattak szombaton délután Csobánkán, a II. vi­lágháború kitelepített áldo­zatainak emlékére. A cso- bánikai templomban a béke és az igazságosság jegyében Geiger Jakab plébános; va­lamint Franz Walper teológus professzor, prelátus, a német nyelvű egyházközség plébáno­sa tartottak szentmisét, és közösen emlékeztek meg az 1946 márciusában elhurcolt áldozatokról és mondtak fo­hászt a népek közötti békes­ségért. A szentmise után a temp­lom előtt felavatták azt a Hazafias Népfront és a Cso- bánkai Tanács által finanszí­rozott és társadalmi munká­ban elkészített emlékművet, amelyre az áldozatok nevét vésték fel. Az emlékműnél koszorút helyezett el Alexan­der Arnot, a Német Szövetsé­gi Köztársaság budapesti nagykövete is. Az ünnepségen jelen volt Jaksity Iván, a bu­dai görög-keleti szerb egyház vikáriusa is. Lesz még nyár jövőre is Átszabják a partot Mondják, amilyen csalóka az időjárás, nem elképzelhetetlen, hogy júliusban hó fog esni. Szerencsére a szakemberek szerint ettől nem kell félni. A nyári szabadságot kellemesen el lehet majd tölteni, akár a Duna partján is. Az utóbbi időben igencsak megszaparod- tak azok a horgászok, akik a folyó déli szakaszát választot­ták, illetve választanák va­dászterületüknek. A napozni, fürdőzni vágyók számára — köztudott — nem sok olyan kemping vagy szabad strand áll rendelkezésre, ahol akár több hétre is felverhetnék sátraikat. Egyelőre csak a vad- kempingezésre van lehetőség, mert nincsenek külön a íürdő- zok. számára épített vizesblok­kok, zuhanyozók stb. A nö­vekvő igények kielégítésére már jó néhány helyen, vízparti településen születtek elképze­lések. Igaz, a tervek még na­gyon kezdetlegesek. Dunaharasztiban várhatóan csak jövőre pihenhetnek em­berhez méltó helyen, kulturált körülmények között a nya­ralók. Fodor Antalné tanács­elnök elmondta, hogy már megkezdték a part menti volt úttörőcsónakház átalakítását. Az épületet teljesen fel kell újí­tani. A külső munkákat nagy­jából befejezték, a mosdók, mellékhelyiségek szerelését, valamint a ház környékének és a már meglevő kempingnek a rendbehozatalát a közeljövő­ben kezdik meg. A főváros XX. kerületének tanácsa is szövöget vízikem- ping-építési terveket. A Rácke­vei-Duna-ág által körülölelt Molnár-szigeten az úttörőtábor szintén rossz állapotban van. Évek óta egyre kevesebb gyer­mek tölti itt a vakációt, tehát alig kihasznált. Annál inkább forgalmas ezen a szakaszon a Duna. Kajakosok, kenusok és horgászok népesítik be a sze­zonban a nem éppen kimun­kált, sőt sok helyen veszélyes partot. Pesterzsébet tanácsához többször érkeztek már kéré­sek Csepelről, Szigetszentmik- lósról és Dunaharasztiból. Az emberek figyelmét nem kerül­te el, hogy közvetlen a komp­kikötő szomszédságában áll ez az alig használt úttörőtábor. Flaskay Károly főépítész tá­jékoztatójából kiderült, hogy a terveik között szerepel né­hány hektárt lekanyarintani a tábor területéből, és ott egy 700-1000 ember befogadására alkalmas vízikempinget kiala­kítani. A bevétel egy részéből a napközistábor foglalkoztató­helyiségeit és ebédlőjét is fel tudnák újítani. Az építési ter­vek elkészültek, de a kivitele­zésre megfelelő ajánlatot még nem kaptak. Ez a nyár már él, de ahogy a reklám mondja; lesz még jövőre is. Ha a tervek nem­csak tervek maradnának, ak­kor talán 1991-ben már nem az emberi kényszer alakította, természetromboló kempingek­ben, gondatlan tűzgyújtás, mo­sópor és egyéb vegyi szennye- ződéses a víz. hanem kulturált körülmények között verhetnek sátrat a pihenni vágyók a Du­nának ezen a szakaszán is. M. I. Nemzetközi természetvédő tábor Varangymentők Parassapusztán nyolcnapos varangymentő tábort szervez­tek nyolc ország — Hollandia, Anglia, Csehszlovákia, Bel­gium, Dánia, Litvánia, Len­gyelország és Magyarország — összesen 37 érdeklődőjének részvételével. Akcióik során számos ritka, védett és nagy értékű békafajt segítettek az országúton való átkelésben, élőhelyük és peterakó helyük közti vándorlásuk során. A nyolc nap alatt a táboro- zóknak alkalmuk volt számos kiránduláson részt venni és ismeretterjesztő referátumot meghallgatni. Szétszórt kuissobfe a t®mplomkertben Már a tanácsháza sem „szent”? Ha az ember előveszi a „jobbik eszét” a tétel oly világos, mint a kétszer kettő: egy közintézményben, közhivatalban egy rakás irományt, aktát találhat, de pénzt aligha. Hiszen a mai pénzszűke világban, ha már az ember betör egy iskolába, óvodába, inkább hagyjon ott néhány ezer forintot, mert vinni-, elvinnivalóra aligha akad. Ha meg a tanácsházáról van szó? Peres-poros iratok, határozatok között válogathat, ennél többet aligha talál. Persze azért előfordulhat, hogy valaki a család elől ott rejtegeti saját pénzét a fiók mélyén. De mennyit? Egy név­vagy születésnapi meglepe- tésrevalót. Így aztán az a legritkábban fordul elő, hogy a betörő úti cél­ja egy város tanácsa legyen. S mégis: április 16-ának hétfő­jén betörő járt a Ráckevei Tanács épületében. Hogy mit talált? Szinte semmit, ám az általa okozott kár tetemesebb, mint az elvitt „értik”. A húsvéti betörő Mivel április 16-a hűsvét hétfője volt — a sonkaevés, a locsolkodás ideje —, a huszon­hét éves Valentyik Jánosra önhatalmúlag a „húsvét. be­törő" jelzőt illesztettem. Mert ahelyett, hogy a népszokásnak hódolt volna ezen a vallási ünnepen — inkább a tanács­házán nézett körül. Igaz, kis­sé ittasan hatolt be az udvar felől. S mint a bejelentés után ismeretlen tettes után megin­duló nyomozás szerint egysze­rűen kideríthetetlennek tűnt első pillantásra, hogy mit akart, mit resett. De hogy „dolgozott”, annak ékes pél­dája: irodáról irodára járt. S nemcsak járkált, hanem rongált is. A kihallgatások so­rán annyi hamar kiderült, hogy bókjaival, udvarlásával korábban az egyik tanácsi dolgozót „tisztelte meg”. Csakhogy eme megtiszteltetés éppen életmódja, életvitele miatt — amikor arra fény de­rült — nem talált megértésre. Útilaput kötöttek a talpára. S talán ebbéli hosszússága, sér­tett férfiassága diktálta: rá- jegyzett az illető hölgy naptá­rára. Ez persze első pillantás­ra nem bizonyíték még — csak elgondolkodtató. Vajon akkor történt-e a naptár „be­rajzolása, amikor hétközben ügyfélként ott járt” — mert járhatott, állampolgári joga — vagy a betörés éjszakáján? Ez volt itt a kérdés, hiszen míg egy ügyintéző félrefor­dul, aktát keres, naptárfirká­lásra a mód és az idő adott. Az meg rövidesen nem volt kétséges, hogy a bejegyzés a betörő saját keze írása ... Az elhagyott batyuk Mindenesetre a tény, hogy betörő járt a tanácsházán, kellőképpen felkavarta a köz­véleményt. Mert úgymond, ha már a központban a tanács­házára is betörnek, akkor mi van a n° terián? Mi történ­het meg még ott? Az elszapo­rodott bűncselekmények miatt a kérdés érthető — el nem ítélhető. Így fogták fel a nyo­mozók is. A helyszínt vallat­va kiderült, Valentyik irodán­ként batyuzott. Kis csomago­kat készített össze a szerinte értékesnek ítélt tárgyakból, majd, talán meggondolva ma­gát, újabbakat rakott össze, s a régieket ott-, illetve elhagy­ta. Talán a nagyobb zsák­mány reményében hagyta hátra az előbb még értékes nek ítélt „csomagot”. De hát­rahagyta. S keze nyomát is, a rongálást. Amit végül elvitt, annak értéke mindössze két­ezer forint. S a rongálásé? Arról hiába is faggatom a nyomozókat, nincs adat. A ta­náé., még nem küldte el a fel­törések által okozott kár ja­vítási jegyzékét. Azt már csak magam teszem hozzá: nyilván az ajtók fel- és betörésének kijavítása időbe telik. Időbe, míg iparost ke­rítenek. számlát kapnak. Mert isten malmai kissé lassan őrölnek. így aztán csak talál­gatásokra — vagy a helyszí­nen jól tájékozódók szavára hagyatkozva írom (?) ; ez a kár úgy húszezer forint körül járhat... Valentyik korábban víkend- házakat „nyitogatott” elősze­retettel. Mert a kerékpár, a horgászbot is érték — az utóbbi ára ugyancsak tetemes mára! —, a közintézményeket elkerülte. Ahogy a terepet, azaz Ráckevét és környékét nézem, ismerem, az sem volt rossz fogás. Egy hétig „futott’* S a rendőröké sem volt rossz, lassú fogás, hiszen egy hét alatt sziszifuszi, de alapos munkával kézre kerítették a tanácsházi betörőt. De hogy miért is éppen oda tört be? Erre a kihallgatások során konkrétumot nem mondott. Ivott s betört. S értéket kere­sett. Indítéka konkrétan nem volt. Mint ahogy az szintén érthetetlen, miért éppen a templomkertben szórta szét a végül is kezébe került iroda­kulcsokat. Mindenesetre a kisiskolások tt találták meg... Azt már mondani sem kell: Valentyiknak foglalkozása nincs. Mármint a betöréseken kívül. Persze ez ugyancsak adhat „munkát”, hiszen Rác­keve és körzete — a rendőr­ség szempontjából is — tekin­télyes, 568 négyzetkilométeres terület. S hogy itt mennyi horgászbot, kerékpár, víkend- ház található, azt a helybeli­nek, a körzetet ismerőnek aligha kell magyarázni. De az már valami, hogy egy hét alatt az annyi bú­vóhelyet kínáló területen tévcdhetetlenül kiemelték a gyanúsíthatok köréből a tettest a rend őrei. Mert Va­lentyik János Kiskunlacházáról — ahol bejelentett la­kása van — tisztelte meg értelmetlen vandalizmusával a Ráckevei Tanácsot, s tartotta fölösleges izgalomban az itt s a körzetben lakókat. Remélhetőleg most- egy időre ő legalább nyugtot hagy a helybélieknek... Varga Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom