Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-21 / 117. szám
1990. MÁJUS 21., HÉTFŐ Minden helyiségre van igénylő KI jön a párt után? Amint azt korábban már mi is hírül adtuk: ez év április 30-án lejárt a pártszervezetek helyiségbérleti joga. Sok helyen az egykori egy- páxtházba most több párt is beköltözött, bár aligha maradhatnak együtt. Másutt más célokra használják az épületeket, a szobákat. Mint például Dabason, ahol két párt- bérlemény is volt (van), de ma már az egyikben a volt munkásőrség néhány helyiségét a Kossuth általános iskola kapta meg tanteremnek, szeptembertől pedig szakmunkásképző intézet is tevékenykedik ott a tervek szerint. Ezzel megoldódna egy gond, nem kényszerülnének a gyerekek Budapestre, vagy jfiás vidéki városba járni szakmát tanulni. Ugyanabban a házban kapott még helyet a Da'oasi Nyomda és az MSZP, de nem döntöttek, hogy mi lesz a többi párttal, hol lesz az ő helyük. A másik pártház Oabas gyóni kerületében található, önálló épület egy nagyobb és egy kisebb helyiséggel, ennek kezelői jogát a dabasi művelődési ház szeretné megszerezni. Még tavaly decemberben eljuttatták igényüket az illetékes hivatalokhoz, de még nem kaptak választ. Isaszegen több dudás megfér egy csárdában: a négy helyiségből álló kis épület most közösségi házként ‘funkcionál, a különböző pártok tartják itt rendezvényeiket. S ha megvannak békében, annak az lehet az oka, hogy működik a faluban egyeztető fórum, ami összehozza őket. — hrm — Nyit a gödöllői arborétum Feltárul a fenyők világa Kevesen tudják, hogy Gödöllő isaszegi határában található egy arborétum, mégpedig az ország egyik legjelentősebb erdészeti kísérletgyűjteménye. Miniszteri rendelettel, a hazánkban nem honos fák — elsősorban fenyőfélék — telepítését írták elő az igen gyenge mezőgazdasági területre, még 1902-ben. A két világháború között ez a terület a magyar erdészeti kutatás nemzetközileg is elismert büszkesége volt. Ám a következő évek fahiányától szenvedő környékbeli lakosság súlyos károkat, gko^ott itt. Az Erdészeti Tudományos Intézet, kutatóinajk irányításával az 1960-as évek elején kezdődött egy nagyarányú újratelepítés, s a későbbi honosítási, nemesítési és állomány- nevelési kísérletek hozzájárultak a jelenlegi kép kialakulásához: mára mintegy 110 fenyő, valamint 650 lombos fa és cserjefaj, illetve változat gyűlt össze. Hogy honnan? Kínától Kanadáig, talán a világ minden tájáról van itt növényképviselő. Egyszerű halandók azonban nemigen látták ez idáig a ritka gyűjteményt, a szakemberek felségterülete volt. Pár hete már díszfaiskolai lerakat kínálja portékáit : különleges dísznövényeket, díszcserjéket és fenyőcsemetéiket. Sokan tudni vélik, hogy május 25-én mindenki előtt kitárulnak a kapuk. Benke István állomásigazgató megerősíti a híreket, de óvatosan fogalmaz. A közlekedés ugyanis" kifejezetten rossz; egyre kevesebb a buszjárat, és akkora a tömeg, hogy gyakran fel sem lehet szállni a kocsikra. Még ma is csak tervekről lehet beszélni: a nagyközönség előtt 40 hektár válik* rövidesen láthatóvá, felnőtteknek 20, gyermekeknek 10 forintért. Körülbelül. Csoportok várhatóan ingyen is bejöhetnek, s ha előre bejelentkeznek, vezetőt is kapnak. Benke István elmondta, hogy a látogatottságból csakúgy, mint a h angverseny ebből, nyereségre nem számítanak, talán a dísznövények árusítása hoz némi hasznot. Tehát a nyitás egyelőre inkább nevezhető jótékony szolgáltatásnak, mint vállalkozásnak. K. M. Ünnepi istentisztelet Gyomron Az emberre emlékeztek Furcsa kontraszt. Az út egyik oldalán a búcsú színes forgataga. Vattacukorárus kántálja öblös hangon reklámmondókáját. Gyerekek nevetgélnek, visítoznak a körhintán. Léggömbök, édesség és műanyag játékok. A másik oldalon a református templomban ünnepi istentisztelet. Méltóságteljes, komoly mondatok gördülnek egymás után. És a kettősség folytatódik: politikai vagy egyházi esemény az. amelyre a gyömrőiek összegyűltek? És az utcanévadó is kettős: az utca egyik fele gróf Teleki nevét viseli majd, a másik továbbra is Bajesy- Zsilinszkyét... Mégis azt hiszem, igazából senki sem akadt fenn az ellentmondásokon. Lehet, hogy nem is voltak azok? Miért ne tiszteleghetnének az itteniek egy ember előtt, akit Kedveltek? És gróf Teleki Lászlót és feleségét, Salamon Évát kedvelték. Más kérdés, hogy évtizedeken át erről nemigen beszélt senki. Nem számított volna népszerűnek, ha valaki a gró- fékat mint „embereket” emlegeti. Pedig gróf Teleki László emberi volt. Hegyi-Füstös István nyugalmazott lelw mm* r -M. < kipásztor ismertette a házaspár élettörténetét. Abból az derült ki: László nem Kedvelte a vadászatot. A „személyzettel” sokkal barátságosabban bánt, mint ahogyan azt az ő „kasztja” megengedte. Amikor a család augusztus 20-án a kastély tetejéről a budai tűzijátékban gyönyörködött, ő ilyen megjegyzésekkel kísérte egy-egy színes rakéta pukkanását: — Most egy napszámos család félévi keresete szállt a levegőbe ... Most egy épülő ház falainak ára! Az új utcanévtábla Az avató résztvevői T örténelmi régmúlt. Évszázadok távlatából említődött meg az eset. Tanulságként? Példaként? A pártok egyikének ún. megyegyűlésén szólalt fel a helyi szervezet — „civilben” történelemtanár — küldötte, egyben elnöke. Mint mondotta, Pest megyének évszázadokon át kiváltsága volt az, hogy „a király főispán alá nem rendeli, s e kiváltságot még az olyan, keménykezű uralkodó is tiszteletben tartotta, mint Mátyás”. S következett a meglepő átváltás a mára. Ami így hangzott: „Ideje tehát, hogy a bolsevik rabszolgaság évtizedei után az ön- kormányzatok semmiféle központi hatalmat ne tűrjenek el maguk felett, követeljék és kövessék a régi kiváiságot, mint jogot.” Dörgő taps. Hm. Hogyan is írjam? Nem egészen értettem a dörgő tapsot, bár tudom, manapság bármivel előállhat az ember egy-egy politikai gyűlésen, ha az a bármi a nekünk-demokrá- cia-kell címkéjét hordja magán. Valóban kell, nagyon kellene a demokrácia. Ennek az igénynek a jegyében sem kerülhet azonban össze a helyi meg a megyei hatalom formája, működési környezete: két dologról van szó. Pest megyének valóban kiváltsága volt a főispán (a király kinevezte méltóság viselője) nélküli létezés. S valóban évszázaKIVÁLTSÁG dokon át élt ez a kiváltság. Az az apró kiegészítés azonban hozzátartozik a tényhez, hogy azért nem volt főispán, mert a közelség következtében a király (annak eseti megbízottja az udvarban) közvetlenül látta el ezt a tisztet... Ugye így már egészen más. Amint egészen más az is, hogy bár nem volt főispán, a települések, a birtokos nemesség korántsem élhettek a központi hatalom mellőzésével. Egyszerűen azért nem, mert erre a központi hatalon ra seregnyi dologban elengedhetetlenül szükség van. Illetve volt akkor. Most nincsen? Helyben vagyunk. Az ön- kormányzatok reménybeli létrejötténél. Ezt a reményt azonban — bár a törvénytervezet még korántsem kapta meg a végleges formáját — egyre több szélsőséges elképzelés zavarja, realitásának olyan megkérdőjelezésével, amilyenre a bevezetőben is utaltam. Mert hiszen lehetséges-e olyan helyi hatalom, amely úgy és azért önálló, mert „semmiféle központi hatalmat nem tűr el maga felett”?! Ebből bizony káosz lenne, anarchia, olyan állapot, amely senkinek sem jó. Az önkormányzatnak sem, az ott élőknek még kevésbé. Számítások például azt mutatják, a megyében van több mint harminc olyan település, amely abban a pillanatban, hogy kizárólag saját adóbevételeiből — benne a sokat emlegetett személyi jövedelemadóból — kellene megélnie, becsukhatná a boltot. Szélnek ereszthetné az önkormányzat tisztségviselőit, a pedagógusokat, az orvost, mert nem tudná miből fizetni őket. Ahogyan nem tudná kifizetni az iskola fenntartását, a közvilágítás áramdíját stb. Ha nincs központi hatalom — amely bizonyos újraelosztási műveletekben. a normativités jegyében részt vesz —, akkor ezek a települések megsüthetik az önállóságukat: semmire nem mennek azzal. Változatlanul Pest megye az utolsó azon a listán, amelyet a tanácsi beruházások egy lakosra vetített összege alapján állíthatunk fel. így volt ez végig a nyolcvanas években, így volt tavaly is. Annak ellenére így volt ez, hogy a központi tervező és pénzügyi hatóságok elismerték: rosszul van így. A keveset a megye — például az ún. pályázati rendszerrel — igyekezett igazságosan szétosztani. Ettől azonban még nem lett több forint. A baj tehát nem az volt, hogy bizonyos újraelosztási mechanizmusok léteztek, hanem az, hogy rosszul működtek ...! A megyei tanács folyamatosan tiltakozott, mégis, mert nem álltak a rendelkezésére erős törvényi (önkormányzati) lehetőségek, egy-egy főhatósági tisztviselő azt tett ezekkel a tiltakozásokkal, amit a kedve diktált. Tette: tehette. Az ebből a helyzetből következő reakció — a központi hatalom elutasítása — érthető, de el nem fogadható. A másik véglet lenne ez, s a végletekből, aligha szükséges bizonyítani — bizonyította a gyakorlat —, éppen elege van a településeknek. A központi és a helyi önkormányzatok (ha úgy tetszik, hatalmak) kiegyensúlyozott, mert törvényekben pontosan rögzített viszonya az, ami a jövő útját kínálja. K étségtelen : a történelem tanít. S ha már a bevezetőben említett esetben Mátyás neve is papírra került, akkor leírjuk: a bölcs király tudomásul vette a gyenge Pilis és a nagy hatalmú Pest megye egyesülését. Szemet hunyt felette, de nem törvényesítette. Azt már halála után, az 1492. évi országgyűlés tette meg. Arra hivatkozással ismerte el tényként az egyesülést, hogy azt a két megye urai „szabad akaratukból és a király csendes engedelmé- vel” hozták létre. S bizony, e kettő egy: a szabad akarat és a csendes engede- lem. Mindkettő kellett az új, jobb, hatásosabb hatalomhoz. Mészáros Ottó Az ünnepségen felszólalt Lee Soo-min, a KIE/YIYÍCA Világszövetség főtitkára is, valamint Ábrahám Dezső nyugalmazott püspök az USA- ból. Az utcanévtábla-avatón idős ember sodródott mellém. Mint megtudtam, Gyomron lakik, mióta eszét tudja. — Személyesen ismertem a grófot — mondja. — Igaz, akkoriban csak 16-17 éves voltam. Találkoztam velük, s kezet fogtam a feleségével és ővele is. Parasztgyerek voltam, de mégis segített nekem abban, hogy középiskolába kerül jek. Később a tsz-ben dolgoztam, mint agronómus. Végül bemutatkozik: Kókai Károly. Miután a táblát Gál Fe- rencné tanácselnök leleplezte, a jelenlévők elindulnak a Teleki házaspár végső nyughelye felé, hogy koszorúikat elhelyezzék. Tragikus haláluk után a gyömrői temetőben leltek végső nyugalmat. A második világháborút követően a Teleki- házaspár két gyermekét Svájcba menekítette. Ök maradtak, pedig meghurcoltatás várt rájuk. Salamon Évát Tályára telepítették, férje pedig Várpalotára, majd Recskre került. 1956 után szabadon élhettek, 1962-ben találkozhattak volna a gyermekeikkel, de néhány Emlékező rokonok órával a régen várt viszontlátás előtt — Lengyelországban — vasúti tömegkatasztrófában életüket vesztették. Gyermekeik — jártak már többször Magyarországon — ezúttal nem lehettek itt. Állítólag a „hivatalos” meghívás hiányzott, de az is lehet, hogy az idejük nem engedte. A gróf unokaöccse és családja részt vett a megemlékezésen. Maguk is koszorút helyeztek el a nagy elődök végső nyughelyén. Hoyos Imre szó nélkül, megrendültén állt, a felesége pedig csak annyit mondott: Köszönöm a magyar népnek! M. T. A „ciklon”, ha késve is, de lecsapott A szexciklon végigsöpört hazánkon is. A diplomáciától kölcsönzött kifejezéssel: villámlátogatást tett több városban. Lecsapott Pest megyére, megtisztelte Dunavarsány népét. Az emberek örültek a magas látogatónak, még akkor is, ha a szexciklon sokat veszített már a „ciklonságából”, hogy a szóösszetétel másik tagjáról ne is beszéljünk. Este fél tízkor már együtt volt a falu apraja-nagyja. Csaknem eltorlaszolták a „Bulesz” felé vivő utat. A dolgon csak az segített, hogy időben értesítették a rendőr- járőrt, s az elrendeztette szépen az autókat. Sokan voltak és várták hazánk lányát: Staller Ilonát, aki — többek között — azzal szerzett magának hírnevet, hogy Itáliában képviselő lett. Más kérdés, hogy egy „profi” szerint: ezzel az alakkal nálunk még ma is „rodázhatna”, mert jobb helyekre nem engednék be. A Bulesz hírneves diszkó — tudom meg —, a tulajdonosa mindent el tud intézni. Erre az alkalomra azt intézte el, hogy a máskor nyolcvanforintos „beugró” most kétszázötven, de bezzeg Pesten ez is egy ezres volna — teszik hozzá. A „Bulesz” ajtaja nehezen akar nyílni, nem véletlenül, a másik oldalon kétmé' eres izompacsirta áll. Kellemetlen a nézése, az embernek valahogy az olasz „maffiózó”-fil- mek jutnak eszébe. De nincs semmi baj, elkísér a „főnökhöz”, Udvarev Istvánhoz, akit mindenki csak „Bulesz”-nak tisztel, nyilván innen nyerte a diszkó a nevét. Bulesz egy kicsit ideges, mert nemrég jött a telefon, hogy Cicciolina valahol az ország másik végén van, s nem érhet időre a faluba. Hm ... Az ember akaratlanul is gyanakodni kezd, lehet, hogy egy jó reklámfogás volt a szex- világnagyság beharangozott fellépése? Bulesz bizonygatja, hogy nem. Szerződést ugyan nem kötöttek, de Staller művésznőnek itt lakik valami rokona, és az megdumálta az egészet, szóval biztos, eljön, csak idő kérdése... Azoknak pedig van idejük, akik amúgy is szórakozni jöttek. És azok sem sietnek, akik az utcán várják a látványosságot. Mindenki elmondja, mit tud a sztárról. Sokat tudPák-.. Ha itt volna a Kacsa Magazin stábja, három újságra való anyagot gyűjthetnénelc. A fiatal srácok galeribe verődve röhögéséinek. Gondolom, most bánják csak iza- zán, hogy még nincsenek tizennyolc évesek. Azért nekik is vannak elképzeléseik a leendő látványosságról... Idős nénikék tipegnek el — szinte csak véletlenül — többször a Bulesz-hez vezető út előtt. Hátha egy pillantást vethetnek egy igazi... képviselőre. Apuka sétál erre lányával, távolról mutogat a diszkó felé. Nem tudom, mit mondhat, de gesztusai mintha a „poklot” idéznék. A közeli presszó kávéshölgye viszont nem titkolja: igen kíváncsi. Szeretné ő látni, mi az, amire ennyit fizetnek... Hozzáteszi; annyi pénzért ő is levetkőzne. Látva a megütközött tekinteteket, még megtoldja: Cicciolina sem lehet fiatalabb nála. Nagy nevetéssel nyugtázzák humorát. Mivel a beharangozott tíz óra már jócskán elmúlt, a falu népe azt vitatja meg, mi lesz, ha nem jön el Cicciolina. Többen is úgy vélik, az nagy baj lesz neki. Mert — mint már említettem — Bulesz mindent el tud intézni. Valaki felveti, hátha Cicóka is mindent el tud intézni! Hm... Ez megfontolandó. A vélemények megoszlanak. Abban még egyetértenek az emberek, hogy mindketten nagyok a saját szakmájukban. Végül felülkerekedik a „sovinizmus”, és a többség amellett voksol: a Bulesz még Ciccio- linát is el tudja intézni. Tizenegy óra körül változatlanul bíznak Buleszben, és még mindig szeretnék látni a szabados életű hölgyet. Csak egy közeli ház lakója sokallja meg az ablaka alatti móká- zást, kijön pizsamában, s kéri, hagyják aludni. Nyomatékül vasvillát szorongat a kezében. Csöndesebb lesz a környék. Az emberek tovább várnak. Ki előbb, ki utóbb adja föl. Csak az igazán kitartóaknak adatik meg, hogy meglássák Öt. Hajnali fél négykor érkezik. Ha ezek után a kialvat- lan, fáradt, pityókás emberekben sikerül erotikus képzetet keltenie, akkor tényleg ő a legnagyobb! — mátrai —
