Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-19 / 116. szám
a könyvtár ellen Valaki a Gr aphis, az egyik legrangosabb képző- művészeti folyóirat tavalyi példányait kereste a városi könyvtárban. Amikor a polcról kiemelték, általános volt a megdöbbenés: a folyóirat színes gerince mögött, gondosan beragasztva a Heti Világ- gazdaság többéves példányai rejtőztek... Ez az egy évfolyam — öt szám — húszezer forintjába került a könyvtárnak. De az igazgatót és kollégáit elsősorban nem a húszezer forintos veszteség bántja, hanem az, hogy már ilyen eset is előfordulhat. Mert eddig is megesett, hogy könyveket megcsonkítottak, tudományos folyóiratokból cikkeket kivágtak, de ez — mint mondták — már minden képzeletet felülmúl. Könyvrongálókkal mindig volt dolguk a könyvtárosoknak — olyanokkal, akiknek nem sokat jelentett egy szép kötet —, akik azonban mostanában könyveket, folyóiratokat csonkítanak és lopnak, az írott szót nagyon is becsülőkből kerülnek ki. Ilyen lenne a város értelmisége? — b — Szakértelem és pénz nélkül nem megy... Jjiy új szerepkör próbái Meglehetősen gyakran hangzik el manapság — elsősorban a tanácsiak szájából — az önkormányzat kifejezés. És körülbelül ugyanilyen gyakorisággal tiltakoznak mások a szóhasználat ellen. Egyes vélemények szerint a városi tanács ma csak tetszeleg az önkormányzat szerepében. Nem jellemző, de szó nélkül sem hagyható az a levél, amelyben az egyik párt szervezete — pontosabban, képviselői — folyamatos károkozással vádolták a tanácstestületet. Ez a néhány sor rövid időn belül másodszor juttatta arra a pontra a végrehajtó bizottságot, hogy abbahagyja tevékenységét. Igaz, ez nem történt meg most sem, és nem történt meg a váci Lenin-szo- bor ledöntése után sem. Helykeresés A vb kitart ugyan, de egyik régi tagja nemrég megjegyezte: ha a pártok és a közvélemény valóban azon az állásponton vannak, hogy a testület működése kárt okoz, akkor a következtetéseket le kell vonnunk. Bár a legutóbb a pártok képviselői támogatásukról biztosították a jelenlegi testületet, tagjai mégsem érzik jól magukat. Amikor az város intézményeit, ha a lakóhelyük szerinti tanács ehhez anyagilag hozzájárul. Az önkormányzatról szóló törvény tavaly novemberben elfogadott szabályozási koncepciója szerint az önkormányzatok a modern demokratikus jogállam tartópillérei. Általuk olyan önszerveződő hatalomgyakorlás valósul meg, amelyben a lakosok — közvetlenül vagy választott képviselőik útján — önállóan intézhetik a helyi .közügyeket. Az önkormányzati rendszer ellensúlyt jelent a központosítás esetleges túlzásaival szemben. Nos, az a tanácstesület, amely ma egy kissé az önkormányzat szerepében tetszeleg, meglehetősen szűk korlátok között mozoghatott. Ám nem róható fel tagjainak, hogy a lehetőségek határáig elmenve, nem próbálták ellensúlyozni a sérelmesnek ítélt központi intézkedéseket, például a megyei tanáccsal szemben ... Az életnél semmi nem fontosabb Megjöttek a zöldek Terjeszkednek a zöldek. A Zöld Párt nem adja fel a választások után sem, elkezdte alakítgatni vidéki csoportjait is. A párthoz közel állókon kívül, azt hiszem, csak azok voksoltak a zöld jelöltekre, akik kiábrándulva a politikából valami magasztos cél elérését akarták támogatni. Az elmúlt év novemberében 73 taggal alakult a Zöld Párt, ma már közel 2000-en vannak. Szeretnék ezt a létszámot még tovább duzzasztani helyi csoportok alakításával. Föltett szándékuk indulni a helyhatósági- választásokon, ahol jelentős szerepet akarnak betölteni az önkormányzatok vezetésében. Mindezt Medveczky Zoltántól, a párt egyik országos ügyvivőjétől tudtuk meg, aki közölte azt is, hogy június 7-én alakul meg váci csoportjuk a Madách Imre Művelődési Központban. — A zöldek nem a technikai civilizáció ellen harcolnak — magyarázta Medveczky Zoltán. — Nincsenek a motorizáció ellen, de azt szeretnék, ha az autók katalizátorosak volnának, esetleg alkohollal vagy biogázzal hajtottak. Fontos, hogy ki-ki a saját területén el tudja dönteni, hol van a technikai fejlődés ésszerű határa, és melyik a legveszélytelenebb út odáig. Bennünket nem a hatalom megszerzése hajt, hanem az emberiség megmentése. — Milyen gyakorlati elképzeléseik vannak? — Rövid távú terveink közé tartozik aláírásgyűjtési kampányt kezdeni az atomerőművek ellen. Legyen az akár egy újabb francia beruházás Pakson, vagy az országhatáron kívül, csehszlovák szomszédainknál, de mégis veszélyeztetve minket. Föl akarjuk gyorsítani azt a folyamatot, amely már elkezdődött a 2-es főút „kitelepítése” érdekében a városból. Zöldakadémiát indítunk, amely az élet minden területét érinti a természetgyógyászattól kezdve a biokertészeten át ’ számos gyakorlati dologig. Ez természetesen bárki számára elérhető és ingyenes lesz. Külön pontként szerepel a terveinkben a városi zöldövezetek védelme. — A helyhatósági választásokon szeretnének indulni, vannak már jelöltjeik? — Egyes településeken igen, de még keressük azokat, akik szimpatizálnak a céljainkkal és eszközeinkkel. Várjuk a jelentkezőket, akik a Zöld Párt támogatásával szeretnének indulni. Az érdeklődőket arra kérem, keressék meg Verőcén Mester Ferencet, a József Attila utca 1. szám alatt, nála bővebb felvilágosítást kaphatnak, ő a Pest megyei szervezőnk — mondta Medveczky Zoltán, majd ismét nézeteikről beszélt. — Befejezésül talán csak egyet, amit jellemzőnek tartunk: az életnél, az egészségnél nincs semmi fontosabb! Dudás Zoltán Tehetségek a megyében A legjobbak legjobbjai Az elmúlt év októberében ötvenöt iskolából 326 tanuló vett részt egy válogatóversenyen, s közülük az ötvenkét legjobbat választották ki az Észak-Pest Megyei Matematikai Tehetségfejlesztő Központ szakemberei, ök ötvenketten résztvevői lettek a Lőwy Sándor matematikai tehetségkutató versenynek, amelynek keretében több hónapon keresztül — kéthetenkénti elfoglaltsággal — matematikai és számítástechnikai központi szakkörön vettek részt. Tehetségükből és szorgalmukból is vizsgáztak az utolsó foglalkozáson, amelyen dolgozatot írták. Ennek alapján alakult ki a sorrend a tehet- segkutató versenyen. A legtehetségesebbek legjobbjai — talán a matematika tudományának egykor majd nevezetes személyiségei — a helyezés sorrendjében a következők: Flamich Gábor, Bagó Ildikó (Vác, Radnóti-iskola, mindkettőjük tanára Chikánné Sarodi Judit), Valentin Zoltán (Nagymaros, tanára Bachor Lászióné), Genzelmann Györgyi (Vác. Radnóti-iskola, tanára szintén Chikánné), Házy Bernadett (Főt, Garay-iskola, tanára Pe- tyerák Jánosné), Hertel Lóránt (Vác, Radnóti-iskola, tanára Chikánné). Laczkó Gábor (Vác, Gábor-iskola, tanára Bartha Mihályné), Babinszki Edit (Vác, Radnóti-iskola, tanára Chikánné), Mike Katalin (Vác, Radnóti-iskola. tanárai Lednyickiné és Chikánné) és Horváth / ttila (Gödöllő, Er- kel-iskola, tanára Kusnyarik- né Papp Márta). önkormányzatot emlegetik, egyeseknek akaratlanul is az a kisgyerek jut az eszébe, aki a sötétben magára maradva énekléssel bátorítja önmagát. A testületek keresik szerepüket az átmeneti helyzetben. Amikor a város parkjában lévő Leniin-szobor ügye napirendre került, a tanácstestület úgy döntött, hogy nem foglalkozik annak sorsával. Vagyis, a döntést az utódokra kívánta bízni. Viszont nem engedett annak a nyomásnak, amely arra irányult, hogy a közterületek elnevezésének megváltoztatásával kapcsolatos összes munkát bízza az utódokra, az „igazi” önkormányzatra. Erre a kettősségre még jó néhány példa kínálkozik: a végrehajtó bizottság egyik ülésén még úgy döntött, hogy — a helyzet tisztázatlansága miatt — csak a folyamatban lévő ingatlan ü gyek kel, eladásokk al foglalkozik, következő ülésén mégis elfogadta, hogy újabb két telket értékesítsenek a városban — ráadásul a leendő tulajdonos egy osztrák—magyar vegyes vállalat. A végrehajtó bizottság azonban „eljátszott” már igazi ön- kormányzati szerepet is. Akkor, amikor úgy döntött, hogy nem várva meg az új törvényt, megkezdi a nagy múltú Reménység Sportegyesület volt székházának visszaszolgáltatását. Az 1990. évi állami költség- vetésről, és ezen belül a tanácsok pénzügyi előirányzatairól rendelkező törvény alapján, a feladat „jelentkezési helyén” biztosítják az elvégzéséhez szükséges fedezetet. Ebből következett, hogy a város térségi vagy körzetközponti feladatokat ellátó intézményei közül csak a középiskolák kaptak normatív támogatást. Kényszerből A testületek az önkormányzati szerepnek megfelelően foglaltak állást a város érdekében. Vagyis, feljogosították a tanács elnökét arra, hogy levélben értesítse a vonzáskörzet tanácsait: a községekből bejáró óvodásak, általános iskolások, a kisegítő iskolában tanulók a következő tanévben csak akkor vehetik igénybe a Aprópénzből Két dblog azonban nagyon hiányzott a város ügyeiért többnyire igen tiszteletre méltó módon kiálló honatyáknál és honanyáknál. Az egyilk a szakismeret; hiszen amikor két vízügyes kiállt eléjük, és elmagyarázta, hogy a város számára inkább előnyös, mint hátrányos, ha a környék kút- jai egy részének vízhozamáról lemondanak a szomjazó Nóg- rád javára, nem volt, aki ellenérveket tudott volna felhozni. Vagy a telefon ügye: ki tudná megkontrázni a szakember magyarázatát, hogy miért lehetetlen több állomás bekötése, a helyi központ bővítése stb. A másik dolog, ami nagyon hiányzott: a pénz. Vagyis egy olyan helyzet, amikor ténylegesen dönteni lehet a költség- vetésről. Hiszen eddig legfeljebb az aprópénzről dönthettek: a működési /kiadások adódtak, a fejlesztésire szolgáló összeg nagyobb részéről sem kellett dönteni, hiszen a megkezdett beruházásokat folytatni kellett... Mindenesetre a próbák folynak. Igaz, ezeken a próbákon egyszerre több szerepet játszanak a testületek: az ön- kormányzatit, a gazdálkodói- vállalkozóit és a hatóságit — amelyek így együtt nehezen mennek. A bemutató előadás még várat magára. B. J. íiian Nemzetiségi együttes Sződört Hímzett szoknyák kavalkádja Forog a szoknya, pattog a csizma. A színpadon a sződi néptáncegyüttes ropja. A művészi élvezet mellett a színek kavalkádja tárul elénk a ruhákon. S talán csak a legszűkebb körben tudják, hogy a ruhák nagy részét maguk a szülők készítették, varrták, hímezték. Egyedül a csizma, cipő az, amit készen vásároltak a boltban. S nem kis ára van ezeknek. Míg régebben egy pár csizma 2700 forint volt, ma már ugyanezért elkérik a 3500—3700 forintot is. A fellépés előtt megbeszéltük a törékeny alkatú Szilágyiné Suba Évával, a néptáncegyüttes vezetőjével, hogy szereplés után beszélgetünk. Amíg a többiek átöltöznek utcai ruhába, addig keresünk egy csöndesebb helyet. Szilágyiné minden előzetes kérdezés nélkül sorolja is az együttesről szóló információkat. — A százhúsz tagú együttes, amely öt csoportból áll, 1983-ban alakult — mondja —, elsőtől a nyolcadik osztályig táncolnak a gyerekek, nemzetiségi szlovák együttes a miénk. A ruhákat az eredeti sződi viselet szerint varrják, rendszerint a szülők. Az együttes kétszer szerepelt Csehszlovákiában, van egy Szocialista Kultúráért oklevelünk, amit tavaly augusztus 20-ára kaptunk. Legutóbb karácsonykor a Parlamentben léptünk fel, nagy sikerrel. Tavaly részt vettünk a nemzetiségi seregszemlén, ahol nyolcezer forintos díjat nyertünk. Hetente kétszer tartunk próbát, a gyerekek igen nagy kedvvel dolgoznak. Kedvező aránynak tartom, hogy az iskola mintegy négyszáz tanulója közül százhúszan tagjai az együttesnek. Magam Budapestről járok tanítani, csak tánc oktatásával foglalkozom. A citerazenekar az elmúlt esztendőben alakult, egyelőre külön műsorral szerepelnek, de szeretnénk a későbbiek folyamán bevonni őket a kíséretbe. Vadonatúj használt cikkek Színes vásártéri forgatag Az autók molorháztetején a szezon szerinti választék található. Ez az igazi kényelem, a kocsik éjszaka szállodaként is szolgálnak (Dudás Zoltán felvétele) Az árusok szemmel láthatólag nem zavartatják magukat a vásártéri talajon. Az autósok járműveiket használják pultnak, a vonattal érkezők pedig a földre pakolnak és kempingszékekre ülnek. A földön bőven elférnek, legalábbis a keddi és a pénteki napokat leszámítva, a mikor — vajon honnan tudják, hogy Vácott ezek a piacnapok? — óriási számban érkeznek a budapesti vonatokkal. A különböző nemzetiségű alkalmi árusok — bár föltételezzük, hogy kényszerből keresik itt anyagi boldogulásukat — nem látszanak szegényeknek. így aztán a használt- cikk-piac hangulata sem szomorkás, sőt időnként nagyon is szórakoztató... Közben az általános Iskola igazgatója, Tóth György is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Tőle hallottam, hogy a hatvanas években Szódon még működött a Pávakor, ám időközben tagjai meghaltak, kiöregedtek, s először a férfi-, később a női kórus szűnt meg. — Szódon éledni kezdenek a szlovák nemzetiségi hagyományok? — teszem fel a kérdést az eddigi ismeretek birtokában Tóth György igazgatónak. — Ez úgy éled, amennyire mi élesztjük. Ha a pedagógusok nem csinálják, és nem jön Évike, akkor nem biztos, hogy így történik. Nem is inkább a nyelvi oldala a fontos, hanem a művészi hagyományok ápolása. A nyelv ugyanis nagyrészt már elhalt, beolvadt. Amikor 1974-ben az iskolához kerültem, már csak az idősebbek és a középkorúak beszéltek szlovákul. — Tanítjuk ma is az Iskolában a szlovákot, ám az a mi nagy szívfájdalmunk, hogy olyan sokat kínlódik a gyerekekkel Szilágyiné Suba Éva, amikor szlovákul kell énekeltetni. Nos, a ruhákról hadd mondjak néhány szót. Van a faluban egy asszony, Kovács Mihályné — aki mellesleg népművész —, ő sok ruhát készített és készít. Gyakorlatilag azok művészi kivitelezője és tervezője. A művészi munka, a sikerek mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen anyagi áldozatokkal jár egy ilyen nagy együttes fenntartása. Szilágyiné Suba Évától és Tóth „György iskola- igazgatótól még azt is megtudtuk, hogy elég sok meghívást kap az együttes, de már előfordult az is, hogy a szűkös anyagi keretek miatt mondtak le egy-egy fellépést. Segítséget ad a helyi termelő- szövetkezet, az illetékes minisztérium, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, ám a gyerekek sem tétlenkednek, újságot, vasat gyűjtenek a bevételek növelésére, s valami hasznot hoznak a műsorok bevételei is. Az iskolaigazgató a nehézségek ellenére úgy érzi, érdemes fenntartani az együttest, hiszen a gyerekeknek nemcsak a mozgáskultúráját, de általában a kulturáltságát magasabb szintre emeli, magatartását teljesen átalakítja a közösségben való részvétel. Ezért is érdemes csinálni, no meg azért is, hogy a fiatalokat valamilyen módon a hagyományok ápolására tudják késztetni, mert tíz év múlva hiába tennék ugyanezt, addigra már nem lennének, akik emlékeznek erre. Persze az lenne az igazi, ha ez a kis ország fontosnak tartaná a népi művészet — legyen az nemzetiségi is — ápolását. Hiszen nemzetközi szinten egy ország megítélésébe nemcsak gazdasága foglaltatik, hanem kultúrája, hagyományainak ápolása is. Kalász Erzsébet Mesterjelölteket is várnaki Sakkcralékvcrscny Sakkversenyt rendeznek Gödön, a József Attila Művelődési Házban május 25—27 között, Csernyi Miklós sakkozó emlékére. A körzeti sakkszövetség, a Dunakeszi Városi Tanács egyúttal minősítés megszerzésére is lehetőséget kíván nyújtani a sakkozóknak : a versenyen mesterjelölt minősítésűtől a IV. osztályú minősítésűig mindenki részt vehet. A versenyt kilencfordulós, svájci rendszerben bonyolítják le. Nevezni május 23-ig lehet Antal Györgynél, a szövetség elnökénél (2131 Göd, Den in u. 9. Tel.: 27-45-122 79- es mellék), nevezési díj 400 forint. Az első három helyezett, minősítési osztályonként oklevélben és pénzjutalomban részesül. A verseny abszolút győztese elnyeri a Csernyi Miklós emlékkupát, amelyet az elhunyt sakkozó édesanyja ajánlott fel.
