Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-03 / 102. szám

\ 1990. MÄJUS 3., CSÜTÖRTÖK ■HIumm Szabálytalan, ami de Kiből lehet vezető óvónő? Első hallásra hihetetlennek tűnő történetet adott elő ma­ga és munkatársai több mint két éve húzódó kálváriájáról Skripek Zoltánné piliscsabai óvónő. Az ügy akkor kezdő­dött, amikor a Művelődési Közlönyben megjelent a he­lyi óvodavezetői állás betölté­sére meghirdetett tanácsi pá­lyázat. Csontos Lénárdné volt az egyetlen jelentkező mint az egyesített óvodák addigi vezetője. Rossz néven vették 1988. május 10-én Tóth Ist­vánná — akkori — vb-titkár és Csabai Györgyné általános vezetőhelyettes felkérték Skripeknét — mint szakszer­vezeti tisztségviselőt —, hogy állítson össze a nevelőkből egy háromtagú bizottságot, mert másnap vezetőválasztás lesz. Arra is megkérték, hogy vé­gezzen felmérést a nevelők körében, megtudakolva : meg­erősítik-e tisztségében az egyetlen pályázót? A vb-tit- kár arra számított, hogy az óvónők többsége az addigi ve­zető mellé áll majd. Nem így történt, bár Skripekné már előre jelezte, hogy milyen eredményre lehet számítahi. A testület kétharmados több­séggel szavazta le Csontosnét. Az óvónők úgy gondolták, hogy a tanács újból kiírja a pályázatot. Tévedtek. Még az év szeptemberében ismét ösz- szehívták a három tagóvoda vezetőjét, s Tóth Istvánná kö­zölte: továbbra is Csontos Lé- nárdnét bízza meg az óvoda­vezetői teendők ellátásával. Ezt a döntést rossz néven vet­te a nevelői testület, ezért felkérték Skripeknét, tájéko­zódjon a pedagógus-szakszer­vezet körzeti vezetőinél Buda­örsön. A válasz az volt, hogy nem lehet egyszerre pályáza­tot is kiírni, és szavaztatni is ugyanarra az állásra. Ezt követően a Pest Megyei Tanács művelődési osztályától kértek segítséget az óvónők. Októberben összehívták a ne­velői értekezletet, ahol a me­gyei tanács képviselőjének je­lenlétében a testület ismét le­szavazta Csontosnét. 1989 februárjában jelent meg a következő kiírás. Hár­man pályáztak, egy külsős, Csontos Lénárdné, valamint Skripek Zoltánné. Június 8-án újabb szavazásra került sor. A nevelőtestület több mint hetven százaléka Skripek Zol­tánná mellett voksolt. Az óvónők arra számítottak, hogy július 31-ig kinevezik az új, maguk választotta veze­tőjüket. Csakhogy azon a na­pon kiderült: a tanács további öt évre meghosszabbította Csontosné vezetői kinevezését — figyelmen kívül hagyva a szavazás eredményét ! Skripek Zoltánnénak nem volt más választása, a körzeti munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, majd levelet írt Glatz Ferenc művelődési miniszter­nek, a helyi tanácselnöknek és a megyei tanács művelődési osztályának. Csak a minisz­tériumból kapott választ, mi­szerint az a felettes szerv nem illetékes dönteni a kérdésben. A munkaügyi döntőbizott­ság Skripeknének adott iga­zat, s kötelezte a Piliscsabai Nagyközségi Közös Tanácsot az új óvodai vezető' kineve­zésére. A tanács válasza Csontosné vezetői beosztásá­nak ismételt meghosszabbítá­sa volt. Erre az óvónő a Pest Me­gyei Munkaügyi Bírósághoz fordult keresettel. Az első tár­gyaláson 1989 decemberében nem jelent meg a Piliscsabai Tanács képviselője, az ügyre vonatkozó iratok csak a tár­gyalás megkezdése előtt fél órával kerültek a bírónő ke­zébe. Lelépett a vezetés Tudni kell, hogy a tárgyalás idején már nem volt hivata­lában Gáspár Ferenc tanács­elnök és Tóth Istvánná vb- titkár, mert időközben le­mondtak tisztégükről. Hát eddig a történet lénye­ge, Skripek Zoltánná elmon­dása szerint. Manhertz Zoltán ügyvezető vb-titkárnak szá­mos kérdést tettünk fel a meglehetősen hosszadalmas és bonyolult üggyel kapcsolat­ban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a három szavazás, illet­ve a két pályázati kiírás kö­zül melyik volt az érvényes; az ügy aktái miért érkeztek meg késve a munkaügyi bí­róságra? S egyáltalán, milyen okokra vezethetők vissza a korábbi tanácsi vezetés tény­kedései. Manhertz Zoltán szerint mindkét pályázati kiírás tör­vénysértő volt, s célszerűtlen. Ugyanis a vonatkozó jogsza­bály kimondja, hogy a három­nál több csoporttal működő óvodák vezetőinek határozat­lan időre szóló kinevezését legkésőbb 1989. július 31-ig öt nevelési évre történő megbí­zatássá kell átalakítani. Te­hát a szavazásokra lényegé­ben nem lett volna szükség. Csontos Lénárdné pedig az idén már nem adott be pályá­zatot. A munkaügyi bíróságra va­lószínűleg azért érkeztek kés­ve az iratok, mert más-más vezetőknél voltak, s össze kel­lett gyűjteni valamennyit. Régi beidegződések Valami egészen biztosan nem volt rendben, mert a Pest Megye; Tanács tavaly június 21-én kelt levelében Csontosné vezetői megbízatásának továb­bi öt évre történő meghosz- szabbítását javasolta a Pilis­csabai Tanácsnak. A Művelő­dési Minisztérium 1989. augusztus 15-én kelt levelé­ben elhatárolta magát a pi­liscsabai ügytől. Ám ugyan­ez a felsőbb szerv szeptem­ber 14-én egy másik levelé­ben már a megyei tanács ál­láspontjára helyezkedett! A következmény már ismert: a szeptember 28-iki tanácsülés a régi vezetőt további öt évre bízza meg. Hogy most végül is ki lesz Piliscsabán az új óvodaveze­tő? Manhertz Zoltán szerint Csontos Lénárdné 1991. feb­ruár 10-én megszerzi nyugdíj- jogosultságát, s emiatt a meg­üresedő óvodavezetői állásra a tanács új pályázatot ír ki — feltéve, hogy a mai jog­szabályok akkor még érvény­ben lesznek. Skripek Zoltán­nénak tehát előreláthatólag módjában lesz majd bebizo­nyítania vezetői rátermettséT gét. Nos, az eddigiekhez aligha szükséges további kommentár. Ha csak az nem, hogy a má­jusi tanácsülés valószínűleg dönt majd a több mint két. éve húzódó vezetőválasztás ügyében. Nyilván ezt köve­tően írja ki a tanács a har­madik pályázatot. Talán már feleslegesen, hiszen nyakun­kon az önkormányzati válasz­tás. Márpedig addig ki kell húz­ni valahogyan az időt. Aszódi László Antal Felülről sugallt döntések Kezdem azt hinni, a sajtó hovatovább visszaszerzi presz­tízsét, az olvasó újra kezd bízni az újságíróban. Ezt bizonyítja a szerkesztőségnek címzett panaszlevelek száma, vagy azoké, akik személyesen kopognak be hozzánk. Érdekes módon sok olyan ügy kerül elénk manapság, ami tíz-húsz évvel ezelőtt kezdődött. Ezek sem akkor, sem később nem nyertek orvos­lást, elfektették, eltussolták, vagy olyan döntések születtek, me­lyektől kinyílt a bicska a zsebekben. Az alábbi eset is egy ilyen rendezetlen ügy. A rendhagyó legfeljebb annyi, hogy nem a panaszos, a hajdan rövidet húzó kisember kezdte el újra nyalogatni a régi sebeket, hanem a barátok. g'almi értéke minimum 150 ezer forinttal csökkent, ha akad egyáltalán olyan jó bo­lond, aki vállalja a torzszülött faház tőszomszédságát. Beczék tiltakoztak, rohan­tak fűhöz-íához, jelentették az esetet a tanácsnál (amely 50 lépésre van az ominózus helytől...) Isten malmai las­san őrölnek. Nem így az épí­tők, mert mire a tanács el­rendelte az építés leállítását, a divatáruüzlet — butik — rég elkészült. Szabó Sándorné biztosra ment: egy kész épít­ményt nem bontatnak le, leg­feljebb megbírságolják. A számítás bejött. A következő meccset Ráckevén játszották, s mint az várható volt, az ot­tani és akkori járási hivatal műszaki osztálya már nem kötötte magát a lebontáshoz, csupán új eljárás lefolytatásá­ra adott utasítást a helyi ta­nácsnak. Szabóné nem tétlenkedett (értsd: nem fukarkodott); és “csatát nyert. A Szigetszent- miklósi Tanács V. B. 1982. ja­nuár 20-án kelt 170-2/82-es határozata értelmében utóla­gosan megkapta a fennmara­dási engedélyt a következő drákói megkötéssel: pótlólag köteles csatolni egy 500 fo­rintos okmánybélyeget! A határozat indoklásában ordítanak az ellentmondások. Egyetlen nyakatekert mondat­ban előbb azt írják; az épít­kezés sérti a községrendezési tervet, majd ugyanott, egy sorral lejjebb ezt olvasni; az építmény fennmaradása a rendezési terv végrehajtását nem akadályozza. Ugyancsak ebben az iratban — ellentét­ben az eddigi állításokkal — mór ezt rögzítették; az épít­tető a vb-titkártól építési és közterület-foglalási engedélyt kapott... — ezzel a szabály­talan állapot létrejöttében közreműködött. (Mármint a vb-titkár, arra viszont nincs utalás, hogy az állapot létre­hozásáért milyen szankció érte.) A jogi fércmunka egy új­ságírónak is szemet szúrt, megpróbált beavatkozni. Beczné elmondása szerint a cikk meg is íródott, de nyom­dába nem került. Valaki vala­honnan leállíttatta a közlést. Ugyancsak Beczné állítja: Szabó Sándor, a faház tulaj­donosának a férje, illuminált állapotban emígyen magya­rázta neje sikerének titkát: tudni kell, hol hintse el az ember azt a száz- vagy két­százezer forintot. Mondta vagy nem mondta, hintettek-e vagy sem, bizo­nyítéka nincs Becznének. Az viszont tény: a faház megma­radt, s áll ma is, jóllehet, közben a divatárunak bealko­nyult. Jelenleg üres a butik. Szabóné most keres bérlőt az üzletre. És most halljunk néhány véleményt az ügy kapcsán: Henczi Gábor, Szigetszent- miklós tanácstitkára: — Mikor én idekerültem, már rég megvolt a bolt. Sze­mély szerint nem zavart, a ta­nácsot sem zavarja. Igaz, a fennmaradási engedély ideig­lenes, a visszavonásig érvé­nyes. De miért kerítettünk volna sort a visszavonásra, ha egyszer hivatalosan nem ke­resett meg bennünket a pana­szos? Az ellen sem emelhe­tünk kifogást, ha Szabóné bérbe adja. A velünk szem­beni kötelezettségeinek eleget tesz, a bérleti díjat rendesen fizeti, és az építmény környé­két tisztán tartja. Ettől füg­getlenül, ha Beczék kérik, mi újra értékeljük a dolgot, s ha megalapozott az igény, elren­delhetjük a lebontást. Szadai Erzsébet városfej­lesztési osztályvezető: — Nekem az a véleményem, hogy az 1982-ben hozott ha­tározatot itt írták meg ná­lunk, de a döntés felsőbb szintről jött. Szerintem is el­képzelhető, sőt az lenne a méltányos, hogy újratárgyal­juk az építmény fennmaradá­sát — amennyiben Beczék valóban igénylik. László István műszaki osz­tályvezető : •— 1982-ben kerültem ide, akkor már javában állt a bál a faház miatt. Pontosan em­lékszem az eseményekre és az eredményre. Pongrácz Gábor­nak, az akkor idekerült ta­nácselnöknek ez volt az első kudarca. Hiába akarta a fa- házai lebontatni, valaki őt is leállította. Ezek után normá­lis, hogy nem szálltam be a ringbe, jóllehet az én szeme­met akkor is, most is sérti az a faház; nem illik bele a kör­nyékbe. Pongrácz Gábor volt ta­nácselnök, jelenleg a Márka Áruház igazgatója: — Igaz, engem zavart a helyzet, az épület meg a dön­tés is. De ha a sértettet nem zavarta, ha nem fellebbezett a helyi tanácsi döntés ellen, mit kellett volna tennem ön sze­rint? Hogy kudarcot vallot­tam? Igen, magam is így éreztem. Viszont ma már semmi értelmét nem látom ezt a régi dolgot bolygatni, nem óhajtom önmagamat ezen keresztül rehabilitálni. Lebontatni a faházat? Abból bírósági ügy lesz. Bár kárté­rítésre aligha számíthat Sza­bóné, ha jól emlékszem, úgy szólt a határozat: amennyiben az építmény időközben zavar­ná a községfejlesztést vagy a lakosságot, úgy kártérítésfize­tés nélkül el lehet rendelni a lebontását. Elő kell venni a régi aktákat. Ha még meg­vannak És végezetül egy magát megnevezni nem kívánó utca­embere : — Nekem aztán nem tet­szik! Mi tetszene rajta? Épp elég sokáig virított, ideje, hogy lebontsák. Szabóné so­kat nem veszít, százszorosán megkereste az árát. Menjen, nézze meg, milyen házat rity- tyentett a szomszéd utcában. Ami Becz Imrét illeti, szerin­tem bolond volt. Ha én va­gyok a helyébe, biztos, hogy felgyújtom azt a kócerájt. Becz Imre nem bolond, sőt, okos ember, göröngyös élet­útja során volt módja tapasz­talni, mivel járhat egy felleb­bezés a Hatalommal szemben. Azt is tudta, ha harcol, a vesztes fél csak ő lehet. Egy ilyen kis településen, mint Szigetszentmiklós, hamar el­húzzák a nótáját egy renf- tenskedő polgárnak. E nyomós okok meghátráltatták, ám lé­nyegében soha nem békéit meg a lealacsonyító és meg­alázó helyzettel, mely lelkileg olyannyira megviselte, hogy egy alkalommal kezet emelt önmagára, s csupán a vélet­lenen múlt, hogy ma még él... Matula Gy. Oszkár Nem tudom, hogyan nézhe­tett ki a szigetszentmiklósi Petőfi utca a hatvanas évek elején. Nyilván zsúfoltabb és rendezetlenebb volt, mint ma­napság, ezért döntött úgy az akkori tanács, hogy az utca egészét megszünteti, s a he­lyébe parkot létesít. És lön park, ahogy a közsé­gi istenek akarták. Igaz, ettől kezdve a 7. és 9. szám alatti házak lakói a hátukon hord­ták be a téli tüzelőt az utcá­ról, lévén, hogy a kocsibejá­rók megszűntek. Megszűntek, mert nem illettek az összkép­be, rontották volna a parkocs­ka küllemét. Az érdekeltek morogtak, de végül is megbé­kéltek a döntéssel. Kerek húsz év telt el így, amikoris egy októberi reggel a 7. számú ház lakói gyanús készülődést észleltek. Minden jel arra utalt, hogy a kis parkban építkezés kezdődik — néhány lépésnyire az ab­lakoktól. A rendelkezésemre bocsátott aktákból, a Becz házaspár elbeszéléséből, vala­mint néhány pártatlan vissza­emlékezés alapján a követke­zőket sikerült rekonstruálni: Szabó Sándorné szigetszent­miklósi lakos, kisvállalkozó, építkezési engedély nélkül be­levágott egy 60-70 négyzet- méteres faház építésébe köz­ségi közterületen. ráadásul egy parkban, sőt egy ingatlan előtt, elzárva attól a kilátást. Ezzel a Beczék házának for­A fenti idézet Prohászka Ottokártól való, ám e gon­dolatnak akkor is mély az értelme, ha Székesfehérvár egykori püspökének nevét az elmúlt évtizedekben igyekeztek kitörölni az em­berek agyából. Mint aho­gyan a fiatalok többsége sem igen tudja, milyen is volt egykor apái, nagyapái cserkészélete. Manapság mind több helyütt hallani a csapatok megalakulásá­ról, fel-feltűnnek az utcá­kon a Bourbon-liliommal díszített, széles karimájú kalapot, zöld nyakkendőt viselő gyerekek. Kiscserkészek fogadalomtéfelc FF Nemzetem, in élni akarsz, tiszta ifjúságod legyen!" Zsúfolásig megtelt vasárnap Budakeszin a római katolikus templom. A diákmisén szen­telték fel a Prohászka Otto­kár nevét viselő csapat zász­laját, s 35 leány és ugyaneny- nyi fiú fogadta meg, hogy le­galább egy esztendeig a cser­késztörvények szellemében él és cselekszik. A helyi egyházközségen be­lül megszületett gondolattól a fogadalomtételig fél esztendő telt el. Ez idő elégnek bizo­nyult az igények felméréséhez és a szorgos munkához: a gye­rekek szombatonként másfél órát találkozva elsajátították, értelmezték a tíz törvényt, si­kerrel teljesítették az újonc- próbákat. A két raj vezető — Tóth Rita és Lendvai Endre — már csak koruknál fogva is voltak úttö­rők, KISZ-esek: — Keresztény életre vágytunk — mondják —, ezért szakítottunk évekkel ezelőtt a pártállam ifjúsági szervezetével, s találtunk ma­gunkra, egymásra az egyház körül szerveződött fiatalok kö­zött. — A cserkészet életforma — állítja Lendvai Endre. — Az a feladatunk, hogy a gyere­kek minden foglalkozás után úgy távozzanak; tanultak va­lamit, amiből bárhol, bármi­kor képesek táplálkozni, isme­reteik alapján cselekedni. — A most fogadalmat tett kiscserkészek nagy többsége volt már úttörő. Biztosak vagy­tok abban, hogy átérzik: ez most valami más? — Tudjuk, sokan jöttek csak azért, mert velünk tart a ba­rátnőjük, barátjuk is — mond­ja Tóth Rita. — Néhányan ateista családból valók, ez azonban nem probléma, ha készek a törvényeink szerint élni. Magam egyébként tudok olyanról, aki a fogadalomtétel után vállalta a keresztséget is. A budakesziek nemcsak a nyakkendő, már a jelvény vi­selését is próbához kötötték, az lett jogosult a viselésére, aki sikerrel vette az akadályt. Tény, hogy nem mindenkit avattak vasárnap cserkésszé, aki fél éve együtt indult ez­zel a társasággal. Az is terem­tett kisebb füstölgést a fiata­lok között, hogy kimondták: nem adnak lehetőséget koedu­kált őrsök felállítására. — Tartottam közös foglal­kozást fiúknak és lányoknak — mondja Lendvai Endre —, de az volt a tapasztalatom, hogy mindez a cserkészek ro­vására megy. Melyik az a ti­zenéves lány, aki ne akarna tetszeni a fiúknak ... ? — Hogyan sikerült 70 gye­reket cserkész egyenruhába öltöztetni? Ez nem olcsó mu­latság, ráadásul — mint aho­gyan azt a fogadalomtételkor hallottam — akadt család, ahonnan két-három gyereket is avattak. — Valóban majdnem két­ezer forintba kerül egy-egy öl­tözet, ám ha keveset is, de igyekeztünk lefaragni a költ­ségekből — állítja Tóth Rita. — Magunk varrtuk például a nyakkendőket, az örsi zászló­kat. Csapatzászlónk pedig az egyházközség ajándéka. Ritka az a cserkészcsapat, amely a zászlóbontással egy- időben már önálló épülettel is rendelkezik. A napokban volt tanácsülés döntése értelmében a cserkészek megkapták a te­lepülés első iskoláját, a Ba­golyvárat. Ez a ház évek óta üresen állt. Hellner Péter csapatpa­rancsnok máris - megkezdte a renováláshoz szükséges társa­dalmi munka megszervezé­sét. Persze elsősorban a kis­cserkészek szüleire számíta­nak de az csak természetes, hogy a gyerekek is ott lesz­nek az építkezésen, hiszen nyár végére birtokba akarják venni új .otthonukat. Szándé­kuk szerint lesz ott egy nagy­terem, s több kisebb szoba, amelynek minden sarkáért egy-egy őrs f :lel. Ha belak­ják a házat, végre megfelelő körülmények között beindít­hatják a különféle szakkörö­ket, amelyeknek talán szere­pük lesz a pályaválasztásban is. F. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom