Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-17 / 114. szám
4 1999. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK- r m A „TALÁLMÁNY" NEM UJ Felfrissítésre és bejáratásra vár — Nincs új a nap alatt. Fogadja fenntartással, ha azt hallja, hogy új törvény, szabályozás születik a közigazgatást érintően is — tanácsolta a közelmúltban a Legfőbb Ügyészség egyik, az államigazgatási jogra specializálódott ügyésze, akit az önkormányzatról, illetve a működést majd szabályozó, egyelőre még csak törvénytervezetről faggattam. Mondandóját nyomban egy- kétszáz éves törvények, törvényerejű rendeletek kivonatának fénymásolataival illusztrálta: — A törvényelőkészítők bevallva- bevallatlanul bizony visszanyúlnak ezekhez. A napokban újra hallani véltem az akkor elhangzottakat, amikor eredetileg ősi, még Szent István alapította megyénk érdekes, kuriózum értékű emlékei iránt szándékoztam érdeklődni a megyeházán, a Pest Megyei Levéltárban. Végül az ön- kormányzatoknál kötöttem ki, mert valóban nincs új a nap alatt. Minden időben érdekes „olvasmány” egy levéltár. Hát ha még tudjuk, hogy a 19 megye közül a legnagyobb a Pest megyei. Élére állítva több mint 14 kilométernyi iratköte- get őriznek a központi meg a váci és a nagykőrösi fióklevéltárakban, illetve az aszódi raktárban. Mostoha körülmények között. Igaz, a legértékesebb relikviákat megfelelő helyen, páncélszekrényekben, de mintegy hatezer méternyi iratot pincében tárolnak, amely ugye nem éppen a legalkalmasabb tárháza történeti múltunk írott emlékeinek. Nem véletlenül született úgy másfél évtizede, 1976-ban megyei végrehajtó bizottsági határozat arról, hogy készüljön új épület a megyei levéltár számára. 1980-ban ez már szinte megvalósulni látszott, amikor az év végén — mint köztudott — gazdasági szigorításokat léptetett életbe a kormányzat. Az okok azóta elmélyültek — de a levéltár megmaradt méltatlan körülményei között. Kilátásai sem biztatóak, hiszen a váci fiókintézmény és az aszódi raktár volt egyházi ingatlanban dolgozik. De térjünk vissza a „kincses házba”. A legrégibb iratok sajnos megsemmisültek a törökidőkben. Néhány nagy becsben tartott, papírra meg állati hártyára írott oklevél a mohácsi vészt megelőző időkből nem minden esetben megyei vonatkozású. A nyilvántartás szerint a „legöregebb” megyére vonatkozó iratok 1638-tól maradtak meg. Sokfélék az őrzött történeti értékű iratok: jegyzőkönyvek, jelentések, feljegyzések, vallomások, szerződések. Aztán közjogi iratok a polgári korból, meg bírósági peranyagok, ítéletek. Gyönyörű rajzolatú bélyegzők, pecsétek, Pest megye városainak, községeinek és magának a megyének különböző korokból származó pecsétjei. Ma ezek alapján tervezik címerüket a megye települései. A legrégebbi pecsétnyomó is elveszett, csupán a lenyomata ismert: két mancsában almát, illetve koronát tartó, sziklás csúcson — s nem hármas halmon, mint többen látni vélik — álló oroszlán. Az is érdekes, hogy a megye területi nagysága az évszázadok során nem sokat változott. Az eredeti, az I. István alapította Pest és Pilis megye területileg máig azonos, persze az idők során vettek el és kapcsoltak is hozzá részeket. Solt megye a török idők alatt csatlakozott, Kiskun kapitányságot később csatolták. Kezembe került a magyar levéltárosok munkája alapján kiadott Magyar Történelmi Fogalomtár című kétkötetes kislexikon. Fellapozva a királyi, a nemesi és a polgári vármegye címszavakat, felettébb tanulságos olvasmányra leltem, dióhéjban adtak világos áttekintést a vármegyék történeti, intézményi, politikai fejlődéséről. A sorok között gyakran ismétlődött az „ön- kormányzat” kifejezés. Nézzük csak : „ ... Az eredeti királyi intézmény, a vármegye, a királyi várbirtokok eladomá- nyozása folytán a 13. században gyakorlatilag felbomlott. Helyét fokozatosan a nemesi vármegye egészen más, rendi önkormányzati jellegű szervezete foglalta el. A kialakult nemesség szervezetten, királyi támogatással erősítette befolyását az ítélkezésben és a helyi közigazgatásban. A kialakult nemesi vármegyék élén a korábbiakhoz hasonlóan a főispánok álltak, akiket továbbra is a király nevezett ki. Viszont az ügyeket egyre inkább a helyetteseik, az ispánok vezették, akik a 16. századtól lényegében választott tisztségviselők lettek.” „ ... A rendi vármegyék jelentősége az 1520-as évektől kezdve egyre jobban nőtt: a központi intézkedések, törvények. rendeletek végrehajtói lettek önkormányzati-bíráskodási feladatot láttak el. De a hiányosan működő államhatalmi szervek pótlására is szolgáltak. A polgári átalakulás zászlóvivője a nemzeti színt nyert nemesség növekvő része lett. Népképviseleti megyére először 1848-ban, azután az 1870. évi közigazgatási törvénnyel alakult át utódjára, a polgári vármegyére, amely a középszintű közigazgatás szerve lett. A megyei földbirtokos osztály az önkormányzat minél teljesebb megőrzésén fáradozott. Ezt a „kiegyezés” adta meg: saját belügyeikben önállóan intézkedhettek. A polgári vármegye legfontosabb szerve a törvényhatósági bizottság volt, mellette egyéb szakbizottságok is működtek. E vármegye élén is a főispán állt, akit a király, illetve a kormány nevezett ki, ennek megfelelően bizalmi emberek voltak, s nem alárendeltjei az önkormányzatnak. Az alispán, illetve hivatala az ügyintézés, a végrehajtás terén irányította a vármegyét. Fontos szerepet játszott a főjegyző, a tiszti főügyész, a főorvos, a levéltárnok stb., ezeknek a tisztviselői állásoknak a legtöbbiét választás útján, hatévenként, a törvényhatósági bizottság közgyűlésén töltötték be ...” A polgári vármegye — hatáskörét és szervezeti felépítését tekintve a Horthy-kor- szakban sem változott lényegesen. A második világháború idején felfüggesztették, majd a német megszállás után forAz oldal a Pest Megyei Tames támogatásával készült málisan felszámolták a polgári vármegyék önkormányzatát. Véglegesen pedig 1950-ben, a tanácsrendszer létrejöttével szüntették meg. A hatalmi, szervezeti felépítés, azon belül^ a tisztségeké nem sokat változott, legfeljebb az elnevezések. Viszont önkormányzati jellege, hatásköre a helyi és megyei igazgatási szervezeteknek erőteljesen háttérbe szorult, az agyonszabályozott rendeleti kormányzással formálissá lett. Arra is van számos példa a történelemben, hogy a középszintű igazgatás önkormányzati jellegét megkísérelték visszaszorítani és szakhatósági szintre visszasorvasztani. A rendeleti kormányzás minden időben diktatúrába torkollt, s az előbb-utóbb ellenálláshoz, kitöréshez vezetett. Jól megszervezett önkormányzati rendszereink voltak. Erősek a történelmi gyökerei a megyei önkormányzat valódi helyhatósági önkormányzattal való párosításnak. S ha most az országos akarat arra tendál, hogy meg kell erősíteni a helyi önkormányzatokat, ákkor annak a végrehajtója szintén csak a megye lehet, elképzelhető, hogy csökkentett apparátussal. Kézenfekvő, hogy ez az önkormányzatot a helyiek és a megyei pártok képviselőiből összeállított testület irányítsa. Aláhúzott elismerés A módosított rendelet módosítása — egy ilyen mondatrész olvasása nemegyszer mosolyt fakaszt. Az átlagember számára mulatságosan bürokratikusnak tűnnek ezek az egymás mellé rakott szavak. Hogy ezúttal elmarad ez a belső csiklandozás, sőt ünneplés örömet fakaszt, az a továbbiaknak szól. Mert az elismerések aláhúzásának érdekében készül módosított rendeletének módosítására Pest M^gye Tanácsa. S talán mondanunk sem kell: azért, hogy a forint romlásával egyidejűleg ne devalválódjék a kiemelkedő, alkotó munka kitüntető elismerése. A Pest Megyei Tanács Alkotói Díja mellett a Közművelődési Díj és az Arany János Pedagógiai Díj kitüntetéseket a művelődési ágazatban kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek és közösségek kaphatják. A kétszeri újraszabályozás alkalmával a pénzjutalom összegét 4 ezer, majd 1985-ben 6 ezer forintra emelték. Az Arany János Pedagógiai Díj 1990. évi példányainak odaítélésekor, a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen javaslat hangzott el, hogy a díjjal járó pénzjutalom összegét emeljék fel. Ennek alapján készült a javaslat a tanács- rendelet módosítására: „A díjakkal oklevél, emlékérem és nettó 10 ezer forint pénzjutalom jár.” A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Szsm&i gyönyörködtető Reprint kiadásban jelentette meg a Dovin Művészeti Kft. — a Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monográfiája) sorozatból — dr. Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye című kétkötetes munkáját ÁTCSOPORTOSÍTÁS MŰEMLÉKVÉDELEMRE Nem az utolsó fillérig Különböző rendeltetéssel céltámogatásokra több száz millió forintot-hagyott jóvá a megyei tanács az idei gazdálkodási tervében. Egyénként is Irta: Kádár Edit MEGYEI FOGLALKOZTATÁSI KÖZPONT Egy lépéssel előrébb Ha tömeges munkanélküliségről ma még nincs is szó Pest megyében — egy-két százra tehető pillanatnyilag a számuk —. de azzal számolni kell, hogy a munkanélküliség közvetlen veszélye fenyeget több ezer embert szű- kebb pátriánkban is. Mert tény, hogy egyre kevesebb a munkást és alkalmazottat kereső vállalat, intézmény. Az év első negyedében közel ezer ember részesült hosszabb-rö- videbb ideig munkanélküli-segélyben. Mintegy 1600 munkahely nélkül maradt megyei lakosnak adtak vállalkozási hitelt a foglalkoztatási alapból. Közel 150-en dolgoztak közhasznú munkán és mintegy 600 munka nélkül maradt ember elhelyezkedési esélyein próbáltak javítani szakmai átképző tanfolyamokkal és azok pénzügyi támogatásával. Munkaközvetítést igénylők száma az első negyedévben meghaladta a 2500-at. Egyre több olyan kor- engedményes nyugdíjazási kérelem érkezik, amelyben pénzügyi támogatást kérnek a foglalkoztatási alapból. A munkahelyteremtő beruházások anyagi támogatásával az elmúlt másfél évben 520 ríj munkahelyet sikerült létrehozni a megyei gazdálkodó szerveknél. A megyei tanács illetékes osztálya még tavaly megkezdte az akkor már érezhető hátrány, az egyetlen munkaügyi szolgáltató iroda hatáskörének kiterjesztését, hálózattá szervezését. Alapvető feltétele annak, hogy pontosan nyilvántartsák azokat, akik munkát keresnek. Egy helyi tanácsi ügyintézőtől, aki ráadásul más feladata mellett látta el a munkaügyi teendőket, aligha várható el, hogy megfelelő információi legyenek a munkát keresők számára. Szinte már valamennyi megyében' működik ilyen hálózat, s ma már Pest megyében is minden városban és Zsámbékon található munkaügyi kirendeltség a megyei munkaügyi szolgáltató iroda kereteiben. Egyelőre két-két emberrel, akiknek a munkáját számítógép segíti. Szoros kapcsolatban állnak a munkáltatókkal, amelyeknek bár bejelentési kötelezettségük nincs, ha munkaerőt keresnek, de végül is érdekük e.z állandó kapcsolat fenntartása az irodával. Azt viszont be kell jelenteniük, ha leépítést terveznek, s már tíz embert meghaladó elbocsátást is jelezniük szükséges. •• . A tapasztalatból ismert és a várhatóan megnövekedő feladatok és a racionálisabb szervezés indokolja a megyei munkaügyi szervezet korszerűsítésének befejezését. A helyi tanácsok munkaügyi, szakigazgatási és szolgáltará- si teendőiket a körzeti ki- rendeltségek segítségével látják el. Egyidejűleg a megyei szolgáltató iroda, sőt a megyei tanács termelés- és ellá- tásfelüayeleti osztályának gazdaságelemző és munkaügyi csoportja egyaránt végez szikigazgatási és szolgáltatási feladatokat is, például a közhasznú munka szervezését, az újrakezdési kölcsön ügyintézését, a szakmunkás-beiskolázás tervezését is. A megvet iroda és a csoport munkája között nem lehet éles határt húzni, de a különállás miatt a munkához elengedhetetlen információk megosztottak, a különböző' intézkedések, eljárások, folyamatok nehézkesek. Az országos, kialakuló egységes munkaügyi szervezeti rendszerhez való illeszkedés is megköveteli, hogy ezeket az egy ügyben, de külön-külön működő intézményeket egységgé szervezzék a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ létrehozásával. Az előbbiekből is jelzetten nem formális, hanem valóban praktikus okokból, szervezeti, ügyrendi egyszerűsítés okán. A tevékenység fejlesztésében két szempontot tartanak különösen kiemelt fontosságúnak: a humánus, emberközeli és egyénre szabott, szakszerű munkaügyi szolgálta list úgy, hogy a foglalkoztatáspolitikai eszközök nyújtotta lehetőségek közül a legmegfkelőbbet válasszák ki az egyén számára, ezzel egyidejűleg a rendelkezésre álló pénzkeretek lehető legcélszerűbb felhasználását. A foglalkoztatási központ kijelölt szakmai tevékenységét még címszavakban is hosszú lenne felsorolni. - Foglalkoznak majd elemzé.sscl. közév- és hosszú távrú ni'tn- kaeröniaci prognózis kidolgozásával, segítik a foglalkoztatási feszültségek oldását, ellenőrzik az eszközrendszer működését stb. De pályaválasztásban. pályakorrekciókban is tanácsot adnak, tervezik a beiskolázásokat, amellett. hogy fő feladatuk a személyre szóló ügyintézés lesz. Az új intézmény létrehozása nem tűr halasztást. Bármilyen lesz is a munkád jvi kormányzat „felállása”, erre a szervezetre most van szükség. nem később. Az 'ehet kérdés, hová tartozzék, hogy ki irányítsa, azt később el lehet dönteni. Létrehozásához viszont a legközelebbi ülésén kérik a megyei tanács testületének a jóváhagyását. jelentősek azok a pénzkeretek, amelyekből pályázattal igényelhettek segítséget fejlesztéseik megvalósításához a helyi tanácsok. Érthetően nagyon sokan éltek a lehetőséggel. Az is. természetes, hogy összességében is sokkal nagyobb összegeket jelöltek meg pályázatukban, mint amennyi kiosztására lehetőség van. Nem szívesen tesszük, hogy számokkal bombázzuk az olvasót, most azonban ez elkerülhetetlen. Hogyan is adhatnánk másként betekintést arról, hogy például a 43, infrastrukturális szempontból hátrányos helyzetűnek ítélt település egyes fejlesztéseinek támogatására 83 millió forint áll rendelkezésre, s ebből negyven tanács összesen közel 150 millió forintot igényelt pályázatában. A feltételeknek megfelelők között — a javaslat szerint — 74,5 millió forintot osztanak ki. Figyelemre méltó, hogy a magánerős lakásépítéshez. illetve -vásárláshoz juttatandó helyi szociális támogatást erősítő megyei keretből 30 tanács egyáltalán nem kért, s egyharmaduk pedig alacsonyabb összeget igényelt a normatívák és a lakosságszám figyelembevételével megpályázható céltámogatásnál. A többiek viszont nagyobb összeget szerettek volna kapni. Részletesen szóltunk korábban a kistelepülések — különös tekintettel a most önállóvá váltakra — iskolaalaoításá- nak. illetve visszaállításának támogatásáról. Az erre a célra rendelkezésre álló 10 millió forintból hat községnek (három visszalépett) 8 millió forintot javasolnak juttatni. A visszatartott összeg indokolt, hiszen a pályázat három határideje közül az utolsó szeo- tember 30. Viszont e<?v fillért sem tartalékoltak, mind a 29 milliót szétosztják a hírközlési fejlesztések befejezésének támogatására. Önmagáért beszél. hogy miért. Ötmillió forintot pluszként még át is csoportosítottak a tartósan fizetésképtelen tanácsok finanszírozására tartalékolt összegből, hogy végül 12 millió forint támogatást juttathassanak a kultúrtörténeti, illetőleg idegenforgalmi szempontból rendkívül jelentős műemléképületek helyreállítási, állagmegóvási költségeihez.
