Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
2 1990. ÁPRILIS 7., SZOMBAT mm HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI Az előbbre kőzett csúcstalálkozó Sevardnadze bizakodó a Bush-sal való tárgyalása után A német egység menetrendje és a „tizenkettek Európája" Biztató kilátások a Salvador! polgárháború rendezésére Altalanos PILLANATKÉP „Árnyék Sevardnadze washingtoni tárgyalásai fölött.” Ilyen és hasonló címeikkel fogadta az amerikai sajtó a csúcstalálkozó előkészítésére ér kezett szovjet külügyminisztert. Egyes kommentátorok már azt latolgatták, hogy a kiéleződött Moszkva—Vilnius viszony miatt, lehetséges — hacsak „Washington kellő biztosítékokat nem kap” —, a június második felére tervezett Bush—Gorbacsov találkozó elhalasztása is. Hírmagyarázóik egész sora írt arról, hogy Bush óvatos magatartása a „szovjet —litván válságban” milyen heves bírálatokat vált ki a washingtoni kormányzat ellen, s hogy nem véletlen: Sevardnadze érkezésének napján nyújtott be 31 képviselő indítványt a kongresszusban, amely Vilnius függetlenségi nyilatkozatának határozottabb támogatására szólítja fel a Fehér Házat. Az amerikai elnök ugyanis a március elejei vilniusi döntés óta — amellyel a litván parlament kinyilvánította az ország függetlenségét a Szovjetuniótól— erőteljesen ki- centizett magatartásról tett tanúságot. Bár az Egyesült Államok nem vett tudomást annak idején a balti államok csatlakozásáról a Szovjetunióhoz, sőt engedélyezte, hogy . i-Jeül képviseleteik” változatlanul működjenek az amerikai fővárosban, nem volt hajlandó elismerni most, Vilnius több felszólítása ellenére sem, Litvániát független államnak. Ehelyett csak arra hívta fel ismételten Moszkvát, hogy ne alkalmazzon katonai erőszakot a litván függetlenedési törekvések elnyomására. Az amerikai álláspont szerint a szovjet—litván viszályt békés úton, tárgyalásos alapon kell megoldani. Gorbacsov — mint emlékezetes — elnöki minőségében törvénytelennek nyilvánította a litván parlament döntését, és a peresztrojka megtorpedózására irányuló lépésként értékelte, s csak azután akart tárgyalni a vilniusi vezetéssel, ha visszavonják függetlenségi nyilatkozatukat. Landsbergis elnök viszont eleinte hasonlóan merev magatartást tanúsított, s kijelentette, hogy Litvánia szakítása a Szovjetunióval immár végleges, s Moszkvával csak a szuverenitás alapján, a litván önállóság nyomán támadt gyakorlati problémák rendezéséről hajlandó megbeszéléseket folytatni. VALAMILYEN KÖZÉPÚT Az amerikai elnök erőfeszítései arra irányultak, hogy Washington óvatos talktilkázás- sal valamilyen középutat alakítson ki. Bush elnök ugyanis tudatában van annak, hogy a peresztrojka sikere alapköve annak, hogy az enyhülés politikája érvényesüljön a világpolitikában. S Washingtonban azt is jól tudják, hogy az átalakítás folyamata milyen ellenállásba ütközik a Szovjetunióban, s hogy a konzervatív, visszahúzó elemek mennyire vádpontul igyekeznek felróni, hogy állítólag a „peresztrojka szétbomlaszta- má a szovjet államot”. Ha tehát Vilnius nem hajlandó semmiféle kompromisszumra, akkor Gorbacsov számára nem marad más kiút, mint a konfrontáció elfogadása, hiszen a Litvániával szembeni moszkvai kapituláció láncreakciót válthat ki, s a Szovjetunió több tagállamának leszakadását eredményezheti — mint sok hírmagyarázó írta. Olyan helyzetben pedig, amikor a Szovjetunióban, mint Bogomolov akadémikus, Gorbacsov közgazdasági tanácsadója a napokban a brüsszeli NATO-központban tartott előadásában kifejtette, a szovjet gazdaság helyzete katasztrofális, a moszkvai vezetésnek mind szükebb lesz a mozgástere. Kevés az idő — mutatott rá a neves szovjet közgazdász —, s a lakosság elveszti türelmét, hiszen a szovjet emberek hétköznapi élete ma nehezebb, mint a peresztrojka korszaka előtt volt. A kiút a gyors ütemű, radikális gazdasági liberalizálás, a piacgazdaság és a szabad vállalkozás mielőbbi bevezetése a Szovjetunióban. Ügy tűnik, hogy Vilniusban is kezdik megérteni, hogy a konfrontáció keresése, a türelmes tárgyalások helyett, csak árthat a litván függetlenség ügyének. S ha a litván vezetők is megértőbb hangot ütnek meg. anélkül, hogy feladnák elvi álláspontjukat, Moszkva is felhagy az ingerült, követelőző magatartással. Ügy tűnik, hogy ez történt a héten, s így enyhült a helyzet Vilniusban. Bár természetesen akadtak olyan kommentátorok, akik azt a tényt, hogy Jakovlev végül is „szóba állít” a vilniusi delegátusokkal, csupán annak tulajdonították, hogy a „Kreml így akarta megkönnyíteni a Washingtonban éppen tárgyaló Sevardnadze helyzetét”. SOK A NYITOTT KÉRDÉS Az eredeti elképzelések szerint június második felében kívánták megtartani a szovjet —amerikai csúcstalálkozót. Azt remélték, hogy erre az időpontra el lehet készíteni a hadászati támadó fegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről intézkedő szerződéstervezetet, s így a két államfő aláírhatja ezt a valóban történelminek számító megállapodást a további leszerelésben. Arról is szó volt, hogy Gorbacsov a hivatalos tárgyalások után látogatókörutat tesz az Egyesült Államokban, hogy így első kézből ismerkedhessen meg az amerikai mindennapi "élettel, s előadásaival, beszédeivel fokozza a megértést a két világhatalom között. Kitűnt azonban, hogy június második fele zsúfolt az amerikai elnök programjában, és kedvezőbb lenne egy korábbi időpont. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, a belpolitikai helyzet alakulása indokolna egy előbbre hozott legfelsőbb szintű tárgyalást. Június végén ugyanis a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszust tart, s Gorbacsovot mint főtitkárt, ugyancsak leköti az előkészítő munka. Túl ezen, Moszkvában a peresztrojka gyorsításának hívei nyilván arra számítanak, hogy az államelnök-főtitkár egy sikeres washingtoni csúcstalálkozóval a hátában, nemzetközileg megerősödve szállhat be a „kongresszusi ringbe”, ahol az egész átalakítási politika terítékre kerül. Ami pedig Washingtont illeti, nyilván szerepet játszik egy olyan meggondolás is a május végi dátum elfogadásában, hogy a START- egyezmény (a hadászati támadó fegyverzet csökkentésének angol nyelvű rövidítése) aláírására jobb, ha a peresztrojka további sorsát eldöntő szovjet pártértekezlet után kerül majd sor. Erre utal Bush- nak az a megjegyzése, hogy még ebben az évben szívesen venne egy újabb találkozót Mihail Gorbacsovval. Bár Bushsal valló kétórás pénteki tárgyalása után Sevardnadze reményét fejezte ki, hogy május végén a két államfő kézjegyével láthatja el a szerződést, ez nehéznek ígérkezik. Genfben a szovjet és az amerikai szakértők munkáját felgyorsították a legutóbbi Sevardnadze—Baker tárgyalás óta, de az is kétséges volt, hogy június második felére elkészül-e a dokumentumtervezet. Most pedig, hogy a csúcsot előbbrehozták, a még nyitott kérdések sokasága láttán komoly feladatnak látszik a munka elvégzése. Inkább néhány elvi megállapodás várható magán a legmagasabb szintű tárgyaláson. TÚLSÚLYBA KERÜL? A március 18-ii választáson a szavazócédulákkal kifejezett rendszerváltási akarat öltött testet abban, hogy az NDK parlamentje kereszténydemokrata elnököt választott Sabine Bergmann-Pohl asz- szony személyében, és ugyancsak CDU-politikust, Lothar de Maiziere-t bízta meg kormányalakítással. A kijelölt miniszterelnök széles koalíciós kabinetet alakíthat, hiszen a szociáldemokraták is hajlandóak immár a kormányzásban való részvételre, s így megnyílhat az út a kétharmados többséghez, amely az NSZK-val való gyors egyesítést lehetővé tevő alkotmánymódosításhoz szükséges. Ami az egyesülés menetrendjét illeti, erre Kohl egy interjúban tárta fel elképzeléseit. Nyár végén valutaunió, majd decemberben az NSZI£ parlamenti választások, s végül a jövő év közepén az össz- német választás lesz. A közöspiaci tizenketteket azonban inkább az érdekli, hogy a német egyesülés mennyiben hat ki az általuk korábban elhatározott, s 1992-re tervezett integrációs folyamatra? A bonni kancellár nem lát hátráltató tényezőt ebben, de London és Párizs több ízben adott hangot aggodalmának. Bizonyára még mindig attól tartanak, hogy az egységes Németország túlsúlyra és meghatározó szerepre tehet szert az eljövendő szorosabb európai közösségben. ENSZ-KÖZVETÍTÉSSEL SIKERÜLHET A salvadori véres polgárháborúnak már nemegyszer próbáltak békés rendezéssel véget vetni. De ha sikerült is megegyezni tűzszünetben, a fegyverropogás ismét felújult, s a béketárgyalások összeomlottak. Az ENSZ közvetítésével létrejött új megállapodást azonban nem lehet olyan szkeptikusan fogadni, mint az előzőeket. Mindenekelőtt azért, mert alapvetően megváltozott a közép-amerikai helyzet. A Nicaraguában lezajlott választás nyomán Chamorro asszony ellenzéki koalíciója kerül hatalomra, s véget ér a hadiállapot az országban. A békés, demokratikus fejlődés nyitánya Nicaraguában is azt jelenti, hogy a salvadori gerillák immár nem számíthatnak Managua erkölcsi-anyagi támogatására. Másrészt a kormánycsapatokra is nyomás nehezedik a polgárháborús ellenfeleikkel való kiegyezés irányába. De más olyan változás is következett be, ami fokozott reményekre jogosít. Eddig a salvadori kormány feltétel nélküli fegyverletételt követelt a gerilláktól, s cserébe nem garantált semmit. Most pedig a készülő fegyvernyugvást, majd az azt követő tárgyalásokat az ENSZ által megerősített biztosítékok előzik meg: a salvadori kormány amnesztiát és emberi jogokat biztosít a gerilláknak, ha abbahagyják az ellenségeskedést. Árkus István Szigstkakm kapja a szennyvizst? Méregraktárak a Dunában Megdöbbentő adat látott napvilágot a Környezetgazdálkodási Intézet által kiadott „zöld könyv”, a Tanulmányok hazánk környezeti állapotáról című kiadvány lapjain. Már az első mondatokban olvashatjuk a szomorú tényt, amit amúgy is tud mindenki: a Duna vizének szennyezettsége az utóbbi évtizedekben is határozottan romlott. A folyó fertőzésében a főváros vezet. Szennyvizeinek hatását jól ki lehet olvasni abbfil a táblázatból, mely a Duna Budapest fölötti s alatti szakaszának szennyezettségét hasonlítja össze. Míg a főváros fölött „csak” a III. (szennyezett) osztály dominál, addig alatta a vízminták nyolcvan- három százaléka a IV. osztályú, azaz az erősen szennyezett besorolást kapta. Van olyan szennyeződési érték, amely tízszeresére növekszik a folyó Budapesten áthaladó szakaszán! Már önmagukban is elgondolkodtatóak ezek az adatok, pedig az igazi feketeleves, az az a „feketevíz” még csak az ez után közöltekböl olvasható ki. Ugyanis a szakemberek a Duna fővárost elhagyó szakaszának két pontján mérték össze a szennyezettség mértékét: az egyik pontot rögtön a város alatt, a Kvassay-zsilip- nél jelölték ki, a másikat jónál lejjebb, Szigethalom vonalában. A mérési eredmények összehasonlítása meglepő eredményt mutatott: a Duna Szigethalomnál sokkal fer- tőzöttebb, mint a Kvassay- zsilipnél! Tehát a főváros víz- szennyező hatása alattomosabb, mint eddig azt gondolni lehetett volna, s ami döntő: e tények ismeretében nem állja meg a helyét többé egyes vízügyi szakemberek azon véleménye, mely szerint a budapesti szennyvizek a Dunát azért nem szennyezik drámai módon, mert a folyó nagy hígítóképessége „megoldja” ezt a gondot. A vizsgálati eredmények szerint tehát a Duna nem képes elbontani a főváros hordalékát, sőt, a szigethalmiaknak szállítja a többségét. Megoldás csak az lehetne, ha a szennyvizeket csak tisztítva engednék a folyóba, de a számok azt mutatják, hogy többszáz milliárd forintba kerülne az is, ha az ezredfordulóra a hetvenes évek közepének állapotára tudnánk javítani a felszíni vizek minőségét. Azonban a VII. ötéves terv is mindössze 41 milliárd forintot irányzott elő vízvédelmi célokra. A szakemberek már nem tudnak előre jósolni, mert attól tartanak, hogy a folyók fenéküledékében felhalmozódott úgynevezett méregdepó- niák, azaz méregraktárak meglepetésszerű hatást fejthetnek ki. Ami a bizonyos: ez a meglepetés nem lesz kellemes ... Tóth Béla Endre Kié lesz az épületegyüttes? A népakarat dönt Megszűnik a Belügyminisztérium tartalékosliszt-képző iskolája Kerepestarcsán — erről született megegyezés a Belügyminisztérium és a helyi tanács között. Két évvel ezelőtt egy parlamenti interpelláció nyomán került nyilvánosságra a helyi tanács azon kérése, miszerint szeretné visz- szakapni a BM kezelésében levő, egymilliárd forint értékű épületegyüttest, amelyet közoktatási célokra hasznosítana. A hosszas huzavona után létrejött megállapodás alapján a BM fokozatosan átadja az épületeket a tanácsnak, és 1991 szeptemberétől már megindulhat itt a középiskolai oktatás. Szó van arról, hogy a leendő középiskola egyházi kezelésbe kerül, legalábbis nyolcezer környékbeli lakos aláírásával ilyen kérelem érkezett a kerepestarcsai tanácshoz. A népakaratnak megfelelően a tanács meg is kezdte ez ügyben a tárgyalásokat a római katolikus egyház illetékeseivel. bevásárlóközpont Űj üzletközponttal gyarapodott. a főváros: Újpesten, a IV. kerület Árpád út 112. szám alatt megnyílt az Árpád Üziiet- ház. Megnyitásakor elmondták: Újpesten a lakótelep építése miatt összesen csaknem 8000 négyzetméternyi üzlethelyiséget, illetve szolgáitatóhe- lyet kellett szanálni — s ezeket a 80-as évek elején csak részben pótolták —, most a környék ellátását nagymértékben javítja a létesítmény. Az üzletközpont építése összesen 28.3 millió forintba került, ebből 100 millió forintot a Fővárosi Tanács vállalt, a többit pedig az üzletházban helyet kapott 9 vállalat fedezte. A mintegy 6000 négyzetméter alapterületű, háromszintes bevásárlóközpontban ruhaneműt, cipőt, játékot, bútort, műszaki cikkeket és könyveket kínálnak. Helyet kapott két szol- gáltatócég, a posta és az IBUSZ, és vendéglátóhely is van. ^Színházi levél Szerződés a színházzal Színész-drámaírók Moliére- től és Shakespeare-től máig elég gyakoriak a színpadokon. Hazai színházainkban is találunk belőlük nem egyet; Gosz- tonyí János vagy Káló Flórián csak a legismertebbek közülük. Ez a kettős kötődés vagy kettős vonzódás igen érthető. A színpadi emberben természetes módon'' ébredhet fel a vágy, hogy annyi idegen szöveg, annyi, mások által megfogalmazott gondolat után a maga gondolatait, mondandóit írja meg s játsz- sza el. Az említett két klasz- szikus — de főleg Moliere — persze saját magának írt nagy szerepeket; Tartuffe vagy Jourdain úr éppúgy volt a szerző Molière sikere, mint a színész Moliere-é. Valami hasonlónak vagyunk most tanúi, a Thália Stúdió- ban. Egy Erdélyből az anyaországba jött, de itt az erdélyi sikereit megismételni önhibáján kívül nem tudó színésznő, Tanai Bella színművet írt, Eltartási szerződés címmel. Ennek hőse, Anna még művészi ereje teljében visszavonult színésznő, aki csekély nyugdíjának kiegészítésére eltartási szerződést köt egy fiatalemberrel. Mint kiderül, ő is színész, méghozzá énekes színész. Ez a kettős aztán alkalmas lesz arra is, hogy Anna régi nagy sikereit játékos formában visszaidézze, s arra is, hogy a fiatal színész megcsillantsa a dalok, sanzonok előadásával a maga képességeit. Nos, a darabbeli színésznőt Tanai Bella játssza, s a partnere az a Dávid Sándor, aki maga is Erdélyből érkezett színész. Tehát: színház a színházban, színésznő saját darabja színésznőszerepében, és mindez a képességek és a tehetség igazolásának a vágyával előadva, ugyanakkor egy ■nagyon is mai, szomorkás történetbe ágyazottan. S tegyük hozzá: nagyon kulturáltan, sok humorral, jóízű dialógusokkal. Tanai Bella igazán színpadképes szerzőnek bizonyul. Egy valamin azért el kell gondolkodni a kis játék nézése közben, s nemcsak azért, mert a finálé kissé túldrá- mázza az addig könnyedebb hangnemet. Ami töprengésre késztet, az az, hogy a töretlen jókedvű és tehetségű Tanai Bella tulajdonképpen a színházzal kötött, életre szóló szerződéséről beszél itt. Arról, hogy meglehet, nem kényeztették képességeihez méltó szerepekkel a hazai színházakban, ő mégsem adta fel. Aki valami számára szent ügyre rátette az életét, az kedvezőtlen körülmények között is tartja ezt a szerződést. És erre gondolva, bizony van mit tanulnunk ebből a darabból, van mit tanulnunk a szerzőjétől és főszereplőjétől. A valamely nemes üggyel való életre szóló szerződés egyre múló divat mostanság minálunk. Takács István  Willaaysserelélpan Vállalat 4. sz. szerelőipari üzeme felvess villanyszerelő szakmunkásokat és villanyszerelési ismereteket szerzett betanított munkásokat (brigádot is), elsősorban Vác térségében levő munkahelyre. Jelentkezni lehet Budapesten (a munkaerő-gazdálkodási részlegnél, VII., Wesselényi u. 16. A épület II. emelet 212., telefon: 122-1039, 262-es mellék) vagy a váci kirendeltségen (a DCM-ben, Hársvölgyi Mihály vezetőszerelőnél, telefon: 10-890). Megvételre felajánljuk járműjavító ütemünk új, használaton kívüli alkatrészkészletét az alábbi targoncatípusokból : DVHM, EV, Clark, Hyster. Érdeklődni lehet: a Csepeli Papírgyár anyaggazdálkodási osztályán, Kiss Jánosnénól, Budapest XXI., Duna u. 42. Telefon: 157-4659.
