Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-07 / 82. szám

2 1990. ÁPRILIS 7., SZOMBAT mm HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI Az előbbre kőzett csúcstalálkozó Sevardnadze bizakodó a Bush-sal való tárgyalása után A német egység menetrendje és a „tizenkettek Európája" Biztató kilátások a Salvador! polgárháború rendezésére Altalanos PILLANATKÉP „Árnyék Sevardnadze wa­shingtoni tárgyalásai fölött.” Ilyen és hasonló címeikkel fo­gadta az amerikai sajtó a csúcstalálkozó előkészítésére ér kezett szovjet külügyminisz­tert. Egyes kommentátorok már azt latolgatták, hogy a kiéleződött Moszkva—Vilnius viszony miatt, lehetséges — hacsak „Washington kellő biz­tosítékokat nem kap” —, a jú­nius második felére tervezett Bush—Gorbacsov találkozó el­halasztása is. Hírmagyarázóik egész sora írt arról, hogy Bush óvatos magatartása a „szovjet —litván válságban” milyen heves bírálatokat vált ki a washingtoni kormányzat el­len, s hogy nem véletlen: Se­vardnadze érkezésének nap­ján nyújtott be 31 képviselő indítványt a kongresszusban, amely Vilnius függetlenségi nyilatkozatának határozot­tabb támogatására szólítja fel a Fehér Házat. Az amerikai elnök ugyanis a március elejei vilniusi dön­tés óta — amellyel a litván parlament kinyilvánította az ország függetlenségét a Szov­jetuniótól— erőteljesen ki- centizett magatartásról tett tanúságot. Bár az Egyesült Ál­lamok nem vett tudomást an­nak idején a balti államok csatlakozásáról a Szovjetunió­hoz, sőt engedélyezte, hogy . i-Jeül képviseleteik” változat­lanul működjenek az ameri­kai fővárosban, nem volt haj­landó elismerni most, Vilnius több felszólítása ellenére sem, Litvániát független államnak. Ehelyett csak arra hívta fel ismételten Moszkvát, hogy ne alkalmazzon katonai erősza­kot a litván függetlenedési tö­rekvések elnyomására. Az amerikai álláspont szerint a szovjet—litván viszályt békés úton, tárgyalásos alapon kell megoldani. Gorbacsov — mint emlékezetes — elnöki minősé­gében törvénytelennek nyil­vánította a litván parlament döntését, és a peresztrojka megtorpedózására irányuló lépésként értékelte, s csak az­után akart tárgyalni a vilniu­si vezetéssel, ha visszavonják függetlenségi nyilatkozatu­kat. Landsbergis elnök viszont eleinte hasonlóan merev ma­gatartást tanúsított, s kijelen­tette, hogy Litvánia szakítása a Szovjetunióval immár vég­leges, s Moszkvával csak a szuverenitás alapján, a litván önállóság nyomán támadt gya­korlati problémák rendezésé­ről hajlandó megbeszéléseket folytatni. VALAMILYEN KÖZÉPÚT Az amerikai elnök erőfeszí­tései arra irányultak, hogy Washington óvatos talktilkázás- sal valamilyen középutat ala­kítson ki. Bush elnök ugyan­is tudatában van annak, hogy a peresztrojka sikere alapkö­ve annak, hogy az enyhülés politikája érvényesüljön a vi­lágpolitikában. S Washing­tonban azt is jól tudják, hogy az átalakítás folyamata mi­lyen ellenállásba ütközik a Szovjetunióban, s hogy a kon­zervatív, visszahúzó elemek mennyire vádpontul igyekez­nek felróni, hogy állítólag a „peresztrojka szétbomlaszta- má a szovjet államot”. Ha te­hát Vilnius nem hajlandó semmiféle kompromisszum­ra, akkor Gorbacsov számára nem marad más kiút, mint a konfrontáció elfogadása, hi­szen a Litvániával szembeni moszkvai kapituláció lánc­reakciót válthat ki, s a Szov­jetunió több tagállamának le­szakadását eredményezheti — mint sok hírmagyarázó írta. Olyan helyzetben pedig, amikor a Szovjetunióban, mint Bogomolov akadémikus, Gor­bacsov közgazdasági tanács­adója a napokban a brüssze­li NATO-központban tartott előadásában kifejtette, a szov­jet gazdaság helyzete kataszt­rofális, a moszkvai vezetésnek mind szükebb lesz a mozgás­tere. Kevés az idő — muta­tott rá a neves szovjet közgaz­dász —, s a lakosság elvesz­ti türelmét, hiszen a szovjet emberek hétköznapi élete ma nehezebb, mint a peresztrojka korszaka előtt volt. A kiút a gyors ütemű, radikális gazda­sági liberalizálás, a piacgazda­ság és a szabad vállalkozás mielőbbi bevezetése a Szovjet­unióban. Ügy tűnik, hogy Vil­niusban is kezdik megérteni, hogy a konfrontáció keresése, a türelmes tárgyalások helyett, csak árthat a litván függet­lenség ügyének. S ha a litván vezetők is megértőbb hangot ütnek meg. anélkül, hogy fel­adnák elvi álláspontjukat, Moszkva is felhagy az inge­rült, követelőző magatartás­sal. Ügy tűnik, hogy ez tör­tént a héten, s így enyhült a helyzet Vilniusban. Bár ter­mészetesen akadtak olyan kommentátorok, akik azt a tényt, hogy Jakovlev végül is „szóba állít” a vilniusi delegá­tusokkal, csupán annak tulaj­donították, hogy a „Kreml így akarta megkönnyíteni a Wa­shingtonban éppen tárgyaló Sevardnadze helyzetét”. SOK A NYITOTT KÉRDÉS Az eredeti elképzelések sze­rint június második felében kívánták megtartani a szovjet —amerikai csúcstalálkozót. Azt remélték, hogy erre az időpontra el lehet készíteni a hadászati támadó fegyverek ötvenszázalékos csökkentésé­ről intézkedő szerződésterve­zetet, s így a két államfő alá­írhatja ezt a valóban törté­nelminek számító megállapo­dást a további leszerelésben. Arról is szó volt, hogy Gor­bacsov a hivatalos tárgyalá­sok után látogatókörutat tesz az Egyesült Államokban, hogy így első kézből ismerkedhes­sen meg az amerikai minden­napi "élettel, s előadásaival, be­szédeivel fokozza a megértést a két világhatalom között. Ki­tűnt azonban, hogy június má­sodik fele zsúfolt az amerikai elnök programjában, és ked­vezőbb lenne egy korábbi idő­pont. Ami pedig a Szovjet­uniót illeti, a belpolitikai hely­zet alakulása indokolna egy előbbre hozott legfelsőbb szin­tű tárgyalást. Június végén ugyanis a Szovjetunió Kom­munista Pártja kongresszust tart, s Gorbacsovot mint fő­titkárt, ugyancsak leköti az előkészítő munka. Túl ezen, Moszkvában a peresztrojka gyorsításának hívei nyilván ar­ra számítanak, hogy az állam­elnök-főtitkár egy sikeres wa­shingtoni csúcstalálkozóval a hátában, nemzetközileg meg­erősödve szállhat be a „kongresszusi ringbe”, ahol az egész átalakítási politika te­rítékre kerül. Ami pedig Wa­shingtont illeti, nyilván szere­pet játszik egy olyan meggon­dolás is a május végi dátum elfogadásában, hogy a START- egyezmény (a hadászati táma­dó fegyverzet csökkentésének angol nyelvű rövidítése) alá­írására jobb, ha a peresztroj­ka további sorsát eldöntő szovjet pártértekezlet után ke­rül majd sor. Erre utal Bush- nak az a megjegyzése, hogy még ebben az évben szívesen venne egy újabb találkozót Mihail Gorbacsovval. Bár Bushsal valló kétórás pénteki tárgyalása után Se­vardnadze reményét fejezte ki, hogy május végén a két állam­fő kézjegyével láthatja el a szerződést, ez nehéznek ígér­kezik. Genfben a szov­jet és az amerikai szakértők munkáját felgyorsították a legutóbbi Sevardnadze—Ba­ker tárgyalás óta, de az is kétséges volt, hogy június má­sodik felére elkészül-e a do­kumentumtervezet. Most pe­dig, hogy a csúcsot előbbre­hozták, a még nyitott kérdé­sek sokasága láttán komoly feladatnak látszik a munka el­végzése. Inkább néhány elvi megállapodás várható magán a legmagasabb szintű tárgyalá­son. TÚLSÚLYBA KERÜL? A március 18-ii választáson a szavazócédulákkal kifejezett rendszerváltási akarat öltött testet abban, hogy az NDK parlamentje keresztényde­mokrata elnököt választott Sabine Bergmann-Pohl asz- szony személyében, és ugyan­csak CDU-politikust, Lothar de Maiziere-t bízta meg kor­mányalakítással. A kijelölt miniszterelnök széles koalí­ciós kabinetet alakíthat, hi­szen a szociáldemokraták is hajlandóak immár a kor­mányzásban való részvétel­re, s így megnyílhat az út a kétharmados többséghez, amely az NSZK-val való gyors egyesítést lehetővé tevő al­kotmánymódosításhoz szük­séges. Ami az egyesülés menet­rendjét illeti, erre Kohl egy interjúban tárta fel elképze­léseit. Nyár végén valutaunió, majd decemberben az NSZI£ parlamenti választások, s vé­gül a jövő év közepén az össz- német választás lesz. A közös­piaci tizenketteket azonban inkább az érdekli, hogy a né­met egyesülés mennyiben hat ki az általuk korábban elha­tározott, s 1992-re tervezett integrációs folyamatra? A bonni kancellár nem lát hát­ráltató tényezőt ebben, de London és Párizs több ízben adott hangot aggodalmának. Bizonyára még mindig attól tartanak, hogy az egységes Németország túlsúlyra és meg­határozó szerepre tehet szert az eljövendő szorosabb euró­pai közösségben. ENSZ-KÖZVETÍTÉSSEL SIKERÜLHET A salvadori véres polgárhá­borúnak már nemegyszer pró­báltak békés rendezéssel vé­get vetni. De ha sikerült is megegyezni tűzszünetben, a fegyverropogás ismét felújult, s a béketárgyalások összeom­lottak. Az ENSZ közvetítésé­vel létrejött új megállapodást azonban nem lehet olyan szkeptikusan fogadni, mint az előzőeket. Mindenekelőtt azért, mert alapvetően megválto­zott a közép-amerikai hely­zet. A Nicaraguában lezajlott választás nyomán Chamorro asszony ellenzéki koalíciója ke­rül hatalomra, s véget ér a hadiállapot az országban. A békés, demokratikus fejlődés nyitánya Nicaraguában is azt jelenti, hogy a salvadori geril­lák immár nem számíthatnak Managua erkölcsi-anyagi tá­mogatására. Másrészt a kor­mánycsapatokra is nyomás nehezedik a polgárháborús el­lenfeleikkel való kiegyezés irányába. De más olyan változás is következett be, ami fokozott reményekre jogosít. Eddig a salvadori kormány feltétel nél­küli fegyverletételt követelt a gerilláktól, s cserébe nem ga­rantált semmit. Most pedig a készülő fegyvernyugvást, majd az azt követő tárgyalásokat az ENSZ által megerősített biz­tosítékok előzik meg: a salva­dori kormány amnesztiát és emberi jogokat biztosít a ge­rilláknak, ha abbahagyják az ellenségeskedést. Árkus István Szigstkakm kapja a szennyvizst? Méregraktárak a Dunában Megdöbbentő adat látott napvilágot a Környezetgaz­dálkodási Intézet által kiadott „zöld könyv”, a Tanulmányok hazánk környezeti állapotá­ról című kiadvány lapjain. Már az első mondatokban ol­vashatjuk a szomorú tényt, amit amúgy is tud mindenki: a Duna vizének szennyezett­sége az utóbbi évtizedekben is határozottan romlott. A fo­lyó fertőzésében a főváros ve­zet. Szennyvizeinek hatását jól ki lehet olvasni abbfil a táblázatból, mely a Duna Bu­dapest fölötti s alatti szaka­szának szennyezettségét ha­sonlítja össze. Míg a főváros fölött „csak” a III. (szennye­zett) osztály dominál, addig alatta a vízminták nyolcvan- három százaléka a IV. osztá­lyú, azaz az erősen szennye­zett besorolást kapta. Van olyan szennyeződési érték, amely tízszeresére növekszik a folyó Budapesten áthaladó szakaszán! Már önmagukban is elgon­dolkodtatóak ezek az adatok, pedig az igazi feketeleves, az az a „feketevíz” még csak az ez után közöltekböl olvasható ki. Ugyanis a szakemberek a Duna fővárost elhagyó sza­kaszának két pontján mérték össze a szennyezettség mérté­két: az egyik pontot rögtön a város alatt, a Kvassay-zsilip- nél jelölték ki, a másikat jó­nál lejjebb, Szigethalom vo­nalában. A mérési eredmé­nyek összehasonlítása megle­pő eredményt mutatott: a Du­na Szigethalomnál sokkal fer- tőzöttebb, mint a Kvassay- zsilipnél! Tehát a főváros víz- szennyező hatása alattomo­sabb, mint eddig azt gondolni lehetett volna, s ami döntő: e tények ismeretében nem állja meg a helyét többé egyes víz­ügyi szakemberek azon véle­ménye, mely szerint a buda­pesti szennyvizek a Dunát azért nem szennyezik drámai módon, mert a folyó nagy hígítóképessége „megoldja” ezt a gondot. A vizsgálati eredmények szerint tehát a Duna nem ké­pes elbontani a főváros hor­dalékát, sőt, a szigethalmiak­nak szállítja a többségét. Meg­oldás csak az lehetne, ha a szennyvizeket csak tisztítva engednék a folyóba, de a szá­mok azt mutatják, hogy több­száz milliárd forintba kerülne az is, ha az ezredfordulóra a hetvenes évek közepének ál­lapotára tudnánk javítani a felszíni vizek minőségét. Azonban a VII. ötéves terv is mindössze 41 milliárd forintot irányzott elő vízvédelmi cé­lokra. A szakemberek már nem tudnak előre jósolni, mert attól tartanak, hogy a folyók fenéküledékében felhalmozó­dott úgynevezett méregdepó- niák, azaz méregraktárak meglepetésszerű hatást fejt­hetnek ki. Ami a bizonyos: ez a meglepetés nem lesz kelle­mes ... Tóth Béla Endre Kié lesz az épületegyüttes? A népakarat dönt Megszűnik a Belügyminisz­térium tartalékosliszt-képző iskolája Kerepestarcsán — erről született megegyezés a Belügyminisztérium és a helyi tanács között. Két évvel ez­előtt egy parlamenti interpel­láció nyomán került nyilvá­nosságra a helyi tanács azon kérése, miszerint szeretné visz- szakapni a BM kezelésében levő, egymilliárd forint érté­kű épületegyüttest, amelyet közoktatási célokra hasznosí­tana. A hosszas huzavona után létrejött megállapodás alap­ján a BM fokozatosan átadja az épületeket a tanácsnak, és 1991 szeptemberétől már meg­indulhat itt a középiskolai ok­tatás. Szó van arról, hogy a leen­dő középiskola egyházi keze­lésbe kerül, legalábbis nyolc­ezer környékbeli lakos aláírá­sával ilyen kérelem érkezett a kerepestarcsai tanácshoz. A népakaratnak megfelelően a tanács meg is kezdte ez ügy­ben a tárgyalásokat a római katolikus egyház illetékesei­vel. bevásárlóközpont Űj üzletközponttal gyarapo­dott. a főváros: Újpesten, a IV. kerület Árpád út 112. szám alatt megnyílt az Árpád Üziiet- ház. Megnyitásakor elmond­ták: Újpesten a lakótelep épí­tése miatt összesen csaknem 8000 négyzetméternyi üzlethe­lyiséget, illetve szolgáitatóhe- lyet kellett szanálni — s eze­ket a 80-as évek elején csak részben pótolták —, most a környék ellátását nagymér­tékben javítja a létesítmény. Az üzletközpont építése össze­sen 28.3 millió forintba került, ebből 100 millió forintot a Fő­városi Tanács vállalt, a többit pedig az üzletházban helyet kapott 9 vállalat fedezte. A mintegy 6000 négyzetméter alapterületű, háromszintes be­vásárlóközpontban ruhaneműt, cipőt, játékot, bútort, műszaki cikkeket és könyveket kínál­nak. Helyet kapott két szol- gáltatócég, a posta és az IBUSZ, és vendéglátóhely is van. ^Színházi levél Szerződés a színházzal Színész-drámaírók Moliére- től és Shakespeare-től máig elég gyakoriak a színpadokon. Hazai színházainkban is talá­lunk belőlük nem egyet; Gosz- tonyí János vagy Káló Fló­rián csak a legismertebbek közülük. Ez a kettős kötődés vagy kettős vonzódás igen ért­hető. A színpadi emberben természetes módon'' ébredhet fel a vágy, hogy annyi ide­gen szöveg, annyi, mások ál­tal megfogalmazott gondolat után a maga gondolatait, mondandóit írja meg s játsz- sza el. Az említett két klasz- szikus — de főleg Moliere — persze saját magának írt nagy szerepeket; Tartuffe vagy Jourdain úr éppúgy volt a szerző Molière sikere, mint a színész Moliere-é. Valami hasonlónak vagyunk most tanúi, a Thália Stúdió- ban. Egy Erdélyből az anya­országba jött, de itt az erdé­lyi sikereit megismételni ön­hibáján kívül nem tudó szí­nésznő, Tanai Bella színmű­vet írt, Eltartási szerződés címmel. Ennek hőse, Anna még művészi ereje teljében visszavonult színésznő, aki csekély nyugdíjának kiegészí­tésére eltartási szerződést köt egy fiatalemberrel. Mint ki­derül, ő is színész, méghozzá énekes színész. Ez a kettős aztán alkalmas lesz arra is, hogy Anna régi nagy sikereit játékos formában visszaidéz­ze, s arra is, hogy a fiatal színész megcsillantsa a da­lok, sanzonok előadásával a maga képességeit. Nos, a darabbeli színésznőt Tanai Bella játssza, s a part­nere az a Dávid Sándor, aki maga is Erdélyből érkezett szí­nész. Tehát: színház a szín­házban, színésznő saját da­rabja színésznőszerepében, és mindez a képességek és a te­hetség igazolásának a vágyá­val előadva, ugyanakkor egy ■nagyon is mai, szomorkás tör­ténetbe ágyazottan. S tegyük hozzá: nagyon kulturáltan, sok humorral, jóízű dialógusok­kal. Tanai Bella igazán szín­padképes szerzőnek bizonyul. Egy valamin azért el kell gondolkodni a kis játék nézé­se közben, s nemcsak azért, mert a finálé kissé túldrá- mázza az addig könnyedebb hangnemet. Ami töprengésre késztet, az az, hogy a töret­len jókedvű és tehetségű Ta­nai Bella tulajdonképpen a színházzal kötött, életre szóló szerződéséről beszél itt. Arról, hogy meglehet, nem kényez­tették képességeihez méltó szerepekkel a hazai színhá­zakban, ő mégsem adta fel. Aki valami számára szent ügy­re rátette az életét, az kedve­zőtlen körülmények között is tartja ezt a szerződést. És er­re gondolva, bizony van mit tanulnunk ebből a darabból, van mit tanulnunk a szerző­jétől és főszereplőjétől. A va­lamely nemes üggyel való élet­re szóló szerződés egyre múló divat mostanság minálunk. Takács István  Willaaysserelélpan Vállalat 4. sz. szerelőipari üzeme felvess villanyszerelő szakmunkásokat és villanyszerelési ismereteket szerzett betanított munkásokat (brigádot is), elsősorban Vác térségében levő munkahelyre. Jelentkezni lehet Budapesten (a munkaerő-gazdálkodási részlegnél, VII., Wesselényi u. 16. A épület II. emelet 212., telefon: 122-1039, 262-es mellék) vagy a váci kirendeltségen (a DCM-ben, Hársvölgyi Mihály vezetőszerelőnél, telefon: 10-890). Megvételre felajánljuk járműjavító ütemünk új, használaton kívüli alkatrész­készletét az alábbi targoncatípusokból : DVHM, EV, Clark, Hyster. Érdeklődni lehet: a Csepeli Papírgyár anyaggazdálkodási osztályán, Kiss Jánosnénól, Budapest XXI., Duna u. 42. Telefon: 157-4659.

Next

/
Oldalképek
Tartalom