Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

1990. Április 29., vasárnap 3 Kénes bűz és fekete kilincsek MI van a patakban? Igen nagy a lakosság felhá­borodása Törökbálinton, mert az évek óta húzódó környe­zetszennyezési botrány végé­re még mindig nem sikerült pontot tenni. A mára már el­viselhetetlenné fokozódó bűzt kismértékben évek óta lehe­tett a Hosszúréti-patak kör­nyékén érezni, tavaly azon­ban már a környék élővilága Is kipusztult, a békakuruttyo- lás, a madárcsicsergés elhall­gatott a környéken. Szeptem­ber óta az erős kénes bűz mel­lett felszabaduló kénhidrogé­nek reakcióba lépnek a kör­nyéken a fém- és üvegtár­gyakkal, tönkretéve a házak fűtés- és gázcsöveit, és a la­kásokban levő egyéb fém- és üvegtárgyakat. A szörnyű állapotokat a tö­rökbálintiak feltételezése sze­rint a helyi állami gazdaság­nál okozták, az itt működő ak­kumulátorüzemben. Beszél­nek szippantóautókról is, ame­lyek szennyvizet juttattak a patakba. A lakosság viszont joggal követeli, hogy rendőr­ségi vizsgálat állapítsa meg, ki volt a bűnös, és az illető vállaljon anyagi felelősséget a tönkrement tárgyakért, és kö­telezzék kártérítésre a kör­nyék lakóinak egészségkáro­sodásáért is. Bár a környezetszennyezést kiváltó okok — feltehetőleg az erős lakossági tiltakozás­nak köszönhetően — úgy tű­nik, megszűntek, az emberek mielőbbi intézkedést követel­nek a mocsár kitisztítása és az így felszínre kerülő fertő­zött talaj eltávolítása érdeké­ben. Címercsere Jk Május 2-án összeül az új Országgyűlés. Cserélik a képviselők helyét jelző kártyákat, ellenőrzik a szavazógépet. A parlamen­ti pártok megbeszélésén született határozat szerint eltávolítot­ták az ülésteremből a régi címert is A képviselői munkaszoba egyelőre zárva Attól, hogy egy megyéből valók, még beszélhetnének egymással Azelőtt az úgy volt, hogy a képviselők, bár ritkán ta­lálkoztak, de amikor mégiscsak összejöttek, meglehető­sen szűkén voltak az Országgyűlés épületében. Ezért később, pontosabban tavaly, amikor már sok munkát adott számukra a rendszerváltás, a pártállam felszá­molása, a honatyák és honanyák munkájának segítése érdekében létrehoztak a budapesti Belvárosban, a SteindI Imre utcában számukra egy irodát. Az épület, amelyben a kép­viselői munkaszoba van, társ­bérletben a Hazafias Népfront­tal, a Vöröskereszttel, és még egy sor társadalmi, politikai szervezettel, a Pest Megyei Ta­nács tulajdona. Első emeletén elegáns tábla hirdeti, ez a Pest megyei önkormányzati és or­szággyűlési képviselői iroda. Megyei érdek? Az ajtó azonban zárva. A képviselők frakcióüléseken vannak, házszabályokról tár­gyalnak, koalíciós kérdéseket latolgatnak — de nem itt. Az iroda vezetője, dr. Fogd Mi­hály is éppen most ment sza­badságra. A hírek szerint ajánlgatja a két szobát a pár­toknak, a képviselőknek: kár volna veszni hagyni. Felhívtunk egy képviselőt, a dunakeszi választókerületben mandátumot szerzett dr. Kiss Róbertét — járnak-e az új képviselők a Parlamenthez közeli irodájukba? — Nem tudtam, hogy van ilyen lehetőség.. Tessék csak -mondani a. címet! Persze, az is a pártállamban volt, tiógy a megyei érdek ét a pártérdek nem igazán tu­dott ütközni egymással. De most nem úgy van. Most, akár egyéni választókerületi jelölt­ként, akár megyei vagy orszá­gos pártlistán jutott be az Or­szágházba, elsősorban az őt támogató szervezetet képvise­li. De mit? Ha szavazásra ke­rül a sót, akkor például Kiss Róbert, dunakeszi képviselő, az SZDSZ tagja, a szabadde­mokraták programját fogja előnyben részesíteni, vagy in­kább választókerületének ér­dekeit? — Ez valóban nehéz kérdés, s most nem is tudnék erre vá­laszolni. A múlt rendszerben létezett a megyei képviselőcso­port, amelynek a törvénykezés felépítéséből következően nem esett nehezére a területi érde­ket képviselni. Most frakciók, az egyes pártok frakciói sze­rint tagozódik a T. Ház, s ter­mészetes, hogy ezek kezdet­ben inkább az országos ügyek­re figyelnek. — Mi lesz, ha összeütközés­be kerül az országos érdek, a pártérdek és a helyi? Ilyen esetben ön, mint szabadde­mokrata, mint dunakeszis, vagy mint honatya fog dönte­ni? Frakció és kürze i — Azt hiszem, a képviselők most nem területi elven szer­veződnek. Egyrészt a pártok szerint, a frakcióban, másrészt tematikusán, a parlamenti bi­zottságokban. Szerintem a te­rületi érdek — esetemben a dunakeszi körzet — érdekei nem szenvedhetnek csorbát, hiszen a frakcióban, vagy ép­pen a bizottságokban javasla­tokat lehet tenni. S ha össze­ütközésbe kerülne a pártossá­gom a lakóhelyemmel, akkor vita lesz. Ahol vagy én győ­zöm meg a frakciót, vagy a frakció engem. — A megyében az összes parlamenti pártnak van kép viselője, az SZDSZ-nek és az MDF-nek az egyéni választó- kerületekben, a többinek a megyei listán. Bonyolítja a helyzetet, hogy az országos lis­tán bejutottak közül is laknak néhányan a megyében. Azon még nem gondolkoztak, hogy a megyei képviselőknek is egyeztetniük kellene az állás­pontjaikat? Szakiak találkozni — Ezzel itt megvalósíthat­nánk azt a többpárti, sőt össz- párti koalíciót, amelyet orszá­gosan aligha sikerül. Azt hi­szem, ilyen koalícióra a me' gyei képviselők nem tartanak igényt, de nincs is rá szükség Azt azonban fontosnak tarta­nám, hogy alkalmanként kon­zultáljunk egymással, megbe­széljük a sajátos, megyei kér­déseket. Ilyen megbeszélésre eddig még nem került sor, mint ahogy a képviselői iro­dáról nem tudtunk. Annyit tudok mondani, hogy a megyei szabaddemokrata képviselők szoktak találkozni a Parla­ment épületében, elsősorban a frakcióüléseken. Ettől füg getlenül azt gondolom, hogy ha a mostani ülésszakon meg­alakulnak a parlamenti bi­zottságok, betol tjük a házi tisztségeket, kialakítjuk az új házszabályt, ha megalakul a kormány, akkor a Pest megyei képviselők is leülhetnek majd egy megbeszélésre. Akár a SteindI utcai irodában is. j. a. Helyén a kereszt Szentendrén az elmúlt napok­ban ismét a helyére került a város főterén emelkedő híres kalmárkereszt. A Kandeláber Rt. szakemberei restaurálták a műemléket, természetesen in­gyen végezték a munkát (Hancsovszki János felvétele) hogy akkor tudtuk volna, mi­lyen funkciója volt korábban. Szó sincs róla, hogy a pili­siek az első érdeklődőnek igent mondtak volna. — Régóta kerestük a megfe­lelő partnert. Sokaknak meg­mutattuk a területet, ám két­ségtelen, hogy a legelőnyösebb ajánlatot ez a londoni székhe­lyű cég tette — állítja dr. Bsrdár Béla, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója. Mit érdemes tudni a Mannai Proporties Limited-ről? Azt például, hogy hatalmas olaj­ipari beruházások részese, s a 70-es években vetette meg a lábát a szállodaiparban, az Egyesült Arab Királyságtól, Törökországon át Nyugat-Eu- rópáig, az Egyesült Államokig. S még egy érdekesség: az idén júniusban érdekeltségükben, a Houstonian Hotel és Kon­ferenciacentrumban rendezik meg a világgazdasági csúcsot, amelyre ellátogat Busch ame­rikai elnök, s a hotel 215-ös számot . iselő lakosztályában látják majd vendégül. A cég számos szállodát és golfpályát épített már, közöttük az egyik legszebb a London közeli Wis- ley, s Olaszországban most fej­lesztenek egy több ezer hektá­ré, területet, ahol a magyar- országihoz hasonló létesítmé­nyek készülnek. Jean-Pierre LeClef, a cég második embere is tisztában van azzal, miféle mézesmad­zagot tart a kezében: A szál­lodákban mintegy 500 szoba lesz, s a Szentendre típusú új településen számításaink sze­rint több száz munkaalkalom teremtődik a környékbeliek számára. Természetesen nem­csak a szállodaiparban jártas szakembereknek, hanem a kü­lönféle kisvállalkozóknak, mű­vészeknek is. Ahhoz nem fér kétség, hogy egy ilyen idegenforgalmi be­ruházásnak hdye van azon a vidéken, mert éppen a terü­leti adottságokból fakad, hogy más jellegű vállalkozásról mondjuk ipartelepítésről szó sem lehet. Vállalkozni viszont muszáj, különben nem fejlőd­nek a környező községek, nincs munkalehetőség, s nem izmo­sodik adóbevételekből a közös kassza. A pilisiek érthető módon nem szeretnének lecsúszni az üzletről, amiben 25 százalékos lenne a részesedésük. Ám a P ,t megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál —, mely a telepü­lések általános rendezési ter­vét mostanság módosítja ép­pen a különféle nyugati vál­lalkozók megjelenése okán —. létezik egy tervrajz, amin az említett 36 lyukú pályán kívül jelölnek egy másikat is Wi­king Golfklub néven, szintén Budakeszi közigazgatási terü­letén, néhány kilométerrel ar- r, b. Ez svéd érdek dtseg. Mostanában szerencsére ár­gus szemmel figyelünk a kör­nyezet védelmére. Az angolok fogadkoznak: vállalkozásuk minden szempontból környe­zetbarát, azt állítják, hogy ilyen ügyekben Nyugat-Európa — ha lehet —, még szigorúbb feltételeket szab. Biztos így van, csakhogy e beruházás so­rán 70 hektár erdőt kellene ki­vágni. Igaz, a pilisiek szerint gyenge gyertyános-, cserjés ré­szeket, s újratelepítés, parko­sítás is lesz, az erdőfelügyelet —, mint hatóság — mégsem tapsol. Tény ugyanakkor, hogy az angolok által kiszemelt te­rülettől távolabb, Páty irányá­ba volna olyan rész, ahol a golfpálya megépíthető lenne erdőirtás nélkül, csak hát ez már nem a pilisi parkerdő fel­ségterülete ... A Mannai Properties Limi­ted és a Pilisi Állami Parker­dőgazdaság még februárban aláírta az előszerződést, amely­nek alapján megkezdődött az úgynevezett megvalósíthatósá­gi tanulmány készítése. Végül is az nem vitás, hogy Európa hírű, sok-sok pénzt hozó fej­lesztésről van szó, ami bele­illik a környező települések távlati elképzelései közé is Számukra azonban mégis sa­vanyú egy kicsit a szőlő, mert a szóban forgó területek egy kor községi erdőrészek voltak, amelyek a fentebb már leírt módon kerültek nemrégiben a pilisi parkerdőhöz. Nyitottak a beruházásnak, csak hát nem mindegy, hogy az új parla­mentnek miként sikerül össze h ngolnia a jövő földtörvé nyét a ma még hiányzó ön- kormányzati törvénnyel. Fazekas Eszter Véget ér a klánháború Szentendrén ? Ä békekötés elmaradt Meddig félnek még a szent­endreiek? címmel cikk jelent meg tegnapi számunk 3. olda­lán. Három hónapja ugyanis a városban háborúskodás tört ki két család és rokonsága között. Mindez súlyosan ve­szélyezteti az ott élők nyugal­mát, mert öntörvénykezésük nem akar befejeződni. Lévén ez náluk ősi tradíció. Miközben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nyo­mozást folytat az ügyben, aközben a városi rendőrkapi­tányság békét szeretne terem­teni. Ezért diplomáciai esz­közök révén akart eredményt elérni. Tegnapelőtt délelőtt külön-külön szerettek volna tárgyalni a szemben álló felek­kel. Igen ám, de csak az egyik család jelent meg. Igaz, ők — hosszas vita után — alá­írták a hatósági figyelmezte­tésről szóló jegyzőkönyvet. Ennek értelmében kötelezték magukat a Magyar Köztár­saság törvényeinek betartásá­ra. Kérték a rendőrség vezető munkatársait, érjék el ugyan­ezt a másik családnál is. Erre meg is kapták az ígé­retet. Csakhogy a másik fél — elment ugyan a rendőrség épületéig, de oda — már nem tért be. Mivel jóval előbb ér­keztek a megbeszélt idő­pontnál. De vissza nem jöt­tek. A hatóság komolyan vet­te ígéretét, s próbálta őket megkeresni, azonban hiába. Emiatt újabb értesítést jut­tattak el hozzájuk. Tegnap délelőtt meg is jelentek a Szentendrei Rendőrkapitány­ságon. Előző napi távozásu­kat azzal magyarázták, hogy látták betérni az ellenfelet, s nem akartak verekedést. Készségesen fogadták a rendőrség kezdeményezését, tudomásul vették a hatósági figyelmeztetést, s szintén alá­írták a jegyzőkönyvet, amely szó szerint ugyanazt tartal­mazta, mint a másik. Tegnapi számunkban szo­morúan állapítottuk meg, hogy a békekötés elmaradt. Talán e két rövid újságcikk­ből is kiderül, hogy a hivata­los személyek nem kis erőfe­szítése árán mégiscsak léptek egyet előre. Mindez sajnos nem garan­cia arra, hogy véget ér a klán­háború Szentendrén, mert a bosszúállás-sorozatot elkövető felek csupán a rendőrségnek tettek ígéretet. Ez ugyan biz­tató jel, de kérdés, hogy eb­ből mi valósul meg. V. A. A minden bizonnyal nagy jövő előtt álló Bethlen Ist­vánnal, a Magyar Demok­rata Fórum gazdasági szak­értőjével beszélgetett a He­ti Világgazdaság (90/17.) munkatársa. A sarkos megfogalmazásaival rövid idő alatt meglehetősen is­mertté lett B. I. most sem tagadja meg önmagát. Semmi furcsát nem talál­tunk tehát abban, ha ő úgy gondolja — mint mondta —, „ ... errefelé mennyire nem értenek a demokráciá­hoz” avagy úgy, hogy a Kék Szalag Bizottság „ki­tűnő elméleti közgazdászok egyesülete”. Ez utóbbinál ugyan megszólalt bennünk a kis ördög, hiszen B. I. ön­életrajza szerint ő is „szá­mos német és angol nyelvű szakkönyv és tanulmány szerzője volt”, azaz igazán illetékes a kollégákról be­szélni. O MONDTA Pályázgafó Valójában egyetlen eset­ben torpant meg tekinte­tünk B. I. véleménye olvas­tán. Akkor, amikor azl mondta ..........szabad pályá­z atra kell bocsátani az ősz- szes, állami kézben lévő vállalat valamennyi vezető pozícióját, egészen a műve­zetői posztig bezárólag”. Igaz, utalt rá, ez a „... megfontolandó javaslat nem az MDF-é, hanem a munkástanácsoké”, de mert továbbadta, vélhetően egyetért azzal. Akkor tehát két válasz­tási forduló után, helyható­ság1 választások előtt (avagy azok közben is), esetleges köztársasági el­nökválasztásra (is) gyür­kőzve: pályázatok, pályáz- gatók, „a művezetői posztig bezárólag”. Természetesen „az összes állami kézben lévő vállalatnál-”. Közben persze élni, termelni, bél­és külföldre árul szállítani kellene, adósságokat tör­leszteni, szociális piacgaz­daságot kibontakoztatni, ami B. 1. szavai szerint „az MDF kormánypolitikájá­nak talpköve". A megyé­ben, elnagyolt számítás szerint is, húszezer felett lenne a megpályázható, megpályázandó helyeknek a száma. Egy helyre csak három főt számítva, hat­vanezer ember... Bírálóbi­zottságok ... Futkos a há­tunkon a hideg. Ügy lát­szik, tényleg nem értünk „errefelé” a demokráciához. Mert folytonosan az jut az eszünkbe: lesz még mit megpályázni? ! KLIENS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom