Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

V^gvei-köa PEST MEG Y El XXXIV. ÉVFOLYAM, 100. SZÄM Ára: 7,20 forint 1990. ÁPRILIS 29., VASÁRNAP KIBSMKA ? K érdésekből kovácsolt kerítések között ke­ringünk. E kerítések egy kérdésdarabkája: kiknek a napja mostantól május elseje? Mert teg­nap, tegnapelőtt még raj­ta volt a mindenre jutó bölcs eligazítások címkéi­nek egyike: a munkásosz­tály nemzetközi ünnepe. Ünnepe tehát a magyar munkásosztálynak is, ha akar, ha nem akar ünne­pelni, ha van mit, ha nin­csen. A régi címkét, az alatta megbúvó ürességet, a hivataloskodást, az áj- tatos protokollt áthúzta a történelem. Ki siratná? Na de az ünnepet?! Az emlékezést és emlékezte- tést, a szolidaritást se si­rassuk? Miért siratnánk? Ne hagyjuk elveszni! Május elsejét nem a bolsevikok, nem a kom­munisták találták ki. A II. Internacionálé 1839- ben, párizsi alakuló ülé­sén mondta ki: legyen ez a nap. Legyen, fő jelsza­vaként világszerte az azo­nos követelés, a nyolcórás munkanap bevezetése. Lecke a történelemköny­vekből. Igaz, manapság valahogy nem forgatnak ilyen annaleseket sem felsőbb, sem alsóbb kö­rökben, holott nem árta­na. Nem kellene szégyell­ni. Május elseje ugyanis Amerikára, amerikai munkásokra emlékeztet. Közelebbről azoknak a chicagói munkásoknak a tüntetésére, akik 1886. május elsején az utcára mentek, s akik tömegét a rendőrség a legdurvább módon szétverte. A nyolc­órás munkanapért tüntet­tek. A brutálisan fellépő hatalom miatt május 4-én a Haymarket téren tilta­kozó gyűlést tartottak. Ott bomba robbant, ha­lálos áldozatok voltak. A hatalomnak remek ürügy: nyolc munkásvezetőt le­tartóztattak, s négyet bí­rósági komédia, koholt vádak alapján kivégeztek. Erre a négyre, a hay- marketi eseményekre, a május elsejei tüntetésre emlékeztetett, emlékeztet az a nap, amelyről most nem tudhatni: kiknek a naoja? Mintha eltűnt, volna a munkásosztály, a maga hatalmasságától megszé­dülő hatalom, a kisemmi- zettség, a jogkorlátozás, az esélyegyenlőtlenség, a pe­rifériára szorulás... Mint­ha eltűnt volna a munka, a munkás fontossága is! Vácott például a május elseiét előkészítő megbe­szélésen az új hatalom ra­dikálisainak egvik képvi­selője . így töprengett: kérdéses, hogy ma a --------1---------------------------­m unka ünnepét ünnepcl- né-e valaki? Talán hagyni kellene, hogy ünnepeljék, akik akarják. Talán nem kelle­ne olyan légkört teremte­ni, amelyben minden más fontosabb, előbbre álló, mint a munka. A munka, amiből élünk. Amiből egyre nehezebben élünk meg. Ami nélkül ebben az országban alig­ha lesz pluralizmus, nem­zeti vagy liberális demok­rácia, béke. boldogság, bor, búza... A megye anyagi ágaiban foglalkoz­tatott negyedmillió em­bernek a nyolcvan száza­léka munkás: fizikai dol­gozó. Lehet egy napjuk? Száz esztendeje, 1890. május elsején a magyar munkások megtartották az első ünnepet. S azóta mennyit ! A nyolcórás munkanapért, a választó­jogért, a gyülekezési és egyesülési szabadságért... Holott volt részük inte­lemben! Olvassuk csak! „ ... a világi hatóság Is­tentől van rendelve, és­pedig a mi javunkra. A cselédek tehát tiszteljék uraikat, a tanoncok mes­tereiket. a polgárok a hi­vatalnokokat. Szóval, tet­tel és egész viseletűnkkel iparkodjunk irántuk há­lásak. tisztelettudóak és alázatosak lenni. Ezen tisztelet állásuknál fogva jár nekik, akármilyen hi­básak és gyarlók volná­nak is különben.” A citá­tum a Tanoncok Lapjá­ból, anno 1900. május el­sejei számából való ... Kérdezzük, mert joggal kérdezhetjük: mi az új a nap alatt? Most letűnő hatalmasok, most feltűnő új urak nem így gondol­ták, gondolják? Emlékez­tetőnek, figyelmeztető­nek, kapocskeresőnek? A mindig kisemmizettek­nek, a mindig a hátsó sorba áhítottaknak az örökösen csak hivatkozási alapul szolgálóknak ak­kor mi marad? S okféle árulásban és mocsokban volt és van részük. És sok hűségben, szépben. A ne­héz léptűeknek, a mindig fáradtaknak, a hamar el- kopóknak. Egry József 1910-ben szénrajzot készít róluk, címnek azt adja: Május elsején. Nem büsz­ke arcok; hajlott hátak. Nem díszmagyarban; ko­pott gúnvában. Nem lo­bogó zászlókkal; gyermek kezét fogva. Nem arcké­peket cipelve: sorsuk ter­hét hordva. S mégis, vé­geláthatatlan a sor. men­nek, mennek, élő folyam­ként, előre. Egyszer meg kell ér­kezniük oda, ahová elin­dultak. Jézus Krisztus, a gödöllői gazdész Bbiagott már a vén Iák ELBALLAGTAK, SZÁM SZERINT SZÁZHETVENEGYEN Elballagtak a vén diákok tegnap a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. A kül­sőségekben a hagyományo­kat folytatták az ünneplők. Ezen a héten számos ren­dezvényt tartottak, volt kö­csögavató és bolondballagás, de sor került szakmai meg­beszélésekre is, amelyek ez­úttal talán a korábbinál is több érdeklődőt vonzottak, mert egyebek között a vál­lalkozásokról is szóltak a meghívottak. Többen a mos­tani végzősök közül bizonyá­ra használható ötleteket kaptak, hiszen a szerencsé­sek, a társadalmi ösztöndíj­jal rendelkezők mellett az idén sokan kerültek olyan helyzetbe, hogy a diploma átvételekor még bizonyta­lan, lesz-e munkájuk. Ezek­ben a hetekben hatvanhétén keresnek állást, ám a faliúj­ságon mindössze huszonegy ajánlatból választhatnak. Elballagtak tehát a vén diákok, szám szerint száz­hetvenegyen. Nagy többsé­gük a mezőgazdaságtudomá- nyi, kisebb részük pedig a gazdaság- és társadalomtu­dományi karon államvizs­gázik. A vén diákok a tegnapi ünnepségen elballagtak. Me­lkt?5'i5Z-hsisl — aufé&yárS munka Véget élt a kényszerszabadság Nem kis örömet keltett az a hír a Csepel Autógyárban, miszerint az Ikarus állami vagyongaranciát kapott, s a bankok további hitelt folyó­sítanak az autóbuszgyár­nak. A döntés után két nappal a Csepel Autógyár 1. számú járműgyárának megbízott igazgatója, Erdei Gyula el­mondta, a Minisztertanács határozata után azt remélik, hogy az Ikarus végre ki tudja fizetni közel 2 milliár­dos adósságát, s utána a szi- getszentmiklósiak is törleszt­hetik tartozásaikat a Rábá­nak és a többi beszállítóik­nak. Kiderült az is, hogy az elő­zetes megbeszélésekkel el­lentétben az idén 6 ezer he­lyett 8 ezer alvázat kell el­készíteniük. A járműgyár dolgozói örülnek, hogy a kényszer­szabadság véget ért. Á bi­zonytalanság hónapjai után nagy a restanciájuk, s már a túlórákat szervezik. Jól kép­zett szerelőket, hegesztőket is keresnek, mert az elmúlt hetekben sokan elhagyták „a süllyedő hajót”, s a munka nélküli időszakban jó né­hány kooperációs munkát is visszahoztak a gyárba. Erdei Gyula úgy véli, az idén már nem lesz több kényszerszabadság, bizony­talanság, kapnak elegendő munkát. Azt, hogy miként alakul a helyzetük, amikor a szovjet partnerrel áttér­nek a dollárelszámolásra, egyelőre még nem tudják. Az mégis bizonyos, hogy más piacokat is kell keres­niük. Valószínű, hogy az eredményes működés érde­kében a Csepel Autógyár még az idén, vagy legkésőbb jövő év elején részvénytár­sasággá alakul. Hargitai Éva leg szavakkal búcsúztak tő­lük tanáraik, nevükben is dr. Barcsák Zoltán dékán­helyettes és dr. Villányi László évfolyamfelelős ta­nár, s némi szomorúság volt érezhető a hallgatók névé-, ben szóló Bartók János és a végzősök válaszát tolmácsoló Pál Gyula hangjában is. Vé­ge tehát egy korszaknak, s elkezdődik valami más. Fél- százan a ballagok közül visz- szatérnek hazájukba — Laoszba, a Szovjetunióba, Maliba, Angolába, Kubába, Csehszlovákiába, Irakba és Bulgáriába —, hogy valamit adjanak azért, amit eddig az otthonmaradóktól kaptak. S fogadkoznak, nem felejtik a gazdászhimnuszt: „Nincsen a világnak még olyan cso­dája /.Mint amikor a gödöl­lői gazdász felül a lovára. / Felül a lovára, rágyújt pipá­jára, / Még az a hétszentsé- ges atyaúristen is lemoso­lyog rája. / Lemosolyog rá­ja, csókra áll a szája, hiszen / Jézus Krisztus is Gödöllőn volt gazdász fiatalkorában.” Furucz Zoltán Az elmúlt egy-két hónap­ban mintegy száz szakem­ber, az apparátus egyhar- mada távozott a Pénzügymi­nisztériumból. A „tavaszi nagytakarítás” meghirdetése megtette a magáét, az appa­rátus legjobb szakemberei­nek többsége már elment, vagy távozóban van. A tárca magasan kvalifi­kált szakemberei iránt nagy a kérésiét, elsősorban a bankapparátusban, ahol rá­adásul a jelenleginél leg­alább háromszor nagyobb alapfizetést kínálnak szá­mukra. s a minisztériumnál szokásos egyhavi jutalom a pénzintézeteknél ennek leg­alább tízszerese. Dr. Kopácsi Sándor előléptetése Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnö­ke a Minisztertanács elnöké­nek előterjesztésére, dr. Ko­pácsi Sándor nyugállomá­nyú rendőr ezredest — aki az 1956. októberi forradalom és szabadságharc .idején Bu­dapest rendőrfőkapitánya volt — nyugállományú rend­őr vezérőrnaggyá nevezte ki. .4 kinevezésről szóló okiratot a köztársaság ideiglenes el­nöke szombaton a Parla­mentben adta át dr. Kopácsi Sándornak. Cseporáa ezredes Mint ismeretes, április 20-án Ajka határában lezu­hant egy MÍG—23-as va­dászrepülőgép. A pilótát, Cseporán Mihály 38 éves őr­nagyot, aki sikeresen kata­pultált, Kecskeméten a ka­tonai kórházban ápolják. Az orvosok megállapítása sze­rint a pilóta két hátgerinc­csigolyája törött, három pe­dig megsérült, ezért hosz- szabb ideig pihenésre szorul. Szombaton kora délután Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter a bátor pilótát al­ezredessé léptette elő. A kezelőorvosok szerint Cseporán Mihály néhány heti pihenés, majd aktív re­habilitációs időszak után is­mét repülőgépre ülhet. Tavasz van, gyönyörű. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom