Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-23 / 94. szám

4 1999. ÁPRILIS 23., HÉTFŐ HALLOD-E; ROZIKA, TE! Mennyiért megyünk a moziba be? Pest megyében a lakosság számához viszonyítva a leg­alacsonyabb a moziba járás gyakorisága, és ez így van, amió­ta világ a világ. Ez a megállapítás Kozma Károlytól, a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójától származik, akivel egyebek között a címtben feltett kérdésről beszélgettünk. H Mi az oka az ön által tett statisztikai megállapí­tásnak? — Az, hogy az 1 millió la­koshoz képest a moziellátott­ság nem olyan sűrű. Budapes­ten 2 millió emberre jut het- venvalahány mozi, és ezek nagy filmszínházak, amelyek napi hat előadással működ­nek, míg a megyéiben összesen van ötvenegynéhány kisebb mozi, jóval kevesebb játszási számmal. ■ Ezek szerint nincs va­lami eget rengető nyereség rajtuk. Miből, hogyan üze­melnek végül is? — Ma már döntő mérték­ben a látogatók fizetik meg a költségeket, amelyek rendsze­resen emelkednek, s ez a hely­árakon is meglátszik, ami saj­nos bizonyos közönségréteg el­vesztésével is jár. A nézők száma 1989-ben még öt száza­lékos csökkenés mellett is meghaladta a 3 milliót, idén viszont már az első három hó­napban annyit csökkent, mint tavaly egész évben. Tavaly áp­rilisban tizenöt százalékos ár­emelést hajtottunk végre, idén pedig több mint harminc szá­zalékost a tavalyi adott idő­szakhoz képest. ■ Nem sok ez egy kicsit? Mi indokolta ezt a draszti­kus lépést? — A moziüzemeltetés költ­ségei rendkívül magasak, az állami támogatás pedig jelen­tős mértékben csökkent. Még nominálértékben is 25 millió forinttal kevesebb, mint né­hány évvel ezelőtt. Összességé­ben tavaly veszteséges volt a jegybevétel és a költségek ará­nya Pest megyében, és csak egyéb tevékenységgel sikerült a vállalatot mégis nyereséges­sé tenni A harmincszázalékos átlaghelyár-emelés azonban nem úgy nyilvánult meg, hogy ennyivel lettek drágábbak a mozijegyek, hanem úgy, hogy lényegesen csökkentek nálunk az úgynevezett irányított elő­adások (óvodák, iskolák cso­portjai számára vetített, ked­vezményes hely árú filmek). SB Mostanában gyakran hallani mozik bezárásáról, eladásáról, létszámleépítés­ről. Hogy áll a helyzet a megyében? — A mi létszámleépítésünk elsősorban abból fakad, hogy októbertől mostanáig öt kft. vált ki a vállalatból, ezzel mintegy 80 ember került át az ő létszámukba. Hogy mind ott dolgozik-e, arról nincs pontos Kicsengettek az igazgatónak Aki nem lép egyszerre Valamikor Maglódnak több iskolája volt. Egészséges do­log is az, hogy egy nagy területen lekvö település gyerekei a lakásukhoz közelebbi suliba járhatnak, de úgy látszik Magló­don már a gyerekek is örökölték ingázó szüleik nehéz sor­sát. A klenovai felsősök a faluba, a falusi alsósok meg Nyaralóra járnak Iskolába... az egyesítés óta. Sereg Gyula bácsi évtizede­ken át igazgatta a falu egyik, majd másik iskoláját. Beszél­getésünket felesége társaságá­ban folytatjuk. — 53-ban, amikor idekerül­tünk, csak a központi iskola volt, és a hozzá tartozó Pe­tőfi téri négy tantermes. Gyu- szi járta ki, hogy egy ekkora településen ne csak erre a két helyre járhassanak a gye­rekek, ne kelljen hóban, sár­ban kilométereket gyalogol­niuk. Kilencszázhatvanban az ecseri iskola mintájára a szü­lők társadalmi munkában épí­tették ezt a nyaralói iskolát. Gyuszi bácsi rábólint: — De hányán! — mondja. — Ja, igen — folytatja a fe­lesége. — Itt minden hétvé­gén ötvenen hordták a fér­jemmel együtt a betont, a maltert. Szombat esténként pedig egy nyáron át bált rendeztük a (leendő) iskola­udvaron hogy az anyagkölt­ségekre valót gyarapíthassuk. Szombat éjjel bál, vasárnap betonkeverés. Így telt az egész évszak. Viszont amíg az ecseri iskola akkor 3,5 mil­lióba került, addig a miénk kilencszázezerből kijött. Sereg Gyula a nehéz em­berek közé tartozott mindig. Amikor vezető pedagógusnak illő volt a pártba belépni, ő Szabad Európát hallgatott és beengedte a papot az iskolá­ba. aki a hittanoktatást szer­vezte. Amikor a nevelés szo­cialista változatát kellett agyonhangsúlyozni egy-egy jelentésben, akkor iskolát épített a szülőkkel. Száz­negyvennyolc alkalommal utazott Pestre az alapkőleté­teltől az első csengőszóig. ’61-ben aztán szétvált a maglódi és a nyaralói iskola. Az itteni intézményt Sereg Gyula, a központit egy rákos­csabai volt kántor tanító igaz­gatta tovább. Egészséges ri­valizálás alakulhatott volna ki, ha mindkét vezetőben megvan hozzá a korrektség. Csakhogy a konkurrensnek evés közben megjött az ét­vágya. Ostromolni kezdte a helyi és a járási pártbizottsá­got, tanácsot. Égi hatalmak helyett már csak a földit, mert ekkortájt — a nemrég még templomban orgonáló, istenfélő tanító — a nagy­község pártalapszervezetének oszlopos tagjává lett. Kampány indult, győzköd­ték a szülőket, hogy az ösz- szevonás a tanulók érdekét szolgálja. A „prés” megtette hatását. Sereg Gyulát 55 éve­sen „rokkantosították”. A két iskola egy kézbe került. Igaz, a „győztes” direktor jóvoltá­ból a tanulók egy részét a szülők az ecseri és a rákos- keresztúri iskolákba járatják. Kántorunk a hittan oktatását kitiltotta az iskolából. A „másként gondolkodó” magló­di pedagógusokra ugyanez a sors várt... A napokban bejelentették, hogy azok a művészek, peda­gógusok, akiket a Rákosi— Kádár rendszer meggyőződé­sük miatt üldözött, jelentkez­hetnek rehabilitálásukért. Gyu­la bácsi írhatna egy levelet, de nem tud írni! Mert az a nagy akaratú, nagy műveltsé­gű ember az agyérgörcstől beszélni is nehezen tud, írni pedig sehogy. Béna a keze. Szerencsére „riválisát” nem hurcolta meg a társadalom, mert neki nagy szüksége van a kezére. Miután elhagyta az összeomló országot, Nyu- gat-Németországba templomi orgonistaként egészíti ki „tisztes” jövedelmét. — Én is hallottam erről a rehabilitációs bejelentésről — mondja Seregi Gyuláné, — de mondja meg, mire menne ve­le Gyuszi? Az egészségét vissza nem adnák. Azoktól az em­berektől, akik meg ezt művelték vele, senki sem fogja szá­mon kérni, hogy mit tettek az elmúlt évtizedek alatt. Minden­esetre lehet valaki kántor, kommunista, vagy „reakciós”, a felelősség alól senki nem menekülhet. Radosza Sándor Országos közművelődési konferencia Átképzési ötletbörze információm; a kft.-k önállóak a személyi kérdésekben is. U Eddig hol létesültek ilyen kft.-k, és milyen ered­ménnyel működnek? — Szentendrén, Nagykőrö­sön, Gödöllőn, Monoron és Vácott hoztunk létre ilyene­ket helyenként más-más konstellációban. Mindenhol többszemélyes, több érdekelt­ségű, kis mozit üzemeltető és mással is foglalkozó társasá­gok ezek. A dolgozókon kívül beszálltak az üzletbe tanácsok, művelődési intézmények. Az elsőnek alakult kft. kiszélesí­tette a tevékenységét, s a mozi bevétele a duplájára emelke­dett. Q Minek köszönhető ez? Hogyan lehetséges, hogy ugyanabban a moziban, ahol egy állami vállalat esetleg veszteséget produ­kál, a kft. egyszeriben cso­dát tesz? — Erre több magyarázat is van. Szentendrén például mű­tárgykereskedés is folyik a mo­ziban, amire szó nélkül meg­kapják az engedélyt, míg ugyanezt mi nem tehettük vol­na meg a múltban. Azonkívül a kft., mivel magáénak tekint­heti a mozit, bátrabban mer helyárat emelni, és jobban vi­gyáz a vagyonra is ... Erről jut eszembe: a vagyon napi kérdéssé lépett elő, s mel­lette nemigen jön szóba a be­csület. El kell ismerni, hogy egy fővárosi központ aligha tudta volna minden áldott es­te minden egyes vidéki mozijá­ban ellenőrizni, hányán ülnek a nézőtéren, kinek hova szól a jegye, s ezzel szemben a pén - tár hány és milyen értékű jeggyel számol el, s milyenék­kel nem ... Hírek keringenek ugyanis a legkülönfélébb csa­lási módozatokról, amelyek révén telik a mozi és telik jó néhány pénztáros és cinkosaik zsebe, a statisztikai kimutatá­sok pedig — ebből követke­zően — hamis adatokkal... Horváth R. Magdolna Bábos­tábor A Pest Megyei Művelődési Központ és a biatorbágyi Prosperó bábegyüttes bábos­tábort szervez gyakorló cso­portvezetők, C-kategóriás mű­ködési engedéllyel rendelke­zők és a bábozás iránt érdek­lődő óvodai és általános isko­lai pedagógusok részére. A tábor munkáját olyan ismert szakemberek irányítják majd, mint Koós Iván, az Állami Bábszínház tervezője, Tömöri Márta dramaturg és Nánási Istvánná, a Prospero báb­együttes vezetője, A szakmai táborozásra au­gusztus 1—8. között kerül sor Biatorbágyon. A részvételi díj 2000 forint, amely tartalmazza a szállás és a napi háromszori étkezés díját, valamint az ok­tatási és anyagköltségeket. Jelentkezni 1990. május 31- ig lehet Nánási Istvánnénal. (Cím: 2051 Biatorbágy, Sza­badság u. 3. Pf. : 18.) Mezőgazdaság a képzőművészetben Néhány nap múlva, április 30-án zárul a Magyar Mező- gazdasági Múzeum „Mezőgaz­daság a képzőművészetben” című pályázata, amelyet ta­valy októberben hirdetett meg. A hónap végéig várják a Ma­gyar Köztársaság Művészeti Alapja és a Fiatal Képzőmű­vészek Stúdiója tagjainak az elmúlt öt évben született al­kotásait: festményéket, grafi­kákat, textilmunkákat, szobro­kat, domborműveket. Olyan alkotásokkal lehet pá­lyázni, amelyek témáit a me­ző- és erdőgazdálkodás, az élelmiszeripar, illetve a ter­mészetvédelem területéről me­rítettek. Az alkotásokat a Me­zőgazdasági Múzeum címére, Budapestre, a Vajdahunyad várba kell a szerző nevével, címével ellátva beküldeni. A legjobb munkákat egyenként 20-25 ezer forinttal jutalmaz­zák minisztériumok, egyesüle­tek, illetve a múzeum. Szombaton Szolnokon befe­jeződött az a kétnapos orszá­gos konferencia, amelynek részvevői — népművelők, ok­tatási szakemberek és pszicho­lógusok — a hazai átképzés kulturális intézményekben megvalósítható formáit vitat­ták meg. Az eszmecserének az a tény adott súlyos nyomaté- kot, hogy a közgazdászok elő­rejelzései szerint a magyar gazdaság valódi szerkezetát­alakításával a jelenlegi ötmil­lió munkavállalónak minimum tíz százaléka állás nélkül ma­rad. Félmillió ember jövőbeni sorsát átképzéssel, szakma- váltással rendezni alapvető közösségi érdek, mert ellen­kező esetben társadalmi konf­liktusok sorozatával kell szem­benézni — hangsúlyozták. A feladat korántsem egyszerű, hiszen az átképzés útját első­sorban a gazdasági szerkezet- váltás iránya szabhatja meg, s az átalakítás még alig-alig ész­lelhetően körvonalazódik. To­vábbi veszélyt rejt magában, hogy mindezek megvalósításá­ra a mai, bajok sokaságával küszködő iskolarendszer lé­nyegében alkalmatlan. A honi oktatás ezért gyökeres változ­tatásra szorul, ám kimunká­lásához legalább 3-5 év szük­séges, s a kulturális intézmé­nyek éppen az átmeneti idő­szakban enyhíthetnek a fe­szültségeken vállalkozásaik­kal. HASZNOSÍTHATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A konferencia zárónapja afféle ötletbörze jegyében telt el: hét előadáson már haszno­sítható kezdeményezésekről számoltak be a meghívottak­nak. Egyebek között ismertet­ték a népfőiskolái mozgalom átképzésben rejlő lehetőségeit, amelyeket külföldi tapaszta­latok felhasználásával kíván­nak megteremteni. Eszerint az új szövetkezeti mozgalom ki­bontakozásának támogatására, a gazdakörök jelentős fejlesz­tésére gondolnak, míg a kis­vállalkozások fellendítésére speciális menedzserkurzuso­kat indítanának. Az is életre­való elgondolásként hangzott el, hogy nemzetközi segítség­gel számítógépes kapcsolat ki­építését tervezik már megle­vő, illetve majdani kis- és kö­zépvállalkozások között. A FAÁPOLÁSTÓE AZ ÁLLAT TARTÁSIG Élénk figyelem kísérte azt a nagykörűi elképzelést, misze­rint az általános iskola ötödik osztályától — helyi képzés so­rán — hároméves mezőgazda- sági népiskolát szándékozik bevezetni az ottani szabad- művelődési társaság. Ennek keretében a település kiváló természeti adottságaira épülő agrártermelés felélénkítésének reményében a diákokat meg­tanítanák a faápolástól az ál­lattartásig az összes tudniva­lóra. Több korreferátum is fog­lalkozott a pályakezdő fiata­lok problémájával, mert már tavaly több ezer frissen vég­zett szakmunkás nem tudott elhelyezkedni munkahely hiányában. Az állás nélküli tizenévesek gondjának orvos­lására a Budapesti Művelődé­si Központ például oktatási programcsomagokat dolgozott ki, a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza pedig — népfőiskolái jelleggel — a pá­lyakezdő munkanélküliek szá­mára több új szakmában — például házvezetőnő, házkar­bantartó és vendégfogadós — kínál alkalmat az átképzésre. Templomrestaurdlds Ráckevén Megszépül a zarándokhely Ráckevén egy héttel ezelőtt fejezték be a görögkeleti (szerb) templom bútorzatának és ikonosztázainak restaurálá­sát. Az idő vasfoga nem kí­mélte az 1487 táján késői, tiszta gótikus formákkal, pók­hálós, csúcsos stílusban épült Boldogasszony-templomot és a hozzá tartozó tornyot. Utoljára 1765-ben újították műértő res­taurátorok. A zarándokhely belső hely­rehozatala 1988-ban kezdődött és 17 millió forintjába került az Országos Műemléki Fel­ügyelőségnek. Ehhez az összeg­hez a Közép-Duna-vidéki In­téző Bizottság 4 millió fo­rinttal járult hozzá. A tervek szerint ősszel — h.a a külön­leges időtálló festékeket sike­rül beszerezni külföldről és a kellő mennyiségű pénz is ren­delkezésre áll — megkezdőd­het a homlokzat és a freskók restaurálása. Előzetes becslé­sek szerint 20 millió forintba kerül majd a bizánci jellegű freskók és az európai, vala­mint pravoszláv művészeteket ötvöző templom végső helyre­állítása. M. I. > ­Gótikus oldalkápolnák A zarándokhely bejárata (Hancsovszki János felvételei) f

Next

/
Oldalképek
Tartalom