Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. ÁPRILIS 21., SZOMBAT kúrián 5 Tavasz a földeken A szövetkezetek, a gazdaságok jól haladnak a tavaszi szántóföldi munkákkal. Az időjárás kedvez a mezőgazdáknak, tartani tudják a vetések idejét, és a már kikelt növények fejlettsége is megfelelő Visszatérő vendégek Bimabogdánykan Sokat számítanak a gyökerek Kilenc évvel ezelőtt, amikor Herold Mariann felépítette a Dunakanyarban az első — Magyarországon a tizedik — penziót, még igen fiatal volt, akkoriban szerezte diplomáját a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. A napokban, amikor meglátogattam, alig ismertem rá a talpraesett, elegáns üzletasszonyra, aki több nyelven beszél, és villámgyorsan intézkedik. Vendégekkel foglalkozik, irányítja az alkalmazottakat, telefonál, reggelit készít, adminisztrál és bevásárol, dolgozik szinte öt ember helyett. Ha valaki kilenc évig ugyanazt csinálja, ráadásul jókedvvel, az azt bizonyítja, hogy a vállalkozása jól bevált. Az épület mögött — ezt csak később vettem észre — elkészült egy, a régihez megszólalásig hasonló új szárny. — Tavaly húsvétkor készült el ez a szárny — meséli Mariann. — Égető szükség volt rá, alig fejeztük be, máris jöttek a vendégek. A régi épületben ültettük le és snapsz- szal kínáltuk őket, amíg a mesterek az utolsó simításokkal elkészültek. □ Milyen a vendégkör? — Dunabogdányból a háború után sok embert telepítettek ki, akik gyakran járnak vissza a családjukhoz látogatóba. Nyitáskor arra számítottunk, ők alkotják majd a vendégkör legnagyobb részét. Érdekes módon azonban csak mostanában, egy-két éve kezdtek jönni hozzánk. Egyikük egyszer megszállt nálam, azóta a többiek sem „blamál- ják” magukat azzal, hogy a rokonokhoz mennek lakni. Eleinte főleg Ausztriából és az NSZK-ból jöttek a vendégeim, ma már azonban a világ legtávolabbi pontjairól, Üj-Zélandtól Izraelig, és a Dél-afrikai Köztársaságig, mindenhonnan érkeznek. Elsőként egy angol filozófus érkezett, beírta a vendégkönyvbe, hogy ő itt törzsvendég lesz. fgy is történt. Amikor októberben kikiáltották a Magyar Köztársaságot, Amerikából, Svájcból, Lichtensteinből jöttek üdvözlő táviratok, telefonok. Azt sem tudtam hirtelen, miről van szó. Kezdetben csak véletlenszerűen estek be hozzánk a szálláskeresők, később száj- hagyomány útján terjedt a hírünk. Ma már csupa visszatérő ismerős érkezik. □ Mi vonzza az embereket? — A színvonalas szolgáltatás. és a családias hangulat. Szombatonként például kenyér- és lepénysütést rendezünk a kertben. A kemencét apukám építette, körülbelül egy évvel a nyitás után, az eredetijét a szentendrei skanzenben láttuk. Édesanyám, amikor megtudta, hogy neki kenyeret és lepényt kell majd dagasztania, sütnie, válni akart. Mostanra azonban már nagyon belejött. Gyakran kü- lönbüszokat indítanak Pestről a programunkra. □ Nehezebben tudnak a nők vállalkozóként boldogulni? — Nekem még sohasem volt hátrányom abból, hogy a gyengébb nemhez tartozom. Persze sok függ a családtól is. Férjem szintén vendéglátós, itt van étterme a faluban. A lakosság őt eleinte nehezen fogadta be, mert idegen. Édesapám azonban kezdettől fogva pártfogásába vette. Jó, ha a környékünkön találnak éttermet is a vendégek — mondogatta. — Mi csak reggelit'kdünk a szobával. A férjemnek tetszett, hogy én önálló vagyok, bár néha meglepődik, ha késő este nem talál itthon. — Vállalkozásom sikerében persze csak egy rész a munka. Sokat nyom a latban, hogy itt születtem, itt nevelkedtem. Szüleim is idevalósiak, sőt nagyszüleien szintén helybéli kereskedők voltak. A lokálpatriotizmusnak erősek a gyökerei Dunabogdányban, s ez nekem nagy biztonságot adott. Szegő Krisztina Magányos napok, félelmetes éjszakák A férfiak kor „Mindnyájan agarunk egymástól valamit. Csak az üregek ),>1 nem akar már senki semmit.” Így kezdődik Örkény István „Macskajáték”-a, s úgy tűnik, hogy ez a megállanttas az idő múlásával egyre pontosabban fedi a valóságot. Mintha senki nem érne már rá az idős emberekkel foglalkozni, még a saját szüleivel, rokonaival sem. Nem, mert a megélhetés mind nehezebb, az árak mind hihetetlenebbé válnak, de enni azért csak kell, meg fűteni, sőt ruházkodni és közlekedni is. Az idős emberek magányossága ma már nem csak a nagyvárosiak „betegsége”, a kisebb településeken is egyre kevesebb ideje jut egymásra a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak. — Nálunk Budakeszin már régóta működik az öregek napközi otthona, aminek ma már idősek klubja a hivatalos neve — mondja Farkas L ászióné, a gondozási központ vezetője. — Ez a név- változtatás nem csak formalitás. A napköziben reggel fél nyolctól délután fél négyig ott kellett lenni. Az idősek klubja viszont kötetlen, nem muszáj az egész napot itt tölteni. Sokan reggeli után hazamennek, és csak ebédre jönnek vissza, mások itt vannak egész nap — ki hogy akarja. A házban ötven ember fér el kényelmesen, most 53-an járnak ide. Van fürdőszobánk, az idejárok tudnak mosni és mosakodni is. Az idős emberek többnyire régi házakban laknak, ahol nem mindig van tisztálkodási lehetőség. . Ä rászorulók kérhetnek házi gondozást, 'illetve szociális étkeztetést is, nem mindenkinek kell eljárnia a klubba. Budakeszin két gondozónőnk dolgozik, a területileg hozzánk tartozó Pátyon egy. Gondozást többnyire egyedülálló öreg nénik és bácsik kérnek. Ebédet inkább azok, akik a családjukkal vagy a család közelében élnek, de a hozzátartozók napközben dolgoznak. Pátyon nincs idősek klubja, de dolgozik a községben egy gondozónő, aki segít a rászorulóknak. Kitakarít, bevásárol, kiváltja a recepteket. No és persze el is beszélget gon- dozottaival, ami néha minden másnál fontosabb. Lengyel Attiláné két éve végzi ezt a munkát. — Eleinte nem akartam vállalni — meséli a fiatalasz- szony. — Mivel azonban nagyon fárasztó volt innen Pestre járni dolgozni, meg a gyerekek is kicsik még, hát belevágtam. Két éve csinálom, de ezalatt megszerettem. Jó kapcsolatot tudtam kialakítani a gondozásra szoruló idős emberekkel, szívesen végzem ezt a munkát. Az első, akit közösen felkeresünk, itt tanított Pátyon, az iskolában. Szálkái Róza néni oktatta többek között Lengyel Attilánét és a férjét is, ezért jól ismeri a családot. Érdeklődik a gyerekek után, aztán Marika végezni kezdi szokott munkáját. Róza néni közben szívesen beszél. — Nekem is jelent meg régen egy cikkem a Pest Megyei Hírlapban. Páty felszabadulásáról írtam harminc évvel később, 1975-ben. Én itt értem meg az ostromot. Budapesten születtem, Zsámbékon végeztem a tanítóképzőt, aztán Pátyon kaptam állást és itt is maradtam. A húgom családja szintén a faluban lakik, hét végén ők segítenek nekem. Napközben szívesen olvasgatnék vagy nézném a tévét, de a szemem már teljesen elromlott. így aztán a rádiót hallgatom, gyakran vannak jó műsorok, de a politikát már rettentően unom. Azt azért sajnálom, hogy szavazni nem tudtam elmenni, de hát az egészségem már nem a régi... ★ Egyik házban sem időzhetünk sokat, bár „vendéglátóinkon” látszik, hogy marasztalnának még. Ica néni — Polgár Gáborné — például azonnal elmeséli, mi nyomja a szívét, míg Marika takarítani kezd. — Szociális otthonba szeretnék menni. Félek a házban egyedül. Múltkor is a konyhában estem össze, nem tudtam felkelni. Itt találtak meg a földön másnap reggel, de csak úgy tudtak bejönni, hogy betörték az ablakot. Nem szeretnék egyedül meghalni. A budakesziek vérszemet kaptak Az edző reggelente pilóta Néhány évvel ezelőtt épült Budakeszi határában a József Attila lakótelep. A festői környezetben található otthonok lakóinak nagy árat kell fizetni az egészséges, jó levegőért, hiszen a negyed meglehetősen távol esik a község központjától, s ezt, az innen nap mint nap iskolába induló gyerekek a lábukon érzik. Télen, nyáron, esőben, hóban két-három kilométert gyalogolnak reggelente és délután hazafelé. Legfeljebb tíz perc Március másodika nevezetes nap volt a kisdiákok életében, ugyanis ekkor indult meg a József Attila lakótelep és az általános iskola között az első buszjárat. Százhetven gyermek szállítását vállalta a helyi Petőfi Sportegyesület, a költségeket a tanács fizeti. Az egyesület elnöke Kerekes Mihály, aki mindig is sokat segített az iskolának, egy Nysa mikrobuszt állított forgalomba az iskola és a lakótelep között. Az első járat 6 óra 40 perckor indul, az utolsó éppen fél nyolckor. A diákoknak tíz percnél többet nem kell várakozniuk. A járat sofőrje Riczu János, aki civilben a budakeszi felnőtt focicsapat edzője. — Rendkívül népszerű a tanulók között a járat — mondja Mandola Anna, az általános iskola igazgatója —, s náluk csak a szülők örülnek jobban, hiszen sokat aggódtak csemetéikért. Nem volt köny- nyű — és veszélytelen sem — télen, sötétben az apró emberkéknek ennyit gyalogolni. A tanácsi vezetőkkel sokszor beszéltünk már arról, hogy miként lehetne megoldást találni erre az áldatlan helyzetre. S amint kínálkozott egy lehetőség, a tanács megragadta. Igen alaposan mérte fel az iskola az igényeket. Annak ismeretében, hogy hány gyermek venné igénybe a járatot, végignézték, hogy mi lenne az ideális útvonal, melyik utcából hány utas lenne. így határozták meg az útirányt és a megállókat. Hihetetlen, de ingyenes — A szülők és persze a gyerekek kezdetben hinni sem akarták, hogy ingyenes a járat. Az első napokban előfordult, hogy egy időben túl sokan gyűltek össze a megállóban. Ilyenkor a busz még egy fordulót csinált. De megbeszéltük az iskolában a gyerekekkel, hogy mindenkinek jobb, ha a járat mindegyik fordulóban visz utasokat. Így valamennyien kényelmesen, várakozás és tülekedés nélkül utazhatnak. Azóta a gyerekek megszokták és meg is tanulták használni a járatot. Bár irigylésre méltó... Az iskolabusz csak reggel közlekedik, mert délután a napközi és a különféle szakkörök, tanfolyamok miatt teljesen bizonytalan, hogy mikor végeznek a József Attila lakótelepi gyerekek. Valójában ezt a délutáni járatot nem is igényelnék annyira, hiszen ebben a tanévben megszűnt a két műszak, amely megkeserítette a távolban lakó gyerekek és szüleik életét. De úgy tűnik, az iskolabusz ötletén felbuzdulva, „vérszemet” kaptak a budakesziek. Egyre többen mondogatják, milyen jó is lenne, ha beindítanának egy hasonló — de természetesen fizető — helyi járatot a nagy kiterjedésű településen. Hiszen hiába az irigylésre méltó kék busz, amely átszeli a községet, a budakesziek zöme nap mint nap kilométereket gyalogol a 22-estől az otthonáig. Erdőssy Katalin A ház nem az enyém, hanem a férjem első házasságából származó gyerekeké, az enyém csak a haszonélvezet. A háború után kerültem Erdélyből Budapestre, aztán elvett az uram, ő hozott Páty- ra. Nincsen senkim, se rokonom, se hozzátartozóm. A főorvos úr megígérte, hogy segít elintézni a szociális otthont. Talán hamarosan beköltözhetek. ★ Bajtek Mihályné eleinte meglehetősen szűkszavú. Kicsit gyanakodva néz — csak azért ereszt be, mert a gondozónővel jöttem. Később aztán oldódik a bizalmatlanság, és jól elbeszélgetünk. — Még szerencse, hogy maga nem férfi, akkor nem szívesen engedtem volna be. Egyedül élek itt, a lányom meg a férje bent laknak Pesten. A lányom is súlyos beteg, úgyhogy nekem kell bemenni a városba, ha látni akarom. A vejem szokott kijárni hozzám. Még jó, hogy mindennap jön a Marika segíteni. Ha éjjel valami bajom lesz, ki találna meg? ★ Kora délután lett, mikor — útközben hazafelé — eszembe jutott a legkülönösebb: a gondozottak szinte mindegyike nő. Vagy talán mégsem olyan különös ez? Ma Magyarországon kétmillió 60 év fölötti ember él. Ebből alig nyolcszázezer a férfi, a többi nő. Ezer férfire csaknem 1500 nő jut — bár a szülőszobákban több fiú lát napvilágot, mint ahány lány .., K. A. Komputeres szemvizsgáló Űjabb komputeres szem- vizsgáló Ofotért-üzlet nyílt Budapesten, a Lenin körút 108. szám alatt. A fővárosban ez immár az ötödik olyan üzlet, ahol a helyszínen néhány perc alatt elvégzik a műszeres szemvizsgálatot, s mivel a bolt szemüvegkészítő műhellyel is rendelkezik, akár 48 órán belül elkészítik a szemüvegeket. A komputeres vizsgálatot naponta körülbelül 50-en vehetik igénybe. Közalkalmazottaknak Állásadatbank Becslések szerint több ezer közalkalmazott kényszerű munkahelyváltozását idézi elő a következő évek politikai, gazdasági, társadalmi szerkezetátalakulása. A sikeres munkaerő-közvetítés érdekében a Közszolgálati Szak- szervezetek Szövetségi Tanácsa egy olyan adatbank létrehozását határozta el, amely felderíti a munkalehetőségeket, és nyilvántartja a munkát keresőket. A számítógépes programok kidolgozására a Magyar Tudományos Akadémia államkutatási programirodájának szakembereit kérték fel. Foglalkozni kívánnak az egyéni álláskeresésen és az intézményes munkaerő- közvetítésen túl szakértők közvetítésével, továbbá az átképzések előkészítésével, illetve a munkaerő-kereslet, -kínálat elemzésével. A szak- szervezet szponzorokat és támogatókat keres a program költségeinek csökkentése érdekében. Terméssel együtt aligha porcióinak földet Hátrányoslielyzetből is belevágna A három Borbás gyereknek ma még csak játékszer a két kisgida. Néhány év múlva lehet, hogy egyikük a saját traktort vezeti, másikuk a kecskenyájra vigyáz (A szerző felvétele) Sokan vannak, akik mindig csak a máséban dolgoztak. Soha nem volt földjük, mert nem telt rá, vagy nem örököltek. Ezért annak idején nem is volt mit beadni a közösbe. Mindig vidéken éltek, de soha nem váltak igazi parasztokká, bár azok szerettek volna lenni. Munka azért így is jutott pirkadattól alkonyaiig. Délelőtt valamelyik ipari üzemben dolgoztak, műszak után odahaza a kiskertben, a néhány száz négyzetméternyi háztáji gazdaságban. Kicsiben megtanulták ők is a földművelés, a jószágtartás csínját-bínját. Sokan közülük nagyban is szívesen gazdálkodtak volna. Talán többre is viszik, mint annyi éppen csak tengődő, rosszul vezetett tsz. Csak hát hiányzott a föld a bizonyításhoz. ■ Most, amikor lépt en-nyomon a második földosztásról be- i szélnek az emberek, felcsillant a remény az ilyen föld nélküli vállalkozók előtt. A perbáli ' Borbás Istvánnak sem volt » soha földje. De annál nagyobb • a családja: hatan élnek egy fedél alatt. Az új családi ház már épül, ami nagy adósság- , gal terheli meg a közös kasz- szát. Hát hogyne kellene a biztosabb megélhetés, a magasabb havi jövedelem! Bár a toki '■ Egyetértés Tsz-nek most is < hizlalnak sertést szerződéssel, I s a birkától a kecskéig, a li- ; bától a vadkacsáig minden ; megvan a háztáji gazdaság- : ban, a jószág nem hoz eleget kicsiben. A nagybani vállal- , kozáshoz viszont föld kellene, hogy a drága takarmányt ne I boltban vegyék, hanem maguk I termeljék. Borbás úr tehát szívesen bérelne földet, s gépesítené is az új gazdaságot. Csak hát a magas banki kamatok egyelőre óvatosságra intik. Meg azt sem tudja még, hogy mennyi lesz a föld bérleti díja. Ha mégis kap néhány hektárt, akkor belevág — bizonygatja a perbáli családfő. Pedig előre tudja: nem lesz könnyű. Eleve hátrányos helyzetből indul majd azokkal szemben, akik visszakapják földjüket mint jogos tulajdonukat. Mert nem lesz mindegy, hogy valaki néhány száz forint adót fizet majd évente a sajátja után, vagy több tízezer forint bérleti díjat. Borbás úr mégis vállalkozna, mert gondol a jövőre. Gyermekei holnapjára, ők még csak játszanak a kisgidákkal, de már tanulják, hogyan kell bánni a jószággal. Vár és reménykedik a család. Igaz, az idén aligha kapnak művelni- valót. Hiszen a tavaly őszi vetés már kikelt. Az aratást meg kell várni, mert a terméssel együtt aligha porciózzák ki a földeket. . Aszódi László Antal
