Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

2 1990. ÁPRILIS 21., SZOMBAT 'Hír VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSEM / Lenyelik a keserű pirulát? Washington visszafogott magatartást tanúsít a litván ügyben Nézeteltérések a dublini EK-csúcsértekezlet előestéjén A nicaraguai kontrák fegyverletétele ENSZ-ellsnérzéssel Általános PILLANATKÉP Ami a moszkvai ultimátu­mokban eddig csak fenyege­tésként szerepelt, az most va­lósággá vált: Vilnius olaj- és gázellátását a minimálisra csökkentették. Mint Lands- bergis elnök fogalmazott, ez­zel megkezdődött a Kreml gazdasági háborúja Litvánia ellen, hogy márciusi függet­lenségi nyilatkozatának visz- szavonására kényszerítse. Ugyanő szónoki módon kije­lentette, hogy ha kell, a kis ország száz évig is ellenáll az energiablokád közepette, de nem hajt térdet. A realitá­sok azonban úgy érvényesül­nek, hogy ha Litvánia nem kap energiát, gazdasága meg­bénul, minden hősiesség és ál­dozatvállalás ellenére. Ezért folytatott, a litván miniszter- elnök asszony tárgyalásokat Oslóban norvég gázimportról, s erről próbál alkudozni Kop­penhágában is, skandináv út­ja következő állomásán. Mindkét helyen rokonszenv- vel találkozott, de szerződések még nem jöttek létre, s így energiahordozók sem várha­tók a közeljövőben egyik helyről sem. Bár Nyugat fővárosaiból áradnak a rokonszenv- megnyilvánulások Vilnius fe­lé, a realitásoktól ott sem függetleníthetik magukat. Lit-, vánia számukra a nemzetközi1 jog normái szerint '■‘— a füg­getlenségi nyilatkozat ellené­re — a Szovjetunió egyik tag- köztársasága. Ezért Moszkvát presszionálhatják arra, hogy kezdjen párbeszédet a vilniusi vezetéssel, tiltakozhatnak az erőszakos lépések ellen, s fi­gyelmeztethetik a Kremlt, hogy a népakarat semmibeve­vése visszavetheti az enyhü­lési folyamatot, ronthatja a szovjet—amerikai kapcsolatok jövendő alakulását. De di­rekt beavatkozást, például Litvániának, mint független államnak elismerését a jelen­legi helyzetben hiába sürgeti Landsbergis elnök a washing­toni vezetéstől. Világosan kifejeződött ez Bush elnök legutóbbi sajtó- értekezletén, amelyet Key Largóban tartott Mitterrand elnökkel való tárgyalásai után. Az amerikai elnök érzé­keltette, hogy bármilyen erő­teljesen is sürgeti, hogy Moszkva bocsátkozzon valósá­gos párbeszédbe Vilniusszal a függetlenség megadásáról, nem vállalhatja meggondolat­lan lépéssel azt, hogy a lesze­relés folyamata megszakadjon és a világ visszaforduljon a hidegháború irányába. A Fe­hér Ház lakója azt is világos­sá tette, hogy a történtek el­lenére meg kívánják tartani az eredetileg tervezett május­végi időpontban a szovjet— amerikai csúcstalálkozót. Más kérdés persze, hogy ezen eset­leg, ha kell, rendkívüli hang­súlyt kapnak majd a litván fejlemények, s hogy Moszkva és Washington kétoldalú kap­csolatai másként alakulnak, ha a szovjet nyomás fokozó­dik Litvániára. Moszkva így nem kapja meg már most a legnagyobb kedvezményt a kereskedelmi kapcsolatokban és nem írják alá a kulturális együttműködés elmélyítéséről szóló új egyezményt. tárgyalásokat kezd Litvániá­val a függetlenségi nyilatkozat nyomán támadt új helyzetről. A Kreml azonban ragaszko­dik ahhoz, hogy a parlament vonja vissza a moszkvai veze­tés által „törvénytelennek” bélyegzett függetlenségi nyi­latkozatot. Erről Vilniusban eddig hallani sem akartak. A londoni rádió értesülése sze­rint azonban — mivel el akarják kerülni a helyzet to­vábbi kiéleződését —, hajlan­dóak volnának felfüggeszteni a függetlenség kikiáltását, ha cserébe a szovjetek garantál­nák, hogy két év múlva Lit­vánia kiválhat a Szovjetunió­ból. Ezt a hírt egyelőre cá­folták, de megfigyelők szerint ez a formula mindkét félnek alapot adná arra, hogy tekin­télyveszteség nélkül a tárgya­lóasztalhoz üljön. Bár meg­jegyzik, hogy a legfelsőbb tanács legutóbbi bonyolult szabályozása a kiválás rend­jéről, nem tesz lehetővé ily rövid időtartamot erre. Moszkva egyébként a két másik balti köztársaság felé gyors, „megelőzőnek” érté­kelhető lépést tett. Gorbacsov a hírek szerint Lettországnak és Észtországnak különleges státust ajánlott fel a Szovjet­unión belül, ha nem szorgal­mazzák a kiválást. Rigának és Tallinnak eszerint széles kö­rű politikai és gazdasági önál­lóságot biztosítanának a meg­reformált szovjet államszövet- 'ségen belül. E két ország függetlenedési törekvései ed­dig sem követték gyorsaságá­ban a litván menetrendet. Ez összefügg azzal is, hogy amíg Litvániában mindössze 8,9 százalékos az, orosz betelepül­tek aránya, Észtországban a lakosság mintegy harmadré­sze, Lettországban pedig kö­zel a fele orosz származású. Gorbacsov az értesülések sze- . rint Litvániához hasonló ke­mény moszkvai bánásmódot helyezett kilátásba, ha ez a két tagállam is függetlenség kikiáltására törekedne a kö­zeljövőben, s azt is érzékeltet­te, hogy kész volna különle­ges elnöki hatalmával élve, központi igazgatás alá he­lyezni és pusztán rendeletek­kel kormányozni ezeket az ál­lamokat. AJÄNLAT TALLINNAK ÉS RIGÁNAK azonban természetesen a má­sodik világháborúban győztes hatalmaknak is van beleszó­lásuk, hiszen el kell például dönteni, hogy mi legyen az új Németország státusa, semle­ges, vagy valamelyik katonai tömbhöz tartozó állammá váljon. Kiszivárgott hírek sze­rint május 5-én kezdődnek az úgynevezett 4+2-es tárgyalá­sok, amelyeken a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és a két Németország képviselői vesznek részt. AZ EURÓPAI KONFÖDERÁCIÓRÓL JÖVÖRE ÖSSZNÉMET VÁLASZTÁS? Miközben a litván vezetés Nyugat szolidaritására apellál, párhuzamosan kompromisszu­mos javaslatokat tesz Moszk­va felé is. Így például beje­lentették, hogy május 1-jéig felfüggesztik a vilniusi par­lament törvényalkotó munká­ját, ha a moszkvai vezetés Miután megalakult az NDK nagykoalíciós kormánya, fel­gyorsultak az események. A kulcstárcák mindegyik mi­nisztere vagy Berlinben vagy Bonnban megbeszélést folyta­tott NSZK-beli partnerével. Minden kétoldalú tárgyaláson az egyesülés konkrét problé­máit vitatták meg. Ügy tűnik, hogy a július 1-én kezdődő valutaunió után, a legköze­lebbi nagy horderejű esemény decemberben következik be, amikor is az NSZK-ban parla­menti választásokat tartanak. Egyes elképzelések szerint ezt követné a két német kor­mány megállapodása az össz- német választások tartásáról, s ezt a jövő év közepére, vagy az esztendő végére ter­vezhetik. De van egy másik forgatókönyv is. Eszerint az egyesülés tartományonkénti csatlakozással is megvalósul­hatna, azaz a bonni alaptör­vény 23. cikkelyét alkalmaz­nák az NDK-ra. Mindenesetre Lothar de Maiziere kormány­fő csütörtöki programnyilat­kozatában emellett szállt sík­ra. Ezt előkészíti az az új tör­vény, amely megszüntette az 1952-ben létrehozott megyéket és az NDK területén újra visszaállítja a korábbi öt tar­tományt. Az egyesülés mikéntjébe Az 1992-es esztendőben az Európai Közösség 12 országa közös belső piac, gazdasági és pénzügyi unió megteremtésé­re készül. A német egyesülés szorgalmazásával és sietteté­sével Bonnt nem egyszer érte az a vád szövetségesei részé­ről, hogy immár kevésbé mu­tat érdeklődést a „tizenkettek Európája” iránt. Franciaor­szág, amely eleinte különösen tartott az eljövendő egységes Németország nyomasztó túlsú­lyától a közösségben, az el­múlt hetekben fokozta erő­feszítéseit. hogy . a meglazult Párizs—Bonn tengelyt meg­erősítse. Erre jó lehetőségnek kínálkozott De Gaulle egy ré­gi elképzelésének felújítása a kelet—nyugati konföderáció­ról, amely az Atlanti óceántól az Uraiig terjedne, s ellensú­lyozhatná az amerikai befo­lyást Nyugat-Európában. A jelek szerint Mitterrand el­nöknek sikerült megnyernie Kohl ' kancellár támogatását ehhez az elgondoláshoz. Fran­cia és nyugatnémet elképzelés szerint e terv, amely még a távolabbi jövőé, már felvetőd­hetne egy közelebbi formában az Európai Közösség országai­nak jövő heti dublini csúcs- értekezletén, olyképpen, hogy készítsék elő a tizenkettek po­litikai unióját. Anglia határozottan ellenzi ezt az elképzelést, mert a francia—nyugatnémet túlsúly­tól tart egy ilyen unióban, s Nagy-Britannia gyengülésétől. Ezért a dublini csúcsot első­sorban a német egyesítés problémáira és a kelet-euró­pai változások várható követ­kezményeire kívánja korlá­tozni. Dublinban tehát heves viták várhatók. VÉGLEGES FEGYVERNYUGVÄS FELÉ Jövő csütörtökön a nicara­guai választásokon győztes Chamorro asszonynak át kell vennie a hatalmat a sandi­nista Ortegától. Az ünnepé­lyes eseményt azonban egé­szen e hét közepéig veszélyez­tette az, hogy a mintegy ki­lencezer főnyi kontra hadse­reg, amely a nicaraguai san­dinisták ellen harcol, vonako­dott letenni a fegyvert. A san­dinisták pedig attól tartot­tak, hogy e fegyveresek meg­semmisíthetik a szavazócédu­lákkal kifejezett népakaratot, s folytatják a véres háborút az új kormányzat ellen is. Csütörtökön a managuai bíboros közvetítésével létre­jött a megállapodás, amely szerint rögtön életbe lép a tűzszünet és a kontrák június 10-ig a kijelölt körzetekben az ENSZ ellenőrzése alatt le­teszik a fegyyvert, feloszlatják csoportjaikat. Ügy tűnik, ha a kontrák azon vezérei is, akik nem írták alá a megál­lapodást, teljesítik előírásait, Nicaraguában véget ér a há­ború, amely harmincezer em­ber életébe került. Árkus István Lemondtak a rakétáról A nyugatnémet kormány pénteken üdvözölte azokat az egyesült államokbeli kor­mánykörökből származó saj­tójelentéseket, amelyek sze­rint Washington belátta: im- márön lehetetlen a Lance- rakéták utómodelljeiként ki­szemelt új, rövid hatótávolsá­gú eszközök állomásoztatása Európában. Dieter Vogel kabinetszóvi­vő szerint ezek a rakéták, amelyeket eredetileg 1995-től kezdődően az NSZK-ban te­lepítettek volna, olyan kelet­európai államok felé fordí­tották volna robbanótöltetei­ket, amelyekben a nép de­mokratikus átalakítást hajtott végre. Bonn huzamos ideje óhajtotta, hogy Washington­ban mondjanak le a rakétate­lepítésről, s ebben a szellem­ben próbált hatni barátaira. Pufajkában szeretnék látni Leth Walesa ultimátuma A Szolidaritás szakadásai­nak, 1981-ben az elnöki székéi t folytatott versenyben volt el­lenfeleinek, Marian Jurczyk- nak és Andrzej Gwiazdának a meghívását jelentő kong­resszusi határozat után Lech Walesa, a jelenlegi elnök meg­lepően feltüzelt hangvételű, rövid beszédében ultimátum­ként bejelentette: nem haj­landó részt venni a kongresz- szus munkájában, ha az emlí­tett személyek is megjelen­nek, akiket a mozgalmat a bukás veszélyének kitevő, fe­lelőtlen politikusoknak neve­zett, egyben kijelentette: sem­milyen szakszervezeti funkció elnyeréséért sem indul ver­senybe, de a Szolidaritás és Lengyelország ügyében kész szembeszállni akár a kong­resszusi küldöttekkel is.. Csck a kormány engedélyével Tüntetések A jövőben Moszkva belvá­rosában a tüntetéseket, nagy­gyűléseket, egyéb utcai ren­dezvényeket csak a szovjet kormány előzetes engedélyé­nek birtokában lehet megtar­tani. Erről Mihail Gorbacsov elnök pénteken ismertetett döntése rendelkezik. Korábban a Moszkvában szervezett utcai akciókhoz a moszkvai városi tanácstól kel­lett engedélyt kérni. A döntés politikai hátterében nyilván­valóan a hét első felében a Kreml tőszomszédságában megtartott rokonszenvtünte- tés engedélyezése áll. A moszk­vai városi tanács végrehajtó bizottsága nem engedélyezte a tüntetést, de az új összetételű tanács, amelyben a Gdljanék- kal is rokonszenvező reform­párti tanácstagok alkotják a többséget, megváltoztatták a tilalmi döntést, s az utolsó percekben jóváhagyták a ter­vezett tüntetéseket. Az elnöki rendelet vélhetőleg éppen az új tanács ilyetén „kiszámítha­tatlanságát” akarja ellensú­lyozni. Ha tag lesz a PFSZ... Amerikai fenyegetés Az Egyesült Államok le-', csökkenti az ENSZ Egészség- ügyi .Világszervezetének (WHO) nyújtott évi 78 millió dolláros költségvetési hozzájá­rulást, amennyiben a Palesz­tinái Felszabadítási Szerveze­tet felveszik a szervezet tag­jai sorába — tájékoztatta a sajtó képviselőit a WHO ve­zérigazgatója csütörtökön Genfben. A PFSZ a múlt hé­ten másodízben terjesztette elő a teljes jogú tagság iránti igényét. Nakadzsima Hirosi vezér- igazgató közölte: a WHO éves költségvetése a szükségesnél már jelenleg is 7—10 százalék­kal kevesebb. Amennyiben az Egyesült Államok beváltja fe­nyegetését, a kieső összeg a világszervezet által folytatott programokra fordítható pénz­eszközök mintegy harminc százalékát tenné ki. A vezérigazgató elmondta azt is, hogy közvetlen és köz­vetett utakon egyaránt felhí­vást kíván intézni a PFSZ-hez annak érdékében, hogy elke­rülhető legyen a PFSZ tagsá­gával kaposolatos vita a világ- szervezet május 7-én kezdődő közgyűlésén. A PFSZ a tavalyi év során kérte először felvéte­lét a WHjD-ba, aminek követ­kezményeként gyakorlatilag megbénult a világszervezej", az évi közgyűlésének munkája. Az Egyesült Államok mar ak­kor előrevetítette annak lehe­tőségét. hogy a tagság megadá­sa esetén lecsökkenti költség- vetési hozzájárulását. A ké­relmet akkor későbbi elbírá­lásra az idei közgyűlés elé utalták. Walesa, aki tervezett beszá­molóját nem tartotta meg, éles kirohanást intézett a tevé­kenységét és diktatórikus irá­nyítási módszereit támadó „in- tellektuelek” ellen, akik mind­untalan a „végrehajtó bizott­ság ülésére” vártak, miköz­ben neki nap mint nap gyors döntéseket kellett hoznia a mozgalom, egész Lengyelor­szág érdekében. Walesa emlékeztette a je­lenlevőket, hogy maga és né­hány közvetlen munkatársa indította el a Szolidaritást naggyá tevő, Lengyelországot alapjaiban megváltoztató fo­lyamatokat, mindvégig az ő vállaira nehezedtek a legfon­tosabb döntések, neki kellett választania, meghallgatva, vagy elvetve a számtalan jobb­nál jobb tanácsot a mindig bölcs intellektuelek szájából. Külön kiemelte: 1981-ben fi­gyelmeztetett: a győzelemig hosszú út vezet, nem szabad lebecsülni az ellenfelet, vi­gyázni kell a hatalom átvéte­lével. „íme, most a hatalom gyakorlásával járó problémák máris a Szolidaritásra omlot­tak.” Érezhetően sértődötten szólt arról is, hogy személyét szá­mos támadás érte, miután be­jelentette: pályázik a köztár­sasági elnöki posztra. Egyesek számára nem elég művelt, nem tudja hibátlanul felolvas­ni a számára írt beszédeket, nem viselkedik eléggé kultu­ráltan, nem beszél nyelveket — emlékeztetett. Mások — a csokornyakkendős elnök után vágyókkal szemben — a leg­szívesebben „mindennap pu- fajkában szeretnék látni”. Vé­gezetül, sértődöttsége jeléül köszönetét mondott azoknak, akik támadták, és azoknak is, akik támogatták, mindenkinek megbocsátást ajánlva. Walesa két egykori és mai ellenfelének lehetséges rész­vételét a kongresszuson nyil­vánvalóan az általa képviselt politikai irányvonal, a kerék­asztalnál született megállapo­dáshoz, a , Szojidarhas-kpr- mány létrehozásához vezető kompromisszumkészségen ala­puló irányzat és a személye elleni támadásként értékelte, ami várhatóan rányomja bé­lyegét az egész kongresszus munkájára és nem kizárt: akár a szervezet látványos szakadásához is vezethet. A római egyetem születésnapján Új európai humanizmus Európa mindkét feléből ér­kezett egyetemi rektorok ta­nácskoztak két napig az olasz fővárosban, a római Tu­dományegyetem (La Sapienza) alapításának 687. évfordulója alkalmából. A tanácskozás alapgondolata: az európai kul­túra és civilizáció egysége, amelyet közös felelősséggel őriz és fejleszt tovább Ke- let-Európa és Nyugat-Európa. Magyarországról Soós Gyu­la, a budapesti ELTE rektor­helyettese vesz részt szovjet, lengyel, csehszlovák, román, albán egyetemi rektorokkal, Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Címer- és névváltoztatás A csehszlovák parlament pénteken újabb szavazást tar­tott az ország nevéről és a tör­vényhozás a szükséges szava­zattöbbséggel jóváhagyta, hogy az ország új neve Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa-' ság legyen. Péntek délelőtt a Prágában ülésező csehszlovák parlament már szavazott az ország nevé­ről, azonban néhány órával később kiderült, hogy a vok- sokat rosszul számolták össze, és nem volt meg a szükséges háromötödös többség, ezért ér­vénytelenítették a határozatot. Ezután a törvényhozás két há­zának egyeztető bizottsága fog­lalkozott a kérdéssel, majd újabb szavazást rendeltek el, amelyen a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság elnevezés már megkapta a szükséges há­romötödös szavazattöbbséget. A csehszlovák parlament döntött az új állami címerről is. A négyes osztású pajzson az első és negyedik mezőben a cseh történelmi címer, a két- farkú ezüst oroszlán arany koronával, a második és har­madik mezőben a szlovák tör­ténelmi címer, a kék hármas­hegyen az ezüst kettőske­reszt látható. Václav Havel köztársasági elnök korábban azt javasolta, hogy a négyes osztású címer közepén a mor­va sas is szerepeljen, a most elfogadott állami címerből ez hiányzik. A parlament döntése értelmében a köztársasági el­nök zászlaján és emblémáján az állami címer és a korábbi cseh nyelvű felirat helyett la­tinul látható a husi jelmon­dat: os igazság győzedelmes­kedik. tudományos intézeti vezetők­kel együtt a tanácskozáson, amelynek megnyitásán meg­jelent Francesco Cossiga köz- társasági elnök, a parlament két házának elnöke és Agosti- no Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár. A kelet-európai részvevők az oktatási és tudományos együttműködés szálait igye­keztek szorosabbra fonni az összejövetelen, a nyugatiak a történelmi pillanat egyedüli- ségét és különlegességét hang­súlyozták: leomlottak az el­választó vonalak, „új huma­nizmus előtt áll Európa” az ötszáz évvel ezelőtti után. „Az európai egységet vagy közös házat nemcsak gazdasági ér­telemben kell megteremteni, hanem a kulturális és tudo­mányos intézmények szintjén is” — mutattak rá. HETEN, MINT A GONOSZOK Az NSZK-ban lavinaszerűen elindult kémletartóztatási hul­lám pénteken újabb két álla­mi alkalmazottat ért el. Az NSZK belbiztonsági és katonai elhárító szervei egy keleti ha­talom számára kifejtett hír­szerző tevékenység vádjával őrizetbe vettek egy kiilügymi­nisztériumi és egy honvédségi alkalmazottat. Előbbi gazdasági területen dolgozott, utóbbi a Bundes­wehr egyik számítóközpontjá­ban teljesített szolgálatot. Ve­lük hétre emelkedett a leg­utóbbi napokban ártalmatlan­ná tett ügynökök száma. Az illető nyugatnémet személyek főként az NDK állambiztonsá- gi minisztériumának a szolgá­latában álltak, volt azonban, aki a KGB-nek árulta el érte­süléseit. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom