Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. MÁRCIUS 14., SZERDA-ü­ff • , O mondta Amnézia Aggódnunk kell(ene) Or­bán Viktorért, a Fidesz egyik vezetőjéért, hiszen ve­szedelmes dolog az, ha va­lakinél az amnézia (emlé- kezetkiesés) jelei mutatkoz­nak. Most, a Reformnak (90/10.) adott interjújában figyelhettünk fel ene. Szó­ba került ugyanis az a bi­zonyos, vihart kavart kije­lentés, ami szerint „ i kom ­munistákat bele kell dön­gölni az agyagba.” Tökéle­tesen működik O. V. emlé­kezete akkor, amikor kije­lenti, „Soha életemben ilyet nem mondtam.” Igaz! Valóban nem mondott. Az 1989. szeptember 12-i zalaegerszegi ellenzéki fó­rumon ö csupán annyit mondott, hogy „meneszteni kell a kommunistákat ” Vi­szont a szintén Fidesz-kép- viselő Németh Zsolt kije­lentette, „a kommunistákat bele kell döngölni az agyagba.” Olyannyira kije­lentette ezt, hogy rr.eg is magyarázta a Népszabad­ság — 1989. szeptember 13, 4. oldal — tudósítójának, mit ért alatta. Ezzel szem­ben mit állít az egyszer csak amnéziába eső O. V. a Reform kérdésére? Azt. hogy a döngölést „a kom­munista sajtó találta ki "! Olyannyira ügyesen talál­ta ki, hogy a Fiatal Demok­raták Szövetsége választ­mánya az Országos Sajtó- szolgálathoz eljuttatott nyi­latkozatában — olvasható például az aligha komvnis- ta Magyar Nemzet 1989 szeptember 21-i számának 4. oldalán — nem tagadta az ominózus kijelentést, csupán magyarázta. így: „A szónokok mondandója egy­értelműen és kizárólag egy békés aktus, a választások általunk kívánatosnak vélt eredményére vonatkozott Az amnézia talán magbo­csátható lenne, ha... Ha O. V. nem így folytatná, na­gyon is víszanyerve memó­riáját, „Rágalomhadjárat folyt ellenem.” A kommu­nista sajtó tehát „kitalált" valamit, majd rágalma­zott ... Hm. Furcsa, szaka­szosan jelentkező amnézia ez. Mintha irányított len­ne... Mintha a visszájára fordulna az a megállapítás a ... hadjáratról... KLIENS Feltárni az emberi erőforrásokat Nem fejvadászok: tanácsadók Egyre több ember válhat akaratán kívül Is munkanélkülivé Mások új kihívásoknak szeretnének megfelelni, és ezért vállal­koznának újabb és újabb feladatokra. Kevesen tudják azonban, hogy van már olyan cég Magyarországon, amely tudományos megalapozottsággal, szakmai segítséget is tud nyújtani problé­májuk megoldásához. meg is valósul. Ha már egy tel jesül, az nem rossz, ha két kö vetelmény, az jó, és ha három, az már valóságos csoda. Rá­adásul, ha saját maga keres­gél, hosszú hónapok idegőrlő munkáját öli bele. A mi köz­vetítő tevékenységünk ezt a keresgélést rövidíti le, a sze­mélyiségtulajdonságokat ob­jektiven határozza meg, és en­nek megfelelően ajánl megol­dást. — Hogy néz ki egy-egy ilyen teszt vagy vizsgálat? — Az érdeklődőknek inkább azt ajánlanám, hogy keressék fel irodánkat, s győződjenek meg személyesen arról, mit is kínálunk. A régi szóval munkaerő-köz­vetítés úgy tűnik, egyre na­gyobb fontosságot nyer hétköz­napjainkban. Reméljük, hogy az emberi erőforrás feltárását szolgáló cégek közelebb visz­nek az európai értelemben vett önmegvalósításhoz, éppúgy, mint a megtapasztalt hazai szerkezetátalakítás feszültsé­geinek oldásához... B. O. gél pontosan ezt tesszük. Ez azért is fontos, mert hozzánk vállalatok is fordulhatnak, és ha megismerjük a körülmé­nyeiket, ajánlhatunk számukra olyan szakembereket, akik megfelelnek az adott feladat­nak. A beválási arány tapasz­talataink szerint mintegy 70 százalék. Ez óriási előrelépést jelenthet a mai kiválasztási gyakorlathoz képest, amelynek komolyságát a kávézaccból történő jósláshoz lehetne ha­sonlítani. Felhívom azért arra a fi­gyelmet, hogy mondjuk egy külkereskedő, alki sokat sze­retne nyugatra utazni, tartós kiküldetést vállalna, lakás- problémája megoldását szeret­né, jó fizetéssel, biztosított elő­menetellel és az önmegvalósu­lásának lehetőségével, az nyil­ván nem számíthat igazából arra, hogy ezek közül mind A Manager Contact BT. ügy­vezető igazgatója, Pintér Zsolt szerint: — így van. A mi szer­vezetünk — amely egyébként a vidékiek számára is igen köny- nyen megközelíthető, hiszen a Westend bevásárlóközponttal szemben tart fenn irodát Bu­dapesten, — az országban az elsők között készült fel arra, hogy ne egyszerű munkaköz­vetítést, ahogy szokták monda­ni, fejvadászatot végezzen, ha­nem a személyzeti tanácsadást az emberi erőforrások feltárá­sának tekintse. Szívesen segí­tünk a hozzánk forduló szak­embereknek, hogy ismereteik­nek, illetve személyiségüknek és képességeiknek legmegfele­lőbb állást töltsék be. Ezt azzal a szabadalmaztatott módszer­rel végezzük, amelyhez hason­ló Nyugat-Európában már be­épült a mindennapokba. Az általunk kitöltetett, illet­ve elvégeztetett tesztek, inter­júk, műszeres vizsgálatok egy fél délelőttöt vesznek igénybe. — E teszteken meg lehet bukni? — Nem. Nem, egyáltalán nem ez a cél. A mi eljárásunk alapján egy olyan, 3-4 gépelt oldal terjedelmű szakvéle­ményt készítünk, amely az adott személy pozitívumait, ob­jektív kvalitásait hangsúlyoz­za. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy arra vagyunk kíváncsiak: milyen többletre képes és ezt erősítjük. Az irodánk egyéb­iránt vállalatok vezetésének mintegy átvilágítását is vállal­ja. Megállapítjuk az egészségi állapotot, felmérjük a készsé­geiket, a képességeket, a sze- níéiyiségtúiájtföMSágbÍtíiayi és Jó­magától értetődő módon — a szakéttel met. Ezen vizsgálatok birtokában meglehetősen pon­tosan tehetünk kijelentést ar­ról, ki az, akiben van tartalék, ki az, akiből jó vezető lehet és ki az, akit más területre kell irányítani. S azt is meg tudjuk mondani, melyik az a terület, ahol a képességeit a leggyü­mölcsözőbben hasznosíthatja. — Ez azt jelenti, hogy az önök cége egy frissdiplomás kezdőről megmondja, hogy jó vezető lesz-e belőle? — Igen, nagy valószínűség­Újahb benzis^ás’cmeSés ? Barátságtalan vezeték Amiről régen csak suttogtak, ma már nem számít tabuté­mának. Napvilágra került, mi­lyen problémákkal terhelt a magyar—szovjet kereskede­lem. Sokan félnek attól, mi lesz, ha a szovjetek „elzárják a csapot” azokon a bizonyos kő­olaj- és földgázvezetékeken. Ezért is érezhették szükséges­ségét annak az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt veze­tői, hogy tájékoztassák a sajtó képviselőit a szénhidrogén­importról. Zsengellér István, a tröszt elnök-vezérigazgatója elmond­ta, hogy tavaly decemberben és az idén az első negyedév­ben is kevesebb kőolajat szál­lítottak a szovjetek, mint amennyit a megkötött szerző­désekben rögzítettek. Minden jel arra mutat, hogy e téren nem várható gyökeres válto­T Tcsksonyt sem kerülte el ess MQ-s vlkssrsa Elő kordont vonnak Meglehetősen viharos falu­gyűlés színhelye volt a napok­ban a taksonyí művelődési ház. Egyes vélemények szerint a hetekkel ezelőtti szigethalmi találkozó — ahol többek sze­rint nem sok hiányzott ahhoz, hogy megver jék a vb-titkárnöt —• nlma tüntetés volt csupán. A kedélyeket pedig nem más mint az MO-sra felvezető ke­rülő út borzolta fel. Elszabadult indulatok Azok, akik eddig figyelem­mel kísérték a körgyűrű tör­ténetét, jól tudják, hogy az autópálya körül jószerivel semmi nem zajlott le simán. S nemcsak az út nyomvonalá­ban lobbant fel az elégedet­Mí a szösz, iff a SZÓSZ? Elveszett illúziók A bérből és fizetésből élő­ket, to munkapad mellett dol­gozóiját aligha <hozta izgalom­ba az a múlt 'heti hír, misze­rint a SZOT helyett megala­kult a Magyar Szakszerveze­tek Országos Szövetsége. Az utca embere szkeptikusan le­gyint, mondván, úgysem vál­tozik semmi, még az elnök személye sem más, ismét Nagy Sándor a vezető. A szó­játékokat kedvelők inkább a rövidítéssel próbálnak tréfál­kozni: „mi a szösz, itt a SZÓSZ?” Hiába, az előd, a SZOT az elmúlt négy évti­zedben már alaposan elját­szotta a munkavállalók bizal­mát. Senki sem gondolta ko­molyan, hogy ha problémája akad a munkaadójával, majd a szakszervezet feg rajta se­gíteni. Az utóbbi időben diva­tossá vált SZOT—kormány megbeszélések sem vezettek sok eredményre, s a szakszer­vezet presztízsét sem igen emelték ezek a találkozók. Természetesen minden néző­pont kérdése. Vannak olya­nok is, akik bizakodók és op­timisták. Mint például Mezei Károly, a budaörsi Ipari Sze­relvény- és Gépgyár vszb-tit- kára, aki maga is küldött volt a kongresszuson. Azt fejteget­te, ha a többség nem bízott volna a változásban, akkor több mint nyolcvan szakszer­vezet nem írta volna alá a szervezet alapokmányát. A tit­kár hangsúlyozta az önkéntes­séget, s azt, ha nem láttak volna fantáziát az új szerve­zetben, akkor csatlakozhattak volna akár a Független Szak- szervezetek Demokratikus Li­gájához is. Szerinte már ma­ga a megváltozott felépítés — legfőbb képviseleti testület a Szövetségi Tanács — reményt adhat, hogy most valóban va­lami változni fog. Azt elismer­te, hogy a SZOT-ban már egyáltalán nem bíztak az em­berek. Az elvesztett bizalmat viszont nehéz visszaszerezni — akkor is, ha változik a név. S az sem csoda, ha a műhelyekben, üzemekben dolgozók más pers­pektívából szemlélik az ese­ményeket. A Váci Kötöttáru- gyárban egyikőjük úgy nyi­latkozott, sok reményük nincs, hogy az új szervezet hatható­sabban védi majd az érdekei­ket. Mostanság leginkább az foglalkoztatja őket, hogy le­gyen munkájuk, ne kerülje­nek az utcára, s fizetéskor le­gyen annyi pénz a boríték­jukban, hogy abból meg tud­janak élni. Hogy ebben a SZÓSZ is segíteni tudna, nem­igen hiszik. A szakszervezeti irodán Sza- lóky Sándorné titkár azt fej­tegette, ha a SZOSZ-tól is annyi segítséget kapnak, mint az elődjétől, akkor megnézhe­tik magukat. Az a tapasztala­tuk, hogy központi segítségre eddig se számíthattak, min­dig helyben kellett megvívni a harcukat. Azt könyvelhették el eredményként, amit a gaz­dasági vezetéstől sikerült „ki­csikarniuk”. Sajnos ez is egy­re kevesebb, ami nem csoda, olyan sok az állami elvonás. Szerinte a szakszervezet a kormánnyal folytatott megbe­széléseken is rossz taktikát választott, sokszor agresszíven léptek fel, de az elért ered­mény siralmas volt. Ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen hama­rosan új szereplőkkel vívják majd a „meccseket”. Ha valaki veszi magának a fáradságot, és átfutja a SZÓSZ programját, abban sok szép és magv/as elképzelést olvashat. A munkavállalói érdekképvi­selettől kezdve egészen a szo­ciális és kulturális követelése­kig. A program mintegy rá­adásként még a gazdasági vál­ságból kivezető utat is felvá­zolja. Ha a makacsul kétke­dőket még ez sem győzné meg a szervezet életképességéről, annak nem marad más hátra, mint várni, mi fog megvaló­sulni az elképzelésekből. A2 elmúlt évtizedekben már any- nyi ígéretet kaptunk, amiből nem lett semmi, hogy nem csoda, ha az egyszeri ember tamáskodik, s magában csen­desen csak annyit jegyez meg: hiszem, ha látom. Hargitai Éva lenség lángja, Jóval távolabb is okozott tüzeket az MO-s. Hiszen Taksony igazán mesz- sze van a körgyűrűtől! Maguk a falubeliek is tudták, hogy a község határában halad majd el az 51-es MO-sra felvezető kerülő útja. Csak azt nem tu­dom, s azt hiszem a körgyűrű történetét ismerők mind így vannak ezzel, miféle naivitás­tól vezérelve gondolták azt a taksonyiak, hogy vihar nélkül megússzák a dolgot. Szép csendben ment minden a maga útján mindaddig, amíg kézzelfogható közelségbe ke­rült az új út. Pontosabban csak egy része, mert elterjedt a hír, hogy az 51-es kerülő út­jának második ütemére már nincs pénz. Így Taksonyon ke­resztül halad majd végig a forgalom, ráadásul nem egye­nesen, ahogy eddig, hanem a bugyi útról fordul a jelenle­gi főútra. Majdnem derékszög­ben csatlakozik a község köz­pontjában a két nyomvonal. Azon a bizonyos falugyűlé­sen kiderült, hogy ez a meg­oldás egyáltalán nem tetszik a taksonyiaknak. Olyannyira, hogy rz ügy szószólói tüntetés­re hívták fel a lakosságot. Egyesek tudni vélték, hogy az óvodások, iskolások, öregek kivonulnak az útra, s testük­kel fogják fel a forgalmat. Egy tény; egekig ért a felháboro­dás. De vegyük sorra, milyen indokok szabadították el az indulatokat! ^fesxélyben az iskolásak — Rendkívül sűrű gyalogos- forgalom zajlik ezen a csomó­ponton — kezdi Nyeste István, a Taksonyi Tanács elnöke. — Itt van a művelődési ház, a mozi, s egy vendéglátóipari egység is, ahol igen sokan megfordulnak. Itt rendezik az esküvőket, s akkor népes nász­nép fordul meg erre. Ha itt halad el az MO-sra tartó gép­kocsiáradat, bizony veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Hál’ istennek, sok esküvőt tar­tanak a községben, évente leg­alább harmincat. Ráadásul az új csomópont kiépítésekor a buszmegálló a bölcsőde elé kerülne. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen káros következmé­nyekkel jár, ha a bölcsőde ab­laka alól indulnak a jármű­vek. Tavasztól őszig nyitott ablak mellett pihennek a gye­rekek. A megálló áthelyezése azt jelentené, hogy vagy a gyerekek szívják be a kipufo­gógázt, vagy be kell zárni az ablakot. Aztán itt vannak a bugyi út régi családi házai. Ezek nem bírnak el aikkora re­zonanciát, mint az újak. Gyen­gébb alapokra építették őket, vagy egyáltalán nincs is alap­juk. Arról nem is beszélve, hogy erre járnak az iskolabu­szok. A sűrű gépjárműforga­lom veszélyezteti az iskolások testi épségét, hiszen itt, száll­nak fel a buszra, s addig pe­dig gyalog jönnek. Legalább száz gyerek jár erre: a Zsellér- erdőből és az újtelepről. Sorolni tovább az okokat Nyeste István, hogy miért til­takozik a falu, miért írnak a miniszternek, miért akarnak élő kordont húzni a lakosok a csomóponton, de úgy véljük, ennyi is elég. Aztán elgondol­kodva megjegyzi a tanácsel­nök; A miniszterelnök levele — Tulajdonképpen csak ezen a falugyűlésen döbben­tem rá, hogy mennyi veszélyt rejt magában a körgyűrű. Ek­kor értettem meg azokat a til­takozó megmozdulásokat, fel­háborodást, ami a többi érin­tett településen úrrá lett. Igaz, már korábban kaptunk egy határozatot, hogy az eredeti nyomvonal kialakítását nem engedélyezik, mert vasúti vá­gányt keresztez. Üjra van szükség, négyszáz méterrel ar­rébb. Ez pedig többe kerül, s nem voltak tisztázottak az anyagi feltételek. De-vajon igaz-e, hogy elha­lasztják a Taksonyt elkerülő rész megépítését? Erre kér­tünk választ Valkai György­től, a Pest Megyei Tanács el­nökhelyettesétől, aki az M0 koordinációs bizottság megyei vezetője. — Kezünkben a miniszterel­nök levele, amelyben arról biz­tosítja a taksonyiakat, hogy 1992 végéig elkészül a közsé­get elkerülő szakasz. Addig is forgalomirányító jelzőlámpát helyeznek el a kérdéses cso­mópontban — válaszolt Valkai György. Az elnökhelyettestől megtud­tuk, hogy a napokban tartot­tak egyeztető tárgyalást a mi­nisztérium szakembereivel, s ezek reményre jogosítják fel a község lakóit. Ha konkrét idő­pontot nem is mondott az el­nökhelyettes, egy dolgot min­denesetre sejtetni engedett: elképzelhető, hogy még ha­marabb átadják rendeltetésé­nek a nagy vihart kavart utat. Fiedler Anna Mária zás. E héten tárgyalnak ugyan a két ország vezetői a keres­kedelmi ügyletekről, de a pél­da azt mutatja, a hiteles szer­ződés semmiféle garanciát nem jelent. Ha ez az előrejelzés igazolódik, szembe kell nézni azzal, hogy legalább 1 millió tonna kőolajat más forrásból kell beszereznünk. Az év első három hónapjában erre már volt példa. Ha pénz van, ez nem is okoz semmiféle prob­lémát, az OPEC országai fe­lesleggel rendelkeznek. Az el­ső negyedévben már 210 ezer tonna olajat vásároltunk Irak­tól — tonnánként 16 dol­lárért. A baj csak az, hogy ez az összeg jóval magasabb, mint a belföldi termelői ár. Az elnök keserűen jegyezte meg. hogy ez az akció 800 millió veszteségébe került a tröszt­nek. Ráadásul a vételárat le­tétbe kellett helyezniük, így legalább 35-40 napig „feküdt" a pénzük. Ez éppen egybeesett az adófizetés időpontjával, így fordulhatott elő, hogy késede­lemmel tudtak fizetni néhány partnerüknek. Zsengellér Ist­ván hangsúlyozta, hogy a to­vábbi importterheket az OKGT nem tudja „lenyelni”. Az autó­sokat, motorosokat természete­sen elsősorban az érdekli, hogy lesz-e benzin. Az biztos, hogy június végéig nem lesz zavar az ellátásban. Hogy utá­na mi lesz, az a kormány dön­tésétől függ. Két út lehetséges, az importterhet vagy a költ­ségvetésből finanszírozzák vagy emelik a termelői és fo­gyasztói-árakat. A problémát semmiképpen sem lehet a „szőnyeg alá seperni”, mert ha nem történik semmiféle in­tézkedés, akkor üzemanyaghi­ány lesz. A hazánkat elhagyó szovjet hadsereg vezetői felajánlották az ÁFOR-nak, hogy százezer tonna olajat eladnak nekünk, ebből 45 ezer tonna a motor­benzin. Egyelőre a pénznem­ben nem sikerült megegyezni. Az ÁFOR forinttal akar fizet­ni, míg a szovjetek rubelt kér­nek. A tárgyalások még foly­nak. Az importról beszélve az el­nök nem tudta megkerülni azt a témát, mennyire hátrányos számukra, hogy nem tudnak szabadon kereskedni, mivel nincs önálló külkereskedelmi joguk. Már többször kértek engedélyt, de számukra érthe­tetlen módon a döntést húz- ták-halasztották. Az üzleti tár­gyalásokon így mindig „gyám­mal”, a közvetítő külkereske­delmi céggel jelennek meg. A szállítási útvonalakról szólva az elnök elmondta, hogy a Százhalombattáig nyú­ló Adria-vezeték biztonságos vonalnak tekinthető, ahol az arab olaj bejöhet az ország­ba. Szeretnének egy termék­vezetéket építeni, amely Száz­halombattát, Schwechatot és a Pozsony melletti Szlovéniát kötné össze. Egyelőre a földgázellátással jóval kevesebb a probléma, de már most más források után kellene néznünk — gondolva a jövőre. Sok találgatásra ad okot, hogy ma hazánkba érkezett egy kuwaiti delegáció, élén az olajipari miniszterrel. Az el­nök szabadkozott, hogy egye­lőre erről nem sok információt tud adni. Feltételezi, hogy nemcsak a magyar piacot akarják feltérképezni, hanem a szomszédos országokba — Jugoszláviába, Ausztriába, Csehszlovákiába, Németor­szágba is szeretnék eladni a petrolkémiai termékeiket. Egyelőre sok a találgatás, az azonban biztos, hogy holnap délután a kuwaiti delegáció ellátogat a százhalombattai DKV-ba. H. Ê.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom