Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

Új mentőkoc típus: a Toyota MtsgmtáskésvéB imSmi&k Kigördült az első szerelvény XXXIV. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ára: 5,80 forint 1990. Szigetszentmiklösi számtan ROSSE Rákosrendezőig felrobban­tották a vasúti vágányokat, az el nem vitt gördülőanya­got használhatatlanná tet­ték vagy felgyújtották, az épületek siralmas látványt nyújtottak ... ök meg azon döbbentek meg, hogy ez így volt (ha így volt, tamáskod- tak magukban), hiszen szü­leik nem beszéltek erről — közvetlen emlékeik azoknak sem lehettek! —, mások meg, ha szóltak róla, ők bi­zony nem figyeltek rájuk ... Soha hálásabb hallgatósá­got! Holott olyasmiket so­roltam el, hogy a megyében a német csapatok hetven közúti hidat robbantottak fel visszavonulásukkor, a megye állattartó gazdáitól 6 ezer tonna gabonát, 10 ezer szarvasmarhát, 17 ezer ser­tést, s ami a legfájdalma­sabb az igaerő szempontjá­ból, ötezer lovat rekviráltak el és vittek magukkal. Sok egyéb más mellett. S akkor még szóba sem hoztam a le­szerelt gyáripari berendezé­seket ... Kerülve a félreér­tést: ezek a tények — és erre a fiatalokat is nyoma­tékosan figyelmeztettem — nem közömbösítik és még kevésbé ellensúlyozzák mindazt, amit a szovjet csa­patok vittek el, ám a kép teljességéhez elengedhetet­lenül hozzátartoznak. A korábbi egyoldalúságot nem lehet, nem szabad egy új, mai egyoldalúsággal jóvá­tenni, mert ezen a módon ismét csak nehezen jóváte- hető egyoldalúságok kelet­keznek. Megelőzve az olvasói gya­nakvást: szó sincsen arról, mintha az említett fiatalok­nál az ismerethiány bármi­lyen módon is kapcsolódna politikai érdeklődésük és választásuk irányaihoz. A bevallottan Fidesz-hívő le­ány éppúgy azt hitte, itt egy „stratra kész” ország indult neki a rossz útnak, mint az a fiú. akinek a szülei vál­tozatlanul MSZMP-tagok, mert még az MSZP-t is gya­nakodva szemlélik. Logikus a következtetés: nem poli­tikai reflexek működtek és működnek itt, hanem olyan műveltségbeli hiányok, amelyekre nehéz mentséget találni. Nehezen tud egy nép úgy történelmet csinálni, hogy nem ismeri történelme előz­ményeit. Mit folytat, mit kezd másként, ha nem tud­ja, ekkor, akkor, amakkor hol tartott, hol állt, honnét indult útnak? A történelem minél alaposabb ismerete nélkül — amibe az ún. öt­venes évek éppúgy beletar­toznak, mint a Horthy-kor- szak, a kulákozás éppúgy, mint az, hogy a szigetszent­miklösi Dunai Repülőgép- gyárból (a Csepel Autógyár van ma ott) a német hadve­zetés 66 millió pengő érté­kű berendezést szállíttatott el — aligha képzelhető el az a sokat emlegetett iden­titástudat, az azonosság, azonosulás értelmi-érzelmi szálainak, kötelékeinek a kialakulása. A mai fiatalok — és a már nem egészen fia­talok, hanem harminc-, negyvenesztendősek — tör­ténelmi ismeretanyaga szin­te hasznavehetetlen. Lelhe­tők benne ideológiai bálvá­nyok — ledöntve vagy ép­pen inogva —, ám az alap hiányzik: hiányzik a tényis­meret, a megfoghatónak a birtoklása. S emmi ellenérzés nin­csen bennem tehát akkor, amikor sorra azt hallom a megye általá­nos meg középiskoláiban, hogy a történelemtanárok félretették a tankönyveket, s a maguk elképzelése sze­rint oktatnak ... Ezekből az elképzelésekből azonban — és akadnak figyelmeztető jelek egy „ellenreformáció­ra” — nem hiányozhat a té­nyek tisztelete, azok min­den oldalú megismertetése, a teljes kép felrajzolására való törekvés. Mert nemcsak 1945 volt, hanem 1944 is, nemcsak 1956, hanem Hor­thy is, nemcsak Habsburg Ottó, hanem Habsburg-ház is ... Rossz, ha nem ismer­jük történelmünk minden mozzanatát. Ennél csak az a rosszabb, ha azt hisszük, ismerjük azt, amit nem is­merünk. Mészáros Ottó PEST MEG YEI Á Minisztertanács ülése Ke vesebben vagyunk A hétfői kormányülést kö­vetően Bajnok Zsolt szóvivő tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit a Minisztertanács napirendjén szereplő témákról. Elmondta, hogy Somogyi Ferenc külügyi államtitkár tájékoztatta a ka­binetet a szovjet csapatok teljes kivonásáról március 10-én aláírt megállapodásról. A Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke rövid gyorsjelen­tést terjesztett a kormány elé a népszámlálás eredményeiről. A február 20-án véget ért számlálás gyorsmérlege sze­rint 1990. január elsejével a népesség száma hazánkban 10 millió 450 ezer. Ez 260 ezres csökkenést jelent a tíz évvel ezelőtti állapothoz viszonyít­va. A következő napirend kap­csán a szóvivő emlékeztetett arra, hogy a gyógyszerárak 35,4 százalékkal növekedtek. Ez hallatlanul nagy terheket ró az idős emberekre és a sokgyermekes családokra. A kormány ezt figyelembe véve úgy döntött, hogy módosítja egyes gyógyszerek társada­lombiztosítási. támogatási rendjét. Az újítás lényege az, hogy a korábbi 80, 90, illetve 100 százalékos fogyasztóiár­támogatási lépcsőt egy 80, 95, 100 százalékos támogatási rend váltja fel július elsejével. A belügyi és a külügyi tár­ca együttes előterjesztése alapján vitatta meg a kor­mány a menekültügy alakulá­sát. A Minisztertanács ülésének napirendjén szerepelt a sze­mélyes szabadságukban jog­talanul korlátozottak kárpót­lásának ügye is. Erről az igen bonyolult problémáról a szó­vivő annyit közölt, hogy az illetékes kormányzati szervek törvényjavaslat-tervezetet dol­goztak ki. A kormány elfogadta azt az előterjesztést, amely az Or­szágos Rendőr-főkapitányság létrehozásáról és a rendőrség irányításával összefüggő fel­adatokról szól. A döntés lé­nyege, hogy a Minisztertanács a rendőrség kormányzati irá­nyítását a belügyminiszter út­ján végzi. A napirendtől függetlenül a kormány egy olyan döntést is hozott, miszerint az idén május 9-én lesznek a meg­emlékezések a második világ­háború mártírjairól, áldoza­tairól. I BUPOMTIKA/ KRÓNIKA I A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a ju­goszláv—magyar határon a forgalom gyors lebonyolításáért megnyitotta a bajánsenyei, a rédicsi és a berzencei határátke­lőhelyeket. Erre azért volt szükség, mert a letenyei határát­kelőnél a közúti híd felújítása torlódásokat okoz. © A Ma­gyar Demokrata Fórum elnöksége táviratban köszöntötte Lit­vániát függetlenségének helyreállítása alkalmából. © A Gal­lup Budapest Ltd. felmérése szerint a választásokon az MDF és az SZDSZ küzd majd az első helyért. © A közelgő ünnepek alkalmából a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége emlékülést tartott, amelyen a legfontosabb történelmi tapasz­talatként a demokratikus erők egységességének szükségességét emelték ki. © A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium cáfolja azt az utóbbi időben elterjedt hírt, hogy a Tiszán és a Dráván két vízlépcső is épül. ® Szűrös Mátyás le­vélben fordult Václav Havelhez, Csehszlovákia köztársasági elnökéhez, s aggodalmát fejezte ki a főként Szlovákiában ta­pasztalható és egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások miatt. la. — Félretették volna a pén­zünket jövő hétfőig, csakhogy addig is enni kell. — Nekem éppen tegnap mondta a feleségem, hogy majd ő eltart engem — me séli a barátjának is Vakulya Kálmán. Nevetnek a dolgon, hiszen a fiatalember felesége éppen annyit keres, hogy a re­zsire futja belőle. — S marad ötszáz forint. Annyi akkor sem volt elég, amikor egyedül voltam. Amíg sorba állunk, néze­getjük a fizetési papírt. Hu- szonhetedikén, amikor az elő­leget adják, Kovács Attila 3040 forintot kapott, most 3060 üti a markát. Vakulya Kálmán a 2620 forintos előleg (Folytatás a 3. oldalon.) T örténelemhamisítással ér fel — akarva- akaratlanul, a végső hatást tekintve, mindegy — az az egyoldalúság, amely napjainkban „negyven év”, „negyvenöt év” címkékkel kívánja elintézni és a rosz- szal azonosítani mindazt, ami mögöttünk maradt. Túl azon, hogy az a bizonyos „negyven” év most már té­ves — mert legkevesebb negyvenegyei kellene he­lyette mondani —, a kez­dőpontok kiválasztása is veszedelmesen önkényes. Veszedelmesen az, mert fur­csa képzeteket kelt azokban a korosztályokban, ame­lyeknek a tagjai nem meg­élték azokat az esztendőket, hanem csupán hallottak, ta­nultak azokról. Tizenöt és húsz év közöt­ti fiatalok hívtak beszélge­tésre Nagykátáról. Kicsit feszélyezetten, kicsit köz- vetlenkedve kezdtünk be­le, ám rövidesen a kölcsö­nös megdöbbenés teljesen nyílttá tette az eszmecserét. Én azon döbbentem meg, hogy ezek a fiatalok azt hi­szik — egyikük így fogal­mazta meg: „minden rossz 1915-ben kezdődött, a kom­munistákkal” —, négy és fél évtizede itt egy sértet­len, gazdag ország vált ál­dozattá. Fogalmuk sem volt például a háborús vesztesé­gekről, a kifosztottságról, de még arról sem. hogy váro­suk — akkor községük — vasútállomása romokban hevert. A menekülő német csapatok ugyanis Szajoltól Aki ült vagy feküdt már mentőautóban, az el tudott volna képzelni maga alatt jobbat is, S akkor arról is le­het fogalma, hogy azok az emberek, akiknek munkahe­lyük a kényelmetlen, rázós gépjármű, ráadásul száguldás közben betegekkel/ vagy sé­rültekkel kell foglalkozniuk — szóval, ők mennyire kívánná­nak különbet. Most már bíz­vást kívánhatják. Teljesül. Nysát már nem vásárol az Országos Mentőszolgálat, így a közel 30 éves pályafutás után ez a mentökocsitípus át­adja helyét a Toyotának. Mindezeket tegnap, az Or­szágos Mentőszolgálat sajtótá­jékoztatóján hallottuk. A technikai feltételek javulásá­ról még azt is, hogy az el­múlt hónapokban két korsze­rű és kényelmes repülőgépet kapott a szolgálat, és tárgya­lásokat folytatnak két fran­cia gyártmányú helikopter vásárlásáról is. A sérült emberhez gyorsan eljutni nem kizárólag technikával lehet. A mentőszolgálat ész­leli, hogy az utóbbi időben az útépítések, egyes forgalmi központok, járási székhelyek megváltozása, új település- centrumok kialakulása kö­vetkeztében a megközelíthe­tőség, a hírközlés gyengesége késedelmet okozhat elsősor­ban a közúti balesetek sérült­jeinek ellátásában. Ezért úgy döntöttek, hogy a legforgal­masabb, balesetveszélyes gó­cok közelében még a nyáron megkezdik kitelepített mozgó­őrségek működtetését. A men­tőegységeket két ápoló és egy mentő-gépkocsivezető alkotja, akik rádióösszeköttetésben állnak majd az anyaállomás­sal. Az első kilenc, konténer- házba telepített mozgóőrség- böl három Pest megyébe ke­rül: a 11-es út mentén Tahi- tótfalunál, a hídlábhoz; az M3-as mentén a mogyoródi Parkoló vendéglőhöz és az M5-ÖS főút 35. kilométerszel­vényéhez. Útnak indították hétfőn a hajmáskéri vasútállomásról azt a zászlóaljnyi szovjet ka­tonai egységet, amely a meg­állapodás értelmében elsőként hagyja el Magyarországot. El­jöttek erre az alkalomra a Dunántúl egyik katonai cent­rumába a budapesti nagykö­vetségek katonai attaséi, a Magyar Honvédség és a Kül­ügyminisztérium vezetői. Ott volt a vasútállomáson Haj­máskér apraja-nagyja, hogy személyesen is meggyőződjék, miként tartja be a szovjet fél az egy hónappal ezelőtti ígé­retét. Az egységet elszállító sze­relvény érkezését megelőző várakozás közben rögtönzött sajtótájékoztatóra került sor. Borsits László elmondta, Nagy nemzeti ünnepünkhöz nemzetiszín szalag illik. Aki gyártja: a Szalag- és Zsinór­gyár. Még pontosabban annak Debrecenben működő gyár­egysége. A vállalat értékesíté­si csoportjának vezetője, Ká­kái Alfrédné szerint idén 350 ezer méternyi szalagot készí­tenek, s ez kereken százezer méterrel haladja meg az el­múlt évi mennyiséget. Sőt mi több, nagy az igény a nem­zeti szalag hulladékára is, amelynek legjelentősebb vá­sárlója a Metex Kft. amely Pilisvörösváron üzemel. Ez a cég a legfrissebb információk szerint mintegy 60 kilónyi anyagot dolgoz fel. A nemzeti szalagot egy és 9.3 centiméter szélességben gyártják. Ennél hogy hétfőn reggel a Veszp­rémben levő harckocsiezred egy gépesített lövészzászlóal­ja két állomáson kezdte meg a rakodást, Herenden és Haj- máskéren. A két szerelvény kedd hajnalra érkezik Zá­honyba, ahonnan a déli órák­ban indul tovább és lépi át az országhatárt. A szovjet csa­patkivonások további üteme­zésére vonatkozóan közölte, hogy ez év végéig a száraz­földi egységek 70 százaléka, a légierő 65 százaléka, jövő február végéig a szárazföldi csapatok 90 százaléka, május közepéig pedig a teljes légierő elhagyja az ország területét. Június 30-ig már csak a leg­szükségesebb létszámban ma­radnak katonák: az őrzésre, az eszközök berakására, szál­lítására. szélesebbek készítését a Lő­rinci Textil Művek vállalja. Bármily furcsán is hangzik, esetenként előfordul, hogy osztrák zászlóra vagy éppen­séggel a francia trikolórra ér­keznek a Szalag- és Zsinór­gyárhoz megrendelések. Mivel ezek mennyisége nem haladja meg a tízezer métert. így a gyártó kénytelen elutasító vá­laszt adni. Mondván, olyan gyorsjáratú gépekkel történik a gyártás, hogy csak a 20 ezer méter feletti mennyiséget ér­demes programozniuk. Ennél­fogva mind több szövetkezet, társulás vagy éppenséggel vállalkozó kedvű kisiparos lát fantáziát abban, hogy zászlókat készítsen. Gy. L. Készül a kokárdának való Trikolór-kilométerek Nyomort osztanak festett ládikóból Azt mondja a kollégám, ilyen lehetett volna a kommu­nizmus. Az ember besétál a munkahelyére, beszélget kicsit a többiekkel, zsebre vágja a fi­zetését. aztán irány a nagyvi­lág. Pénz — munka nélkül, így fest a Csepel Autógyár március 12-én, a munkások fizetésnapján. A kényszerleál­lás ugyanis még mindig tart, az emberek csak a fizetésükért ugrottak be. Az autóbusz-gyáregység sze­relőcsarnoka csöndes, állnak a szalagok, csak imitt-amott ácsorognak kisebb csoportok­ban a civilek. A fizetést, a hó végi elszámolást várják, van, aki már fél kilenc óta. Elmú­lik tíz óra, mire megjelenik a két köpenyes hölgy, lakatra zárt, barnára festett pénzes- ládikájával. A beszélgető cso­portok szép hosszú sorba fej­lődnek. Mindenki türelmes. Egymás között vannak. Ennyi? — Nézze meg, milyen hónap vége van — mutatja a zsebé­ben talált aprót Kovács Atti­

Next

/
Oldalképek
Tartalom