Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-09 / 58. szám

1990. MÁRCIUS 9., PÉNTEK bártan 5 Megszerezte a téeszt, hogy szétverje ? Földosztás lesz Tápióbicskén A különös hírek Tápióbicskén még tavaly decemberben keltek lábra. Akkor még „csak” arról suttogtak néhányan, hogy az Április 4. Tsz elnökválasztását a Kisgazdapárt helyi szervezete erőszakolta ki: a maguk emberét ültették a bársony­székbe, hogy ha eljön az ideje, legyen majd, aki szétveri a jól prosperáló szövetkezetei. Ma már — a pletyka szerint — az új elnök, Szatmári Pál, pártja utasításának megfelelően széí- darabolta a gazdaságot, s a földet kiporciózta a kisgazdáknak. Azt is tudni vélik, hogy a régi és az új elnök között súlyos személyes ellentét feszült — utóbb néhány éves távoliét múlva a Kisgazdapárt színeiben tért vissza, hogy revansot vegyen! Kilépnek a nagy testvér árnyékából A művészetek tavaszi színei A tizennyolcezer lakosú Szentendre a Budapesti Tavaszi Fesztivállal egy időben rendezi a helyi tavaszi napokat. Ezelőtt öt évvel, amikor a mozgalom megindult, sokan fanyalogtak: a főváros kulturális kínálata elszipkázza a vendégeket a Du­nakanyarból. Szatmári Pál megdöbbent a súlyos vádakat hallva. Min­denre számított a tavaly de­cember nyolcadikai csendes közgyűlés után, csak arra nem, hogy ilyen visszhangja lesz az elnökválasztásnak. Ugyanis a több mint kétszázötven szö­vetkezeti tag közül százhet­vennél magasabb számban szavaztak rá. Márpedig ha a Kisgazdapártnak mindössze negyven tagja van Tápióbics­kén, aligha lehetett akkora befolyása, hogy őt — az egyébként nem létező — ■bár­sonyszékbe ültesse! Magát az eseményt egy évvel korábban meghirdették, s akkor alakí­tották meg a jelölőbizottságot. Két javaslat volt: a régi elnök, Lengyel János és Szatmári Pál. A választás pedig a lehe­tő legszabályosabban zajlott. Nem haragosok A két vezető közötti állító­lagos nézeteltéréshez tápot adó rágalomra egy rövid pá­lyarajzzal válaszolt a megvá­dolt. Elmondta, hogy 1969 óta él Tápióbicskén, s attól kezdve tíz éven át dolgozott a szövet­kezetben különböző beosztá­sokban — volt állattenyészté­si égazatvezető és növényter­mesztési főágazatvezető is. Az ellentétekről szóló pletykákra az adhatott okot, hogy ’74-től ’77-jg Lengyel János a beosz­tottja volt mint üzemegység­vezető, de később főágazatve­zető, majd 1980-ban elnök lett. Hét év után pedig visszahívta — az 1979-ben eltávozott — Szatmári Pált, előbb főállatte- nvésztőnek, majd főmezőgaz­dásznak. Tehát a volt tsz-el- nök az utóbbi három évben főnöke volt mai utódjának. A funkciónak, illetve az alá- és fölérendeltségnek ez a cseré­lődése elég volt a rosszhisze­mű feltételezésekhez. Szatmári Pál tagadta, hogy nézeteltérés, személyeskedés szerepet játszott "volna az el­nökcserében. Azt viszont hatá­rozottan állította, hogy 1979- ben azért ment idegenbe dol­gozni, mert az akkori főmező­gazdásszal valóban kibékíthe­tetlen ellentétbe keveredett, s nem látta értelmét a szélma­lomharcnak. Hogy volt-e mégis valami­féle politikai színezete az el­nökválasztásnak? Nos, Szat­mári Pál szerint a dolgozók többsége már megértette, hogy manapság más szelek fújdo- gálnak mind a politikai, mind a gazdasági életben. Decem­berben az emberek már mer­tek emlékezni a költséges pro- tokollfogadásokra, a vadásza­tokra. Sőt, azt sem felejtették el, hogy a jól jövedelmező vállalkozások közül a „zsíro­sabbakat” kisajátította magá­nak a korábbi vezetés. A tag­ság döntését nyilvánvalóan be­folyásolta a főnökség elkényel­mesedése, a házon beilüli problémák rendezésének las­súsága. Mindez szakadékot te­remtett a tagság és az elnök között. Ezekkel a tényekkel, előz­ményekkel bizonyította Szat­mári Pál, hogy elnökké vá­lasztásában semmi része nem volt a Kisgazdapártnak. Maga az ötlet is — mint mondta — teljesen abszurd! A szövetke­zet szétdarabolásának vádja alatt ped;g a gazdaság eddigi szervezeti felépítésének átala­kítását értette. Eszerint a tsz- központtal együtt nyolc önel­számoló egységet hoztak létre. Ezeknek az egységeknek saját bankszámlájuk van, teljesen önállóan gazdálkodnak a pénzbevételekkel, hitelekkel, bérekkel, munkaerővel, ener­giával és technikával. Igaz, ezzel a változtatással együtt megnőtt a közvetlen termelés­irányítók felelőssége éppen úgy, mint a fizikai dolgozóké. Nincs mutyizás Az önelszámoló egységekké alakítás ugyanúgy az általános költségek csökkentését szol­gálja, mint a vezetői létszám egyharmadra apasztása. Ezek­nek az intézkedéseknek a po­zitív hatása már az év első két hónapjában is érezhető volt, s ami még fontosabb, forintban is kimutatható. Mindez — ahogy a tsz-elnök mondta — a produktív dolgozók magatar­tását s a folyamatos munka­ellátottságot szolgálja. A szö­vetkezeti központ a továbbiak­ban a hét önelszámoló egység menedzselését végzi. A termőföld mutyiban tör­ténő elosztása, ha lehet, még az eddigi híreszteléseknél is jobban elképesztette Szatmári Pált — ő meg minket lepett meg bejelentésével. Elmondta, hogy még az idén tavasszal megkezdik a föld­osztást! Egyelőre azonban csak azok kapják vissza egy­kori jogos tulajdonukat, akik örökség útján jutottak hozzá, ugyanis csak ezt teszi lehe­tővé — pillanatnyilag — az érvényben lévő földtörvény. Azonban az örökösök kevesen vannak, többségük nem is akar földet művelni, inkább a haszonbérletre számítanak. Első benyomásaimat meg­osztottam Hornyák Arpádné vb-titkárral, aki meleg han­gon hozzátette: — Az érzelmi világa is gazdag ennek a nép­nek ... Am az elismerés hal­latán érzett öröm elszállt, amint megemlítettem; a kör­nyezetéhez méltó tanácsháza és egy templom lenne a tele­pülés központja? Kérdőjeles haszon — A kínnal-keservvel ki­harcolt, és a két falu határán felépült új iskolánk köré ter­veztük közös akarattal az 1990-es évekre megálmodott erős nagyközségünk, Inárcs- kakucs központját — vála­szolta a vb-titkár —, Inárcs- nak lett volna alkalmasabb területe a házhelyosztáshoz. Szándékosan . ott parcelláz­tunk, ahol a két település összeépítését kijelöltük. Most a szétválással minden felbo­rult, a munkánk haszna is megkérdőjeleződik — tette hozzá lemondóan. Mindketten kerültük, hogy belemerüljünk ebbe a témába, hiszen ezúttal őrá voltam kí­váncsi. Hogy honnan táplál­kozik a csinos, szép fiatalasz- szony tudatossága, embersze- retete, ereje mindahhoz, amit elvégez úgy, ahogy hallik a megyében: nincs a felszín alá , rejtett csöndes viszály elnök és titkár, titkár és apparátus között, s ha harcok árán is, de szépen gyarapodnak. Ahogy múlt az idő, lassan összeállt a kép. őszintén de­rülni csak abban a pillanat­A földvisszaadással párhuza­mosan a szövetkezet megkez­di vagyonának nevesítését — az összesnek az ötven százalé­káig! A vagyonnevesítés alap­ját pedig az 1945 óta elért jö­vedelem, illetve a házon belül letöltött tagsági évek aránya szolgálja. Ez a két osztószám a szövetkezet vagyonának fe­lét 60, illetve 40 százalékos arányban osztja fel. A nevesí­tést értékpapír formájában tervezik, amely -után megfe­lelő eredmény esetén termé­szetesen osztalék is fizethető. A legkisebb tagi rész 50 ezer forint lesz. Akinek viszont magasabb az eddig elért jöve­delme, régebbi a tagsági viszo­nya, akár több értékpapír tu­lajdonosa i.9 lehet, í— szava­zata a szövetkezet ügyeiben annyival nagyobb súlyú lehet. Hisz a jövőb en Végezetül Szatmári Pál, az Április 4. Termelőszövetkezet új elnöke leszögezte: a régi, kolhoz típusú szövetkezetek kora lejárt, de biztos, hogy valamilyen formában a jövő­ben is lesznek szövetkezések. Ugyanis szerinte a kis, egyéni gazdaságok ideje is elmúlt. Inkább a közepes és annál na­gyobb farmergazdaságoké a jövő. ő a maga részéről en­nek a jövőnek az előkészítésén fáradozik, s ez nem azonos a tápióbicskei tsz szétverésével. Viszont a leendő új gazdák a megfelelő háttér hiánya miatt képtelenek lesznek termelni a mai szövetkezet segítsége nél­kül. Ezért hisz az Április 4. jövőjében, még akkor is, ha ez a tsz rövidesen már nem lesz ugyanaz, ami eddig volt... Aszódi László Antal ban láttam, amikor felvilágo­sított, nem annyira fiatal, mint gondoltam. Hiszen már 22 esztendeje all tanácsi szol­gálatban, s a Pestre bejáró szakközépiskolás kislánya is 17 eves. Régen, bizony még 1968-ban történt, hogy a hat jelentkező közül éppen a ka- kucsi Tóth Máriát találták al­kalmasnak a helyi tanácson megüresedett adóügyi előadói státus betöltésére. Egy esz­tendő múltán pedig a vb-tit- kári munkakör ellátására. El­végezte a kétéves tanácsaka­démiát, férjhez ment, gyereket szült, s vegigkínlódta a két község egyesítését. Megszólal­ni sem tudott, úgy zokogott, amikor kiderült: ráadásul Inárcs lesz a székhely, hely­beli tanácselnökkel és kaku- csi vb-titkárral. Nehezen vál­lalta. De miután belátta a megváltoztathatatlant, teljes energiáját az egyesített nagy­község ügyeinek kézben tartá­sára, a testületek s az általuk képviselt lakosság elképzelé­seinek megvalósítására fordí­totta. Lassú fejlődés Ha másként nem ment, hát fekete beruházással építkez­tek mind Kakucson, mind Inárcson. így volt, mi tagadás. Itt nagy szükség volt egy ren­des tanácsházára, odaát egy korszerűbb iskolára. Szóval szép lassan elindult a fejlődés útján a nagyközség. Az energiát, az embersze- retetet, a munka eredményé­nek becsülését otthonról hoz­A fél évtized alatt voltak jobban és gyengébben sikerült tavaszi napok is. A Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtárnak viszont sikerült kialakítania egv sajátos pro­filt. Ennek egyik jellemzője az, hogy évről évre visszatér­nek bizonyos programok, ame­lyek az állandóságot biztosít­ják. Ezekhez kapcsolódnak a helyi sajátosságok és hagyo­mányok. Elsősorban a képző­művészetek, a Vujicsics Tiha­mér Zenei Általános Iskola megerősödése óta a zene, a Kék Duna táncegyüttes révén a tánc, a szerbek jóvoltából a nemzetiségi hagyományok. A Szentendrei tavaszi napok jellemzőihez tartozik, hogy programjai a műfajokat te­kintve is nagyon változato­sak. Mindez a belépőjegyek árában is megmutatkozik. Az eredmény, hogy ki-ki meg­találja az ízlésének, pénztár­cájának megfelelő kínálatot. A Szentendrei tavaszi na­pok nem mozgat meg tömege­ket, szenvedélyeket, mint a Szentendrei nyár, mégis ka­rakteres része lett a város kulturális életének. Ráadásul nem deficites. S nagy előnye, hogy széthúzza a szezont, va­lamit enyhítve a csúcsidő- szak — július, augusztus — rohamán. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy egyre markánsabb az ősszel rendezett Régi ze­nei napok, kiderül, hogy a tavaszi programok részévé váltak a hagyományoknak és hozzájárultak ahhoz, hogy a város szinte minden évszak­ban ajánlhasson csemegét a kultúra barátainak. ta. Csak kevés felnőtt gyere­ket hallani manapság annyi hálás melegséggel megnyilat­kozni a szüleiről, mint Hor­nyák Árpádnét. A föld meg­szállott szeretete, a hajnal­tól késő éjszakáig végzett kétkezi munka kitörölhetetlen példa az életében. De példa­értékű és érdekes, hogy a 60- as években a négytagú csa­ládból hárman jártak techni­kumba: az apa és a fia mező- gazdasági, a leány közgazda­sági-pénzügyi szakot végzett. Torzsalkodás nélkül Nem voltak torzsalkodások á két község lakói között. Hogy is lettek volna, amikor együtt tervezték a közös jö­vőt. Tavaly aztán egyszerre bombaként robbant a szétvá­lás bejelentése Kakucsról. Aláírásgyűjtések ... népszám­lálás. Láttam, nehezére esik a történtekről beszélni. Nem ilyen céllal kerestem meg, nem is faggattam. De arra, amit hallottam, rákérdeztem: hívták haza Kakucsra vb-tit- kárnak? — Igaz, de nem fogadtam el. Ügy éreztem, ezzel megta­gadnám másfél évtizedes munkámat — vallotta fáradt­tá fakult hangon. — Készség­gel segítek minden esetben, ha kérik. Jól tudom, milyen nehezek a kezdeti hetek, hó­napok. Mindig is szívemen viseltem, képviseltem Kakucs érdekeit. Engem megbecsül­nek Inárcson. Most fordítsak hátat? Nincs bennem harag, de vissza nem megyek. Már a kapunál — enyhül­tén — hozzátette: — Most már csendesülnek a kedélyek, s ennek nagyon örülök. Majd a tanácsháza udvarán díszlő su­dár fenyőkre mutatott: — Azokat én ültettem, a két falu egyesítése után. Kádár Edit Mit kínálnak Szentendrén március 16-a és 25-e között? Kezdjük a helyi művészek új tárlatával, amelynek a Vaj­da Lajos Stúdió ad otthont. Kikeletköszöntőként immár nélkülözhetetlen a Rozmaring Termelőszövetkezet vásárral egybekötött virágkiállítása. Év­ről évre nagy tömegeket von­zanak a tavasz színeiből kötött virágkompozíciók. Ami a vi­rágban a Rozmaring, az ínyencségben Surányi cuk­rászmester Most társakkal je­lentkezik, s nemcsak nézni, hanem kóstolni is hívja a vendégeket. És hogy a has- imádóknak teljes legyen a komfort: szakácskönyv-kiállí­tást rendeznek a Városház sö­rözőben. Mit kínál a zenei repertoár? Rangsor nélkül a leltárból: fellép a szentendrei kamara- zenekar, a Gábrieléi rézfúvós- együttes, Vujicsicsék, s külön­böző zenebarátok a település más-más terein. Jönnek né­met művészek, közöttük a Angyalföldi természetjárók látogattak minap megyénk egyik ismert nevezetességé­hez, a biatorbágyi viadukt­hoz. Ebben még nem lenne semmi meglepő, hiszen a ter­mészeti szépségekben gazdag Zsámbéki-medence és kör­nyéke bőven tartogat látni­valót az idelátogató turisták számára. Azonban a szervezők úgy vélték, hogy majdhogynem szokványos túrájukat vala­milyen szenzációs ötlettel kell feldobni. Ezért aztán, ha már az úti cél a h í r es - ne v eze tes völgyhíd, akkor kézenfekvő, hogy a kirándulás neve Matuska-tvra legyen. Ami a névadók bizarr ötle­tét illeti, kétségkívül sikerült igencsak hangzatos és meg­hökkentő névre keresztel­niük természetjáró programju­kat. Azonban Matuska Szil­veszter nevét még játékosan eltorzított, formában sem il­lik felvenni s főleg reklámoz­ni! Mert ugyan Matuska nevé­re valóban rögvest felkapják a fejüket az emberek, főleg a tisztesebb korúak, akik a hírhedt név hallatán azonnal a biatorbágyi merényletre gondolnak. Mivel 1931. szep­tember 13. után még évekig tele volt a magyar — sőt a világsajtó is — a vonatrob­bantó nevével. Az angyalföl­diek bizonyára tisztában vol­tak azzal, hogy egy tömeg­gyilkosnak a nevét választot­ták, amikor természetjáró berlini Gerlinde Kempendorff kávéház sanzonelőadói, az Aconstic Art trió dzse&szvir- tuózai. S persze ott lesz a Benkó Dixiland, amely egy jottányival sem marad el a nagynevű külföldiek mögött. Különleges csemege lesz Cseh Tamás Századik éjszaka című előadóestje. Táncból szinte hihetetlen a kínálat. A Fő téren a legap­róbbak kezdik ropni, aztán jönnek a magyar és külföldi felnőtt csoportok. S végre, hosszú évek után román tán­cosok is magyar színpadra lépnek, méghozzá Márama- rosról. De itt lesznek azok az NSZK-beli fiatalok is, akik az egykor kitelepített perbáli németek szokásait, hagyomá­nyait építették be koreográ­fiájukba. Áki pedig végképp jólla­kott a művészektől, betérhet a PMKK divatbemutatójára, ahol ruhákat, kozmetikumo­kat, divatcikkeket vásárolhat­nak. Szóval minden rajtra kész, csak az időjárásfelelős közbe ne szóljon! Megtehetné, hogy március idusától napfényt küld Szentendre fölé. Vicsotka Mihály programjukat elkeresztelték. A vasúti katasztrófa során ugyanis huszonkét ember lel­te borzalmas halálát a ron­csok között a Füzes-patak völgyében, nem is beszélve a merénylet következményeiről, a több mint, egy esztendeig érvényben lévő statáriumról. Az 1892-ben született Matus­ka Szilveszter, bár annak idején mindhárom fokon ha­lálra ítélték, mégis elkerülte az akasztófát, a váci börtön­ben ült és 1945 után nyoma veszett. Persze, a biatorbágyi völgy­hídhoz vezető kirándulásnak más nevet adni, például: viadukttúra, az már olyan hétköznapi lenne. Ki figyel oda ma már az ilyesmire? Egyáltalán. Ki figyel oda magára a viaduktra? Annak további megóvására? Pedig ez már másfél évtizedes gond­juk a helybelieknek. Ügy tű­nik, a biatorbágyiak ebben magukra maradtak, pedig a saját erejükből képtelenek megoldani a két völgyhíd fel­újítását! Lehet, hogy az egykori me­rénylő puszta neve maradan­dóbb lesz, mint maga a via­dukt? Visszatérve a meghök­kentő elnevezéshez, remélhe­tőleg nem akad majd újabb morbid névadó. Gondoljuk csak meg, milyen elképesztő lenne arról hallani, hogy pél­dául október 6-án valamilyen élelmes társaság Haynau- túrát szervez Aradra! Bozó Emil Alig fél éven belül a harmadik Center-üzlet nyílt — ezúttal Szobon — a Medikoini) Kft. és a Kemencei Vegyesipari Szövet­kezet közös vállalkozásában. A híradástechnikai és háztartási gépeken kívül kaphatók kedvelt kozmetikumok és édesség is. (Vimola Károly felvétele) Már csöndesülnek a kedélyek szétválással minden felborult Rendezett, szép község az alföldi pusztán Inárcs, ta­karos, tisztes tehetősségről valló portáival, tiszta utcái­val. A kíváncsi szem egyetlen pillantással felmérheti, dolgos emberek lakják, akik jó gazdái a földjüknek. Jön a Haynau-túra? A tömeggyilkos keresztapa A harmadik Center

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom