Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

4 nur « Mf.vrMt] 1990. MÁRCIUS 31., SZOMBAT A dokumentumfilm — lépéshátrányban Tüzet kéne oltani A közelmúltban zajlott a Budapest Kongresszusi Köz­pontban a tavaly készült s a következő hónapokban mozi­ba kerülő magyar filmek min­den korábbinál megfáradtabb, válságtüneteket mutató sereg­szemléje. A rendezvényen idén nézőként volt jelen az MSZP színeiben manapság aktív politikusként tevékeny­kedő Kása Ferenc filmrende­ző, akinek évtizedeken át el­lenzékben születtek — doboz­ba zárt, s a legutóbbi évekig legfeljebb zártkörűen forgal­mazott — alkotásai. Találko­zásunkkor arról kérdeztem, megítélése szerint mennyire hatékony az informálásban út­törő szerepét immár elvesztett dokumentumfilm a sajtósza­badság hírversenyében, és a mai politikai közélet indula­toktól fűtött, alig átlátható harcaiban. — Hogy ma egyre átlátha- tatlanabbnak, egyre irracioná- lisabbnak, tébolyultabbnak érezzük a körülöttünk levő vi­lág indulatait, eseményeit, ab­ban szerepet játszik az is, hogy a nemzet többségét vala­milyen érdekek, szerintem ki­zárólagosságra törekvő érde­kek miatt félretájékoztatják mindabban, ami történt. A re­ális, józan és higgadt informá­ciók helyett mindenféle lehe­tetlen információk csapódnak be a nemzet agyába, leikébe, az emberek nem tudják pon­tosan, hogy kinek higgyenek, mire figyeljenek. Hol van itt az igazság, hol vannak az iga­zodási pontok? Különösen egy stratégiai kérdésben veszedel­mes a helyzet: tavaly október óta az állampárt hatalmi szán­dékai megszűntek, ezáltal a posztsztálini visszarendeződési esély elhárult a nemzet feje fölül. Jelentkezett viszont egy jobboldali hatalmi kisajátítási veszély, amelyet a nemzet nem ismert még föl teljes sú­lyában. A téboly ott van, hogy a jobboldal egy már nem léte­ző veszélyt nevez szinte egyet­len és kizárólagos veszélynek. Ezzel saját magát álcázza, és mindenféle trükkökkel és de­magógiákkal elfordítja a nem­zet becsapható részének a fe­jét az igazságtól, a történelem megítélésének lehetőségétől. Miközben az ország az eladó­sodás következtében gazdasá­gilag egyre rosszabb helyzetbe kerül. ■ A felszakadó indulatok és szenvedélyek eredőjeként végül is mindebből emkölcsi-po- litikai szétesés, hatalmi vá­kuum, anarchikus állapot jöhet létre, s ez pedig véleményem szerint még polgárháborúhoz is vezethet. A testvérharc vi­szont beláthatatlan katasztró­fába sodorná a nemzetet. — Kérdés: ebben a helyzet­ben tehet-e valamit a művé­szet? Tud-e például a doku­mentumfilm versenyt futni, győzi-e feltárni késlekedés nélkül azokat az időszerű igazságokat, amelyek a nem­‘Színházi levél Gettók Kalikó Tamás m.v. és Avar István a Gettó egyik jelenetében A viJnad (ma: Vilnius) get- ó 1942—43-as esieiményeit negismerve írta az Izraelben ílő Joshua Sobol a Gettó cí- nű darabot. Középpontjában innak a színházi együttesnek a evékenysége áll, melyet a 'ettóbam hozták létre. So­rol e tényben a túlélés, a .mégis’’ jelképét értékelte, azt, íogy az üldözött, s már tu- lottan a halál közvetlen kö- elében élő zsidók megpróbál- ák legalább az emberség, az irkölcsi tartás egy darabját negmenteni. Ilyképp ez a ;esztus valamiféle szembesze- ;ülés is volt. Egyben súlyos norális dilemma is. Sobol darabja világkarriert ütött be. Nálunk a Madách Izínház játssza. S bár az elő­dás hatásos, meg kell mon- lani: nem igazolja a darab :agy hírét. Legalábbis a mi zámunkra nem. Mert Sobol- lak abban igaza van ugyan, íogy a vilnai gettó péJdá- a túlmutat a szigorú ténye- en — de épp ezt, a túlemel- edést, a súlyos erkölcsi, hu- nanitárius, filozófiai prob- érnák valóban mély megmu- atását, a darab emelését nem udja megoldani Elragadja a átványos megoldások lehető- ége (például egy bábjátékos zere pel tetőse, aki bábujával - élő színész! — technikailag .iváló dolgokat művel, vagy gy nagy gettóshoiv meg- endezése, amelyben erős mu- icalelemek kapnak helyet, iddis folklóranyaggal kísér­el. Sok a felületesség, az el- lolgozatlan karakter- és cse- akményvonal. Sok a nekünk már jól isment képlet, a gettó­ban hitsorsosai rovására is ügyeskedő született kiskapita- lista zsidó alakjától a mo­solygó, művelt, cinikus és gát­lástalan SS-tisztig. Biztos, hogy Sabolt, aki az európai náci fajüldözésnek maga nem volt szenvedő alanya, a ráéb- redés és a tiltakozás érzései is vezetik, de a magyar nézőik idősebb nemzedéke akár maga is végigszenvedte és csodával határos módon túlélte a gettókat és kon­centrációs táborokat, akár csak tehetetilenüil nézte, mit művelnek a zsidókkal — ke­vésnek és kevéssé újnak érzi azt, amit a színpadon lát. Gettók és koncentrációs tábo­rok errefelé is voltak (és nem is mindet a nácik léte­sítették!), üldözés, halálvesze­delem mindennaposak voltak errefelé (s azok még ma is, például Erdélyben). Pilinszky János, Sütő András, Radnóti Miklós vagy Moldova György rég megírták már verseiket, drámáikat, regényeiket erről a tragikus időszakról és hő­seiről. S ezekhez képest Sobol nem azonos minőség. Ez a darab igazából nem nekünk szól, hanem azoknak, akik szerte a világban talán azt sem tudják, merre van Viliina (vagy Koliima, vagy Recsk, vagy Marosvásárhely, vagy Bor és Dachau), arról sincs (nem volt) fogalmuk, hogy e helyeken mik történtek. De félő, hogy nekik is csak a fel­színt meséli, s a mélyről hall­gat Takács István zet tényleges tájékoztatásához szükségesek volnának? — Az az érzésem: nem ké­pes. Egy játékfilm másfél­két éves, illetve egy dokumen­tumfilm féléves átfutása már nem teszi lehetővé, hogy nap­rakész. átgondolt és megszer­kesztett információkkal szol­gálja a tisztánlátást. A ma­gyar film jelenleg ezt az idő­hátrányt, ezt a lemaradást ér­zékeli, hisz például a szemlén bemutatott filmeket valami­kor tavaly tavasszal vagy nyá­ron készítettek. A játékfil­meknél jól látszik, hogy telje­sen más hangulatúak, mint ma az ország, de a dokumen­tumfilmek jelentős része sem arról szól, amiről most szólni kellene. Nem akarom bántani filmes kollégáimat, mert ezek tisztességes, fontos művök. De amikor ég a ház, akkor az ol­tást nem lehet áttenni későb­bi időpontra. A szabad válasz­tások után, szükség van, lesz stratégiai gondolkodásra, s akkorra talán a műalkotások és a felgyorsult történelmi fo­lyamatok közötti időeltolódás is helyrebillenhet. Egyelőre tüzet kéne oltani. Furcsa benn ülni a nézőtéren, amikor érzi az ember, kinn ég az ország háza, és mi itt va­gyunk, filmeket nézünk, tava­lyiakat. Azt kell mondjam, még lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy naponta öt-hat filmet végignéztem. Holott ez a szakmám, ez a foglalkozá­som. Mivel aggódom hazá­mért, erről a tűzoltásról sem tudok elfelejtkezni egy pilla natra sem. Azért is alakult olyan különös módon az éle­temnek ez a szakasza, hogy késedelmesnek, kevésnek ta láltam az esztétikai gondolko­dást, ezért bocsátkoztam köz­vetlen politikai cselekvésbe, noha semmiféle politikusi am­bícióim nincsenek, és semmi­féle hatalmi vagy szereplési vágy sincs bennem. Károlyi Júlia A hazugság emlékművei? A szobrász normális körül­mények között nem a megbí­zatás politikai indokain gon­dolkodik, hanem alkot, s mű­ve vagy jó, vagy rossz. Saj­nos az utóbbi 40 évben a köz­téri, közösségi megbízásokra dolgozó hazai művészeknek elsődlegesen politikai szem­pontokra kellett gondolniuk, s így munkáik között több a rossz, mint a jó — hangoztat­ták a csütörtökön Debrecen­ben, az Emlékművek Magyar- országon címmel tartott or­szágos konferencián. A leghevesebb vita a Ha­zugság emlékművei című elő­adás kapcsán bontakozott ki, egyebek mellett arról: vajon nem túlzóan sommás-e az a megállapítás, hogy az utóbbi 40 év köztéri szobrai a ha­zugság emlékművei. Orosz Ist­ván történész professzor az ezzel összefüggő kérdésre kér­déssel válaszolt: — Ezek sze­rint Somogyi József ugyan­csak megrendelésre készült Martinász című alkotása is a „hazugság emlékművei” közé sorolható? Nem! — mondta. — Egyszerűen azért nem, mert ez jó szobor; ugyanúgy értékálló, minit például Bor­sos Miklós életművének e kor­szakra eső alkotása is. A hazánkban napjainkban tapasztalható szobordöntési dömpinggel kapcsolatban a konferencia részvevői kinyil­vánították: a politkai indula tokát nem tartják teljesen jogtalannak, az eljárással — a szobrok megsemmisítésével, megrongálásával — azonban nem értenek egyet. Az Emlékművek Magyaror­szágon konferencia részvevői felhívással fordultak az or szág közvéleményéhez, amely­ben tiltakoznak az elmúlt év­tizedek emlékműveinek törté­neti dokumentummivoltuk- ban indokolatlan megsemmi­sítése ellen. Javasolják, hogy az elmúlt időszak köztéyj szobrainak megtartásáról, vagy eltávolításáról az ön- kormányzatok döntsenek független szakértőbizottságok bevonásával. Corvinák a külföldi gyűjteményekből Már érkeznek az európai és tengerentúli könyvtárakban őrzött corvinák — Mátyás ki­rály világhírű könyvtárából fennmaradt kódexek — a Bib­liotheca Corviniana című ki­állításra, amelyet Mátyás ki­rály halálának 500. évfordulója alkalmából rendeznek, az Or­szágos Széchényi Könyvtárban. Közvetlenül a tárlókba helye­zik el a reneszánsz kori kultú­ra magyarországi emlékeit, mivel április 6-án már meg­nyitják a tárlatot. A külföldi könyvtárak — amelyek nagy becsben tartják a birtokukban lévő corvinákat — első ízben teszik lehetővé ezek jelentős részének bemu­tatását hazánkban — mondotta Karsai Orsolya, a könyvtár kézirattárának vezetője. Har­minckilenc külföldi gyűjte­mény 78 corvinát bocsát ren­delkezésünkre az évfordulóra. A Vatikáni Könyvtárból öt kó­dexet hoznak, ezek közül az egyik a Vatikáni Missale, amely Mátyás hajdani könyv­tárának egyik legjelentősebb, legszebb képekkel illusztrált kódexe. Ugyanilyen értékes a másik egyházi vonatkozású kódex, a Vatikáni Breviárium is. Ennek egyik lapján Mátyás királyt ábrázolták. Úgyszintén látható majd Andreas Panno­nius kiskódexe, amely a Má­tyás királyt ábrázoló iniciálé­ról nevezetes. A brüsszeli Ki­rályi Könyvtárból a Missale Romanum néven ismert kó­dexet kölcsönzik a tárlatra. Ezt annak idején Mária király­né vitte magával Magyaror­szágról, s Németalföldön a kormányzók erre tették le a hi­vatali esküt. A Velencéből „hazatérő” egyik kódex szer­zője egy olasz építész. Mátyás király az ő terveit hasznosítva szándékozott egyetemi közpon­tot építeni Budán, valahol a Vízivárosban. EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Áprilisban a Pest megyei utakon is feltűnnek az útépítők. Meg­kezdik a burkolati hibák kijavítását, a burkolatjelek felújítását, így elsősorban a főutakon munkaidőben helyenként útszűkületre szá­mítsanak. Jelentős útlezárással járó építési munka egyelőre sehol sem lesz. A Duna csökkenő vízállása nem zavarja meg a kompközlckedést. Az elmúlt hétvégén meghibásodott Visegrád—Nagymaros közötti kompot már kijavították, így itt is zavartalan a közlekedés. A Jugoszláviába utazóknak továbbra is várakozniuk kell a határ- átkelőhelyeken. A fokozott jugoszláv vámellenőrzések miatt a rösz- kei és a tompái határátkelőhelyeken általában egy és két óra a vá­rakozási idő. USA Nil. 1 Valamilyen konyhakredenc alakú autó töfög a keskeny úton, kerülgeti a. kátyúkat, részeg biciklistákat, kóbor ku­tyákat. Az autót a benzin hajtja, de vezetőjét nyilván a kö­zösségi szellem, az önfeláldozás: ha ö oly vigasztalan képet is lát ma e hazában, én, a mögötte autózó legalább vígabb környezetben daráljam a kilométereket, floridai pálmafák közé képzelve magam, s higgyem azt, aki előttem halad, nem Kovács Jani szovjet autójával, hanem az USA Nr. 1 vezetője. En azonban azt szeretném, ha Kovács Jani — par­don, Joe Kovács — engem látna, hogy mit művelek mögöt­te, ebben azonban akadályozza ez a művészi függöny. Arról nem beszélve, hogy én a szép pálmák helyett mégiscsak a vigasztalan utat szeretném látni, de mivel nem tudom, meg­próbálom leelőzni az USA Nr. 1-gyet. Ebből pedig csak baj származik, azért jobb volna, ha az ilyen csicsás tájképet fel sem tennék'. ‘ "" , m ,, „ A MAGYAR AUTÓ Április elseje alkalmából végre napvilágot látott a Magyar Autó. Típusa lehet Trabanttól a Mercedesig bármi, a lényeg az, hogy mű­szaki paramétereiben veri a japán, amerikai, európai konkurenciát. Ara jóval alacsonyabb, mint bármelyik külhoni típusé: ha vala­melyik állami gazdálkodó szerv által vásárolt, majd hamarjában le­írt gépjárművet kaparintunk meg, garantált az olcsóság, persze, ha van egy kis összeköttetésünk. A magyar autó szervizköltségei szin­tén elenyészőek: építtessünk vállalatunkkal garázst, vegyünk fel ál­lami pénzen fizetett szerelőt, s ő — ha fusizhat kedvére —, akár in­gyen is szereli autónkat. Amivel végképp nem versenyezhetnek a japánok, az pedig az üzemanyagköltség — a magyar autó sokkal olcsóbban furikázik, mint a 3,8 litert fogyasztó Ford Fiesta. A magyar autó ugyanis pb- gázzal, mosóbenzinnel, petróleummal, s egyéb alternatív hajtóanyag­nyal közlekedik. A magyar autó azonban értékállóságában verhetetlen igazán, fö­lényesen utasítja maga mögé a VW Golfot és az Opel Kadettet is. Mert amíg eme nyugatnémet csekélységek évente akár tíz százalé­kot Is veszíthetnek értékükből, addig ma egy magyar Trabant ép- penúgy ötvenezer forint, mint új korában, tizenkét évvel ezelőtt. A BIZTONSÁGI ÖV JUBILEUMA A biztonsági öv a gépkocsik legfontosabb passzív biz­tonsági eszköze, ötlete a repülőgépektől származik, kivitele azonban alaposan megváltozott, alkalmazkodott a gépkocsi adottságaihoz. Az NSZK-ban már huszonöt esztendeje is­merik ezt a berendezést, a német szakemberek nagymérték­ben ennek az egyszerű szerkezetnek tulajdonítják, hogy bár 1987-ben az NSZK gépjárműállománya és futásteljesítménye hatszor akkora, mint 1957-ben volt, mégis, jó harminc szá­zalékkal kevesebb a közúti balesetben meghaltak száma, mint harminc évvel ezelőtt. Ma már a „H” jelzés alatt furikázó autóknak is állandó felszerelése a biztonsági öv. Elterjedt mára az úgynevezett hárompontos öv, melynél a csatot mereven az üléshez, vagy az övostorhoz rögzítik. Csak így lehetséges az egykezes mű­ködtetés. Az évek során ugyanis rájöttek a szakemberek ar­ra, hogy a becsatolásnál a viselési kényelem és az öv fel­fekvése fontos kritérium. Azt is felismerték, hogy csak az a gépkocsivezető vezethet biztonságosan, aki jól érzi magát gépkocsijában. A biztonsági öv mellső ülésén történő rög­zítése garantálja a heveder medencén való jó felfekvését is. Ez döntő abból a szempontból, hogy a hasi terület lágy ré­szeinek sérülései viszonylag könnyű kimenetelűek maradja­nak. SZÉLVÉDŐT KRUMPLIHÁLÓVAL! Itt a tavasz, jön a meleg, szárnyra kelnek a bogarak és az autók — mígnem tragikus randevút ejtenek egymással. Általában ez a szár­nyas zümmögök számára tragikus, mert a találkozás révén felke- nödnek az autó szélvédőjére. De tragikus »ehet ez az autósnak is, ha oly nagy bogárfelhő mázolódik szét előtte az üvegen, hogy nem is tudja megállapítani: ami szemből jön, az közel van és légy, vagy messze és teherautó? A tisztánlátást sokszor már az ablaktörlők működtetése sem segíti, szükséges időnként megállni, s letörölni a bogaras szélvédőt. Erre a célra kapható számtalan speciális törlő­ruha, de_ajánlunk egy praktikus, olcsó és kézenfekvő sikáló eszközt: olyan műanyag hálót, mint amilyenbe a krumplit, hagymát csoma­golják. Több ilyen kis zsák összetekerve kitűnő bogármentesítö. Rovatunk a Pest Megyei ttóX'Jf Közlekedésbiztonsági Tanacs támogatásával készült Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Tóth Béla Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom