Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-28 / 73. szám
1990. MÁRCIUS 29., SZERDA &ÙAtm 3 „Mi lesz a nyugdijammal, mérnök úr?” ^ Földosztás ^ Hozzászólás cikkünkhöz Marxról és Leninről volt szó Készséggel adunk helyet — a lényeget nem érintő rövidítéssel — dr. Kovács Béla levelének, amely egy korábbi írás kapcsán született interjúra kíván reagálni. A lapunkat érintő kritikáját azonban csak azzal a megjegyzéssel vehetjük tudomásul, hogy nyílt levelének közreadása előtt Kovács úr és persze a szentendrei városi újság is tájékozódhatott volna a megyei tanácsnál. Ők mondták Prognózisok Már-már megnyugszik az ember, amikor azt hallja Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége vezető személyisége szájából — Heti Világgazdaság, 90/12. —, hogy „ ... o jelenlegi 20-30 ezresnél mindenképpen nagyobb munkanélküliséggel kell szembenéznünk.” Persze, mint T. P. fogalmazott, „konkrét prognózist adni nehéz”. De ez a 20- 30 ezresnél „mindenképpen nagyobb”, ám nem sokkal nagyobb. nem tömeges, olyan megnyugtató. Egészen addig... Egészen addig, míg azt nem olvassuk a Reformban — 20/12. — Tóth Alpárnak, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagjának véleményeként, hogy „az SZDSZ, ha átütő antiinflációs politikáját 3-4 év alatt meg akarja valósítani, az csak tömeges munkanélküliséggel társulhat”. Az egyazon napon — március 23-án — nyilvánosságot kapott két vélemény pikantériája az, hogy itt két volt (népszavazási) és lehetséges mostani koalíciós partner prominense felelget — akaratlanul — egymásnak. Természetesnek tartjuk, ha nemcsak ellenfelek, hanem volt és lehetséges partnerek is vitatkoznak bizonyos kérdésekben egymással, bár persze jó lenne, ha a prognózisok inkább közelednének, mintsem távolodnának egymástól. S lássunk csodát, óhajunk máris teljesült! Mert Tóth Alpár azt is mondta: „ ... a kis jövedelmű és társadalmilag lecsúszott rétegeket az SZDSZ gazdaságpolitikai programja még kiszolgáltatottabbá teszi." Ugyanez Tölgyessy Péter előadásában: „Az SZDSZ a gazdagodás jelszavát hirdeti meg. Mi nem a szegénység és az irigység demokráciáját akarjuk. Az erkölcstelen mértékű haszon fogalmát... az SZDSZ szerint értelmetlen még felvetni is.” Értjük mi, de még menynyire értjük! Olyannyira értjük, hogy már-már ösz- szefüggést gyanítunk „a gazdagodás jelszava” meg a „mindenképpen nagyobb munkanélküliség”, illetve „a tömeges munkanélküliség1' és a „még kiszolgáltatottabbá" válás között. Ez az összefüggés miért is zavarna egy — koalíciót?! KLIENS szelvényeken például fel sem tüntették a szavazók a pártot, csupán a nevemet írtak oda. Miért lennék én önjelölt képviselő, mikor a kisgazdák nélkül is boldogultam volna. Csak rajtuk akartam segíteni. ■ Viszont az önjelöltségen kívül szóba került egy okirathamisítás ügye is. ön állítólag az egyik hivatalos papírra dr. Balogh György nevét másolta valahogy át. — Ez képtelenség. Február 19-én bementem Balogh úrhoz, és magammal vittem azt az iratot, ami a kopogtatócédulák összegyűjtését igazolta. Éppen választási nagygyűlés volt, az elnökhelyettes sietett, nem tudtam szót váltani vele/ Odajött azonban hozzám egy 40 év körüli férfi, és a szemem előtt írta a papírra a lajstromszámot. Ezután dr. Balogh Györgyhöz sietett ki a szobából, aláíratni és lepecsétel- tetni a lapot. Nekem ahhoz az aláíráshoz semmi közöm. ■ Eszerint ez az irodai alkalmazott hamisította volna az elnökhelyettes kézjegyét? De mi oka lett volna rá? És mi oka lett volna a Kisgazda- pártnak megvádolni önt? — Eleinte én is sokat gondolkoztam ezen. Hisz elég lett volna, ha szólnak, hogy Albert Lászlót indítják, más már ne próbálkozzon. Am akkor független jelöltként rengeteg szavazatot szerezhettem volna,- részben az ő rovására. Tehát (Folytatás az l. oldalról.) zösbe bevitt földnek sorsáról a közgyűlésnek kell döntenie, a küldöttek úgy határoztak, hogy megalakítanak egy bizottságot, amely később tevékenységéről beszámolt, s a közgyűlés majd áldását adja rá, ha elfogadhatónak találja az időközben történteket. Levelet írtak hát minden tagnak, akinek földje van a téeszben, s kérték: aki kéri vissza, jelentkezzen. — összesen negyvenhaton válaszoltak, ám csak huszonkilenc igényt lehet elismerni jogosnak — veszi át a szót Hornacsek István földmérő. — A többiek olyanok, akiknek a földjét korábban már megváltottuk, s jelenleg a törvény nem teszi lehetővé a visszaadást. A mérnök úr — csak így szólítják kellő tisztelettel a termelőszövetkezetben — térképeket, szerződéseket, leveleket mutat. — Nem a legrosszabb területeket mérjük ki — bök rá ujjával a pirosra satírozott részekre. — Ha lehet, mindenki a korábbi parcelláját kapja vissza, ha nem oldható meg, akkor is a taggal közösen döntjük el, melyik táblából hasítsunk ki. Hogy miként zajlik az új földosztás, be is akarják mutatni nekünk. Az. elnökhelyettes asszony búosúzáskor még megjegyzi: — Eddig egy’ kivételével csak nyugdíjasok kérték a földjüket. Nem nagy a tolongás a birtokokért, ezért az a veszély nem fenyeget, hogy föld nélkül marad a közös gazdaság. De még folyik a vita a már megváltott földek sorsáról, ezért mi is már most megfelelő elképzelésekkel rendelkezünk, felkészülve minden eshetőségre. Az úti cél: Délegyháza, Idősebb Oravecz János tanyája. Takaros porta előtt fékez autónk, s a kutya ugatására hamarosan előjönnek a háziák iS : a gazda, a felesége, meg a menyük, aki éppen a fűtött fóliasátor alatt szorgoskodott. —: Jöttünk földet mérni, János bácsi — köszön rá a mérnök úr. hóna alatt a paolyan megoldást kellett találniuk, hogy el se indulhassak. Dragon Pál, a megyei elnök és Albert, mellesleg a helyettese szerintem összejátszottak ennek érdekében. ■ Ha ez igaz, akkor sikerrel jártak, hisz az Országos Választási Bizottság megsemmisítette az ön jelöltségét. — A határozat elten a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbeztem. Március 9-én, majd 12-én egy- egy ajánlott levelet küldtem ezzel kapcsolatban dr. Balogh Györgynek, ám egyiknek sem volt foganatja. Végül a hónap végén Dragon Páltól kaptam választ, aki szó szerint ezt írta: „mint derült égből a villámcsapást vettük tudomásul, hogy kész tények elé állítottak bennünket." És ezt annak ellenére jelentette ki, hogy az emlékezetes januári jelölésem után az erről készült jegyzőkönyvet személyesen adtam át Balogh úrnak 15-én. Hát akkor most kinek van igaza? Ez az, amit azt hiszem, a legnehezebb eldönteni. Mindenesetre tartson bár a szavazatok számlálása még e sorok írásakor is, az már valószínűnek tűnik, hogy az eredmények alapján nem kerül be Albert László a Parlamentbe. Igaz, ő legalább megpróbálhatta. Cselőtei Jánosnak azonban nem adatott meg ugyanez. Csak legyen olyan kisgazda, aki azt mondja erre: sajnos. Falusy Zsigmond pírokkal. Vásárhelyi Nagy Gyula, a téesz ellenőrzési osztályának vezetője súlyos kalapácsot lóbál a kezében, Mihály Kálmán mezőgazdasági főágazatvezető-helyettes meg a mérőszalagot szorongatja. Ez most a bizottság. A meleg konyhában telepedünk le arra a néhány percre, amíg tisztázódnak a dolgok. — Dehogy adtam volna én be a földet, ha az asszony nem parancsol rám — dohog egy kicsit az öreg. Csak később mondja el a felesége, hogy nem volt más választása. A téesz szervezésekor vadidegen agitátorok telepedtek be hozzájuk, s addig nem mozdultak, amíg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. t — Nagyon gorombák voltak. Emlékszel, Gyula? — kérdezi régi tagtársát. — A Horváth Kálmán báosiéknál a fészer alá bújtak el, azért, hogy amint kilép a gazda, máris körülötte lehessenek. A mérnök úr zsebszámológépén dolgozik, s pillanatok alatt berajzolja a térképre a lehetséges megoldásokat. A tanyához tartozó birtok, korábban a vasútig ért. Az akkori hosszú és keskeny darab helyett most más alakú is jó lenne, ráadásul a gazdaság is jól járna, mert nem kellene kettévágnia egy hatalmas ta- gosított táblát. Igen ám, de a szomszéddal erről beszélni kellene, mert ha ő is visszakéri a birtokát, más megoldást kell ■ keresni. — Menj át az Erzsihez — biztatja férjét az asszony —, kérdezd meg, mit akarnak a földdel. Indulna Is János bátyám, de visszatartjuk. Majd a fiatalokkal kell megbeszélni a dolgot, mert úgy hírlik, nekik vannak terveik a darabbal. De azért megmarad az öröm. A gazda azt mondja, már tudja, mit lehet csinálni, ha kimérik a sajátját. Van lova, éles ekéje, az idén herét vetne. később meg takarmánynak valót, hiszen most is húsz disznó röfög az ólban. Meg aztán velük lakik a fia a családjával, majd besegítenek ők is. Kitartóan permetez az eső, de azért kiballlagunlk, leverni egy karót a leendő birtok sarkába. Az öreg félve húzza félre a fejét, ahogy suhog a füle mellett a kalapács. — Most már csak a karót verjük, öreg — kiált rá huncutul pislogva Mihály Kálmán. — Nos, ezzel Is megvolnánk — csapja össze dossziéját a mérnök úr. — Még egyeztetjük a dolgot a szomszéddal, s akkor véglegesítjük a kimérést. — Kezet nyújtunk. Már a kocsi ajtajában állunk, amikor az idős asszony még utánunk szól: — Ha ki kell lépnünk a téeszből, mi lesz a nyugdíjunkkal? Hornacsek István tudja a választ : — Semmi, kapják ezután is, mint eddig. A háziak megnyugodva intenek a távolodó kocsink után. Furucz Zoltán A Pest Megyei Hírlap 1990. március 21-i számában megjelent egy írás b. p. a. aláíróval. Az írás címe „Elkésett nyílt levél”. Az írás annak kapcsán jelent meg, hogy a Szentendre és Vidéke városi lapban nyílt levelet közöltem, amely a megyei tanácskozóteremben volt Marx- és Lenin-szobor kapcsán tartalmaz kicsiny eszme- futtatást. Feltételezve, de meg nem engedve, hogy az újságíró most érzett késztetést arra, hogy „az ügyről” megkérdezze a levél címzettjét, nem egézsen világos előttem, hogy mely okból nem érzett késztetést arra is az újságíró, hogy a nyílt levél megírój át szintén megkérdezze. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a tanács elnöke következetesen- tévesen értelmezi a megjelent nyílt levélben foglaltakat, mert a nyílt levélben nem az én személyemről, még csak nem is a megyei tanácselnök személyéről, hanem Marxról és Leninről volt szó. Még ha nem is számítanak igazán támadhatatlan nagyságoknak most leírt személyiségek, de azért nálam — ezt szerénységem diktálja, hogy leírjam — minden bizonnyal ismertebbek. Már csak ez okból sem tudok semmilyen ösz- szefüggést találni azzal kapcsolatosan, amit a megyei tanácselnök a tanácstagi minőségemben kifejtett munkámra vonatkozóan megállapításokként közölt. Ügy tűnik — bár ezt a megyei tanács elnöke sehol le nem írta —, hogy a jelképek eltávolításában mintha egyet- értenének. A vita közöttünk alighanem abban van, hogy ki az, aki késett ebben a dologban, és vajon milyen okból. Fenntartom ugyanis, hogy a Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki, a jelképek eltávolítására pedig a tanácselnök nyilatkozata szerint január 8-án került sor. Arról is tudomásom van, hogy a megyei tanács részéről olyan körlevél érkezett a városi tanácshoz, mely szerint a pártjellegű jelképeket legkésőbb 1989. december 31-ig el kell távolítani. Nyugodtan közölhetem, hogy ezt a határidőt mi itt, helyben messze túlteljesítettük. Azt pedig, hogy ki és miben késedelmeskedett, ítélje meg az olvasó. Remélhetőleg nem tűnik túlzott kívánságnak, hogy a jövőben, amennyiben személyemmel kapcsolatosan riportot kívánnak megjelentetni, szíveskedjenek ezzel kapcsolatosan engem is meghallgatni. Dr. Kovács Béla Energiaszükségletünk fele import És ha elzárják a Az energiaellátás minden nemzet gazdaságának alappillére. Különösen az, ha az ország válságba jutott. S egy szabad választás egyetlen nap alatt megváltoztathatja a társadalom politikai-hatalmi helyzetét, de a gazdasági kötődéseket, az „energiahovatar- tozást” csaik hosszú távon lehet átalakítani. E programról kérdeztem Horváth J. Ferencet, az Országos Energiagazdálkodási Hátóság főosztályvezetőjét. 0 Közismert energiaszegénységünk révén mennyire vagyunk kiszolgáltatva szállítópartnereinknek? — Jelenleg az évi energia- szükségletünk mintegy 52 százalékát importból fedezzük. Ez az arány energiahordozónként eltérő. A villamos energia 25 százalékát importáljuk a Szovjetunióból, a földgáz 50 százalékát és az összes kőolajtermék mintegy 80 százalékát. Tehát az energiahordozók tekintetében leginkább a kőolaj és kőolajszármazékok miatt függünk szomszédunktól. Természetesen nem annyit jelent, hogy a villamos energiában a 25 százalék alacsony részarány, csak a többi energiahordozóhoz képest „viszonylag” alacsony; Ez világviszonylatban azonban igen magas részarány. Tulajdonképpen a Szovjetunióhoz állunk legközelebb mint energiaforráshoz. Jelen pillanatban is az az érdekünk, a területi közelség és a kiépített energiaközlő hálózatok miatt is ebből az országból importáljunk legtöbbet. Igaz, jelenleg a világpiacon kőolajból megfelelő kínálat van. Így a döntéstől számított néhány héten belül jelentős mennyiségű kőolajhoz juthatunk, azonban nyugati partnereinktől drágább vételáron kaphatjuk. A piacgazdaságra való áttérésnek fontos láncszeme a nyitás, ezt a folyamatot mi már elindítottuk. Több hete inten- víz tárgyalásokat folytatunk nyugat-európai országokkal. A Magyar Villamosművek Tröszt és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tárgyalásokat folytat Ausztriával és néhány Közös Piac-tagállammal. Az épülő nyugati kőolajvezetékünk jelenleg már Komáromig jutott el, összeköti a Bécs melletti schwechati olajfinomítót hazánkkal. Ebben az esetben azonban nem egyoldalú vételről, hanem termékcseréről lehet szó. Lesznek bizonyos időszakok, amikor magyar feleslegek keletkeznek, akkor ezek exportjára ás gondolunk, összességében azonban hosszú távú olajimport-lehetőséget jelentene nyugati olajrendszerhez való csatlakozásunk. Hasonló elképzeléseink vannak a földgázrendszer tekintetében is. A Bécs környéki Baumgarten vezetékre kívánunk becsatlakozni a nyugat-európai zárt földgázvezeték-rendszerbe. Egyébként ide érkezik be a szovjet és az algériai gáz is. Tehát egy olyan forráspontra támaszkodnánk, ami tartósan biztos ellátást nyújtana a magyar gázrendszernek. Ami a villamos energiát illeti, a kérdés nemcsak gazdasági, hanem technikai akadályokba is ütközik. Ugyanis a KGST-országok egyesített energiarendszerének a frekvenciája nem túl fontos minőségi jellemző, míg a nyugati országoknál igen nagy követelmény. A KGST-szabványban 1 herzes frekvenciasávban ingadozhat a különbség, míg a nyugatcsapot? európai rendszerekben 0,1 Herz lehet. Fizikai értelemben ez a két rendszer természetes kapcsolással nem köthető össze, úgynevezett betéteket kell beiktatni. Ahhoz, hogy összeköthetők legyenek, olyan elképzelésünk van, hogy a KGST-országokkal mi egyenáramú betétekkel csatlakoznánk, de hangsúlyozom, hogy ez nemcsak Magyarországot érinti, mert Csehszlovákiával is hálózati kapcsolatban vagyunk. Velük összehangolt fejlesztést kell megvalósítanunk. A tárgyalások több csatornán megindultak, már folyik a tervezés. De itt még csak tervekről van szó, a gyakorlati megvalósítás anyagi háttereit is meg kell teremteni! Nem elegendő csupán a vezetékeket kiépíteni, hanem az energiavásárlás devázahát- terét is biztosítani kell! Ezt a magyar feldolgozóipar fogja előteremteni.© Elvileg megbénulhat-e a magyar gazdaság egy esetleges energiastop miatt? — Arra nézve nincs semmiféle információnk, hogy a Szovjetunió ilyen jellegű lépésre készülne. Arról sem tudunk, hogy igen jelentős mértékben kívánnák csökkenteni szállításaikat Csupán az biztos, hogy mérsékelni szándékoznak az energiaeladást a részünkre, de energiastopról nincs szó! © Mennyibe kerülhet a nyugati energiaforrásokra való részbeni átállás? — Rengeteg pénzről van szó, hatalmas beruházásokról. Példaképpen említem, hogy a keleti gázvezeték-hálózat évi kapacitása közel 100 milliárd köbméter. Jelenleg 5,5-6 milliárd köbméterig vesszük igénybe a rendszert. Hasonló-, képpen a villámosenergia-ösz szeköttetéseinkben is vannak tartalékok. Most ezt a tartalékot kell feladnunk, és egy ilyen kapacitású rendszert kell kiépíteni nyugat felé. Itt arra nagyon kell ügyelni, hogy az újonnan építendő vezetékek kihasználtsága teljes legyen, mert különben maga a vezeték ára sem térül meg ilyen óriási beruházások mellett. Épp ezért ezt a kérdést rendkívül körültekintően kell megvizsgálni ! © Honnan vennék rá a pénzt? — A Közös Piac országai segélyek formájában velünk közösen hajlandók ingyen elkészíteni a terveket. A megépítést viszont újabb hitelekből kellene fedezni! Leghamarabb a kőolajvezeték lenne kiépíthető a 92-93. évekre. 92 tájékán már a villamos- energia-vezetékek kiépítésének első lépéseit is megtehetnénk. Az egész nyugati energiaprogram egy hosszú időszak. Meg kell jegyeznem, hogy a Szovjetunió az energiát „a kemény” termékek közé sorolja, ezért viszonzásul is ugyanilyen kurrens cikkeket kér, például: élelmiszereket, könnyűipari ruházati cikkeket, mezőgazdasági cikkeket, gépipari termékeket, háztartási gépeket, amelyeket elvileg mi is kemény valutáért értékesíthetnénk a világpiacon. Azt azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a Szovjetunió földrajzi közelsége és a már kiépített energiahálózatok miatt Magyarországnak érdeke, hogy továbbra is a Szovjetunió legyen a legfőbb energiaszállítója — mondta Horváth J. Ferenc. A csupa feltételes módban említett tervek közül számunkra csupán a szándék egyértelmű, az energiafüggés megszüntetése. Remélhetőleg az elkövetkezendő néhány év arra is választ ad, hogy ezek a születendő új ,.Barátság”-ok és „Vinnyica—Albertirsa”- féle beruházások miből valósíthatók meg. Radosza Sándor
