Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
JH F G Y El] 1990. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Favágás favágó nélkül A megyei Tészöv által szervezett erdészeti bemutató a szokásos módon kezdődött az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezet központjában. A szakemberek megvitatták az erdőgazdálkodás aktuális kérdéseit. A legnagyobb érdeklődést talán a fakitermelés témája keltette, mert a házigazda egy bemutatóval készült meglepni a vendégeket. Addig is Schutheisz József, az idén január 1-jén alakult Silvánus Faipari Kft. munkáját, céljait ismertette. Elmondta az igazgató, hogy évi 15-17 ezer köbméter fa kitermelését tervezik, illetve mintegy 200 hektárnyi erdő telepítését. A jogelőd gazdasági társulás évi 350 ezer dollár értékben exportált faanyagot, ezt a mennyiséget szeretnék emelni. A számos szakmai kérdést érintő megbeszélés Után az ácsai termelőszövetkezet erdejében bemutatták a —■ másfél éve vásárolt — Makeri márkájú finn fakitermelő gépet. A‘ kisméretű, ügyes masina kivágja, vonszolja, galy(Erdősi Ágnes felvételei) lyazza, méretre darabolja a fát. A gép, a napi 18-20 köbméteres teljesítményével ma már nélkülözheteilen az erdőgazdálkodásban. A. L. A. HUSS profit Csepelen Jelentős adókedvezmény ötven százalékról 95 százalékra kívánja emelni részesedését a nyugatnémet HÜSS cég a csepeli Egyedi Gépgyár acélszerkezeti gyáregységével alakított és két héttel ezelőtt bejegyzett HUSS Gépgyártó Kft.-ben. A vegyes vállalat eredetileg 14 millió forintos alaptőkével 50-50 százalékos részesedéssel jött létre. A csepeli gyár apporttal — épületekkel, gépekkel, gyártóberendezésekkel —, a brémai HUSS Maschinen Fabrik 7 millió forint értékű tőkével lépett be. A kft. tervezett 300 millió forint éves árbevételét különféle nehéz- acé’szenkezetek, elsősorban vidám parki• acélszerkezetek gyártásával kívánják elérni. Ezek döntő többségét a Maschinen Fabrik vásárolná meg. Mivel a .HUSS cég rövid időn belül korszerűsíteni kívánja az új kft. gépparkját — az adósságfizetési gondokkal küszködő magyar partner álláspontjával is ütközve — az első három évben szeretné a keletkező profitot a vállalkozásba visszaforgatni. Hogy kellő beleszólásuk lehessen a kft. racionális működtetésébe, célszerűnek látszik számukra az alaptőke jelentős megemelése. Mivel az új vegyes vállalat így döntően nyugati pénzforrás bevonásával működne, jelentős adókedvezményt élvezhet, ami a magyar partner számára ■ igen kedvező, hiszen így szakmunkásaikat is megfelelően megfizethetik. Ezzel magyarázható, hogy az 5 szá; zalékra zsugorodott haszonrészesedés mellett az acélszerkezeti gyáregység számára még mindig kifizetődő a vállalkozás,'noha a tervezett éves árbevételt megemelt alaptőkével is a korábbi, 300 millió forintban állapították meg. Hús helyett szója a menzán Nem a zsömle kicsi, A szomszédasszonyom az utóbbi időben mindennap tömött szatyrokkal jár haza. Tudod — magyarázza —, kamaszodnak a tiaim. Kénytelen vagyok naponta főzni, olyan éhesen jönnek haza az iskolából. Ügy látjuk, mióta emelkedtek az árak, hiába fizetünk több térítést, az adagok mégis mintha kisebbek lennének ... Mint minden, ez is nézőpont kérdése. Hogy is szól a régi mondás? Nem a zsömle kicsi, hanem a pofánk nagy .., Bűvészkedés a konyhapénzzel Az viszont tény, hogy az óvodásoknál napi 28, míg az iskolásoknál 35 forint a nyersanyagnorma. Ennyiből kell tápláló és változatos étkezést biztosítani a fejlődésben lévő gyerekeknek. Ha arra gondolok, hogy a vasárnapi ebédet nekem is ennyi pénzből kellene megfőznöm, bizony, nem irigyelném az iskolák élelmezésvezetőit. A Pest Megyei Köjál rendszeres kapcsolatot tart az iskolai konyhákkal. Az élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztály vezetője, dr. Kelemen Erzsébet elmondta, hogy véleménye szerint az utóbbi időben a gyermekélelmezés területén javult a helyzet. Igaz, gyorsan hozzáteszi, hogy ez az optimista megállapítás inkább csak az óvodai étkeztetésre vonatkozik. Az bizony nem ritka, hogy a hetedikes, nyolcadikos diákoknak már kevés, amit a menzán kapnak. A Köjál szakemberei persze nem tehetnek mást, mint hogy a mai pénzszűke világunkban étlapmintákkal, táplálkozási tanácsokkal igyekeznek segíteni az élelmezésvezetőknek. Ajánlják, hogy a drága hús helyett — pótlandó az állati fehérjét — hüvelyeseket, tojást és szóját adjanak a gyerekeknek. A doktornő szerint a konyhafőnökök igyekeztek kivédeni — már amennyire lehetett — az áremelkedést. Ahol raktár van, mindenütt „bespájzoltak” a téli hónapokra. Hogy mi lesz, ha elfogy a vastartalék — ki tudja? A jövő egyelőre bizonytalan. Az viszont biztos, hogy az élelmezésvezetőknek nem kevés „bűvészmutatványt” kell bemutatniuk ahhoz, hogy elég legyen a konyhapénz. Cegléden, a Bem József Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet konyháján naponta háromezer adag ebédet készítenek a szakácsok. A városban csaknem minden iskolába innen viszik az ételt. Lakrioui- né Barcsay Katalin élelmezésvezető azt bizonygatja, hogy a gyerekeknek a friss zöldségfé- lékbőil is igyekeznek juttatni egy kis csemegét. Az aznapi szalárrtis zsemléhez például zöldhagymát kapnak. Az étlapon sokszor szerepel valamilyen főzelékféle. A vezetőnő úgy látja, a tanulók jobban szeretik a sóskát, mint a rántott csirkét... S hogy min lehet spórolni? Kistermelőkkel kötöttek szerződést, akiktől nagy mennyiségben, de a piaci árnál jóval olcsóbban vásárolnak zöldséget, savanyúságot. A húsipari vállalattól nagykereskedelmi áron kapják a félsertéseket, s a disznókat helyben, a saját hentesük dolgozza fel. Papp Andrásné konyhavezető nagy szakértelemmel főzi a szójás ételeket. A gyerekek már megszerették a szójapehellyel készült fasírtot, pörköltöt. A vezetőnő már mondja is a receptet: hat deka húshoz egy deka szóját kell adni. A manapság divatossá vált fehérjeforrás kilója mindössze nyolcvan forint. A térítési díj emelésekor néhányan ugyan lemondták az ebédet, de aztán, egy-két hónap múlva újra befizettek. A vezetőnő úgy gondolja, a szülők is rájöttek, az iskolai ebéd áráért legfeljebb húsz deka parizert és két zsemlét vehetnek a közértbén ... Ahol lehet, kikerülik Az áremelkedés miatt az adagokat nem lehet csökkenteni — mondja a biatorbágyi Gyermekélelmezési Vállalat központi konyháján Janikné Nagy Erzsébet élelmezésvezetőnő. Nem is tehetnék meg, b a a hiszen a községben szinte mindenki ismeri egymást, hamar megkapnák a kritikát. Inkább máshol kell megfogni a forintokat. Mindent nagykereskedelmi áron vesznek, s ahol lehet, kikerülik az árfelhajtó kereskedelmi láncot. A leleménynek itt nagy szerepe van. A helyi malomtól vesznek olcsóbban lisztet, egy tsz- től tojást, burgonyát, s még a száraztésztáért is egyenesen a gyermelyi gyárba utaznak. Nem jellemző a csemegézés Tavasszal már nehezebb a dolguk, mert lassan kiürülnek a pincéből a téli tartalékok. Reménykednek abban, hogy az MDF piacain olcsón feltölthetik a készleteiket. A raktározás nem kis pluszmunkát jelent, vigyázni kell arra, hogy előbb mindig a régit használják el, s az esetleges romlott árut kidobják. Az élelmezésvezetőnő búcsúzóul elmondja, hogy a jövő héten uzsonnára retket adnak a gyerekeknek, s januárban egyszer banánt is kaptak. Mi tagadás, a menzára nem ez a jellemző, a „csemegézé- sek” csak ritka kivételt jelentenek Sem itt, sem máshol nem dúskálnak a javakban. Az inflációval, a rohanó árakkal egyre nehezebben tudnak lépést tartani a kis és a nagy háztartásokban egyaránt. Hargitai Éva Új termékvezeték Százhalombattától Stelláiig Az ÁFOR ez évi tervei között fontos helyen szerepel, hogy a szovjet határtól a Komáromi Kőolajipari Vállalatig húzódó, s közben az egész országot mindinkább behálózó termékvezeték-rendszerét Győrig kiépítse., Az árkot már kiásták, jelenleg a csőfektetés zajlik. A mintegy 260 millió forintos beruházás alapvető célja, hogy javítsák, illetve olcsóbbá tegyék a nyugat-magyarországi benzinkutak ellátását, amit jelenleg a komáromi ÁFOR tárolótelepén feltöltött tartálykocsikkal biztosítanak. A legutóbbi időben merült csak fel, hogy célszerű lenne e vezetéket az osztrák schwec- hati kőolajfinomítóig meghosszabbítani, hiszen így Győrön és Komáromon keresztül, a már meglevő vezetéken, a Százhalombattai Kőolajfinomítóval is kapcsolatra léphet az osztrák finomító. Szakértőik és magyar szakemberek jelenleg azt vizsgálják, milyen előnyökkel járna egy osztrák—magyar gyártási kooperáció a két kőolajfinomító között, hiszen így lehetőség. nyílhat feleslegeik, illetve további feldolgozásra szánt félkész termékeik igen olcsó továbbítására éppúgy, mint alapanyag-szállításra, hiszen a százhalombattai finomító a Barátság, illetve az Adria kő- olajvezetékkel is kapcsolatban van. Még egyszer az utcanevekről Ennyit az anakronizmusról Hosszú, helyenként indulatos, kioktató hangú levelet kaptam Szénási Mihály ürömi olvasónktól a március 14-én, Melyik a kakukktojás? című írásommal kapcsolatban. A cikkben egy ürömi utcanévváltoztatási kérelem kapcsán azon tűnődtem, hogy miként hatnak ránk hétköznapi anakronizmusaink, egy más értékrend szellemében fogant eszméink; lejárt, túlhaladott gondolatok jegyében állított szobraink, a megváltoztatásért kiáltó utcanevek. Az írásban ilyen anakronizmusként említettem az ország legkülönlegesebb Lenin szobrát, Varga Imre kapun kilépő, megfáradt, lehajtott fejű, kétkedő Leninjét. Azóta ő is a múlté, hasra döntve fekszik, s Így biztonságosabb. Minden gépjárműnek elkophat alkatrésze, eltörhet fontos darabja. Ezeket a hibákat javítani kell, sőt a gépeket bizonyos időközönként ellenőriztetni szükséges. Dél-Pest megye egyik legnagyobb járművizsgáztató helye Cegléd. Itt az állami tangazdaság területén a traktoroktól a kamionokig minden gépjárművet tüzetesen ellenőriznek, hogy aztán nyugodtan fusson a közutakon. Képünkön egy kamion alvázát vizsgálják. • (Erdősi Ágnes felvétele) várja sorsa beteljesedését: a beolvasztást, avagy a békéscsabai Fidesz-jawaslat alapján a szoborparkba kerülést. A levélíró azonban nem a Lenim-szoborral kapcsolatos engedékenységemért ró meg, ■hanem amiatt, hogy írásomban a Mumkásőr utcaiak mellé, álltam, s ama véleményemnek adtam hangot, hogy egy- olyan kis település esetében, mint Üröm, nagyképűségnek tűniik utcanévkoncepcióról beszélni. Szénási Mihály viszont állítja, hogy igenis éppen a hi-, bás -és koncepciótlan utcanévválasztások miatt van az, hogy Magyarország több ezer településén jobbára ugyanarról a néhány tucat személyről, illetve fogalomról neveztettek el az utcák. Szerinte nemcsak a Munkásőr utcát kellene átkeresztelni, de megérettek arra a Kállai Éva, Asztalos János, Mező Imre, Sziklai Sándor, Kalamár József és Doktor Sándor nevét viselő utcák is. Ám — levélíróm kifejezése alapján — az Ürömi Tanács akaratán kívül helyesen döntött, amikor elutasította a Munkásőr utcaiak kérését, ugyanis Szénási Mihály véle- " menye az, hogy ilyen nagy horderejű kérdésben csak a demokratikus tanácsi választások után, egy legitim testület foglalhat állást. Valószínűleg olvasónk félreértett valamit, ugyanis azt nem én, hanem az Ürömi Tanács V' B, javasolta a Mumkásőr utcaiaknak, hogy válogassanak híres történelmi, irodalmi személyiségek neveiből, olyanokéból,. akiknek életútját, életművét valószínűleg már nem értékelik át a történészek. Szénási Mihály éppen azt kifogásolja, hogy ettől a szemlélettől készülitek egykaptafá- ra szerte az országban az utcanév j egyzékek. Ezzel magam is tökéletesen azonosulok, mimt ahogy a íe- véUró legtöbb megállapításával. Még akkor is,.ha ő nem igazán értette meg, miért fecsérelt a lap egy egész hasábnyit erre a pitiáner ügyre, amikor Ürömön is ennél sokkal fontosabb kérdések tartják izgalomban a népet. Az előző írásban elmondtam, s most megerősítem: nem az ürömi vb-döntést akartam minősíteni, hanem magát a jelenséget, azt a szemléletet, amely oda vezetett, hogy lasssan elfelejtődnek a helyi, természetes és gyakorta remekül útbaigazító utcanevek — Erdő, Patak, Domb utca, Rétköz —, s he- helyettülk séma elnevezések uralkodnak. Bevallom, némi irónia is bujkált bennem, amikor írásom végéin azt firtattam, hogy talán a Munkásőr utcaiak javaslata — Szegfű utcára szerették volna változtatni — mögött a vb sanda politikai szándékot sejtett, s ezért utasította el a kérelmét. Mert akikor a megoldás az esély- egyenlőség biztosítása mellett az lenne, ha legalább Rózsa Szocdem, Tulipán MDF és Sirály SZDSZ utca is lenne a Szegfű mellett. Ez volt ' az irónia. Ám Szénási Mihály nyilván ezt is elértette, mert megjegyezte, hogy a szegfű sem politikamentes növény, hiszen a Magyar Szocialista Párt jelképe. Egyetértek a levélíróval abban, hogy az efféle nagy horderejű döntéseket a szabad helyhatósági választások utánra kellene hagyni. Igen. a következő szavazás után már önkormányzatok fognak alakulni, az eddiginél lényegesen szélesebb jogokkal, demokratikusabb szervezetben. És. meggyőződésem, hogy az önkormányzatnak meg kell ddnia a jogot egy lakóközösségnek arra, hogy demokratikuson, mások érdekeinek megsértése nélkül eldönthessék, milyen névre keresztelik utcájukat. Móza Katalin