Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
1990. MÁRCIUS 23., PÉNTEK 5nxfrBi0^pJP W Borz úr nagyozz mérges Borz úr mérges. Borz úr nagyon mérges, sőt, olykor rettentően az. És aki látja az arcára kiülő érzelmeket, nem is csodálkozik. Borz úr ugyanis azért mérges, néha csak szimplán, ám többször nagyon és rettentően (nckihevülései jól nyomon követhetők szemén és hangjának mélyülésén), mert a Független Kisgazdapárt egy önjelölttel lett gazdagabb Dunakeszin, a 3. számú választó- körzetben. Borz Miklósnak pedig az a feladata, lévén a párt megyei bizottságának főtitkára, hogy kezében tartsa a dolgokat. Hát ez az, ami nem mindig sikerül. — Nekem először a dunakeszi vb-titkár szólt — meséli indulatosan —, hogy jöjjek ki egyeztetni, mert két jelölt van a körzetben. Ezzel körülbelül egy időben kaptuk a jelzést Albert Lászlótól, a párt ottani jelöltjétől is, hogy Cse- lőtei János a Független Kisgazdapárt nevében gyűjti a kopogtatócédulákat. Cselőlei Jánosnak egyébként szintén összegyűlt a szükséges 750 ajánlószelvénye, ám az erről készült okiratot durván meghamisította. ■ Eszerint a párt tudta és akarata nélkül lépett fel valaki a kisgazdák színeiben ... — Pontosan így van, ami annyit jelentene, hogy, tekintve a szavazatok megoszlását, gyakorlatilag mindkét jelölt — így a hivatalos is — vesztesen került volna ki a választási küzdelmekből. Ráadásul ez a hámisítás nem kevésbé felháborító. Olyan otromba, Törvényesített törvénytelenség? Szocialista Capitaly Hiába, nemcsak a témát, a helyet Is Illik Jól megválasztani. Hát tegnap megválasztották. Mert a Gellért Szálló ugye a Hun- garHotelshez tartozik, a HungarHotels pedig az idegenforgalom mellett botrányokban utazik mostanság, és máris kész a gondolati sor. Ml másról beszélhetnének ezek után a Gellért- ben. ha nem egy botrányról. Történetesen egy olyanról, ami a gazdaságot érinti. Tényleg, szinte rosszul érez- né magát az ember, ha nem olvasna minden héten valami disznóságról. Hogy most is kerüljön valami az asztalunkra, arról Páski Csaba, a Bajcsy- Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédelmi szakosztályának vezetője, valamint Kiss E. Csaba, a Zöld Párt VI. kerületi csoportjának ügyvivője gondoskodtak. Nem kevesebbet állított csütörtökön e két férfiú rögtönzött sajtótájékoztatóján, mint hogy körülbelül 30 milliárd forint vándorol jelenleg Magyarországon állami tulajdonból magánkézbe. És történik mindez teljesen törvényesen, helyesebben törvényesített törvénytelenséggel. Az ügybe Páski Csabáék környezetvédőkként ütköztek, mondhatni véletlenül. Kiderült, hogy csupán az utóbbi két évben 6300 részvénytársaság és kft. alakult. Többségük létrejöttéhez állami, vállalati, szövetkezeti vagyont használtak fel. térítésmentesen. A dolog mögött természetesen alig néhány befolyásos ember, csoport áll. Gyakori eljárás volt; hogy vezető beosztású állami tisztviselők részvénytársaságoknál, kft.-knél vállaltak állásokat, és hivatalból szerzett információikat hasznosították második munkahelyükön. Szóba került egyebek között Somogyi Lászlónak, a világkiállítás közelmúltban leköszönt kormánybiztosának neve is, akit éppen e- pozíció betöltése miatt választottak hajdan egyszerre két részvénytársaság elnökévé. Kis E. Csaba a burjánzó privatizációért. a hihetetlen extraprofitért, s egyáltalán egy olyan szituáció kialakításáért, melyben az összefonódások a tanácselnököktől az államtitkárokig számos tisztviselőt érintenek, többek között az Igazságügy- és a Pénzügyminisztériumot vádolta. A versenyhelyzet nélkül, térítésmentesen szerzett állami ingatlanok sorsát egyelőre csak a fővárosban vizsgálták a zöldek, ám nem lehet szerintük kétséges, hogy hasonló maffiák Debrecentől Szombathelyig mindenhol léteznek. És hogyan tovább? Páski Csaba úgy gondolta, a rossz törvényeket felül kell vizsgálni. Nemcsak azért van erre szükség, mert ellenkező esetben az ország kiárusítása pillanatok alatt megvalósulhatna — hisz az államiból magánkézbe került vagyon akár már a harmadik napon nyugati érdekeltség lehet —, de azok, aikiik most ezekben az ügyekben érintettek, könnyen politikai hatalmát szerezhetnek. A zöldek a Parlament és az Állami Számvevőszék elé szeretnék vinni a problémát, a törvényeket pedig — a ’87-es földtörvényt, a gazdasági átalakulásról szóló ’89-es törvényt, valamint a társasági törvényt — az Alkotmánybíróságnál akarják megtámadni. Valószínűleg erre mondanák még a laikusok is: folytatása következik. De könnyen lehet, hogy már nem a Gellértben. F. Zs. ÁTALAKUL A NÉPSZABADSÁG Külföldi tulajdonost keresnek Lemond a Magyar Szocialista Párt a Népszabadság napilap tulajdonjogáról, azt átruházza a megalakult Szabad Sajtó Alapítványra. A párt nem kívánja saját lapjaként felhasználni az* újságot, az a célja, hogy a Népszabadság szocialista szellemű, demokratikus néplappá váljon — jelentette be Nyers Rezső, az MSZP elnöke csütörtökön az újságíró-szövetség székházában. Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője beszámolt arról, hogy a? alapítvány részvételével hamarosan gazdasági társaságot hoznak létre, amelyben részt vesz a lap kiadásával jelenleg foglalkozó Hírlapkiadó Vállalat. A társaságba külföldi tulajdonosokat is be kívánnak vonni, s már megkezdődtek a tárgyalások. Olyankülföldi cégeket . keresnek, melyek nem veszélyeztetik a lap jelenlegi irányvonalát. A Népszabadság vagyonának felértékelése megtörtént, a szakemberek 200 millió forintban állapították meg értékét. Marton Frigyest megihlette, a tábornokokat bosszantotta Lehetséges, hogy Marten Frigyes vidám filmet készít Bokor Imre Kiskirályok mundérban című, nagy vihart kavaró könyvéből amelvről — a parlamenti vizsgálat lezárása utánra már korábban megígérve — tegnap tartottak sajtótájékoztatót a Honvédelmi Minisztériumban. Ám az elmúlt hetek, napok eseményei indokolttá tették, hogy Kárpáti Ferenc miniszter más témákat is szóba hozzon. Fél krumplival hamisított az önjelölt képviselő ' ———— ínrlnlntncan — hocrv iniiiak- Iri nrim.it.í'n munkát. VPf?7.pf.t C!spprimitív munkát végzett Cse- lőtei úr, amilyet az iskolások szoktak az ellenőrzőjükben elkövetni. Valószínűleg egy félbevágott krumplidarabbal nyomta rá az okiratra dr. Balogh György országos elnök- helyettes aláírását, valamint a pecséteket. Ez utóbbiak any- nyira gyengén sikerültek, hogy a fénymásolaton már nem is látni őket. Balogh úr ugyanakkor szinte kinevetett bennünket, mikor megmutattuk állítólagos kézjegyét. Bizonyára halványabban vihette át Cselőtei. János a betűket a papírra, mert az eredeti példányon a dupla vonalakból tisztán látszik, hogy golyóstollat húzták utána a szignót. ■ Beszéltek önök azóta Cselőtei Jánossal? — Sem az ügy után, sem előtte, soha nem találkoztam ezzel az úrral. Cselőtei János annyira önállóan tevékenykedett, hogy a jelölteknek a propagandacélra és utazásra kiosztott húszezer forintot sein próbálta felvenni. A botrány kipattanása óta mellesleg — ha lehet így mondani — még jobban kerül minket, csupán küldötteket menesztett egy- egy üzenettel hozzánk. ■ Ha jól gondolom, a szóban forgó papír — és ezt már ön is kijelentette — okiratnak minősül, Ter- veznek-e valamilyen eljárást Cselőtei János ellen, példának okáért okirathamisítás címén? — A választásokig egyelőre nem foglalkozunk a kérdéssel. Mindenesetre a Belügyminisztériumban székelő ®r- szágos Választási Bizottság megsemmisítette Cselőtei úr jelöltségét, eltolt rörvnd időn belül nyilván ki fogunk zárni pártunk soraiból. Feltéve persze, ha Cselőtei János mindezek után még ragaszkodik a tagságához. Falusy Zsigmond Ősi szakma végnapjai A gödi Dunamentl Tsz egyik jövedelmező ágazata az öntő- üzem, amely az eddigi hagyományos kézi öntési technológiát rövidesen a korszerűbb nyomásos öntőgépekre cseréli fel. Ezzel nemcsak a dolgozók munkakörülményeit javítják, hanem kevesebb selejtet remélnek (Vimola Károly felvétele) Magyar-kuvaiti vegyes vállalat? Kuvaiti olajipari és közgazdasági , szakemberek jönnek Magyarországra április elején azért, hogy a magyar—kuvaiti vegyes vállalatok megalapításához felmérjék a gazdasági viszonyokat és lehetőségeket. A touvaiiti olajügyi miniszter múlt heti budapesti látogatásának alkalmával elsősorban az értékesítési hálózatban történő együttműködés szándéka fejeződött ki, de amennyiben számukra kifizetődőnek látszik, a magyar feldolgozóiparral is együttműködnének. Egyelőre azonban maradjunk még a könyvnél. A miniszter a honatyáknak készített jelentésből részleteket olvasott fel, olyan mondatokat, amelyek szerint a szerző több esetben meglehetősen szabadon használta fel a tényeket, s alkalmanként szóbeszédeket tüntetett fel valóságként. Kárpáti Ferenc szerint, mivel a könyv az utóbbi esztendők változásairól nem szól, torz képet alakíthat ki a közvéleményben a hadseregről — ezt állítólag maga Bokor Imre is elismerte a miniszterrel való találkozásainak egyikén. A leírtak valóságtartalmának vizsgálatára felkérték a katonai főügyészt, aki jelentésében megállapította : Bőkor Imre egyes esetekben megsértette a személyiséghez fűződő jogokat. Kárpáti Ferenc keményen bírálta azokat a korábbi főtiszteket és tábornokokat, akik magúk is hamis képet festettek meghallgatásuk során a hadseregről. Név szerint is megemlítette Török Mihály nyugalmazott altábornagyot, aki a vizsgálóbizottság előtt korábban valóban azt mondta, hogy a honvédség jelenleg nem képes az ország védelmére, olyannyira nem, hogy adott esetben a járművek jelentős része el sem tudná hagyni a laktanyát, a rossz műszaki állapota miatt. „Ez nem igaz’’ — jelentette ki a miniszter. A könyvben szereplő személyekkel kapcsolatban megerősítette, hogy korábban a honvédelmi miniszternek „roppant nagy hatalma” volt évtizedeken keresztül, miközben a kormány és a Parlament jobbára csak asszisztált. A helyzet az utóbbi időben azonban alapvetően megváltozott. Jellemző, hogy Czinege Lajosról sem volt nehéz megállapítani: a hírhedt kaszópusztai vadászterület építésénél visszaélt a hatalmával. A sajtótájékoztatón szóba került a haderőcsökkentés kérdése is. Bombaként robbant a hír, amely szerint Kárpáti Ferenc javasolni fogja a kormánynak, hogy ne jövőre, hanem már az idén augusztustól csökkentsék 12 hónapra a katonai szolgálati időt. Kárpótlást kapnak azok is, akik most vonultak be, s várhatóan 18 hónapig kell viselniük a mundért: valamennyien plusz egy hét szabadságot vehetnek igénybe, s a hat hónapot beszámítják a tartalékos szolgálati időbe. Ha e kezdeményezést elfogadja a Minisztertanács, akkor azzal is számolni kell, hogy a jövőben a katonák a szállítási kampány kivételével semmilyen módon nem tudják segíteni a mezőgazdasági betakarítást és nem vehetnek részt más népgazdaságilag kiemelt feladatokban sem. A kedvezmények köre továbbra is megmarad, így nem kell bevonulniok a rendőröknek, a bányászoknak és a pénzügyőröknek, s akadnak szép számmal olyanok is, akiket viszont a hadsereg nem akar behívni: konkrétan a bűnözőkről van szó. Az újságírók kérdéseire válaszolva Kárpáti Ferenc ismét megerősítette: a román hadsereg ma olyan gyenge, hogy bizonyosan nem kerülhet szóba hazánk megtámadása. Ezt egyébként a román honvédelmi miniszter is kizárta. Hasonló elképzelésekkel mi sem foglalkozunk, a vitás kérdéseket mindenképpen békés eszközökkel kell megoldania a két országnak. Több kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a tisztek, főtisztek mely pártokat támogatják. A sajtótájékoztatón jelen lévő Fehér József főosztályvezető ennek firtatását alkotmányellenesnek minősítette — teljes joggal. / F. Z. Lesz-e második, harmadik, sokadik ? Az első magyar telefontársaság Néhány nap múlva, március 28-án a nagykovácsi általános iskolában Derzsi András, közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter aláírja azokat az okmányokat, amelyek törvényesítik az Első Hazai Távközlési Rt. megalakulását. Elvi áldás Ez a nap — ha még ezt nem is érezzük át igazán —, új fejezetet nyit a magyarországi távközlés történetében. Az aláírás nyilván nagy publicitást kap majd, és az is valószínű, hogy ennek megfelelően ünnepélyes keretek között történik. A legnagyobb elégtételt és örömet mégis az a féltucatnyi ember érzi majd, akiknek több mint egyévi munkájukba, harcukba, komoly anyagi és erkölcsi kockázatvállalásukba került ennek a társaságnak a megalakítása. Nagykovácsiban száz lakosra három telefon jut. Ez az országos átlag tizede. A fővároshoz — innen élnek a kovácsi vonalak — már ne is hasonlítsuk! Ha megkezdi érdemi működését az Első Hazai Távközlési* Rt., akkor Nagykovácsi eléri a magyar átlagot, a száz lakosra jutó harminc telefont. Addig azonban még sok mindennek kell történnie. S ezek közül csak egy, bár kétségtelenül igen fontos állomás a miniszter aláírása. Ahhoz, hogy az említett társasági forma egyáltalán- mint lehetőség szóba kerülhessen, a társasági törvény megszületésére volt szükség. Ez azonban kimondja: „engedélyhez kötött tevékenységet úgy lehet végezni, ha az egyik résztvevő az engedélyezésben részt vevő személy" — vagyis esetünkben a Magyar Posta utóda, a távközlés. A nagykovácsiak tehát tárgyaltak a Budapesti Távbeszélő Igazgatósággal, s ők — nyilván, mert fantáziát láttak a telefontársaságban — hajlandók voltak beszállni a részvénytársaságba. Apportként az igazgatóság egy konténerközpontot vitt be. Ezt, valamint a településen már működő 34 telefonállomást a részvénytársaság üzemelteti majd. Az első fecskét üdvözölte a minisztérium, és még novemberben az ügyletre elvi áldását adta, Doros Béla miniszterhelyettes is. Ám a tulajdonviszonyok tisztázása miatt meg kellett várni, hogy a Parlament módosítsa à postatörvényt, ami december utolsó napjaiban megjelent a Közlönyben, ,s bizony megnehezítette a szervezők dolgát. Nem nagy üzlet Ugyanis kiderült, hogy a részvények felének állami tulajdonban kell maradni, azaz nincs mód arra, hogy a nagykovácsi polgárok részvényesekké lépjenek elő. S ez a döntés megakadályozta azt is, hogy számottevő külföldi tőkét vonjanak be az üzletbe. Tőlünk nyugatra ugyanis sokan „biznisznek" tartják a telefontársaságot, s szívesen áldoztak volna erre a nagykovácsira, hogy az elsők lehessenek, hogy egyáltalán bent lehessenek ezen a piacon. Mert mi tagadás, az Első Hazai Távközlési Rt. nem lesz nagy üzlet a részvényesek számára, hiszen mindössze egyetlen ezervonalas konténerközpontot üzemeltetnek egyelőre. S ma még azt sem tudni, hogy a posta a beszélgetések két forintjaiból 10, avagy mondjuk, 90 fillért enged át az rt.-nek. Olyan technikai akadályok is nehezítik a dolgot, hogy egyelőre nincs műszaki megoldás, amellyel mérni lehetne a nagykovácsi kimenő és bejövő hívások számát. Hiszen egyetlen telefontársaság (a posta) esetében nem volt értelme az ilyen mérésnek, de két üzemeltető összekapcsolása esetén már igen. A nagykovácsiaknak tehát le kellett mondaniuk a részvényesi címről. Ám ők, a telefonra évtizedek óta hiába várók, így is boldogan fizettek. A belterületen élőktől 35 ezret", az üdüJőövezetielktől 45 ezret kértek, míg a közületek- től egy vonalért 90 ezret. Ily módon több mint tizennégy - millió jött össze, s az rt. szervezői — bízva a miniszterhelyettes elvi hozzájárulásában — megkezdték a kivitelezést. Megrendelték a konténerközpontot, építették a helyét, anyagot vásároltak — még a soros kábeiáremelések előtt. S mindezt úgy, hogy csak a levegőben lógott a dolog. Az elvi hozzájárulás ellenére ugyanis a minisztérium még két hónappal a törvénymódosítás után „nem volt felkészülve az engedély aláírására”. Más módon viszont nem lehetne ennyi pénzért telefonhoz juttatni a nagykovácsiakat. A társaság ugyanis valamennyi igénylőnek garantálta, hogy tizenötezer forintnyit ledolgozhat a befizetett ősz- szegből. Bizonytalanra Az Első Hazai Távközlési Rt. az új helyzetnek megfelelően összeállt. A lakosságot a Nagykovácsi Tanács egysze- mélyben képviseli, szerény apportként néhány teîket vitt a „házasságba”. Tag lett a Magyar Távközlési Vállalat Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a Montavid Mérnöki Rt., a Postabank és némi kis külföldi tőke is képviselve van az Unipharma düsseldorfi cég személyében. Amikor a jövő héten a miniszter aláírja az első telefontársaság létét igazoló okmányokat, tulajdonképpen egy kész mintát kap a tárca, hiszen Nagykovácsiban olyan alapító okiratot és szindikátusi szerződést fogalmaztak, amely referencia lehet a következő ilyen társaságok alakításához. Happy end tehát. Mégis vannak kétségeim. • Ebbe az első, modellértékű telefontársaságba senki nem a remélt haszonért lépett be — az állampolgárokat kivéve, akik csak így juthatnak telefonhoz. De vajon, ha a társaságalapítás feltételei toyábbra is ilyenek maradnak, yagy ha kiderül, hogy az üzemeltetők csupán filléreket kapnak, kérdés, lesz-e második, harmadik, sokadik fecske? Móza Katalin
