Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. MÁRCIUS 3., SZOMBAT £^r£ye70 Æjr « <^tinan 3 Szágfátva Irigylem Rút tulajdonság az irigység, bár az adott esetben megbo­csátható. Nem mást, egy napi­rendet irigyelek. A városi ta­nács testületétől. A napirend szerint ugyanis ez a város — mostanáig! — a nyugalom szi­gete. Orcámra kiül az irigység sárgája, miközben a napirendi javaslatot böngészgetem. A város címere és zászlaja. A városi ünnepek meghatáro­zása. Az utcanevek megváltoz­tatásának általános rendje és a konkrét javaslatok elbírálá­sa. A hivatali táblák cseréje. Négy mondat: négy „súlyos” napirendi téma. Boldogságszi­get! Ma, amikor ... s ekkor egy város, ahol ez a legsürgő­sebb, a legfontosabb, ahol so­rozatos támadások — méltat­lan, mert igaztalan támadások — érik az egyre fogyatkozó ap­parátust, ott a testületnek ez­zel a négy témával kell foglal­koznia, mert hiszen mi más­sal, ha ezzel nem? Sárga a képem tehát az irigységtől, ám nincsen a cso­dának vége. Kezdődik az ülés, s alig hangzik el néhány mon­dat, máris látom a számat! Ez már ugyanis . .. mit is írjak, a demokrácia Kánaánja, az önkormányzati paradicsomi kert?! Szegényes a szó. Az tör­ténik ugyanis, hogy felpattan a meghívottak egyike, az egyik párt képviselője, s javasolja, vegyék előre az utcaelnevezé­sek ügyét, mert — neki dolga van, el kell mennie . . . Tátom a szám. S még na­gyobbra, amikor a testület — holnap ezek lesznek itt az urak” — bólint, ha kegyednek sürgős, akkor legyen .. . Tehát első napirend az utcaelnevezés általános rendje és a konkrét javaslatok véleményezése ... A sietős pártember (mennyi ilyet láttam már!) indokol. Hosszan, történelmileg dilettánsán, de: keményen! Mi így, mi úgy lát­juk — mondja. (Mennyire is­merős ez is!) Úgy fejezi be: város közvéleménye követeli ezeket a változtatásokat. Leül. Körülnéz, van-e, aki vitatkoz­ni óhajt vele? (Ez sem isme­retlen!) Szavaznak. Így, úgy amúgy lesz, ha már a „város közvéleménye” . . . Hunyadi Já­nos is búcsúzik. O sem jó. Tü­csök utca lesz belőle . . . MOTTÓ BudapesS lenne Magyarország? A gumibot nem politizál Hatalmasnak, félelmetesnek tűnik a Pest Megyei Rendflr- fflkapitányság patinás kapuja. Szorongással lépek be rajta. A rendőr viszont segítőkészen, barátságosan igazít útba. Me­lyik lehet a rendőrség igazi arca? Indulok a II. emeletre, a lift­hez lépek. „A felvonó rossz” — olvasom egy papircetllről. Ta­lán ez volna a rendőrség mai, Igazi arca? Ezt kérdezem dr. Németh Ferenc rendőr ezredestől, a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetőjétől, akihez — ez kétségtelenül a rendőrség új arcához tartozik — bármi­kor be lehet nyitni. 9 Főkapitány úr, átmeneti korunkban merre tart a rend­őrség? — Mint ismeretes, a Belügy­minisztériumról folyamatosan leválik az Országos Rendőr- főkapitányság. Eme új szerv jeladata a klasszikus rendőri tevékenység gyakorlása, míg a kormányzati feladatok a mi­nisztériumban maradtak. Ez a lépés érinti a megyei rendőr­ség működését is, hiszen ezen­túl nem a miniszternek, ha­nem az ORFK-nak vagyunk alárendelve. 9 Változott-e ezzel a me­gyei rendőrség munkája? — Igen, alapos átszervezés, váltás zajlik falaink között. Leépítjük az irányító appará­tus nélkülözhető részeit, az így felszabadult létszámot a végrehajtó szervekhez cso­portosítjuk át. fgy tehát a megyei osztályról jó negyven­ötven ember került át a vá­rosi rendőrkapitányságokhoz, ahol viszont alaposan meg­nőtt az elvégzendő munka mennyisége, hiszen az útlevél- és fegyverügyek, egyéb, az állampolgárok idejét igénybe vevő feladatok a központ he­lyett a lakóhelyhez közel ke­rültek. De mi tovább folytatjuk a Választási gyűlés Dunakeszin Egyre élesebb a pengecsattogás Választási nagygyűlést ren­dezett tegnap délután Duna­keszin a helyi művelődési házban a Magyar Szocialista Párt, amelynek jelöltje a vá­rosban és egy sor környező településen Varga Lajos, a MÁV Járműjavító Üzem igaz­gatója. Vendége is volt, Pozs- gay Imre államminiszter, az MSZP országos elnöksége tag­jának személyében. Előbb a képviselőjelölt Is­mertette röviden a program­ját. Ezt követően Pozsgay Imre adott áttekintést a vá­lasztási küzdelemről, a szo­cialisták elképzeléseiről, majd fórum következett. A felszó­lalók egyike-másika nyíltan megvallva, hogy valamelyik konkurens pártot képviselik — igyekeznek sarokba szorí­tani a közismert politikust, aki azonban a tőle megszo­kott közvetlenséggel, őszinte­séggel és tájékozottsággal vá­laszolt meg minden kérdést. A dunakeszi nagygyűlés után Pozsgay Imre a gödöllői meghívásnak eleget téve ott is fórumot tartott. Az alábbiakban azt az in­terjút közöljük, amelyet az államminiszter a dunakeszi gyűlés előtt adott lapunk munkatársának. • Egyre élesebb pengecsat- togtatás hallatszik a választást hadjáratban, ön szerint ennek ellenére megvan a remény ar­ra, hogy megmarad a társa­dalmi béke az elkövetkező he­tekben? — A remény megvan. Ab­ban bízom, hogy a szelíd és mértéktartó pártok program­jaik egybevetésével küzdenek majd. Jelenleg a személyeske­dés, a múlt fölhánytorgatása, a megbélyegzés a divat. Egyik-másik párt némi kocs­mai lármával is megtetézi ezt. Csak egy a fontos: ez ne riasz- sza meg a választópolgárokat, menjenek el szavazni. • Milyen esélyei vannak a Szocialista Pártnak a válasz­tásokban? — Véleményem szerint az MSZP jelentős erőként az el­ső három, vagy négy párt között végez majd. Március 25-ig még sokféle jó szóval, fölvilágosító gondolattal nyer­heti meg magának az embere­ket, akik felismerik, hogy a biztonságukat nálunk kell ke­resni. • Elképzelhetőnek tart egy olyan kormányt, amelyben egy jól szereplő, erős Szocia­lista Párt nem kap helyet? — Igen, mert ez végül is koalíciós alku lesz. Egyebek között azért is, mert ha olyan feltételeket támasz­tanának velünk szemben, amelyek elvileg, szellemileg teljesen elfogadhatatlanok az MSZP számára, akkor egy ilyen alkuba nem mennénk bele. De ha már rákérdezett a koalícióra, akkor hadd mond­jam meg: sok párt már előre nyilatkozik, hogy kivel haj­landó együttműködni, kivel nem. 0 Az ön személyét is érintő kérdés leh;t az Országgyűlés­nek az a minapi döntése, hogy a nép válassza meg a köztár­sasági elnököt. Ezután is pá­lyázik erre a posztra? — Én azt remélem, hogy a Szocialista Párt kitart kong­resszusi elhatározása mellett, s engem jelöl továbbra is köz- társasági elnöknek. F. Z. decentralizálást. Kísérleti jel­leggel négy városunkból rend­őrállomásokat helyeztünk ki a környező településekre, egy­részt azért, hogy az ott lakó embereknek ne kelljen a vá­rosba utazniuk a rendőrség­re, másrészt, hogy lássák, ho­gyan dolgozunk — így köze­lebb kerülünk a lakossághoz. 9 Feltételezem, a lakosság­gal való szorosabb kapcsolat- tartás azt is segíti, hogy visz- szaszerezzék a kék mundér megtépázott becsületét. Sok rendőr panaszkodik, hogy az állampolgárok nem hajlandók alávetni magukat a jogos rendőri intézkedésnek sem, sok ember önöket politikai szervezetnek, az állampárt utolsó támaszának tekinti. — Én is sokat hallok erről. Azt tudom mondani, mi, rendőrök, a bűnüldözéssel fog­lalkozunk. Igaz, a múltban valóban volt ezen a főkapi­tányságon is politikai tevé­kenységet folytató osztály. Ez év február 14-én azonban tel­jes egészében levált rólunk, Nemzetbiztonsági Hivatal né­ven működik most, ellenőrzés alatt. 9 Az azonban kétségtelen, hogy a múltban az egyszerű közrendőrökre is politikai fel­adatokat hárítottak, s feltéte­lezem, voltak olyan rendőrök, akik ezt a feladatukat az el­vártnál is szorgalmasabban teljesítették. Ok most hol van­nak? — Ez a főkapitányság Bu­dapest közelsége miatt külön­leges helyzetben volt. Itt a politika kiszolgálása klasz- szikus állambiztonságí, azon belül belső elhárítási feladat­nak minősült. Ezen a területen vagy idős vagy nagyon fiatal emberek dolgoztak. Az idősek nyugdíjba mentek, az a né­hány — mert kis létszámú egységről van szó — fiatal­ember, aki egy, legfeljebb két esztendőt töltött a biztonsá­giaknál, ki merem mondani, nem volt a rendszer kiszol­gálója. Az alkotmánymódosítás óta ezen a főkapitányságon le­hallgatás, levélellenőrzés soha nem volt. A fent említett fia­talemberek most a bűnügyi szolgálatban dolgoznak. © A nagy változások szele érintette tehát az Aradi ut­cát is. Főkapitány úr, mit tart ön most a rendőrség legfonto­sabb feladatának? — Azt, hogy a rendszervál­tás békés úton menjen végbe, ennek biztosítása Pest megyé­ben is elsődleges. Az átmenet­nek nem kedvez a most ta­pasztalható bűnözési hullám. Mi itt munkatársaimmal együtt úgy értékeljük, hogy a politikai csatározásoktól füg­getlenül a közrend, a közbiz­tonság fenntartását kell szol­gálnunk. 9 Nem fél attól, hogy ön is a békés átmenet áldozatául eshet? Hiszen sok párt ígér most tisztogatást a belügy s a rendőrség vezetői körében. — Félni? Dehogy félek. Ha úgy hozza a sors, megmarko­lom én a lapát nyelét. Nem kapaszkodom az íróasztalba. Nekem egy feladatom van, egy dolog érdekel, s ezt a rendőri állomány nevében is mondha­tom: minket a politikán fölül jobban érdekel a szakma, az, hogy el tudjuk látni az igazi rendőri feladatokat. Vissza akarjuk szorítani a bűnözési hullámot, s nem az a lényeg, hogy ezt milyen beosztásban tesszük, hanem az, hogy mi­lyen eredménnyel. Ügy érzem, nem szégyenkezhetünk: az egész országban egyedül Pest megyében nem romlott az úgynevezett felderítési muta­tó. száz ismertté vált bűncse­lekményből Idén is, tavaly is harminchatot fel tudtunk de­ríteni, annak ellenére, hogy 1989-ben négyezerrel nőtt a bűncselekmények száma. 9 Beszéljünk eddigi titkok­ról. Hány rendőr teljesít szol­gálatot a megyében? — Ezernégyszáz hivatásos alkalmazottunk van. © Sok ez vagy kevés? — Ítélje rneg ön. A fent említett létszám egymillió em­bert hivatott szolgálni, 14 vá­rosban és vonzáskörzetében kell mozognunk. Nyomozónk, vizsgálónk összesen háromszáz ember van, nekik éves átlag­ban huszonegyezer ügyet kell felderíteniük. Budapesten ugyanakkor hatvannégyezer ismertté vált bűncselekményre 1500-1600 nyomozó jut. Tehát a fővárosban egy bűnügyisre évente 42, a megyében 70 bűncselekmény felderítése jut. 9 Ugyanakkor a Pest me­gyei rendőrök kevesebbet ke­resnek, mint fővárosi kollé­gáik. — Igen, úgy öt esztendővel ezelőtt kezdődött ez az irány­zat, ennek következtében a megyehatárokon innen és túl szolgálatot teljesítő rendőrök fizetése 3-5 ezer forintos kü­lönbséget mutat. Hogy miért? Valami olyan indoklást hallot­tam, hogy a főváros világvá­ros, a külföldiek itt szerzik benyomásaikat, de itt történik minden negyedik bűncselek­mény, s hogy jobb kép alakul­jon ki a magyarokról, a köz- biztonság fokozása érdekében ilyen eszközökkel is próbálják Budapestre irányítani a rend­őröket. 9 Nem olyan dolog ez, mint amikor valaki az áru­ház kirakatában lévő holmit védi, s nem törődik vele, mi történik hátul, a raktárban? — Ezt ön mondta, nem én, Én bízom a jövőben, abban, hogy a rendőri állomány nem lesz kitéve boszorkányüldö­zésnek vagy teljes technikai csődnek. Örülök, hogy egyre több helyütt ismerik fel az emberek, milyen érték a köz- biztonság, s ennek érdekében segíteniük kell a rendőrséget. Az erősödő önkormányzatban is bízom, Nagytkátán, Vecsé- sen, Vác körzetében, s hogy egyre több helyütt tanácsok, helyi gazdálkodók adomá­nyokkal segítik a rendőrség munkáját, hogy fel tudjuk venni a harcot a bűnözőkkel. Remélem, a békés átmenet után egy békés Pest megyé­ben élhetünk. Tóth Béla Endre A hét híre ÄRANYIS# Battonyán román népfőiskola kezdte meg munká­ját. ® Olasz környezetvédelmi tapasztalatokról szim­póziumot szervezett a Magyar Gazdasági Kamara. © Figyelmeztető újdonság: szegénységbutik nyílt meg Egerben a hét elején. © Szombathelyen örvidéki nép­szokások címmel kiállítás tekinthető meg. © A hét hí­re az is. hogy Budapesten ékszerárverést rendeztek. Le!hetők összekötő kapcsok az előbbiekben elsorolt hírek közül kettő között? Nevezete­sen a szegénységbutik meg az ékszerárverés egyazon folya­matnak a két oldála lenne? Avagy két különböző dologról van szó? Kinek a szegénység- butik, kinek a licitálás az ék­szerekre? Nem árt az óvatos­ság! Kényes téma ez. A sze­génység, a gazdagság nágyon- nagyori viszonylagos valami. A nincstelennek már az is gazdag, akinek lakása, ottho­na van, holott meglehet, ez utóbbinak több az adóssága, a kötelezettsége, azaz a gondja, mint a keresetét teljesen ma­gára költő nincstelennek. A józan gondolkodás fogal­maztatta meg a közmondást: arannyal, ezüsttel, ha konc nincs, jól nem lakik az ember. A szükséges, a nem nélkülöz­hető sokkal fontosabb tehát, mint a kincs. S ha a valóságot nézzük, akkor beláthatjuk: a nem nélkülözhetőnél a legtöbb ember, család azért távolabbra jut. Némi „kincsre” is szert tesz. Kérdéses azonban: kinek- kinek mi a kincs?! Valamikor a Börzsöny gyom­rából — középkori oklevelek tanúskodnak róla — kikerült aranytartalmú érc is, a Duna partján nem számítottak ritka­ságnak az aranymosók. Ma is van még a megyében három olyan Duna-szakasz, ahol idő­ről időre megjelenik — iparen­gedélye van rá! — az arany­mosó kisiparos .... Mátyás ki­rály visegrádi udvarában nem­csak arany- és ezüstöntő'mű­helyt tartott fenn, hanem nagy . hírt szerzett .ötvösmű­helyt is, ahol elsősorban olasz mesterek készítettek ékszere­ket, nemesfém használati tár­gyakat, például kelyheket, tá­lakat. Jelezve a fontossági sor­rendet, külön kincstárnoki számadás készült esztendőn­ként a drágakövekről és az aranytárgyakról. Egy ilyen mai, nem kincs- tárnoki, hanem átlagpolgári számadás vajon mit mutatna? Azt a meglepő tapasztalatot például, hogy valamilyen ék­szere minden három állampol­gár közül kettőnek van. A fülbevaló, a karikagyűrű, az ilyen-olyan alkalomra kapott vékonyka nyaklánc is ékszer, ahogyan az ún. divatékszerek úgyszintén azok, csak éppen értékük más és más. Mármint anyagi értékük. Az ékszerek­nek ugyanis az a különlegessé­gük, hogy az emberek többsége számára nem a vagyon (gyűj­tés) megtestesítői, hanem bizo­nyos aktus — születésnap, há­zasság stb. — emlékeztető jel­képéi. Nem tudhatjuk tehát, hogy a megyében a legutóbbi években esztendőnként gazdá­ra talált -r- hivatalos forrásból származó! — 100-120 kilónyi arany ékszer kinél volt a va- gyonf<yűjtés, -mentés eszköze, s kinél a gesztusé, örömet sze­rezni valakinek valamilyen al­kalomból. Létezik egy átlag. Ami sze­rint az emberek ma hazánk­ban összes kiadásaiknak az egy százalékát költik (nemes) szőrmékre és (nemesfém) ék­szerekre. Az átlag mögött azonban hatalmas és a nyil­vánosság előtt takart eltéré­sek rejlenek. Amint rejtőzkö­dik az a tény is, mennyi ékszer kerülhet külföldről csempész- útón be az országba — és mennyi jut ki?! —, s mit hoz­nak haza honfitársaink ilyen árukból. Van, aki aranyhorog­gal horgászik, azaz megveszte­getéssel ér célt, más valaki — most, 1990 márciusa táján nem ritkaság — aranyhegyeket ígér, akad, aki elszalasztja az aranymadarat, lelni okost, aki tudja, az arany gazdagság, de nem békesség, s bölcs azzal is tisztában van, hogy az arany­koporsóban is ott rág a féreg... Ez utóbbi ugyan mostanában nem tartozik az aktuális fi­gyelmeztetések közé, mert két esztendő alatt a megyében megháromszorozódott az arany ékszerek iránti kereslet, s an­nak csakis a kínálat szűkössé­ge szab határt Magyarán: rühes annyi áru, amennyi ve­vőre“'találna. Kinek „arany­eső” az üzletből, kinek a La­burnum anagyroides, a csüngő virágú szép kerti díszcserje ága... Kétség nem férhet hozzá, a kétféle aranyeső között nagy a különbség, ám lebecsülése lenne az embernek, ha bárki azt hinné: csakis az üzletben vehető aranyeső a valami. Vannak aranyemberek, akiket mindenki szeret, de nem min­denki imádja az aranyborjút. Sokaknak minden kincsnél fontosabb a maguk aranyha­jú kedvese, s örvend a házi­asszony, ha övéi morzsát sem hagyva takarítják el az arany- galuskát. A mesék aranygyap- ja, -almája, -hegye, -hídja messze esik mindennapos való­ságunktól, ám ettől még szed­hetünk egy csokorravalót a Forsythia (aranyfa) ágaiból, s meghallgathatjuk, mikor szólal meg először az aranymálinkó... Mészáros Ottó Több a kft, az rt Mit mond a statisztika? A KSH Pest megyei Igaz­gatósága elkészítette jelenté­sét az 1989. évről. A megyé­ben — akárcsak az egész or­szágban — jelentősen csök­kent az ipar termelése, nem növekedett a konvertibilis el­számolású export mennyisé­ge, az állattenyésztésre válto­zatlanul a csökkenő teljesít­mények a jellemzőek. A megfigyelt megyei szék­helyű gazdálkodó szervezetek és intézmények 1989-ben az előző évinél többet költöttek beruházásokra. A rendelke­zésre álló pénz közel felét az előző évekhez hasonlóan épí­tési beruházásokra fordítot­ták. A gépbeszerzéseknél nőtt az érdeklődés a nem rubelel­számolású import iránt. Pest megyében az elmúlt év végén 414 ipari szervezet mű­ködött, 116-tal több, mint egy évvel korábban. Jelentő­sen növekedett a korlátozott felelősségű társaságok száma. Év végéig 11 részvénytársaság is alakult. A megye évközben megfi­gyelt állami iparvállalatainak és ipari szövetkezeteinek évi termelésének mennyisége — a villamos energia ágazat kivé­telével — valamennyi ágazat­ban kevesebb volt mint egy évvel korábban, összességé­ben 7,1 százalékkal maradt el attól. Különösen kedvezőtlen, hogy a legnagyobb csökkenés a feldolgozóipari ágazatoknál következett be. A megyei ál­lami iparvállalatok és ipari szövetkezetek bel- és külföld­re is kevesebb árut adtak el, mint az előző évben. A rubel- elszámolású export nagymér­tékben, 15 százalékkal csök­kent. A visszaesés különösen az utolsó negyedévben volt erőteljes. A mérséklődés min­den ágazatra jellemző, de a legnagyobb — közel 20 szá­zalékos — visszaesés a gép­iparban következett be. Mind­össze az élelmiszer- és a vegy­iparban nőtt a nem rubelel­számolású kivitel. A megyei kivitelező építő­ipari szervezetek tavaly 4,3 milliárd forint értékű saját építési, szerelési munkát vé­geztek, s ez 2 százalékkal el­maradt az előző évitől. A csökkenés a magas- és mély- építőiparban következett be, a szak- és a szerelőiparban vi­szont növekedett a termelés. Az építőipari szervezetek el­sősorban fenntartási jellegű munkákon dolgoztak. A megfigyelt építőipari szervezetek tavaly 204 lakást adtak át a megrendelőknek, 41-gyel többet, mint az előző évben. Kevesebb embert fog­lalkoztattak, mint az elmúlt esztendőben, ezért az egy dol­gozóra jutó építési, szerelési tevékenység valamennyi ága­zatban emelkedett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom