Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
NÉPPEL A NÉPÉRT! LEGYÜNK A NEMZET LELKIISMERETE Anyapártunk, elődünk a Nemzeti Parasztpárt, amely 1956-ban Petőfi Fórt néven alakult újjá, a magyar szellem legjavát gyűjtötte magába, századunk vezércsillagait. Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Kovács Imre, Bibó István és a többiek már beépültek a történelembe azóta, majd minden politikus kortársunknál tisztábban és teljesebben. Ma sem lehet úgy ebben az országban jövőt tervezni, szerkeszteni, hogy ez a szellemi csúcs ne legyen tájolási pont. Arra kötelezi a Magyar Néppártot ez az örökség: legyen a nemzet lelkiismerete. Azt kérdezik tőlünk; van-e harmadik út? Mi azt válaszoljuk: csak harmadik út van, tisztességgel járható. Nemcsak Keletről, Nyugatról sem másolhatunk semmit, annyira mások itt az előzmények, a körülmények, a lehetőségek. Saját fejjel kell gondolkoznunk, ha le is szoktattak róla, ha nehezünkre esik is. Ha pedig a hatalmi függelmekre vonatkozik a kérdés, Németh Lászlóval válaszolhatunk: uralkodhatnak Új-Guineában a hollandok egyrészt, uralkodhanak másrészt persze az angolok is -, de nem lehetne végre Új- Guinea a pápuáké? Ha végül politikánkra utal a kérdés: se jobbszél, se balszél - ott is a harmadik utat választjuk. Híve az Európa-háznak a Magyar Néppárt is, de okot látunk rá, hogy leszögezzük: nem óhajtjuk az alagsorát, sem az albérletét, sem a cselédszobáját. Legszívesebben a szomszédsággal együtt váltanánk benne főbérletet, laza államszövetségben, ahol a légiesedő határok inkább összekötnek, mint elválasztanak. Valami nagy-nagy félreértés lengi be a választási készülődést. Túl sokan képzelik a viaskodó pártokat cirkuszi porondra, s magukat a páholyba köréjük, eszükbe sem igen jut, hogy ennek a viadalnak a próbatétele, a kockázata az övék. Jogot nyertek a szabad választásra, s élnek vele vagy sem, végképp elveszítik azt a jogukat, hogy vádolhassanak,^panaszkodhassanak, mutogathassanak a politikára, a kormányra, az uralkodó pártra, minthogy ezek után mindennek - jónak, rossznak - ők, a választók lesznek az okai és a felelősei. Méghozzá megsokszorozza ezt a felelősséget eme ritka pillanata a történelemnek, amikor ennyire befejeződhet minden, s minden ennyire elölről kezdhető. Talán fél évszázadra, talán egy évszázadra eldől az ország sorsa - unokáink áldása vagy szidalma kíséri majd mai tetteinket. Vajon a baljós előjeleknek lesz igazuk? Ezt a csudálatos történelmi lehetőséget is el fogjuk játszani? A sunyító kapzsisággal, ahogyan az ajánlásokért baksisra vadásztak? A bamba közönnyel, a gyáva lapítással, azzal, hogy igen sokan a kisujjukat sem mozdítanák, amikor a felelősséget jövőjükért — gyerekeik, unokáik jövőjéért - magukra veszik? Azzal, hogy gondolkodás nélkül hitelt adnak a harsogó demagógiának? A Magyar Néppárt úgy véli:- a gyereknek is joga van az élethez, a létezéshez - adómentes létminimum jár neki- a magánkezdeményezés minden közösség - a társadalom életében is az önindító motor — a társadalom leghatalmasabb ereje az a közérdek, amelyet a legtöbb ember tekint a legszemélyesebb parancsoló magánérdekének — többféle zászló lobog ma - szemben is egymással -, mint ahány jelszót föl lehet rájuk írni -, figyeljünk hát a zászlóvivőkre isi Erkölcsi csődben az ország, terjed a bűnözés, pusztít az alkohol, zülleszt a kultúrmocsok - arra az erőre figyeljünk, amely a züllesztésnek eddig is ellenállt. Mi nem bizonytalan programokra, ígéretekre, követelésekre kérjük a voksot, mi arra kérünk igazolást a választótól, helyesli-e, hogy: — annak idején mi javasoltuk a gyes intézményét, amelynek talán százezrek köszönhetik az életüket azóta — elsőként szólaltunk fel az antibébi-lakótelepek ellen — elsőként tiltakoztunk a családnyomorító, a gyermeket, a teljesítményt, a munkakedvet büntető, kártékony adórendszer ellen — elsőként javasoltuk a „főhivatású anyaság" intézményét: három vagy - több gyermekét gonddal, szeretettel nevelő anya fizetéssel, nyugdíjjogosultsággal otthon maradhasson — elsőként tettünk javaslatot az anyasági nyugdíjra, nyugdíjpótlékra — elsőként tettük szóvá, hogy Kodály országában a rádió leghallgatottabb reggeli műsoraiból az Aczél-adminisztráció kiirtott minden hazai színt, minden nemzeti értéket — elsők között szóltunk - már a hatvanas évek elején - a magyarság népirtással felérő önpusztítása ellen, amely immár 33 éve tart, s két vesztes háborúval fölér a károsítása — elsők között álltunk a magántulajdon fejlesztése, a gazdaság reformja, a termelés korszerűsítése, a vállalkozás szabadsága mellé — elsők között tettünk országos vihart kavaró, azóta is érvényes Javaslatokat - már a hatvanas évek közepén - a gazdasági kibontakozásra — elsők között szálltunk szembe a falusorvasztó, bűnös településpolitikával — első között ütköztünk meg a nemzettudat módszeres elroncsolóival, a nemzeti érzés fojtogatóival — első között emeltünk szót a határokon túli s a világgá szétszóródott magyarság ügyében ... Mindezt: szemközt a hatalommal, százszoros, ezerszeres túlerővel szemben. Mi tehát nem vagyunk most rászorulva, hogy olyasmiket ígérgessünk a választóknak, amit nem tettünk meg, vagy nem igyekeztünk megtenni évtizedek óta a politikából, a Parlamentből kirekesztve is. Választópolgárok, vigyázat! A hazugságban az is vétkes, aki elhiszi ! Magyar Néppárt íTiag—nre
