Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

mt « MH, rK! 11 1998. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK Az egyetem múltja Ax értelmiséggé válás ugródesz­kája az egyetem, a legfelsőbb fokú felsőoktatási intézmény. Oktatja és műveli a tudományok széles körét, és korszerű tudományos képzett­séggel rendelkező szakembereket nevel. A középkorig az oktatás a ró­maiaktól örökölt „hét szabad mű­vészet" (septem artes liberales) át­adását jelentette (amin a tudo­mányágak összességét kell érteni). Az iskolákban egyháziak és vilá­giak, szerzetesek és városi iskola- mesterek tanítottak. Az utóbbiak hivatásuk érdekeinek védelmére csakhamar szövetkeztek. Szövetkez­niük is kellett, mert őket nem véd­ték a feudális egyház kiváltságai. Így létesült a 12. században Bo­lognában és Párizsban az első egye­tem, az Universitas. Az universitas eredeti értelme szerint érdekvédel­mi szövetkezés. Az iparosok is sok helyütt és sokáig universitasnak nevezték céhüket. Ugyanígy univer­sitas volt az iskolamesterek és ta­nulók céhe a művészetek szabad gyakorlása, az ismeretszerzés és is­meretterjesztés, a tudás szabad köz­lése érdekében. Az egyetemek ha­marosan nagy tekintélyre tettek szert. Pápák és császárok kiváltsá­gaikat adományoztak nekik, és ki­emelték őket a városi és hűbéri ha­tóságok jogköréből, majd vala­A mohácsi csatában elesett II. Lajos királyt ábrázoló dombormű az 1530-as évek­ből származik tam el a francba, pedig nem őt kel­lene ...” A képviselőház 1887. március 21-1 ülésén, az ún. 67-es bizottság jelen­tése feletti vitában Eötvös József, a többi között a következőket mon­dotta: „Az ország függetlenségének két feltétele van. Az első: hogy mindarról, ami csak az országot il­leti, csak az ország határozzon; a második: hogy mindenben, amiben a nemzet közreműködése kívánta­tik, a nemzet befolyást gyakoroljon. Függetlenségünknek föltétele az or­szágnak teljes autonómiája és való­ságos alkotmányossága, azaz oly al­kotmányosság, melynek első elve, hogy semmi, mire nézve az ország áldozata, vagy tette kívántatik, az ország befolyása nélkül ne történ­hessék.” Süldő lányként kiscseléd volt nagy- gazdáknál. Ma a kiscselédet is, a nagygazdát is magyarázni kellene, mert a fogalom, s még inkább tar­talma, odaveszett valahol a múlt fe­neketlenül mély kútjába. Vaskó Ir­mának született, Clózik Gáborné lett a házasságban. Lakott cselédházban, istállóban, fűthetetlen kamrában, úri ház kisszobájában, bérleményben, s negyvenkettő múlt, amikor párjával, három gyermekéveb a sajátjába köl­tözhetett. Volt kiscseléd. szo'gáló, házicseléd, hajladozott a juttatott földön, a téeszcsében meg a téesz- ben... Mindez s még mennyi más belefér hatvanhét esztendőbe, meg abba a kicsiny házba, amely a Des- sewffy utcában szerénykedik Ceg­léden. Termelőszövetkezeti nyugdíjas­ként 4331 forintot kap. De: „Nekem vannak a legjobb gyerekeim a vilá­gon!” Megművelik a kertet, karban­tartják a házat, gázpalackot cserél­nek, bevásárolnak ... „Űri dólgcm van.” Nevet. Két bottal jár. Elnyo- morodott ízületei segítségre szorul­nak. „Azért ellátom magam”. Ez a kapaszkodó, az igazolás, nincsen senkinek a terhére. Fényképeket mu­tat, régieket, barnássárgára fakul­takat, s újakat, az unokákról, a gye­rekekről. Okleveleket vesz elő. Volt ő kiváló dolgozó is! „Igyekeztem, mennyi között az első — a párizsi — a francia királyok „legkedve­sebb lánya” lesz. A kiváltságos helyzet következ­tében kialakult a régi iskolázás egyik legsajátosabb intézménye, az iskolai önkormányzat, az autonó­mia. Önkormányzati jogot követel­tek később az egyetemnél alacso- csonyabb rangú oktatási intézmé­nyek is. Nálunk különösen a ké­sőbbi protestáns kollégiumokban sokáig virágzott ez a magában is nagy nevelő értékű, a hűbéri társa- dalomban bizonyos demokráciára nevelő diákönkormányzat. Az egyetem jogainak csorbítat- lansága fölött őrködött a kancellár, egyetértésben az universitas taná­csával. Ennek tagsága eleinte a kü­lönböző „nációk”, azaz nemzetisé­gek, később a négy kar, „a fakul­tás” elöljárói, dékánjai közül adó­dott. Eredetileg annyi dékánja volt az egyetemnek, ahány nemzetiségű diákság ott tanult. Később — ami­kor mind több országból érkeztek hallgatók valamely híres egyetem­re — egy-egy dékán több nációt képviselt. A párizsi egyetem, a Sor­bonne magyar diákjai például az angolokkal közös csoportot alkot­tak. A későbbi kollégiumi rendszer­ben az egyetemi tanácsi tagság a rektorprofesszornak és az idősebb, a „szenior” professzoroknak a tiszt­je volt. Ez a tanács határozta meg az egyetem vagy a kollégium okta­tási rendjét — elvileg minden be­folyástól függetlenül. Hazánkban a középkorbari nem volt egyetem. Alapítására csak Nagy Lajos és Mátyás idejében történtek kísérletek Pécsett, illetve Budán. Ekkor már valamelyest felsőfokú­nak tekinthető iskolák nyomaival találkozhatunk a káptalanok és a királyi kolostorok nagyobb iskolái­ban. Ezek a hét mesterség oktatá­sán kívül a hazai jog elméletébe és gyakorlatába is beavatták a nagyobb diákokat, akik egyre többen töre­kedtek a világi pályák felé. 1635- ben Pázmány Péter az ellenrefor­máció erősítésére alapította a nagy- szombati egyetemet, amely 1777- ben Budára került, és a mai buda­pesti tudományegyetem őse. kicsiny koromtól igyekeztem." Örö­költe, maga teremtette a bölcsessé­get? „A rossz munkás rossz ember is.” Csendes szóval toldja meg az előbbit. „Sok a rossz ember.” A po­litika elkerülte, mert ő is kerülte. „Ö, nem volt az asszonynak való. A mi fajtánknak végképp nem.” Kívül állt? Van-e olyan világ, amelyen kívül állhat az ember? Nin­csen. Csak éppen ... nem kért több részt belőle, mint amennyire a há­za, a két keze munkája, az embere, három gyereke odafért. Kellett vol­na több? Talán. De szükségét nem érezte, ezért érte nem törekedett. A szabadság számára elvont fogalom. Azonosítja Petőfivel, „hát ő azért küzdött”, a forradalmaikkal, amik az ő fejében Dózs-a, 1848. 1918, 1945 (!), 1956 ötvözeteként léteznek, s a mai- holnapi szabadságról úgy gondolja, az akkor lesz, „ha jó lesz minden embernek, még a szegényebbjének is.” A Nemzetgyűlés 1920. évi június 5-i ülésén, a békeszerződés ügyét tárgyalva, felolvasták Magyarország harminckilenc legnagyobb pártja és egyesülete kiáltványát. Ennek egy részlete így hangzik: „Ne feledjétek, hogy a ti hazátok, Szent István ősi birodalma, mindenkor a szabadság, a jog, a rend és a műveltség hazán ja volt, ahol minden népfaj szaba­don fejlődhetett és minden ember érdeme szerint boldogulhatott... A győztes hatalmak azonban olyan ir­galmatlan és lealázó békát ajánlot­tak nekünk, amelynek nincs párja a keresztény Európa történelmében, és amelynek rendelkezései ellenkez­nek a győzők ünnepélyes ígéretei­vel." Határozott mozdulattal meghúzha­tó körív az élete. Itt született Nagy- kátán, itt végezte el a gimnáziumot, elment Szegedre, megszerezni a böl­csészdiplomát, közben házasságot kötött, párját ide csábította, mert visszajött tanítani. Huszonhat esz­tendős, Juhász Máriának hívják. Most otthon van, az első babát vár­ják, orvosi tanácsra az utolsó két- három hetet nyugalomban tölti. „Örülök is, félek is, mire, mibe szülöm meg a gyereket. Láthatja, önálló lakásunk nincsen, apámék MILYEN LEGYEN CÍMERÜNK? Sorsfordító választásra készül a nép. Emberibb életet, demokratikus államot akar. Az állam összpontosított kifejezője a címer. Ennek képe látható a pecséte­ken, ez hitelesít. Az államéletnek tehát nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyen hi­vatalos és hiteles címere. Van hivatalos címerünk, de az nem hiteles. És van hite­les címerünk, de az nem hivatalos. Ez az írás azt kívánja szolgálni, hogy a hiteles címer legyen végre hivatalos. A nemzetnek van hiteles magyar köztársasági címere. Ehhez tért vissza, vala­hányszor szabadon választhatott. Mindig külső erőszak helyezte hatályon kívül ezt a címert. A független, demokratikus Magyarország jelképeként ezt helyezte visz- sza történelmi jogaiba a nép újra meg újra, legutóbb 1956. október 23-án. Az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaságnak van hivatalos címere. Az, amelyet 1957-ben az eltávolított magyar köztársasági címer helyébe tettek. így van hiteles címerünk — de az nem hivatalos. És van hivatalos cí­merünk — de az nem hiteles. Hogy jöhetett létre ez a képtelen helyzet? Ügy, hogy az alkotmány módosításáról hozott 1989. XXXI. tv., amely szentesítette az új Ma­gyar Köztársaságot, és visszaállítot­ta a köztársasági elnök tisztségét is — a köztársasági címer „rehabilitá­lásával” adós maradt. Az erőszakos eltávolításkor helyébe tett vörös csillagos címert hagyta meg hatály­ban egy későbbi döntésig. Az Országgyűlés szándékai szerint a Magyar Köztársaság címeréről és elnökéről együttes népszavazás dön­tött volna. A történtek megmutat­ták, hogy nem volt szerencsés a két döntést összekötni, és az Ország- gyűlés visszavonta a címer kérdésé­ben kiírt népszavazást. A „rehabili­tálás” tovább késlekedett. A Parlament tetejéről időközben leszerelték a vörös csillagot, amely újólag ráirányította a közfigyelmet a jelenlegi hivatalos címer átmeneti voltára és a rendezésre váró kér­désre. Ahogy a piros-fehér-zöld szín vagy a Himnusz az egész nemzet közkincse, Magyarország címerét adták ide az egyik szobát, ők most az öcsémmel hárman a másik szo­bában vannak. Elég szerényen élnek ők is, mi is, a családban soha senki nem keresett nagy pénzeket. Ez elég elkeserítő, elég reménytelen. Három gyereket akarunk ... akartunk ... most meg ott tartunk, hogy ez az egy ... Ma annyi a szó, de ... hát ott a tévében azok a pártszónokla­tok...! Én egyiknél sem éreztem: na, ez nekem beszél. Érintetlenül hagynak a szavak. Majd ha valóban változik valami. Reménykedem. Fé­lek is. Igen, félek. Eddig az egyik oldalon követeltek vak engedelmes­séget, most a másik oldal erőszakol­ja a maga igazságait. Maga József Attilát említette, hogy az lesz a ri­port címe, »Te szülj nekem...« Csakhogy akkor én, mert kibújik be­lőlem a filosz, azt mondom, van an­nak a strófának egy első sora is, úgy hangzik, »Az én vezérem ben­sőmből vezérel!«, ezt miért nem em­legetik, emlegették, s vajon fogják-e említeni? Mert ezzel a nyitósorral egy, egész az a József Attila-i gon­dolat, csak így igaz, csak akkor le­het szabadság, ha bárkinek meglesz a joga rá, benső vezére szavára hall­gasson .. Tenyere a gyönyörű tehertől dom­borodó pocaikon pihen. Kicsi, fáj­dalmasan megadó mosoly az arcán: „Már nagyon készülődik.. A Nemzetgyűlés 1947. június 24-i ülésén, a XVII. törvénycikk, azaz a párizsi békeszerződés vitájában szót kért Kéthly Anna. A többi között ezeket mondotta: „Elég, ha az 1848 óta eltelt évtizedeket számítjuk, amióta sem a mezőgazdasági, sem az ipari munkásság nem kapott he­lyet a mggyar állam életében, s an­nak értelmes fejlődésében való rész­vételre lehetősége sem törvényes, sem más úton nem volt. A feuda­lizmusnak, a nagytőkének és a bü­rokráciának a hármasa uralkodott ebben az országban, és egyik a má­sik osztályérdekelnek, csoportérde­keinek hűséges kiszolgálója volt... Nem tagadható és semmiféle törté­nész, a legelfogultabb sem tagadhat­ja le, hogy a magyar dolgozók nagy többségének sem földje, sem politi­kai joga, sem szociális védelme, sem iskolája nem volt.. Mészáros Ottó sem lehet szétosztani pártok között. Az nem válhat napi pártpolitikai küzdelmek segédeszközévé. Ellen­kezőleg, épp azt kell szolgálnia, hogy a szétforgácsoló pártérdekek mel­lett felemeljen és egyesítsen ben­nünket egy nemzet tagjaként. Az 1947-es választásokon a pár­toknak voltak saját jelvényeik, nem a nemzeti címerrel próbálták meg pótolni hiányzó párt jelvényeiket. Most sem szabad, hogy félszáz párt viszályának-versengésének eszköze legyen történelmi címerünk. Ezért sürgős döntésre van szükség. A „Haza és haladás” jelszavával a nemzeti függetlenségért és a tár­sadalmi felemelkedésért küzdő ma­gyarság sok évszázad küzdelmeiben kialakult és megerősített történelmi címerünket tűzte 1948—49-ben zász­lajára, és e zászló alatt vérével szen­telte meg a szabad, demokratikus Magyarország köztársasági címerét. Az orosz cár és az osztrák csá­szár seregei együtt fosztották meg népünket szabadságától és jelképei­től. Haynau azonnal kihirdette, hogy életét veszti az, aki forradalmi je­leket visel. Világháborúba vezetett a birodalmi út. A békéért a nép vette kezébe újra sorsát, és Károlyi Mihályék újra köztársaságban és újra köztársasági címerrel folytat­ták a küzdelmet tovább. Ennek je­gyében kezdték meg hazánk újjá­építését a II. világháború romjain, és ezt választotta címeréül 1956 nemzedéke is. A magyar nép tehát már négyszer tartott „népszavazást” a köztársaság címeréről, s mind­annyiszor ugyanúgy. Az Országgyűlés 1989 márciusi ülésszakán elfogadta Magyarország alkotmányának szabályozási elveit>. és ennek keretében állást foglalt a címer kérdésében is. Bízva az elő­terjesztés hitelességében, elfogadta azt az állítást, hogy — heraldikai- lag — egy címer annál értékesebb, minél régebbi, és legrégebbi állami címerünk az ún. koronás címer. Az ún. Kossuth-címer (a köztársasági címer) pedig nem más, mint a régi magyar címer szent korona nélkül, amely négy alkalommal volt rövid ideig az állam jelképe. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy tisz­tán címertani szempontból a szent koronás címer elfogadása lenne in­dokolt. Ez a felfogás vezérelte aztán a népszavazás döntési alternatívái­nak megfogalmazásában és sorolá­sában is. A Magyar Közlönyben 1989. ok­tóber 23-án az alkotmánymódosítás­sal együtt jelent meg a döntési al­ternatívák ilyen kiírása. A Magyar Nemzetben már október'23-án tör­ténészek _ és társadalomkutatók te­kintélyes köre állásfoglalást tett közzé. Benda Kálmán, Hanák Péter, Klaniczay Gábor, Kristó Gyula, Ku­lin Ferenc, Pető Iván, Szabad György, Varga János — hogy csak néhányat említsünk az aláírók kö­zül — legjobb szakmai tudásuk és lelkiismeretük szerint leszögezték, hogy az állítással ellentétben leg­régebbi államcímarünk nem a ko­ronás címer. Az nem az Árpád-házi királyok korában, hanem sokkal ké­sőbb, csak a Habsburg-uralom ide­jén állandósult., és nemcsak állami­ságunknak volt szimbóluma, hanem a feudális és a kiváltságokat is át­örökítő antidemokratikus rendszer­nek is. Történelmünk során a ma­gyarságnak valahányszor módja nyí­lott a népfelség érvényesítésére, elő­deink mindig a történelmi allápcí- mert, az ún. Kossuth-címert válasz­tották. Ezért államunk címereként történelmi alapcímerünket indokolt visszaállítani. A két álláspont élesen különbö­zik. Ezért feltétlenül tisztázni kell, hogy Magyarország, illetve a Ma­gyar Köztársaság címerével kapcso­latos álláspontók közül melyik a hi­teles és melyik nem az. A történészek, társadalomkutatók állásfoglalása már közzétett forrá­sokból mindenki által ellenőrizhető. Magyarország történelmi címere a honfoglalást, követő fél évezred szer­ves fejlődésének összegzése. Minden eleme az Árpád-házi királyok korá­ból ered. Legelső címerünk vörös mezőben ezüst kettős kereszt lett, amelyet III. Béla választott jelképül 1190 kö­rül. Államcímerünk másik fele, az egymást váltó négy vörös és négy ezüst sáv III. Béla fia, Imre ország- lása idején jelent meg, első előfor­dulása 1202-ből ismerete-s. A pajzs alakja kezdetben háromszögű volt. Ezt láttatják Imre és IV. Béla kö­vetkező pecsétjei. III. András idejére már kialakult a kettős kereszt alatt a hármas ha­lom is, és vele megjelent címerünk­ben a vörös (piros és ezüst) fehér után a harmadik alapszín, a zöld is A kezdetben két önálló címerünknek az Anjou-korban történt egyesítésé­vel jött létre egységes országcíme­rünk. Nagy Lajos anyjának, Erzsi bet anyakirálynénak 1380-ban ke' végrendelete már „Magyarország cí meréről” szól. Maga a címer ped' egy Nagy Lajos-korabeli pénzen látható. A következő évszázadok során a pajzs formája változott. II. Lajc 1521-es pénzén, fél évtizeddel a na, hácsi tragédia előtt pl. domborpay: látható. A XVII. század elején a; ún. reneszánsz pajzson jelentek me az ősi elemek. Bethlen Gábor 162 ban történt magyar királlyá válás„ tása után pénzein feltűnik — a Ko: suth-címer! Az alábbi pénzen az év szám — 1629 — jól kivehető. Bethlen Gábor Széchenyi és Kos suth közös elődje, a magyar újjász, letés és az új Magyarország úttör, je. Így vall erről Bethlen-tanulm: nyában Vatai László. „Félreér the tetlen tételből induljunk ki: a ve laha is élt egyik legnagyobb ma gyárról beszélek, országalapító ern ber a témám. Történelmi köztude tunk szerint Szent István volt a; országalapító, s bizonyos megszór i tással ez a látás vitathatatlan. Beth len Gábor viszont nem második or szágalapító, .hanem a XVII. százé: elején a másik ország megalapítója az újkori népi, modern államé. Á Kárpát-medence keleti területe, a: Erdélyi Fejedelemség csak eszkb volt a kezében, az egész országé, dolgozott. A teljes magyar nép fel szabadítása volt a célja. Korai ha lála a legtragikusabb esemény az újkori magyar történelemben: mur. káját nem fejezhette be, elért ered ményeit viszont ideológiákra tá­maszkodó ellenséges hatalmak né­hány évtized alatt megsemmisítek ték. Bethlen Gábor modern Magyar országa helyett egy középkori, egész, vagy félfeudális, sokszor osztrák tartományként magának is idegen ország döcögött tovább a XX. szá zadig.” Ezért kellene visszahelyezni jo gaiba történelmi alapcímerünket, s ezzel szabaddá tenni az utat, hogy heraldikai viták' helyett a közfigye­lem nemzeti felemelkedésünk fő kérdéseire összpontosuljon. Nagy Ferenc (Az Első Kézből Papíron c. hetilap cik kének kissé rövidített Változata.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom