Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
Az isaszegi honvéd As 1848—49-es emlékmű Isaszegen (Vimola Károly felvétele) Környezetvédelmi nap a tónál Vízparti kvíz A játékot Lehoczky Antallal, a Váci Dunai Horgászegyesület elnökével és Kapuvári Istvánnal, a tógazdával játszom. — Van-e hal a tóban? — teszem fel álnokul a kérdést. — Azon a húsz mázsán kívül. amit az őszön tettünk bele, vagy húsz-huszonöt darab méteres busa, olyan húsz kiló körüliek. Csuka, süllő és keszegféle is van rendesen — mondja a tógazda. — De hogy mennyi lehet, azt inkább azoktól a gyerekektől kellene megkérdezni, akik a fagyos napokon az áttetsző jégen korcsolyázva felfedezték a csapatokat. Egyébként még csak kilenc óra van, és három sporttárs már szákot emelve bizonyítja, hogy lehet itt halat fogni... — Mik az idei tervek, t mi a legfontosabb? — A legfontosabb, hogy csak az orkán tett idén kárt a ligeti fákban. Igaz, két gyönyörű, húszméteres fa koronáját tépte le ... Nos, a tervünk az, hogy mint minden évben, most is megrendezzük a környezetvédelmi napot. Március 24-én reggel hét órától dolgozunk a ligeti tó környékén. A horgászok csak délután hódolhatnak a szenvedélyüknek — folytatja alz elnök. — Kikre számítanak március 24-én? — Mindenkire, aki csendre vágyik, a természetes szépségre, s ezért tenni is akar valamit. Azaz dolgozni akar, hogy a ligeti tó továbbra is a harmóniát sugallja ... Porubszky Dezső Eég ma is a méhészoktatás Mekkája A mezőgazdaság költészet© Magyarországon mér Szent Istvántól kezdve rendelkezések védték a méhészeket. A XVII. században virágzó méhészeti dpar 'termékedre több ország rászorult. A törökök mézért árulták a magyar foglyokat a budai piacon. Mézsöriparunk megelőzte a többi országét. A XVIII. század végén aztán az ipar fejlődése, a nád-, majd a répacukor és az árpasör kiszorította a méhészeti ipar termékeit. Az óriási visszaesést szenvedélyes, ügybuzgó méhészek fékezték meg. A XIX. század vége felé már a kormány is támogatta teljes erővel a méhtenyésztési. Fölépült a gödöllői állami méhészeti gazdaság és szakiskola, élén Volló Árpáddal. A gödöllői méhészeti gazdaság és szakiskola annyira egyedülálló a kontinensen, hogy a legműveltebb nemzetek küldöttei jönnek tanulmányozásra (A méhészet története, 1910.). — Még ma is Gödöllő a méhészet Mekkája — mondja dr. Tóth Árpád, a GATE volt gazdasági főigazgatója, aki teljes lélekkel belevetette magát a méhészeti oktatás megfelelő szintre emelésébe. A valamikori méhészház a mostani tanárképző helyén állt, amelyet még a premontrei rend épített. Aztán az ötvenes években lebontották. Jelenleg az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpontban folynak kutatómunkák olyan szinten, hogy az ország legtávolabbi megyéiből, de országon túlról is érkeznek látogatók. Ma már nem kérdőjelezhető meg a méhészet szerepe a reformtáplálkozásban, gyógyászatban. Az egyetemen eddig az oktatása nem volt megoldott. Se speciális tanterem, se gyakorló méhészet nem állt rendelkezésre. A hallgatók fél évre felvehették fakultatív tantárgynak, de ez nem elegendő arra, hogy megfelelő jártasságot szerezzenek. — ©któbertől egy évre emelkedik e tantárgy oktatásának az időtartama, aminek révén a hallgatók Zalaapáti- ban szakmunkásvizsgát tehetnek — mondja dr. Tóth Árpád. Az oktatási program elkészült, amit a méhészeti szakiskola is megfelelőnek talált. Az ország legjelesebb méhészei tartanak majd előadásokat egy-egy témából, és sok lesz a gyakorlat. Sajnos, az országban leromlott a mézminőség az oda nem figyelés következtében. Gödöllőn a diákok túlterhelése miatt megoldhatatlan volt, hogy az oktatás az ÁTK-ban folyjon. Ezért kezdetben kaptuk a fakultatív lehetőséget, és most sikerült megértetni a vezetéssel, hogy nem többre, de egy tanméhesre még szükség van. Az egyetemen kevés a pénz. Hogy alakul mégis jövendőbeli méhészeink gyakorlati oktatása költség nélkül? Az Állattani és Vadbiológiai Intézet biztosított egy tantermet. A bútorzatot teljes egészében elfekvő készletekből hozták össze. Ezenfelül minden tanszék segített valamit, mikroszkópot, termosztátét, centrifugát adott. A legnagyobb segítséget pedig a Hungaronektár Szövetkezeti Közös Vállalat adta: 200 ezer forintot, és ugyanilyen értékű felszerelést az egyetemnek. Talán a méhészet megfelelő helyre került. Ügy látszik, jobban illeszkedik az Állattani és Vadbiológiai Intézet alaptantárgyaihoz, mint korábbi helyén, az Állattenyésztési Intézethez. A diákok érdeklődésével nincs probléma. Hiszen a méhészetet minden rendű-rangú ember tudja művelni. Aki pedig száz családig föl tudja nevelni az állományát, az meg is él belőle. Mióta a termelők közvetlenül is árusíthatják termékeiket — nem is olyan régóta —, jóval jövedelmezőbb lett e tevékenység. A méhészet szerelmesei pedig az anyagiaknál többet látnak a dologban, osztják Mária Terézia leglelkesebb méhészének, Ehrenfels bárónak véleményét, miszerint a méhészet a mezőgazdaság költészete. — tt — A törvény határt szab a megoldásnak Azé-e a föld, aki megműveli ? Nem Járnak víg napok mostanában a szövetkezeti vezetőkre. A téesz- elnökök pedig éppen a támadások kereszttüzében kapkodhatják a fejüket. Szocialista mágnások, vörös bárók, földbitorlók — így puffannak a leghangosabb lövedékek, amik nem válogatnak: eltalálhatják azt is aki vétlen társai viselt dolgaiban, a tulajdonjog nagyon is szabatos, szabad értelmezésében. És a tulajdon egyik legrégibb, legeredetibb, legtisztább formája: a föld. Dúltak ezért harcok a történelmi múltban, és ezért dúlnak a harcok a történelminek mondott jelenben is. Ki így, ki úgy gondolkodik erről, de a többség a téeszektől, a téeszelnököktöl követeli vissza a földet. ISMÉT TULAJDONA — Pedig semmi sem a téeszen múlik. Az érvényben lévő törvények — mindenekelőtt a földtörvény — határolják be, hogy merre és meddig mehetünk el. Nekünk nem érdekünk senkivel sem ellentétbe kerülni, főleg nem saját tagjainkkal vagy a város lakóival, mégis rajtunk csattog az ostor... Dr. Farkas Sándor, a monori Kossuth Tsz elnöke jóval a zárszámadás után is fáradt ember benyomását kelti. Fáradt? Fásult? Vagy keserű? Nehéz ezt a külső jegyek alapján megítélni. Egy biztos, mondja, most egy kis pihenésre van szüksége ... Nem állítja, hogy az utóbbi hónapokban megerősödött támadások miatt, de biztos nem volt könnyű a feszült légkörben fölkészülnie a zárszámadásra, s kidolgoznia — munkatársaival együtt — több változatot is a föld nemesítésével kapcsolatban. A legtöbb és leghevesebb támadást bizonyos monori földek építési telekké történt parcellázása miatt kellett és kell elviselniük. • — Ez tavalyelőtt történt, amikor- még szó sem esett földvisszaigénylésekről, és a pártok is nagyon csendben voltak. Ha voltak... De az elhatározás akkor is a tanácstól indult ki — bizonygatja dr. Farkas Sándor. — Földcserét ajánlottak, hogy telkeket parcellázhassanak. Ha Monor lakóinak igénye van rá, ezt mi is meg tudjuk tenni, mondtuk, és meg is tettük. En megértem, hogy ez irritálja azokat, akiké a szóban forgó földek voltak, de a törvények nem tették és nem is teszik lehetővé, hogy valamiképp részesedjenek a haszonból, vagy térítést kapjanak. Egy konkrét példa volt arra, hogy valaki a saját valamikori földjéből vásárolt telket, ö vezetőségi engedéllyel kedvezményben részesült. Biztos, hogy az elnök szavai nem nyugtatják meg az érintetteket, de hát a pártállam és a jogállam közötti átjáró út sem simább, mint egyikmásik valaha volt dűlőút... Hogy azért az egyengetés megkezdődött, sőt felgyorsult, Vihar után villanyfény Az ÁTK főigazgatója, dr. Holdas Sándor 20 méhcsaládot és annak tartozékait adja kölcsön. A zalaapáti méhésziskola pedig fogadja majd a gyerekeket egy hét gyakorlatra és szakmunkásvizsgára. Lassan összeáll a kép. Tankönyv egyelőre az 1968-ban kiadott Örösi Pál Zoltán: Méhek között című tankönyve, ami ma is a legjobb. Tervbe van véve egy jegyzet elkészítése, tekintettel arra, hogy túl hosszú a könyv. annak apróbb, nagyobb jeleit látni lehet itt- ott. — Mi olyan határozatok terveit vittük a közgyűlés elé — mondja az elnök —, amelyek maximálisan igyekeznek kihasználni a törvényadta lehetőségeket az alapitótagjaink, a volt tulajdonosok és jelenlegi dolgozóink érdekében. Ezúttal ezen a fórumon valóban kizárólag a téesztagok vettek részt, vendégeket sem hívtunk. Magunk döntöttünk, de nemcsak önmagunkra gondolva. Az első visszajelzések szerint, mondja a téaszalnök, nagyon kedvező a fogadtatása az úgynevezett részaranycserevel foglalkozó határozatnak. Eszerint azok az alapító téesztagok, akiknek volt földtulajdonuk, a háztáji mértékének megfelelő területet visszaigényelhetnek a lakásuk, tanyájuk, vagy mondjuk szőlőjük mellett. Természetesen attól kezdve az illetőnek háztáji föld nem jár. — A másik határozat szerint — így az elnök — föld- vagyis vagyonjegy vásárlására teremtettünk lehetőséget. Ehhez azt a módszert választottuk, hogy a tiszta vagyon 50 százalékát felosztottuk. Egyharmad részt az alapítók kaptak, s azt 25 százalékkal megemeltük azok esetében, akik annak idején pénzt fizettek be a fel nem osztható vagyonalapba. Egyharmad részt időarányosan osztottunk, egyharmad részt pedig jövedelemarányosan ... EGYHANGÚ EGYETERTES — Ez utóbbi alighanem a határozat legtámadhatóbb pontja... — Biztosan az, mert bárki mondhatja: persze, a vezetők ezzel jól járnak. De kérem, hol van itt ennél objektívebb mérce arra, hogy ki tett többet a közösért? Vegyük egy kalap alá azt, akire a vetéstől a betakarításig gond hárul azzal, aki akkor jön be dolgozni, ha kedve van, aki reggel is, délután is az óráját nézi, mikor telik le a munkaidő? Lehet, nem népszerűek az ilyen mondatok, mindenesetre a közgyűlés egyhatigúan egyetértett a felosztás módjával. Ezzel egyben azt is tudomásul vették, hogy a nyereségrészesedés megszűnt, osztalékot fizetnek — ha fizetnek. A vagyonjegyet egyébként kívülállóra nem lehet átruházni. FORGALMI ÉRTEKEN A monori Kossuth Tsz-ben 900 hektár szántó van, a tagok tulajdonában a 2300 hektárból. Viszont a 201 aktív dolgozó közül 188 nem vitt földet a közösbe. A tagi tulajdon sérthetetlensége mellett a fennmaradó területből 700 hektárt vontak be a föld értékesítésébe. Vásárolni azoknak lesz módjuk, akik 1988. december 31-én már téesztagok voltak. Számít a közösben eltöltött idő, az elmúlt öt év összes keresete. Ezt szorozzák, osztják és pontszámtól függően vásárolhat valaki kettő és tíz hektár közötti földterületet. Az öt évig marad közös művelésben, utána is a téesznek lesz rá elővásárlási joga — az akkori forgalmi értékben. — Nem fél — kérdezem dr. Farkas Sándort —, hogy öt év múlva megszűnik létezni a Kossuth Tsz? A válasz lakonikusan tömör: — Ha öt év alatt ez a gazdaság nem tudja bizonyítani a létjogosultságát, meg is kell szűnnie. Csak persze a fő kérdés továbbra is az: azé lesz-e a föld, aki megműveli, s akié lesz, majd megműveli-e? Egyáltalán igényt tart-e rá? A válaszokra talán nem is kell öt évet várni. Vereszkl János A mostanában egymást követő szélviharok Igencsak megtépázták az elektromos berendezéseket. Képünk Kocséron készült, ahol Dobozi Janos villanyszerelő, a DÉMASZ szakembere egy csatlakozót cserélt ki (Varga Irén felvétel«) A két tér egynek is vehető Körösi összhangzattan VALÖJÄBAN a zenével én már csak úgy vagyok, hogy az a valószínű, sohasem leszek egyik hangszernek sem mestere. Akár arra is mérget mernék venni, hogy városépítészettel sem fogok foglalkozni. Ám attól a falsot, az össze nem illőt, még észrevehetem. Alföldi városkánk főterét — mint azt tudja a Nagykőrösön élő — sajátos geometriai vonalak, s a forgalmas főút határolják, minősítik. A Szabadság teret meg a Hősök terét nemigen tudja még a tősgyökeres ittlakó sem különválasztani. Az útbaigazítandó idegent egy széles karmozdulattal bocsátja útjára: valahol itt. de mondja inkább, hogy kit vagy mit keres. A két tér ugyanis a valóságban, ha akarom, akár egynek is vehető, de ugyancsak nem sérti a valóságot, ha négyről beszélünk. Mondjuk, ez utóbbinál maradjunk, s tegyünk egy képzeletbeli sétát — amúgy ünnepit. Kezdjük a Démász-székház mögött. Bevallom, új szárnya már beilleszkedett (az én szememben) a környezetbe. Míves kivitelezés. Az óvodáig terjedő téren évtizedes betonroncsok — régi játékok;?) között fújdogál a szél, s e zenét csak a rozsdás hinták csikorgása zavarhatja meg. A főút túloldalán, a gimnázium előtt, az első világháborús emlékmű áll, Zala Márk szép szobra. Tavaly már volt itt évfordulós megemlékezés, remélhetjük, az idén is lesz. Sétánkat dél felé, azaz a tanácsháza elé folytatva, a magasba mutató nőalak jelzi, volt időszak, amikor szobrot illett emelni az akkor felszabadítónak nevezett szovjet hadsereg előtt tisztelegve. És az összhang itt kezd megtörni. E téren mondott ugyanis 1848 őszén beszédet híres alföldi toborzókörútján Kossuth Lajos, amit tábla örökít meg a tanácsháza falán. S hogy összhang helyett disszonancia legyen, a Kossuth-szobor — amelynek párja egyébiránt éppen Nagykőrös ikervárosában, Nagyszalontán található — o Démász-székház előtt áll. (Aki nem ismerné a történetet, a körösi Kossuth azért van bocs- korban, mert Ceglédről kiindulva — ott még csizmában volt! — lábbelijét ellopták...) Meglehetősen régóta firtatom, miért van ez így. de már a kérdést is illetlennek tartotta előbb nagyapám, majd hol ez, hol az. A kérdés úgy szól, miért nem lehet e két emlékművet kicserélni? A Kossuth-szobor ugyanis először a mai buszmegálló helyén, később a templomkert sarkán állt, most ez a harmadik helye Tehát semmi sem köti a Dúmász elé, de sok kötné éppen a tanácsháza elé. E HELYCSERÉRŐL talán ma már lehet beszélni, s nem magyarázzák félre az indítékot sem. Annál is inkább, mert ha a nőalak a Démúsz elé kerülne, a mainál általánosabb jelentése volna. E metamorfózissal lehetne főterünk. főtereink összhangját megteremteni. Ballal Ottó