Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
1990. MÁRCIUS 2., PÉNTEK 3 Szújtülvo Milyenben? Lehet osztrák schillingért lottózni, nyugatnémet márkáért a legkülönbözőbb kéjutazásokra befizetni, dollárért bármilyen gépkocsit megrendelni. .. Akinek valutája van, az elsőrendű állampolgár. Akinek nincsen? Ügy kelj az élhetetlenjének ...! Annak a tízmillió körülírnék. Becslésre vagyunk ennyien ilyen élhetetlenek, a „sesék”, ahogyan a megye KGST-pia- caiíi (mi lesz az új nevük vajon?) az ilyeneket nevezik, mert se dollár, se márka, se schilling nincsen a kezünkben. Tudván tudva, hogy seseként csakis másodrendű lehetek a mai tülekedésben, az új módi gyarapodásban, rezzenéstelen arécal olvasom a némely lapokban rendszeresen közölt féké te valuta-árfolyamokat, rezzenéstelen arccal látom napról napra a főváros sok pontját, a gyáli, a váci meg a többi ká- géesíépiacon a valutával sefte- lőket... de : amit újabban hallok, attól a számat tátom. Azt hallom ugyanis itt-ott- amott, gazdálkodószervezetnél, kisebb cégeknél és állami vállalatoknál, hogy . . . Hol is kezdjem? Már azt sem tudhatni ebben a mai, szabadpiacos meg nem szabadpiacos világban, vajon legális-e, hogy mert valaki (állami cég alkalmazottja, állami cégnek, avagy gmk-nak, pjt-nek, bárminek, illetve fordítva) üzletet, megrendelést hoz, azért jutalékra tart igényt. Nem tudni, legális-e, de: van. S újabban még úgyabbul van. Mint mesélik, s mint hallgatom a számat tátva, a jutalékot az illetők már nem forintban, hanem valutában kérik. Milyenben? Keményben. Márka, svájci frank, dollár, schilling: ez a sorrend, mondják az érintettek, ám van, aki már annyira magabiztos, hogy kiköti: neki csakis ilyen és ilyenben kell! Ha nem, akkor nem, akkor nincs üzlet. S van, aki készpénzben kéri, van, aki (itthoni) számlára, s van, aki egy másik (külföldi) számlára . . . Ügy látszik, nem kell félteni a vállalkozó szelleműeket. De vajon nem kell-c féltenünk tőlük az országot?! MOTTO Ai exports fop ragozása a En söprögetek, te reggelizel, ö miniszter A Csepel Autógyár majdnem háromezer dolgozóját kényszerszabadságra küldte február 19. és március 19. között. Az okok ismertek: a rubelelszámolású export leállítása miatt a gyár legjelentősebb partnere, az Ikarus nem tudja kifizetni a tartozásait, ami miatt a Csepel Autógyár nem tudja törleszteni az alkatrészeket szállító társcégeknek az adósságait, ami miatt majdnem teljes egészében le kellett állítani a termelést. Március 1-jére és 2-ára azonban a gyár vezetése mindenkit behívott dolgozni. Azt remélték, hogy addigra lesz valamilyen munka. — Átképzésen vagyunk. Kertész lesz belőlünk. Gereblyézünk, söprögetünk, fölássuk a virágágyást, kijavítjuk a láncokat, aztán holnap befestjük. — Dehogy festjük! Mi marad a következő leállásra? — Miért, azt hiszed, az új kormánynak nem lesznek ötletei? — Na, ötletem nekem is van. Majer Istvánnak például az, hogy másnapra szabadságot vesz ki, őt ne rendeljék be takarítani, azt otthon is tud. És az sokkal olcsóbb. Igaz, megkapják erre a napra az átlagbérüket, 270 forintot bruttóban, a műszakra, de az utazás, a reggeli meg az ebéd el is viszi mindjárt. Ebben egyet is értenek az autóbusz-gyáregység egyes szerelőszalagjánál dolgozó szerelők. Majer Istvánnak más baja is van. — Nekem nem mindegy, Iparjogvédelemtől a fővállalkozásig Szakmaszerző képesítések A szerkezetváltás támasztotta új követelmények miatt egyre inkább növekszik a felnőttek iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásának jelentősége hazánkban. Ennek ellenére ezen a területen nagy az elmaradás. Az oktatásra fordított mintegy 50 milliárd forintnak csupán mintegy 4 százalékát használják fel ilyen tanfolyami oktatásra — fejtette ki Bérei Gyula kandidátus, a MTESZ szakértője. Az e tárgykörben végzett vizsgálódásainak tapasztalatairól szólva kiemelte: indokolt a jelenleginél nagyobb figyelmet fordítani e tevékenység mennyiségi és minőségi jellemzőire egyaránt. Hiszen a szakmaszerző, munkaköri képesítést nyújtó, valamint a különféle tudást tökéletesítő tanfolyamok megszervezéséhez jól kiépített átképzési hálózatra van szükség. E hálózat kialakításánál pedig a munkaügyi szakembereknek és az egyéni munkavállalóknak is nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a MTESZ-re, ha az átképzést zökkenőmentesen kívánják megoldani. A statisztikai adatok tanúsága szerint a MTESZ szakmai továbbképzéseinek szerepe országos viszonylatban is jelentős. Az elmúlt 25 évben több százezer ember végezte el ezeket a tanfolyamokat. A résztvevők száma nagy szélső értékek között ingadozott: volt olyan év, amikor alig 7500-an, míg máskor majd 38 ezren vettek részt ezeken a képzési formákon. Tavalyelőtt — erről az évről állnak rendelkezésre a legutóbbi összesített adatok — országosan 563 tanfolyamot tartottak a Műszaki és Természettudományi Egyesületek szervezésében. A hallgatók száma meg haladta a 16 ezret. A szövetség gyakran szervezett és szervez olyan tanfolyamokat, amelyek az egyedüli továbbképzési lehetőséget nyújtják egy-egy szakterületen, például az iparjogvédelemben, a biztonságtechnikában, vagy a különféle fővállalkozások területén. A MTESZ tervei között szerepel, hogy bekapcsolódik a nyelvoktatásba, elsősorban a szaknyelvi képzésbe. Emellett, kihasználva a kínálkozó lehetőségeket — a rendelkezésükre álló technikai infrastruktúrát és szakértői, tudást — négyszeresére kívánják bővíteni a jelenlegi oktatási kapacitásukat — mondotta végezetül Bérei Gyula. hogy miért kapom a pénzt. Borász a szakmám, azért jöttem át ide, mert itt lehetőség volt a géemkázásra. A szalag mellett produkálok valamit. Nem akarok gereblyézni. Pedig otthon sem tehetnek mást. Rohács Miklós—ugyanúgy, mint a többiek — kertes házban lakik, s a kényszerszabadság alatt, fölásta a kertet. Szerencsére jó idő van. — Most mondja meg, mit csináljak? Ha betörök, lecsuknak. Az idén már nincs géemká, a teljesítményt csak 100 százalékra engedik teljesíteni. Az alapbéremből öthatezer forint jön ki. Ha nem áll a szalag. A teljes bért csak az első öt napra kapjuk meg, aztán már csak nyolcvan százalékot. Ez már csak a munkanélküli-segélynél' több. Az OTP-részletnçl 'kevesebb. Kreisz György diszpécsernek nem csak háztáji ötletei vannak. Állítják, ők megszerelnék a tőkés piacra is az alvázakat, csak intézné el, valaki, hogy a Rába motorjai ne füstöljenek. Mert nem is az alvázzal van baj, hanem azzal, hogy a nyugati határon nem engedik át a csöpögő, füstölgő, hörgő motorokat; — Itt minden héten elsétál egy delegáció. Csak halljuk, hogy olaszul beszélnek, meg látjuk, hogy japánok. A vezérigazgató nem mond semmit. Hogy lesz-e tőkés piac, vagy hogy a Suzukit miért nem ide telepítik. Az első leálláskor összehívtak minket, s elmesélték az áremelést. Olvasunk mi újságot, nézzük a tévét, tudunk az áremelésről. Arra nem válaszoltak, hogy mi lesz a gyárral. Elfújta a szél a HÉV-et (Folytatás az 1. oldalról.) várhatók. A károk becslése és a helyreállítási munkák heteket is igénybe vehetnek. R. S. ★ A legidősebb emberek sem emlékeznek Pilisen olyan természeti katasztrófára, amilyen kedden az esti, éjszakai és a tegnap délutáni órákban sújtotta a környéket Az orkán erejű forgószél Dánszent- rniklós, Nyáregyháza irányából csapott le a községre, és zúzva, rombolva tört utat magának. Házak tetőszerkezetét dobálta szét a vihar. Bedőlt közfalak, tokostul kitépett ablakok, üvegcserepek, letört faágak, fóliasátor-darabok jelezték útvonalát. A szél erejére jellemző, hogy az egyik helyi temetőben csaknem az összes kőből készült síremléket felborította. A helyi tanács munkatársai körülbelül 50 lakóház részleges és egy teljes pusztulásáról tudnak. Ülésezik a válságstáb, döntenek az azonnali, 5—15 ezer forintos gyorssegélyek odaítéléséről, igazolásokat adnak ki a sorbn kívüli építőanyag-vásárláshoz, és felkészültek arra, hogy a tanácsi intézményekben — a tanácshá- zát is beleértve — szükséglakóhelyeket alakítsanak ki. Fölvették a kapcsolatot a gyömrői honvédségi alakulattal, s ha a helyzet tovább romlik, akkor számítanak az ö segítségükre is. A tanács vezetői a helyi lakosság körében gyűjtést kezdeményeznek a károsultak megsegítésére. (Vcreszki) Csak szédítenek minket, mondja Józan Imre. — Ki hiszi el, hogy a vezetés tavaly decemberben nem tudta, hogy idén januárban csődbe megyünk? Teljesen ösz- szezavarják az embert. Majd az új kormány! Ezt papolja mindenki. Azt hiszitek, hogy itt egyik napról a másikra jobb lesz minden? Nem lesznek varázslók azok sem. Ha az életszínvonalat tartani tudnánk, már az is nagy dolog lenne. Józan Imre olvasgatja az újságokban a hirdetéseket, de de nem talál bennük semmi jót. Persze, hová mehetne, 38 éve dolgozik itt, szakmája nincs, csak egy tanfolyamot végzett él, a szereléshez. — Trógernek is elmennék, ha már itt nincs munka. De a fuvaros szóba sem áll velem, ha csak néhány napra ígérkezem. Aztán vannak már, akik egy üveg borért dolgoznak neki. Szenet is lapátolhatnánk, de kinek van manapság pénze szénre? És kinek van közülük bármire? Rohács Miklósnak a napokban kellene eldöntenie, vállalja-e a költségeket. A többiek lebeszélik: mire bekötik, már gázt sem kap az ország. Most viszont még csak ott tartunk, hogy mit nem kap az autógyár. Pénzt az Ikarustól és szállítási engedélyt a minisztertől. Egyelőre, mondja dr. Kosaras Csaba is, aki ugyanúgy reménykedik a szükség- állapot végében, mint az emberei. Pedig a termelési igazgató szobájában éppúgy kínos a csönd, mint a szerelő- csarnokokban. Ott nem zúg a szalag, itt nem csöng a telefon. Kosaras Csaba ráér kényelmesen reggelizni, s akár órákig beszélgetne velünk, anélkül, hogy megzavarnák. Derűsen és rejtélyesen mosolyog, amikor a gyár jövője kerül szóba. Sejteti, hogy minden jóra fordul, már intézkednek. Voltak itt máskor is nehéz időszakok. Ez az igazi föladat a szakember számára, ez a mostani helyzet. Részleteket nem hajlandó elárulni, csak annyit, ha jókedvű, attól nem lesz a gyárnak rosz- szabb. És a rossz kedve nem segítene. Így igaz. Egy derűs igazgató jótékony hatással lehet a gyárra. Ha jó szakember, akkor hasznára is. Viszont, ha egy derűs és kiváló szakember sem tud pénzt szerezni, akkor a legközelebbi fizetésnapon sok morcos szakmunkás fog szaladgálni a gyárában. Jakubovits Anna CUPÁKOS kább, mint az egyszerűséget választják. Ügy hiszik, akkor komolyak ... A legutóbbi néhány hónapban az állampolgár tanúja lehetett annak, milyen furcsa táncot lejtettek a pártok, a különböző politikai szervezetek korábbi Önmaguk, korábbi álláspontjaik körül. Ugyan vannak szervezetek, amelyek azt hangoztatják, ők egyedül kitartottak, ők következetesek, ők jottányit sem engedtek, ők bizony nem másították meg azt, amit tegnap, tegnapelőtt mondtak, írásba adtak, a cáfolathoz azonban elegendő a tegnapi dokumentumukat elővenni. Azzal semmi bajom,1 ha egy szervezet másként ítél meg valamit, mint tette korábban. Az ember okul, s mert minden szervezetben emberek vannak, az okulás; kollektív lehetőség és kötelezettség. Azt azonban figyelemre érdemesnek tartom, hogy az álláspontok, a vélemények változása egyben a cupákosság térhódítása is: egyre sületlenebb, se tész- t-a-se kenyér a szöveg. Az egyértelműségek beleolvadtak valami áttekinthetetlen masszába, amely ráragadhat mindenre. Elég itt arra utalni, hogy ma hazánkban szinte minden párt „mindenki'1 pártjának, választható képviselőjének tartja, hirdeti magát. Itt szinte minden szervezet a népet szólongatja, s mert ezt teszi. a mondandó sem lehet karakteres: ha mindenkihez szólnak, akkor valójában ' nem szólnak senkihez sem. Gyanítom, a szerepzavaroknak a kifejezője a cupákosság. A tisztázatlan szerepek az elvek tisztázását sem teszik lehetővé. S megfordítva szintén igaz: mert tisztázatlanok az elvek, a szerepek sem lehetnek egyértelműek. Bűvös kör? Nem az. Lényegében természetes következménye a mai helyzetnek. L ényege ennek a helyzetnek az, hogy a pártok nem képviselni kívánnak bizonyos társadalmi csoportokat, hanem győzni akarnak. Győzni, tényezőnek lenni, helyet kapni a kormányban, a hatalomban, az Országgyűlésben, fajsúlyos tényezőnek lenni a majdani önkormányzati választásokon... Ma ennek alárendeltje a szöveg és a törekvésként megmutatkozó tett. ám közben — kérdés, észlelik-e ezt a politikai félprofik- félamatőrök — éppen az halványul el, vagy éppen elvész, ami a legfontosabb lenne: a karakteresség, a különbözőség, az eltérésekben testet öltő sajátosság. Ma cupákos a politika egésze. S aligha akad bárki is, aki biztosan tudná: mi sül- (het) ki belőle. Mészáros Ottó K ezdem egy pihekönnyű üggyel. A pártok egyikének város: szervezete. a környező községek hasonló csoportjaival összefogva, állásfoglalást juttatott el a szerkesztőséghez. Azt kérték — ellentétben más szervezetekkel, amelyek ilyenkor követelni szoktak —, vagy ne közöljük az anyagot, vagy ha igen, akkor betűnyi változtatás nélkül. Mivel az állásfoglalás arról szólt, az adott párt említett szervezetei kit tekintenek hivatalosan támogatott országgyűlési képviselőjelöltjüknek — a választókerületben ugyanis többen felléptek ilyen szerepkörben —. a szerkesztőség természetesen a közlés mellett döntött. A bökkenőt az okozta, hogy a nyilvánvaló gépelési hibákon túl — amiket azért bátorkodtunk kigyomlálni — a szövegben három olyan mondat volt fellelhető, amelyeknek egész egyszerűen nem értettük a közlendőjét. Az állásfoglalás készítői telefonon elérhetetlenek, amire a posta viszi-hozza a leveleket, a téma aktualitását veszti... Közöltük az amúgy nem hosszú anyagot. Az értelmetlen mondatokkal együtt. Ha kivételként találkoztunk volna a szerkesztőségi munkában ilyen, megfejthetetlen politikai szöveggel, legyintünk egyet. Lehetetlen azonban legyinfeni, annyi az ilyen eset. Nemcsak a szerkesztőségbe bekerülő szövegekkel gyűlik meg a hírlapíró baja, hanem azokkal is, amelyekkel a megyében, gyűléseken, értekezleteken, pallérozott elmék fogalmazta plakátokon, felhívásokon találkozik. S minél gyakoribb ez a találkozás, annál erősebb az újságíróban a gyanú: a tisztázatlan szövegek tisztázatlan szándékokat, elveket rejtenek. Nem okvetlenül akarva, hanem akaratlanul, de persze van rá eset, hogy szándékkal takarva a lényeget. Gazdag magyar nyelvünknek van egy ízes kifejezése. Cupákos. Ez a szó — némely tájon copákás — jelölheti az eső utáni, ragadós földet, s jelölheti a sü- letlen, ragacsos kenyeret, tésztát, azaz a félig készet, a se nem ilyen-se nem olyan állapotot. Ma a közélet tele van ilyen cupákos szövegkenyerekkel, állásfoglalás-tésztákkal, tiltakozás-süteményekkel, felszólítás-kalácsokkal. Cupákos valamennyi említett, legyen bár kenyér, kalács, tészta. Sületlen tehát, s nem okvetlenül azért, mert a mondandót, mint szándékot kell annak minősítenünk, hanem mert a mondandó megfogalmazói inkább a homályt, mint a világosságot, a bonyolultságot inSzóval, nagy a zűrzavar Törvénytelen ünnepeink Ünnepeinket nem szabályozzák törvények. így aztán itt állunk a piros betűk dömping- je előtt, s nem tudjuk, mi van. Mármint az ünnepekkel. Tavaly már egyszer szóba került, hogy rendezni kellene közös ünnepeinket. A Parlament akkor úgy döntött: döntsön a nép, mit akar: március 15-át, augusztus 20-át vagy október 23-át. vagy mindhármat nemzeti ünnepnek. A címerről is szavaznunk kellett volna, de lényegesebb kérdésekre adandó válaszok elsodorták a jelképek dolgát. Maradunk egyelőre a hagyománynál, a nemzet ünnepe március 15. Pusztán néhány jogszabály ad némi eligazítást. Például a munka törvénykönyve, amelynek végrehajtási utasítását tavaly módosították, s amely először 1989-ben tette lehetővé, hogy az egyébként nemzeti ünnepként nyilvántartott és megült március 15. munkaszüneti nap legyen. Mint ismeretes, cserébe november 7-én dolgozunk. Változatlan a helyzet április 4- ével, ami munkaszünet is. meg a fölszabadulás ünnepe is, egyelőre, de ezt vitatjuk szélté- ben-hosszában. A munka ünnepének továbbra is szabadnapon örülhetünk május elsején, csak most már nem kollektív fölvonuláson. Augusztus 20. a rendelet szerint munkaszünet, és az alkotmány ünnepe megjelöléssel szerepel a naptárakban. Holott az az alkotmány már nem ez az alkotmány, Szent István viszont már megint az a Szent István, a kenyérről nem is beszélve, ami ilyenkor változatlanul új. Szóval, nagy a zűrzavar. A rendelet ugyan nem kimondottan az ünnepokről szóló rendelet, pusztán a munkajogi következményeket rögzíti. így aztán töprenghet az ember, hogy például október 23. milyen nap? Erre a munka törvénykönyvében nincs utalás, amiből csak annyi következik, hogy dolgozni fogunk, Gyöngyi napján. Na de mi tudjuk, hogy ez bizony évforduló, tudjuk, hogy 1956 óta minden évben akadtak, akik megemlékeztek róla, megbeszéltük már, hogy a népfölkelés évfordulója ez, és számon tartjuk, hogy tavaly ezen a napon kiáltották ki a legújabb Magyar Köztársaságot. Ünnepelni fogunk hát a piros betűs, munkamentes nemzeti ünnepünkön, március 15-én éppúgy, mint a fekete betűs Gyöngyi-napon. Mert törvény nélkül is ünnep az ünnep. Ez így volt mindig, s talán így is marad. Egy parlamenti jogász szerint az ünnepek a nép lelkében keletkeznek, s az ezen alapuló hagyomány a legerősebb törvény. Mit sem változtat ezen, ha ezt szentesíti, vagy éppen tiltja a paragrafus. Eddig sem a törvény szabályozta ünnepeinket. S az idén sem az fogja. J. A.