Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-02 / 52. szám

1990. MÁRCIUS 2., PÉNTEK 3 Szújtülvo Milyenben? Lehet osztrák schillingért lot­tózni, nyugatnémet márkáért a legkülönbözőbb kéjutazásokra befizetni, dollárért bármilyen gépkocsit megrendelni. .. Aki­nek valutája van, az elsőrendű állampolgár. Akinek nincsen? Ügy kelj az élhetetlenjének ...! Annak a tízmillió körülírnék. Becslésre vagyunk ennyien ilyen élhetetlenek, a „sesék”, ahogyan a megye KGST-pia- caiíi (mi lesz az új nevük va­jon?) az ilyeneket nevezik, mert se dollár, se márka, se schilling nincsen a kezünkben. Tudván tudva, hogy seseként csakis másodrendű lehetek a mai tülekedésben, az új módi gyarapodásban, rezzenéstelen arécal olvasom a némely la­pokban rendszeresen közölt fé­ké te valuta-árfolyamokat, rez­zenéstelen arccal látom napról napra a főváros sok pontját, a gyáli, a váci meg a többi ká- géesíépiacon a valutával sefte- lőket... de : amit újabban hal­lok, attól a számat tátom. Azt hallom ugyanis itt-ott- amott, gazdálkodószervezetnél, kisebb cégeknél és állami vál­lalatoknál, hogy . . . Hol is kezd­jem? Már azt sem tudhatni eb­ben a mai, szabadpiacos meg nem szabadpiacos világban, va­jon legális-e, hogy mert valaki (állami cég alkalmazottja, álla­mi cégnek, avagy gmk-nak, pjt-nek, bárminek, illetve for­dítva) üzletet, megrendelést hoz, azért jutalékra tart igényt. Nem tudni, legális-e, de: van. S újabban még úgyabbul van. Mint mesélik, s mint hallgatom a számat tátva, a jutalékot az illetők már nem forintban, ha­nem valutában kérik. Milyenben? Keményben. Már­ka, svájci frank, dollár, schil­ling: ez a sorrend, mondják az érintettek, ám van, aki már annyira magabiztos, hogy ki­köti: neki csakis ilyen és ilyen­ben kell! Ha nem, akkor nem, akkor nincs üzlet. S van, aki készpénzben kéri, van, aki (itt­honi) számlára, s van, aki egy másik (külföldi) számlára . . . Ügy látszik, nem kell félteni a vállalkozó szelleműeket. De va­jon nem kell-c féltenünk tőlük az országot?! MOTTO Ai exports fop ragozása a En söprögetek, te reggelizel, ö miniszter A Csepel Autógyár majdnem háromezer dolgozóját kény­szerszabadságra küldte február 19. és március 19. között. Az okok ismertek: a rubelelszámolású export leállítása miatt a gyár legjelentősebb partnere, az Ikarus nem tudja kifizetni a tartozásait, ami miatt a Csepel Autógyár nem tudja törlesz­teni az alkatrészeket szállító társcégeknek az adósságait, ami miatt majdnem teljes egészében le kellett állítani a termelést. Március 1-jére és 2-ára azonban a gyár vezetése mindenkit behívott dolgozni. Azt remélték, hogy addigra lesz valamilyen munka. — Átképzésen vagyunk. Kertész lesz belőlünk. Gereb­lyézünk, söprögetünk, fölás­suk a virágágyást, kijavítjuk a láncokat, aztán holnap be­festjük. — Dehogy festjük! Mi ma­rad a következő leállásra? — Miért, azt hiszed, az új kormánynak nem lesznek öt­letei? — Na, ötletem nekem is van. Majer Istvánnak például az, hogy másnapra szabadsá­got vesz ki, őt ne rendeljék be takarítani, azt otthon is tud. És az sokkal olcsóbb. Igaz, megkapják erre a nap­ra az átlagbérüket, 270 fo­rintot bruttóban, a műszakra, de az utazás, a reggeli meg az ebéd el is viszi mindjárt. Eb­ben egyet is értenek az autó­busz-gyáregység egyes szere­lőszalagjánál dolgozó szere­lők. Majer Istvánnak más ba­ja is van. — Nekem nem mindegy, Iparjogvédelemtől a fővállalkozásig Szakmaszerző képesítések A szerkezetváltás támasz­totta új követelmények miatt egyre inkább növekszik a fel­nőttek iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásának jelentő­sége hazánkban. Ennek elle­nére ezen a területen nagy az elmaradás. Az oktatásra for­dított mintegy 50 milliárd forintnak csupán mintegy 4 százalékát használják fel ilyen tanfolyami oktatásra — fejtette ki Bérei Gyula kandi­dátus, a MTESZ szakértője. Az e tárgykörben végzett vizsgálódásainak tapasztala­tairól szólva kiemelte: indo­kolt a jelenleginél nagyobb figyelmet fordítani e tevé­kenység mennyiségi és minő­ségi jellemzőire egyaránt. Hi­szen a szakmaszerző, mun­kaköri képesítést nyújtó, va­lamint a különféle tudást tö­kéletesítő tanfolyamok meg­szervezéséhez jól kiépített át­képzési hálózatra van szük­ség. E hálózat kialakításánál pedig a munkaügyi szakem­bereknek és az egyéni mun­kavállalóknak is nagyobb mértékben kell támaszkod­niuk a MTESZ-re, ha az át­képzést zökkenőmentesen kí­vánják megoldani. A statisztikai adatok tanú­sága szerint a MTESZ szak­mai továbbképzéseinek szere­pe országos viszonylatban is jelentős. Az elmúlt 25 évben több százezer ember végezte el ezeket a tanfolyamokat. A résztvevők száma nagy szélső értékek között ingadozott: volt olyan év, amikor alig 7500-an, míg máskor majd 38 ezren vettek részt ezeken a képzési formákon. Tavalyelőtt — erről az évről állnak ren­delkezésre a legutóbbi össze­sített adatok — országosan 563 tanfolyamot tartottak a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek szervezésé­ben. A hallgatók száma meg haladta a 16 ezret. A szövet­ség gyakran szervezett és szervez olyan tanfolyamokat, amelyek az egyedüli tovább­képzési lehetőséget nyújtják egy-egy szakterületen, például az iparjogvédelemben, a biz­tonságtechnikában, vagy a különféle fővállalkozások te­rületén. A MTESZ tervei között sze­repel, hogy bekapcsolódik a nyelvoktatásba, elsősorban a szaknyelvi képzésbe. Emellett, kihasználva a kínálkozó lehe­tőségeket — a rendelkezésük­re álló technikai infrastruk­túrát és szakértői, tudást — négyszeresére kívánják bőví­teni a jelenlegi oktatási ka­pacitásukat — mondotta vé­gezetül Bérei Gyula. hogy miért kapom a pénzt. Borász a szakmám, azért jöt­tem át ide, mert itt lehetőség volt a géemkázásra. A sza­lag mellett produkálok vala­mit. Nem akarok gereblyéz­ni. Pedig otthon sem tehetnek mást. Rohács Miklós—ugyan­úgy, mint a többiek — ker­tes házban lakik, s a kény­szerszabadság alatt, fölásta a kertet. Szerencsére jó idő van. — Most mondja meg, mit csináljak? Ha betörök, le­csuknak. Az idén már nincs géemká, a teljesítményt csak 100 százalékra engedik telje­síteni. Az alapbéremből öt­hatezer forint jön ki. Ha nem áll a szalag. A teljes bért csak az első öt napra kapjuk meg, aztán már csak nyolcvan szá­zalékot. Ez már csak a mun­kanélküli-segélynél' több. Az OTP-részletnçl 'kevesebb. Kreisz György diszpécser­nek nem csak háztáji ötletei vannak. Állítják, ők megsze­relnék a tőkés piacra is az al­vázakat, csak intézné el, va­laki, hogy a Rába motorjai ne füstöljenek. Mert nem is az alvázzal van baj, hanem az­zal, hogy a nyugati határon nem engedik át a csöpögő, füstölgő, hörgő motorokat; — Itt minden héten elsétál egy delegáció. Csak halljuk, hogy olaszul beszélnek, meg látjuk, hogy japánok. A ve­zérigazgató nem mond sem­mit. Hogy lesz-e tőkés piac, vagy hogy a Suzukit miért nem ide telepítik. Az első le­álláskor összehívtak minket, s elmesélték az áremelést. Ol­vasunk mi újságot, nézzük a tévét, tudunk az áremelésről. Arra nem válaszoltak, hogy mi lesz a gyárral. Elfújta a szél a HÉV-et (Folytatás az 1. oldalról.) várhatók. A károk becslése és a helyreállítási munkák hete­ket is igénybe vehetnek. R. S. ★ A legidősebb emberek sem emlékeznek Pilisen olyan ter­mészeti katasztrófára, ami­lyen kedden az esti, éjszakai és a tegnap délutáni órákban sújtotta a környéket Az or­kán erejű forgószél Dánszent- rniklós, Nyáregyháza irányából csapott le a községre, és zúz­va, rombolva tört utat magá­nak. Házak tetőszerkezetét do­bálta szét a vihar. Bedőlt köz­falak, tokostul kitépett abla­kok, üvegcserepek, letört fa­ágak, fóliasátor-darabok jelez­ték útvonalát. A szél erejére jellemző, hogy az egyik helyi temetőben csaknem az összes kőből készült síremléket felbo­rította. A helyi tanács mun­katársai körülbelül 50 lakóház részleges és egy teljes pusztu­lásáról tudnak. Ülésezik a vál­ságstáb, döntenek az azonnali, 5—15 ezer forintos gyorsse­gélyek odaítéléséről, igazoláso­kat adnak ki a sorbn kívüli építőanyag-vásárláshoz, és fel­készültek arra, hogy a tanácsi intézményekben — a tanácshá- zát is beleértve — szükségla­kóhelyeket alakítsanak ki. Fölvették a kapcsolatot a gyömrői honvédségi alakulat­tal, s ha a helyzet tovább romlik, akkor számítanak az ö segítségükre is. A tanács vezetői a helyi lakosság köré­ben gyűjtést kezdeményeznek a károsultak megsegítésére. (Vcreszki) Csak szédítenek minket, mondja Józan Imre. — Ki hiszi el, hogy a veze­tés tavaly decemberben nem tudta, hogy idén januárban csődbe megyünk? Teljesen ösz- szezavarják az embert. Majd az új kormány! Ezt papolja mindenki. Azt hiszitek, hogy itt egyik napról a másikra jobb lesz minden? Nem lesz­nek varázslók azok sem. Ha az életszínvonalat tartani tud­nánk, már az is nagy dolog lenne. Józan Imre olvasgatja az új­ságokban a hirdetéseket, de de nem talál bennük semmi jót. Persze, hová mehetne, 38 éve dolgozik itt, szakmája nincs, csak egy tanfolyamot végzett él, a szereléshez. — Trógernek is elmen­nék, ha már itt nincs munka. De a fuvaros szóba sem áll velem, ha csak né­hány napra ígérkezem. Aztán vannak már, akik egy üveg borért dolgoznak neki. Szenet is lapátolhatnánk, de kinek van manapság pénze szénre? És kinek van közülük bár­mire? Rohács Miklósnak a napokban kellene eldöntenie, vállalja-e a költségeket. A többiek lebeszélik: mire be­kötik, már gázt sem kap az ország. Most viszont még csak ott tartunk, hogy mit nem kap az autógyár. Pénzt az Ikarustól és szállítási engedélyt a minisz­tertől. Egyelőre, mondja dr. Kosaras Csaba is, aki ugyan­úgy reménykedik a szükség- állapot végében, mint az em­berei. Pedig a termelési igaz­gató szobájában éppúgy kí­nos a csönd, mint a szerelő- csarnokokban. Ott nem zúg a szalag, itt nem csöng a tele­fon. Kosaras Csaba ráér ké­nyelmesen reggelizni, s akár órákig beszélgetne velünk, anélkül, hogy megzavarnák. Derűsen és rejtélyesen moso­lyog, amikor a gyár jövője ke­rül szóba. Sejteti, hogy min­den jóra fordul, már intéz­kednek. Voltak itt máskor is nehéz időszakok. Ez az igazi föladat a szakember számára, ez a mostani helyzet. Részle­teket nem hajlandó elárulni, csak annyit, ha jókedvű, at­tól nem lesz a gyárnak rosz- szabb. És a rossz kedve nem segítene. Így igaz. Egy derűs igazga­tó jótékony hatással lehet a gyárra. Ha jó szakember, ak­kor hasznára is. Viszont, ha egy derűs és kiváló szakem­ber sem tud pénzt szerezni, akkor a legközelebbi fizetés­napon sok morcos szakmun­kás fog szaladgálni a gyárá­ban. Jakubovits Anna CUPÁKOS kább, mint az egyszerűsé­get választják. Ügy hiszik, akkor komolyak ... A legutóbbi néhány hó­napban az állampolgár ta­núja lehetett annak, milyen furcsa táncot lejtettek a pártok, a különböző politi­kai szervezetek korábbi Ön­maguk, korábbi álláspont­jaik körül. Ugyan vannak szervezetek, amelyek azt hangoztatják, ők egyedül kitartottak, ők következete­sek, ők jottányit sem en­gedtek, ők bizony nem má­sították meg azt, amit teg­nap, tegnapelőtt mondtak, írásba adtak, a cáfolathoz azonban elegendő a tegnapi dokumentumukat elővenni. Azzal semmi bajom,1 ha egy szervezet másként ítél meg valamit, mint tette koráb­ban. Az ember okul, s mert minden szervezetben embe­rek vannak, az okulás; kol­lektív lehetőség és kötele­zettség. Azt azonban figye­lemre érdemesnek tartom, hogy az álláspontok, a véle­mények változása egyben a cupákosság térhódítása is: egyre sületlenebb, se tész- t-a-se kenyér a szöveg. Az egyértelműségek beleolvad­tak valami áttekinthetetlen masszába, amely ráragad­hat mindenre. Elég itt arra utalni, hogy ma hazánkban szinte minden párt „min­denki'1 pártjának, választ­ható képviselőjének tartja, hirdeti magát. Itt szinte minden szervezet a népet szólongatja, s mert ezt te­szi. a mondandó sem lehet karakteres: ha mindenki­hez szólnak, akkor valójá­ban ' nem szólnak senkihez sem. Gyanítom, a szerepzava­roknak a kifejezője a cu­pákosság. A tisztázatlan szerepek az elvek tisztázá­sát sem teszik lehetővé. S megfordítva szintén igaz: mert tisztázatlanok az el­vek, a szerepek sem lehet­nek egyértelműek. Bűvös kör? Nem az. Lényegében természetes következménye a mai helyzetnek. L ényege ennek a hely­zetnek az, hogy a pár­tok nem képviselni kívánnak bizonyos társa­dalmi csoportokat, hanem győzni akarnak. Győzni, té­nyezőnek lenni, helyet kap­ni a kormányban, a hata­lomban, az Országgyűlés­ben, fajsúlyos tényezőnek lenni a majdani önkor­mányzati választásokon... Ma ennek alárendeltje a szöveg és a törekvésként megmutatkozó tett. ám közben — kérdés, észlelik-e ezt a politikai félprofik- félamatőrök — éppen az halványul el, vagy éppen elvész, ami a legfontosabb lenne: a karakteresség, a különbözőség, az eltérések­ben testet öltő sajátosság. Ma cupákos a politika egé­sze. S aligha akad bárki is, aki biztosan tudná: mi sül- (het) ki belőle. Mészáros Ottó K ezdem egy pihekönnyű üggyel. A pártok egyikének város: szer­vezete. a környező községek hasonló csoportjaival össze­fogva, állásfoglalást jutta­tott el a szerkesztőséghez. Azt kérték — ellentétben más szervezetekkel, amelyek ilyenkor követelni szoktak —, vagy ne közöljük az anyagot, vagy ha igen, ak­kor betűnyi változtatás nél­kül. Mivel az állásfoglalás arról szólt, az adott párt említett szervezetei kit te­kintenek hivatalosan támo­gatott országgyűlési képvi­selőjelöltjüknek — a vá­lasztókerületben ugyanis többen felléptek ilyen sze­repkörben —. a szerkesztő­ség természetesen a közlés mellett döntött. A bökkenőt az okozta, hogy a nyilván­való gépelési hibákon túl — amiket azért bátorkod­tunk kigyomlálni — a szö­vegben három olyan mon­dat volt fellelhető, amelyek­nek egész egyszerűen nem értettük a közlendőjét. Az állásfoglalás készítői telefo­non elérhetetlenek, amire a posta viszi-hozza a levele­ket, a téma aktualitását veszti... Közöltük az amúgy nem hosszú anya­got. Az értelmetlen monda­tokkal együtt. Ha kivételként találkoz­tunk volna a szerkesztőségi munkában ilyen, megfejt­hetetlen politikai szöveggel, legyintünk egyet. Lehetet­len azonban legyinfeni, annyi az ilyen eset. Nemcsak a szerkesztőségbe bekerülő szövegekkel gyűlik meg a hírlapíró baja, hanem azok­kal is, amelyekkel a megyé­ben, gyűléseken, értekezle­teken, pallérozott elmék fogalmazta plakátokon, fel­hívásokon találkozik. S minél gyakoribb ez a talál­kozás, annál erősebb az újságíróban a gyanú: a tisz­tázatlan szövegek tisztázat­lan szándékokat, elveket rejtenek. Nem okvetlenül akarva, hanem akaratlanul, de persze van rá eset, hogy szándékkal takarva a lé­nyeget. Gazdag magyar nyel­vünknek van egy ízes ki­fejezése. Cupákos. Ez a szó — némely tájon copákás — jelölheti az eső utáni, raga­dós földet, s jelölheti a sü- letlen, ragacsos kenyeret, tésztát, azaz a félig készet, a se nem ilyen-se nem olyan állapotot. Ma a köz­élet tele van ilyen cupákos szövegkenyerekkel, állás­foglalás-tésztákkal, tiltako­zás-süteményekkel, felszó­lítás-kalácsokkal. Cupákos valamennyi említett, legyen bár kenyér, kalács, tészta. Sületlen tehát, s nem ok­vetlenül azért, mert a mon­dandót, mint szándékot kell annak minősítenünk, ha­nem mert a mondandó megfogalmazói inkább a homályt, mint a világossá­got, a bonyolultságot in­Szóval, nagy a zűrzavar Törvénytelen ünnepeink Ünnepeinket nem szabályoz­zák törvények. így aztán itt állunk a piros betűk dömping- je előtt, s nem tudjuk, mi van. Mármint az ünnepekkel. Ta­valy már egyszer szóba került, hogy rendezni kellene közös ünnepeinket. A Parlament ak­kor úgy döntött: döntsön a nép, mit akar: március 15-át, augusztus 20-át vagy október 23-át. vagy mindhármat nem­zeti ünnepnek. A címerről is szavaznunk kellett volna, de lényegesebb kérdésekre adan­dó válaszok elsodorták a jelké­pek dolgát. Maradunk egyelő­re a hagyománynál, a nemzet ünnepe március 15. Pusztán néhány jogszabály ad némi eligazítást. Például a munka törvénykönyve, amelynek végrehajtási utasí­tását tavaly módosították, s amely először 1989-ben tette lehetővé, hogy az egyébként nemzeti ünnepként nyilvántar­tott és megült március 15. munkaszüneti nap legyen. Mint ismeretes, cserébe no­vember 7-én dolgozunk. Vál­tozatlan a helyzet április 4- ével, ami munkaszünet is. meg a fölszabadulás ünnepe is, egyelőre, de ezt vitatjuk szélté- ben-hosszában. A munka ün­nepének továbbra is szabad­napon örülhetünk május el­sején, csak most már nem kol­lektív fölvonuláson. Augusztus 20. a rendelet szerint munka­szünet, és az alkotmány ünne­pe megjelöléssel szerepel a naptárakban. Holott az az al­kotmány már nem ez az al­kotmány, Szent István viszont már megint az a Szent István, a kenyérről nem is beszélve, ami ilyenkor változatlanul új. Szóval, nagy a zűrzavar. A rendelet ugyan nem kimon­dottan az ünnepokről szóló rendelet, pusztán a munkajo­gi következményeket rögzíti. így aztán töprenghet az em­ber, hogy például október 23. milyen nap? Erre a munka törvénykönyvében nincs uta­lás, amiből csak annyi követ­kezik, hogy dolgozni fogunk, Gyöngyi napján. Na de mi tudjuk, hogy ez bizony évfor­duló, tudjuk, hogy 1956 óta minden évben akadtak, akik megemlékeztek róla, megbe­széltük már, hogy a népfölke­lés évfordulója ez, és számon tartjuk, hogy tavaly ezen a napon kiáltották ki a legújabb Magyar Köztársaságot. Ün­nepelni fogunk hát a piros betűs, munkamentes nemzeti ünnepünkön, március 15-én éppúgy, mint a fekete betűs Gyöngyi-napon. Mert törvény nélkül is ün­nep az ünnep. Ez így volt mindig, s talán így is marad. Egy parlamenti jogász szerint az ünnepek a nép lelkében keletkeznek, s az ezen alapuló hagyomány a legerősebb tör­vény. Mit sem változtat ezen, ha ezt szentesíti, vagy ép­pen tiltja a paragrafus. Eddig sem a törvény szabá­lyozta ünnepeinket. S az idén sem az fogja. J. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom