Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. FEBRUAR 13., REDD Wímöm Ő MONDTA Legelegánsabb Az Európai Közösségek Szocialista Pártjainak Szövetsége XVII. kongresszusán vendégként ott volt a Magyar Szocialista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küldöttsége is. Ez utóbbinak a vezetőjével, Petrasovits Anna elnök asszonnyal beszélgetett tapasztalatairól a Népszabadság (febr. 10.) berlini tudósítója. Szóba kerültek természetesen az itthoni dolgok is, a többi között P. A. azon véleménye — amit többször hangoztatott —, hogy az MSZP beépített emberei puccsot kívánnak kirobbantani az MSZDP-n belül. A megvádoltak nevében annak idején az egyik érintett bizonyítékokat kért. Ezekkel P. A. adós maradt, bár ígérte azokat. Mostani szavai szerint azért, mert hezek már feleslegesek". Az állítások bizonyítása persze soha nem felesleges, mert azok híján a szavak a levegőben lebegnek; súlytalanná válnak. Az elnök asszony szerint a bizonyítékok azért feleslegesek, mert „a pártunk ellen tervezett puccskísérlet kudarcba fulladt, és mi ele- gánsabban politizálunk annál, hogy továbbra is ezen tépelődjünk." Mi nem vagyunk — sajnos — elegáns elnök asszonyok, akik elegánsan politizálnak, ezért bizony tépe- lődünk. Tépelődünk például azon, hogy a tervezett meg a szervezett puccskísérlet azonos fogalmak-e. S ha volt tervezett — de nem szervezett — puccskísérlet, vajon kik lehettek a részeséi? Azok, akik megvádolva bizonyítékokat kértek és nem kaptak? Miért nem kaphattak kaptak? Ha mások a gyanúsítottak, akkor miért őket érte a vád? S mert vád tagadhatatlanul van — hiszen most is elhangzott P. A. szájából —, miért és hol késik a bizonyítás?! S tépelődünk tovább; vajon miként kerül párba az ,.elegánsabb politizálás” és a tépelődés — a bizonyítás — mellőzése? S tépelődve kérdezzük, nem az lénne-e a legelegánsabb, ha az általános és nem bizonyított vádak a politikai lomtár demagógiaraktárába kerülnének?! ■ _ KLIENS Hogyan tovább a Csepel Rutában? T ovábbgyű rűző fizetésképtelenség Számos régi feszültséget élezett ki, sőt komoly gazdasági és már foglalkoztatási gondokat is okoz a hazai járműipar vállalatai között a rubelelszámolású export január 18-i stopja. Az Ikarus értékesítési lehetőségének korlátozásából származó fizetésképtelensége továbbgyűrűzve a Csepel Autón át a Rábáig, az egész járműipari vertikum működését veszélyezteti, egyben megkérdőjelezi a gazdálkodás eddigi gyakorlatát — legalábbis így látják ezt a három egymásra utalt vállalat egyikénél, a szigetszentmiklósi Csepel Autógyárban, ahol Kosaras Csaba vezérigazgatóhelyettes elmondta: — Való igaz, hogy 400 millió forinttal tartoznak a győri Rába-gyárnak, s emiatt, amint ez a nyilvánosság elé került, néhány napig nem kaptak motorokat és futóműveket Győrből, s két napig állt a szerelősoruk. Azért nem tudnak a győrieknek fizetni, mert legnagyobb vevőjük, az Ikarus — amely gyártmányaik 85 százalékát értékesíti — tavaly november óta tartozik a kiszállított alvázak árával, csakA holtak emlékét ne fröcsköljük he sárral Kopjafát állítanak közadakozásból „Hát ott van a szovjet katonai emlékmű. Vegyétek le róla a csillagot, tegyetek rá egy másik táblát, és lesz a magyar áldozatoknak emlékművük” — mondták Gyomron Nyitrai Andrásnak, a Gyömrőért Baráti Kör elnökének. Halottakról van szó, a harag síron túl nem tarthat. Soha nem értettem, hogy mit vétett az a 18 éves Takács János, akit besoroztak Horthy hadseregébe, és ő sem, más sem tudhatta meg soha, hogy miért a Don-kanyarban kellett védeni a hazát. Es hogy az utóbbi negyvenöt évben miért nem állhatott az elesett fiúknak, férjeknek, apáknak obellszk. Gyömrón vagy bármely más magyar településen. De gyanítom, hogy az az Iván Sfflergejevics sem bűnös, akit a generalisszimusz egy dobtárossal és fél liter vodkával küldött a halálba, \ colták, és hidegvérrel lemészárolták a fegyvertelen embereket. Különben az lesz, mint a háború után Vecsésen, hogy néhány gazember miatt a falut csak úgy lefasisztázták. Az áldozatokra csak úgy emlékezhetünk, ha nevükön nevezzük a gyilkosokat. Akkor talán nem lappangana a félelem, a gyűlölködés. „Az emlékművet közadakozásból tudjuk ' megvalósítani. E nerries célunk érdekében felkérjük településünk minden lakóját, közel és távol lévőket, társadalmi és politikai, egyházi és gazdasági szervezeteit, intézményeit, hogy pénzzel, anyaggal, önzetlen munkával segítse és támogassa ez irányú tevékenységünket” — olvasom a felhívás tervezetét. Igaz, hogy ez a Gyömrő már nem a ’45-ös nagyközség. A lakók zöme a háború után költözött ide, vagy azután született. De ahogy Nyitrai András mondta, nem nagyon él az országban olyan család, akinek ne lenne háborús halottja. Ennek a kopjafának a felállítása valószínűleg nyitánya lesz egy megyei mozgalomnak. Végre politikamentessé tesszük a kegyeletet, az emlékezést: „Az emlékművet tiltakozó szimbólumnak szánjuk a háború ellen, a béke megőrzésére, a félelem nélküli emberi életre.” Radosza Sándor A háborúnak csak áldozatai vannak, legalább a holtak emlékét ne kenjük össze festékkel, sárral. Fejfát, emlékművet azért mégse címerezzünk újra. — A halottainkra eddig csak titokban emlékezhettünk. Pedig a gyömrőiek tucatjai pusztultak el a háborúban, a fogságban, vagy éppen ir.eg- nyomorodva tértek haza. És most, ennyi év után kopjafát állítunk a gyömrőieknek közadakozásból. A felhívásunkban arra kérjük a megye lakóit, hogy a volt járási székhely, Gyömrő háborús halottainak nevét a hozzátartozók közöljék velünk — mondja Nyitrai András. — Ügy hallottam, hogy ’45- ben nemcsak harcban estek el az emberek, hanem gyilkosságok is történtek. — Igen, csak eddig erről nem volt szabad beszélni. Pedig nem az oroszok tették. És nem is a németek — mondja az elnök, aztán mintha zavarban lenne a megnevezésnél. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy kik verték agyon a vendéglőst, a papot, a vasutast. De tényleg, kik, ha nem szovjetek, nem németek tették? A magyarok? A gyömrőiek? A lehető legrosszabb megközelítés. A nevüket kellene végre kimondani! A kispéterek vagy a tótjenök nevét, akik elhurfolytatni, de arról nem szól a fáma, hogy hány szabálysértés maradt felderítetlen. Valóban csak hárman részesülnek rendszeres segélyben, ugyanakkor tavaly 180-an kaptak rendkívüli segélyt. Tájékozódtam, valóban volt őrjárat, melyet a falugyűlés indítványozott, minden nagybörzsönyi — cigány lakos is — vagyonának védelmére, a megelőzésre, a felderítésre irányult, de mellőzte mindazokat a harci színeket, melyeket jogtalanul aggattak rá. A gyermekkorúság felelősséget kizáró ok. Szomorú, de igaz. Nagybörzsönyben gyer- mekkorúak törik be a bisztrók kirakatát, öregember ablakát, védtelen felnőtt koponyáját, gyermekkornak tesznek tönkre gyönyörűen rendben tartott virágoskerteket. Szemléletbeli változás kell tehát, a többség formázó ereje. Meggyőződésem, hogy nem bántó, ártó szándék vezette azokat az embereket, akik között szép számmal voltak cigány felnőttek is, akik a szülők kötelességeiből szándékoztak átvállalni annyit, hogy ellenőrzik, miért és hogyan kerülnek az utcára a kisgyerekeit, tinédzserek. Szó sincs tehát fajüldöző szervezetekről, kutyákról.” Szándékosan idéztem ilyen hosszan a levelet. Kiderül belőle, valóban volt járőrözés, ipert az ablakok mellett időnként fejeket is betörnek, de az ellenőrzést csak, mint kiterjesztett szülői kötelességüket végezték. A levél írója megrója a cikk szerzőjét a túlzásokért. Ugyanez az újságíró, ugyanezért a riportjáért kapott még egy megrovást, a névtelen szerző így fröcsög: „Felháborodással olvastam a Cigányút c. rovatát! Sajnos még mindig sok önökközött a Báránybörbe bujt farkas. Ha a cigányokat annyira kell dédelgetni, mint ön Írja akkor fogadja családja körébe az egész ármádiát. Vagypedig telepítsenek a Rózsadomba egy tízezer ujmagyar, majd meg tudják kik ezek. Bizony kellenek az kutyák amelyek harapással tesznek bizonyságot gazdáiknak és kutya hűségei őrzik a nép vagyonát. Csak védjék tovább ezeket a lumpeneket majd 20 évmulva kb 4,000,000-0 utat mutat az önök unokáinak is a magyar nép mindnyájának. Nem vágyód szadista, kivétel a magyar cigányokat orvosok, mérnökök tanárok stb kerülnek ki közülük ezek kulturembe- rek tiszteséges életet élők. Sajnos, hogy idáig fajult a felszabadulás. A helyzetük javítására javasolom, hogy a 40-60-100 ezer Ft okát nyirbálják meg (az író bizonyára a fizetésekre gondol) és a 700- 100,000,000 prémcsiket vegyék el és segítsék azt a sok fenevadat ha ez úgy kívánja és éltessék őket” Idézhetnék még a telefonokból, a levelekből, de ami leginkább megfogott engem, az a személyes találkozás Engert Jánosné piliscsabai pedagógussal. Nagy-nagy szeretettel beszélt a cigánygyerekekről, arról, mennyire éheznek az elismerésre, a jó szóra. Beszélt a gyerekek zenei tehetségéről, kiváló színérzékéről. Végül elmesélte, hogy a nép- számláláskor maga is járta a falut, vitte a kérdőíveket. Körülbelül százharminc cigány- család él a faluban, de — a megfelelő rovat kitöltésekor — csak hárman mondták magukat cigánynak. Mert félnek, mert nem akarnak egy lenézett, megvetett kisebbséghez tartozni. Nem akarnak cigányok lenni... Mátrai Tibor nem 1 milliárd forinttal. Az iparágazat működése érdekében, a Csepel Autógyár kezdeményezésére Győrből ismét érkeznek raktáron lévő motorok Szigetszentmiklósra, a termelés tehát — ha kisebb teljesítménnyel is — folyik. A kiszolgáltatott helyzet ellen a Csepel Autógyár vezetése néhány éve kezdetben tétova, majd egyre tudatosabb lépéseket tett és tesz. Az önállósodási törekvés egyik sikeres példája az amerikai Cummins céggel kialakított közös fejlesztés és értékesítés, amely azonban arányait tekintve kicsi (5 százalék), és nem igazán változtat a Csepel Autógyár egypiaci jellegén. S a helyzetet bonyolítja, hogy az önálló piaci megjelenés szándéka nem kis érdekösszeütközést jelentett a Csepel Autó értékesítését uraló Ikarusszal. A nehéz helyzetben lévő autógyár vezetői a jövőben változtatni, vagy legalábbis csökkenteni kívánják a Csepel Autó bedolgozó szerepét, kutatják az önálló tőkés piaci értékesítési lehetőségeket, és ha kell, felkészülnek a járműipari profil szélesítésére, esetleg mezőgazdasági vagy lassú járművek kisszériás, esetleg egyedi jellegű gyártására. Az Ikarus budapesti és székesfehérvári vállalatainak részvénytársasággá válásától azt remélik, hogy a részvénytársaságok valódi autóbuszpiacon jelennek majd meg. Természetesen ezeknek a terveknek a valóra válásához túl kell élni a jelenlegi helyzetet. A felszámolás pedig nem lehet cél, hiszen ha ezt az iparágat is lerombolják halottaiból többet nem lehet feltámasztani. Egyelőre a cédulákat gyűjtik M pártok jelöltjei A Népszabadság szombati számában közzétette azoknak a pártok által támogatott jelölteknek a listáját, akik ezekben a napokban gyűjtik vagy már meg is kapták a hivatalos jelöltséghez szükséges 750 ajánlócédulát. Pest megyében az „előfutamban” mind a 16 választó- kerületben rendelkezik jelölttel a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége. A Hazafias Választási Koalíciónak 15, a Magyar,Néppártnak 11, a Fiatal Demokraták Szövetségének 9, a Magyar Szocialista Munkáspártnak 6 körzetben van saját jelöltje. A lista nem tartalmazza a nagyszámú független induló névsorát. A szobi választókerület jelöltjei: Telegdy András (Fidesz), Berecz- ki Vilmos (Független Kisgazda), Pásztor Béla, Ritzl Ferenc (Hazafias VK). Bogárdi Zoltán (MDF) Kiss Dénes (Magyar Néppárt), Gyurcsik Mihály (MSZMP), Balogh László (Szocialista Párt) Farkas Béla (MSZDP), Ormándy József (SZDSZ). Vác: dr. Kenéz Tibor (Fidesz), dr. Gruber Attila (Független Kisgazda). dr. Chikán Csaba (Hazafias VK), dr. Katona Tamás (MDF), Fieszl József (MSZMP), Lábai László (Szocialista Párt), Bonifertné Szigeti Márta (MSZDP), Vass István (SZDSZ). Dunakeszi: Nagy Gábor (Fidesz), Albert László (Független Kisgazda), dr. Kukorelli István (Hazafias VK), Sz. Tóth János (MDF), Varga Lajos (Szocialista Párt), Danyi Imre (MSZDP), dr. Kiss Róbert (SZDSZ). Gödöllö: Csuja László (Független Kisgazda), Vassné Nyéki Ilona (Magyar Néppárt, Hazafias VK) Roszik Gábor (MDF), Cs. Nagy László (MSZMP), Kőrösfői László (Szocialista Párt), Daróczi József (MSZDP), dr. Hajagos Antal (SZDSZ). Aszód: Glattfelder Béla (Fidesz), Torda Istvánné (Független Kisgazda!. dr. Juhász Ferenc (Hazafias VK), dr. Bocker Pál (MDF), Gödör András (Magyar Népiért!, Varra László (Szocialista Párt!, dr. Tóth Péter (MSZDP) dr. Jólesz József (SZDSZ!. Nagykáta: dr. Hajnal Károly (Független Kisgazda), dr. Szalay István (Hazafias VK). Farkas Gábor (MDF), Bánáti András (Szocialista Párt), Ormándiaky Er (MSZDP), Bodrogi Györgyné (SZDSZ). Monor: Hégely Gábor (Fidesz), Horogh Zoltán (Függétlen Kisgazda), Práczki István (Hazafias VK), dr. Török Gábor (MDF), Oláh László (Magyar Néppárt), Hámori Csaba (Szocialista Párt). Veres László (MSZDP), dr. Jós Miklósné (SZDSZ). Érd: T. Mészáros András (Fidesz), Prepeliczay István (Független Kisgazda), Takács István, dr. Aradszky András (Hazafias VK), dr. Kovács László (MDF), Götzin- ger István (Magyar Néppárt), No- vák Bálint (MSZMP). PataKi János (Szocialista Párt), dr. Dizséri Tamás (MSZDP), Gyurcsok József (SZDSZ). Budaörs: Rónaháthy István (Független Kisgazda), Joós József (Hazafias VK), Jávor Károly (MDF), dr. Locsmándy Béla (Magyar Néppárt), Zink Imre (Szocialista Párt), Horváth Gellértné (MSZDP), Szuhay Péter (SZDSZ). Pilisvörösvár: Fölcz Attila (Fidesz), Borz Miklós (Független Kisgazda), Gáspár Ferenc és Szé- nási Mihály (Hazafias VK), Szau- ter Rudolf (MDF), Körösi Jenő (Magyar Néppárt), Andráskó József (Szocialista Párt), dr. Szabó Valéria (MSZDP), Hajdúfy Miklós (SZDSZ). Szentendre: Szalay András (Fidesz), Várhegyi Sándor (Független Kisgazda), Forrai Sándor (Hazafias VK), dr. Szél Péter (MDF), Rétéi Lajos (Magyar Néppárt), Gaiántai Dezső (MSZMP), Miakich Gábor (Szocialista Párt), Baranyai Tibor (MSZDP), Bin- doffer Györgyi (SZDSZ). Szigetszentmiklós: dr. Helméczy Mátyás (Független Kisgazda), dr. Bernáth Tibor (Hazafias VK), Fazekas Almos (MDF), dr. Szend- rői László (Szocialista Párt), Rostás Farkas György (MSZDP) Kttncze Gábor (SZDSZ). Ráckeve: Frank József (Független Kisgazda), dr. Vona Ferenc (\IDF), Király Sándor (MSZMP), Kocsis Mihály (Szocialista Párt), Nyári László (MSZDP). Czombos- né Venczel Éva (SZDSZ). Dabas: Horváth István (Független Kisgazda), Tanyi József (Hazafias VK), Lörántfy László (MDF), dr. Garas István (Magyar Néppárt), Gondos Imre (Szocialista Párt), dr. Hunyadi László (MSZDP), Mala Ferenc (SZDSZ). Cegléd: Lászip Attila (Fidesz), Arany Béla (Független Kisgazda), Krekács László (Hazafias VK), dr. Réti Miklós (MDF), Krekács Zoltán (Magyar Néppárt), Giba István (Szocialista Párt), Rácz Irén (MSZDP), dr. Surányl Dezső (SZDSZ). Nagykőrös: Huszár Albert (Független Kisgazda), dr. Kulin Sándor (MDF) dr. Koltai István (Magyar Néppárt). Lakos László (Szocialista Párt), Bánhalmi Mihály (MSZDP), Abrahám Tibor (SZDSZ). MEGMARADT A FÖLD SZERETETE Hitelt vesztett trükkös kistermelők A Taksonytól Bugyi felé vezető út mentén, az akácosok mögött tanyák húzódnak. Az egymástól jó pár száz méterre fekvő házakat még autóval is nehezen lehet megközelíteni. A kocsi nagyokat bukdácsol a girbegurba földes utakon. A tanyákat mindenhol harapós kutyák őrzik, áz idegen jöttére hangos csaholással bújnak elő házaikból. Az itt lévő épületek különfélék. Van, ahol még a régi, mészkő téglából épült házak, ütött-kopott istállók állnak, máshol a kihalt térség közepén „kacsalábon forgó” új építmények lepik meg a látogatót. Az itt lakók a mező- gazdaságból élnek, s a porták közti különbségek azt is jelzik, nem mindegy, ki milyen tevékenységbe fogott. Az egyik boltíves, új ház gazdája Pindák Mihály. A ház melletti kertben a három hatalmas fóliasátor nem sok kétséget hagy afelől, hogy az itt lakók mivel foglalkoznak. Kicsit meglepődöm, hogy a házigazda milyen fiatal. Pedig azt mondják, a háború utáni nemzedékből — különösen áz erőszakos téeszesítés után — már kiölték a föld szeretetét. — Az eredeti szakmám lakatos, de még a szülői háznál belekóstoltam a kertészkedésbe, a fóliázásba. Igaz, a szüleim még csak hobbiként csinálták, amikor leszereltem, én már nagyobb fóliákat építettem. © Sokba van? — Nyolc éve, amikor a kertészkedésre adtam a fejem, még sokkal könnyebb volt. Szerencsém volt, jó időben kezdtem hozzá. Ma már nem tudnám megvenni a hozzávalókat. Gondoljon csak bele, akkor egy fóliatekercs 4-5 ezer forintba került, ma 15 ezerbe. 200 négyzetméterre pedig nem kevés kell belőle. Aztán az olajért azóta már 9,20-at kérnek, úgyhogy nem irigylem a mostani kezdőket. Véleményem szerint, akik csak egy- kétszáz négyszögölön gazdálkodnak, most tönkremennek, mert nem tudnak majd eléggé hatékonyan termelni. $ A kistermelők gyakorta panaszkodnak, hogy nem érdemes piacra vinni az árujukat, mert a közvetítőlánc — a kereskedők — fölözik le a hasznot. — Nekem megvannak a kialakult kapcsolataim, ahol átveszik az árumat. Minőséget kell termelni, s akkor nincs gond. Mindig valami újításon töröm a fejem, hogyan lehetne minél szebb, egészségesebb paprikát termelni. Sokszor a kistermelők is átverik a kereskedőket, a zsákba beleraknak egy kéménycsövet. körberakják első osztályú áruval, a tetejére is szép kerül, aztán a csőbe mindenféle szemetet dobálnak. Nem csoda, ha ilyen trükkök után máskor nem veszik át az árujukat. © A kisiparosok sokszor panaszkodnak, hogy az adórendszer hátrányos helyzeti, hozza őket. — Nekünk kedvezőbbek az adózási feltételeink, de támogatni kell a mezőgazdasági vállalkozókat, mert övék a jövő. Láthátja, hogy a tsz-ekben sok mindent ráfizetéssel termelnek. Nálunk például régen a határt egy kertész, egy régi parasztgazda rendben tartotta, aztán mikor a tsz-t szervezték, idejött egy mérnök úr, diplomával a zsebében, nem értett semmihez, tönkre is ment minden. A földeket újra magánkézbe kellene adni, s a szövetkezetek legfeljebb gépek bérbe adásával, hitelek szerzésével foglalkoznának. Sok bába között elvész a gyerek, meglátszik, ha valaminek nincs gazdája. Ha valami kopik, megrongálódik, máris megjavítom, vagy ha kell, cserélem. Nem mondom, az ember rizikót is vállal, ha ne adj isten jön egy óriási vihar, elviheti a fóliát, aztán lehet mindent elölről kezdeni. © Január végén már földbe kerültek a magok, s április elején már a piacon lehet a primőr paprika. Nem fél attól, hogy a vásárlóerő csökkenése miatt nem lesz, aki megfizesse a nem olcsó árakat? — Nem gondoltam még erre, bizakodó vagyok. De ha itthon nem kellene, akár még Nyugatra is kivihetném a paprikámat. Igaz, hogy a valutának csak a 10 százalékát kapnám meg, a többit forintra váltva. Hargitai Éva