Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. FEBRUAR 13., REDD Wímöm Ő MONDTA Legelegánsabb Az Európai Közösségek Szocialista Pártjainak Szö­vetsége XVII. kongresszu­sán vendégként ott volt a Magyar Szocialista Párt és a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt küldöttsége is. Ez utóbbinak a vezető­jével, Petrasovits Anna el­nök asszonnyal beszélgetett tapasztalatairól a Népsza­badság (febr. 10.) berlini tudósítója. Szóba kerültek természe­tesen az itthoni dolgok is, a többi között P. A. azon vé­leménye — amit többször hangoztatott —, hogy az MSZP beépített emberei puccsot kívánnak kirobban­tani az MSZDP-n belül. A megvádoltak nevében an­nak idején az egyik érintett bizonyítékokat kért. Ezek­kel P. A. adós maradt, bár ígérte azokat. Mostani sza­vai szerint azért, mert hezek már feleslegesek". Az állítások bizonyítása persze soha nem felesle­ges, mert azok híján a sza­vak a levegőben lebegnek; súlytalanná válnak. Az el­nök asszony szerint a bi­zonyítékok azért feleslege­sek, mert „a pártunk ellen tervezett puccskísérlet ku­darcba fulladt, és mi ele- gánsabban politizálunk an­nál, hogy továbbra is ezen tépelődjünk." Mi nem vagyunk — saj­nos — elegáns elnök asszo­nyok, akik elegánsan politi­zálnak, ezért bizony tépe- lődünk. Tépelődünk pél­dául azon, hogy a tervezett meg a szervezett puccskí­sérlet azonos fogalmak-e. S ha volt tervezett — de nem szervezett — puccskí­sérlet, vajon kik lehettek a részeséi? Azok, akik meg­vádolva bizonyítékokat kértek és nem kaptak? Miért nem kaphattak kap­tak? Ha mások a gyanúsí­tottak, akkor miért őket érte a vád? S mert vád ta­gadhatatlanul van — hi­szen most is elhangzott P. A. szájából —, miért és hol késik a bizonyítás?! S tépe­lődünk tovább; vajon mi­ként kerül párba az ,.ele­gánsabb politizálás” és a tépelődés — a bizonyítás — mellőzése? S tépelődve kér­dezzük, nem az lénne-e a legelegánsabb, ha az általá­nos és nem bizonyított vá­dak a politikai lomtár de­magógiaraktárába kerülné­nek?! ■ _ KLIENS Hogyan tovább a Csepel Rutában? T ovábbgyű rűző fizetésképtelenség Számos régi feszültséget éle­zett ki, sőt komoly gazdasági és már foglalkoztatási gon­dokat is okoz a hazai jármű­ipar vállalatai között a rubel­elszámolású export január 18-i stopja. Az Ikarus értéke­sítési lehetőségének korláto­zásából származó fizetésképte­lensége továbbgyűrűzve a Csepel Autón át a Rábáig, az egész járműipari vertikum működését veszélyezteti, egy­ben megkérdőjelezi a gazdál­kodás eddigi gyakorlatát — legalábbis így látják ezt a há­rom egymásra utalt vállalat egyikénél, a szigetszentmikló­si Csepel Autógyárban, ahol Kosaras Csaba vezérigazgató­helyettes elmondta: — Való igaz, hogy 400 mil­lió forinttal tartoznak a győ­ri Rába-gyárnak, s emiatt, amint ez a nyilvánosság elé került, néhány napig nem kap­tak motorokat és futóműveket Győrből, s két napig állt a sze­relősoruk. Azért nem tudnak a győrieknek fizetni, mert leg­nagyobb vevőjük, az Ikarus — amely gyártmányaik 85 szá­zalékát értékesíti — tavaly november óta tartozik a ki­szállított alvázak árával, csak­A holtak emlékét ne fröcsköljük he sárral Kopjafát állítanak közadakozásból „Hát ott van a szovjet katonai emlékmű. Vegyétek le róla a csillagot, tegyetek rá egy másik táblát, és lesz a magyar ál­dozatoknak emlékművük” — mondták Gyomron Nyitrai And­rásnak, a Gyömrőért Baráti Kör elnökének. Halottakról van szó, a harag síron túl nem tarthat. Soha nem értettem, hogy mit vétett az a 18 éves Takács János, akit besoroztak Horthy hadseregébe, és ő sem, más sem tudhatta meg soha, hogy miért a Don-kanyarban kellett védeni a hazát. Es hogy az utóbbi negyvenöt évben miért nem állhatott az el­esett fiúknak, férjeknek, apáknak obellszk. Gyömrón vagy bár­mely más magyar településen. De gyanítom, hogy az az Iván Sfflergejevics sem bűnös, akit a generalisszimusz egy dobtáros­sal és fél liter vodkával küldött a halálba, \ colták, és hidegvérrel lemészá­rolták a fegyvertelen embere­ket. Különben az lesz, mint a háború után Vecsésen, hogy néhány gazember miatt a fa­lut csak úgy lefasisztázták. Az áldozatokra csak úgy emlé­kezhetünk, ha nevükön nevez­zük a gyilkosokat. Akkor ta­lán nem lappangana a féle­lem, a gyűlölködés. „Az emlékművet közadako­zásból tudjuk ' megvalósítani. E nerries célunk érdekében felkérjük településünk minden lakóját, közel és távol lévőket, társadalmi és politikai, egyhá­zi és gazdasági szervezeteit, intézményeit, hogy pénzzel, anyaggal, önzetlen munkával segítse és támogassa ez irányú tevékenységünket” — olvasom a felhívás tervezetét. Igaz, hogy ez a Gyömrő már nem a ’45-ös nagyközség. A lakók zöme a háború után köl­tözött ide, vagy azután szüle­tett. De ahogy Nyitrai András mondta, nem nagyon él az or­szágban olyan család, akinek ne lenne háborús halottja. En­nek a kopjafának a felállítása valószínűleg nyitánya lesz egy megyei mozgalomnak. Végre politikamentessé tesszük a ke­gyeletet, az emlékezést: „Az emlékművet tiltakozó szimbó­lumnak szánjuk a háború el­len, a béke megőrzésére, a fé­lelem nélküli emberi életre.” Radosza Sándor A háborúnak csak áldozatai vannak, legalább a holtak emlékét ne kenjük össze fes­tékkel, sárral. Fejfát, emlék­művet azért mégse címerez­zünk újra. — A halottainkra eddig csak titokban emlékezhettünk. Pedig a gyömrőiek tucatjai pusztultak el a háborúban, a fogságban, vagy éppen ir.eg- nyomorodva tértek haza. És most, ennyi év után kopjafát állítunk a gyömrőieknek köz­adakozásból. A felhívásunk­ban arra kérjük a megye la­kóit, hogy a volt járási szék­hely, Gyömrő háborús halot­tainak nevét a hozzátartozók közöljék velünk — mondja Nyitrai András. — Ügy hallottam, hogy ’45- ben nemcsak harcban estek el az emberek, hanem gyilkossá­gok is történtek. — Igen, csak eddig erről nem volt szabad beszélni. Pe­dig nem az oroszok tették. És nem is a németek — mondja az elnök, aztán mintha zavar­ban lenne a megnevezésnél. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy kik verték agyon a ven­déglőst, a papot, a vasutast. De tényleg, kik, ha nem szov­jetek, nem németek tették? A magyarok? A gyömrőiek? A lehető legrosszabb megközelí­tés. A nevüket kellene végre kimondani! A kispéterek vagy a tótjenök nevét, akik elhur­folytatni, de arról nem szól a fáma, hogy hány szabálysér­tés maradt felderítetlen. Va­lóban csak hárman részesül­nek rendszeres segélyben, ugyanakkor tavaly 180-an kaptak rendkívüli segélyt. Tájékozódtam, valóban volt őrjárat, melyet a falugyűlés indítványozott, minden nagy­börzsönyi — cigány lakos is — vagyonának védelmére, a megelőzésre, a felderítésre irá­nyult, de mellőzte mindazokat a harci színeket, melyeket jogtalanul aggattak rá. A gyermekkorúság felelős­séget kizáró ok. Szomorú, de igaz. Nagybörzsönyben gyer- mekkorúak törik be a biszt­rók kirakatát, öregember ab­lakát, védtelen felnőtt kopo­nyáját, gyermekkornak tesz­nek tönkre gyönyörűen rend­ben tartott virágoskerteket. Szemléletbeli változás kell te­hát, a többség formázó ereje. Meggyőződésem, hogy nem bántó, ártó szándék vezette azokat az embereket, akik között szép számmal voltak cigány felnőttek is, akik a szülők kötelességeiből szándé­koztak átvállalni annyit, hogy ellenőrzik, miért és hogyan kerülnek az utcára a kisgye­rekeit, tinédzserek. Szó sincs tehát fajüldöző szervezetekről, kutyákról.” Szándékosan idéztem ilyen hosszan a levelet. Kiderül be­lőle, valóban volt járőrözés, ipert az ablakok mellett időn­ként fejeket is betörnek, de az ellenőrzést csak, mint ki­terjesztett szülői kötelességü­ket végezték. A levél írója megrója a cikk szerzőjét a túlzásokért. Ugyanez az új­ságíró, ugyanezért a riport­jáért kapott még egy megro­vást, a névtelen szerző így fröcsög: „Felháborodással olvastam a Cigányút c. rovatát! Sajnos még mindig sok önökközött a Báránybörbe bujt farkas. Ha a cigányokat annyira kell dé­delgetni, mint ön Írja akkor fogadja családja körébe az egész ármádiát. Vagypedig telepítsenek a Rózsadomba egy tízezer ujmagyar, majd meg tudják kik ezek. Bizony kellenek az kutyák amelyek harapással tesznek bizonysá­got gazdáiknak és kutya hű­ségei őrzik a nép vagyonát. Csak védjék tovább ezeket a lumpeneket majd 20 évmulva kb 4,000,000-0 utat mutat az önök unokáinak is a magyar nép mindnyájának. Nem vá­gyód szadista, kivétel a ma­gyar cigányokat orvosok, mér­nökök tanárok stb kerülnek ki közülük ezek kulturembe- rek tiszteséges életet élők. Sajnos, hogy idáig fajult a felszabadulás. A helyzetük ja­vítására javasolom, hogy a 40-60-100 ezer Ft okát nyir­bálják meg (az író bizonyára a fizetésekre gondol) és a 700- 100,000,000 prémcsiket vegyék el és segítsék azt a sok fene­vadat ha ez úgy kívánja és éltessék őket” Idézhetnék még a telefonok­ból, a levelekből, de ami leg­inkább megfogott engem, az a személyes találkozás Engert Jánosné piliscsabai pedagó­gussal. Nagy-nagy szeretettel beszélt a cigánygyerekekről, arról, mennyire éheznek az elismerésre, a jó szóra. Be­szélt a gyerekek zenei tehet­ségéről, kiváló színérzékéről. Végül elmesélte, hogy a nép- számláláskor maga is járta a falut, vitte a kérdőíveket. Kö­rülbelül százharminc cigány- család él a faluban, de — a megfelelő rovat kitöltésekor — csak hárman mondták ma­gukat cigánynak. Mert félnek, mert nem akarnak egy lené­zett, megvetett kisebbséghez tartozni. Nem akarnak cigá­nyok lenni... Mátrai Tibor nem 1 milliárd forinttal. Az iparágazat működése érdeké­ben, a Csepel Autógyár kez­deményezésére Győrből ismét érkeznek raktáron lévő mo­torok Szigetszentmiklósra, a termelés tehát — ha kisebb teljesítménnyel is — folyik. A kiszolgáltatott helyzet el­len a Csepel Autógyár veze­tése néhány éve kezdetben té­tova, majd egyre tudatosabb lépéseket tett és tesz. Az önállósodási törekvés egyik sikeres példája az ame­rikai Cummins céggel kiala­kított közös fejlesztés és érté­kesítés, amely azonban ará­nyait tekintve kicsi (5 száza­lék), és nem igazán változtat a Csepel Autógyár egypiaci jellegén. S a helyzetet bo­nyolítja, hogy az önálló piaci megjelenés szándéka nem kis érdekösszeütközést jelentett a Csepel Autó értékesítését ura­ló Ikarusszal. A nehéz helyzetben lévő autógyár vezetői a jövőben változtatni, vagy legalábbis csökkenteni kívánják a Cse­pel Autó bedolgozó szerepét, kutatják az önálló tőkés pia­ci értékesítési lehetőségeket, és ha kell, felkészülnek a járműipari profil szélesítésé­re, esetleg mezőgazdasági vagy lassú járművek kisszé­riás, esetleg egyedi jellegű gyártására. Az Ikarus buda­pesti és székesfehérvári vál­lalatainak részvénytársasággá válásától azt remélik, hogy a részvénytársaságok valódi autóbuszpiacon jelennek majd meg. Természetesen ezeknek a terveknek a valóra válásához túl kell élni a jelenlegi hely­zetet. A felszámolás pedig nem lehet cél, hiszen ha ezt az iparágat is lerombolják halottaiból többet nem lehet feltámasztani. Egyelőre a cédulákat gyűjtik M pártok jelöltjei A Népszabadság szombati számában közzétette azoknak a pártok által támogatott je­lölteknek a listáját, akik ezekben a napokban gyűjtik vagy már meg is kapták a hivatalos jelöltséghez szüksé­ges 750 ajánlócédulát. Pest megyében az „előfu­tamban” mind a 16 választó- kerületben rendelkezik jelölt­tel a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt és a Szabad Demok­raták Szövetsége. A Hazafias Választási Koalíciónak 15, a Magyar,Néppártnak 11, a Fia­tal Demokraták Szövetségé­nek 9, a Magyar Szocialista Munkáspártnak 6 körzetben van saját jelöltje. A lista nem tartalmazza a nagyszámú füg­getlen induló névsorát. A szobi választókerület jelöltjei: Telegdy András (Fidesz), Berecz- ki Vilmos (Független Kisgazda), Pásztor Béla, Ritzl Ferenc (Haza­fias VK). Bogárdi Zoltán (MDF) Kiss Dénes (Magyar Néppárt), Gyurcsik Mihály (MSZMP), Ba­logh László (Szocialista Párt) Farkas Béla (MSZDP), Ormándy József (SZDSZ). Vác: dr. Kenéz Tibor (Fidesz), dr. Gruber Attila (Független Kis­gazda). dr. Chikán Csaba (Haza­fias VK), dr. Katona Tamás (MDF), Fieszl József (MSZMP), Lábai László (Szocialista Párt), Bonifertné Szigeti Márta (MSZDP), Vass István (SZDSZ). Dunakeszi: Nagy Gábor (Fi­desz), Albert László (Független Kisgazda), dr. Kukorelli István (Hazafias VK), Sz. Tóth János (MDF), Varga Lajos (Szocialista Párt), Danyi Imre (MSZDP), dr. Kiss Róbert (SZDSZ). Gödöllö: Csuja László (Függet­len Kisgazda), Vassné Nyéki Ilo­na (Magyar Néppárt, Hazafias VK) Roszik Gábor (MDF), Cs. Nagy László (MSZMP), Kőrösfői László (Szocialista Párt), Daróczi József (MSZDP), dr. Hajagos An­tal (SZDSZ). Aszód: Glattfelder Béla (Fidesz), Torda Istvánné (Független Kisgaz­da!. dr. Juhász Ferenc (Hazafias VK), dr. Bocker Pál (MDF), Gö­dör András (Magyar Népiért!, Varra László (Szocialista Párt!, dr. Tóth Péter (MSZDP) dr. Jó­lesz József (SZDSZ!. Nagykáta: dr. Hajnal Károly (Független Kisgazda), dr. Szalay István (Hazafias VK). Farkas Gá­bor (MDF), Bánáti András (Szo­cialista Párt), Ormándiaky Er (MSZDP), Bodrogi Györgyné (SZDSZ). Monor: Hégely Gábor (Fidesz), Horogh Zoltán (Függétlen Kisgaz­da), Práczki István (Hazafias VK), dr. Török Gábor (MDF), Oláh László (Magyar Néppárt), Hámori Csaba (Szocialista Párt). Veres László (MSZDP), dr. Jós Miklósné (SZDSZ). Érd: T. Mészáros András (Fi­desz), Prepeliczay István (Függet­len Kisgazda), Takács István, dr. Aradszky András (Hazafias VK), dr. Kovács László (MDF), Götzin- ger István (Magyar Néppárt), No- vák Bálint (MSZMP). PataKi Já­nos (Szocialista Párt), dr. Dizséri Tamás (MSZDP), Gyurcsok József (SZDSZ). Budaörs: Rónaháthy István (Független Kisgazda), Joós József (Hazafias VK), Jávor Károly (MDF), dr. Locsmándy Béla (Ma­gyar Néppárt), Zink Imre (Szo­cialista Párt), Horváth Gellértné (MSZDP), Szuhay Péter (SZDSZ). Pilisvörösvár: Fölcz Attila (Fi­desz), Borz Miklós (Független Kisgazda), Gáspár Ferenc és Szé- nási Mihály (Hazafias VK), Szau- ter Rudolf (MDF), Körösi Jenő (Magyar Néppárt), Andráskó Jó­zsef (Szocialista Párt), dr. Szabó Valéria (MSZDP), Hajdúfy Mik­lós (SZDSZ). Szentendre: Szalay András (Fi­desz), Várhegyi Sándor (Függet­len Kisgazda), Forrai Sándor (Hazafias VK), dr. Szél Péter (MDF), Rétéi Lajos (Magyar Nép­párt), Gaiántai Dezső (MSZMP), Miakich Gábor (Szocialista Párt), Baranyai Tibor (MSZDP), Bin- doffer Györgyi (SZDSZ). Szigetszentmiklós: dr. Helméczy Mátyás (Független Kisgazda), dr. Bernáth Tibor (Hazafias VK), Fazekas Almos (MDF), dr. Szend- rői László (Szocialista Párt), Ros­tás Farkas György (MSZDP) Kttncze Gábor (SZDSZ). Ráckeve: Frank József (Függet­len Kisgazda), dr. Vona Ferenc (\IDF), Király Sándor (MSZMP), Kocsis Mihály (Szocialista Párt), Nyári László (MSZDP). Czombos- né Venczel Éva (SZDSZ). Dabas: Horváth István (Függet­len Kisgazda), Tanyi József (Ha­zafias VK), Lörántfy László (MDF), dr. Garas István (Magyar Néppárt), Gondos Imre (Szocia­lista Párt), dr. Hunyadi László (MSZDP), Mala Ferenc (SZDSZ). Cegléd: Lászip Attila (Fidesz), Arany Béla (Független Kisgazda), Krekács László (Hazafias VK), dr. Réti Miklós (MDF), Krekács Zol­tán (Magyar Néppárt), Giba Ist­ván (Szocialista Párt), Rácz Irén (MSZDP), dr. Surányl Dezső (SZDSZ). Nagykőrös: Huszár Albert (Füg­getlen Kisgazda), dr. Kulin Sán­dor (MDF) dr. Koltai István (Ma­gyar Néppárt). Lakos László (Szo­cialista Párt), Bánhalmi Mi­hály (MSZDP), Abrahám Tibor (SZDSZ). MEGMARADT A FÖLD SZERETETE Hitelt vesztett trükkös kistermelők A Taksonytól Bugyi felé vezető út mentén, az akácosok mögött tanyák húzódnak. Az egymástól jó pár száz méterre fekvő házakat még autóval is nehezen lehet megközelíteni. A kocsi nagyokat bukdácsol a girbegurba földes utakon. A tanyákat mindenhol harapós kutyák őrzik, áz idegen jöttére hangos csaholással bújnak elő házaikból. Az itt lévő épületek külön­félék. Van, ahol még a régi, mészkő téglából épült házak, ütött-kopott istállók állnak, máshol a kihalt térség köze­pén „kacsalábon forgó” új építmények lepik meg a láto­gatót. Az itt lakók a mező- gazdaságból élnek, s a porták közti különbségek azt is jel­zik, nem mindegy, ki milyen tevékenységbe fogott. Az egyik boltíves, új ház gazdája Pindák Mihály. A ház melletti kertben a három ha­talmas fóliasátor nem sok két­séget hagy afelől, hogy az itt lakók mivel foglalkoznak. Kicsit meglepődöm, hogy a házigazda milyen fiatal. Pe­dig azt mondják, a háború utáni nemzedékből — különö­sen áz erőszakos téeszesítés után — már kiölték a föld szeretetét. — Az eredeti szakmám la­katos, de még a szülői háznál belekóstoltam a kertészkedés­be, a fóliázásba. Igaz, a szü­leim még csak hobbiként csi­nálták, amikor leszereltem, én már nagyobb fóliákat építet­tem. © Sokba van? — Nyolc éve, amikor a ker­tészkedésre adtam a fejem, még sokkal könnyebb volt. Szerencsém volt, jó időben kezdtem hozzá. Ma már nem tudnám megvenni a hozzá­valókat. Gondoljon csak bele, akkor egy fóliatekercs 4-5 ezer forintba került, ma 15 ezerbe. 200 négyzetméterre pedig nem kevés kell belőle. Aztán az olajért azóta már 9,20-at kér­nek, úgyhogy nem irigylem a mostani kezdőket. Vélemé­nyem szerint, akik csak egy- kétszáz négyszögölön gazdál­kodnak, most tönkremennek, mert nem tudnak majd eléggé hatékonyan termelni. $ A kistermelők gyakorta panaszkodnak, hogy nem ér­demes piacra vinni az áruju­kat, mert a közvetítőlánc — a kereskedők — fölözik le a hasznot. — Nekem megvannak a kiala­kult kapcsolataim, ahol átve­szik az árumat. Minőséget kell termelni, s akkor nincs gond. Mindig valami újításon töröm a fejem, hogyan lehetne mi­nél szebb, egészségesebb pap­rikát termelni. Sokszor a kis­termelők is átverik a kereske­dőket, a zsákba beleraknak egy kéménycsövet. körbe­rakják első osztályú áruval, a tetejére is szép kerül, aztán a csőbe mindenféle szemetet do­bálnak. Nem csoda, ha ilyen trükkök után máskor nem veszik át az árujukat. © A kisiparosok sokszor panaszkodnak, hogy az adó­rendszer hátrányos helyzeti, hozza őket. — Nekünk kedvezőbbek az adózási feltételeink, de támo­gatni kell a mezőgazdasági vállalkozókat, mert övék a jö­vő. Láthátja, hogy a tsz-ekben sok mindent ráfizetéssel ter­melnek. Nálunk például régen a határt egy kertész, egy régi parasztgazda rendben tartotta, aztán mikor a tsz-t szervez­ték, idejött egy mérnök úr, diplomával a zsebében, nem értett semmihez, tönkre is ment minden. A földeket újra magánkézbe kellene adni, s a szövetkezetek legfeljebb gépek bérbe adásával, hitelek szer­zésével foglalkoznának. Sok bába között elvész a gyerek, meglátszik, ha valaminek nincs gazdája. Ha valami ko­pik, megrongálódik, máris megjavítom, vagy ha kell, cse­rélem. Nem mondom, az em­ber rizikót is vállal, ha ne adj isten jön egy óriási vihar, el­viheti a fóliát, aztán lehet mindent elölről kezdeni. © Január végén már földbe kerültek a magok, s április elején már a piacon lehet a primőr paprika. Nem fél attól, hogy a vásárlóerő csökkenése miatt nem lesz, aki megfizesse a nem olcsó árakat? — Nem gondoltam még er­re, bizakodó vagyok. De ha itthon nem kellene, akár még Nyugatra is kivihetném a paprikámat. Igaz, hogy a va­lutának csak a 10 százalékát kapnám meg, a többit forintra váltva. Hargitai Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom