Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. FEBRUÁR 11, SZERDA megyei] 5 Elfogyott a türelme, s pert indított Harminc éve korlátok körött S. O. S. a TIN-TA címére Egyház, nyitott kapukkal I Borgulya Gyula mérges ember lett. Alapvetően nem I volt ilyen — ám a körülmények tették azzá. Eleget tűrt, ^ eleget várakozott, ígérgettek neki fűt-fát, csak éppen ^ nem oldódott meg a gondja, bizonytalanná vált a jö- ^ vője. Borgulya Gyula pedig a kertészkedők körében or- ^ szágszerte hírnevet szerzett, különleges virágaiban — ^ melyek kertjében nyílnak és sokáig eladásra is szapo- í ritott — sok ember örömét leli. Borgulya Gyula kezét meg­kötötték a jogszabályok, a pa­ragrafusok. Persze ezekre mindig hivatkozhattak a ha­tóságok, igazán azonban senki sem tudott megfelelni a kér­déseire. A ma már nyugdíjas ember, s 83 esztendős édes­anyja kálváriája már har­minc esztendeje tart, amikor a zebegényi Duna-parti terü­leten építési tilalmat rendel­tek el. S azóta is hiába ér­deklődött, konzultált jogot is­merő emberekkel, a mai na­pig senki sem tudta megmon­dani neki, meddig lehet építési korlátozás alatt tartani egy területet. Borgulya Gyula úgy érzi, már harminc éve korlá­tozva van a tulajdonában le­vő ház és kert jogszerű hasz-' nálatában. Persze eladhatta volna az ingatlant, ám becsü­letes ember lévén nem tagad­hatta le a tényeket, mert sze­rinte ez a vevő átejtése lett volna. így hát maradt. Azután 1986-ban döbbenten olvasta Szántó Miklósnak, az OVIBER vezérigazgatójának a Pest Megyei Hírlapban meg­jelent nyilatkozatát: szó sincs a vízi erőmű építési munkái során kisajátításról, ők min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy ne kelljen lebon­tani a házakat, s ha szükség van rá, olyan műszaki megol­dást keresnek, hogy meg­menthetők legyenek az épüle­tek. Ahol pedig mégis bontani kell, ugyanazon a telken fel­töltés után felépítik az új há­zat. Két esztendővel később a zebegényiek harcáról írt az újságíró, alaposan körüljárva a témát megszólaltatta Prétyi Józsefné akkori tanácselnö­köt, aki ezt nyilatkozta: „Én egyszerűen nem értem, mi motiválja a nyaralótulajdono­sok egy részét arra, hogy ösz- szevissza szaladgáljanak.” Persze akiket érintett a kisa­játítás, jogosan szaladgáltak. Borgulya Gyula édesanyja — aki egyébként béketürő asz- szony — nem bírta tovább azt a hangnemet, amelyet egy alkalommal velük szemben használtak, és kénytelen volt rendre utasítani az emelke­dett hangnemért az OVIBER jogászát. Nos, az előbb említett írás­ban megszólal dr. Szamosvöl- gyi Alfréd is. A következőket mondta: — „Azt hiszem, mindezekre a bonyodalmakra nem került volna sor, ha a zebegényi üdülőtulajdonosok rendszeresen megfelelő helyen igyekeznek információkat sze­rezni és nem bele-belekapnak a szóbeszédbe, ... az OVIBER hétfői fogadónapjain rendezni lehet minden vitás kérdést, csak hát az üdülőtulajdonosok rendszerint hétvégére mennek ki a telkükre.” Borgulya Gyu­la is kapott értesítést a hétfői fogadónapokról, ám először későn érkezett a levél, nem tudott elmenni az előre ter­vezett délutáni programja miatt. De legközelebb ott voit, csak éppen azokra a kérdé­sekre, amelyeket feltett, nem kapott választ, mert a jelen­levők között nem voltak ott a szakértők. Azután felfüg­gesztették a fogadóórákat is, s ki hogy tudott, úgy harcolt tovább a maga igazáért. Végül azért megérkeztek Borgulya Gyulához is a szak­értők. S mert neki az OVI­BER lakást nem tudott bizto­sítani — bár ő elfogadott vol­na egyet a Nagymaroson meg­épültek közül —, így bele­ment a beruházó abba a meg­oldásba, hogy körüjszigetelik Elhatároztam, becsületes leszek Én, kérem, csúnyán ráfizettem — Könyörgök, ne írja meg a nevemet, mert rajtam rö­högne az egész szakma — ké­ri a „Bosnyákon” egy Pest megyei illetőségű zöldség-gyü­mölcs kereskedő. — Képzelje csak, mit vettem a fejembe! Elhatároztam, hogy becsületes leszek. Addig mondogatták ne­kem, Hogy a nyugalom többet ér a pénznél, amíg azt gondol­tam, megpróbálom. Tisztessé­gesen, naprakészen vezetem a könyvelésemet. Hétfőn éppúgy beírtam a bevételemet az utolsó fillérig, mint a hét többi napján. Most elkészítet­tem az adóbevallásomat, és mit gondol, mi jött ki? Egy évig dolgoztam, és még rá is fizetek! Két alkalmazottam van, ta­valy a forgalmam 3,6 millió forint volt. Ez eddig jól hang­zik, ugye? De 2,5 millióért vá­sároltam árut. A maradék 1,1 millióból kifizettem az emelt összegű villanyszámlámat, a szállítást, a fűtést, az üzlet ha­vi 25 ezer forintos bérleti díját és a gépkocsi-karbantartás költségeit. Törlesztettem az állóeszközökre felvett hitele­ket, a 28 százalékos kamatai­val együtt. A maradékból kap­ta a két alkalmazottam a havi 8, illetve 10 ezer forintos fize­tését, befizettem a társada­lombiztosítási járulékot. A sa­ját társadalombiztosítási járu­lékom 53 százalék (!). Felad­tam a tagdíjakat, a biztosítást és a jövedelemadót, és akkor még nem szóltam a kidobott áruról, ami a mi szakmánk el­kerülhetetlen velejárója. Költségeim nagy részét még le S3 tudtam írni az adóala­pomból, mert azok csúszópén­zek a különböző ellenőröknek, közterület-felügyelőknek, sofő­röknek, elosztóknak, alkalmi munkásoknak. E nélkül nem megy az üzlet. Itt, a Bosnyá­kon, ha egy hordárt felveszek, csak akkor könyvelhetem el a bérét, ha felírom a nevét és a személyi számát. Persze hogy nem mondják meg, mert ak­kor adózniuk kell. Hogy most miből élek? A tartalékaimból és a feleségem fizetéséből. Nincs még egy ak­kora barom, mint én voltam, amikor mindent bevallottam. Ráadásul kelepcébe estem, mert jövőre nem írhatok ke­vesebbet, hiszen az adóhatóság összehasonlítja a bevallást az előző évivel. Sőt, összevetik az egyes kereskedőkét, s így még az is lehet, hogy a társaim megvernek, ha kiderül: én mindent papírra vezettem. Csak azt nem értem, hogy akik ezeket a rendelteket hoz­ták, egyszer miért nem ülnek le, és számítják ki a terheket. Hiszen akkor egyből rájönné­nek, hogy aki becsületesen akar könyvelni, annak fizet­nie kell azért, hogy dolgozhas­son. Vagy lehet, hogy eleve abból indulnak ki: úgysem vallanak be a kereskedők min­dent, és ezekkel a lehetetlen terhekkel akarják pótolni a lenyelt bevételeket. De hát egyszer csak ki kellene ebből az ördögi körből törni — mondja egy szuszra, füstölögve az utánfutóján üldögélő tisz­tességes adófizető. Sz. K. a házat. Ám mint később ki­derült, nem is olyan olcsó mulatság ez, hiszen az épület­ben a konyha a padlószint alatt helyezkedik el. A szakér­tő szerint nyugatnémet szige­telőanyaggal és technológiával lehetne tökéletes megoldást találni. Felértékelték a teljes növényi állományt is, csak­nem 5 millió forintra. A telek egy részére az OVIBER igényt tartott, kifizette a zöldkárt is, sőt egy másik helyen a tulaj­donos által bérelt terület díját. A Duna partján most csönd honol, legfeljebb az autók za­jától hangos a környék. A hét­végi házak kertjeit felverte a gaz, az ingatlanok kerítéseit lebontották, s helyettük bel­jebb úgynevezett „vagyonvé­delmi” kerítést építettek, ám a drót alatt, a legalább húszcen­tis hézagon bárki bejuthat, be­törhet a házadba, - ami ugyan már a beruházó tulajdona, de még benne van a volt tulaj­donosok néhány bútordarabja. Egyedül Borgulya Gyula por­táján zajlik az élet. E ház gaz­dái szenvedő alanyai voltak az erőmű építésének. Időnként a helyszínen dolgozó elítéltektől kellett tartaniuk, máskor a Dunántúlról érkezett fakiter­melők csöngettek be hozzájuk, s kértek ivóvizet. Ám kény­szerbarátságot köthettek a len­gyel vendégmunkásokkal, akiknek szerszámot kölcsönöz­tek, majd futkoshattak érte, hogy visszakapják. Szóval sok mindent megéltek, s most már csak azért sem hagyják ma­gukat. Kívülálló talán nevet­ségesnek vélheti. Borgulya Gyula az OVIBER képviselőjé­től kérte, hogy a szomszéd kert lehullott gyümölcseit szedjék fel, s takarítsák el a már tulajdonukban levő, ám a,kerítésen belül álló két ha­talmas diófa lehullott lomb­ját. Persze Borgulya Gyula „kötözködésének” is van némi alapja, mert ha fordítottan lenne a helyzet, szomszédja jogosan követelhetne tőle kár­térítést a gondozatlan kert ál­tal okozott kárért. Borgulya Gyulának nincs mitől félnie. Ügy érzi, kezdet­ben elég lojális volt, ám mára elfogyott a türelme. Érthető is, hiszen amit látott, amit ta­pasztalt, ellenkezett minden logikával. Ha kérdezett, legfel­jebb pökhendi, semmitmondó válaszokkal szerelték le. Most pereli az OVIBER-t, lehet, hogy nem kap kártérítést, de legalább megnyugtathatja a lelkiismeretét, nem hagyta ma­gát, harcolt az igazáért. S egy kicsit a többiekért is, akik nem mertek szólni, ellen­kezni .., Halász Erzsébet S Mir javában égett a világ a budaörsi közösségi házban, ami- ^ kor odaértem. A kis pariiban, a szökőkút körül kicsinyek ug- rabugráltak a higanygőzlámpák fényében. Odabent már „nagy- S üzem” volt. Minden helyiségben fiatalok ültek, kettesével, vagy ^ csoportosan, s hol élénken vitatkoztak, hol csendesen beszél- < gettók. A földszinti konyhában pizzasütés előkészületei folytak. S Fent az emeleten szellemi vetélkedő dúlt a nagyteromben. Egy S kisebb szobában a tizenéves tanácsadó, a TIN-TA tagjai éppen S a nekik irt diákleveleket bontogatták, tartalmuk szerint szortí- § rozták, s amelyikre tudtak, mindjárt válaszoltak is. Elsőként Berki Évával, a városi tanács ifjúságpolitiku- sával találkoztam. Megmutat­ta a közösségi házat belülről, majd leültünk beszélgetni. Ki­derült, hogy a mintegy két és fél éve rpűködő tizenéves ta­nácsadó január óta egyesület­ként tevékenykedik — elnöke egyik vendéglátóm, L ánárd Zoltán. Korábban úgynevezett önjáró ifjúsági szervezet vol­tak. A TIN-TA az információs központja annak a Pókháló fantázianevű összeszervező- désnek. amelynek ihét, önálló­an tevékenykedő ifjúsági cso­portja van Budapesten, Pest, Szolnok, illetve Borsod-Aba- új-Zemp'lén megyében. Hogy mit nyújt a Pókháló? A Kaba­la klub foglalkozik például társkereséssel a Strapa Ma- nedzser Team kiscsoportos programok összeállításával, lebonyolításával. Rendkívül széles az a kör, amit felölel tevékenységével a TIN-TA: fedezik a tanácsadó tagjainak speciális tovább­képzési költségeit, az idén nyárra kéthetes előkészítő tá­bort szerveznek, s házon belül pszichológus, orvos, pedagógus várja a tanácstalan fiatalokat. A KOKÓ nevű önsegítő (em­berközpontú pszihológiai) tré­ning, számítógépes informáci­ós szolgáltatás, főzési tanács­adás. vetélkedők sora várja á fiatalokat Budapestről éppúgy, mint az agglomerációból. Újdonság a TIN-TA S. O. S. a gyorssegélyszolgálat, ami péntekenként este hattól húsz óráiig igyekszik a fiatalok sú­lyosabb problémáit szinte ‘azonnal megoldani. A tanács­adóban négy tizenéves fiatal is Csak megbízólevéllel A Magyar Szocialista Párt gyáli szervezete kérésére közöljük, hogy hitelesített megbízólevéllel látták el azon tagjaikat és támogatóikat, akik a településen ajánlási szelvé­nyeket gyűjtöttek a 13. sz. sza­vazókörzetben induló jelölt, Kocsis Mihály számára. Az ajánlási szelvényeket ki­zárólag jogszerű, tisztességes úton szerezték meg. Azok az eddig még nem azo­nosított személyek, akik Gyá- lon állítólag az MSZP részére ki nem töltött, csupán aláírt szelvényeket gyűjtöttek, a vá­lasztások tisztaságát sértik, visszaélnek a szocialista párt nevével. dolgozik (budapesti is van kö­zöttük). Első lépésben ők ol­vassák el a leveleket, ha tud­nak. az.onnal válaszolnak azokra, ha egy-egy bonyolul­tabb esettel találkoznak, ak­kor megbeszélik pszichológus­sal. orvossal, tanárral vagy egymás között. Eddig közel félezer levelet kaptak, majdnem húsz érke­zett Romániából és Csehszlo­vákiából — utóbbiakat termé­szetesen magyar nyelven ír­ták. Hogy miből tartja fenn ma­gát a TIN-TA? Jobbára pá­lyázatok elnyerése 'hoz pénzt a konyhára. A tavalyi MISZOT- pályázatukra 300 ezer forintot kaptak, azt el i,s osztották már a Pókháló csoportjai között. Az 1989-es SZEM-pályázat is pénzt ért. Vállalnak társadal­mi munkát is. Legutóbb egy vállalattól parkgondozásért 100 darab levélborítékot kap­tak. Időnként maszekoknál dolgoznak, a megkeresett pénzt befizetik a TIN-T A-alapít- vány számlájára. Az Eszter- “lánc Rt. révén pedig egy diák­boltot is üzemeltetnek Buda­örsön, annak bevétele is job­bára az alapítvány kasszáját gazdagítja. — Persze nem kell valami nagy üzletre gondolni. Egy panelház volt babakocsi-táro­lójában alakítottuk ki húsz négyzetméteren. A lényeg azonban az, hogy elkezdtünk valami újat, ami az isko­lai szövetkezeteket is. a TIN­, TA-t is arra sarkallja, hogy folytassuk — mondta Berki Éva, majd ott a beszélgetés­ben néhány perc szünetet tar­tottunk. mert futótűzként ter­jed a híre, hogy elkészült a pizza. — F ügggetlenek vagyunk, nem tartozunk tömegszerveze­teikhez, pártokhoz, nem erőlte­tünk a fiatalokra agyonszerve­zett programokat. Valószínű­leg azért is népszerű a TIN­TA. „Terjeszkedünk” is bizo­nyos értelemben, mert Pátyon a mi mintánkra alakult meg KATÓ névre keresztelt tizen­éves tanácsadó, amiről hamar kiderült, hogy hiányt pótol! — mondja Lánárd Zoltán. Majd ő és Stiff Nándor helyreigazí­tanak egy téves információt, miszerint a tanácsadó tizen­éves tagjai szexuális felvilágo­sítást is tartanának a fiata­loknak. Ez a téma a felnőtt szakembereké. Ugyanis a sza­bad, kötetlen foglalkozások Levelek a szobafogságból (6.) , Zárójelentés a zuhany alól Az eset nagyon kínos. Ér­keznek a vidéki rokonok meg­tudni, hogy vagyok. Régi szo­kás ez, úgy tartják, illendő. Meglátogatni a beteget. El­osztjuk az ágyneműket, este van. Kijelöljük a helyeket, ki, hol fog aludni. Aztán végre, meg kell mondani: — Gyere­kek, a fürdéskor takarékosan bánjatok a vízzel! — Tudjá­tok — magyarázkodom —, a bojler csak nyolcvanliteres. Éjszakai árammal melegít. Eddig bőven jutott a család mindhárom tagjának meleg­víz a fürdéshez. Ám egy na­pon jöttek a szerelők, új órá­kat hoztak, s azóta be kell osztanunk. Ketten este fürde- nek, én meg reggel. A moso­gatáshoz külön, fejmosáshoz úgyszintén külön melegítünk a gázon. Régi szép idők, nosz­talgia-szertartások. Pedig meg­szoktuk, hogy este, reggel zu­hany, nyáron meg minden ha­zaérkezéskor. Az igazsághoz tartozik még, hogy elkelne ide százliteres bojler is. Csakhogy amikor felszereltük, mást nem lehe­tett kapni. így van ez a mi kis országunkban. Vagy a gomb, vagy a kabát hiányzik. — Nem kell magyarázkod­nod — mentenek fel a vendé­gek. — Nálunk otthon sem jobb a helyzet. Nyolcvan liter meleg víz elég lehetne hár- motoknak. A mienk hiába százliteres, abból sem csorog annyi, hogy az esti fürdés örömeit mindenki élvezhesse. Tulajdonképpen este 11-kor kellene bekapcsolnia az áram- szolgáltatónak, s reggel ötig fűteni. Mi viszont megfigyel­tük, hogy nem így van. Elő­fordul, hogy csak éjjel három­kor kapcsolnak. Be nem je­lentett áramtakarékosság. Va­lahol baj lehet. Miután megállapítjuk, hogy a helyzet itt és a másik or­szágrészben is hasonló, ud- variaskodunk még egy kicsit. Ki fürödjön először? Mások csak lábat mosnak, lavórból mosdanak. Ez aztán jó arra, hogy lefekvés után, már sö­tétben visszaemlékezzünk a régi „szép” időkre. Akkor is csak a lavór volt. Nagyapáink még csak a ke­züket, meg az arcukat mosták reggelente. Minket már rá­szoktattak, hogy derékig kell megmosakodni, este lábat is mosni. Amikor a távoli me­zőkről hazajöttünk a kapá­lásból, no meg az aratásból, ahol a tarlón levágott giz-ga- zok éles csonkjai karmolász- ták össze a lábunk szárát, bizony, csípett a szappanos lé. Ám koszosán nem engedtek bennünket ágyba a szüléink. A szombat esti nagy tisztál­kodások fateknőben történ­tek. Ezt vízhordás előzte meg. Ceglédi kannákkal fordultunk többször is az artézi kút, meg a házunk között. A kifolyó­nál ilyenkor csúcsforgalom volt. Sorba kellett állni. Volt jóízű beszélgetés, hallhattunk falusi ankedotákat, itt udva­rolt a legény a lánynak, ez igaz. Ennek ellenére sem hi­szem azonban, hogy ezt az nem jelentenek szabadosságotl Ám számtalan kérdésben a ha­sonló korúak nyilván hama­rább megtalálják a megoldást, a közös hangot: ez a lényege annak, hogy tizenévesek is te­vékenykednek a tizenéves ta­nácsadóban. Nagy fába vágta fejszéjét a TIN-TA. Tanácsadó szolgála­tot szerveznek kábítószere­seiknek, alkoholistáknak, mun­kaközvetítéssel próbálkoznak, s hajléktalan fiataloknak át­meneti szálláshelyet szeretné­nek kialakítani. Mert bizony kapnak olyan leveleket, ame­lyek így kezdődnek: anyám­mal összebaHhéztam, kitett az utcára. Hová menjek aludni? Segítsetek... Aszódi László Antal Csúcsra járatják a közéletet Dunakeszin is — ez derül ki a Keszi Valóság legutóbbi számából. Már az első oldalon nagybetűs cím hívja fel a fi­gyelmet a szabad választásról szóló írásra. A lap választási összeállításában részletesen szól a körzet pártjairól, ame­lyek jelöltet állítanak a nagy megmérettetetésre. Indul a választásokon az MSZP, az SZDSZ, az MDF, a Hazafias Választási Koalíció és a Független Kisgazdapárt. S ha már a pártoknál tartunk, a lap híréből kiderül, hogy Keszin is megalakult az MSZMP, amely várja a jelent­kezőket a soraiba. Hány oldalú legyen az em­lékmű címmel írást közöl a lap arról a vitáról, amely a várost átszelő főút mellett fel­állított vörös csillag körül fel­lángolt! A csillagot eltávolítot­ták ingyen, de szükség lenne egy olyan emlékműre, amely a második világháború áldozatai előtt tiszteleg. Sokan úgy vé­lik, hogy a felállítandó obe- liszkre az ’56-os hősök neve is felkerülhetne, sőt, az első világháborúban elesetteké is. A vita nem dőlt el, de már van számlaszáma az alapít­ványnak, amelyre az érdeklő­dők adományaikat küldhetik. Botránygyanús írást talál­nak az olvasók a hatodik ol­dalon. A levélíró panaszosok szerint a rossz tanulókat ösz- szegyűjtik egy osztályba, s el­hanyagolják őket a tanárok. Az igazgató magyarázkodását a Csak a szidást? című cikk­ben találják meg az érdeklő­dők. Egyházi, sporthírek, kultu­rális eseménynaptár és hirde­tési melléklet egészíti ki ezút­tal is a Keszi Valóságot. időt visszakívánná bárme­lyik értelmesen gondolkodó ember. Maradna inkább a zu­hanynál, sőt... Némelyünk olyan megátalkodott, hogy időnként bő vízben, habfürdő illatában elterpeszkedve sze­retné kipihenni azt a sokna­pi idegi meg fizikai fáradt­ságot, amit manapság átél az ember. Ilyen pozícióban még azt a sztereotípiát is szíve­sebben meghallgatja, ami a meleg víznél bővebben csor­dogál. Nem a csapból, hanem a tömegkommunikáció forrá­saiból. Mármint, hogy mi Európához tartozunk. Máskor meg úgy, hogy oda kell visz- sza térnünk. Én meg a fürdővíz ürügyén mondom. Egyelőre azzal is beérném, ha nem távolod­nánk. Kovács T. István ★ Tisztelt Szerkesztőség! Tisz­telt Olvasó! Olyan időket élünk, amikor a közügyek iránti érdeklődéssel megvert ember még a kórházi ágyon sem maradhat közömbös. Ki­kényszerülnek a gondolatok, felszínre préseli őket meg­annyi aggodalom és a re­mény. À bizakodás abban, hogy egyre többen ébrednek rá: ezt a történelmi pilla­natot nem szabad elszalajta- nunk. (A szerző)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom