Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
1990. FEBRUAR 12.. HÉTFŐ MEliYEl] 3 .4, A FELELŐS EZÚTTAL ES A KORMÁNY? JO NAPOT! - MEGVETTE A HÍRLAPOT? Emberek a n (Folytatás az 1. oldalról.) fák, hanem szedhető az ízletes meggy, a szilva és az alma, Mert, ugye, nem kell bizonygatni, hogy mindig az a legjobb, a legfinomabb, amit az ember maga verejtékével termel. Így van ezzel Sebők Mihály. a törteli Dózsa Termelőszövetkezet juhászati ágazatának vezetője is, aki tegnap ügyeletesként járta a telepek ;t. Bár minden a téeszé, tehát közös, mégis azon kevesek közé tartozik, aki a mindenkiére is úgy vigyáz, mint a magáéra. Rend, tisztaság és fegyelmezettség jellemzi munkájukat, s az eredmény sem marad el: a máshol éppen csak megtűrt vagy felszámolásra ítélt juhászat náluk többi mint ötmilliós hasznot hozott tavaly is, a szövetkezet nyereségének harmadát adva. Hírük persze mesz- szire száll, s a március elsején kilenc órakor megrendezésre kerülő hetedik árverésükön bizonyosan jó áron kelnek el a már most is mutatós kosok. Nem csak nagyüzemek licitálnak majd, a tapasztalat azt mutatja, egyre több kisgazda lát fantáziát a juhban. S bizonyára nem csak fantáziát — pénzt is. Sebők Mihálynak könnyű dolga van. Évek alatt alapozták meg a tenyészet hírnevét és olyan segítői vannak, mint Mihály István juhász, aki Szentesről pártolt át Törteire: ha úgy tetszik, ment a juh után. Ez már nem munka — mondja, s meg sem kell indokolnia, mert lépten-nyomon tetten érhető a telepen, hogy a juhászba nem csak bölcsesség, hanem hivatástudat és állatszeretet is szorult. Hányán mondhatják el ugyanezt magukról? Szombat? Vasárnap? Olyan mint a többi hétközi nap: fárasztó, de boldogító. S a februári napsütésben — beszélgetéseinkből, vagy a száguldó kocsiból kitekintve — úgy látszik, sok boldog ember akad Pest megyében is. Ennyit a hétvégéről. A politikáról majd legközelebb. F. Z. Törökbálinton vasárnap is nyitva volt a virágüzlet i Varga Jánoséknak Telkin van telke Az információ friss - a technika század elejei Mióta Gutenberg a nyomtatott betűt feltalálta, azóta az egyik legrangosabb szakma — bár társadalmunk az eltelt negyven év alatt igyekezett picdesztáljáról lerángatni — a lapkészítés, a nyomdászat. Míg az írott sorok nyomtatásban napvilágot látnak, eljutnak az előfizetőkhöz. az újságárusok standjaira — hosszú utat jár be a papírra vetett gondolat. Éppúgy, mint a fénykép, melyből esetleg cíinoldalas fotó lesz. lyesen néztek szét, keresték. Pedig ahol nincs, ott ne keress. Nem jobb a helyzet a nyomdában sem. Ott, ahol a huszonnyolc tagú gárda a Pest Megyei Hírlapot készíti. A nyomógépünket már e század közepén is kicsit öregecskének minősítették. Ma pedig a múzeumban lenne a helye. De hát az ember olyan kalappal köszön, amilyen van! Köhög, dohog,«Se még működik Azért azt nem mondanám, hogy ez egyértelműen rányomja bélyegét a lap arculatára. Jó cikket század eleji nyomásmásiknak biztosit munkájával kenyeret, megélhetést. Mert míg könyvet nem is veszünk mindennap, arra azért kíváncsiak vagyunk, mi történt a szomszéd utcában, vagy a társközségben ... A mát látva, a holnapot nézve, azt hiszem az egyetlen ésszerű, célszerű megoldás az lenne, ha a közös érdekeltségűek egy cég hajójában eveznének. Mint egykoron ... De messzire szaladtunk a lapkészítés nagy munkájától. Attól, hogy először is a gondolatot papírra kell vetni. Ám az információnak, a riportnak, a véleménynek utána kell járni. Abban a műhelyben, amelyet a szerkesztőség jelent. A toll, a papír mellé eszköz lehet a telefon is, bár az utóbbi kis hazánkban nem segítőtárs, hanem nép- és újságíró-bosszan- tó. Mert mire segítségével az ember egy időpontot megbeszél az interjú alanyával, olykor bizony háromszor is lemegy a nap. Üzenetrögzítő? Ahogy partnereink kérdezik, melyik számon van? Melyik szobában? Egy, csak egy jutott eddig a technika áldásából. Jut eszembe: telefaxon akartak egyik városunkból feladni a nevemre egy információt, s kérték a szerkesztőség telefaxszámát. Nem tudtam megadni. Olyannyira nem hitték. hogy nincs, hogy szeméCsapatmunka ez a javából, nap, mint nap; újságíróké, nyomdászoké, korrektoroké, expediálóké — akik kötegelik, településenként, városonként az újságot — az éjféltájig nyomda előtt türelmesen várakozó, felsorakozó sofőröké. Az utóbbiak autóinak gyomra a Somogyi Béla utcában nyeli el az újságokat, hogy percre pontosan a pályaudvarokra, az induló vonatokhoz vigye. Ebben a nagy gépezetben, amely láthatatlanul dolgozik, kinek, kinek a munkája, a felelősségtudata meghatározó. Ami összeköt és ami elválaszt Mint kis csavarok tömkelegé a nagy gépben, úgy illeszkednek egymásba a munkaműveletek, a műveletrészek. S ha hiba van bárhol, az azonnal jelentkezik. Mégis, a lapkészítéshez elsősorban újságíróra és nyomdászra van szükség. Egyik a másik nélkül aligha csinálhatna újságot. Mindkettőjük tevékenysége meghatározó, annak ellenére, hogy itt is az örökös vitaalap fellelhető: melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Tgymásíáutaltságünkat nehéz lenne megkérdőjelezni. Éz az, ami összeköt. S ami elválaszt? Az a hajdan született döntés, amely szembeállította az egymásra utáltakat, szabályozókkal, pénzügyi gazdálkodással egyaránt. Bár gyanítom, ebben a kettészakítottságban a szerkesztőségek húzták, húzzák a rövidebbet, pedig ez nem végzetszerű. Egy cipőben kellene a szerkesztőségeknek, s a nyomdák újságkészítő csapatainak futniok. Már csak olyan apróság miatt is, hogy egyik a zetei. Joga azt mondani magáról, hogy cigány, de azt is, hogy nem az. Megalázott, megfélemlített helyzetében ma még úgy tűnik, a putritelep lakója nem öntudatos, nem követel magának különleges státust, nem lázad fel. Lakatos. Menyhért szerint pedig izzik a parázs. A bőrfejűek néhány támadása után az egész országban pillanatok alatt megszerveződtek a cigánytelepeken az önvédelmi őrségek. Ha újabb atrocitások történnek, várhatunk-e éppen a kisebbségi létében, de fizikailag is fenyegetett emberektől több bölcsességet, mint a többségtől. Az indulatok ugyanakkor az egész társadalomban erősödnek, s milyen könnyű lehet bűnbakká a cigányokat kikiáltani. Az alkotmány garantáljon egyenlő jogokat A félelmek tehát kölcsönösek. Bármennyire is erősödik bennünk az aggodalom, ez itt mégsem Amerika, hogy dollármilliókkal oldjuk meg a cigánykérdést. A cigányvezetők többsége szerint nálunk nem is erre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a cigányok, de minden más kisebbség számára is az alkotmány garantáljon egyenlő jogokat. A következő lépés, hogy szűnjön meg a cigányok fölötti gyámkodás, hogy döntse el maga a népcsoport, hogy mire is van szüksége. Persze ma még kevés a cigány értelmiségi, a cigány származású vállalkozó, aki mintául szolgálhatna a többiek számára. Lakatos Menyhért szerint ezért lenne szükség különleges- oktatási intézményekre, kollégiumokra, ahol kiemelkedhetnének a holnap cigány tanítói, orvosai, ápolónői. Addig is mindenhol vannak többet akaró értelmes cigány emberek, akik ugyan nem diplomások, de tudnak gondolkodni. És persze kenyeret is kell adni a cigányoknak, mert különben egyre több lesz a bűnöző, a csavargó, az ingyenélő ember. Ki tudja miért, ennek is sok a kerékkötője. Lakatos Menyhért példaként említi, bezárásra ítélt téglagyárakat próbáltak — vállalkozás gyanánt — megszerezni, újra beindítani, bennük korábban Pesten dolgozó családfők százait munkába állítani. Ezeket a terveket a bürokrácia néhány millió okán megbuktatta, miközben ennek többszörösét adta oda például egy téesznek vályogvető üzem megszervezését segítendő. Egy másik cigányszervezet, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének vezetője, Náday Gyula a felemelkedés lehetőségét az örökölt cigányszakmák felelevenítésében, modernizálásában, adaptálásában, új cigány vállalkozások beindításában látja. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatvanas évektől a cigányak jó néhány olyan, elsősorban kereskedelmi jellegű szakmát is elfoglaltak, melyet korábban nálunk a zsidók gyakoroltak. Szerinte nem csak tűrni, hanem segíteni, legálissá. szervezetté kell tenni ezeket a vállalkozásokat. Igaz, hogy valóban talál-e segítőket ezekhez a programokhoz a cigányság, az bizony kérdéses. A pártok, akik egyfelől mindent megtesznek, hogy megszerezzék a félmillió cigány szavazatát, cigánykérdéssel szerinte nem törődnek, a kisebbségi probléma megoldására még rossz programmal sem rendelkeznek. Ok se különbek a többi magyarnál Köztudott, a cigány szervezetek között nem túl jó az együttműködés. Megesik, hogy kígyót-békát kiabálnak egymásra. Kölcsönösen azt állítják a másik funkcionáriusaira, hogy azok csak zsíros állásokra vadásznak. Meglehet. Ezek a cigányok se különbek, mint a többi magyar. A cigányok túlnyomó többsége éppen annyira érzi magyarnak magát, mint ameny- nyire persze cigány is — állítja Lakatos Menyhért. Akadnak persze, akik szeretnék feledni, hogy honnan jöttek. Az övék a legszomorúbb sors. Egy életen keresztül rettegnek, hogy családjuk, barátaik, munkatársaik rájönnek a titokra, s hogy talán unokáik gyerekeire üt vissza a barna bőr. Az író sajnálja őket. Bennünket, magyarokat pedig — származzunk akár kunoktól, szlávoktól, törököktől, németektől vagy cigányoktól — attól félt, hogy közös anyanyelvűnk ellenére továbbra sem értjük meg egymást. Vitáinkra, társadalmunk válságaira, egyszer majd fegyverekkel próbálunk megoldást, találni. így akarjuk majd eldönteni a kisebbségi kérdést Ma azonban még megelőzhetjük a holnap polgárháborúját. Csulák András gyors csapatmunkát. Géps? dőtől. a. kéziszedőig, a körre:-; - torig. Az egyetlen ellenfél az idő A korrektori gárda. Számukra a reggeli újság már nem friss. Hiszen előző este minden sorát elolvasták, összehason tották a kézirattal. S mi olykor becsúszik egy-egy hib , Mondjam: a nyomda ördcyt közbeszól. Amikor elcsúsz lecsúszik a 31-i dátum mell : az egyes, s másnap a hibát ig zítani kell. S ha egy mód van rá, nem egymásra mutogatunk — szerkesztőség a nyomdára, nyomda a szerkesztőségre - hiszen egy gyékényen árulunk. Azon a gyékényen, ahol egy eilen ellenfelünk az idő. Mert a nyomdagépnek indulnia.kell, a posta autóinak újságokkal telt gyomorral el kell érniük a vonatokhoz. Lejárt az az Idő, amikor csak az volt a font hogy X vagy Y főelvtárs másnap Pesten olvassa a lapb a nyilatkozatát. Hogy az olvasóhoz csak egy nap késéssel érkezett az újság? Az nem számított. Ma már a hitelesség, a gyorsaság, a pontosság mellett a fi szempont az, hogy időben eljusson minden előfezetőnkhöz olvasónkhoz lapunk. Hogy nem sikerül mindig? Hogy van olyan szombat, amikor a Diósától Székesfehérvárig terjedő részen egyetlen lap sincs, nem hogy Pest megyei? Hogy a valamelyik közösség által kért kétszázötven példány csak három nap múlva jut el azokhoz, akik fizetik? Nem ritka dolog. Nem, mert úgy látszik, nemcsak a nyomdának van ördöge hanem a terjesztési monopóliu mot élvező postának is. Bár ördögűzés ellen náluk sem ártana az elhivatottság, a vállalt feladat maradéktalan telje : tése. Nem a lapokért — az vasókért, a településeken élőkért. Márcsak a beszedett obu- lusok ellenében sem lenne ba — hiszen azok összege, ha tetszik, ha nem nő (nekünk nem tetszik), s nem is szolgálja gazdagodásunkat! — ha a mon pólium mellé a pontosságot, megbízhatóságot is mellék' nék. Varga Edit Egy levonat nem árt, nézzék meg a szerkesztők, hogyan néz ki az oldal. Batta Béla kéziszedő levonatot készít (Hancsovszki János felvételei) A tördelőszerkesztő Győri András, Maloveczky János és So- mogyvári Mihály kéziszedő "" •• *8. -i;,-. . sál is közre lehet adni. és jó fotót? Azt már nem! Abban csak az ofszet segítene. Csakhogy a költségek megint közbeszólnak. Mint ahogy a Gon- di Lajos vezérelte Pest megyei stáb is olykor közbeszól. Közbe bizony! Mert akárhogy nézem, tizenöt éve csinálják a lapot. Behunyt szemmel, legmélyebb álmából felébresztve is tudja Batta Béla kéziszedő, hogy például melyik oldalra, melyik napon minek kell kerülnie. A szedésről nem is szólva... S ha szándékosan, vagy tévedésből eltérés mutatkozik? Nem reklamál, csak kérdez, s ez figyelmeztetés.. De szinte név szerint sorolni lehetne az egész stábot. A lap- csinálás à kisujjukban van. Az, hogy az elavult technika mellett hogyan lehetne jobb, s küllemre még szebb lapot készíteni. Fél háromtól lapzártáig, este fél 10-ig, de ez már a legutolsó időpont. Mert a gépnek a lepréselt oldalakkal fél tízkor indulnia kell ahhoz, hogy időben eljusson az olvasóhoz. Egy rendkívüli esemény, egy utolsó pillanatban telexen az MTI-től kapott hír behozatala — ahhoz, hogy az újság friss legyen — a nyomdákban dolgozóktól követel gyors, nagyon Vékony Lászlóné egy javításoktól kicsit mákos kéziratot szed Tóth Béla Endre éppen ügyeletes riporter
