Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. FEBRUÁR 8., CSÜTÖRTÖK KIÁLLÍTÁS Medicina '90 Február 6-tól 9-ig tart a Du­na Intercontinental Szállodá­ban a Medicina ’90 nemzetkö­zi orvosiműszer-kiállítás — je­lentették be a rendezvény szervezői, a düsseldorfi Maas- sen cég és a Pannónia Intou­rist Kft. képviselői a kiállí­tást megelőzően. A szervezők elmondták: az idei szakkiállításon — amely Budapesten immár a kilence­dik — a magyar szakemberek naprakészen tájékozódhatnak a jelen és a jövő orvostechni­kai eszközeinek kínálatáról, hiszen 32 nemzetközi hírű NSZK-beli, osztrák, svájci, amerikai és izraeli cég mutat­kozik be. A hazai egészségügy közvetlen haszna a bemutató­ból, hogy ezúttal is, mint min­den korábbi alkalommal, több kiállító kipróbálásra, esetleg ingyenesen itthagyja készülé­keit; így került például né­hány évvel ezelőtt Magyaror­szágra az első vesekőporlasztó berendezés. A szakma vámszedői nélkül Hogy áll a droszfháború? Mozi dési és közműfőosztálya, Is­merve az érdekkülönbségeket, a tiltakozástól függetlenül, fo­lyamatosan törekedett már ed­dig is a helyzet normalizálá­sára. Azonban a Fötaxi állo­másaira beálló és az ott vára­kozó magántaxisok bírságolá­sa önmagában nem elég. Kü­lönböző szervezetek, a Főváro­si Tanács, a KÖHÉM és ma­guk az érintett taxis csoporto­sulások, egyének tevékeny közreműködésére van szük­ség. A mai taxiállomások a 2000 Főtaxi-gépkocsinak mintegy 40 százalékát tudják egyidejűleg fogadni. A körülbelül 7500 ma­gántaxis közül azonban sokan nem ti'.ődnek a parkolásukat tiltó szabállyal, s beállnak a főtaxis állomásokra. így az ál­lomások zsúfoltsága időnként már-már elviselhetetlen. Szá­muk növelése így mindenkép­pen indokolt, s ezt tervezik is, s emellett az illetékesek gon­dolkoznak a taxis iparengedé­lyek számának korlátozásán is. A most körvonalazódó el- kénzeléseknek megfelelően a napokban megalakult ma­gánfuvarozói ipartestülettel együttműködve szeretnék elér­ni, hogy mintegy koncesszió jelleggel működjön a taxisen­gedélyek kiadása — hangsú­lyozta a főosztályvezető. Ez a megoldás egyúttal segítséget jelenthetne ahhoz is, hogy a taxisok kivessék maguk közül a szakma vámszedőit, a tisz­tességtelen árdrágítókat. Mindezektől függetlenül — hangsúlyozta Rymorz Pál — az utasok és a Fővárosi Tanács számára is az a fontos, hogy elegendő kulturált és tisztessé­ges taxis közlekedjen a főváros útjain. Az éleződő konkuren­ciaharc feltehetően elvezet majd oda, hogy kevesebb lesz a panaszkodó utas. A Főtaxi­állomások körül kialakult fe­szültség csökkentésének egyik lehetőségét abban látta a fő­osztályvezető, hogy alakuljon egy úgynevezett drosztüzemel- tető kft., s ez döntsön majd arról, hogy a magántaxisok is beállhatnak-e a Főtaxi vára­kozóhelyeire. Természetszerű­leg ennek a kérdésnek a gaz­dasági kimunkálása is erre a társaságra várna. „Berontottak hozzám, hogy nem dolgoznak tovább Fekete Zoltánnal. Tanácselnök kontra vb-titkár Sok mindenről hallani mostanában Budaörsön, amikor Feke­te Zoltán neve szóba kerül. Nevezhetnénk akár a népszerűség Átkának a dolgot, ha nem manipulált jegyzőkönyvet emlegetne az utca embere a vb-litkárral kapcsolatban. A tanácsi folyo­sókat persze másfajta pletykák verik fel. A jól értesültek tud­ni vélik, hogy a hatósági osztály vezetője épp Fekete Zoltán vezetési stílusa miatt távozott a testületből. Mások egy törté­nettel szórakoztatják az érdeklődőt, amely szerint az egyik végrehajtó bizottsági ülésen az építési osztály vezetőjének szá­ján — talán a beidegződések miatt — kicsúszott ..Fekete elv- társ” megszólítás miatt, kelt ki az érintett (úr?, elvtárs?) ma­gából. Közte és az osztályvezető között elmérgesedett viszony­nak állítólag inkább következménye, mintsem oka volt a fent említett felháborodás. Természetesen sorolhatnánk tovább a Szolnokról jött vb- titkárról keringő mende-mon- dákat, ám a leírtakból való­színűleg már nyilvánvalóvá vált: valami baj van Fekete Zoltánnal. Ez a baj pedig ak­kora, hogy tavaly december végén a végrehajtó bizottság rendkívüli ülésén javasolta Fekete Zoltán felmentését. Az ülésről — szinte mondani sem kell — azonnal újabb híresz­telések terjedtek el. A rossz nyelvek arról beszéltek, hogy a végrehajtó bizottság ominó­zus összejövetelén felfüggesz­tette a vb-titkár mandátumát, és tette ezt ráadásul úgy, hogy a kérdéses napon nem volt határozatképes. Pletykákban tehát továbbra sem szűkölkö­dünk. Nem véletlenül mondja Alt Jánosné, megbízott ta­nácselnök, hogy itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba. — Mindenekelőtt a vb-ülés- sel kapcsolatos dolgokat szük­séges tisztázni, annál is in­kább, mert az erről megjelent újságcikk meglehetősen hamis képet festett a tanácsról. Szó­val december 14-én a végre­hajtó bizottság zárt ülést ren­delt el, amelyen apparátusi ügyekkel foglalkozott. Ezt egy újabb ülés követte, december 20-án. Ekkor különösen az osz­tályvezetők egymás közti kap­csolatát, valamint a tisztség- viselőkkel való együttműkö- désüíet vitatta meg a vb. Itt fogalmazódott meg először, hogy gondok vannak Fekete Zoltánnal. A vb-titkár osz­tályvezetőket aláz meg a tes­tületi üléseken, vezetési stílu­sa erősen kifogásolható, vagy­is változtatnia kellene eddigi magatartásán. Fekete Zoltán azonban az elhangzottakat nem látta be, kijelentette, hogy ö nem tud és nem akar változni. A végrehajtó bizott­ság ekkor úgy határozott, ké­véi mára eljutottunk odáig, hogy antipátia alapján lehet eldönteni olyan kérdéseket, mint az enyém — kezdi Feke­te Zoltán. — Szerintem vi­szont mindenképp tények szükségesek egy döntés meg­hozatalához. Én Budaörs vá­rosában azonkívül, hogy el­végzem a vb-titkári felada­tokat, semmi kifogásolni va­lót nem csinálok. Sajnos, van a tanácson három-négy em­ber, aki nem szeret. A jelen­legi szituáció kialakulásához az kellett, hogy köztük legyen Alt Jánosné is. A probléma persze nagyon bonyolult. Én alapvetően demokratikus beál­lítottságú vezető vagyok, mun­kamódszerem ezért számos szempontból nem felelt meg a korábbi budaörsi gyakorlat­nak. Altné ugyanakkor előd­je, a Fehérvári-féle hagyomá­nyok folytatója, aminek már többször hangot adott. Ráadá­sul nekem 31 éves közigazga­tási gyakorlatom van, 11 éven keresztül vezetéselméletet ok­tattam, magasabb a képzett­ségem, nagyobb a tapasztala­tom, mint az elnökhelyettes­nek. 0 ön ellen, pontosabban ve­zetési stílusa, magatartása el­len azonban számtalan pa­nasz érkezett. — Bármit mondjanak is az emberek, nem szokásom sen­kit legorombítani, parancsot pedig általában nem adok. Előfordul persze, hogy a tör­vénysértő döntésekkel szem­ben határozottabban fejtem ki az álláspontomat. A múltkor kétszer adtam vissza a lakás- ejosztási névjegyzéket, mert az nem felelt meg az elosztási terv követelményeinek. A mó­dosításokat nem végezték el, egy harmadik javításra már nem volt idő, a véleménye­met tehát a testület előtt kel­lett ismertetnem. Nem az én hibám, ha ilyenkor megsértő­dik valaki. Egyébként a leg­több nézeteltérés a lakás- és telekelosztással függött össze. Gyakran számottevően külön­böznek erről az elképzelé­seink. Hogy egy másik példát említsek, ellene voltam, hogy a HIT gyülekezetnek eladás­ra szánt telket egyszerű adás­vételnek tekintsük. Úgy gon­doltam, arról elsősorban az ott élőket kell megkérdezni, az építési osztályon viszont azt hitték, elég, ha valamit kije­lölünk, aztán már adhatjuk el. 0 Hogyan lehetséges ebben a helyzetben együtt dolgoznia többiekkel, mondjuk éppen Alt Jánosnéval? Nem megy ez a munka rovására? — Eddig ilyen gondunk nem volt. Természetesen minden szükséges kérdést megvitatok az elnökhelyettessel. A fenti beszélgetések óta több mint egy hét telt el. A hí­rek szerint a megyei tanács végrehajtó bizottságának szer. dai ülésén végre foglalkoztak a budaörsi apparátus javasla­tával. Sajnos e hét nap alatt dr. Petrik János megyei vb- titkár egyszer sem ért rá el­mondani, vajon jóváhagyta-e a testület a budaörsiek akara­tát. Mikor legutoljára beszél­tem telefonon Alt Jánosnéval, közölte, a megyei vb hozzá­járult Fekete Zoltán felmenté- téséhez, csupán a javaslat bi­zonyos kitételei ellen emelt pusztán formai kifogást. Eh­hez képest Fekete Zoltán ál­lítja, hogy a megyén nem tá­mogatták az elbocsátását. Sze­rinte, ha rá nézve hátrányos határozat született volna, ar­ról feltétlenül kikérik a véle­ményét. Ennek elmaradása1 és egyéb értesítés híján úgy véli, számára nincs tovább ér. telme foglalkozni az üggyel. zuk kapujáig, elköszönjön tő­le. Aztán ott a főutcán, zsupsz! Be az árokba, mert a dolog sürgős volt. — Hát van ilyen az életben, tudhatjátok — vált először tegeződésbe. És mivel az ember nincs erre felké­szülve, hátranyúl, hogy papír helyett jobb híján füvet tép­jen. Hát azt a kínt, halljátok! A sötétben, egy bokor csalánt gyűrtem magam alá. Kitörő kacajunk hamar el­halkul, mert az egyik szobá­ban tragédia történt. Jönnek a már ismerős formájú kocsi­val, lehúzzák az ágyneműt. Sír a nővér is. — Az ilyesmit ne­hezen lehet megszokni — mondják másnap, magyaráza­tul. Egymást igazolva ők. akik máskor, napi tizenkét órán át injekcióznak, ebédet osztanak, tisztába tesznek, hívásra sza­ladnak, s mindig, mindenkire mosolyognak. Havonta bruttó öt-hatezerért. Ez is téma kö­zöttünk. — Hogy lehet ez? Méltat­lanság — minősítjük a hely­zetet, s már ott vagyunk az ország bajainál, annak meg a gyökereinél, amelyek törté­nelmünk talajában fajzottak el. Mert amikor nincs más té­ma, akkor azon tűnődünk, hogy nicsak: mind a negyve­nes meg ötvenes korosztály képviselteti itt magát a mi ci­vilizációs betegségeinkkel. Részint a rohanó, másod-, harmadállásos életforma miatt, részben még régebbi, kai után néz, amelyen más­kor naponta utazik. Pár nap múltán kicsit köny- nyebb lesz. Mert aki járni tud. társra talál. Reggel a für­dőben segít mosakodni annak, aki nehezen mozog, este kis társaságok verődnek össze a folyosók zugaiban. Annyira megszokják a maguk és kör­nyezetük bajait, hogy már tréfálkozni is van kedvük. Sor­ra kerülnek az itt még el nem sütött viccek. Legjobbak a ré­gi, falusi anekdoták, melyek­ből egy néprajzos egész cso­korra valót gyűjthetne. No meg a saját személyünkkel megesett történetek, amik sok­szor még arra is jók, hogy vi­gasztaljuk velük a másikat, akinek éppen aznap mondták meg: még igen soká mehet haza, s kell tőle egy szövet­minta is. Van rá eset: úgy fel tudjuk oldani a hangulatát, hogy már ő is mesél. Ifjú ko­rának kacagtató történetét idézi, amikor alig várta, hogy a kislányt hazakísérve a há­olyan ártalmak okán, amike' a fiatal szervezet még feldol­gozott. No de a háborús élmé­nyek, a kitelepítések, padlás- lesöiprések sokkja ott marad' a sejtekben, a megsebzett lel­kek mélyén. — Nem voltunk mi volks- bundisták, apám csak a mun­kájának élt, mégis két órc alatt kellett elhagynunk Nagy- börzsönyt, annyi holmival amennyi egy teherautóra fér; — meséli a német nevű sors­társ. — Anyám belehalt, csa­ládunk tönkrement. Mindem elölről kellett kezdenünk. A Szlovákiából meg épper Nagybörzsönybe telepített ma­gyar azt említi, hogy ők csak egy batyuval érkeztek. Siratva a maguk otthonát abban a házban, amelyet mások, más­hol sirattak. Szüléink az első háború alatt látták meg a napvilágot. Mi megértük a másodikat, Rá­kosit, ötvenhatot. Hát csoda, ha itt vagyunk? — összegez­zük a témát, s egyikünk fel­teszi a kérdést: — Na és most? Mi lesz a nagy lehetőséggel? — Az a baj, hogy a politi­kában megint sok a hamis- kártyás — szólal meg valaki komoran, s ezzel be is fejez­zük a napot, megyünk aludni. Ám még sokáig forgolódunk ébren, pörgetve az emlékek filmkockáit, táplálva a gyó­gyulás reményét. Kovács T. István rüljön a tanácsülés elé a bi­zalmatlansági indítvány. Ez­zel párhuzamosan olyan dön­tés született, hogy ne a más­napi tanácsülés tárgyalja az ügyet. — Amit azonban nem si­került betartaniuk, hisz de­cember 21-én már foglalkozott a tanácsülés Fekete Zoltán­nal ... — Valóban, egy nappal ké­sőbb a tanácstagok valósággal kiprovokálták a probléma na­pirendre tűzését. Nem volt vi­szont egyetlen ülés sem hatá­rozatképtelen. December^ 27-én végül — ugyancsak egy zárt ülésen —, elkészült a végre­hajtó bizottság javaslata. Eb­ben az állt, hogy az appará­tus szeretne megválni Fekete Zoltántól. Mivel a vonatkozó jogszabályok értelmében hat hónap ilyen esetekben a fel­mondási idő, ez júliusig nem lenne kivihető. A vb viszont már január 15-i határidővel kezdeményezte titkárának tényleges munkavégzés alóli felmentését. Reméltük, hogy a határozatot a január 9-i me­gyei vb-ülésen meg fogják tár­gyalni, ám csalódnunk kellett. Pedig a megye jóváhagyása nélkül semmit nem csinálha­tunk. 0 Pontosan milyen kifogá­sok merültek fel Fekete Zol­tánnal kapcsolatban? — A vb-titkár emberi, szak. mai, vezetői magatartását egyaránt bírálatok érték. E három közül egy is éppen elég lenne a megfelelő konzekven­ciák levonásához. Megesett például, hogy berontott hoz­zám az egyik osztályvezető, mondván, holnaptól nem dol­gozik itt, mert annyira meg­romlott a viszonya Fekete Zol­tánnal. © Néhányan arról suttog­nak, hogy személy szerint ön sem jött ki jól a vb-titkárral. — Minden híresztelés elle­nére, én nem óhajtok megsza­badulni Fekete Zoltántól. Hogy mást ne mondjak, részt vet­tem annak a pályázatnak az elbírálásában, melyet a vb- titkári állás betöltésére írtunk ki. Kifogásaimnak tehát ide­jében hangot adhattam volna. Természetesen nem örülök annak, hogy a tanácson belül ilyen dolgok fordulnak elő, és sajnálom Fekete Zoltánt, mert a történtek után sem látja be, milyen lehetetlen helyzetbe került. Ám ezért saját' magát okolhatja csupán. A vb-titkár persze személye elleni kampánynak állítja majd be a dolgot, teszi még hozzá Alt Jánosné, amikor megjegyzem, másnap szeret, nék Fekete Zoltánnal is be­szélni. Hogy ki mit gondol va­lójában az ügyről, azt azonban meglehetősen nehéz kideríte­ni. Egyvalami viszont az első pillanattól szinte kézzelfogha­tóan érezhető a tanácson: ne­vezetesen, hogy nem a legfel­hőtlenebb Alt Jánosné és Fe­kete Zoltán kapcsolata. Be­szélgetésünk során például a vb-titkár következetesen el­nökhelyettesnek titulálja a Bu­daörsi Tanács megbízott elnö­két. Nem tudom eldönteni, hangjából gúnyt vagy kese­rűséget hallok-e ki. — A demokrácia fejlődésé­Fekete Zoltán tehát jelenleg Is együtt dolgozik Alt Jánosné­val. A január 15-1 dátum — melyei munkavégzésének felfüg­gesztéseként határozott meg a végrehajtó bizottság —, azóta jócskán elmú’t Megkérdeztem Alt Jánosnét is, hogyan képes ilyen körülmények között együttműködni a vb-titkárral, A kö­zös feladatokat természetesen elvégezzük, válaszolta, egyéb­ként pedig mosolygunk egymásra, mintha mi sem történt vol­na. Na, én azért el tudom képzelni azt a mosolyt. Falusy Zsigmond A főtaxisok és a magántaxi­sok között kialakult „droszthá- ború" újabb fejleményeiről kérdeztük a Fővárosi Tanács közlekedési és közműfőosztá­lyának vezetőjét. Rymorz Pál elmondta: továbbították Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszternek azt a petíciót, melyet az elmúlt héten egy taxis demonstráció alkalmával adtak át a főosz­tály vezetőinek a Főtaxi kép­viselői. Ebben a levélben a főtaxis gépkocsivezetők tiltakoztak az ellen, hogy a magántaxisok is beállnak a Főtaxi által bé­relt taxiállomásokra, illetve kiszorítják onnan a főtaxiso­kat. Egyúttal azt is kérték, hogy a munkaeszközként hasz­nált gépkocsik beszerzését ne terhelje az áfa. A Fővárosi Tanács közleke­Budaörs, Szabadság: Február 16- án 6: 9 és. fél hét (szí. am. erőt. film). 17-18-án 6: Szellemir- tók II. (szí. mb. am. horrorparó­dia), 19-én 6: Arany és vér (szí. mb. spanyol—francia tört.), 20-án 6: New York-i történetek (szí. mb. am.). Dabas, Kossuth: 15-16-án 6: Aszok ásza (szí. mb. fr. vígj.), 17­18- án 6: A bosszú börtönében (szí. mb. am. akciói.), 19-én 6: A hecc (szí. magyar). Dunakeszi: 15-én 3 4 6, 8 órakor és 16-án 8: Szörnyecskék (szí. mb. am. horror). 16-18 12 4: A kicsi kocsi legújabb kalandjai (szí. mb. am. vígj.). 16-án 3/4 6: Archív filmklub. 17-18-án 3/4 6, 8: Véres játék (szí. mb. am. kalandfilm), 19- 21. 3/4 6, 3: Pénzmánia (szí. mb. am. vígj.). Erd. műv. ház: 15-én 1/2 6: Egy párizsi diáklány (szi. mb. fr.). 18T án 1/2 4: tJlzana (szí. mb. NDK kalandfilmj, 18-án 1/2 6: Támadók a Marsról (szí. mb. am. sci-fi), 19-én 172" 6, 1/2 8 és 20-án 1/2 6: Szellemirtók II. (szí. mb. am. hor­ror). Gyál, Dózsa: Panoráma mozi- video 16-án 12 4: Herkules (szi. mb. am. sci-fi) és 1/2 6: Delta kommandó (szí. mb. am. akciói.), 17- én 1/2 4: Amerikai ninia (szi. mb. am. akciófilm) és 1/2 6: Bole­ró (szí. mb. am. szexfilm). 18-án 1/2 4: USA-invázió (szí. mb. am. akciói.) és 1 2 6: A szakaszvezető (szí. mb. am. háborús film). 19- én 1/2 6: Merénylet (szí. mb. am. akc.). Nagykáta, Rákóczi: 15-16-án 6: Leszámolás (szí. mb. am. akc.), 17-18-án 6: Vissza a jövőbe (szí. mb. am. fant. kalandfilm) és 8 Fekete eső (szí. mb. am. krimi). 19-én 6, 8: Coctail (szí. mb. am. vígj.). Pomáz, Szabadság: 16-án 6 Batman (szí. am. sci-fi), 17-én 6: A kis csábító (szí. fr. vígj.), 18-án 6: Minden a Paradicsom bűne (szí. mb. ol. tragikomédia). 19-én 6: Kommandó (szí. mb. am. akció­film) . Ráckeve, Szabadság: 17-én 6, 8: Örült római vakáció (szi. mb. ol. vígj.), 18-án 6, 8: En a vízilovak­kal vagyok (szí. mb. ol. vígj.), 19- 20-án 8: Támadók a Marsról (szí. mb. am. sci-fi), Százhalombatta, műv. központ: 17-én 1/2 4: Tutajosok I—II. (szí. magy.—fr.) és 6: New York-i tör­ténetek (szín. mb. am.). 18-án 4: Botrány az operában (am. film- burleszk) és 6: Meghalni a szere­lemért (szí. mb. am.), 19-20-án 6: 9 és 1/2 hét (szi. am. erőt.), 19-én 8: Archív filmklub. Szentendre, Dunakorzó : 15-16-án 5. 7: Vaklárma (szí. mb. am. víg­játék), 17-18-án 3: Bombajó bok­szoló (szí. mb. ol. vígj.), 5 és 7 órakor: 9 és 1/2 hét (szí. am. erőt.). 19-21., 5: A rádió aranyko­ra (szi. mb. am. vígj.), 19-én 7: ■Tutajosok I—II. (szí. magy.—fr.). 20- 21-én 7: A légy (szí. am. hor­ror) . Szigetszentmiklós, Kossuth : 16­án 6, 8: Drágán add az életed! (szí. am. akciófilm), 17-én 6, 8 és 10-án 6: Call girl ötszázért (szí. mb. am. bűnügyi vígj.). 19-én 6: Asterix és Kleopátra (szí. mb. fr. rajzf.), 19-én 8 és 20-án 6: Rémálom az Elm utcában (szí. mb. am. horror). Levelek a szobafogságból (I.) Hót csoda, hogy itt vagyunk? — Mikor akar befeküdni? — kérdezte a szakorvos. — Most, vagy holnap reggel? — Mit tetszik kérdezni? — Jól hallotta. Kórházba kell küldenem. Mégpedig halaszthatatlanul. Másként nagy baj lesz. — Még ennél is nagyobb? — Még ennél is — bólintott az orvos, akivel végül abban állapodtunk meg, hogy másnap reggel nyolckor ott vagyok nála, s megyünk át az osztályra. i — Hajaj! Éppen most, amikor a dolgok sűrűje zajlik, s a kor tanújaként az ember mindenütt ott szeretne len­«19 Az első napok a legnehe­zebbek. Félbemaradt riportok feljegyzései a noteszben. Akik­nek az idejét raboltam el a kérdezősködésekkel. Mit szól­nak, ha nem jelenik meg az írás? Ezen töri a fejét az em­ber, miközben a plafont nézi, ereiben az infúziós tűvel. Alig várva, hogy lecsöpögjön a pa­lack tartalma. Ezután pihenni kell. Jön az ebéd. Mérik a vérnyomást, hozzák a gyógy­szereket, másik osztályra kell menni egy vizsgálat miatt. Meg kell hallgatni a híreket, amik néha felizgatnak, aztán jön az este. Az első napok nyomasztó magánya, idegen- sége. Odaáll az ember a nagy üvegablakhoz és nézi a város panorámáját, próbálja megha­tározni, hol is áll a ház, amely­ben lakik. Máskor az ország­utakon futó gépkocsik lámpáit követi szemmel, figyelve, me­lyik mikor előz. Aztán a tá­voli vonat kivilágított abla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom