Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. FEBRUÄR 8., CSÜTÖRTÖK JHHi'C/] 3 Többen kimaradtak Befejeződött a népszámlálás „Nekünk nem csinálf itt semmi rosszat" Púid nagy szülötte: Gáspár Sándor „Pesttől mindössze ötven kilométerre, Pándon szü­lettem, 1917-ben.” Aki a fenti sorokat írta „A munkásosztály szolgála­tában” című művében, nem más, mint az egykori Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára, a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöke: Gáspár Sándor, À Központi Statisztikai Hi­vatal tájékoztatása szerint a terveknek megfelelően február 3-án lényegében befejeződött a népszámlálás az ország legtöbb településén. Budapesten és né­hány vidéki nagyvárosban azonban a számlálóbiztosok minden igyekezete ellenére töb­ben kimaradtak az összeírás­ból. A KSH arra kéri azokat az állampolgárokat, akiket ed­dig a számlálóbiztosok nem kerestek fel, hogy 1990. február Dr. Torgyán József, a Füg­getlen Kisgazdapárt szóvivő­je, az Országos Választási Bizottság (akkor még) tagja mondott egy beszédet. Annak összefoglalása megjelent a Mai Nap című napilap ja­nuár 22-i számában. Beszé­dében dr. Torgyán József az MSZMP-t (a régit és az újat) és az MSZP-t egyaránt fa­siszta elvek hordozóiként mi­nősítette. A minősítést a leg- illctékesebbnél, az Országos Választási Bizottságot meg­választott Országgyűlésnél az MSZP kifogásolta: összefér­hetetlennek tartotta a válasz­tási bizottsági tagsággal. A parlament helyt adott a ki­fogásnak: dr. Torgyán Józse­fet felmentette. Lapunk január 30-i számá­ban, Bőrünkön bélyeg című cikkünkben — több más pél­dával egyetemben — foglal­koztunk az esettel. Érdeklő­déssel hallgattuk tehát a rá­dió Első kézből című műso­rának február 5-i adását, hi­szen a szereplők egyike dr. Torgyán József volt. Nem csalódtunk! Azt kaptuk, amit vártunk. A beszélgetés folya­mán dr. Torgyán József négy ízben is megerősítette, „ ... engem az MSZP feljelen­tett...”, azaz megtudhattuk: ha egy párt, a demokrácia szellemében a legilletékcscbb testülethez fordul panaszá­val, akkor feljelent... Sajá­tos felfogása ez a demokrá­ciának egy olyan férfi részé­ről, aki pártja választási kampányának a vezetője. Sa­játos felfogásról tanúskodik az is, ha valaki, saját vissza­hívása kapcsán a parlament legitimitásáról elmélekedik, s nem akkor tette ezt, amikor a megbízást, az Országos Vá­lasztási Bizottság tagságát el­nyerte. Sajátos önértékelésről tanúskodik, ha valaki saját ügyéről úgy vélekedik, hogy az „óriási társadalmi nyug­talanságot váltott ki”. Sajátos amnézia, azaz emlékczetki- esés tünete, ha valaki azt mondja a rádióműsorban a riporternek, hogy „ön az első, aki ebben az ügyen meghall­gat”, holott... Holott dr. Torgyán Józsefet megkérdez­te és meghallgatta a Magyar 20-ig jelentkezzenek a lakóhe­lyük szerint illetékes városi, községi, illetve kerületi tanács­nál, ahol kitöltik népszámlálási kérdőívüket. Az összeírás befejezése után a népszámlálás munkálatainak kevésbé látványos szakasza kezdődik: a kérdőívek összesí­tése, az adatok feldolgozása. A népszámlálás előzetes adatait a KSH előreláthatóan március­ban hozza majd nyilvánosság ­Nemzet című napilap mun­katársa is „erről az ügyről”. A kérdés és felelet ott olvas­ható a január 26-i számban. Az előbbinél is sajátosabb amnézia, ha a február 5-én elhangzott műsorban a lefa- sisztázó dr. Torgyán József azt állítja, „ ... én ideológiá­ra használtam ez a kifeje­zést ...”, holott a Magyar Nemzet említett, azaz január 26-i számában ez olvasható: „A történelmi tények arra kényszerítenek, hogy a Mai Napban megjelent vélemé­nyemet fenntartsam. Vagyis: a kommun istákat fasisz­táknak tartom.” Zavarba jö­vünk még a feltételezésétől is annak, hogy dr. Torgyán Jó­zsef nem tud különbséget ten­ni a két főnév, a kommunista (személy) és a kommunizmus (ideológia) között, azaz ma­radjunk csak a korábbi véle­kedésnél: sajátos amnéziáról lehet szó. Valahogyan „elfe­lejtődött” az a kurta kis nyilatkozat az újságíró kér­désére a Magyar Nemzet­ben... Az ilyen amnéziák azonban, megtörténhet, eset­leg ártanak annak, akinél a tünetek mutatkoznak, hiszen nem tudhatni akkor más esetekben sem: mire emléke­zik majd és mire nem, mitől függ majd az, emlékezik-e, avagy felejt. A bizonytalan­ság: kétség. A kétség: kér­dőjel. A kérdőjel rávetül a mondandó hitelességére. A megkérdőjelezett mondandó: a hitelesség mérlegelése. A hitelesség mérlegelésekor már nemcsak a személy, ha­nem politikai szervezete, pártja is esetleg megmére­tik: aki beszél, kiknek a ne­vében szól. S akik nevében így szól hat, vajon kicsodák, mit akarnak. Mert az állam­polgárnak szuverén joga, hogy gondolkodjon: logikát, összefüggést keressen ember és szó, véleményvezér és pártja között. Dr. Torgyán József azt is mondta az Első kézből adásá­ban, hogy „ ... nekem nem kell magyarázkodnom ...” Valóban nem kell. Sőt: fe­lesleges. Pontosan értjük a mondottakat; a Torgyán- ügyet. Foglalt szahadkikötö Kútba esett? Az autóval közlekedők meg­szokhatták már, hogy az úti céljuk környékén nincs egyet­len szabad parkoló sem. Ha ez a modern korral jár, bátran mondhatjuk, elértük a világ- színvonalat. A vízi útjaink és parkolóik, a kikötők még nem ennyire zsúfoltak, de öröm­mel jelenthetem, hamarosan ezen a területen is utolérjük a fejlett országokat. A Csepeli Szabadkikötőt nem készítik fel a Duna—Rajna—Majna csa­torna megnyitására, nem bőví­tik, alig fejlesztik, pedig nyil­vánvaló, hogy a forgalom je­lentős növekedése várható. Természetesen tisztában van­nak ezzel a Mahart vezetői is, de hiába ismerik a diagnózist, ha nincs a birtokukban a gyógyszer. A medicina pedig — ebben az esetben — csakis a pénz lehetne. Abból pedig kevés van. 1938 végén még úgy hitték, rózsásabb a hely­zet. A kikötő akkor ünnepelte hatvanadik születésnapját, és a képzeletbeli tortán ott fényese- dett a Világbank gyertyája is. A fejlesztésekhez reméltek kölcsönt a nemzetközi pénzin­tézettől, sajnos a terv — úgy tűnik — kútba esett. Szerencsésebbek voltak az acéláruraktárral, ez az elkép­zelésük megvalósul. Egy NSZK-beli céggel közösen épí­tik és üzemeltetik majd a há­romezer négyzetméteres csar­nokot. A szabadkikötő forgalma, valamint, az itt megforduló termékek jól jellemzik a gazda­ság változását. A korábbi „nagy” tételek helyett ma már a több kisebb cég szerényebb mennyiségű áruja vált jellem­zővé. így is előfordul azonban torlódás, főleg az év végi csúcs idején. Félő, hogy a csa­torna átadásával állandósul a tumultus. Beck Tamis kereskedelmi miniszter szerdán sajtótájé­koztatón értékelte a kül- és belkereskedelem múlt évi ala­kulását, s felvázolta a tárca idei elképzeléseit. 1989-ben a tőkés export a terveknek megfelelően alakult — mondotta a miniszter —, a forgalom mérlege 544 millió dolláros magyar aktívummal zárult. A rubelelszámolású mérleg lényegesen kedvezőt­lenebb: az áruforgalmi többlet az év végére 550 millió rubelt tett ki, az összes aktívum pe­dig már 1,5 milliárd dollár volt. Valamennyi KGST-tag- országgal, de különösen a Szovjetunióval, kedvezőtlenül alakulnak kereskedelmi kap­csolataink: a kivitel ellentéte­lezésére többnyire nincs árufe­dezetük. Beck Tamás elmond­ta, hogy Németh Miklós mi­niszterelnök rövidesen levél­ben fordul a szovjet miniszter- elnökhöz, s olyan értelmű „Az életem voltaképpen egyszerűen alakult” — írta ugyanott Pánd nagy szülötte. 1983-at írtunk akkor, s aligha sejthette, hogy ez az életút ha­marosan gazdagabb lesz né­hány váratlan fordulattal. Elment a tévébe Gáspár Sándor azóta már se nem PB-, se nem KB-tag, nem SZOT-főtitkár és nem is világ­szövetségi elnök. Hanem név szerint említett, pellengérre állított vétkes hazánk kritikus gazdasági állapotáért. A Ma­gyar Szocialista Párt elnöksé­ge nevezte meg a közelmúlt­ban a politikai és gazdasági re­formfolyamatok akadályozá­sáért felelős vezetők között, akinek ténykedését parlamenti bizottságnak kell kivizsgálni. „Természetesen hosszú volt az út, amíg ösztönös emberből osztályhelyzetét felismerő, tu­datosan cselekvő ember let­tem.’’ Ez az út valóban hosz- szúra sikerült: Pándról kata­pultálni, majd a mélybe zu­hanni. Nem hétköznapi pálya, mely nem hétköznapi embert megállapodást indítványoz, hogy a szaldó feletti magyar áruszállítmányokért dollárral fizessenek a szovjet partne­rek. Azoknak a magyar vál­lalatoknak a támogatására pe­dig, amelyeknek szovjet ex­portja meghiúsult, 4-5 mil­liárd forintos alapot hoznak létre. Az ez évi tervek szerint a tőkéselszámolású forgalom­nak az év végére 700 millió dolláros aktívummal kell zá­rulnia 7-8 százalékos export- növekedés mellett. A fizetési- mérleg-hiány pedig nem lehet több 600 millió dollárnál. A szocialista exportmérleget a terv 500 millió rubeles pasz- szívumban határozza meg, ez egymilliárdos váltást jelent. A belkereskedelmi forga­lom az elmúlt évben mintegy 810 milliárd forint volt, az el­adott áruk mennyisége azon­ban körülbelül 2 százalékkal csökkent a megelőző évihez képest. A tervek szerint idén a forgalom folyóáras növeke­dése 20 százalék körül alakul, ám a mennyiség továbbra is csökken. A tájékoztatón Beck Tamás külön foglalkozott a bevásár­ló turizmus kérdésével. To­vábbra is javasolja a szigorú vámrendelkezések fenntartá­sát, számolni kell ugyanis az­zal. hogy naponta 60-80 ezer szovjet turista érkezik az or­szágba, továbbá számítani le­het a csehszlovákok nagyobb arányú érkezésére is. Márpe­dig ezt a nagyarányú bevá­sárló turizmust az ország le­hetőségei nem bírják el. Mindemellett a miniszter úgy ítéli meg, hogy az idei belföldi ellátás az importtal együtt kielégítő lesz. A továb­bi várható áremelésekkel kap­csolatosan nem bocsátkozott jóslásokba, hiszen mint mon­dotta, az ajánlott fogyasztói árak meghatározása nem a ke­reskedelem feladata. Annyit azonban megjegyzett, hogy a tárca szakemberei vizsgálják, mi az áremeléseknek az a leg­magasabb mértéke, amelyet még elbír a belső piac, s mi­lyen hatásai lennének egy esetleges belföldi árstopnak. sejtet. Ki volt tehát Gáspár Sándor? „Gáspár elvtárs tevékenysé­gét nem kellett bővebben is­mertetni, hiszen a gyár leg­több dolgozója tudta, hogy ő mindig, s különösen 1956 no­vemberének legnehezebb nap­jaiban az első sorokban harcolt a forradalmi erők tömöríté­séért, a munkáshatalom meg­szilárdításáért” — sommázta 1958-ban a Népszabadság Pest megye: Gáspár Sándor elvtárs képviselőjelölt című Cikkében az ötvenes évek káderének Csepel autógyárbeli érveit. Pándon jártam, hogy a neves politikai személyiség egykori falubelijeitől tudjam meg: ho­gyan él emlékezetükben Gás­pár Sándor. — Tetszik rá emlékezni? — kérdem az első szembejövőtől, a falu völgyben fekvő részé­ben lakó Botos nénitől. — Hogyne emlékeznék, ő az, akinek a fia Kanadába disszi­dált. Lovas szekér közelít, három pándi atyafi ül a bakon. — Persze hogy ismerjük a Gáspár Sándort. Együtt vol­tunk gyerekek, csak ő elment a tévébe szerepelni. Aztán kisebb vita kerekedik, hogy a „Felvonulók kérték” című műsorban látták, vagy valami olyan műsorban, amit nem kért senki. A község büféje felé veszem utamat. Ablakán választási plakátok, pártprogramok. A legjobban rátermelt „Nyugati burzsoá kritikusa­ink. azt állítják, hogy mi nem választunk, csak szavazunk. Az igazság az, hogy igenis válasz­tunk, mégpedig az arra ráter­mett munkások, parasztok, ér­telmiségiek közül. Kiválasztjuk a népnek a közügyek intézésé­re legalkalmasabb képviselőit.” Ez persze nem egy mai válasz­tási plakát: még 1963-ban ke­letkezett. Aki pedig írta, nem más, mint aki már — mint legjobban rátermett — régen ki volt választva : Gáspár Sán­dor. — Milyen képviselő volt Gáspár Sándor? — tudakoló- dzom. Az arra járók azonban vállukat vonogatják: képviselő volt? Hol? Mikor? A büfé után a művelődési ház felé veszem utamat. „Űj művelődési házukban emlékez­tek meg hazánk felszabadulá­sának 32. évfordulójáról szer­dán Pánd község lakói. Az ün­nepségen megjelent: Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Cservenka Ferenc- né, a Pest megyei pártbizott­ság első titkára is.” 1977-ben látta ezeket a szép napokat a valóban szép, közel tízmillió akkori forint értékű művelő­dési ház. Most csak a takarító nénit találom a folyosón. — Ismerem Gáspár Sándort, együtt jártunk iskolába. O avatta föl ezt a kultúrházat, onnan tudom, mert én már ak­kor is itt voltam takarító. A néni azóta is takarító, Gáspár Sándor azonban már nem avat semmit. Végül is melyikük csinált karriert? Talán a kaptafánál — Mint régi iskolatárs, szo­kott beszélgetni azzal az em­berrel? — Ha itt van, oda szokott inteni magához ezt-azt, de én nem mernék odamenni. Tudja, a magamfajta kisember jobb, ha távol marad a hatalmasok­tól. Meg amúgy is jó, ha egy évben egyszer erre járt. De különben nekünk nem csinált itt semmi rosszat. S a takarító néni tovább kergeti söprűjével a porcicá­kat. „Édesanyám szerette vol­na, ha suszternek megyek in­kább, mert nyáron a mezőn dolgozhatok, télen a jó meleg műhelyben.” Gáspár Sándor azonban hem a suszterműhely melegét, a mezei munkát vá­lasztotta. Tizenhárom éves ko­rában Pestre költözött, tanonc- nak. „A világ változik, a vilá­got mi magunk is alakítjuk, de persze van úgy, hogy nem is­merjük fel azonnal a helyes cselekvés irányát.” Vagy ha felismerjük, már késő. Az okkal, ok nélkül hi­báztatott Gáspár Sándor talán ma boldogabb lenne, ha maradt volna a kaptafánál. Tóth Béla Endre — Milyen nemzetközi ci­gány szervezetek működnek? — Nagyon sok van. Hasonló­képp, ahogyan Magyarorszá­gon. Ahogy nálunk, gyakran a nemzetközi szervezetek is csak azért alakulnak meg, mert né- hányan vezetők szeretnének lenni. A legismertebb szervezet a már említett párizsi. Ezen­kívül Genfben működik még az Európai Cigányok Ligája, valamint a nemzetközi tudo­mányos szövetség, az Assotia- tion Mondiale dès études Tsi­ganes, amely néprajzosok, nyelvészek, politikusok, zene­tudósok szervezete. Lakókocsiban a karaván A nyugat-európai cigánysá­got a mienkénél jóval maga­sabb életszínvonal és kultúra jellemzi. Svédországban pél­dául, ahol mindössze 900 ci­gánycsalád él, nincs olyan család, ahol legalább egy gyer­mek ne járna egyetemre, öltö­zetük is európai, a cigányru­hát csak ünnepeken öltik fel. Franciaországban külön lakó­kocsitáborokat alkotnak. Ezek a kocsik azonban olyan magas színvonalon felszereltek, hogy sokunk lakását is elcserélné érte. Akárcsak a pápa — Mi az, amit a nyugati példákból mi is hasznosíthat­nánk? — Régi vágyam egy cigány szabadegyetem létrehozása, hogy sorstársaim megismerjék saját történelmüket, kultúrá­jukat, gyökereiket, vezetőink­nek legyen némi fogalmuk ar­ról a népről, amelynek sorsáról nap mint nap döntenek. Teg­nap megkérdeztem egy ilyen vezetőt, szerinte milyen nyel­ven beszélnek a cigányok. Nem tudta. Persze jó szándékú, jó­indulatú ember. Ami pedig a rosszindulatúakat, a gyűlölkö- dőket illeti, meggyőződésem, hogy a tudás őket is megvál­toztatná. — Milyen vezetői vannak a nemzetközi cigányságnak? Nemrég hallottuk például, hogy Párizsban meghalt a „cigánykirály". Miféle tisztség ez, milyen funkciója, szerepe van, van-e már utóda? — Általában valamelyik fő­vajdát nevezik ki a tisztségre. Szerepe kicsit a pápáéhoz ha­sonlítható. Rendes körülmé­nyek között tehát egy cigány­király van a világon, nagyon sok azonban a trónörökös. Ezek a cigánykirály különböző anyáktól származó gyermekei. Egyiküket személyesen is is­merem. Hogy ki lesz az utód, még nem dőlt el. Én a cigány­királynak egyféle funkciójáról tudok. Évente egyszer, Sára- napkor a cigányok Nizza köze­lében tartják szent Sára ünne­pét (nem keresztény szent). A világ minden részéből zarán­dokolnak ide a cigányok. A templom védőszentje a cigány madonna, az altemplomban pedig egy „csodatévő” forrás található, ahol ilyenkor évente egyszer megjelenik a cigány­király, és fogadja az ajándé­kokat, adományokat. Én magam ilyenkor mindig megragadom az alkalmat, és ellátogatok a Musée du l’Homme-ba (az Ember Mú­zeuma), ahol a világ legna­gyobb cigánygyűjteménye ta­lálható. Szegő Krisztina A Szigetszentmiklós központi városrészének számító Baross utcában napjainkig nem volt vezetékes ivóvíz. Most megválto­zik a helyzet, mert a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei napokon belül befejezik a csövek lerakását, és ebbe az utcába is eljut az egészséges ivóvíz. Ha azt hinnénk, hogy minden ittlakó örül ennek, akkor tévedünk, hiszen a megszokás nagy úr. Sok idős nyugdíjas, aki eddig saját kút- jából biztosította vízszükségletét, most felemás érzésekkel fo­gadta a vezeték építését. Mert ezután fizetni kell a vízért és a vezeték építése sincs ingyen. (Hancsovszki János felvétele) ra. A TQRCYÁN.ÜC Jó ellátás, jósolhatatlan árak Rubel helyett dollárért • • • Öröm is, meg nem is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom