Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

1990. FEBRUÄR 7., SZERDA Kódjeles Európa-úilevél Gyorsabb utasforgalom A következő öt évben 22 ezerről 9 ezerre csökken a ha­tárőrség létszáma — jelentette be sajtótájékoztatón kedden Székely János vezérőrnagy, a BM Határőrség országos pa­rancsnoka. Az államhatár őri­zetét és a határforgalom el­lenőrzését 1995-től kizárólag hivatásos határőrök látják majd el — amikor 5 ezer hi­vatásos, 1600 polgári és 2000- 2500 sorállományú tagja lesz e határőrségnek. Utóbbiak Bu­dapesten teljesítenek majd szolgálatot, feladatuk a belügyi objektumok őrizete, építési. műszaki feladatok ellátása lesz. A sorállománynak ezen­kívül a Ferihegyi repülőtér őrzését is biztosítják. A parancsnok elmondta, hogy az elmúlt évben 97 mil­lió útlevelet kezeltek, és 25 millió járművet ellenőriztek. Ezt a munkát a régi módsze­rekkel tovább már nagyon nehezen győznék, s remélhető­leg nincs messze már az az idő. amikor nem kell minden utas útlevelébe pecsételni, a forgalmat pedig csak szelektív módon ellenőrzik. Erre a mun­kára azonban csak a hivatá­ÓJABB FORINTLEÉRTÉKELÉS Csak a ... A Magyar Nemzeti Bank, mint ismeretes, január 31-éveí 1 százalékkal leértékelte a fo­rintot; kedden újabb, átlago­san 2 százalékos leértékelés történt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett legfonto­sabb valutákhoz viszonyítva. A hírrel kapcsolatban Baár József né, az MNB árfolyam­O IRTA Illés szekerén Nincsen kétségünk: sor­ra kerül mindenki. A Nagy Bálványdöntők Kora ez. Most éppen ■— az Elet és Irodalomban, 90/5. — Illés Endre van soron. Szentmi- hályi Szabó Péter ír róla — I. E. műfaját kölcsönöz­ve — krétarajzot. Sz. Sz. P.-t Illés vitte a Szépiro­dalmi Könyvkiadóhoz, kö­teteit ő bocsátotta útjukra, sőt, amint Sz. Sz. P. írta, ,főszerkesztői posztot aján­lott”. Nem meglepő tehát, ha azt is írta, „ ... szeret­tem. Szeretem ma is.”. Manapság örvendeni kell ennek a ritka érzelemnek: kevesen birtokosai. Némi­leg elbizonytalanodtunk vi­szont akkor, amikor ennek szeretetnek az alanyáról megtudhattuk, hogy „Hiú volt... sértően sértödé- keny... Felemelhetett és eltiporhatott, kiközösíthe tett.” S mit még! „Jól sza­bott öltönyben, nyakkendő- sen állt az ünnepségeken az Internacionálé és a szov­jet himnusz hangjainak zá­porában.” Azt ugyan nem tudhattuk meg, I. E. miként volt öltözve azokon az ün népségeken, amelyeken a magyar Himnuszt (is) ját­szották, viszont értesülhet tünk arról, „Parolázott a kultúrpolitika vezéralak­jaival”, s arról szintén ,Kollaboráns volt? Megle­het." S meglehet, az is igaz, I. E. színdarabjait „kimódolt- tá, papirosízűvé tette” a hűvös ész, s „vakon bízott saját ítéletében, előítéletei ben is”. Ezek után vélct- len-e. hogy „Nemjei meg­fellebbezhetetlenek voltak (egy kollaboránsnak?!), bár sanyarúbb sors jutott ki ne­ki, mint „a Magvető volt kémelhárítós igazgatójá­nak, Kardos Györgynek”. Ez utóbbi legrosszabb eset ben is „legfeljebb egyik zsebéből a másikba tette volna »önvédelmi« fegyve­rét”, de szegény I. E., pár- tonkívüliként mit remélhe­tett? Mit remélhetett az aki „ ... arisztokratikus konzervatív ember volt.. de akit persze Sz. Sz. P szeretett. S most képzeljük el, milyen krétarajz készül hetne arról, akit nem sze­retnek ... Káprázik a sze műnk az ilyen távlatoktól Amint attól is, ki hová röp pen azok közül, akik an nak idején ott feszítettek Illés szekerén ... KLIENS politikai osztályvezetője el­mondotta, hogy a leértékelé­sek korrekciónak számítanak, és nem haladják meg azt a mértéket, amelyet az MNB sa­ját hatáskörében megtehet. Az osztályvezető hangsú­lyozta, hogy a liberalizált ma­gyar gazdaságpolitikában ru­galmas szabályozórendszer ér­vényesül, ebben megengedett az árak, bérek folyamatos „mozgása”. Ennek a rugalmas szabályozórendszernek része­ként az árfolyamot, a piaci körülmények függvényében változtatják. A liberalizált piacgazdaságban nemcsak a forint leértékelése, hanem an­nak felértékelése is elképzel­hető. Erre az elmúlt év nya­rának végén volt példa, ami­kor is több lépcsőben, másfél százalékkal felértékelték a forintot. Baár Józsefné el­mondotta, hogy az MNB-nek 1989 januárjától lehetősége van — saját hatáskörében — 5 százalékig le-, illetve felér tékelni a magyar nemzeti va lutát. A\nostani leértékelések együttesen sem haladják túl ezt a mértéket. Hozzátette még: a magyar export jelen­tős hányada dollárelszámolá­sú; jelenleg a dollár gyengül a nemzetközi pénzpiacokon, s ennek a magyar exportra gya­korolt kedvezőtlen hatását csökkenti a forint leértéke­lése. sósak alkalmasak. Az átállás már az idén március 1-jétől megkezdődik. Emlékeztetett arra is, hogy már az elmúlt évben jelentős változások történtek a határ­őrség munkájában; megszűnt a műszaki zár, a határsáv; fegyvert csak önvédelemből szabad használni; s bűncselek­mény helyett szabálysértésnek minősül a tiltott határátlépés. Székely János beszámolt ar­ról is, hogy nemsokára tör­vényben szabályozzák a határ­őrség munkáját, miután elké­szült a határőrizeti törvény szövegtervezete, amelyet a Mi­nisztertanács várhatóan még februárban megvitat, majd társadalmi vitára bocsát. El­hangzott az is, hogy az utas- forgalom meggyorsítása ér­dekében a 72 határátlépő he­lyet fokozatosan számítógép­pel látják el, s felkészülnek a kódjellel ellátott úgynevezett Európa-útlevél kezelésére, amelyhez hasonlót néhány év múlva a magyar állampolgá­rok is kapnak. Végezetül elhangzott; a ha tárőrségnél szolgálatot teljesí tő sorkatonák február 23-ig legalább egy alkalommal ha­zautazhatnak, hogy lehetősé gük nyíljon a képviselőjelölt ajánlási szelvény kitöltésére, illetve elkérhessék az állandó lakóhelyük szerinti illetékes tanácstól azt az igazolást, amellyel szolgálati helyükön szavazhatnak a törvény értel­mében a területi listára. Nemzeti csúcs és sok kérdőié# (Folytatás az 1. oldalról.) szükségesnek tartja, hogy a fordulat már a választások előtt haladéktalanul megkez­dődjön és békés mederbe te­relődjön, képviselteti magát a nemzeti csúcstalálkozón. Az MDF előzetesen követeli, hogy az alapvető fogyasztási cik­kekre rendeljenek el árstopot március 25-ig, mert a draszti­kus áremelések már a válasz­tási kampány nyugodt légkö­rét is veszélyeztetik. Az MDF ugyanaikkor nem fog tárgyalni a választások tisztaságáról, mert vélemé­nyük szerint a nemzeti csúcs­nak semmiféle eszköze sincs arra, hogy ennek a gyakorlat­ban is érvényt szerezzen. A Fidesz országos választ­mányának tagja, Hegedűs Ist­ván sajnálattal közli a Ma­gyar Köztársaság ideiglenes elnökéhez címzett levélben, hogy a Fidesz nem tud részt venni a nemzeti csúcstalálko­zón. A találkozó számúikra el­sietettnek és átgondolatlannak tűnik. A Pest Megyei Hírlap a po­litikai kötélhúzás főszereplői­től arra is választ kért, milyen (mögöttes) szándékok formál­ták legfrissebb döntéseiket. Az MDF decemberben sza­bad kezet adott a kormány­nak a költségvetéshez, az ár­úkíesfás és rehsshiiifátió Mozgássérült fiataloknak Űj oktatási és rehabilitációs központot avattak a főváros­ban, a Mozgássérültek Állami Intézetének Marczibányi téri részlegében. Az 1987-ben kezdődött beru­házás a mozgássérült fiatalok továbbtanulását szolgálja; itt szerezhetnek szakmát azok, akik a ruha-, bőr- vagy a mű­szeriparban szeretnének elhe­lyezkedni. A csaknem 100 mil­lió forintos költséggel felépült oktatási és rehabilitációs köz­pontban ez év szeptemberében már cipész- és műanyagipari képzés is indul, s tanulhatnak a fiatalok számítástechnikai ismereteket, valamint gyors- és gépírást is. Az új intézeti szárnyban nemcsak a tanulás­hoz szükséges oktató- és mun­katermek kaptak helyet, ha­nem az egészségügyi kezelést szolgáló különféle helyiségek is. Ez az első ilyen, rehabilitá­ciós célokat szolgáló intézet Magyarországon. emelésekhez, a mai csúcstalál­kozón pedig árstopot követel. Meg akarják kötni a kormány kezét hivatalának utolsó nap­jaiban? Csengey Dénes, az or­szágos elnökség tagja: — Nem lehet átlépni a ma­gyar nép tűrőképességének határát. Az áremelések miatt napról napra hisztérikusabb lesz a hangulat, sztrájkhullám fenyeget, s ez veszélyezteti a választások békés menetét, sőt, a kormány létét is. — Meddig volna érvényes az árstop? Még akkor is, ha a választások után az MDF ke­rülne kormányra? — Ha elfogadják a javasla­tunkat, azzal nem könnyűjük, hanem nehezítjük a saját hely­zetünket. Tisztában vagyunk azzal, hogy piacgazdaságot nem lehet teremteni rögzített árakkal. Jobb lenne nekünk, ha a kellemetlen intézkedése­ket választási ellenfelünk haj­taná végre, de most maga­sabbra kell tekintenünk. Félt­jük a választások nyugodt lég­körét. ★ Haraszti Miklóst, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivőjét arra kértük, oszlas­sa el azt a bizonyára sokak­ban felmerült gyanút, hogy pártja a jelenlegi kényes poli­tikai helyzetben semmiféle fe­lelősséget nem vállal, s hogy a három héttel későbbre szóló tárgyalási javaslat csupán idő­húzás. — Az a véleményünk, hogy a tizennyolc-párti tárgyalás nem hozhat eredményt, mert túl sok a részvevő, nem tudni,, hogy ki milyen politikai erőt képvisel, s a rendelkezésre ál­ló idő az álláspontok kifejté- tésére talán, megállapodásra azonban semmiképpen sem ele­gendő. Félünk, értelmetlen vi­tává, vagy politikai tévéshow. vá válna a tanácskozás. Állás­pontunk egyébként is világos: a kormány a választásokig maradjon hivatalában, csak olyan intézkedéseket hozzon, olyan törvényeket terjesszen be, amelyek az átmenetet szol­gálják, s nem állítják a jöven­dő demokráciát kész helyzet elé. — Miről tárgyalhatnának három hét múlva, a Németh- kormány működésének utolsó hónapjában? — Ez valóban fogas kérdés. Ügy gondolom, néhány most megvitatásra javasolt témával valóban fölösleges lenne fog­lalkozni. — Mit szőrűik a szocialisták javaslatához, hogy hozzák nyil­vánosságra a pártok és a kor­mány közötti decemberi tár­gyalások jegyzőkönyvét? — Semmi kifogásunk elle­ne. ★ A szabad demokraták eluta­sító álláspontja, az MDF fel­tételeket szabó közleményének> ismeretében mi a véleménye a Szocialista Pártnak politikai ellenfelei magatartásáról? — kérdeztük Polgár Viktor szó­vivőt. — Magyarország nem csak a választások után lesz, de most is van, addig is működ­nie kell. A választási propa­gandafogások nem kisebbít­hetik egyetlen párt felelőssé­gét sem a kormányozhatóság és a közrend fenntartásában. Őszintén szólva nem értjük, hogy azok a politikai erők, akik azt állítják, hogy felké­szültek a kormányzásra, miért tartják felkészületlennek ma­gukat egy a nemzet sorsa szempontjából fontos egyna­pos tárgyalásra. — Hámori Csaba és Vitányi Iván korábban azt nyilatkoz­ta, hogy ha az ellenzéki pártok visszaélnek helyzetükkel, a szocialista párt esetleg vissza­hívja tagjait a kormányból. Most nincs erről szó? — Mindketten saját vélemé­nyüket mondták el, mások is akadnak a pártunk vezetői kö­zött, akik egyetértenek velük. Az elnökség hivatalos állás­pontja azonban áz, hogy a Né. meth-kabinet az új kormány hivatalba lépéséig maradjon hivatalában, s hogy a Szocia­lista Párt felelősen vállal részt az ország irányításában, a de­mokráciába való békés átme­net érdekében. CIGÁNYÚT (9.) A talajfogás reménye nélkül A kislány úgy 10-11 éves lehet, a kisfiú talán két évvel fia­talabb. Ruhájuk koszos, arcuk és kinyújtott kezük maszatos. A kislány virágos szoknyája és olajzöld szvettere itt-ott lyukas, csakúgy, mint a fiú kopott farmernadrágja és túl nagy pulóvere. Még szerencse, hogy enyhe az idei tél. különben rosszul jár­nának: mindkettő csupasz lábbal bújt bele ócska cipőjébe. Megy a két gyerek végig a Váci utcán, és kéregét. Buda­pest puccos belvárosának leg­puccosabb utcája tömve ele­gánsan öltözött külföldiekkel és nem kevésbé divatos ma­gyarokkal. Jobbra a Fontana áruház a maga méregdrága ru­hakölteményeivel, majdnem szemben az Ostermann-üzlet, ahol 4000 forintba kerül egy női blúz. Alig százméternyire a Salamander cipőbolt, ahol egy pár cipőt kapni ugyan­ennyiért. A két gyerek szemmel látha­tóan nem illetődik meg a lu­xuskörnyezettől. Tévedhetetlen biztonsággal szúrják ki a kül­földieket, odamennek hozzájuk és kezüket nyújtogatva pana­szos hangon pénzt kunyerál- nak. A mozdulat és a hang­hordozás félreérthetetlen, s a meglepődött idegenek többsé­ge kezükbe nyom némi apró­pénzt. Néhány méter távol­ságból cigányasszony — kar­ján csecsemő — figyeli a sike­res akciót. A jelenetre különbözőkép­pen reagál a sétálóutca közön­sége. A külföldiek inkább cso­dálkoznak, a magyarok pedig felháborodnak. Egyesek „ro­hadt cigányokat” emlegetnek, mások sajnálják a gyerekeket. A szégyenkezésben azonban egységesek az utca magyar lá­togatói. Mit fognak rólunk gondolni a külföldiék? Milyen hírünket viszik a világba? És egyáltalán: miért nincs ez a két gyerek iskolában hétköz­nap délelőtt? — A hiányzás a legponto­sabb mércéje annak, hogy egy család mennyire ítéli a maga számára hasznosnak az iskolát — olvasom Csontos Anna ok­tatáskutató tanulmányában. — A cigánygyerekek egy része annyit mulaszt igazolatlanul, hogy azt egy magára valamit is adó iskola már nem viseli el. Vannak olyan iskolák is, amelyek „elismerik” a cigány szokásokat, és bizonyos szezo­nális munkák idején elenge­dik a gyerekeket. Ez valóban a kudarc beismerése: a tanuló­kat úgysem lehet az iskolában tartani, ha a családnak — gaz­dasági okok miatt — szüksége van a gyerek munkaerejére. Persze a tankötelezettség megszegéséért a szülők büntet­hetők, de ez nem valami jó megoldás. A pénzbüntetést ál­talában csak a szociális se­gélyből tudják kifizetni, ami­nek végképp nincs semmi ér­telme. Akadnak olyan, teljesen abszurd esetek is, amikor — mivel fizetni nem tud — a csa­ládfőnek le kell ülnie a bünte­tést, így a család egyetlen ke­resőjét veszti el. A cigány szülők többsége nem tartja hasznosnak az ok­tatást, és ebben nem ő a hi­bás: a mai magyar iskola való­ban nem a cigánygyerekeké. Iskolarendszerünk erősen kul­túrafüggő; a többségi, fehér kultúra iskolája. Ez a rend­szer semmiféle másságot, az átlagtól való semmilyen irá­nyú eltérést nem tűr el. A cigánygyerekek jó részé­nél a gondok már rögtön az is­kolakezdéskor jelentkeznek. Még társaiknál is kevésbé érettek az iskolára, úgy tűnik, hogy alapvető készségeik hiá­nyoznak. Csakhogy a cigány lakosság 75 százaléka közsé­gekben él, tehát a gyerekek — nem cigány társaikkal együtt — már a beiratkozásnál hátrá­nyosabb helyzetben vannak, mint a városiak. A kis telepü­léseken, ahol élnek, gyakran nincs óvoda, de ha van is, az óvónők nagy része szakképzet- len. Ráadásul ugyanezeken a településeken munkalehetőség sincs. A férfiak ingáznak, a nők — nem csak a cigányasz- szonyok — otthon maradnak, és csak igen nehezen lehet őket meggyőzni arról, hogy az óvodában jobb helyen van a gyerek. A cigánygyerekek nyelvi hátránnyal is küzdenek. Orszá­gos felmérés még nem készült az iskolába kerülő tanulók nyelvi szintjéről, de a részvizs­gálatok és az esettanulmányok egybehangzóan tanúsítják, hogy sok gyerek nem beszél rendesen magyarul, nem ismer bizonyos magyar szavakat, he­lyettük cigány kifejezéseket használ. Mindezeken túl a ci­gánygyerekek döntő többsége hátrányos szociális helyzetű családból jön. Tehát a cigánygyerekekkel már az első osztályban gond van. A tanárok egyrészt isme­rethiányra, másrészt az alap­vető viselkedési normák hiá­nyára panaszkodnak. A felső tagozatba még azért általában megérkeznek a ci­gánygyerekek, ha túlkorosán is. A statisztikák viszont mu­tatják, hogy az általános iskola nyolc osztályát nappali tago­zaton és időben csak a gyere­kek 50 százaléka fejezi be! (Az országos átlag 93 százalék.) Mindez nem véletlen. A cigány- családokban 11-12 éves kor után már nem azt várják el a gyerektől, hogy gyerek legyen. A fiúkból és a lányokból jóval korábban lekz férfi, illetve nő, mint a magyar családokban, és ezt a viselkedést az iskola ter­mészetesen nem nagyon tole­rálja. Mikor egy gyerek nem tud megbirkózni az iskolai köve­telményekkel, szakértői bizott­ság elé kerül, s gyakori, hogy áthelyezik az úgynevezett „ér­telmileg enyhe fokban sérült gyermekek” általános iskolá­jába — ezt hívták régen kise­gítő iskolának. Az ilyen intéz­ményekben tanulók 40 százalé­ka cigány! Pedig valójában nem arról van Szó, hogy a ci­gánygyerekek csaknem fele értelmi fogyatékos, sokkal in­kább arról, hogy a rossz szo­ciális körülmények között élők­nek nehéz beilleszkedni az is­kola rendjébe. Ezt afe is bizo­nyítja, hogy az értelmi fogya­tékos, ám jó körülmények kö­zött élő gyerekek többnyire el tudják végezni a normál ál­talános iskolát. A cigánygyerekekkel kapcso­latos további adatok is elré­misztőnk. A nyolc osztályt be­fejezők (az összes cigánygye­rek fele!) csupán 20-30 szá­zaléka jut el a szakmunkás- képzőbe. Gimnáziumba vagy szakközépiskolába az egy szá­zalékuk sem! Az egyetemet, il­letve főiskolát végzett cigá­nyok arányáról felmérések sin­csenek. A szakképzetlen és döntően munkalehetőséget sem kínáló vidékenélő cigányok helyzete egyre nehezebbé válik, Gk lesz­nek elsőként munkanélküliek (vagy már eleve munkához sem jutnak), szociális helyzetük egyre romlik, egyre többen adják bűnözésre a fejüket. Végezetül, egyre távolibbá válik számuk­ra a gyermekeik számára, hogy valaha is kivergödjenck ebből a helyzetből. Kecskés Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom