Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

4 1990. FEBRUÁR 5., HËTFÔ » Második forduló — felvételi előtt Aligha lesz csengő és tiszta A Képzőművészeti Kiadó terveiből Többnyelvű leporellók Szokatlanul nagy a nyüzs­gés a váci zeneiskolában és a szakközépiskolában. Most ke­rül sor ugyanis a szakközép- iskolába felvételizni szándéko­zók második meghallgatására. Sűrű a program. Tíz órakor kezdődik a szolfézsírásbeli. Bokor György fagott szakos pe­dagógus igazítja el az egybe­gyűlteket Nyolcból egyet — Ne azon töprengj, amit nem tudtál, hanem figyelj a következő kérdésre! — inti Tóth Emília salgótarjáni zon­goratanár a koncertterem szín­padára lépő növendékét, Kiss Andreát. Lent, a nézőtéren a hozzá­tartozók és a pedagógusok iz­gulnak. Érdekes, hogy mind fönt — ahol negyvenketten ülnek —, mind pedig lent csak elvétve találhatók az erősebb nem képviselői... Rosta Árpád szolfézs szakos tanár elzongorázza a feladato­kat A nézőtér első sorában két kislány jegyzetel szorgal­masan. — A kíváncsiság hozott ide minket, mert csak jövőre fel­vételizünk — mondja Szász Diána és Hlubina Nóra, akik Csepelen járnak zene tagozatos általános iskolába. Az írásbeli után a kijelölt termekbe indulnak a növendé­kek egyéni meghallgatásra. Szabó Orsolya vállalkozik el­sőként szolfézs szóbelire. E ke­vésbé népszerű tárgyat válasz­totta hivatásul. Tanárnője, Ember Csabáné csak tekinte­tével biztathatja a balassa­gyarmati kislányt. — Csütörtökön találkozunk! — köszön el tőle Rosta Árpád, aki a felvételi előtt két alka­lommal külön is foglalkozik a jelentkezőkkel. A folyosókon mindenki iz­gul mindenkiért. — Példás ez a végtelen tü­relem, szeretet, amellyel a pedagógusok viseltetnek a nö­vendékek iránt — mondja elismeréssel a Pest megyei zeneiskolák vezető szaktanács- adója, Papp Zsuzsa. Takács Lajos, a dunakeszi zeneiskola igazgatójának ta­nítványa már meghallgatta­tott. — Majd kiszakadt a tüdőm — állítja Teli Andrea klari­nétos —, de ebben a terem­ben nem szólt a hangszer — mutat a párnázott ajtóra. — Egy tizenhárom-tizen- négy eves gyerektől nem le­het elvárni, hogy megfeleljen a stúdióviszonyoknak! — bosszankodik Takács Lajos. Okkal aggódhat, hiszen a je­len levő nyolc diák közül majd csak egyet vesznek fel. A 13-as hegedű teremben dr. Erdélyi Sándor, Farkas Pál, Molnár Antal — és a szakkö­zépiskolásokból verbuválódott alkalmi közönség — várja a növendékeket. A magas, vékony, fekete ha­jú fiú, Zámbó Károly négy éve tanul hegedülni. — Azért választottam a he­gedűt, mert a zenei tehetség legközvetlenebbül ezen a hangszeren érzékelhető. — Mi lesz, ha nem sikerül a felvételi? — Jövőre újra megpróbá­lom! — jelenti ki. — Máshova ugyanis nem adom be a ké­relmemet. Vác nagyon szép város, itt a tanárok is jók, még a hegedű is másként szól... Éneklő hegedűs Tass Ildikó tanárnőnél ép­pen egy hegedű szakos énekel. — Egy csúnya kéztörés miatt kellett abbahagynom a hegedülést — meséli Búza Renáta, aki Szolnokról érke­zett. — Különbözetivel át­mentem ének szakra. Most csak tájékozódni akart, de Bokor György tanácsára bejött az énektanárnőhöz. Kedves, megértő fogadtatás­ban részesül, s « részletes ma­gyarázatot is kap: miként ké­szüljön a felvételire. — Mit tanácsol az ének szakra jelentkezőknek? Néhány pillanatig elgondol­kodik, aztán válaszolja: — A decemberi előmeghall- gatásra jelentkezett egy tizen­négy éves lány: érdemes-e éneket tanulnia? Remélem, té­vedek, de az a gyerek már úgy el van rontva, hogy alig­ha lesz csengő, tiszta hangja! Nagyon figyeljenek oda a kol­légák, hogy a gyerek hangadó szerveinek fejlődése befejező­dött-e. Ha nem — ne eről­tessék! Az orgonagyakorló-terem- ben Hajgató Gyöngyi játszik. A Székesfehérvárról érkezett lány Tóka Szabolcs tanítvá­nya. — Decemberben, az előző meghallgatáson azt kértem Gyöngyitől — magyarázza Bednarik Anasztázia tanárnő —, hogy most ne kész anya­got hozzon! Mert ez sokkal többet árul el a jelentkező­ről... Két hét alatt Johann Sebastian Bach egyik koirálelőjátéka pon­tos tolmácsolásban el is hang­zik. Természetesen a mű ki­dolgozatlan! A legnagyobb meglepetést az okozza, hogy mindössze két hét alatt tanul­ta meg hibátlanul ezt a nehéz darabot. Öröm hallgatni, mi­lyen baráti közöttük a hang­vétel, mintha már régi isme­rősök lennének. Meglehet, hogy néhány év múlva azok lesznek? Vennes Aranka Egyre szaporodnak a könyv­és lapkiadásra vállalkozó szer­vezetek. Az erősödő versen­gés — az esetek többségében — nem a szellemi és művészeti értékek megjelentetésére, ha­nem a minél nagyobb haszon szerzésére irányul. A Képzőművészeti Kiadó évente általában 20 kötettel jelentkezik. Kiadványai a mű­vészeti könyvkiadást jelentő­sen befolyásolják. Tekintélyét elsősorban az a tény erősíti, hogy évek óta házagpótló ki­adványokat jelentet meg, és a Mai Magyar Művészet sorozat köteteivel a kortárs művészek megismertetésére törekszik. Ebben az esztendőben szeré­nyebb a kínálat. Sajnos, ha­lálesettől kap még nagyobb hangsúlyt egy mongráfia. Bor­sos Miklós nevét és művésze­tét hazánkban még azok is is­merik, akik nem érdeklődnek a kortárs magyar művészet iránt. A festőnek indult szob­rász végérvényesen beírta ne­vét a magyar művészettörténet­be. Sokoldalú volt. Kőszobrok mellett fémdomborműveket is készített, a magyar érmészet egyik legkiválóbb mestere, grafikai munkásságát illusztrá­ciói teszik ismertté. Monográ- fusa L. Kovásznai Viktória, Április 11—15.: Nyíregyháza Videoszemle A IV. magyar videoszemle szervezőbizottsága megkezdte a nevezési és részvételi jelent­kezési lapok kiküldését az áp­rilis 11. és 15. között Nyíregy­házán megrendezendő ese­ményre. A rendezvény célja a hazai videózás 1987-től napjainkig tartó fejlődési szakaszának a minősítése, s egyben a prog­ramok alkotóinak megméret­tetése. A rangos eseményen — leg­feljebb 45 perces programok­kal — videogyártással, -for­galmazással, -felhasználással foglalkozó intézmények, válla­latok, társaságok, stúdiók, amatőrklubok és magánsze­mélyek vehetnek részt. A már­cius 4-ig beérkező pályamun­kákat hat kategóriában bírál­ják el. Az elsőbe a termelést, oktatást, közművelődést segí­tő, a másodikba a közösségi, közéleti (kábeltelevíziózás), a harmadikba a videoművészeti, kísérleti, a negyedikbe a refe­rencia és reklámprogramok, az ötödikbe a szórakoztató, míg a hatodikba az egyéni műsorok tartoznak. Az elő- zsürizést követően a legjob­bak kapnak meghívást a ver­senyre. Végül társadalmi zsű­ri dönt a különböző szervek által felajánlott díjak odaíté­léséről. talán elsőként kíséreli meg Borsos művészetének és élet­pályájának módszeres össze­foglalását és rendszerezését. A nagy magyar festők cím­mel indított sorozatban eddig egy sor jelentős XIX. századi mesterrel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Gellér Katalin most Zichy Mihályt mutatja be, aki nemcsak szülőföld­jén. hanem szerte Európában méltán vált keresett művész- szé. Nagyon sokféle publikáció jelenik meg Erdélyről; de ez ideig senki sem vállalkozott arra, hogy a századunkban itt született művészek és művek ismeretében, a folyamatok, stí­lustörekvések számbavételével hiteles áttekintést nyújtson a térség művészi életéről. Több évtizedes kutatómunka, a ki­emelkedő művészekről írt mo­nográfia után ezt a rendszere­ző feladatot végezte el a Ko­lozsvárról áttelepült Banner Zoltán. Az erdélyi művészet nyolc évtizedes története a magyar művészet elidegenít­hetetlen része. A szerző cél­ja, hogy a legújabbkori erdé­lyi művészet valódi arculatát mutassa be a festészet, a szob­rászat, a grafika és az iparmű­vészet műfajain keresztül. A magyar múlt kulturális emlékei között kitüntetett hely illeti meg Pannonhalmát s a Szent Márton tiszteletére emelt monostort, amelyet még Géza fejedelem kezdett épí­teni. Szalai Béla és Szabó Fló- ris könyve Pannonhalma régi ábrázolásai címet viseli. A kö­tet első része a bencés rend történetén keresztül mutatja be az ország ezeréves állami­ságát, s az egyháznak a ma­gyar művelődésben játszott szerepét. Evente ezrek keresik fel a múzeumokat. A Szépművé­szeti Múzeumról több album és sok kis „idegenvezető” ké­szült. Ezek tapasztalatait fi­gyelembe véve rendhagyó szerkesztésű kiadvány jelenik meg. A múzeum régi képtá­rának és szoborgyűjteményé­nek legszebb darabjaiból 150 remekmű egész oldalas repro­dukciója nem csupán nemzeti iskolák szerint, és ezen belül kronológiai sorrendben került egymás mellé, hanem az oldal­párokon bemutatott két-két mű szoros formai, tartalmi vagy műfajtörténeti kapcso­latban is van egymással. A reprodukciókat képelemzések kísérik. Leporellósorozatot is megje­lentet a kiadó angol, német és olasz nyelvű változatban Szentendréről, a Parlamentről, valamint a Hősök teréről. Csontváry Kosztka Tivadar és Kovács Margit munkásságát a részletes ismertető mellett 12 kép illusztrálja. Jókai Mór versbe szedett szövegével színes és fekete­fehér illusztrációkkal a szá­zadfordulón emlékkönyvszerű városkalauz jelent meg a fő­városról. A Budapestnek em­lékül reprint kiadása érdekes színfoltja lesz az idei könyv­piacnak. A XVIII. századi jóskönyv, a fortuna hasonmás kiadásában lát napvilágot. Nemcsak a já­tékot kedvelő, kicsit babonás olvasóközönségnek ajánlják, hanem a könyvritkaságokat gyűjtőknek, illetve a famet­szetek és az azokat kísérő ké­ső barokk-rokokó versek miatt az irodalom iránt ér­deklődőknek is. Geröly Tibor Megnyitó ünnepség Gödöllőn Nyolc kiadó, 41 mű Márciusban rendezik az idei, sorrendben a harmincharma­dik mezőgazdasági könyvhóna­pot. Az országos megnyitó ün­nepségre március másodikén Pest megyében kerül sor Gö­döllőn, a Biotechnológiai Köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom