Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

1990. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK SZÁJTÁTVA Buzgalom Gyűlés. Ahogyan nap­jainkban szokásos. Lelkese­déssel. Kocsmaszagú bekia­bálásokkal. Mindent taga­dással. Mindent helyeslés­sel. A résztvevők létszáma százötven körül. A szerve­ző a helyi ellenzéki kerék­asztal, igaz, ennél az asz­talnál csupán három párt foglaí helyét. Ennyit sike­rült (eddig) összehozni. Az un. történelmi párt orszá­gos szerepet vivő egyik tagja is itt van, ő a dísz­vendég. Díszszónok. Szónokol, mi tagadás, lel­kesen. „Vissza a földet a jogos tulajdonosúknak." Ahogyan ma szokásos. Szo­katlan viszont az, amikor feláll egy idős ember, s azt kérdezi a díszszónoktól, az-e, valóban az-e, akit be­jelentettek. Hát persze, hogy at! Akkor nem lehet téve­dés — mondja az idős fér­fi. Akkor én — folytatja — az úr kedves felesége csa­ládjánál voltam cseléd. Az X-ék birtokán. Azon a majdnem ezer katasztrális holdon, amennyit a birtok kitett. Akkor most azt kér­dezem, a tisztelt úr arra a földre is gondolt?! Taps, pfújozás, izgatott szavak zsongása. Szájtátva tapasztalja a hírlapíró, milyen pillanat alatt ribillió kerekedik most is, mint korábban bármi­kor, amikor a valóság nyit be a terembe, s fésületle­nül annak mutatja magát, ami. Nyers igazságnak. Ak­kor riadt (fizetett) funkcio­náriusok pusmogtak a vö­rös posztóval letakart asz­talnál. Most riadt (nem fi­zetett) funkcionáriusok pusmognak a barna posz­tóval letakart asztalnál. Ak­kor qz.volt a pusmogás, kp.-, zipei ki ez,, az okvetetlen- kéáő, milyen alapon borít- ■ ja fél az előre megírt for­gatókönyvet? Most az a pusmogás közepe, hogy ki ez az öreg, s ki biztathatta fél, belerondítson a jó elő­re elgondolt gyűlésmenet­be. Tegnap és ma különbsé­ge nyilvánvaló. Tegnap és ma hasonlósága nyilvánva­ló. Különbségek és hason­lóságok ellenére az ered­mény egy és ugyanaz. Az így, az ilyesféléket kérde­zők akkor sem kapták fele­letet a mozgalmároktól, az idős ember most sem ka­pott választ a — buzgalmá- roktól... MOTTÓ ADJ FEL EGY APRÓHIRDETÉST! Reménykereskedők —? Bekapom a gördeszkámat, ha nem a Celladamot osztják! — szólt a szőke srác. — Már kezdheted is. Bérés-csepp! — mond­ta a társa. — Vágja el! — nyújtják felém a parolát. — Csak, ha én is tippelhettek — mondtam. — Béres vagy Celladam? — Búcsúcédula. Azok menned most — elütöm a fogadást. Mindhárman tévedtünk. Munkát kínálnak, azt. ami ne­mesít: munkát! Ami az élet alapja, ami üdvözít. Amit fel­fedeztünk, amit megtanultunk újra tisztelni. így hát mindhár­man, akik fogadtunk, nyer­tünk. Reményt árulnak. Biz­niszt. A világ legdrágább áru­ját. a hitet. Csák ez nem ki­csiny fiolába zárt túlélés, amely kihúzza a testből a da­ganatot. Ez a távlat. Még a kapun is cSüngenek, talán a karnison is lógnak. A két előadó két tábort alakít, hogy ekkora tömeget meg­győzhessen a zuglói József At­tila Gimnázium étkezőjében, folyosóján. — Mennyi a beugró? — ki­ált közbe egy ácsorgó társam. Ránézésre is jöl jönne neki a munka. — Nem nagy összegről van •zó — mondja Schidler Fe­renc, az „m und t” nevű mar­keting cég ágiit -prop.-osa. Hétezer forint és kettő­ezerháromszáz schilling. Csak azért, hogy lássuk a szándék komolyságát, A tömegben nyugtalanság. Aztán, mint a külvárosi kocs­mákban a razziák után: egyre több a hely. Már-már hallom, miről van szó, olyan közelség­be kerültem az előadóhoz. — Ne haragudjon, dé ha lenne szíves még egyszer ... — kezdem, de nem kell végig- mondanom. ____ - ■ — Öftgjrqé.' Sóiméi a j&nfo-, lyam huszonkét lépcsőfokból álló képzés. Ha valaki telje­sítette az első fokozatot, ak­kor saját maga is megítélheti, hogy képes-e a továbbképzés­re. Mindén fokozathoz új fel­adatot kell elvégezni, míg meg nem torpan az illető. Valaki­ből ügynök lesz, másból me­nedzser vagy akár főméne- dzser is! Aki a legjobb — de ezt nem ígérem biztosra —, Amerikába mehet egy hónapos tanfolyamra. Elnéztem e maratoni küzde­lem résztvevőit. El tudna pél­dául ez a mellettem álló alul­járólakó úr adni ötven porszí­vót? Fogádná-e a Skála fő­osztályvezetője ezt a zilált te­kintetű asszonyt, vagy engem, vagy bármelyikünket? — Volt jelentkező, aki egy éven belül a tanfolyamdíj ezerszeresét kereste meg ... schiliingben ! — hangzott a mézesmadzagnak szánt bizta­tás. Egyre közelebb és közelebb kerülök, a reménykedők had­seregét megtizedelik a bizony­talan kijelentések. — Azt mondja meg — szól egy külkeres hölgy —, hogy itt tulajdonképpen ki a vállalko­zó? És tényleg? Ha engem egy hivatal arra alkalmaz, hogy eladjak négyszáz fogkefét, vagy (mondjuk a tizennegyedik fo­kozatban) három gőzmoz­donyt. akkor ki fizet kinek? — Önök a vállalkozók! Az eladott termék után részese­dést kapnak. Rögtön az első feladat után 350 schillinget — magyarázkodott Schidler úr, bár a hatalmas belépőből ha visszakapjuk ezt a piti össze­get, akkor még messze va­gyunk a. sikerélménytől. Min- denesetré az még nem derült ki. hogy mi az első számú fel­adat. — Az első alkalommal a Fertő-tó osztrák partján lesz egy egész napos tanfolyam. Háromszori étkezés, este haza — győzködött a szervező. Röhéj! Magunkfajta révede. zőket meghívni 18-20 ezerből egynapi dőzsre, aztán az is le­het, hogy az első fordulóban kiesünk, és nincs továbblépés, nincs visszafizetés. Egyálta­lán! Mi az első feladat? — Nem oké! — mondja az egyik társam, aztán vagy tí­zen elmennek. Az egyik úr mintha t^rsa lenne Schidler úrnak. Na­gyon szépen megköszöni a fel­világosítást, kér csekket, űr­lapot. aztán azzal a biztos tu­dattal, hogy „tudni fogom, mit kell tennem”, elmegy. Gondolom, másból is van elő­adás. elvégre dologidő van, a hitkereskedések ideje. A szomszédos teremből szökdösők még a „folyosói vál­tozatba” is belehallgatnak. Amolyan kínjában röhögés az egész. — Hogy mondja, főnököm? Tizenhatezer sehililingről In­dult a téma, csak levitték ket­tőezer-háromszázra? Totális zűrzavar. — Bent a kollégája ezerhat- százat mondott, csak az ér­deklődők miatt felvitték 2300- ra, legalább beszéljenek össze, mielőtt különválnak! — mor­mogja. Hogy is szól a recept? Végy egy gazdasági válsá­got! Adj fel egy apróhirde­tést, benne ígérj munkát! Cé­lozd meg a hiúságot és apel­lálj a képességeinkre! Csikarj ki egy rakás pénzt, és ne ígérj semmit! Csak a legvégén rrfondd el. hogy mi az első számú feladat: „szervezz be két tagot (7 ezer forint+2300 schilling a feketepiacról fe­jenként) és máris alkalmas vagy a kettes számú feladat­ra”. Egyébként semmi törvény­telen dolgot nem követ el a cég. A tanfolyamra szedi a pénzt, nem ígér munkát. Radosza Sándor Kölcsönalapot hizlal Egy összegben fizettek Az Országos Takarékpénz­tár összesítése szerint tavaly januártól idén január 15-ig a lakosság 14,6 milliárd forint egyösszegű, rendkívüli lakás­hitel-törlesztést fizetett be a fiókoknál, élve a jelentős mértékű kedvezménnyel. Ismeretes, hogy december 28-ig lehetett rendezni az adósságot, ám akik ez idő­időpontig jelentkeztek az OTP-nél, azoknak:még janúár 15-én is módjukban állt a ked­vezményes törlesztést letud­niuk. Tavaly november 1-jétől az idén január 15-ig — amikor is köztudomásúvá vált a kamat­adó bevezetése — 11,8 milliárd forint' folyt be az OTP-héz. A költségvetés egy év alatt ösz- szesen 12 milliárd forint tá­mogatást adott különbözet- ként. 1989-ben így összességé­ben 26,5 milliárd forinttal csökkent a lakáshitelek állo­mánya, ám a lakásépítők és -vásárlók még mindig 231 milliárd forinttal tartoznak a takarékpénztárnak. Az OTP szerint 200 ezer kö­rüli azoknak az adósoknak a száma, akik egy összegben visz- szafizették lakáshiteleiket. A kedvezmény még most sem szűnt meg, ám mértéke jelen­tősen csökkent, már csak 25 százalékot engednek el azok­nak, akik egy összegben tör­lesztőnek. A befolyt összeggel nem a takarékpénztár, hanem a la­kásalap-kezelő szervezet ren­delkezik. Szarka Imre, a szer­vezet vezetője elmondta: a be­folyt összegből és a költségve­tés adta különbözetből kötvé­nyeket vásárolnak. Nincs mód­juk arra, hogy a pénzt közvet­lenül a lakáshelyzet javításá­ra fordítsák, ám a kötvények árából az OTP forrásai bővül­nek, több kölcsönt lehet fo­lyósítani— akár lakásépítésre is. Bárhol jár, megtalálják • • Üzenet a zsebben Talán nincs is olyan hazánk­fia — de még az országot csak egy kicsit is ismerő külföldi sem —, aki ne tudná: Magyar- országon a telefonhelyzet ka­tasztrofális. Még a különböző cégek is nehezen kapnak tele­font, nemhogy a magánsze­mélyek. A vonalak napközben zsúfoltak, az intézmények alig néhány telefonvonallal rendel­keznek, így a hívott szám gyakran jelez foglaltat. Pérsze könnyen kerülhetünk — Mit szóltak a döntéshez azok, akiket közvetlenül érin­tett, akiknek a gyerekei oda jártak iskolábá? SZEGÉNYES SZÓKINCS — Nem mondom, nem min­denki fogadta kitörő öröm­mel. Volt némi ellenállás, hi­vatkoztak sok mindenre, hogy nincs ruha, cipő a gyérekek­nek. Dehát ezek csak kifogá­sok. Minden segítséget igye­keztünk megadni, teljes étkez­tetést, Ingyenkönyveket, fü­zeteket. Ezzel is igyekszünk „becsalogatni” őket az isko­lába. Nem is a gyerekeket, a szülőket kell megnyerni. Ez persze nem könnyű. A cigá­nyok nem tartják fontosnak az életükben az iskolát. S itt nemcsak a putriban lakókra gondolok. Élnek itt olyanok, akik kacsalábon forgó háza­kat építettek, sok a pénzük, de a tudás, a kultúra nem ér­ték a szemükben. Hogy ez egy kicsit változzon, ahhoz szerintem sok idő kell. — Hogyan fogadták az át­költözés hírét az itteni taná­rok. akik amúgy is ódzkodtak attól, hogy a Pokolhegyen is tanítsanak? — 35-40 cigánygyerek már Itt tanult nálunk az előző tanévekben is. ősszel 14 al­sós és hat felsős csatlakozott hozzájuk. Az osztályfőnökök­re most komoly feladat hárul. Áz idősebb kollégáknak köny- nyebb a dolguk, a fiatalab­bak nehezebben találják meg a hangot a cigány szülőkkel. Ügy vettem észre, jobban megijednek, ha hangoskodva, kiabálva beront a tanterem­be egy szülő. A cigánygyerekeknek nem az alapképességeikkel van baj, hanem azzál, hogy keveset hoznak magukkal otthonról, szegényes a szókincsük, sok­szor nem tudják rendesen ki­fejezni magukat. Nem csinál­nak gondot abból, ha égyszer- kétszer engedély nélkül ott­hon maradnak. Én már a kis eredménynek is örülni tudok. Annak, ha valakinek van is­kolatáskája, s benne könyve­ket, füzeteket tart, tornafel­szerelést hoz... IDŐ ÉS TÜRELEM Az igazgatónak elmesélek egy történetet, amelyet egy másik városban, egy másik iskolában hallottam. Az epi­zód a cigánygyerekek agresz- szivitásáról szól, arról, hogy egyikőjük a tanóra kellős kö­zepén fojtogatta padtársát, majd a rászóló tanárnak is ne­kiment. — Nálunk hasonló eset sem történt. A gyerekek néha itt is összeakaszkodnak, de ezek csak amolyan csínytevések. Azt észrevettem, hogy a ci­gányok arra különösen kénye­sek. ha az édesanyjukat szid­ják, ha ilyet hallanak, rögtön „felmegy a pumpájuk”. Jóval érzékenyebbek, mint a tár­saik. — Közeleg a félév, a Pokol­hegyről jöttek hogyan szere­peltek? — Aki nem teljesítette a félévi követelményeket, azo­kat sem buktatjuk meg. Isko­lalátogatási papírt kapnak. Nem lehet egy gyereket az­zal „hazavágni”, hogy rögtön 3-4 tantárgyból megbuktat­juk. Idő és türelem kell, hogy megszokják: itt nagyobbak a követelmények. — Azoknak, akiknek sike­rül elvégezniük a nyolc osz­tályt., hogyan alakul a sor­suk? — A cigányok jó része ku- peckedik. Merthogy már fej­lődött a technika, nem lóval, autóval kereskednek. Ez bi­zonyos mértékig a kezünkre játszik, ugyanis ahhoz, hogy valaki jogosítványt kaphas­son, el kell végeznie a nyolc általánost. A felsős gyerekeink közül többen ezért „hajta­nak”, mert arra már ők is rá­jöttek, hogy vezetői engedély nélkül hosszú távon veszé­lyes az autóvezetés. Egy pá­ran szakmunkásképzőbe men­tek az évek során, s akiket felvették, azok ’általában meg- állták a helyüket. A környe­ző üzemekben helyezkedtek el, s megfigyelhető, hogy azok. akik már munkásként dolgoz­nak, szépen járatják a gyere­keiket, a lakásuk is tiszta, rendezett. Elérik az átlagos vidéki életnívót. Arra hogy valaki gimnáziumba ment volna innen, megmondom őszintén, nem emlékszem. Hargitai Éva olyan helyzetbe, amikor a leg­jobban kiépített telefonhálózat sem segítene rajtunk, például, mert éppen úton vagyunk. Ilyenkor tehet jó szolgálatot a személyhívó készülék. Az ügyes kis szerkezet ki­sebb, mint egy magnókazetta, így bárki különösebb kényel­metlenség nélkül mindig ma­gánál tarthatja — zsebben, táskában, retikülben. Mindén készüléknek van egy hatjegyű hívószáma. A szerkezetet Ma­gyarországon árusító Selectro- nic Kft. az eladás során beje­lenti a postánál, hogy új ké­szülék került forgalomba, így a vevő rögtön megkapja a hí­vószámát, és a kis „doboz” az elem behelyezése után azonnal „akcióképessé” válik. Hogy hogyan használhatjuk a személyhívó rendszert? Ha valaki üzenni akar ismerősé­nek, üzletfelének, családtagjá­nak, először a 155-5211-es te­lefonszámot kell felhívnia. Ez a posta 0—24 óráig dolgozó diszpécserközpontja, s mivel ezen a számon negyven telefo­non várják a hívásokat, szinte teljesen biztonságosan ki is csöng. A telefont felvevő hölgynek megmondjuk a ke­resett készülék hívószámát, és a továbbküldésre szánt számo­kat, amelyek lehetnek telefon­számok vagy kódolt üzenetek. Ezeket a diszpécserközpontban számítógépbe táplálják, amely a Széchenyi-hegyi rádióadóval áll követlen kapcsolatban. Az üzenetet az URH rá­diósáv Petőfi műsorának hul­lámhosszán jut a készülék tu­lajdonosához, aki bármikor és bárhol megkapja, ahol az URH- sávon a Petőfi adó vehető, mégpedig 60 másodpercen be­lül! Lássunk egy példát. Mond­juk egy üzletkötő vagy orvos éppen a kocsijában ül, úton van, esetleg pont tárgyal. Öt éppen nem lehet felhívni, de a személyi hívójára egy perc alatt megérkezik az üzenet, hogy milyen számot kell visz- szahívnia. Hasonlóképpen működik a dolog, ha nem telefonszámról, hanem hosszabb üzenetről van szó. Hogy egy szám mit jelent, az csak a családtagok vagy a munkatársak közötti megál­lapodás kérdése. Esetleg — mondjuk — egy solymári házban megszólal a készülék és jelzi a 63-as szá­mot, ami annyit jelent: ma ké­sőbb jövök haza. A feleség így nem gondol mindjárt a leg­rosszabbra. Egy-egy ilyen családi vagy munkatársak közötti kódrend­szer kialakítása nem is olyan nehéz, és így a legalapvetőbb üzenetek egy perc alatt eljut­hatnak egyik embertől a mási­kig. A készülék egyszerre öt üzenetet képes tárolni. Megfe lelő beállítás esetén nem hang-, hanem fényjeleket ad, ami időnként — például, ha mozi­ban .vagyunk — jobb, mint a hangos „csipogás”. Tény persze, hogy a hívó­rendszer — bár kiválóan mű­ködik — egyelőre még nem a kisemberek üzenetközvetítője. Az ára ugyanis (a 25 százalé­kos áfával együtt) 37 ezer forint, s a postának pedig a szolgáltatásért havi 600 forin­tot kell fizetni. K. Á. Üres padsorok Már alighanem unják a kép­viselők a parlamenti munkát. Ezt jelzi, hogy tegnap is több­ször előfordult, de korábban is tapasztalható volt: meglehető­sen foghíjasok a padsorok. Nem kivétel ez alól a Pest me­gyei honatyák csoportja sem. A következmények ismertek : szerdán például nem tudták elfogadni a képviselők jogál­lásáról szóló előterjesztést, mert kevesen voltak a terem­ben. S hogy mi lesz ezután“? A józanul gondolkodók azt remé­lik, a többség kellő felelősség­tudattal tölti el utolsó napjait a T. Házban, s még februárra is jut annyi erő, hogy érde­mi munkát folytathasson az Országgyűlés. Mindehhez per­sze le kell győzni a fásultsá­got, a fáradságot, mert jól lát­ható, hogy az utóbbi hónapok erős tempója sok honatyán hagyott, nyomokat. A választások után ma a padsorokban ülők egy része — nagy része?, kis része? — úgy is ráér majd pihenni. Pincébe kerül Leszerelik a vörös csillagot Tegnap az ötágú csillag réz­keretéből az üvegeket távolí­tották el a munkások (H&ncsovszki János felvétele) E hét végén leszerelik a Parlament kupolájának csúcsá­ról a vörös csillagot — közöl­te Soós Tibor, az Országgyű­lés Hivatala vezetője. Elmond­ta, hogy a munkálatot a Mű­emlék Helyreállító Kisszövet­kezetre bízták, miután 17 vál­lalkozó közül a szakértők a kis- ézövetkezét ajánlatát találták a legmegfeUlőbbríék. Ez a cég 290 ezer forintért végzi el a munkát, 5 egyúttal teljes ga­ranciát vállal a kupola épsé­gének megőrzéséért. Az áll­ványzat már lényegében elké­szült, s ha az időjárás nem szól közbe, akkor a hét végé­re lekerül a csillag a Parla­mentről. A több mint tíz má­zsa súlyú, három méter átmé­rőjű csillagot egy erre a célra épített drótkötélpályán, több szakaszban csúsztatják le az épület udvarába. Arra a kérdésre, hogy ez-, után mi lesz a vörös csillag sorsa, Soós Tibor elmondta: egyelőre az épület pincéjében helyezik el, s az új Országgyű­lés dönt majd a továbbiakról. A műveletet elvégző kisszö­vetkezet hamarosan hozzálát a kupola csúcsának felújításá­hoz, s még az idén felszerelik az eredeti csúcsdísz, a széljel­ző gömb másolatát. Famwrgazdáknak Tizenöt lóerősek . Már a farmergazdaságok szükségleteire gondolva nö­veli a 15 lóerős kistraktorok gyártását a győri Rába gyár. Erre az évre eddig 600 kis- traktorra érkezett rendelés, de az esetleg növekvő keres­letnek is eleget tudnak ten­ni. A. többféle mezőgazdasági művelet elvégzésére alkalmas kistraktor gyári termelői ára 154 ezer, az áfával együtt mintegy 200 ezer .forint. A hagyományos, nagy telje­sítményű Rába traktorokat az igényeknek megfelelően to­vább gyártják, de a mezőgaz­daság ismert gondjai miatt ezek az igények egyre inkább csökkennek. Új kezdeményezése a Rá­ba gyárnak, hogy a világ egyik vezető traktorgyárától, az USA-beli J. I. Case cégtől megrendelt 50 darab 170 ló­erős, univerzális nehéztraktort. E traktorok vásárlásához nem szükséges előzetesen úgyneve­zett importbetétét biztosítani. A 3 millió 740 ezer forintos vételár mindössze 25 százalé­kát kell, készpénzben kifizetni, a fennmaradó 75 százalékot a forgalmazó Rába gyár három hónapra kamatmentesen meg. hitelezi a vevő számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom