Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. FEBRUAR 24., SZOMBAT 5 Felgyújtották, elégett Tüzek a határban Február 19-én Sóskút Bia- torbágy jelöli határában széles sávban lángoló mező színesí­tette az alkonyatot. Talán két hektárnyi területen nincs fel­szántva a föld, itt római kori épület nyomait lepi a gaz. De mást is. A környéken szapo­rodik a kultúrszemét — az olajosflakontól a vasforgácsig szinte minden — és külön ku­pacban vegyszereszsákok. Né­melyiken orosz, máson német felirat, a legtöbbön magyar: szemcsézett ammónium-nitrát (pétisó), ami „száraz, tiszta he­lyen tartandó, gyúlékony, tűz­veszélyes anyagoktól távol”. Hála a szélcsendes időnek, a belém vert honvédelmi isme­reteknek és a bőrtalpú cipőm­nek, talán egy fertályára sem kellett, hogy lebirkózzam a lángokat. Mert a tűzre senki nem vigyázott, s gondoltam, még Biatorbágyig is végigég­het a határ. Közben töpreng­tem: vajon ki lehetett a gyúj­togató? És miért? Talán a ré­gészek akarják így letakaríta­ni a falmaradványokat? Eset­leg valamelyik helybéli gaz­dálkodó pusztítja így a kárté­kony rovarokat, rágcsálókat és a gyommagvakat? Netán gyerkőcök szórakoztak, vagy csak egy felelőtlenül eldobott cigarettacsikk okozta a tüzet? A vegyszerkupac még égett, amikor egy autót láttam köze­ledni. A kocsiból kiszálló fa­lubelit nem az eddig leírtak érdekelték, van erre más is: az egyik földúton, az összehajtó bokrok alatt egy kiégett gép­kocsi. Az úr arra volt kiván­csi, van-e abban még valami használható. Nem volt. Hát újdonsült ismerősöm rövide­sen hazahajtott. Az egyesek szerint Honda, mások szerint Lada Szamara nemrég került ide, itt gyújtották fel. A nyo­mokat eltüntették, de úgy tű­nik, Érdre kell menni a tette­sek és a volt tulajdonos után... Néhány hete Sóskút másik vége lángolt. A tárnoki határ­ban több hektár gaz és feny­ves lett a tűz martaléka. A gyújtogatókról egyelőre senki nem tud semmi biztosat. Ha valaki keres, szeméthal­mokat biztosan talál minden Pest környéki faluszélen. De ennyi tűznyomot? 1 Választási gyűlés A Szabad Demokraták Szö­vetsége (SZDSZ) 3. számú vá­lasztókerülete Dunakeszin, a József Attila Művelődési Ház­ban (Járműjavító mellett) 1990. február 25-én, vasárnap de. 10 órakor választási nagy­gyűlést rendez. Tisztelettel vár minden választópolgárt: Demszky Gábor és dr. Kiss Róbert képviselőjelölt. SZENTENDRE S VTÜEKE Sok érdekes olvasmánnyal került a dunakanyariak elé a Szentendre és Vidéke legújabb száma. A lapban olvashatunk arról, hogy milyen mesevárost álmodott Visegrád kellős kö­zepére a gazdag fantáziájú Makovecz Imre. A készülő tervek szerint a mintegy 40 ezer négyzetméternyi terüle­ten különleges idegenforgalmi centrum alakulhatna sok kerttel, sportpályával, szállo­dával és vendéglátóhellyel. Az érdekes terv — a cikk szerint — karnyújtásnyira van a megvalósítástól. Több írás foglalkozik a lap­ban Szentendre kulturális éle­tével, így többek között azzal az érdekes munkával, amely a Móricz Zsigmond Gimná­ziumban folyik a nemzetközi kapcsolatok folyamatos bőví­tésével. Figyelemre méltó dr. Török Katalin cikke, ami történelmi visszapillantást nyújt az 1700- as évektől egészen napjainkig ízbég és Szentendre kapcso­latairól. Sokak érdeklődésére tarthat számot az a cikk, amely a város kereskedelmi hálózatáról ad képet az olva­sónak. Részletesen bemutatja az újság a város több képviselő- jelöltjét, és megismertet a kü­lönböző pártok és jelöltjeik programjával. Élvezetes be- •számolót olvashatunk a szent­endreiek Romániában tett út­járól, segítőkészségükről és a Tőkés Lászlóval való találko­zásról. Jól kiegészíti a sokféle tá­jékoztatást az a műsorkalauz, amely eligazítja az olvasót Szentendre és környéke kultu­rális kínálatában. K. Z. Miért szó! a riasztó ? Ki titkolódzik, ki meg hallgat — Miért szól a riasztó éj­nek évadján? — kérdezték felháborodott nagykátai ol­vasóink, akik szerint a váro­si pénzintézetek túl éber elektronikus őrei miatt éjsza­kákon át nem alszanak a kör­nyékbeliek. Állítólag a regge- geli nyitásig bömbölnek ezek a hangos berendezések. Aki már nemegyszer virrasztóit át éjszakát emiatt, annak az is megfordult a fejében, hogy ha senki sem figyel oda a riasztó jelzésére, nyugodtan ki is rámolhatják a betörők az OTP-t, a takarékot vagy a bank kirendeltségét. Tehát, ha úgy tetszik, két ok is van ar­ra, hogy jó néhányan ne aludjanak nyugodtan Nagy- kátán. A Nagvkáta és Vidéke Ta-* karékszövetkezet elnöke, Szat­mári Károly rövid, de velős tájékoztatásából kiderült, hogy nem ők a ludasak az éjsza­kai csendháborításban, mert sem a lakosságtól, sem a hi­vatalos szervektől nem kaptak értesítést a riasztócsengő in­dokolatlan megszólalásával kapcsolatban, de a takarék dolgozói sem tapasztaltak ilyen rendellenességet. Kovács úr — a keresztne­vét nem árulta el —, az OTP helyi fiókjának csoportveze­tője elmondta, hogy ők sem kaptak jelzést az éjszakai riasztócsengőhang miatt. Egyébként pedig a rendőrsé­gen leadták annak a dolgozó­nak a nevét, címét, akit ilyen esetben értesítenének a ha­tóságok emberei. A Hungária Biztosító nem reagált írásos megkeresésünk­Japán—magyar vegyes vállalat Budaörsön Utazik a TBT International néven japán—magyar élelmiszer-ke­reskedelmi vegyes vállalatot alapított a Boscoop Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat, a TESCO Nemzetközi Műszaki- Tudományos Együttműködési Iroda és Japán harmadik leg­nagyobb kereskedőháza, a Maruichi Shoji. A 6 millió fo­rintos alaptőkéből a Maruichi 49, a két magyar vállalat pe­dig külön-külön 25,5 száza­lékkal részesedik. Az új vállalatot a két or­szág további kereskedelmi le­hetőségeinek felkutatására, ki­aknázására, a magyar—japán üzleti élet megélénkítésére hozták létre. A távol-keleti partner eddig évi 1 millió dol­lár értékben vásárolt, főként libamájat és bort, ám állítá­suk szerint nagyobb arányú üzletkötésekre is sor kerülhe­tett volna, ha nem tapasztal­nak passzivitást a magyar iparvállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek részéről. Szándé­kaik szerint a továbbiakban elsősorban gyümölcslét, köny- nyűipari termékeket és te­nyészállatokat — szarvasmar­ha, nyúl, galamb — vásárol­nának Magyarországról, több­szörösére növelve így az eddi­gi kereskedelmi volument. A szigetországból szórakoz­tató elektronikai termékek, számítástechnikai eszközök, élelmiszergyártó berendezések importja jöhet leginkább szá­mításba. re. Talán így biztosították be magukat a nyilvánosság „zak­latása” ellen — a takarékszö­vetkezet elnöke legalább meg­köszönte érdeklődésünket, mert ez az odafigyelés is az intézmény biztonságát szolgál­ja! A Nagykátai Rendőrkapi­tányságon kapott tájékoztatás szerint valóban előfordult már — nem is egyszer —, hogy riasztócsengő hangja zavarta meg az éjszakai nyugalmat. Ilyenkor a környékben lakók vagy járókelők értesítik a ka­pitányságot, s a járőr a hely­színen győződik meg arról, hogy okkal szólalt-e meg a riasztó. Ha láthatóan nem történt erőszakos behatolás, akkor a kapitányságon lévő név- és címlista alapján meg­keresik a pénzintézetnek azt az illetékes dolgozóját, akinek kulcsa van, s ki tudja kap­csolni a berendezést. Termé­szetesen ha elhallgatott, akkor újra bekapcsolja a riasztó- rendszert. Ilyenkor az éjsza­kai nyitás rendőri biztosítás mellett történik. A ludas minden valószínű­ség szerint a Budapest Bank Rt. helyi fiókja lehet, mert annak a rendkívül érzékeny riasztóberendezése szokott váratlanul s indokolatlanul megszólalni. Ezen azonban csak a bank vezetői változ­tathatnak — feltéve, hogy nyugtalanítja őket mások nyugodt álmának megzavará­sa ... Vagy, ami legalább eny- nyire fontos lehet: az ott őr­zött pénz védelme. Aszódi László Antal Divattervezés a képernyőn Chip csodák lépései című sorozat első ré­széből hasznos ismereteket sze­rezhetnek a gépüket vírus­mentesíteni akarók. A magyar vírusvilág című cikk a sajá­tos hazai „járványügyi hely­zetet” mutatja be, A gépek iránt csak érdek­lődőknek talán a legérdeke­sebb cikk ebben a számban az lesz, amelyből megtudhatják, hogy a divattervezésbe is be­tört a komputer. Az első magyarországi nép­szavazásban már nagy szerepe volt a gépnek. Hogy milyen programmal, milyen rend­szerben, hogyan dolgoztak az adatgyűjtők, erről is ír a lap. Természetesen ebben a hónap­ban is sok érdekes hír szere­pel a Chip Magazinban, je­lentkeznek a szokásos rova­tok: Chip Posta, Piaci hely­zetkép, tippek profiknak és amatőröknek egyaránt. A Chip márciusi száma ezekben a napokban kerül az újságáru­sokhoz. Elég szerkesztőségünk egyheti postáját végigbön­gészni ahhoz, hogy megköze­lítően pontos képet alkot­hassunk arról,»melyek azok a szolgáltatócégek a me­gyében, akik a legnagyobb megelégedése dolgoznak. A listát nagy valószínűséggel a gázszolgáltatók vezetnék. Míg víz-, áram- vagy csa­tornaügyekben szinte he­tente jönnek panaszos le­velek, a Tigáz szakembe­reire, szolgáltatására alig. Csendes avatás Szigetszentmik/óson . » ■»■ '' ' I h. I ——■in I ■■■im............................... ——in > J eles a Tigáz-háznak Nyilván közrejátszik ebben az is, hogy maga a gáz igen veszélyes energiaforrás, s az ezzel dolgozók ennek megfe­lelően rendkívül nagy fegyel­met tartanak. Pedig munka- feltételeik nem mondhatók mindenhol ideálisnak. Ahol elkezdődik a földgázhálózat kiépítése, megjelennek. Rend­szerint gyorsan felhúznak egy faházat, ahol a lakossági ügye­ket intézik, s ahová a szere­lők beülhetnek melegedni. Nem hivalkodva Hosszú évekig Szigetszent- miklóson is ilyen faház­ban dolgozott a Tigáz kiren­deltsége. A kis faház állagá­ból és a kertjében lévő, szé­pen művelt szőlőlugasból sej­teni lehetett, hogy nem tegnap telepedtek meg itt. A város, akkoriban még csak község, a hatvanas évek végén Pécellel, Váccal nagyjából egy időben kapott vezetékes gázt. A néhány száz fogyasztóból napjainkra sok ezer lett. A földgázprogram már a Csepel- sziget déli végén tart. Csőkí­gyó alkotta láncra fűzték a te­lepüléseket Szigetszentmiklós- tól Ráckevéig. Tegnap délben szerény ün­nepség színhelye volt Sziget- szentmiklós, ahol felavatták a Tigáz Csepel-szigeti kirendelt­ségét. Sokak szerint a legszebb középületet a városban. A ház inkább ház, mint épület. Leg­alábbis abban az értelemben, ahogy egy szép családi házra sem mondjuk, hogy hej, de csinos épület. Tetőtér-beépíté- ses, emberi léptékű, egyszerű ház. Fehér falakkal, piros cse­réptetővel, ízléses kerítéssel. — Épül a diósdi szolgálta­tóházunk, az talán még ennél is szebb lesz — mondja Feyér István kirendeltségvezető. — Átadtunk egy hasonlóan ízlé­ses házat Vácott, készül a gö­döllői. Nem hivalkodni aka­runk, hanem a dolgozóinkat megfelelő feltételek közé jut­tatni, a munkáknál használt értékes anyagokat előírás sze­rint tárolni, és végül, de egy­általán nem utolsósorban, a lakosságot kulturált körülmé­nyek között kiszolgálni. Ezeknek a céloknak megfe­lelni sokféleképpen lehet. Drága és csúnya, panelszerű kockaházakban, és — mint a miklósi példa mutatja — ízlé­ses, környezetbe illeszkedő, emberi léptékű épületben is. Nagy a hajlandóság A földszinten kaptak helyet a raktárak, ahol végre bizton­ságban tudhatjuk a drága csö­veket, értékes műszereket. Itt a készenléti kocsik tárolására szolgáló háromállásos garázs, és itt fogadják a hibabejelen­téseket. Az emeletre, azaz a tetőtérbe kerültek az irodák, az oktatóterem és a szociális helyiségek. — Évről évre újabb szigeti településeket kapcsolnak be a földgázhálózatba. Vannak-e még fehér foltok? — Igen — válaszol Blasko- vics Tibor üzemvezető. — Pél­dául a Ráckevén túli kisköz­ségek, Lórév és Makád. Ha ezek üdülőfalvakká válnának, az nyilván meggyorsítaná a bekapcsolást. Nincs gáz Szi­getújfalun és Szigetszentmár- tonban sem, de engedélyük már van. Különösen az újfa­lusiakban nagy a hajlandóság. Van kiskapu — Most épül tovább a hálózat Ráckevén. A Szigetszentmik­lóson lebontott faházat, amely­ben azelőtt a kirendeltség la­kott, ott állítjuk majd fel. Így megkíméljük a keveieket az utazgatástól, helyben in­tézhetik a gázzal kapcsolatos ügyeket. A közelmúltban lé­pett be Tököl a gázfogyasztók sorába, készül a rendszer Szi- getcsépen, Szigethalmon, és indul a beruházás Halásztel­ken. Itt remélhetőleg még az idén újabb ezer fogyasztót kapcsolhatunk be a földgáz- hálózatba. — A Csepel-szigeten sok ezer üdülőtelek található. Né­melyik Duna-parti parcellán különb nyaralók állnak, mint egy normál családi ház. Nagy az igény ezeken a helyeken a gázra, de úgy tudom, a bekö­tést rendelet tiltja. — Így igaz — válszol Feyér István. — Az üdülőingatlanok bekötését valóban tiltja a jog­szabály. De a döntés sokszor a tanácsok kezében van. Hi­szen gyakran előfordul, hogy az eredetileg nyaralónak épült házba kiköltöztek a tulajdo­nosok, vagy mert alkalmas rá, családi háznak minősítik. Ki­alakulnak hát ilyen vegyes beépítésű részek, ahol az egyik házba be lehetne kötni a gázt, a másikba nem. Ilyenkor a helyi tanácsok engedélyezik általában, hogy a lakóházak közé ékelődött nyaralók is ráköthessenek a vezetékre. Természetesen csak abban az esetben, ha műszakilag alkal­mas az épület. A minden protokolláris szertartástól mentes avatóün­nepségre Szadai Erzsébet, a Szigetszenitmiiklósi Tanács pénzügyi osztályának vezető­je, egy szép kis cserép pálmá­val érkezett. Az üzemvezető asztalára szánta, köszönetkép­pen. Mert nem mindennap fordul elő, hogy határidő előtt adnak át a városban egy köz­épületet, ráadásul ilyen szépet. M. K. A Chip Számítógép Maga­zin magyar nyelvű kiadási márciusi számának slágerté­mája a vírus. A gyógyulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom