Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám

1990. FEBRUÁR 20., KEDD ^£Mao 5 A képmseié eikmsúsoit Magányos harcosnak érezte magit Salamoni döntés SzigetszeRtmiklósoir A sárga ház a művelődésé, de... 0 Egy eszter.defe bizony egyetlen szigetszentmlklósi tanács- S tag sein hitt volna annak, aki akkor azt állít ja, hogy sok gond- S ja. sőt kiadása lesz a tanácsnak a pártberuházásban épülő \ székházzal kapcsolatban. Hiszen amikor 1838 őszén megindult 1 az építkezés, a legnagyobb aggály az volt, hogy valóban az S MSZMP állja-e a beruházás költségeit. Nos, állta, amíg tudta. § Am a pártvagyon zárolása új helyzetet teremtett. S míg más- ^ hol a pártbizoltsági székhazak egyszerű átírással szálltak a be- ^ lyi tanácsokra, a szigetszentmiklósi beruházás körül vita tá- ^ inad:. Lévén ez nem kész ingatlan, hanem félkész beruházás. S A város vezetőinek már az is kemény csatájába, hosszú tár- K gyalásába került, hogy a színe után — meglehetősen szeren- v csétlenül — sárga háznak keresztelt épületet töröljék a licitá- ^ lássál eladásra ajánlott ingatlanok listájáról. Dr. Juhár János körzeti or­vos, Szentendre és Pomáz országgyűlési képviselője a közelmúltban beszámolt az elmúlt öt évben végzett mun­kájáról, s elbúcsúzott válasz­tóitól. A nagy tiszteletnek örven­dő orvos politikus egyebek mellett elmondta, hogy a Grósz-féle stabilizációs prog­ramot annak idején a Parla­ment nagy lelkesedéssel fo­gadta el. Később derült ki, hogy a gazdaság és társadalom részegységeinek cseréje nem hozhat eredményt, teljes meg­újulásra van szükség. Ám ak­kor dr. Juhár János is úgy érezte, hogy a Grósz-program esélyt ad a kibontakozásra, s mellette szavazott. A most távozó Parlament munkáját az adott lehetőségek figyelem- bevétele mellett eredményes­nek minősítette. Emlékeztetett rá, hogy elfogadták a társasá­gi, gyülekezési és egyesülési törvényt. Szokásossá vált, hogy a döntések előtt társa­dalmi vitára bocsátották a té­mákat. Dr. Juhár János szembesí­tette magát a programjával is. Ügy vélte, nagyjából ra­gaszkodni tudott az elképzelé­seihez. Az Országgyűlés egész­ségügyi, szociális bizottságá­ban dolgozva a népesség egészségügyi romlását igyeke­zett megakadályozni. Az egészségvédelmi program megszületett, de az erősödő gazdasági és társadalmi gon­dok miatt eredménytelen ma­radt. Természetesen nem megha­tározó egy képviselő munká­jának eredményessége szem­pontjából, hogy milyen gyak­ran emelkedik szólásra az üléseken, az egyszerű válasz­tó azonban hajlamos ez alap­ján ítélni. Szentendre és Po­máz képviselője egyik beszé­dében azt fejtegette, hogy a turizmusból semmi haszna nincs a Dunakanyar lakossá­gának, tanácsainak. A hozzá­szólása visszhang nélkül ma­radt, a probléma él, a feszültség nagyobb, mint valaha. A kép­viselő nem ért egyet azzal, Nem szociális otthon, ha­nem kedves, kis különálló bungalókkal beépült telep, ahol lenne ugyan egy központi épület társalgónak, illetve a személyzet elhelyezésére, de ahol az idős házaspárok tu­lajdonképpen önállóan, min­denkitől függetlenül élhetné­nek. Ahol kis kert is tartozna a házakhoz, hogy — aki még bírja — művelhesse a földet. Két évig húzódott Hamar kiderült, hogy ada­kozni nem is olyan egyszerű. Mária néni ugyanis látni sze­rette volna, hogy a délegyházi 2-es számú bányató partján lévő hatalmas telkét hogyan parcelláztatja majd fel a ta­nács. Ez előtt szerződést sem akart aláírni. Enélkül azon­ban a hivatal nem rendelhet­te meg a telekosztási tervet.­Csaknem két évbe került, hogy a kormány a megoldást az önkormányzatra hárítja. Az adózásról szólva pedig azt mondta, hogy a mértékével most sem ért. egyet, a teljesít­mény-visszatartó hatását nem vitatja. Dr. Juhár János az ötéves parlamenti munkájában fel­emelte a szavát a nők, a peda­gógusok túlterhelése, a riasz­tópisztolyok behozatala ellen, a központi igazgatás és a hon­védelem költségeinek radiká­lis csökkentése mellett. Bírál­ta a kormány törekvését, mely szerint folyton a kiadá­sokat próbálja csökkenteni a nemzeti jövedelemtermelés növelése helyett. A képviselő öt év alatt 25 fogadóórát tartott. (Az elődje kettőt.) Sokszor tudott segíte­ni az emberek bajain, ő java­solta először a szentendrei pártház hasznosítását. Abban, hogy Szentendrén kibővült, Pomázon megkezdődött a gáz­szolgáltatás, a képviselőnek döntő érdemei vannak. Szere­pet játszott abban is, hogy Szentendrén a Dobozi utcában a napokban megnyíllik az új ABC. A gyűlésen többen megkér­dezték dr. Juhár Jánostól, hogy miért nem indul újra jelöltként? A válasza az volt, hogy hivatásos képviselőként az orvosi munkáját nem tud­ná végezni, Szentendre és Po­máz megérdemli, hogy főhiva­tású képviselője legyen, az utóbbi település pedig azt, hogy teljes állátsú körorvos gyógyítsa a lakosságot. Arra a kérdésre, hogy eredményesnek ítéli-e az öt­éves munkáját, elmondta: an­nak idején spontán jelöltként választották meg, nem állt mögötte az MSZMP és a HNF apparátusa. Nem támogatta szakértői stáb, egyedül készült fel a hozzászólásaira. Kicsit magányos harcosnak érezte magát, ám ez tetszett is neki. Dr. Juhár János természete­sen még részt vesz a Parla­ment márciusi ülésén, de el­határozása végleges: vissza­vonul a képviselőségtől. Vicsotka Mihály míg minden akadály elhárult a megegyezés útjából, és Má­ria néni aláírta a szerződést. A szép fekvésű ingatlanon negyvenkét darab, egyenként száz négyzetméter körüli par­cellát lehet kialakítani. A tel­kekhez sóderes utat és elekt­romos hálózatot építtet a ta­nács. E munka költsége csök­kenti majd a nyugdíjasotthon­ra fordítható összeget, ám fel­tétlenül érdemes invesztálni a közművesítésre, hiszen ez je­lentősen növeli az ingatlanok értékét. — Természetesen a négy­szögölárakat későbbi idő­pontban határozza meg a tes­tület — mondja Kucsera Be­nő, a Dunavarsányi Közös Ta­nács elnöke —, de nagyjából három-négyezer forint körül lesz, attól függően, milyen tá­vol van a telek a víztől. Szá­mításaink szerint a költségek kifizetése után a tőke marad­A decemberi tanácsülés dön­tött arról, hogy az épületet meg kell szerezni. A tanács- tagság felhatalmazta az elnö­köt, hogy erről tárgyaljon az illetékesekkel. A legutóbbi ülésen pedig arról döntöttek a városatyák, hogy milyen cél­ra hasznosítsák a befejezés előtt álló létesítményt. Kz utolsó pecsét Furcsa helyzet állt elő, a tanácstagoknak ugyanis úgy kellett határozniuk minder­ről. hogy az utolsó pecsét még nem került rá az okmányra, amely végleg igazolná, az épü­let valóban a tanácsé. Ugyanis az áment márciusban mondja ki a Minisztertanács. Az idő azonban sürgetett, a kivitele­ző haladni akar és minél előbb befejezni a munkát. Ezért a tanács napirendjére tűzte an­nak eldöntését, egészségügyi intézmény avagy művelődé­si legyen a sárga házban. Tóth Dezső, a Pestterv épí­tésze több variációs lehető­séget is kidolgozott. Az egyik szerint a körzeti felnőtt- és gyermek-alapellátás, valamint a szakorvosi munkahelyek ke­rülhetnének az épületbe, az alagsorban a fizikoterápiás, a tetőtérben szociális helyiség és étterem Jehetne. A színház­termet egy födémszint beépí­tésével röntgenosztályként hasznosíthatnák. Egy másik változat szerint emelt szintű alapellátás céljára lehetne hasznosítani a házat. Ebben az esetben a körzeti orvosok, gyermekgyógyászok és fogor­vosok, valamint kis laborató­rium kerülhetne ide. A tető­tér ez esetben már csak ne­hezen kihasználható. A nagy­teremre pedig egyáltalán nem lenne szükség. Ez megmarad­na, s hogy használni is lehes­ványa mintegy tízmillió forint lesz. Ebből épülhet meg a Má­ria néni által felajánlott, gyö­nyörű, Petőfi utcai telken a nyugdíjasotthon. Persze csak olyan ütemben tudja kiadni a tervezésre, terület-előkészítés­re és építésre a pénzt a tanács, amilyen ütemben elkelnek az üdülőtelkek. Kuratórium vigyázza — Mi a biztosíték arra, hogy a tanács minden innen befolyt forintot a Szilágyi né­ni által megálmodott otthon megvalósítására költ? — A tőke fölött egy kurató­rium rendelkezik. Tagjai olyan emberek, akikben Mária né­ni megbízik. Csak az ő alá­írásukkal lehet számlákat ki­fizetni, tehát a tanács a kura­tórium tagjainak beleegyezése nélkül nem nyúlhat a tőkéhez. Mária néni álma tehát meg­valósulhat. Igaz, nem túl gyorsan, s nyilván nem ser­kenti a folyamatot, hogy az önkormányzati törvény elfo­gadása után a három község — Dunavarsány, Délegyháza és Majosháza — élni kíván majd a felkínált önállósággal. Persze ha egyszer elkészül az új típusú nyugdfjasotthon, nyilván nemcsak délegyházi, hanem varsányi, esetleg majo- si idősek is élnek majd a fel­kínált lehetőséggel. Hiszen sen közművelődési célokra, toldaléképületet kellene a házhoz ragasztani. Lényegesen egyszerűbb vol­na a létesítményt művelődési célra hasznosítani. Ebben az esetben a föidszinten mini­mális átalakítással egy tizen­nyolcezer kötetes felnőtt- és egy hatezer kötetes gyermek- könyvtár, szakköri szobák és irodák kaphatnának helyet. A színháztermet eredeti rendel­tetésének megfelelően lehetne hasznosítani. Az emeleti he­lyiségeket, valamint a tetőteret vállalkozásban üzemeltethet­nék, vagyis bevételt hozó ren­dezvényeket szerveznének itt, például nyelvtanfolyamokat, a többi irodát pedig alkalmasint bérbe lehet adni vállalkozók­nak. Letették a garast A szakorvosi rendelővé ala­kítás ötven-hatvan millióba kerülne, az emelt szintű kör­zeti orvosi ellátást 20-25 mil­lióból lehetne megoldani, míg a művelődési célú átalakítás négy-öt millióba kerülne. A kivitelezővel az MSZMP an­nak idején fix áras szerződést kötött, ám amennyiben na­gyobb tervmódosításra kerül sor, az építőnek módja van szerződést módosíttatni s szá­mára kedvezőbb feltételeket diktálni. Az már az így ve­szíthető milliókhoz képest el­enyésző veszteség lenne, hogy mit csinálnának a százötven zsöllyeszékkel, amelyet a gyártó már rég elkészített, és potom ötvenezer forintért raktároz. Azoknak az olvasóinknak, akik nem Szigetszentmiklóson élnek, a fentiek alapján tel­jesen egyértelmű a választás: művelődési célra kell használ­ni az épületet, mert ez igényli Szilágyi Istvánná elgondolása sok mindenben találkozik azok elképzeléseivel, akik napjainkban azon gondolkod­nak, vajon milyen legyen a jövő öregjeinek szociális ellá­tása. Nyilvánvaló, hogy ami jó volt a zsellérsorban felnőtt, majd a szocialista mezőgazda­ságot megteremtett, s később annak nem túl vastag kenyerén élő időseknek, az nem felel meg a komforthoz szokott, ma még aktív középkorúaknak, a holnapután öregjeinek. Amit Mária néni elképzelt, az a gon­doskodási forma nyílván job­ban megfelel majd nekik, mint a mai megoldás, ahol közös fedél alatt zajlik az élet és a pihenés. Happy end, mondhatnánk erre, de sajnos, ez nem lenne igaz. Mert bár a terv sínen van, az adakozót ma is sokan bolondnak tartják. Tény, Má­ria néni nem hétköznapi je­lenség. Haja színét senki sem ismeri, télen-nyáron két ken­dővel 'köti be a fejét. Kutya falka kíséri Az utcán — alhol kisebb ku­tyafalka kíséri — ugyanolyan ruhában jár, amilyenben egész életében a földet művelte. És nem barátkozó. De akivel be­szél, az sok bölcsességet hall­hat tőle. Olvasott, gondolkodó ember, akinek mindenről van véleménye. Két év alatt nagyot fordult a világ, akkorát azonban még­sem, hogy gúnyos megjegyzé­sek, sandaságok helyett tisz­telet jusson a közcélokra mil­liókat áldozónak. S még any- nyira sem fordult, hogy egyál­talán elfogadjuk, toleráljuk a másságot. Móza Katalin a legkevesebb átalakítást, a könnyűszerkezetes építési mód, a keskeny folyosók nem teszik igazán alkalmassá — még a sokmilliós átalakítás után sem — a házat az egész­ségügyi hasznosításra. Am tudni kell; amellett, hogy nincs művelődési háza és könyvtára a városnak, cudar körülmények között dolgoznak az orvosok is. Nem csoda, hogy néhány nap alatt két­ezer-ötszáz aláírást gyűjtöttek össze az egészségügyiek az ez irányú hasznosítás érdekében. A betegek tehát letették a garast. Kecske és káposzta Az egészségügyet támogat­ták a tanácstagok is, hangsú­lyozva, milyen fontos lenne végre emberibb körülmények között tudni a gyógyító, meg­előző munkát. Ugyanakkor a pénzügyi érveket sem hagy­hatták figyelmen kívül. Rá­adásul azok után, hogy az épí­tész készített egy negyedik ta­nulmánytervet : eszerint egy új emelt szintű ellátást nyúj­tó körzeti orvosi rendelő alig kerülne többe, mint az átala­kítás. Salamoni döntés született: a ház a közművelődésé legyen. A tanács ugyanakkor utasí­totta az apparátust, hogy kezdje meg egy új, emelt szintű ellátást nyújtó köz­ponti körzeti orvosi rendelő építésének előkészítését. M. K. A lapunkban február 5-én Házkutatás pingponglabdáért címmel megjelent cikkre rea­gálva a Budaörsi Rendőrkapi­tányság az alábbi levelet jut­tatta el szerkesztőségünkhöz: „1990. január 12-én a Buda­keszii II. Sz. Általános Iskola igazgatója ismeretlen tettes el­len tett feljelentésé, aiki január 3-ára a tornatermi szertárab­lak ikifeszítésének módszeré­vel behatolt és onnan kb. 20 ezer forint értékben különbö­ző sporteszközöket tulajdoní­tott el. A nyomozás során beszerzett adatok alapján a bűncselek­mény elkövetésével a cikkben szereplő gyermek-, illetve fia­talkorúak alaposan gyanúsít- hatóak voltak. Utalva a cikk címére „Ház­kutatás pingponglabdáért”, meg kívánjuk jegyezni, a ház­kutatásnak akkor van helye, ha alaposan feltehető, hogy az a bűncselekmény elkövetőjé­nek kézrekerítésére, a bűncse­lekmény nyomainak felderíté­sére vagy tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására vezet. Ez utóbbit eredményezte a ping­ponglabdák lefoglalása. Ilyen értelemben a fejenként okozott kárérték a házkutatás szem­pontjából nem releváns. Az egyébként szabálysértési érté­ket az elkövetés módja, jelen esetben az ablakkifeszités vagy az ablakon bemászás minősíti bűncselekménnyé, annak vét­ség! alakzatává. Miután a bűncselekmény el­követésével alaposan gyanú­sítható fiatalkorú és gyermek­korú személyek kiléte ismertté vált, kihallgatásuk, illetve meghallgatásuk párhuzamo­san — egyidőben — megkez­dődött, szigorúan betartva azt a szabályt, hogy azon a törvé­nyes képviselő jelen legyen. Valamennyi fiatalkorú gya­núsított kihallgatásán, illetve gyermekkorú meghallgatásán a szülő, annak akadályoztatá­sa esetén Tóthné Radnai Zsu­zsanna gyámügyi előadó vett részt. A kihallgatások,, illetve meghallgatások időpontja egy esetben valóban a késő esti Monoron bizonyára a telepi gyerekek várják a legjobban, hogy a Jászai Mari téren elké­szüljön az új általános iskola. Nekik még minden reggel át kell kelniük a sorompón, hogy elérjék úti céljukat. Az épülő iskolában télen is dolgoznak az építők, most éppen a leendő zsibongóban a belső fűtéssze­relést végzik a szakemberek. (Vimola Károly felvétele) órákba húzódott eí. Ez egyrészt a folyamatosságból, másrészt nyomozás tech ni kai érdekből adódott. A cikkben a rendőr- hatóság eljárásában kifogá­soltak egyértelműen tisztáz- hatóak lettek volna, amennyi­ben az újságíró az érintett rendőr-főkapitányságot meg­keresi.”. •Ár Az írásban szereplő szülők nem hibáztatták a rendőrséget, erre utal az egyik szülő azon monda­ta : „véleményünk szerint emberi jogainkat sértették meg, és ezért a meghurcoltatásért az iskola a felelős”. Emiatt döntöttem úgy, hogy az elhangzottakkal kapcso­latban a válaszért nem a rendőr- kapitányságot, hanem az iskola- vezetést keresem fel. A rendőrhatóság eljárását a* érintettek tehát nem kifogásolták, mivel az jogszerű volt. Biatorbá- gyon a rendőrök az írott törvé­nyeknek megfelelően jártak el. Egy megjegyzésem azonban lenne az esettel kapcsolatosan. A ható­ságok feladata, hogy a büntető el­járás során megállapítsák a ter­helő, mentő, súlyosbító és enyhítő körülményeket, azonban a szemé­lyi szabadságot és az állampolgári jogokat minden esetben tisztelet­ben kell tartani! Különösen indo­kolt ez gyermekek esetében, akik­nek büntethetőségét egyébként a BTK 22. paragrafusa kizárja. Az eljáró hatóságoknak tehát vélemé­nyem szerint kerülnie kell minden olyan felesleges cselekményt, amely a nem büntethető gyerme­kek személyiségfejlődését meg­zavarja. Mindezek figyelembevéte­lével a hatóság eljárása csak ak­kor lehetett volna kifogástalan, ha arra szülők jelenlétében, a nappali órákban, nyugodt körülmények között — otthon, vagy az iskolá­ban — és lehetőleg nem a rendőr­ségen, pláne éjszaka került volna sor. Jogszerűen jártak el akkor is, amikor a kihallgatást a tanács gyámügyi előadójának jelenlété­ben folytatták le. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a gyámügyi előadó jelenléte megvigasztalta volna a riadt gyermekeket, vagy megnyugtatta volna azokat a szü­lőket, akiknek csemetéit a rend­őrök az iskolából vitték el. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy örültem volna, ha a rendőrség levelében egyúttal arra a kérdésemre is válaszol, amelyre Geng Mária iskolaigazgató-helyet­tes nem tudott. Vagyis, hogy mi­ként vált ismertté „a bűncselek­mény elkövetésével alaposan gya­núsítható fiatalkorú és gyermek­korú személyek kiléte”. Annál is inkább, mert lehet, hogy elkerül­te figyelmüket, ám a cikket töb­bek között ennek kiderítésére ír­tam. Annak is örültem volna, ha a rendőrség levelében a valódi tettesek kézrekerítéséről is be tu­dott volna számolni. Szegő Krisztina Bolondnak tartják az adakozót Elfogadni a másságot Két éve találkoztam Délegyházán Mária nénivel. Az akkor hetvennegyedik évében járó asszony — Szi­lágyi Istvánná — arról panaszkodott, hogy bolondnak tartja a falu. Mert hatalmas üdülőterületi ingatlanát nem saját gazdagodása érdekében adja el, hanem a fe­jébe vette: átadja parcellázásra a tanácsnak, hogy az­után a befolyt milliókból azon a telken, amit ugyan­csak maga ajánlott fel, olyan nyugdíjasotthon épüljön, amilyet ő elképzelt. Hozzászólás cikkünkh öz De a gyámügyes ott volt Zsibongó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom