Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám

1990. FEBRUAR 20., KEDD 3 Beszélgetés a miniszterelnök feleségével Történelem n konyhaasztalon A televízió képernyőjén gyakran látjuk, hogy a világ más tajaln az államférfiakat közéleti eseményekre Is e, kíséri a feleségük. Az sem ritka, hogy bemutatják, hogyan élnek, mi­lyen az otthonuk. Magyarországon bizonyos rossz beidegződé­sek következtében szinte ismeretlen az a környezet, amely po­litikusainkat körülveszi. Pedig a családi háttér nagyon íonto' minden ember számára, legyen az kormányfő, történelmi sze­mélyiség vagy hétköznapi állampolgár. A magyar miniszterelnök otthonáról szintén keveset tu­dunk. Pedig a közvéleményt Izgatja: milyen lehet? Anélkül, hogy a legbensőbb családi tit­kokba kívánnánk bekukkanta­ni, ezt az érdeklődést szerettük volna kielégíteni, amikor egy csésze feketekávé mellett be­szélgettünk Némethné Szilágyi Erzsébettel — életükről. Első benyomásunk a minisz­terelnök feleségéről, hogy ha­tározott, közvetlen, kedves egyéniség. Haja vörösesbarna, sima frizurát visel. Ruhája egyszerű, de választékosam ele­gáns. Ez az összkép mindjárt kínálja a kérdést: 0 Hol vásárol? — Ennék nálam nincs sem­milyen szertartása — mondja mosolyogva. — Akkor térek be egy üzletbe, ha valamire szük­ségem vem. Nemcsak a magam és a gyerekek holmiját szer­zem be én, hanem a férjemét is. Ö nem szeret ilyesmivel foglalkozni, és nincs is ideje rá. Én készítem ki minden reggel, hogy mi t vegyen fel az­nap. Természetes számomra, hogy a család és az otthon gondjai rám hárulnak. A két. gyerek neveléséből ugyancsak nekem jut a legtöbb, ezért a munkahelyemen, a Képcsar­nok Vállalatnál több alkalom­mal kértem már néhány hó­napra fizetés nélküli szabad­ságot, hogy otthon minden zökkenőmentes legyen. Piacra járok, főzök mindennap, ve­zetem a háztartást. • Követi a patriarkális csa­ládi hagyományokat?! Elgondolkodik, aztán nevet­ve mondja: Igen! Vállalom, de azért hiányzik a munkám. 0 Miként élik meg a fiaik, hogy édesapjuk a miniszterel­nök? — Az életmódjuk tulajdon- képpen ugyanolyan, mint a többi hasonló korú társaiké. Bálint hetedikes, a Tárnok ut­cai általános iskola tanulója. Csongor pedig elsős a Radnóti- gimnáziumban. Ismerem a gyerekeimet, mindkettő jó ké­pességű, de a szorgalmuk kü­lönbözik. Az biztos, hogy so­sem megyek az iskolába azért, hogy megkérdezzem: miért kapott a fiam ilyen vagy olyan osztályzatot? Nálunk elvből mindig a tanárnak van igaza. Ügy tartjuk, nincs az a lecke, amit ne lehetett volna még job­ban megtanulni. Egyébként gyerekeink eléggé önállóak. Ha nem vagyok otthon, elkészítik az ebédet maguknak. Nem vá­logatósak, kedvenc ételeik kö­zé tartozik a borsófőzelék. Ter­mészetesen nekik is vannak csínytevéseik. Egy dologban azonban nagyon szigorúak va­gyunk, s ez — az őszinteség. Családi életünknek ez az alap­ja! 0 A környezet hogyan reagál a gyerekek helyzetére? — Amikor azzal állítanak haza, hogy szidták az aput, azt felelem: nem kell odafigyelni! Nem ők nézik másként az em­bereket, hanem — azt hiszem — fordítva! ök ugyanúgy busszal, metróval járnak az is­kolába, és sportolni, mint az­előtt. Mégis sokszor halljak: de jó neked, hogy miniszterelnök a papád! Azt gondolják, hogy Üdülőfalu angol módra Némethné Szilágyi Erzsébet, a miniszterelnök felesége (Pék Veronika felvétele) ők mindent megkaphatnak. Pedig — bármilyen furcsán hangzik — néha nekünk is le­het anyagi gondunk. Lévén, hogy nekem nincs jövedel­mem, viszont az életvitelünk tőlünk sokkal többet kíván meg. Ám, ha nem így lenne, akkor sem vennék meg min­dent a gyerekeknek. Pusztán divatból, csak azért, mert a másiknak van. Ezt nagy neve­lési hibának tartanánk! Pél­dául mi most is ugyanabban a hetven négyzetméteres, 1+2 félszobás társasházi öröklakás­ban élünk, mint azelőtt. Ide — könnyen belátható — férjem nem hívhat meg egy államfőt. Otthon — mivel éjjelre is hoz munkát — változatlanul a konyhaasztal mellett dolgozik. Emiatt mindig úgy intézem teendőimet, hogy mire haza­jön, elkészüljek a házimun­kákkal, és ne zavarjam őt. 0 Átalakult-e a baráti kö­rük? — Tulajdoniképpen nem vál­tozott. Többen maradtunk ba­rátok egyetemista korunk óta. Első lakásunk Rákosszentmi- hályon volt, ide is fűznek ba­ráti szálaik bennünket. Férjem korábbi munkahelyéről, az egyetemi kollégák közül van­nak a legközelebbi barátaink. A közgazdasági egyetemre egyébként nagyon szívesen gondolunk. Mindketten ott vé­geztünk. Akik most odajárnak, nem is tudják, milyen gyö­nyörű helyen tanulhatnak! • Ez nosztalgia? Eddig zártkörű társaság használhatta, ezután megnyílnak kapui az oiszág előtt a Budakeszi—Budajenő—Telki körzeté­ben fekvő 300 hektáros gyönyörű erdőnek, ahol angol—magyar vállalkozásban üdülőfalut alakítanak ki (Erdősi Agnes felvétele) — Igen! Bennünk is élnek ilyen érzések! 0 Végzettsége segíti-e abban, hogy miniszterelnök-feleség­ként helytálljon? — Minden bizonnyal. De ezt közvetlenül nem érzékelem. Az egyetemen rengeteg isme­retanyagra tettünk szert, tu­dományos előadásokra jár­tunk, színházba, hangverseny­re, s utaztunk is. Viszont amióta férjem miniszterelnök, nem voltam külföldön! Ám annál több külföldivel találko­zom. Nagyon izgalmas és érde­kes feladat: bemutatni nekik a hazámat. S ugyancsak ta­nulságos az ő szemüvegükön keresztül nézni a mi életünket. Meghökkentően hatott, amikor egy ízben azt mondták: milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen történelmi időben lehe­tek a miniszterelnök felesége! Elképzelhető, hogy néhány esztendő múlva majd én is így emlékezem ezekre az évekre. De most megélni nagyon ne­héz. Amikor látom, hogy a férjem emberfeletti munkát végez nap mint nap, az újsá­gokból pedig dől a kritika ... Sőt, a lélegzetem elállt, ami­kor azt olvastam: Németh Miklós inkább beteget jelen­tett, semmint hogy a titkos- szolgálat ügyét rendbe tette volna. Én voltam mellette. Láttam, milyen lázas, adtam a gyógyszereket, mert még az orvoshoz sem tudott elmenni. 0 Úgy érzékelem, hogy je­lenleg is eléggé mozgalmasak napjai. — Igein, de sosem viseltem el a tétlenséget. Azokat az em­bereket szeretem, akik maguk­tól megtalálják, mit kell csi­nálniuk, és azt meg is teszik. Ha jelenlegi munkahelyemen nem találnék feladatot, akkor sem tétlenkednék. Szívesen vállalnék valamilyen humánus elfoglaltságot. Részt vennék például a mozgássérült, fogya­tékos gyerekek, állami gondo­zásból kikerült fiatalok sorsá­nak eligazításában. Talán ők érhetik el a legnehezebben azt. amit szeretnének — legyen az otthon vagy hivatás. Talán ök képesek a legkevésbé segítség nélkül megbékélni önmaguk­kal. harmóniát teremteni ön­magukban. Pedig ez az alap! Belső lelki egyensúly nélkül senki nem élhet, pedig erre mostanság igencsak nagy szük­ségünk van. Vennes Aranka Telefonmizéria Vecsésen Vonalra várnak Kevés dolog van Magyaror­szágon, amit annyit szidnának, mint a telefonhálózatot. Ahol van vonal, ott azon siránkoz­nak, hogy csúcsidőben lehetet­len használni, ahol nincs, azon keseregnek, hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy az áhított készülékhez hozzájus­sanak. A Pest közeli nagyközség­ben, Vecsésen is nehezen vi­selik el az emberek, hogy hiá­ba élnek a főváros tőszom­szédságában, még sincs cross­barcsatlakozásuk. Már csak azért sem értik az okát, mert a fogadórészt megépítették önerőből, a postának egy fil­lérjébe se kerülne, „csak" a vonalat kellene biztosítania. A község lakosai dühükben a tanácsot hibáztatják, mond­ván, milyen tehetetlenek, még ezt sem tudják elintézni. A ta­nács műszaki osztályán vastag dosszié őrzi a telefonügyben lebonyolított levelezés nyo­mait. Bácskainé Kszel Irén osz­tályvezető elmondta, hogy csak az utóbbi két évben 70— 80 levelet váltottak. Ehhez képest az elért eredmény meg­lehetősen sovány: az újonnan megépített fogadóépületükbe egy ősrégi Tihany ’központot telepített a posta. A nagy­községen belül még csak-csak elviselhető a telefonálás, de például egy bajai telefonos ügyintézéshez már jó idegek kellenek. Előfordult már, hogy a vonalra két napot is kellett várni. Állítólag a posta mint gócközpontot, Monort szeretné fejleszteni, ott azonban egye­lőre telefonügyben kevésbé mozgolódnak; lakói mostanság a gázbevezetéssel vannak el­foglalva. Az átkos telefonmizéria. miatt a vecsésiek számos To ' üzlettől is elestek. A repülő­tér közelsége miatt már jó né­hány nyugat-európai, ameri­kai cég jelentkezett a legkü­lönfélébb ajánlatokkal. A nagyközség határában levő üres területen szerettek volna szállodát, kamionparkolót, gó- kartpályát, fröccsöntőüzemet építeni. A tárgyalások azon­ban csak addig tartottak, míg az üzletfelek meg nem tudták: Vecsésről nincs közvetlen te­lefon-, telefax-összeköttetés. Miután a Magyar Posta kü­lönvált, s megalakult a Táv­beszélő Vállalat, a vecsésiek reménykedtek, hátha most el­jön az ő idejük. Ez egyelőre hiú reménynek bizonyult. A mai napig még a kapcsolatot sem sikerült felvenniük az új vállalattal, a vezérigazgató ugyanis rendkívül elfoglalt ember, időpontot sem volt ké­pes mondani, mikor tudná meghallgatni a vecsésiek problémáit. A tanácson úgy gondolják, nyárig még ellevelezgetnek a Távbeszélő Vállalattal. Ügy tudják, júniustól már lehető­ségük lesz arra, hogy önál­ló telefon-részvénytársaságot hozzanak létre. Remélik, ak­kor pont kerülhet a kínos ügy végére, s még az előfizetők pénze is „házon belül" ma­rad. S hogy mit csinálnak ad­dig, ha sürgős hívást kell le­bonyolítaniuk? Ha nincs ked­vük órák hosszat várni a tele­fonvonalra, fogják magukat, s beutaznak Pestre, a Béke tér­re, vagy elmennek a repülő­térre. Hiába, nagy előny, ha valaki közel lakik a főváros­hoz ... H. Ë. Ms első magémjpaiÉkm A merész gyógyszerész A gyógyszerelosztás és -forgalmazás mai formája mellett egy magánpatika csak veszteséges lehet — mondták a gyógyszerészek, amikor ta­megszabadulhatnánk a halál- félelem egyik összetevőjétől, a szenvedéstől való félelemtől. 1976-ban egyébként erről à kérdésről Japánban nemzet­közi konferenciát rendeztek, amelynek eredményekéop megszületett a tokiói dekla­ráció, amely kimondja az emberhez méltó halálhoz va­ló jogot. A dolog jól hangzik, de valójában nem ennyire egy­szerű. Komoly ellenérvek me­rülhetnek fel az ellentábor ré­széről is. A fasizmus fő ideo­lógiájának. a fajelméletnek, Hitler 1939. szeptember 1-jei eutanáziaparancsa, és az úgynevezett fasiszta eutaná­ziaközpontok létrehozása ké­pezték a csíráját, hiszen köz­tudott, hogy a nácik először a nyomorékokat és az elmebete­gekét küldték a halálba. Másrészt egyes orvosok szerint ma már a fájdalomcsillapítás olyan magas színvonalra ju- ott, hogy a gyógyíthatatlanok már ezen az úton is megkí- mélhetők a szenvedéstől. Ezt az irányzatot képviseli Cicely Saunders, a londoni St. Chris­topher elfekvőkórház igazgat tója. Szerinte a betegek soha nem kérik önként a halált, sőt nagyon sokan még a kábítás­hoz sem járulnak hozzá, ha a fájdalomcsillapító hatása nem éri el a kívánt mértéket. Saunders professzor asszony szerint tehát a jövőben inkább a fájdalomcsillapítók töké léte­sítésére és kutatására kellene a hangsúlyt helyezni, mivel az eutanázia mellett csak azok az orvosok érvelnek, akik nincsenek tisztában vele, hogy a rák végső fázisában hogyan kell a szenvedést eny­híteni. Paradox helyzet A kérdés azonban nem pusztán orvosi probléma, jogi­lag is tisztázandó lenne. A ró­mai jog szerint „o sértett be­leegyezése kizárja a büntethe­tőséget" — azaz, nem vonható felelősségre az, aki a beteg kérésére szolgáltatja a halált. A modern magyar jog azon­ban ezt az elvet nem vette át. így az eutanáziát szándékos emberölésnek minősíti, ame­lyet. 5-től 15 évig terjedő sza­badságvesztéssel büntet. Sőt, súlyosbító körülményként íté­li az előre kitervelt módon történő emberölést. Ezt a jog 10-től 15 évig terjedő, vagy életfogytiglani szabadságvesz­téssel büntetheti. Igaz ugyan, hogy Magyarországon euta­náziaperre még soha nem volt példa. Mégis paradox a helyzet, hiszen az az orvos, aki hosszú és idegölő lelkiis­mereti vívódás után legjobb tudása és felelőssége szerint vállal egy súlyos döntést, ezért elvileg még büntethető is. Érdekes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a végrende­leti felszólítást — azaz, ha a beteg előre, írásban kéri — egyes országok jogrendszere viszont elfogadja. A másik paradoxon az. hogy az ön- gyilkosságot a törvény elítéli ugyan, de nem tekinti bűn­tettnek. Az öngyilkosságoan való közreműködést azonban igen. Márpedig a szenvedő be­teg öngyilkossága saját kezű­leg végrehajtott eutanáziá­nak tekinthető. Szegő Krisztina ; (Folytatjuk) valy megjelent az egészség- ügyi vállalkozások szabályo­zásáról szóló rendeletterve­zet. Most mégis akadt egy bátor vállalkozó, s negyven év után megnyílt az ország első magánpatikája. — Miért döntött úgy, hogy belekezd ebbe az üzletbe? kérdeztük Pap Endrét, a me­rész gyógyszerészt. — Már régebben is gondol­tam rá, de akkor még nem volt ilyesmire lehetőség. A magángyógyszerészi tevékeny­ségről még ma sincs rendelet, én egyedi elbírálás alapján kaptam engedélyt. Egyrészt azért vágtam bele, mert nem szeretem az állóvizet — dol­goztam én annak idején An­golában is! Másrészt úgy gon­doltam, hogy — kemény mun­kával ugyan, de — így vala­mivel többet kereshetek, mint korábban. □ A gyógyszertár a Csepel- Művek területén van, ahová csak az ott dolgozók mehet­nek be. Miért pont ezt a helyszínt szemelte ki? — A másodállásom már régóta Csepelhez köt, ismer­tem ezt a területet. Főállás-' ban a László Kórház főgyógy­szerész-helyettese voltam, de emellett tíz éve a CSM ren­delőintézetének gyógyszer- szakértőjeként is dolgoztam. Ez a gyár legalább tízezer embernek ad munkát, akiknek természetesen családtagjaik is vannak. A rendelőintézetben bérelek egy körülbelül 50 négy­zetméteres részt, amit itt va­lamivel olcsóbban kaptam meg, mintha valahol a város­ban próbáltam volna helyi­séget szerezni. □ Milyen termékek kapha­tók az új patikában? — Elsősorban gyógyszerek árusításával foglalkozom, ezt esetleg gyógytermékekkel bő­víteni majd. Kapható itt min­den olyan orvosság, amely az összes többi patikában. □ ön hiánycikkeket is be tud szerezni? — En ugyanúgy kapom a gyógyszereket, mint a többi gyógyszertár, de az tény, hogy nagy gyakorlatom és tapasz­talatom van a szakmában. Munkámmal a László Kórház­ban is mindig elégedettek voltak. Nem szeretem azt mondani, hogy nincs. □ Komolyan hisz abban, hogy nem fog belebukni? — Az első három év na­gyon nehéz lesz, hiszen az üz­let kialakításához kölcsönt kellett felvennem. Reggel fél kilenctől délután fél négyig tartok nyitva, előtte és utána pedig beszerzőkörúton va­gyok. Természetesen mindent egyedül csinálok. Ez nagyon kemény, napi 12—14 órás munkát jelent, de nem bá­nom. Hiszek abban, hogy si­kerülni fog. K. A . Ő irf& Keresztelő Másfél évtizedet késett Konrád György és Szelényi Iván esszékötetének, Az ér­telmiség útja az osztályha­talomhoz című munkának a kiadása. Nem a szerzőkön múlott... A most már vég­re olvasható műhöz kért „utószót" a Népszabadság (február 1?.) a Los Ange­lesben élő professzortól, Szelényi Ivántól. A tőle megszokott nyíltsággal, szó­kimondással tett eleget a felkérésnek. A mű lényegének össze­foglal ása, sorsának jelzése után természetes, hogy Sz. L a Los Angelesben, 1990. január 26-án kelt írásban a jelen hazai helyzetről is szól. Teheti: gyakran van itthon. Érzékeli, érti, értel­mezi azt, ami történik. Tu­dóshoz illő objektivitással. Ezért kap rendkívüli súlyt az, amit leint. Azt például, hogy „...az elmúlt hóna­pok során a régió egészében (Lengyelországban és Ma gyarországon különöskép pen) egyértelműen felgyor sült egy tisztán kapitalista fejlődés folyamata." Amit Sz. I. — nincsen egyedül! sajnál. Mert reménykedett egy sajátos („harmadik- utas") fejlődési modell megvalósíthatóságában. Er­re most már — ebben sincs egyedül! — egyre kevesebb reményt lát. Sokkal nagyobb viszont arra az esély — ha „nincs akkora szerencsénk”, hogy „egy nagy nekilendüléssel beszaltózzuk magunkat Európába" —, amit Sz. I. így fogalmazott meg a tisz­tán kapitalista fejlődés fo­lyamatának tükrében: .......ennek az útnak a vége a külföldi tőkétől függő tő­kés fejlődésnek egy olyan állapota lehet, melyet a két világháború közötti Közép- Európa vagy a mai Dél- Ameríka országai példáz nak." Az itthoni sok mis­másolások után végre meg­történt a keresztelő. Annak nevezik a gyereket, aki, il­letve. ami. Aligha kap érte köszönetét Sz. I. bizonyos, mézesszavú politikai kö­rökből. Onnét, ahonnét en­nek a zabigyereknek a fo­gantatása származik. Mert hiszen zabigyerek! Az apák nem adják a nevüket hoz zá, hívják csak másként... Az anyát meg ki kérdezi, mit szól a művi megtermé­kenyítéshez? ! KLIENS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom