Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

1990. FEBRUÁR 19., HÉTFŐ %%»gfgp Száz évig el, aztán ráhúz még egy húszast Nem sárkányrepülőt, kisvasú tat épít Csodálattal teli gyönyörűséggel hallgattam Juhász Sándor szavait, mikor először jártam Bugyi községben. Az idős nyug­díjas afféle csodabogárnak számít, s alig hiszem, hogy akad ember a faluban, aki ne ismerné. Hiszen mindig tartogat va­lami meglepetést környezetének. Már maga a ház is különleges, ahol lakik. No, nem annyi­ra az épület, inkább a porta. Mintha csak valamiféle mesevi­lágba csöppenne az ember. Egymás mellett áll az Eiffel-to- rony és a jaltai fecskefészek — itt írták alá a sokat szidott egyezményt —, nem messze tőle a moszkvai Blazsennij-szé- kesegyház hagymakupolái alkotnak színes csokrot. Fordul egyet az ember, s máris ott áll a János-hegyi kilátó előtt, s ha oldalra pillant, az esztergomi bazilikát látja. De nemcsak Juhász Sándor udvarán találhatók ilyen pa­loták, templomok. Három lá­nya és az unokája házát is hasonló mesevilág veszi kö­rül. S ez nem minden. Hat esz­tendővel ezelőtt azzal lepte meg Juhász bácsi a bugyia- kat, hogy a helybéli libalege­lőn motoros sárkánnyal fel­emelkedett a magasba. Falu­helyen nemigen hódolnak ilyen szenvedélynek az em­berek, de Juhász Sándor min­dig furcsa dolgokba fog. Mikor kezdett hazánkban meghonosodni ez az izgalmas, de korántsem veszélytelen hobbi, a nyugdíjas ember ne­kivágott, s elment Pilisszent- lélekre, ahol már többen űz­ték ezt a sportot. Aztán ott­hon is megpróbálta, de mivel Bugyi határában nincsenek hegyek, ahonnan elrugasz­kodhatott volna, motorral sze­relte fel hatalmas madarát. Persze követői is akadtak. Az idős tsz-nyugdíjas egymás után tanította meg a sárkány- repülés fortélyaira a helybé­lieket. S milyen a sors! Épp ő nem kapott engedélyt — mert egy csöppet nagyothall —, s miközben az összes . tanítvá- ; nya dokumentummal a zsebé­ben röpködhet a magasban. Am az ilyen dolgok nem keserítik el Juhász Sándort. Tovább építette a palotákat, minareteket. Apropó, minare­tek! Nem csak képről készí­tette el a templomokat, gyak­ran személyesen meggyőző­dött arról, milyen is a való­ságban egy dzsámi vagy egy palota. Elutazott Moszkvába, majd repülőre ült, és nekivá­gott Isztambulnak. Ennek az útnak az emlékét őrzi a háza előtt álló Kék mecset. Nemrégiben ismét Bugyi községben jártam, s elindul­tam megkeresni Juhász Sán­dort. Vajon repül-e még? Fel­építette-e a kambodzsai kirá­lyi palotát, a washingtoni Fe­hér Házat, s vele szemben a Kremlt? A rádai erdő szélén álló ház kapuját már nem a mosolygós Juhász néni tárta ki előttem. Juhász Sánorné. aki társa volt férjének az utazásokon, aki büszkén nézte, hogyan emel­kedik fel ura a sárkánnyal a magasba, aki féltő gonddal óvta az udvarban felépített palotákat, meghalt. — Rákos volt — mondja szomorúsággal hangjában a megözvegyült építőmester. — Már nincs kivel kalandozni a világban, nem kelek útra töb­bé. Majd így folytatja: — Látja, milyen ez a világ! Az ember a holdon jár, raké­tákat, űrrepülőgépet épít, de műhelybe, ahol a falnak tá­masztva várják az összeszere­lést a több méter hosszú acél­párok. — Egy mozdony fogja vontatni a két kocsit, össze­sen tíz gyerek fér el rajta, és az egészet dinamó hajtja. S még mielőtt kérdezném, kezével rajzolja az irányt, merre halad a kisvasút. Az ő portáján, majd a kertkapun át az unokája udvarán pöfög végig. Elhalad a Vaszilij Bla- zsennij-székesegyház előtt, majd az esztergomi bazilikát s a János-hegyi kilátót érint­ve hagyja el az udvart. S on­nan irány az erdő: a fák kö­zött kacskaringózva tér visz- sza Juhász Sándor udvarára. — Most még kicsik az uno­kák, de ml lesz, ha felnőnek? Csak nem marad kihasználat­lan ez a kisvasút? A János-hegyi kilátó mellett elhaladva érinti a kisvasút az esztergomi bazilikát nem tudja meggyógyítani a rá­kot. Most is minden idejét a hobbijának szenteli, de nem repül már. Újabb furcsaságot talált ki. — Kisvasutat építek a gye­rekeknek. A sín nagy része már készen van — mutat a — Nem, nem — ingatja a fejét az építő. — Már beszél­tem a tanácselnökkel, s hét­végeken jelképes összegért a falu összes gyermeke igénybe veheti. Így legalább a vas­anyagra fordított pénz bejön. Őszintén szólva, jószerivel er­re ment az egész nyugdíjam. Hogy lehet ennyi energia, ennyi tenni akarás egy emberben? Csodálattal hallgatom szavalt, s érzem, hogy ez a férfi, lehet bár nyugdíjas, közel a hetvenhez, soha nem öregszik meg. Per­sze nem is öregedhet, hiszen annyi dolga van még. Mondta is, hogy legalább száz esztendeig akar élni. s utána ráhúz még egy húszast. Csak egészség legyen. Fiedler Anna Mária Az ingázót az ág is húzza Áremelésre áremelés a válasz Az élelmiszerárak „elszaba­dulását” mindnyájan megérez- tük. De a megye lakói közül az ingázókat, a főváros vonzás- körzetében élőket talán még in­kább sújtják ezek a drasztikus intézkedések. Hiszen azoknak, akik napi 3-4 órát töltenek utazással, aligha jut idejük, hogy „nagyban” tartsanak álla­tokat, jelentősebb földterületet műveljenek. Marad tehát a bolti vásárlás, amíg a készlet tart. A Buda Környéki Áfész közgazdásza szerint szó sincs arról, h,ogy az árfelszabadítás címén végrehajtott fogyasztói áremelések a piacgazdaság irá­nyába terelték a kereskedel­met. Afészük még mindig meghatározó a környéken, fő­leg Biatorbágyon és Zsámbé- kon. Verseny inkább a váro­sokban, Százhalombattán és Érden alakult ki, itt lehet szá­molni jelentősebb konkuren­ciával. Sajnos a vidék ma­gánkereskedői csak a választé­kot bővítik, de nem törik le az árakat. Nem ritka eset, hogy az ed­digi 12-15 százalékos árrés he­lyett 20-25 százalékos különb­séggel találkozunk a maszekok­nál. Egyfajta ellenpiac jött lét­re, hiszen az áremelésre ár­emelés a válasz. Januárban a megyei húsfo­gyasztás átlagosan 35 százalék­kal esett vissza. A tapasztala­tok szerint minden „árrende­zés" után csökken a fogyasztás, de 6-7 hónap alatt visszaáll a régi szintre. A kereskedők az idei évre nem remélik, hogy ez megismétlődik. A vevők egyre nagyobb számban érdeklődnek a csirkeláb és egyéb olcsó áru iránt. A sorozatos áruházbetö­rések is a szegényedést mutat­ják. Ha egy betörő a kolbászt viszi el, nem a videót, akkor elmondható, hogy egyre na­gyobb réteg gondja a megélhe­tés. A feltöltött hűtőládák ha­marosan kiürülnek, és amíg a sertésfelvásárlók a kistermelői kedv hanyatlásáról, várható húshiányról beszélnek, a kör­nyékbeliek mintha leszoknának a húsról. Minket, vásárlókat boltba menet aligha érdekel, hogy a 24 forint 49 filléres margarint miért 27-28-ért kapjuk. Azt azonban nem értjük, hogy amíg egy liter étolaj nagyke­reskedelmi ára áfával 49,80 Ft, hogyan lesz a pulton 78 fo­rint. Na persze ez az olaj nem az az olaj. Mi import olajjal sütjük, főzzük a csirkelábat, mert a hazait időnként nem le­het kapni. Azt meg senki sem meri állítani, hogy áremelések előtt a gyártók szándékosan tartják vissza a szállítást, de hirtelen ennél jobb ötlet nem szokott eszünkbe jutni. A kereskedők szerint a lob­byzás egyik kirívó példája a kávé monopóliuma. Ma a vilá­gon talán mindenütt olcsóbb a kávé, mint nálunk. A nyers ká­vét csak kiváltságos vállalat hozhatja be. Ha ez a helyzet változna, talán nem kellene az aluljárókban fekete schillinget vennünk, hogy Bécsbe tartó is­Esámbék—Székelyudvvrhely ...nem középiskolás fokon” Domokos Kázmér, a Zsám- béki Tanítóképző Főiskola tit­kára körülbelül két hete járt Korszerű bútorüzem Erűén November elsején indult meg a termelés Érden a SCANDE- SIGN Bútoripari Kft. üzemében. A vámszabadterületként mű­ködő közös vállalat, amelyben egy svéd cég és az Érd Városi Tanács a fő tulajdonosok, korszerű gépparkjukkal már gyárt­ják a szebbnél szebb konyhabútorokat, valamint a különféle típusú ajtókat. Jellemző a kft. korszerű felszereltségére és a termékeik minőségére, hogy mindössze tizenkét dolgozó ke­zeli a számítógép vezérelte faipari gépeket (Hancsovszki János felvétele) Erdélyben, hogy kapcsolatot teremtsen az ottani oktatás­ügyi szervekkel. Romániában a tanítókat kö­zépfokon képezik, úgy, mint egykor nálunk, azzal a kü­lönbséggel, hogy a tanítókép­ző középiskola náluk öt évfo­lyamos. Aki ezt elvégzi, to­vábbtanulás nélkül is taníthat már. — Mi többféle segítséget ajánlottunk fel a székelyud­varhelyieknek, akik ötletein­ket nagy örömmel, de kicsit bizonytalanul fogadták — mondja Domokos Kázmér. — Nagyon kialakulatlan még a hetyzet, nem lehet tudni, mi­lyen lehetőségeik lesznek. Felajánlottuk nyári táboroz­tatási lehetőségeinket: Zsám- békon ugyanis honismereti, képzőművészeti és zenei tábor szokott működni, utóbbi már némi nemzetközi hírnévnek és érdeklődésnek is örvend. Szívesen látnánk itt idén nyá­ron erdélyieket is, de szervez­nénk családok közötti csere- üdültetéseket is. ■ Meiningennel (NDK) már régóta szoros kapcsolataink alakultak ki, gyakorinak szá­mítottak közöttünk az oktató-, illetve hallgatócserék, közös kulturális és sportesemények, illetve rendezvények. Hasonló testvérvárosi kapcsolatokat szeretnénk Székelyudvarhely- lyel is kialakítani. Szeptembertől lehetőséget nyújtanánk főiskolánkon, hogy 3-5 fiatal nálunk tanul­jon és szerezzen diplomát. Ezt a hallgatói keretet azután fo­lyamatosan, minden évfolya­mon biztosítani tudnánk. Az ottani képzés színvona­lának javítása érdekében is szeretnénk segítséget nyújta­ni, ezért vendégtanárok kikül­dését is felajánlottuk, sőt ar­ra is lehetőséget találunk majd, hogy az erdélyi tanító­képzősök, illetve a mi 3. év­folyamosaink a szokásos külső gyakorlatukat egymás iskolái­ban végezhessék. Főiskolánkon jelenleg Szé­kelyudvarhelyről egy 25 tagú általános iskolai, 10 év körüli gyermekcsoport és három kí­sérő kolléga vendégeskedik. Utazásukat az Empátia jóté­kony célú szervezet intézte, mi pedig a kosztot, a szállást, a programokat és a buszt ad­juk. Az akció fő szervezője Pap Miklós főiskolai docens, de mi, a főiskola többi dolgo­zói is legjobb tudásunkhoz mérten részt veszünk az ak­cióban, mert szolgálatnak te­kintjük az erdélyi ifjúság se­gítését. Szegő Krisztina merőseinktől egy-egy kilóra valót rendelhessünk. A főváros vonzáskörzetében élő embert az ág is húzza. Ha otthon marad, lényegesen ke­vesebbet keres a szakmájában, mintha bejárna dolgozni. Ha ingázik, akkor nem marad sza­bad ideje, ráadásul már bezár­nak az üzletek, mire hazaér. Így tavasz közeledtén pedig is­mét szembe kell találkoznia azzal a nehezen emészthető ténnyel, hogy a falu, ahol a zöldség, gyümölcs megterem, drágábban fogja megvásárolni a paprikát, a salátát, mint a pestiek. R. S. Gombó Pál: (JSoózorhániyLáhoia Miután a tévé hírül adta, hogy boszorkányiskola nyílik, folyvást töröm a fejem, mit is taníthat ott ez a — nyilván magánvállalkozók által létesített — iskola. Az biztos, hogy a boszorkány manapság hiánycikk lehet, hiszen tudom, hogy a magánvállalkozók miértünk van­nak, ezt jól a fejembe verték. Ami a tanrendet illeti: a főzés titkát, azt tudom, mert Shakespeare, Vörösmarty a fejembe verték. íme: „Kurta kígyó nyelve, fara süljön, főjjön a habarcsba! Tüzes gyík-szem, békaháj. Varjú-velő, kutya-száj, Ku- tyatejfű sűrű mérge, Kuviktej, vipera kérge...” És így tovább, mig csak el nem hangzik: „Még csak tigrisbélt bele! S azzal kész a drága le!” Meg kell vallani, az étel igen korszerű, a Bácshús az alapanyagból semmit nem drágított, csak a tigrisbélt kell kicserélni csirkcbéllel, az olcsóbb. Tehát ezt főznek, de azt már kétlem, hogy a Gellért­hegyre mennek éji találkozóra, mert ott éjente idegen- forgalom dúl, cs azt honi boszorkányok nem zavarhat­ják ... hacsak nem szcxtrükkökkel, ha tantárgy boszor- kányéknál a pornó, s miért ne lenne az, amikor eljutott hozzánk a Playboy, a nyilvánosház-vállalkozás és az a lap, amelyet a tévériporter csak úgy említ szemérme­sén, hogy az újságstandos azt a képet fordítja csemegé­nek, amelyen orális akció zajlik le. Ez a vonal megfe­lel a modern hagyományoknak is, mert a kísérőszöveg szerint a mai boszorkányokat főleg élelmesek képzik ki, és mi lehet élelmesebb egy olyan szakmánál, amely fő­leg az idegenforgalomnak képez ki kádereket és eltartja emellett a vendéglátóipar és taxiszolgálat jó részét is. E képzett boszorkányok azonban még nem a leg­felsőbb osztály. Nyilván vállalkozókat is tanítanak ott ügyességre. Mindenesetre kezdőtőke gyanúsan özönlik a butikosokhoz és látnoknőkhöz. Csiribi-csiribá, csak tudni kell olcsón felvásárolni az állami ipartól, és elad­ni drágán az egyik butikban; szót kell érteni a halottak­kal, ami minden boszorkánynak megy, bár a halot­tak nehezen hiszik el, hogy a hozzátartozók clszegényed­nek, mert azok gerjesztik az inflációt, akik egykor megszüntették, de nem mindörökké, ámen. A boszorkány továbbá jövőbe lát. „Üdv Glamis thanjának! Üdv Condo thanjának! Üdv leendő király­nak!” — üdvözölték Macbethet. Ma nyilván ezt tanul­ják: „Üdv a képviselőnek havi nyolcvanezerért! Üdv a mi­niszternek havi 120 000 bruttóért! Üdv a pártvezérnek a nyugati alapítvány fődíjazottjának, márkáért, dollárért, ha azt hirdeti, Isten, Család, Haza plusz a magánföld, a magánvagyon.” Ennél nagyobb boszorkány ma már csak az, aki nyugati kölcsönt tud szerezni. A kamatot majd kifizetik a dolgozók meg fiaik, unokáik és így tovább, mindörök­ké, ámen. Az ellenboszorkányok viszont gondoskodnak szociális ellátásról, munkanélküliekről ingyenlevesről, nyugdíjasokról, kivált, ha orvosi ellátás hiánya vagy gyógyszerárak emelése miatt elhalnak, ezzel is könnyít­ve az állam terheit. , Igen, ma semmi sem hiányzik jobban, mint egy sor jól képzett boszorkány. Mert egyelőre csak a közgazdá­szok és politikusok mutatják az utat, de nekik semmi közük az ördögihez, csak abban hisznek, hogy majd az isten megsegít. Ezért, ahogy egy szabad országhoz illik, van apácakcpző is, és szabadon választhatunk, hogy bo­szorkánynak megyünk-e vagy a szent szűznek ajánljuk-e életünket, csupán a holtban nem választhatunk szabadon, mert csak a jelszavak olcsóak, minden más drágul. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad á Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411 a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Kőbányai Sörgyár palackfejtő üzemébe felvesz érvényes egész­ségügyi könyvvel rendelkező, 8 ál­talánost végzett, 18 éven felüli fér­fiakat és nőket betanított munká­ra. Felvesznek továbbá: villany­szerelőket, elektroműszerészeket, lakatosokat és segédmunkásokat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél­pesti gyáregysége kiemelt jövedel­mi lehetőséggel felvesz a Bp., XVIII. ker.-i kenyérgyár újonnan beinduló McDonald's üzemébe sü­tőipari szak- és betanított munká­sokat és sütőipari segédmunkáso­kat 1 és 2 műszakos munkarend­be, ill. keresnek SZTK-ügyintézőt, takarítónőt, valamint elektromű­szerész és géplakatos szakmával is rendelkező személyt 90 Ft körüli órabérrel. A Baromfi-feldolgozó Vállalat bu­dapesti központja felvesz telexest, gépírót középfokú végzettséggel és munkaügyi vezetőt. A Budapesti Közúti Igazgatóság felvesz pénzügyi csoportvezetőt, kontírozó könyvelőt és adatrögzí­tőt. Állást keres: nyugdíjas földmé* rő építésztechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom