Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. FEBRUÁR 17., SZOMBAT ?ÊMdm 5 Megüt a guta Fitt ma ön ? Nézelődöm az áruházban, s egyszer csak látom, hogy az egyik bejárati ajtó mellett szokatlanul nagy tömeg verő­dött össze. A tumultusból ne­vetés szűrődik ki. Nocsak, mi történhetett? — megyek köze­lebb. A mai árak mellett már nem nagyon van ok a nevetés­re, ha az ember vásárolni megy. Egy termetes hölgy rohan el mellettem dühösen, s akkor meglátom a vidámság okát: egy mérlegszerű csodát. A szerkezet képernyőjén a kér­dés: Fitt ma ön? Kérdezze meg a computert! A gép egy húszasért meg­méri a vállalkozó egyén sú­lyát, egyben elárulja, hogy hány kilóval több (esetleg ke­vesebb) az ideálisnál. Készít egy rögtönzött bioritmust, amely megmutatja, hogy mire számíthat az illető fizikailag, lelkileg, illetve szellemileg az elkövetkező napokban. Ezen­kívül megadja a szerencsés számainkat „lottószámok” címszó alatt. Mindehhez csu­pán a magasságot, a születési dátumot és a nemet kell meg­adni. Egy újabb sértődött képű hölgy távozása után — a gép szerint 11 kiló túlsúlya van — ráálltam a mérlegre, bedob­tam a húszast, és betápláltam az adataimat. S láss csodát! A szerkezet némi berregés után kis papírt adott ki. Erről leolvashattam a súlyomat — hogy mennyivel vagyok nehe­zebb az ideálisnál, azt nem árulom el. Megtudhattam to­vábbá, hogy fizikailag, szelle­mileg és lelkileg egyaránt le­szállóágban vagyok — de ezt valaki megmondhatná a főnö­kömnek is. Jobb meggyőződé­sem ellenére megjátszottam az állítólagos lottószámaimat — természetesen nem nyer­tem. A legnagyobb meglepetés a papírcsík végén várt, a gép ugyanis adott nekem egy jó tanácsot: „Egy zöldpaprika hétszer több C-vitamint tar­talmaz, mint egy citrom.” Remek! Ezek szerint a gép sem tud mindent. Ügy látszik, arról nem értesítették, hogy nálunk egy zöldpaprika hét­szer többe kerül, mint egy citrom! S hogy fitt vagyok-e? Azt nem tudom, de annyi biztos, hogy mindjárt megüt a guta. — kés CSAKNEM MÁSFÉL IWLUÓ Be a tálérára nem elég Szentendre pedagógusai is megkapták a béremelést. Ter­mészetes. hogy nagy érdeklő­déssel várták az összegek ala­kulását. Mit mutatnak a szá­mok? Szabó Ferenc, a városi ta­nács művelődési, ifjúsági és sportosztályának a vezetője mondja: — A városi tanács a költ­ségvetésből 947 ezer forintot biztosított a béremelésre. Ez megfelel az oktatási dolgozók bértömege 16 százalékának. Ehhez a központi alapból még 577 ezer forintot kaptunk, így városunkban összesen másfél milliót fordíthattunk erre a célra. A másfél millió az ok­tatásban dolgozók bértömegé­nek a 27,4 százalékát teszi ki. © Részletezze tovább, mert tudok róla, hogy az iskolák­ban is lázasan számolnak. — Ez nagyon természetes! Az emelés mértéke az 1980. év szeptemberi bérfejlesztés után 16 százalék. De ha va­laki ezt próbálja ellenőrizni, csalódhat. Kaphatott többet is, kevesebbet is! Az összegek odaítélése differenciáltan tör­tént. A pedagógusok a szep­temberi bérüknek a 30, a tech­nikaiak a 19 százalékát kap­ták meg. De még így sem biz­tos, hogy egyénekre lebontva, forintra stimmel a pénz, mert a béremelés differenciáltan történt. Az iskolák vezetői döntötték el, hogy a végzett munkája alapján ki mennyit kaphat. Mi csak arra hívtuk fel a figyelmüket, hogy a vág­tató infláció miatt vigyázza­nak arra, hogy valamennyi bérfejlesztést mindenki kap­jon. © Számomra zavaros még a túlórák kompenzációja! — Igen, erről valóban szót kell váltani! Az említett más­fél millió bizonyos mértékben hozzájárul a túlóradíj emelé­séhez is! Ä pedagógus-b'értö­meg 30 százalékához ugyanis hozzátettük még annak 2,4 százalékát a túlóradíj emelé­sének fedezésére. A hiányzó százalékokat az iskoláknak kell biztosítani. De hány százalékot? Ezt intézményekre vetít­ve nem lehet kiszámolni. A pénz arra elegendő, hogy a kevés túlórát „termelő” isko­lákban fedezze a pluszkiadást. Ahol viszont sok a túlóra, a helyi vezetőknek kell megta­lálni a megoldást. © A február másodikat bér­rendezés óta eltelt két hét. Mit mondanak az oktatási dolgozók: elégedettek-e vagy sem? — Négy évtized lemaradá­sát lehetetlen ripsz-ropszra pótolni. Nyugodtan mondha­tom, hogy hosszú fejtörés után próbáltuk a legig'azságosnb- ban elosztani a rendelkezé­sünkre álló összeget. Feszült­ségek maradtak. Speciális a helyzet például a kisegítő is­kolában. Tavaly külső pályá­zat útján töltötték be az igaz­gatói állást. Ilyen esetben a munkáltatónak kell biztosíta­ni a bért. De a testületben a létszám megvolt, s a felada­tok nem nőnek. Jogszabály zár­ta ki, hogy a munkáltató te­remtse elő az új vezető bérét Szerencsére egy pedagógus gyeden tartózkodik, a végre­hajtó bizottság is segített, de a kérdés nincs véglegesen megoldva Más, komolyabb reklamáció nem érkezett hoz­zánk. Vicsotka Mihály SSsasStsSf a rokonaiba*... így eltűnhet egy ember? Naponta érkeznek a rendőrségre aggódó, kétségbeesett hozzátartozók, akik segítséget kérnek, esetenként gyors in­tézkedést sürgetnek, mert eltűnt valakijük. Az esetek nagy többségében magától megoldódik a rejtély; a férj elbeszélge­tett a barátaival az éppen útba eső italboltban, a nagylány ott­feledkezett az udvarlójánál, és így tovább. Am az sem ritka dolog, hogy egy embernek valóban nyoma vész, és nagy erő­ket kell mozgósítani annak érdekében, hogy megszerezzék az elókerítéséhez nélkülözhetetlen információkat. A megdöbbentő történet — melyről a továbbiakban szó lesz — egyik azok közül, ame­lyeknél úgy véljük, némi kö­rültekintéssel sok aggodalmat, és egész rendőri apparátust megmozgató nyomozást lehe­tett volna elkerülni. Farkas László rendőr had­nagy, a Ráckevei Rendőrkapi­tányság munkatársa mondta el a kutatás történetét. — Egy kétségbeesett asszony keresett meg minket január 28-án, és elmondta, hogy a férje öt nappal korábban Ma­Sziromnyitás megrendelésre A Sasad Termelőszövetkezet hatvanezer négyzetméteres üvegházában jó világ jár a nö­vényekre. Az „időre előállított” növényeket a főváros negyven boltjában árusítják. A növé­nyek névnaphoz kötve bontják szirmaikat. A szebbnél szebb, színorgiában pompázó virágok hetvenöt százaléka időre, nap­ra készen bontja szirmait. Az üvegházakban termesztett vi­rágok huszonöt százaléka vá­gott, azaz szálas virágként ke­rül az üzletekbe. Főként az írisz, az orchidea lehet a vi­rágkompozíciók összetevője (Erdősi Ágnes felvétele) Egy család nem tad eltartani két tisztet Most rossz lenni katonának... Pest megye legnagyobb ka­tonai-oktatási bázisa a szent­endrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola. Ezt az intézetet is — mint minden honvédelemre fel­készítő iskolát — érinti a rész­leges leszerelés. Szabó János mérnök ezredessel, a főiskola parancsnokával a megújuló tisztképzésről beszélgettünk. — A Németh Miklós mi­niszterelnök által bejelentett 20-25 százalékosra tervezett idei csapatcsökkentés hogyan érinti a főiskolát? — kérdez­tem a parancsnokot. — Visszaállítjuk a négy­éves képzést, amely az 1980- as évek közepén 3 évesre csökkent. Ez a változtatás egyszeri ■e szolgálja a létszám- csökkentést és a hallgatók jobb felkészülését. Másik ter­vünk, hogy tiszthelyetteseket is képezünk iskolánkban. Elérhető közelségbe került Ezenkívül a gyakorló tisz­tek továbbképzését is biztosít­hatnánk. Így törésmentesen sikerülhet az átállás, és ingat­lanok szabadulhatnak fel az ország különböző területein. — Elérhető közelségbe ke­rült a szemben álló katonai tömbök megszűnése. Mi lenne a katonatisztekkel, ha ...? — Ismerős kérdés. Remél­jük, hogy annak is eljön az ideje. Éppen ezért hallgatóink a szakmai fegyvernemenkénti oktatás mellett üzemeltető és üzemmérnöki vagy kollégiumi nevelőtanári végzettséget is szereznek — mondta az ezre­des. Több mint a fele segélyre szorul — Titok, tévhitek, mítoszok, néhol meg előítéletek lengik körül a hivatásos tiszti pályát. Milyen jövő vár a hallgatók­ra? — Sajnos el kell oszlatnom a hiedelmeket. A fizetés na­gyon alacsony. Egy kezdő tiszt bruttó keresete jóval tízezer forint alatt van ... Ráadásul az esetek nagy többségében távol kerülnek a szülőktől, így csak önmagukra támaszkod­hatnak. A munkaidő jóval több mint nyolc óra. Ezen a pályán nincs fusi, nincs mellé­kes. Naponta találkozom kér­vényekkel: A hivatásos állo­mány 50-60 százaléka fordul hozzánk segélyért. Az egyik nálunk dolgozó házaspár (mindketten tiszti rangban) kijelentette, hogy „egy család nem bír el két katonatisztet”. A férj kilépett és betársult egy kft.-be. Az a bizonyos mondás, hogy „fizet, mint a katonatiszt”, talán egy másik hadseregre vonatkozik. — Mennyi időt kell várni egy katonatisztnek lakásra? — Örülök, hogy szóba került ez a téma. Tisztjeink, ha nőt­lenek, és nem a szüleiknél él­nek, akkor férőhelyet kapnak a tiszti szállón. Ha megnősül­nek, akkor az ország különbö­ző vidékein szolgálati lakások­hoz jutnak. De ehhez több száz kilométerre kell költözniük a szüleiktől. Ezenkívül az „in­gyenes” lakásokért ugyanany- nyit kell fizetni, mint a ta­nácsi lakások bérlőinek. — Mennyi fizetésemelést kaptak az idén? — Januárban 16 százalékot, és nem tudni, kapunk-e még. De ha az eltelt másfél hónap áremeléseit figyelembe veszi, akkor ez a „szinten tartást” sem szolgálta. Nem mindenki esküdött az új alkotmányra — A főiskolát kiszolgáló sorkatonák, a hallgatók, a tisztek hogyan élik meg a de­mokratizálódást? — A Magyar Néphadsereg mindenkori célja a haza vé­delme. A cél tehát nem válto­zott. Szeptemberben kivonult a párt a munkahelyekről. Ez a döntés ránk is vonatkozott, végrehajtottuk. A főiskolán semmiféle politikai tevékeny­séget, agitációt nem szabad folytatni. Munkaidő után azonban mindenki belátása szerint politizálhat. Én a köz­vetlen munkatársaimtól sem kérdeztem meg, hogy tagja-e valamely pártnak, s ha igen, melyiknek. — Önök a köztársaság ki­kiáltása után nyilatkozatot ír­tak alá: Esküt tettek az új al­kotmányra. Úgy tudom, hogy nem mindenki szignálta. — Valóban volt néhány ilyen tiszt, de nyugodtan ál­líthatom, hogy nem politikai meggondolásból tagadták meg az aláírást. — Hanem? — Beszélgettem velük, és egyértelműen azt állapítottam meg, hogy a tiszti pályán nem látták biztosítottnak a megél­hetésüket. így pedig rögtön leszerelhettek. Az ok tehát egyszerű, építkezni akartak, ahhoz pedig pályát kellett változtatni. Radosza Sándor kádon felült a vonatra, és el­indult, hogy meglátogassa Mátészalkán lakó hozzátar­tozóit. Napokon keresztül ab­ban a hitben élt, hogy a há­zastársa a rokonainál van, míg legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy meg sem érke­zett. — Ennyi idő elteltével nyil­ván látták, hogy komoly a dolog... — Igen, természetesen azon­nal kiadtuk az országos körö­zést, s megkezdük a nyomo­zást. — Hogyan keresnek egy el­tűnt embert? — Először a feleségével be­szélgettem az elképzelhető le­hetőségekről. Nyugdíjas fér­firól van szó, elmúlt hatvan­éves. Nem gyerekember. Tisz­tázni kellett a családi körül­ményeket; történetesen azt, hogy veszekedtek-e előzete­sen, szokott-e az illető italoz­ni, előfordult-e már máskor is hasonló eset. A válaszok nem vezettek nyomra, így el­kezdtük a széles körű adat­gyűjtést. Beszéltünk a men­tőkkel, kerestük a pályaud­varokon, a fizető vendéglátó- helyeken, a munkásszállókon. Mivel eredménytelen nfaradt a kutatás, felkerestem újra az eltűnt férfi feleségét. Eszem­be jutott, hogy arról még nem beszéltünk, nincs-e az illető­nek valamilyen súlyos, króni­kus betegsége? Kiderült, hogy szív- és tüdőbeteg. Ekkor már azután nyomoztunk, hogy ja­nuár 22-én előfórdult-e rosz- szullét a kérdéses vasútvona­lon? Kiderült, hogy valaki valóban rosszul lett, az egyik faluban leszállították a vonat­ról, és a helyi körzeti orvos beutalta a nagykállói egész­ségügyi intézménybe. — igazolványok nem voltak nála? — A nagy kavarodásban az iratok a vonaton maradtak, de nem vesztek el. Valaki meg­címezte a Nyíregyházi Tanács­nak, és bedobta a postaládá­ba. A tanácstól elküldték a helyi rendőrkapitányságra, ahonnan értesítettek minket. Megállapítottuk, hogy előke­rültek a Makádról elindult, és útközben eltűnt férfi iratai, továbbá, hogy ő az, akit Nagykállón ápolnak. — Mindez mennyi időbe telt? — Február 7-re derült ki a dolog, több mint két héttel azután, hogy elindult otthon­ról és útközben rosszul lett. — A nagykállói egészség- ügyi intézmény nem jelezte a hatóságoknál, hogy egy isme­retlen személyazonosságú em­bert ápolnak? — Ezt a részét még nem is­merjük az ügynek. A makádi férfi jelenleg is kórházban van, az ügyben még nem fejeződött be a vizsgálat. ★ Már az eddigiek alapján is nyilvánvaló; valahol elma­radt, késett az adminisztrá­ció. Emiatt több mint két hét­re eltűnt egy ember. Ga. J. Kitelepítettből díszpolgár? Hadifogság, hadikórház, bújdosás — ezen okok miatt több családapa csati jóval a II. világháború után keveredett haza. S közülük néhány német nemzetiségű bakát az otthon melege helyett rémisztő hírek fogadtak: retteg a falu, kitelepítették a családot, esetleg már a ház is másé... Ilyesféleképp járt a torbágyi Bruckner Ferenc. Ot ugyan már nem toloncolták ki az országból, az édesanyja és a rokonai közül is maradhattak néhányan, de a feleséget és a gyerekeit elvitte a vonat. Ho­gyan válasszon ilyenkor a szegény állampolgár? Bruckner Fe­renc hazát cserélt a családjáért. Ma az NSZK-beli Herrbrechtin- gen lakója. Ez a település lassan egy éve Biatorbágy testvérvá­rosa. No, de közben eltelt majd öt évtized. — Bia és Torbágy valaha két község volt; többszöri eggyé majd különválás után 1966 márciusában történt a legutóbbi összevonás — meséli Hernádi Károly, a Biatorbágy Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöke. — Német nemzetiségűek évszázadok óta élnek itt, jó néhányukat elérte a kitelepítés. A 860 kilomé­terre lévő Herrbrechtingen városában nagyon sok egykori tor­bágyi él. A rokonok tartották a kapcsolatot, s a kintiekben egyszercsak megszületett az ötlet — hivatalosan is megkeres­nek bennünket. Először 1984-ben jött egy delegáció, viszont ak­kor még más szelek fújtak. Különféle engedélyek birtokában, rosszalló tekintetek tüzében, 1986-ban szigorúan csak magán­emberként, de mi is útra kelhettünk, egy autóbusznyi biator- bágyi. Egyre szorosabb lett a kötelék, 1989-ben a buszt sze­mélyautókkal követő karavánunk ismét odalátogatott. A kap­csolatot még tavaly márciusban itt egy magyar, júliusban kint pedig egy német nyelvű dokumentum kölcsönös aláírásával tet­tük hivatalossá. — Mi történt azóta? — Él és „terebélyesedik” a barátság. Ha kimegyünk, ma­gánházakban elszállásolnak bennünket, és mi is hasonlóképp vendégeljük meg a hozzánk érkezőket. Herrbrechtingen polgár- mestere, Peter Kiefner ugyan született német, de felismerte a dolog fontosságát és jelentőségét. Nagyban hozzájárult, hogy ma itt tartunk, és lelkes támogatója az összefogásnak. — Milyen település Herrbrechtingen? — Kellemes hangulatú, mintegy 10 ezer lakosú, viszonylag nagy területen fekvő — az ottani megítélés szerint — kisváros. A forgalmat jelzőlámpák irányítják, három benzinkút működik a közigazgatási határain belül, és a szántóföldekre is aszfaltút vezet. Ha belegondolok, hogy milyen messze van ettől egy ha­sonló magyar település?!... Mi például régóta szeretnénk ve­zetékes ivóvizet, vagy egy falubeli benzinkutat. De a vágyak csak mostanában kezdenek valósággá válni. Kellenek az ilyen rokonsággal megalapozott testvérkapcso­latok. Talán legfőképp azért, hogy a sok évtizedes seb begyó­gyuljon. De lehet kultúrát cserélni, együtt hagyományokat ápolni, sportban együttműködni, akár közösen vállalkozni is. Ha ezeknek egyelőre csak töredéke valósul meg, akkor is a le­hetőségük élni fog. És Bruckner Ferenc egyszer még Biator­bágy díszpolgára is lehet. Kántor Miklós KÉT SZOMSZEDVAR Pest megye és a főváros Idén előreláthatóan na­gyobb terhek hárulnak a fő­városra, mint a korábbi évek­ben, mert a költségvetés a fő­város ellátási felelősségi kö­rébe tartozó mintegy 2,1 mil­lió ember helyett csak az 1 millió 960 ezer állandó lakos után nyújt úgynevezett nor­matív támogatást — állapítot­ták meg a Fővárosi és a Pest Megyei Tanács vezetőinek szokásos évi együttes munka- megbeszélésén. Az egészségügyi és szociál­politikai rendszer sajátossá­gaként említették meg, hogy a főváros tíz rendelőintézete és hat kórháza egyúttal Pest megyeieket is ellát. Az elmúlt időszakban sikeres együttmű­ködés allakult ki a két tanács között, például a menekültügyi kérdések megoldása érdeké­ben. Ugyancsak közösen mun­kálkodnak a hajléktalanok helyzetének javításáért. A két tanács tisztségviselői ugyanakkor egyetértettek ab. ban, hogy a hajléktalanok sorsának rendezése túlnő a főváros és Pest megye lehe­tőségein.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom