Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. FEBRUAR 16., PÉNTEK 5 Ma len kij robot (2.) „...akit ért, annak léccel a hátára húzott...” Ezrekre tehető azoknak a száma, akiket a háború végén a Szovjetunióba hurcoltak dolgozni. Malenkij robotnak — kis munkának — nevezték azt a hosszú évekig tartó kényszerű rabságot, amely például a svábok lakta Taksony szinte va­lamennyi családját érintette. Az áldozatok nagy része mind­máig nem mer beszélni szenvedéseiről. Sokáig kellett keresgél­nem a túlélők között, míg végre valakit sikerült szóra bír­nom. A már nyugdíjas korú férii tegnapi számunkban a vö­rös Hadsereg bevonulásáról, a Szovjetunióba való gyötrclmes utazásáról, valamint az ukrajnai lágerekről mesélt. Ma foly­tatja történetét. — Legtöbben közülünk a szénbányákban dolgoztak, csak az asszonyok és a gyengébbek maradhattak a felszínen ro­mokat eltakarítani meg épí­teni. Hogy ki hová került, azt orvosi vizsgálat döntötte el. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenkinek megtapogatták az izmait, megnézték, mennyi­re feszes a húsa, aztán már mehetett is a föld alá. Oda­lent, 13 tonna volt a napi nor­ma, amiért 8 órát, néha töb­bet töltöttünk a vágatokban. Eleinte szabadnapot sem kap­tunk, nem tudtunk pihenni. Állandóan térdepelve, olykor hasalva kellett lapátolni a szenet. Én bányaács lettem, talán ezért emlékszem ilyen jól arra, hogy szinte mindig at­tól féltünk, mikor omlik ránk a bánya. — Szerencsénk volt, meg- úsztuk. Esténként aztán úgy néztünk ki, akár a kéménysep­rők. Ehhez képest havonta 150 gramm szappant kaptunk. A tisztálkodást úgy oldottuk meg, hogy kidobott csillékből készítettünk teknőket, és azokban mosakodtunk. Mun­karuhaként sokáig csak azt használtuk, amit magukkal ho/.tünk otthonról. Megesett, hogy valaki azért nem mehe­tett ki dolgozni, mert nem tu­dott mit felvenni. A fertőtle­nítésektől'tudniillik valósággal szétrohadtak a kabátok és a nadrágok. Legnagyobb becs­ben mégis a cipőket tartottuk. Igaz, a föld alatt gumicsizmát, vagy kalucsnit kellett horda­nunk, mert a fejtésekben gyakran tört fel a víz. Az efíáfás ban egyáltalán nem érzem fe­lelősnek magam azért, mert hadban álltunk az oroszokkal. És akkor a kényszermunkára hurcoltak, akik esztendőkig építették a Szovjetuniót, kitől kapnak jóvátételt? Mindegy, hogy befejezzem végre a törté­netet, 49 végén Debrecenbe szállítottak valamennyiünket, ahol pontosan 20 forintot kap­tunk. Számunkra így ért véget a malenkij robot. — Az első idők rettenetesek voltak. Sokunkat hasmenés gyötört, forralt vizet lehetett csak innunk. A bányászoknak egy kiló 20 dekás kenyérfej­adagot állapítottak meg, a töb­bieknek fél kilót. Reggelire teát kaptunk, délben levest, egy kis hússal, kását, vagy valami ehhez hasonlót. A pa­radicsomleves például úgy ké­szült, hogy néhány szem sa­vanyított paradicsomot össze­vágtak, leforráztak, és eqy-két szem köménymagot tettek be­le. Egy ideig még bírtuk ezt erővel, aztán nehéz világ jött ránk. Aki nem tudott cserélni, üzletelni, az éhen halt. Egy tö­rött tükörért vagy tetvezőfé- sűért viszont néha már egy darab kenyeret is megadtak. A lányok, asszonvok ugyanakkor a házaknál koldultak a mun­kából hazafelé jövet. Az oro­szok persze megszánták őket, hisz a saját lányaik és fiaik közül sokan szenvedtek akko­riban még német fogságban. Sajnos, az igazság az, hogv egyszerűen tényleg nem volt mit ennünk a lágerben. Ha vi­szont kaptunk valamit, abban sem volt sok köszönet. A ren­geteg sós hal, amit hoztak, tönkretette a vesét, a szívet.. Néhánvunknak úcv mosdaeadt a lábfeje, hogy az ujjait nem lehetett látni, a szíveseknek pedig olyan lett a szeme, hoev szinte az orruk hegyéig legott alatta a tasak. A betegségek — Már 46—47-ben hazaszál­lították a betegek egy részét. Kezdetben a hastífusz tizedelt bennünket, később a maláriá­tól szenvedtünk, de a legtöbb áldozatot az éhség szedte. Igazi orvosunk persze nem volt, csak olyan, alá el tudta így- úgy látni a nyílt sebeket. Komissziót, azaz felülvizsgá­latot havonta tartottak, de az semmit sem ért. Egyébként azt az eljárást követték, hogy a sérüléseket ihtyollal, egy feke­te fertőtlenítő kenőccsel ken­ték be, az influenzásoknak pe­dig villanykörte nagyságú poharakat tettek a hátára. Más gyógyszert nem nagyon ismer­tek. Tudom, a szibériai láge­rekben a mienknél szörnyűbb állapotok uralkodtak, de szen­vedtünk itt is eleget. A végén már úgy hullottunk, mint a le­gyek. Megesett, hogy naponta 10-12 embert kellett eltemetni. Kordéra tették ilyenkor a holt­testeket, aztán akár a répát, egy gödörbe borították. A fegyelem — Nem mondhatnám, hogy igazán kegyetlenkedtek volna velünk az oroszok. Persze az otthontól távol a legkisebb at­rocitás is elviselhetetlennek tűnt. Ki így, ki úgy viselkedett az őrök közül. Legveszélyeseb­bek a Sztálin-ifjak voltak. A puska szinte a földet súrolta, mikor a vállukra vették, mégis valósággal megettek volna, ha erre parancsot kapnak. Amíg akadt még mit elvenni tőlünk, ők fosztották ki a csomagjain­kat. Természetesen a parancs­nokokból is mindenféle szer­zet kijutott nekünk. Mivel nem tudtuk kezdetben, hogy szólít­suk őket, a legjellemzőbb tu­lajdonságuk alapján ragasztot­tunk rájuk nevet A Léces Tóni például állandóan léccel zavarta az embereket, és akit ért. annak a hátára húzott. A Bipom tiszt neve azt jelenti, szaladni. Na, az meg folyton azt hajtogatta: bigom, bigom. Aztán emlékszem egy Brilov nevűre, aki mindig felkérte a nőket. Még talán a himnuszra is táncolt volna ez a parancs­nok. Az Aranyos tiszt azért lett aranyos, mert jó volt hoz­zánk. csakúgy, mint a Fiszenko és a Vanviz. Ök törődtek a leg­inkább velünk. Az élet külö­nösen az első három évben tűnt keménynek. Később la­zult a fegyelem, már levelet is kaphattunk. Szökések persze előfordultak — különösen ta­vasz végén, nyáron —. de tud­tommal senki nem jutott így haza. Általában arra kellett az embernek vigváznia, hogy ha elfogják, ne árulja el honnan szökött, mert akkor visszavi- sziik és nagvon megverik, ley viszont bedugták a legközeleb­bi lágerbe, és ott remélhetett tovább. A sz&bathsBás — Már szinte lemondtunk arról, hogy valaha visszaju­tunk Magyarországra, mikor egy nap négyszögbe sorakoz­tattak. A parancsnok előlépett, és kihirdette, hogy a magya­rok mehetnek haza. Alig akar­tuk elhinni. Aztán mikor be- vagoníroztak, a töltés túlolda­láról még egy beszédet intéz­tek hozzánk. Ott valami fon­tos ember megjegyezte, hogy elhiszi, nem volt kellemes ne­künk ez az időszak, de próbál­junk csak a jóra emlékezni. A rosszat felejtsük el. Persze ezt könnyű így mondani, de ne­künk mégis éveket raboltak el az életünkből. Aztán már ott­hon azt hallottuk, mi voltunk a háborús jóvátétel. Én azon­Azt hiszem, illene valamifé­le utószóval zárni ezt a hosz- szúra nyúlt elbeszélést. Ta­lán úgy kezdhetném, hogy a malenkij robotra elhurcolt em­bereket mára rehabilitálták. Az Ukrajnában töltött éveket a szolgálati időbe számítják, ami a nyugdíjak megállapítá­sánál mintegy 200 forintot je­lent. Nem tudom, ez az ösz- szeg vajon az erkölcsi elégté­telt is magában foglalja-e? Ha igen, még szomorúbb a helyzet. Mindenesetre Taksonyból haj­danán körülbelül ezer — egye­sek szerint ezerháromszáz — férfit és nőt vittek el, ám kö­zülük csupán háromszáznyolc- vanan tértek haza 1949-ben. Amikor tehát a fölöttébb nagy­vonalú rehabilitációról be­szélünk, gondoljunk erre is. Mert a hiányzó százaktól, és a többi sváb település keleten elpusztult ezreitől, tőlük bi­zony nem lehet már bocsána­tot kérni. Falussy Zsigmond Alvóvárosok vagy olcsó községek? Á tminősít téliesített „életek ff A legtöbb nyugat-európai metropolis körül kialakult egy olyan övezet, ahol az emberek nyugodt, szép környezetben, kertes házakban élnek, csupán dolgozni járnak a zajos és rossz levegőjű városba. Az „ingázásnak” természetesen meg­vannak a maga feltételei: jó utak, jó autók, elfogadható ben­zinárak, a városon kívül is városi szintű ellátás és szolgál­tatások. Az sem véletlen, hogy a kisebb községek a legkülön­bözőbb kedvezményekkel igyekeznek kicsalogatni a városia­kat, hiszen arrafelé mindenki ott adózik, ahol lakik, és minél több adót tud beszedni a falu, annál többet költhetnek fej­lesztésre. Nyugaton a falvakat, a kert- és alvóvárosokat részesítik előnyben. Ennek leginkább az az oka, hogy egy magyar kis­városban még megtalálható az ellátás és a szolgáltatások bi­zonyos színvonala, a falvak­ban már nem sok. Sok köz­ségben a kocsmán, egy-egy élelmiszerbolton és esetleg egy mozin kívül nincs semmi. I A rossz közlekedés, a nem megfelelő infrastruktúra miatt nálunk egy ház értékét a te­lepülés „elérhetősége" adja meg. Gyálon, Vecsésen, de még Gyomron vagy Üllőn is drágábbak a telkek, a házak, mint például Dunabogdány- ban. Pedig Dunabogdány gyö­nyörű helyen van, jó a levegő, csak éppen onnan tömegközle­kedési eszközökkel borzasztó nehéz naponta Pestre ingázni, míg Gyálra kék busz jár. FELMÉRTÉK Az utóbbi időben mintha nálunk is megindult volna a „kitelepülés”: a hírhedten rossz levegőjű Budapestről a környező kisebb települések­re menekülnek az emberek. KISZORULTAK — Valóban megkezdődött a fővárosból való kiköltözés, bár az ok nálunk nem egé­szen ugyanaz, mint Nyugaton. Magyarországon egyelőre nem annyira emberi, inkább gaz­dasági szempontok játszanak szerepet — mondja dr. Se­rényi István, a Földrajztudo­mányi Kutatóintézet oszT.ály- vezetője. — Egyrészt gyárak, üzemek kitelepültek Buda­pestről, vagy eleve nem is a városban épültek, s ezek ter­mészetesen vonzották maguk köré a munkásokat. Ráadásul sokáig élt az a rendelet, amely szerint csak az kaphatott, il­letve vehetett a fővárosban lakást, akinek ötéves állandó bejelentett lakása volt Bu­dapesten vagy ott dolgozott, így sokan kiszorultak a köz- igazgatási határon túlra, s Csak a neve változott meg a Goldmetall aszódi üzemének. Ja­nuár 2-től a zalaegerszegi Vas- és Fémipari Kisszövetkezethez tartoznak, de amit gyártanak, az a régi, jól bevált teflon be­vonatú konyhai edények. A szárító alagútból kijött tojássütö- ket Koros Imre csomagolja. (Vimola Károly felvétele) Nincs vevő a gyömrői kastélyra Grófi álhír A gyömrői gyógypedagógu­sok azt beszélik, hogy a Nyu- gat-Európában élő Teleki gró­fok leszármazottai egyre sű­rűbben látogatnak Gyömrőre, a volt kastélyukhoz. Az épület közel 100, enyhén szellemi fo­gyatékos gyereknek ad ott­hont. akik többségét az állam neveli. Az intézet pedagógusai, gyermekfelügyelői, adminiszt­ratív és fizikai dolgozói is csaknem százan vannak. A ta­nárok az intézet parkjába épített szolgálati lakásban lak­nak. Ideköti őket a hivatás, az otthon, de vajon meddig? — Én arról értesültem, hogy az 1995-ös Bécs—Budapest vi­lágkiállítás szervezői végig lá­togatják a főváros környéki kastélyokat — kezdte beszél­getésünket Oberczán József, a Pest Megyei Tanács művelő­dési és sportosztályának veze­tője. — De hogy konkrétan a gyömrői kastélyt meg akarnák venni, arról még nem hallot­tam. Nálunk még senki sem jelezte vásárlási szándékát. — Ha a közelgő választások után olyan törvény lépne élet­be, mely lehetővé teszi, hogy a Teleki unokák visszakapják, vagy megvásárolhatják a kas­télyt, akkor mi lesz a gyere­kekkel és gondozókkal? — Ha ilyen igény merülne fel, akkor előfordulhat, hogy át kell adnunk a birtokot. De arról szó sem lehet, hogy itte­ni gyerekek, pedagógusok, al­kalmazottak fedél, állás nélkül maradjanak. Csak úgy lehetne kiköltözni, ha Gyomron épí­tenének egy másik iskolát és szolgálati lakásokat. — R. S. — tulajdonképpen ez az egyik oka a Pest környéki települé­seken — Érden, Dunakeszin, Gödöllőn, Szentendrén — a tömeges lakásépítésnek A környékbeli kisvárosok benépesültek, aminek a má­sik oka az, hogy ezekben ol­csóbban lehet lakáshoz jutni, mint a fővárosban. Tulajdon­képpen ez nyugat-európai ér­telemben nem igazi kiköltözés, hiszen ezek a családok fé- lig-meddig kényszerből vesz­nek vidéken lakást. — Ez azt jelenti, hogy ná­lunk — ha tehetik — tovább­ra is inkább a fővárosba tö­rekszenek az emberek? — Bizonyos fejlődési fok után minden városból meg­indult a kiáramlás, a jövő út­ja tehát mindenképpen ez. Münchenben az 1960-as, Bécs- ben a ’70-es években alakult ki a mai városkép. A köz­pontban áruházak, boltok, kü­lönböző hivatalok, intézmé­nyek kaptak helyet, a városok szélén, illetve azokon kívül pedig kialakultak a lakóte­rületek. Ugyanez hamarosan nálunk Is bekövetkezik. Az új cégek, üzletek még a leromlott belte­rületi lakásokat is annyiért vásárolják majd meg, hogy abból a pénzből külterületen tisztességes lakáskörülménye­ket teremthet magának a csa­lád. KÜLÖNBSÉGEK A Budapestről való kiáram­lás abban is különbözik a nyugat-európaitól, hogy ná­lunk inkább a kisvárosokba költöznek az emberek, míg — Az utóbbi években egy­re többen téliesítik Pest kör­nyéki nyaralójukat, és — elér­ve a nyugdíkorhatárt — örök­re hátat fordítanak a város­nak. A panellakásoktól csö- mörlöttek meg az emberek, vagy kénytelenek elköltözni, hogy lakást adhassanak gyer­mekeiknek? — Kutatócsoportunk a '80- as évek elején végzett egy vizsgálatot, 2600 szentendrei és környékbeli hétvégi ház tu­lajdonosának adatait vettük fel. A háztulajdonosok nyolc­van százaléka Budapest belső kerületeiben lakott, mégpedig olcsó bérű tanácsi lakások­ban. ök azok, akiknek nem kellett lakást venniük, így pénzüket telekre, nyaralóra költhettek. A panelházak jó részében szövetkezeti vagy öröklakások vannak — ezekért már be­ugrót kellett fizetni, aztán év­tizedekig törleszteni a rész­leteket. A tulajdonosaiknak nem volt lehetőségük arra, hogy telket vegyenek, s több­nyire esélyük sincs erre. Nem ők azok, akik kiköltöznek, és átadják a városi lakást a fia­taloknak. Érdeklődtünk a tanácsoknál: valóban benépesültek a Bu­dapest környéki üdülőtelepek. Különösen az utóbbi egy év­ben kérték sokan hétvégi házuk átminősítését lakóházzá. A lakó-, Ule-tve a vegyes övezetekben általában megadják az en­gedélyt, az üdülőövezetekben nem. Ettől függetlenül nem tilt­ja rendelet, hogy a tulaj egész évben a nyaralóban lakjon, sőt, állandóra is be lehet oda jelentkezni. Az átminősítésnek az OTP-kölcsön szempontjából van jelentősége: lakóház át­alakításához, téliesltéséhez ugyanis lehet kölcsönt felvenni, hétvégi ház építéséhez nem. Viszont, ha valakinek van elegen­dő pénze, akkor csak az átalakításhoz kell engedélyt kérnie ... Kecskés Ágnes HHHMHi Mozi án 8: Fekete eső (szí. mb. am. krimi), 19-én 6, 8: Coctail (szí. mb. am. vígj.). Pomáz, Szabadság: 16-án 6: Bat­man (szí. mb. am. sci-fi), 17-én 6: A kis csábító (szí. fr. vígj.), 18-án 6: Minden a Paradicsom bű­ne (szí. mb. ol. tragikomédia), 19- én 6: Kommandó (szí. mb. am. akcióf.). Ráckeve, Szabadság: 17-én 6: örült római vakáció, (szí. mb. ol. vígj.), 18-án 6: Én a vízilovakkal vagyok (szí. mb. ol. vígj). 19-20- án 6: Támadók a Marsról (szí. mb. am. sci-fi). Százhalombatta, műv. központ: 17-én 1/2 4: Tutajosok I—II. (szí. magyar—fr.), 17-én 6: New York-1 történetek (3 szí. mb. am.), 18-án 4 : Botrány az Operában (am. filmburl.), 18-án 6: Meghalni a szerelemért (szí. mb. am.), 19-20- án 6: » és 1/2 hét (szí. am. erőt.), 19-én 8: Archív filmklub. SzPníPndrP fin n nIznrvri • 1fi-ín Budaörs, Szabadság: február 16- án 6: 9 és 1/2 hét (szí. am. erőt.), 17-18-án 6: Szellemirtók II. (szí. mb. am. horrorparódia), 19-én 6: Arany és vér (szí. mb. spanyol— fr. tört.), 20-án 6: New York-i történetek (3 szín. mb. am.). Dabas, Kossuth: 13-16-ig 6: Ászok ásza (szí. mb. fr. vígj.), 17- 18-án 6: A bosszú börtönében (szí. mb. am. akciófilm), 19-én 6: A hecc (szí. magyar). Dunakeszi: 15-én 3/4 6, 8 és 16- án 8: Szörnyecskék (szí. mb. am. horror), 16-18-án 1/2 4 : A kicsi ko­csi legújabb kalandjai (szí. mb. am. vígj.). 16-án 3/4 8: Archív filmklub. 17-18-án 3/4 6, 8: Véres játék (szí. mb. am. kalandfilm), 19-21-én 3 4 6, 8: Pénzmánia (szí. mb. am. vígj.). Érd, műv. ház: 15-én 1/2 6: Egy párizsi diáklány (szí. mb. fr.), 18- án 1/2 4: Ulzana (szí. mb. NDK kalandfilm), 18-án 1/2 6: Támadók a Marsról (szí. mb. am. sci-fi), 19-én 1/2 6, 1/2 8 és 20-án 1/2 6: Szellemirtók II. (szí. mb. am. hor­ror). Gyál, Dózsa: Panoráma mozi- video: 16-án 1/2 4: Herkules (szí. mb. am. sci-fi), 16-án 1/2 6: Del­ta kommandó (szí. mb. am. ak­ciói.), 17-én 1/2 4: Amerikai ninja (szí. mb. am. akciói.), 17-én 1/2 6: Boleró (szí. mb. am. szexfilm), 18- án 1/2 4: USA-invázió (szí. mb. am. akciói.), 18-án 1/2 6: A sza­kaszvezető (szí. mb. am. hábo­rús). 19-én 1/2 6: Merénylet (szí. mb. am. akciói.). Nagvkáta, Rákóczi: 15-16-án 6: Leszámolás (szí. mb. am. akciói.), 17-18-án 6: Vissza a jövőbe (szí. mb. am. fant. kalandfilm), 17-18­Szentendre, Dunakorzó: 16-án 5, 7: Vaklárma (szí. mb. am. víg­játék), 17-18-án 3: Bombajó bok­szoló (szí. mb. ol. vígj.), 17-18- án 5, 7: 9 és 1/2 hét (szí. am. erőt.), 19- 21-én 5: A rádió aranykora (szí. mb. am. vígj.), 19-én 7: Tu­tajosok I—II. (szí. magyar—fr.), 20- 21-én 7: A légy (szí. am. hor­ror). Szigetszentmiklós, Kossuth: 16- án 6, 8: Drágán add az életed I (szí. am. akcióf.), 17-én 6. 8 és 18-án 6: Call girl ötszázért (szí. mb. am. bűnügyi vígj.), 19-én 6: Asterix és Kleopátra (szí. mb. fr. rajzf.), 19-én 8 és 20-án 6: Rém­álom az Elm utcában (szí. mb, am. horror). Áz edény a régi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom