Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
1990. JANUÁR 15., HÉTFŐ Megtakarításra ösztönözve a fogyasztót Bővítik a hazai erőmű-kapacitást Hozzávetőlegesen mintegy ezer megawattnyi eroművi kapacitást kell kiépíteni az elkövetkezendő években — az ezredfordulóig — ahhoz, hogy — átlagosan évi 1,3 százalékos növekedéssel számolva — elegendő villamos teljesítmény álljon a magyar fogyasztók rendelkezésére — mondta Bésch Pál, a Magyar Villamos Művek Tröszt termelési igazgatóhelyettese ai MTI munkatársának annak kapcsán, hogy az MVMT-nél elkészült az 'a munkaprogram, amelynek alapján az elkövetkezendő évek erőműfejlesztéseit megvalósítják. Jelenleg Magyarországon 8780 megawatt erőművi csúcsteljesítményt igényelnek az ipari és a háztartási fogyasztók. Ez az ezredfordulón várhatóan mintegy 7700 megawatt lesz. A teljesítménynövekedés előreláthatólag évi 1,3 százalékos lesz. Ezért mintegy 1000 megawattnyi új erőművi kapacitást kell megteremteni az országban az ezredfordulóig. Ezt a teljesítménytöbbletet a lehető legkisebb építési önköltséggel, beruházási ráfordítással a rugalmassági igényeknek megfelelően kell létrehozni. Ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek megfelelhessen a vil- lamosenergia-ipar, számba kell venni azokat a kockázati tényezőket, amelyek befolyásolják a szükséges többletkapacitás kiépítését. A jelenlegi helyzetet ismerve, elkerülhetetlennek látszik újabb erőművi blokkok fokozatos üzembe helyezésé. A rendelkezésre álló információk szerint a leggazdaságosabban az úgynevezett kombinált ciklusú gáz-gőzturbinás erőművek építhetők fel. Az elektromos energia előállítása ezekben a leggazdaságosabb, a költség mintegy harmada az atom- vagy a szénerőművekhez viszonyítva. Azért is kell az említett változat mellett • APEH-titkok Mostanában baj van a telefonokkal. Vagy a vonalak rosszak, és az ember egy álló napig próbálkozhat, míg bejön a tárcsázott szám vagy — amint nemrég ország-világ megtudhatta — a beszélgetéseket illetéktelen fülek is hallgathatják. A minap a Pest Megyei Adó- felügyelőségtöl szerettem volna információt kérni. A magánszemélyek adózásával kapcsolatos tudnivalókról kívántam lapunk olvasóit informálni. Napilap vagyunk — ezért a gyorsaság alapvető követelmény. Élve a technika lehetőségeivel, telefonon érdeklődtem. Mint utóbb kiderült, nagy hiba volt. A hivatal illetékese ugyan nem zárkózott el de kikötötte, hogy csak akkor nyilatkozik, ha személyesen keresem fel. Telefonon ilyen kényes (?) problémákat nem lehet megbeszélni. Az adófelügyelőség illetékese úgy gondolhatta, nem árt az óvatosság. Mert mi van akkor, ha a telefonáló nem is újságíró, csak annak adja ki magát? Nctalántán csak egyszerű polgár, érdeklődő, aki ilyen fondorlatos módon, álnéven akar megtudni olyan dolgokat, mint például: mi történik akkor, ha valaki késve küldi el az adóbevallását vagy éppen mi lesz, ha valakinek nincs pénze, s nem tudja határidőre befizetni az adóját? Hát igen, ki tudja mi történik akkor, ha az állampolgárok jobban informáltak? Bizonyára kevesebb lenne az olyan ügyfél, aki a tudatlansága miatt vétkezne. Lehet, hogy így a hivatalnak is kevesebb gondja akadna?! Ki tudja? Mindenesetre fő az óvatosság! H. Ê. Növekedett a vállalatok és a vállalkozók tartozása Hogyan igényelkelő vissza a föld? A kérvény beadható — a válasz bizonytalan A kormány is letette a maga csomagját a nemzet ’89-es karácsonyfája alá. Nem hiányzott belőle az új földtörvénymódosítás sem, bár úgy tűnik, e jelenlegi kabinet csupán a magvetést éri meg, aratásra átalakul. E néhány hónap inkább a pártoknak lehet hasznára, mivel a tavaszi időszakig megfelelő agrárprogrammal, a vidéken élő, félországnyi lakosság szavazataival akár csatái • Arról tudnak, hogy azóta járt Magyarországon, s csaknem valóra váltotta a fenyegetését? — Igen ... ugyanattól, aki jelezte, hogy ön keresni fog. Hallottuk, hogy idehaza is körözték. De hogy miért, és mi történhetett, azt nem tudom. Tudomásom szerint ugyanis ugyanazon a napon, amikor hajnali egy órakor a magyar rendőrök átadták őt a román hatóságoknak, délután már szabadon látták járkálni Szaniszlón, ahol a felesége édesapja lakik. O Nem megnyugtató hír... — Gondolhatja, hogy állandó félelemben élünk. Hol a munkahelyemre hordom magammal a 13 és a 9 éves kislányaimat, hol a kolléganőimnél hagyom. Előre rettegek a hétfői iskolakezdéstől, mert a gyerekek ráadásul ellentétes műszakban — egyik délelőtt, másik délután — járnak ... Csütörtökön egyébként a helyi polícián feljelentést tettem Nicu Stefan Mircea ellen. Nagyon készségesek voltak, de türelmet kértek, mert rengeteg hasonló bejelentést kell kivizsgálniuk. Ma mindenesetre bemegyek érdeklődni, mert nem érezzük biztonságban magunkat... 0 Visszahívhatom holnap ugyanebben az időpontban, hogy mit tudott mei? a rendőrségen? — Természetesen. A második kísérlet — január 14-én hajnali fél négy magyar idő szerint. • Kapcsolom a kért számot — mondja ismét egy gépies hang. Ezúttal is kimegy a csöngetés. — Halló — szólal meg egy férfihang. Végig sem tudom mondani kit keresek, a túloldalon leteszik a kagylót. A központ szerencsére figyel. „Beszélnek a hívott számon magyarul?” — kérdezi, majd újra kapcsol. — Halló — mondja ugyanaz a férfihang, és hosszú szünet után megkérdezi: — Kit keres? Elismétlem, s magyaráznám, tegnap megbeszéltük a hívást. — Én nem tudok semmiről. Emmike nincs itthon — szakítanak félbe. 0 Hová ment? Nem hagyott üzenetet? — Én nem tudok semmiről, egy kicsit rosszul is hallok. 0 Nem mondta, mikor jön haza? — Mondom, nem tudok semmit... Lehet, estefelé itthon lesz. Feladom, elköszönök. Nézem az elnémult telefont, lapozgatom a jegyzeteimet. Rengeteg benne „ felkiáltó- és kérdőjel a mondatok végén, amire válaszokat vártam. És most tovább szaporodtak a kérdéseim... Miért körözték Romániában Nicu Stefan Mirceát, ha nem szekus és más bűne sincs? Ha körözték, miért engedték szabadon? Egyáltalán: sikerülhetett-e néhány óra alatt kivizsgálni odaát a magyarországi kitoloncolás okait, körülményeit? S itteni cselekedetei önmagukban nem indokolnák a fogva tartást? Kérdések, amelyekre tovább kutatom a választ. Vereszki János is lehet nyerni. A magyar parasztságot azonban jó néhány, szór becsapták már, alighanem az utolsó ígéretről lehet csak szó. Hirdessen bár igét valaki a farmergazdaság vagy a szövetkezetek mindenekfö- löttisége jegyében, nem hagyhatja figyelmen kívül az elmúlt évtizedek örökségét. Czigony Béláné ceglédi főkönyvelő és dr. Samu János szentmártonkátai tsz-elnök úgy látja, hogy amíg a Parlament elfogadja az újabb földtörvény-módosítást, addigra ők is felkészülnek a benne foglaltak végrehajtására. A tervek szerint a terület 50 százalékát felosztják a tagság között. A nagyüzemi művelésre kevésbé alkalmas területek egy részét mér évek óta bérbe adják, hektáronként 2000- 7000 forintos áron. Beszélgető- társaim a négyzetméterekről és a költségekről bátrabban beszélnek, mint a törvénytől várható megújulásról. Csak abban biztosak, hogy az új előírásokat maradéktalanul végrehajtják. Olvasóink — köztük Cser- nus Lászlóné, Vác, Petőfi u. 6. — egyre gyakrabban érdeklődnek, mi a módja a volt földtulajdonuk visszaigénylésének. Megkérdeztem tír. Latkóczi Olgát, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ingatlannyilvántartási és földhasználati osztályának illetékesét, olvasóink hová fordulhatnak jogorvoslatért. — Általános választ nem lehet adni arra, hogy miként igényelhető vissza a földtulajdon. Átmeneti a földtörvény, amely ugyan állást foglal az alapvető kérdésekben, de a végleges formája csak a választások után alakul majd ki. Vannak pártok, amelyek az 1947-es állapotot tekintik mérvadónak, mások 1957-ig, de olyan párt is van, amely csak 1967-ig akar „visszanyúlni”. A mai álláspontunk az, hogy a volt földtulajdonosok vagy örököseik egyéni kérelmeikkel forduljanak a MÉM FTH ingatlannyilvántartási és föld- használati osztályához beadványaikkal. Cím: Budapest, V. kerület. Kossuth L. tér 11. Tüntessék fel, hogy mikor, milyen körülmények között került sor azs elidegenítésre. Államosítás vagy tagosítás történt-e. és kaptaik-e kártalanítást. Jelezni kell azt a szándékot is, hogy magát a földterületet kérik-e vissza, vagy földjáradékot, esetleg pénzbeli kártérítést kérnek. — Előfordulhat, hogy valaki pénzben megváltja az örökségét. a január 23-i Országgyűlés pedig hoz egy olyan határozatot, amely szerint ingyen is megkaphatták volna? — Nem, mert a megváltási eljárásokat a minisztérium már korábban felfüggesztet- te. — Ügy tűnik, mintha sok lenne a bizonytalanság az új törvénymódosítás körül. — Tulajdonképpen a földterületre vonatkozó törvény akkor állhat majd szilárd talajon, ha maga a tulajdonreform emelkedik törvényre. Radosza Sándor (Folytatás az 1. oldalról.) — Nincsenek érdekvédelmi eszközeink — magyarázza Horcsik József. — A sztrájk- törvény nem engedi a munka- beszüntetést az államigazgatásiaknak. összefogni. :. össze kell fogni érdekeik védelméért a közalkalmazotti nevet közszolgálatira módosító dolgozóknak. S vajon ki ellen kell védeniük érdekeiket a közszolgálatiaknak? Hiszen nekik valóban szolgálni kell a királyt, a törvényt, a népet — ez a dolguk. De micsoda állapot lehet ma Magyarországon, ha a-köz-1 szolgálatosok a királynak mostohagyermekei, a törvény őket sújtja leginkább. ■ a> nép-: pel pedig szembeállították?! Azok ellen kell védekezniük, akikért vannak? S vajon a jelenlegi kormánytól kell tartaniuk. amely — mint mondják — szakszervezet-ellenes, vagy a választások utánitól? Vagy mindkettőtől ? Bizony, a depolitizált jogrend hívei nem látnak más kiutat, mint politikai erővé válni. Ahhoz, hogy súlyuk legyen a társadalomban, szorosra kell zárniuk soraikat, s a nekik tetsző párt képviselőjét támogatni a választásokon, hogy szavuk lehessen a parlamentben. De sikerül-e egyáltalán? A szakszervezet, sőt, még a közalkalmazottak körébe tartozó MTESZ is támogatott már képviselőjelöltet, mégpedig az MSZP-ét. A kis létszámú, de nagy súlyú szabad szakszervezetek viszont jóindulattal sem nevezhetők a szocialista párt szimpatizánsának. Hogyan lész 1 ebből egységes fellépés ? Az ebéd lassan a végéhez közeledik. Ételmaradék a tányérokban, kenyérmorzsa az abroszon. Az étkezők közel harmada a tanácsokat képviselte. Hamarosan itt a íánácsi választás: vajon hányán étkeznek itt közülük a legközelebbi kongresszuson? Húszán képviselték a belügyieket: ha létrejön az önkormányzat, s a falu fizeti, rendőreit, vajon hogyan kell módosítani érdekvé-, delmüket? Megjelennék az étterem alkalmazottai, szedik össze az edényeket. Egy néni — látva, hogy jegyzetelek — odahajo — Mondja, aranyoskám, tulajdonképpen kik voltak ezel Tóth Béla Endre LAPSZÉLRE ÍRT ÉLETEK DÖBGCSKÖLŐ „Kétszáznegyven esztendeje készít kalapot a mi családunk.” A szavakban nincsen nyoma sem a büszkeségnek, sem a különlegességnek kijáró figyelem követelésének. Igaz, egyik vagy másik, mire kellene már? Amikor nyolcvankettő elmúlt az ember, már keveset akar. Vagy semmit. El. Szagok, illatok falakba pácolódott, elö-előgo- molygó felhői. A gyapjú semmivel össze nem téveszthető, zsíros-faggyús illata. Az enyv émelyítő szaga. Lassan, takarékos mozdulatokkal jár-kél az öregember a műhelyben. Látszik, ha koromsötét lenne, akkor is meglelne bármit, semmibe nem ütközne bele, semmit nem verne le. Hunyorog kicsit, odaát, a szobában hagyta a szemüvegét. „Ez tudja-e, mi?” Furcsa alakú szerszámot mutat, mintha kés lenne... Valamilyen kés, nem? „Az, az, jól sejti, tarolókés. Es ha szabad kérdeznem, tudja-e, mire szolgált?” Nevet. Kilátszik az ínye. Fogai már nincsenek. Pótlás? Minek? ! Off már, abban a soha ki nem nyitott, soha be nem zárt műhelyben, gyáratok, háromszög alakú szakok, habkövek, kén- esők, tompok között, gyapjút gerebenezve, a nyomószitán a szőrt nemezelve, a szakokat döböcskölve. valaha volt mindenkivel beszélgetve, minek kellene a fog?! Fölös szerszám, s még feleslegesebb ékesség. Addig meg: jó így is. Mondatok. Mozdulatok. Kíváncsi szempár. Valóban érdekel, amit mond? Vöröses sárga rézlap. Hamiskásan hunyorog az öregember. „No. ez mi lehet?! Hát ugye, ez a szilálótábla. Még a nagyapámé volt! Szolgált becsülettel! Mint én is. De: minek?” Ez a minek olyan keservesen hullik bele a műhely csendjébe, ahogyan az elerőtlenedett kézből esik ki a szerszám. Valaha volt kunacsaftok! Hol van már az emlékük is?! „Volt olyan kuncsaftom, gazdag ember, az unokái most is itt, a városban élnek, aki egyszerre tíz, tizenöt darabot rendelt! Értett ám hozzá! Sokáig válogatott a szőrök között. Volt, hogy úgy kellett meghozatni néki a hódszőrt Kanadából. Mondtam is néki, méltóságos uram, ha akarná, oda állhatna a ványolótáblá- hoz is ... annyira érti... Hát ilyen kuncsaftjaim is voltak. No meg pokrócok is. Nekem mindenkit illően kellett fogadnom, aki megtisztelte a műhelyemet, de az ilyen pokrócfajtával meg nem békülhettem. Dö- böcsköltem, döböcsköltem az ilyeneknek a tompot, de gyakran azt gondoltam magamban, bocsásson meg érte a jó isten, no most te pokróc, itt a kezemben a tökfejed... Hát ilyen buta gondolatai is lehetnek az embernek." Hetedik éve már maga van. Párja odaát, mindennel és mindenkivel békességben. „Tudja, a vénember már csak ilyen, szók- tam beszélgetni vele. Át-átjövök ide a műhelybe, s mondom, Erzsók édes, tüzelj be a festéküst alá... Azt ő csinálta. Meg a többit, ami utána következik. A gőzölést, merthogy az enyv szagát ki nem állhattam. Mondta is a párom sokszor, nevetve: hát Sándorom édes, minek álltái akkor kalaposnak? ! Álltam? Hatesztendős koromban már ott kellett lennem.apám mellett' Ha készen volt a lecke, akkor irány a műhely. Apám mutatott, magyarázott mindent ... Látod-e, figyeljed csak lelkem .. Szépen beszélt, pedig öten voltunk gyerekek, s hát bizony, csintalanok ...” Ráncos bőrű öklével a szeme sarkát dörzsöli. El-elérzékenyül. Már csak ő él az' c testvér közül. Mint legkisebbre maradt o mesterség, a műhely, „Kettő leány volt. Kettő fiú ugyan, de azt mondták apámnak, ők nem... S apám akkor engamet kérdezett: hát te lelkem, neked sem kell apád kenyere?! Mit felelhettem volna?” Formafák, hajtóvasak, már-már gömbölyűre kopott habködarabkák. porcelániá gelyek, szálkás betűkkel rajtuk a felirei borkő, salétromsav ... tekercsben veríték- bőr, melyet már nem varr be senki a ke. rima peremébe. Mészáros Ottó I A Magyar Nemzeti Báni közzétett jelentése szerim mind a vállalatok, mind o vállalkozók tartozásai jelentősen növekedtek az elmúlt évben, A bankszámlákról fedezel hiánj^a miatt nem teljesítheti vállalati fizetési megbízások — az úgynevezett sorbanállá- sok'— nagysága tavaly folyamatosan növekedett. Az 1989 november 30-i állapot szerinl a sorbanállások az eddigi legnagyobb összeget, 96,7 milliard forintot értek el. ami 60 száza, lékkai meghaladja az egy évvel korábbi adatot. Az elmúlt évben 24S fedezethiányos vállalat volt, ez a szám hetvennel több az egy évvel azelőttinél. A vállalkozók bankoknál nyilvántartott tartozása . 1989. december 31-én 454,3 milliárd forint volt. Forgóeszközeik és beruházásaik hitelezése miatt, valamint a bankok által leszámítolt váltókban a kereskedelmi. bankoknak és egyéb pénzintézeteknek 423,5 milliárd forinttal, viszontleszámítolt váltókban a Magyar Nem- . zeti Banknak pedig 30,8 milliárd ■ forinttal tartoztak. A vállalkozók teljes . bankhiteltartozása az év végén 63,2 milliárd forinttal — 16,6 százalékkal — haladta meg az egy évvel korábbit. A bankoknál elhelyezett vállalkozói betéteik nagysága az év utolsó napján 165,1 milliárd forint volt, ez 27,1 milliárd forinttal. azaz. 19,6 százalékkal haladta meg az 1989. év elején elhelyezett betét nagyságát. dönteni, mert ezek kisebb — 100-150 megawattos — egységekben is felépíthetők. így fokozatosan követni lehet a növekvő energiaigényeket anélkül, hogy nagyobb béruházásra szükség lenne. A hazai energiaprogram megvalósításánál a kockázati tényezőkkel ajánlatos számolni. Ilyen például az importtól való függőség, amely jelenleg egyértelműen a szovjet energiarendszerrel kapcsolatos. Ezt a függést a szakemberek szerint mérsékelni kell, mégpedig úgy, hogy hazai többletkapacitást építünk ki, vagy megteremtjük a nyugati elektromos energia behozatalának lehetőségét. Tudomásul kell venni azt is, hogy a kombinált ciklusú erőművek esetén még nem állnak rendelkezésre hosszú távú üzemeltetési tapasztalatok. Figyelembe kell venni a meglevő szénerőművi kapacitások rentábilis kihasználásának követelményét is. Hiszen ezeket az erőműveket csak úgy célszerű üzemben tartani, ha a kellő mennyiségű és árban is megfelelő tüzelőanyag rendelkezésre áll. A szakemberek a program kialakításánál minden szóba jöhető változatot megvizsgáltak, s a különböző elemzések alapján is a kombinált ciklusú erőművek megépítése tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak az elkövetkezendő évtized vil- lamosenergia-szükségletének ésszerű felezésére. Azzal a megszorítással, hogy racionalizálni kell a fogyasztást — megtakarításra ösztönözve a fogyasztókat piaci' eszközökkel. Fontos szempont az is, hogy az importból származó energiamennyiséget a továbbiakban nem egy régióból kellene beszerezni. Az erőművi teljesítménytartalék biztosítására alaperőművek építését szükséges szorgalmazni, elsősorban külföldi tőke bevonásával. Ekéd tciíácseíiiöhökkel és rendőrökkel Két cintányér közt a levegő
