Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

1990. JANUAR 15., HÉTFŐ Lilian 5 HETI PEST KÖRNYÉKI TÉMÁNK Mit jelent ma embernek lenni?! A baleset régen történt, a Fővárosi Nagycirkuszban. Gál Tiborné Szaszkó Mária, a tehetséges artista olyan súlyosan megsérült, hogy mozgásképtelenné vált. Aztán, hogy többé nem léphetett fel a manézsban, elfelejtet­ték, magára hagyták. Férje elvált tőle, s az akkor két­éves kislányát az após és az anyós vették magukhoz. Vitray Tamás a televízióban megrendítő riportban számolt be még 1982-ben a fiatalasz- szony tragikus sorsáról, s tel­jes magárahagyatottságáról. A filmet látva, Pest megyében elsőként a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet akkori nő- bizottságának tagjai reagál­ták. Így 1982-ben és a követ­kező évben a Fehér Akác fi­zette ki Mária helyett az éj­szakás gondozónő havi három­ezer forintos tiszteletdíját. Ugyanis a csepeli tanács csak a nappalos gondozónőt tudta biztosítani — mind a mai na­pig —, de neki állandó fel­ügyeletre, segítségre van szük­sége. Időközben pedig a Fehér Akác beszervezte a bugyi Tes- sedik Sámuel, az Örkényi Bé­ke, az ácsai Vörös Október, a kakucsi Március 21., a gyáli Szabadság, a dányi Magvető és a dunavarsányi Petőfi ter­melőszövetkezeteket, hogy hol egykük, hol másikuk fizesse az éjszakás gondozónő évi ti'Szteletdíját. Váratlan segítség Ez az anyagi forrás azon­ban az évek múltával s a gaz. dasági körülmények romlásá­val kimerült. Ezért a dabasi Fe­hér Akác nőbizottsága felkérte a Pest Megyei Teszövöt egy akció megszervezésére Mária létfeltételeinek hosszabb távú biztosítása érdekében. A Te- szöv körlevelet juttatott el a" megyei mezőgazdasági szövet­kezetekhez, anyagi segítséget kérve Szaszkó Mária számára. Az új kezdeményezés ered­ményéről személyesen győződ­hettünk meg Mária csepeli la­kásán — amit a tanácstól ka­pott —, ahol is a Teszöv tit­kára, dr. Gyovai Pál és Pin- cési Jánosné munkatárs, vala­mint a Fehér Akác szociálpoli­tikai bizottságától Újvári Jó- zsefné és Kaposvári Sándorné átadták ajándékukat, és az ösz- szegyűjtött 162 ezer forintot! Azaz 120 ezerért letéti jegyet vásároltak neki, amelynek ka. mataiból fizetheti Mária az éj­szakás gondozónőt. Mária munkát kér Erről a pénzről pedig tudni kell, hogy az érdi Benta Völ­gye, a törteti Dózsa, a tahitót- falui Kék Duna, a töki Egyet­értés, a letkési Ipoly Völgye, a peröcsényi Vörös Csillag, a lő­réül Duna Menti, az ecseri Rá­kosmezeje, a ráckevei Arany­kalász, a tápiószentmártoni Aranyszarvas, az alsónémedi Közös Út és a vecsési Feri­hegy téeszek, illetve a Pest- Komárom Megyei TSZKER kollektívái adták össze! Igazi ünnep volt Szaszkó Máriának az a nap, amikor át­vette az ajándékokat, ame­lyeket a számára többnyire ismeretlen, jó szándékú embe­rektől kapott. Nem számított ennyi pénzre, hiszen ő is néz tévét, hallgat rádiót, olvas új­ságot, s így jól tudja, meny- nj'ire megromlottak az élet- körülmények az elmúlt évek­ben. Mégis sokan akadtak, akik á maguk mindennapi megélhetési gondjuknál, ba­juknál sokkal nagyobbnak vélték Máriáét! Természetesen arra is kí­váncsiak voltunk, hogyan tel­Dr. Gyovai Pál — a kis baráti küldöttség nevében — előbb egy ajándékkosarat adott át a meglepett fiatalasszonynak (A szerző felvétele) Az alábbi állásaiánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI.. Karinthy Frigyes üt 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pevdi bőrdíszmű gyáregysége pilisszentiváni telephelyére felvé­telre keres tmk-szerszámüzem ve­zetésére gyakorlattal rendelkező és legalább középfokú végzettséggel rendelkező vezetőt, raktári kiadót, villanyszerelőt, egy műszakos bő­röndüzembe gyakorlott varrónő­ket, szabászat! részlegbe két mű­szakos munkarendbe betanított nő­dolgozókat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat del-pesti gyáregysége kiemelt jö­vedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. ker.-i kenyérgyár újonnan beinduló McDonald's üzemébe sü­tőipari szak- és betanított munká­sokat. valamint sütőipari segéd­munkásokat egy és két műszakos munkarendbe. Keresnek SZTK- ügyintőzőt, laboránst vegyésztech­nikusi végzettséggel és takarító­nőt. Az TSG (Budaörs) Szerszám- és Porkohászati Gyár felvételre ke­res 10-10 géplakatost, esztergályost, hegesztőt, betanított munkást (le­hetőleg nőket) és 3-3 maróst, ke- mencést. A Fémmunkás Vállalat ferencvá­rosi gyára jó kereseti lehetőség­gel felvételre keres 10 hegesztő- lakatost, és tűzikovácsolásban jár­tas betanított munkást, vízvezeték- szerelőt, forgácsoló-marós szak­munkást, géplakatost és egy ud- vartakarito segédmunkást. nek Marika hétköznapjai. El­mondta, rengeteget foglalko­zik a számítógéppel. Már meg­szerezte a programozói vizs­gát, de az e szakmában fel­ajánlott munkalehetősége bi­zonytalanná vált. Ezért egye­lőre „csak” gyakorolni tud egy vállalattól meghatározat­lan időre neki kölcsönbe adott Sanyo számítógéppel. Igaz, van egy saját kompu­tere is. amelyhez a posta adott egy készüléket. Segítségével telefonon közvetíthetné egy másik számítógépnek a prog­ramokat de ehhez át kellene programozni a berendezést az IBM-rendszer nyelvére. A televízió, a rádió, a könyvolvasás mellett baráti kapcsolatok színesítik négy fal közé kényszerített életét. Jár­nak hozzá a cirkuszból az egy. kori kollégák, s van már cse­peli barátnője, aki a közelé­ben lakik. Sőt! Maga Vitray Tamás is gyakran megláto­gatja, vagy telefonon érdek­lődik nála, nem szenved-e hiányt valamiben, nincs-e szüksége bármilyen külső se­gítségre?! A napokban fölke­reste az a szovjet sebészpro­fesszor is, aki az idén meg- műti ót. Kiszolgáltatva Gondjairól, aggodalmáról sem hallgatott Marika. El­mondta, hogy a közelmúlt­ban, amikor nem volt otthon. betörtek a lakásába. S mert ő védtelen, ki van szolgáltatva a garázdáknak. Mint például annak a fiatalembernek, aki nyár óta zaklatja, bekukucskái hozzá az utcai ablakon, ráko­pog. s eddig még senki sem tudta elkapni! Szüksége Vol­na egy elektromos zárra, amit ő egy gombnyomással nyitna, ha olyan valaki keresi, akit be akar engedni lakásába. Csakis a legnagyobb elisme­réssel adózhatunk a segítők­nek. Tisztelgésünk pedig nem a „szponzoroké”, hanem a szó mögött állóké. Azoké az em­berséges embereké — akikből úgy látszik, még jó néhányan élnek közöttünk !... Aszódi László Antal Nem csak a főváros gondja Elutasítják a segítséget A Fővárosi Tanács közle­ményt juttatott el az MTI-hez, amelyben szükségesnek tartja tájékoztatni a közvéleményt arról: a rendelkezésre álló eszközökkel változatlanul min­dent elkövet a hajléktalanok helyzetének javítása érdeké­ben. Az eddigiekben munkalehe­tőség felkínálásával, ideigle­nes szálláshely biztosításával, rendkívüli élelmezési segély- lyel, munkásszálláson, szociá­lis otthonban és kórházban történő elhelyezéssel sietett a rászorulók segítségére. Van­nak ugyanakkor olyan hajlék­talanok is, akik nem fogadják el a részükre felajánlott se­gítséget, illetve megtagadják az együttműködést sorsuk ja­vításáért. Közöttük idős és beteg emberek, avagy olyan fiatalok, akik csak csoportba verődve lennének hajlandók szálláshelyet elfogadni. A Fővárosi Tanács vezetése nem hagyhatja figyelmen kí­vül azt, hogy a hajléktalanok közül nagyon sokan az ország más területeiről jöttek Buda­pestre. Legtöbbjük nem jo­gosult arra, hogy a főváros­ban tanácsi bérlakást kapjon. Ugyanakkor több tízezer azok­nak a lakásigénylőknek a szá­ma, akik a kerületi tanácsok­nál évek óta várnak lakásra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az önkényes beköltözések, la­kásfoglalások Budapest köz­rendjét és közbiztonságát sér­tik. A Fővárosi Tanálcs vezetése többször folytatott egyeztetést a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság képviselőivel, ame­lyeknek eredményeként az el­következő napokban megálla­podás aláírására kerül sor egy gondozási központ és egy ala­pítvány létrehozásáról, amely­hez a Fővárosi Tanács jelen­tős pénzeszközökkel járul hoz­zá. A Fővárosi Tanács továb­bi átmeneti szálláshelyek Ki­alakítását önerőből nem tud­ja megoldani. A közvéleményt megosztja a hajléktalanok ügye. gokan vannak, akik megértőek, ám az emberek többsége felhá­borodik és türelmetlen, ha életerős, egészséges és mun­kaképes emberek nem tesz­nek vagy nem akarnak tenni saját sorsuk rendezése érde­kében. Ugyanakkor az is tapasz­talható, hogy nem minden esetben megfelelő az együtt­működési készség az érintett szervek és a lakosság részéről. A hajléktalanok demonst­rációi által Budapest került az érdeklődés homlokterébe. A hajléktalanság azonban nem csak fővárosi gond, ezért elengedhetetlen, hogy az or­szág valamennyi érintett te­lepülésén, a helyi erőforrások mozgósításával nyújtsanak se­gítséget a rászorulóknak. A királyi testület szellemi örökösei Megalakult a Szentendrei Kereskedők Testületé. Az egye­sület a város magánvállalko«j zóit tömöríti az alapszabályt ban megjelölt célok érdeké­ben. Kettős cél megvalósítását tűzte zászlajára a testület: tag­jainak érdekvédelmét, illetvea város közéletében való aktív részvételt. Az életre kelt egye­sület az 1698. július 13-án ala­kult Szentendre Kerületi Ki­rályi Kiváltságos Kereskedel­mi Testület utódjának és szel­lemi örökösének tekinti ma­gát. Nagykátai központtal MSZP választási iroda Pest megye 6. sz. országgyű­lési választókerületének (Tá- piógyörgye, Tápiószele, Far­mos, Tápiószentmárton, Tápió- bicske, Nagykáta, Pánd, Tápió- ság. Tápiószecső, Szentmárton- káta, Szentlőrinckáta, Tóal­más, Gomba, Káva, Bénye, Sülysáp, Űri, Mende) MSZP- alapszervezete megalakította a párt helyi választási szövetsé­gét. A szövetség országgyűlési képviselőjelölt jelöltjeként Bá­náti Andrást, a nagykátai Ma­gyar-Koreai Barátság Mgtsz elnökét indítja. Bánáti András a jelenlegi 5. sz. választóke­rület parlamenti képviselője, a szocialista párt parlamenti frakciójának tagja. A párt választási kampányá­nak szervezésére megalakult a szocialista párt választási iro­dája. amely Nagykáta központ­tal megkezdte működését. CSAK EGY VACSORA? Vé/tozó módi A kéregetés* pestiesen szólva a lejmolás már régen meg­honosodott szép fővárosunkban. „Ne haragudjon, nem adna egy tízest” — ez a legszerényebb felvetése a másik oldalnak, amire sokan igyekszenek illő módon válaszolni. Ha ugyanis elmarad az adakozás, igen gyakran drámai hangulatváltozás következik be az addig az elesettség mezében szerénykedőknél. Nemritkán kinyitják a pofonoszacskókat, s akkor már késő bánat. . . A kunyerálók egyébként haladnak a korral, nyomon kö­vetik az aktuális eseményeket, s ennek megfelelően változtat­nak is az „ismerkedést” bevezető fél mondataikon. Mostanában vitán felül Erdély a fő sláger, ennek bármilyen formában tör­ténő felemlítéséfcől várják a sikert a próbálkozók. Legutóbb a Moszkva téren szólított meg egy harmincas éveiben járó fia­talember, s egy pillanat alatt megtudtam róla, hogy (természe­tesen) ő is odaátról jött, s két nap óta étlen-szomjan bolyong a városban. Szóval a lényeg : segítsem már őt ki egy kis pénz­maggal. Már-már a teljes ellágyulás állapotába jutottam, éppen a pénztárcám után akartam nyúlni, amikor érdekes ötletem tá­madt. „Uram — szóltam hozzá , pénzt nem szívesen adok, egy vacsorára viszont szívesen látom. Jöjjön el hozzánk!” Még bele sem gondoltam, vajon mit fog szólni a segítő­készségben egyébként nem szűkölködő feleségem az alkalmi, s meglehetősen tépett vacsoravendég láttán. Talán csak egy hosszabb szempillantásra lehunytam a szememet. Két másod­perc telt el, mire eszméltem, s szólítani akartam leendő ven­dégemet, hogy induljunk. Az „úr” azonban, mintha a föld nyelte volna el, oly gyorsan eltűnt a félhomályban. Utólag megértem sietségét, amiért hirtelen érdektelenné váltam számára. Elvégre én csak egy vacsorára akartam meg­invitálni. ahol viszont egyáltalán nem biztos, hogy a folyékony kenyér is megfelelő volumenben a rendelkezésre állt volna ... (jocha) Magyarországi zöldek a román mezőgazdaságért Egy falu - egy szakkönyv A romániai forradalomhoz hasonlót regen ért meg Európa népe. Különösen nekünk magyaroknak volt óriási esemény, hiszen majd­hogynem testközelben izgultuk végig a szomszédos ország felszaba­dulását. Nemcsak azért, mert éjt nappallá téve figyeltük a rádión, te­levízión keresztül a hadsereg és a Securitate küzdelmét, hanem azért is. mert az első lövések hírére megindultak hazánkból a segélyszál­lítmányok. Magyarok ezrei töltötték a karácsonyt távol otthonuktól, útban Románia felé. Honfitársaink példátlan se- gitőkészségről, ernberbaráti szerétéiről tettek tanúbizony­ságot ezekben a napokban. Több tízezer tonnányi élelmi­szer, gyógyszer, ruhanemű ér­kezett a határon túlra. Ha­zánkba települt erdélyi isme­rőseim azonban meglehetősen vegyes érzelmekkel vették tu­domásul ezt a nagy segítökész- séget. Fontos o darabszám! — Kell, nagyon kell annak az országnak a gyógyszer, az élelmiszer, de ez csak a pilla­natnyi megoldás. Hosszabb távon kell gondolkodni — in­gatta fejét a Marosvásárhely­ről érkezett férfi. — A mező- gazdaságot kell először is rendbe tenni! Az állatállomány háromnegyedét le kell vágni, hiszen genetikailag teljesen tönkrement. Nincs mit en­niük szerencsétlen jószágok­nak. Az indiai szent tehenek nem olyan soványak, mint az erdélyi gazdaságok szarvas- marhái, s igazán nem lehet csodálkozni, hogy napi fél li­ter tejet adnak. Ez is a Ceausescu-rendszer bűne. Csak az volt a fontos, hogy a da­rabszám meglegyen. S lehe­tőleg minden esztendőben több. Hogy ugyanakkor ezek a jószágok nem adtak tejet, hogy nem volt hús a népnek, az senkit nem érdekelt — mondta szenvedélyes hangon. Azóta többször eszembe jutottak ezek a szavak. S egyre gyakrabban ugrott be emlékezetembe egy kép: a ro­mániai viszonyokhoz képest gazdag Erdélyben még ma is vannak falvak, ahol kaszával aratják le az egész évi ke­nyérhez szükséges búzát. S mennyire örülnek, hogy leg­alább ezt tehetik! Mert ma­radt egy aprócska föld, amit nem vitt el a közös, aminek szűkös terméséből nekik is jut. Jobbágytelken 1987-ben három kaszálógép volt — ez jelentette a gépesítést. Persze nem afféle motorhajtású ma­sinára kell gondolni! Ez a bi­zonyos kaszálógép olyan mű­szaki fejlettséget képvisel az aratószerszámok sorában, mint a tekerős kézi daráló a kávé­őrlők mezőnyében. De nem sokáig morfondíroz­hattam ezen, hiszen megérke­zett, amit hiányoltam, még­pedig a Zöld Párthoz küldött levél formájában. A levelet pedig Kiss E. Csaba, a párt egyik vezetője juttatta el szerkesztőségünkbe. Konkrét válasz Persze ennek előzménye volt. December 28-án Vácrd- fófról indult segélyszállítmány Kolozsvárra. A küldeményt az ottani református egyházkerü­letre bízták, s egyúttal meg­kérdezték, hogy miként segít­hetnének az ország talpraál- lításában a magyarországi zöl­dek. A konkrét kérdésre konkrét válasz érkezett a kolozsvári Korunk című folyóirat szer­kesztőségéből. Igaz, a level megírásában közgazdászok és mezőgazdasági szakemberek is közreműködtek. Ezek szerint Románia népé­nek óriási szüksége van vető­magra, amit a kisgazdaságok­nak juttathatnak el, hiszen ezek fellendítése elengedhetet­len a jövő szempontjából. Kérnek továbbá takarmány- keverékeket, koncéntrátumo- kat. Mezőgazdasági szakköny­veket, legalább annyit, hogy minden falunak jusson egy kiadvány. Segítséget várnak egy spermabank létesítésében az állattenyésztés fellendité­• .isi­séért. Különböző kéziszerszá­mokat kérnek, amelyeket a gyümölcs- és zöldségtermesz­tésnél hasznosíthatnak. Óriási hiány van növényvédő sze­rekből, mindenféle kemiká­liákból, beleértve az alapmű- trágyákat is. Az állatállomány megóvása érdekében pedig megfelelő állatgyógyszerek kellenének. Ezek a mezőgazdasági esz­közök a rendkívül leromlott és kis termelékenységű kisgaz­daságok újraindítását és fel­javítását szolgálnák. Ezért fordult a most szerveződő ro­mániai Zöld-mozgalom nagy reménnyel a magyarországi Zöld Párthoz segítségért. A levelet ugyanis a Korunk út­ján a romániai zöldek küld­ték Magyarországra. Nem írtuk hiába Honi környezetvédőink azonnal megtették az első lé­péseket a siker érdekében. Nemcsak úgy, hogy megkeres­ték a különböző sajtóorgánu­mokat. hogy segítsenek a ro­mániai zöldeknek, hanem az­zal is, hogy e témában fel­vették a kapcsolatot az euró­pai környezetvédőkkel is. Ezekben a napokban a párt négy aktivistája Bécsben tár­gyal az osztrák elvbarátokkal a romániai mezőgazdaság fel­lendítésének lehetőségéről. Ez az írás nemcsak tudósíta­ni akart a zöldek kezdemé­nyezéséről, hanem felhívni mindazok figyelmét, akik te­hetnek ez ügyben valamit. Reméljük, nemhiába töltöttük meg az újságnak ezt a részét betűkkel, szavakkal, monda­tokkal. Fiedler Anna Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom