Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
1990. JANUAR 15., HÉTFŐ Lilian 5 HETI PEST KÖRNYÉKI TÉMÁNK Mit jelent ma embernek lenni?! A baleset régen történt, a Fővárosi Nagycirkuszban. Gál Tiborné Szaszkó Mária, a tehetséges artista olyan súlyosan megsérült, hogy mozgásképtelenné vált. Aztán, hogy többé nem léphetett fel a manézsban, elfelejtették, magára hagyták. Férje elvált tőle, s az akkor kétéves kislányát az após és az anyós vették magukhoz. Vitray Tamás a televízióban megrendítő riportban számolt be még 1982-ben a fiatalasz- szony tragikus sorsáról, s teljes magárahagyatottságáról. A filmet látva, Pest megyében elsőként a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet akkori nő- bizottságának tagjai reagálták. Így 1982-ben és a következő évben a Fehér Akác fizette ki Mária helyett az éjszakás gondozónő havi háromezer forintos tiszteletdíját. Ugyanis a csepeli tanács csak a nappalos gondozónőt tudta biztosítani — mind a mai napig —, de neki állandó felügyeletre, segítségre van szüksége. Időközben pedig a Fehér Akác beszervezte a bugyi Tes- sedik Sámuel, az Örkényi Béke, az ácsai Vörös Október, a kakucsi Március 21., a gyáli Szabadság, a dányi Magvető és a dunavarsányi Petőfi termelőszövetkezeteket, hogy hol egykük, hol másikuk fizesse az éjszakás gondozónő évi ti'Szteletdíját. Váratlan segítség Ez az anyagi forrás azonban az évek múltával s a gaz. dasági körülmények romlásával kimerült. Ezért a dabasi Fehér Akác nőbizottsága felkérte a Pest Megyei Teszövöt egy akció megszervezésére Mária létfeltételeinek hosszabb távú biztosítása érdekében. A Te- szöv körlevelet juttatott el a" megyei mezőgazdasági szövetkezetekhez, anyagi segítséget kérve Szaszkó Mária számára. Az új kezdeményezés eredményéről személyesen győződhettünk meg Mária csepeli lakásán — amit a tanácstól kapott —, ahol is a Teszöv titkára, dr. Gyovai Pál és Pin- cési Jánosné munkatárs, valamint a Fehér Akác szociálpolitikai bizottságától Újvári Jó- zsefné és Kaposvári Sándorné átadták ajándékukat, és az ösz- szegyűjtött 162 ezer forintot! Azaz 120 ezerért letéti jegyet vásároltak neki, amelynek ka. mataiból fizetheti Mária az éjszakás gondozónőt. Mária munkát kér Erről a pénzről pedig tudni kell, hogy az érdi Benta Völgye, a törteti Dózsa, a tahitót- falui Kék Duna, a töki Egyetértés, a letkési Ipoly Völgye, a peröcsényi Vörös Csillag, a lőréül Duna Menti, az ecseri Rákosmezeje, a ráckevei Aranykalász, a tápiószentmártoni Aranyszarvas, az alsónémedi Közös Út és a vecsési Ferihegy téeszek, illetve a Pest- Komárom Megyei TSZKER kollektívái adták össze! Igazi ünnep volt Szaszkó Máriának az a nap, amikor átvette az ajándékokat, amelyeket a számára többnyire ismeretlen, jó szándékú emberektől kapott. Nem számított ennyi pénzre, hiszen ő is néz tévét, hallgat rádiót, olvas újságot, s így jól tudja, meny- nj'ire megromlottak az élet- körülmények az elmúlt években. Mégis sokan akadtak, akik á maguk mindennapi megélhetési gondjuknál, bajuknál sokkal nagyobbnak vélték Máriáét! Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogyan telDr. Gyovai Pál — a kis baráti küldöttség nevében — előbb egy ajándékkosarat adott át a meglepett fiatalasszonynak (A szerző felvétele) Az alábbi állásaiánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI.. Karinthy Frigyes üt 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pevdi bőrdíszmű gyáregysége pilisszentiváni telephelyére felvételre keres tmk-szerszámüzem vezetésére gyakorlattal rendelkező és legalább középfokú végzettséggel rendelkező vezetőt, raktári kiadót, villanyszerelőt, egy műszakos bőröndüzembe gyakorlott varrónőket, szabászat! részlegbe két műszakos munkarendbe betanított nődolgozókat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat del-pesti gyáregysége kiemelt jövedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. ker.-i kenyérgyár újonnan beinduló McDonald's üzemébe sütőipari szak- és betanított munkásokat. valamint sütőipari segédmunkásokat egy és két műszakos munkarendbe. Keresnek SZTK- ügyintőzőt, laboránst vegyésztechnikusi végzettséggel és takarítónőt. Az TSG (Budaörs) Szerszám- és Porkohászati Gyár felvételre keres 10-10 géplakatost, esztergályost, hegesztőt, betanított munkást (lehetőleg nőket) és 3-3 maróst, ke- mencést. A Fémmunkás Vállalat ferencvárosi gyára jó kereseti lehetőséggel felvételre keres 10 hegesztő- lakatost, és tűzikovácsolásban jártas betanított munkást, vízvezeték- szerelőt, forgácsoló-marós szakmunkást, géplakatost és egy ud- vartakarito segédmunkást. nek Marika hétköznapjai. Elmondta, rengeteget foglalkozik a számítógéppel. Már megszerezte a programozói vizsgát, de az e szakmában felajánlott munkalehetősége bizonytalanná vált. Ezért egyelőre „csak” gyakorolni tud egy vállalattól meghatározatlan időre neki kölcsönbe adott Sanyo számítógéppel. Igaz, van egy saját komputere is. amelyhez a posta adott egy készüléket. Segítségével telefonon közvetíthetné egy másik számítógépnek a programokat de ehhez át kellene programozni a berendezést az IBM-rendszer nyelvére. A televízió, a rádió, a könyvolvasás mellett baráti kapcsolatok színesítik négy fal közé kényszerített életét. Járnak hozzá a cirkuszból az egy. kori kollégák, s van már csepeli barátnője, aki a közelében lakik. Sőt! Maga Vitray Tamás is gyakran meglátogatja, vagy telefonon érdeklődik nála, nem szenved-e hiányt valamiben, nincs-e szüksége bármilyen külső segítségre?! A napokban fölkereste az a szovjet sebészprofesszor is, aki az idén meg- műti ót. Kiszolgáltatva Gondjairól, aggodalmáról sem hallgatott Marika. Elmondta, hogy a közelmúltban, amikor nem volt otthon. betörtek a lakásába. S mert ő védtelen, ki van szolgáltatva a garázdáknak. Mint például annak a fiatalembernek, aki nyár óta zaklatja, bekukucskái hozzá az utcai ablakon, rákopog. s eddig még senki sem tudta elkapni! Szüksége Volna egy elektromos zárra, amit ő egy gombnyomással nyitna, ha olyan valaki keresi, akit be akar engedni lakásába. Csakis a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a segítőknek. Tisztelgésünk pedig nem a „szponzoroké”, hanem a szó mögött állóké. Azoké az emberséges embereké — akikből úgy látszik, még jó néhányan élnek közöttünk !... Aszódi László Antal Nem csak a főváros gondja Elutasítják a segítséget A Fővárosi Tanács közleményt juttatott el az MTI-hez, amelyben szükségesnek tartja tájékoztatni a közvéleményt arról: a rendelkezésre álló eszközökkel változatlanul mindent elkövet a hajléktalanok helyzetének javítása érdekében. Az eddigiekben munkalehetőség felkínálásával, ideiglenes szálláshely biztosításával, rendkívüli élelmezési segély- lyel, munkásszálláson, szociális otthonban és kórházban történő elhelyezéssel sietett a rászorulók segítségére. Vannak ugyanakkor olyan hajléktalanok is, akik nem fogadják el a részükre felajánlott segítséget, illetve megtagadják az együttműködést sorsuk javításáért. Közöttük idős és beteg emberek, avagy olyan fiatalok, akik csak csoportba verődve lennének hajlandók szálláshelyet elfogadni. A Fővárosi Tanács vezetése nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a hajléktalanok közül nagyon sokan az ország más területeiről jöttek Budapestre. Legtöbbjük nem jogosult arra, hogy a fővárosban tanácsi bérlakást kapjon. Ugyanakkor több tízezer azoknak a lakásigénylőknek a száma, akik a kerületi tanácsoknál évek óta várnak lakásra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az önkényes beköltözések, lakásfoglalások Budapest közrendjét és közbiztonságát sértik. A Fővárosi Tanálcs vezetése többször folytatott egyeztetést a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság képviselőivel, amelyeknek eredményeként az elkövetkező napokban megállapodás aláírására kerül sor egy gondozási központ és egy alapítvány létrehozásáról, amelyhez a Fővárosi Tanács jelentős pénzeszközökkel járul hozzá. A Fővárosi Tanács további átmeneti szálláshelyek Kialakítását önerőből nem tudja megoldani. A közvéleményt megosztja a hajléktalanok ügye. gokan vannak, akik megértőek, ám az emberek többsége felháborodik és türelmetlen, ha életerős, egészséges és munkaképes emberek nem tesznek vagy nem akarnak tenni saját sorsuk rendezése érdekében. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy nem minden esetben megfelelő az együttműködési készség az érintett szervek és a lakosság részéről. A hajléktalanok demonstrációi által Budapest került az érdeklődés homlokterébe. A hajléktalanság azonban nem csak fővárosi gond, ezért elengedhetetlen, hogy az ország valamennyi érintett településén, a helyi erőforrások mozgósításával nyújtsanak segítséget a rászorulóknak. A királyi testület szellemi örökösei Megalakult a Szentendrei Kereskedők Testületé. Az egyesület a város magánvállalko«j zóit tömöríti az alapszabályt ban megjelölt célok érdekében. Kettős cél megvalósítását tűzte zászlajára a testület: tagjainak érdekvédelmét, illetvea város közéletében való aktív részvételt. Az életre kelt egyesület az 1698. július 13-án alakult Szentendre Kerületi Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület utódjának és szellemi örökösének tekinti magát. Nagykátai központtal MSZP választási iroda Pest megye 6. sz. országgyűlési választókerületének (Tá- piógyörgye, Tápiószele, Farmos, Tápiószentmárton, Tápió- bicske, Nagykáta, Pánd, Tápió- ság. Tápiószecső, Szentmárton- káta, Szentlőrinckáta, Tóalmás, Gomba, Káva, Bénye, Sülysáp, Űri, Mende) MSZP- alapszervezete megalakította a párt helyi választási szövetségét. A szövetség országgyűlési képviselőjelölt jelöltjeként Bánáti Andrást, a nagykátai Magyar-Koreai Barátság Mgtsz elnökét indítja. Bánáti András a jelenlegi 5. sz. választókerület parlamenti képviselője, a szocialista párt parlamenti frakciójának tagja. A párt választási kampányának szervezésére megalakult a szocialista párt választási irodája. amely Nagykáta központtal megkezdte működését. CSAK EGY VACSORA? Vé/tozó módi A kéregetés* pestiesen szólva a lejmolás már régen meghonosodott szép fővárosunkban. „Ne haragudjon, nem adna egy tízest” — ez a legszerényebb felvetése a másik oldalnak, amire sokan igyekszenek illő módon válaszolni. Ha ugyanis elmarad az adakozás, igen gyakran drámai hangulatváltozás következik be az addig az elesettség mezében szerénykedőknél. Nemritkán kinyitják a pofonoszacskókat, s akkor már késő bánat. . . A kunyerálók egyébként haladnak a korral, nyomon követik az aktuális eseményeket, s ennek megfelelően változtatnak is az „ismerkedést” bevezető fél mondataikon. Mostanában vitán felül Erdély a fő sláger, ennek bármilyen formában történő felemlítéséfcől várják a sikert a próbálkozók. Legutóbb a Moszkva téren szólított meg egy harmincas éveiben járó fiatalember, s egy pillanat alatt megtudtam róla, hogy (természetesen) ő is odaátról jött, s két nap óta étlen-szomjan bolyong a városban. Szóval a lényeg : segítsem már őt ki egy kis pénzmaggal. Már-már a teljes ellágyulás állapotába jutottam, éppen a pénztárcám után akartam nyúlni, amikor érdekes ötletem támadt. „Uram — szóltam hozzá , pénzt nem szívesen adok, egy vacsorára viszont szívesen látom. Jöjjön el hozzánk!” Még bele sem gondoltam, vajon mit fog szólni a segítőkészségben egyébként nem szűkölködő feleségem az alkalmi, s meglehetősen tépett vacsoravendég láttán. Talán csak egy hosszabb szempillantásra lehunytam a szememet. Két másodperc telt el, mire eszméltem, s szólítani akartam leendő vendégemet, hogy induljunk. Az „úr” azonban, mintha a föld nyelte volna el, oly gyorsan eltűnt a félhomályban. Utólag megértem sietségét, amiért hirtelen érdektelenné váltam számára. Elvégre én csak egy vacsorára akartam meginvitálni. ahol viszont egyáltalán nem biztos, hogy a folyékony kenyér is megfelelő volumenben a rendelkezésre állt volna ... (jocha) Magyarországi zöldek a román mezőgazdaságért Egy falu - egy szakkönyv A romániai forradalomhoz hasonlót regen ért meg Európa népe. Különösen nekünk magyaroknak volt óriási esemény, hiszen majdhogynem testközelben izgultuk végig a szomszédos ország felszabadulását. Nemcsak azért, mert éjt nappallá téve figyeltük a rádión, televízión keresztül a hadsereg és a Securitate küzdelmét, hanem azért is. mert az első lövések hírére megindultak hazánkból a segélyszállítmányok. Magyarok ezrei töltötték a karácsonyt távol otthonuktól, útban Románia felé. Honfitársaink példátlan se- gitőkészségről, ernberbaráti szerétéiről tettek tanúbizonyságot ezekben a napokban. Több tízezer tonnányi élelmiszer, gyógyszer, ruhanemű érkezett a határon túlra. Hazánkba települt erdélyi ismerőseim azonban meglehetősen vegyes érzelmekkel vették tudomásul ezt a nagy segítökész- séget. Fontos o darabszám! — Kell, nagyon kell annak az országnak a gyógyszer, az élelmiszer, de ez csak a pillanatnyi megoldás. Hosszabb távon kell gondolkodni — ingatta fejét a Marosvásárhelyről érkezett férfi. — A mező- gazdaságot kell először is rendbe tenni! Az állatállomány háromnegyedét le kell vágni, hiszen genetikailag teljesen tönkrement. Nincs mit enniük szerencsétlen jószágoknak. Az indiai szent tehenek nem olyan soványak, mint az erdélyi gazdaságok szarvas- marhái, s igazán nem lehet csodálkozni, hogy napi fél liter tejet adnak. Ez is a Ceausescu-rendszer bűne. Csak az volt a fontos, hogy a darabszám meglegyen. S lehetőleg minden esztendőben több. Hogy ugyanakkor ezek a jószágok nem adtak tejet, hogy nem volt hús a népnek, az senkit nem érdekelt — mondta szenvedélyes hangon. Azóta többször eszembe jutottak ezek a szavak. S egyre gyakrabban ugrott be emlékezetembe egy kép: a romániai viszonyokhoz képest gazdag Erdélyben még ma is vannak falvak, ahol kaszával aratják le az egész évi kenyérhez szükséges búzát. S mennyire örülnek, hogy legalább ezt tehetik! Mert maradt egy aprócska föld, amit nem vitt el a közös, aminek szűkös terméséből nekik is jut. Jobbágytelken 1987-ben három kaszálógép volt — ez jelentette a gépesítést. Persze nem afféle motorhajtású masinára kell gondolni! Ez a bizonyos kaszálógép olyan műszaki fejlettséget képvisel az aratószerszámok sorában, mint a tekerős kézi daráló a kávéőrlők mezőnyében. De nem sokáig morfondírozhattam ezen, hiszen megérkezett, amit hiányoltam, mégpedig a Zöld Párthoz küldött levél formájában. A levelet pedig Kiss E. Csaba, a párt egyik vezetője juttatta el szerkesztőségünkbe. Konkrét válasz Persze ennek előzménye volt. December 28-án Vácrd- fófról indult segélyszállítmány Kolozsvárra. A küldeményt az ottani református egyházkerületre bízták, s egyúttal megkérdezték, hogy miként segíthetnének az ország talpraál- lításában a magyarországi zöldek. A konkrét kérdésre konkrét válasz érkezett a kolozsvári Korunk című folyóirat szerkesztőségéből. Igaz, a level megírásában közgazdászok és mezőgazdasági szakemberek is közreműködtek. Ezek szerint Románia népének óriási szüksége van vetőmagra, amit a kisgazdaságoknak juttathatnak el, hiszen ezek fellendítése elengedhetetlen a jövő szempontjából. Kérnek továbbá takarmány- keverékeket, koncéntrátumo- kat. Mezőgazdasági szakkönyveket, legalább annyit, hogy minden falunak jusson egy kiadvány. Segítséget várnak egy spermabank létesítésében az állattenyésztés fellendité• .isiséért. Különböző kéziszerszámokat kérnek, amelyeket a gyümölcs- és zöldségtermesztésnél hasznosíthatnak. Óriási hiány van növényvédő szerekből, mindenféle kemikáliákból, beleértve az alapmű- trágyákat is. Az állatállomány megóvása érdekében pedig megfelelő állatgyógyszerek kellenének. Ezek a mezőgazdasági eszközök a rendkívül leromlott és kis termelékenységű kisgazdaságok újraindítását és feljavítását szolgálnák. Ezért fordult a most szerveződő romániai Zöld-mozgalom nagy reménnyel a magyarországi Zöld Párthoz segítségért. A levelet ugyanis a Korunk útján a romániai zöldek küldték Magyarországra. Nem írtuk hiába Honi környezetvédőink azonnal megtették az első lépéseket a siker érdekében. Nemcsak úgy, hogy megkeresték a különböző sajtóorgánumokat. hogy segítsenek a romániai zöldeknek, hanem azzal is, hogy e témában felvették a kapcsolatot az európai környezetvédőkkel is. Ezekben a napokban a párt négy aktivistája Bécsben tárgyal az osztrák elvbarátokkal a romániai mezőgazdaság fellendítésének lehetőségéről. Ez az írás nemcsak tudósítani akart a zöldek kezdeményezéséről, hanem felhívni mindazok figyelmét, akik tehetnek ez ügyben valamit. Reméljük, nemhiába töltöttük meg az újságnak ezt a részét betűkkel, szavakkal, mondatokkal. Fiedler Anna Mária