Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

2 ^ßfifgp 1990. JANUÁR 15., HÉTFŐ Ma érkezik hazánkba Kaifu Tosiki japán kormányfő Európai körútja során ma ha­zánkba érkezik Kaifu Tosiki, Ja­pán miniszterelnöke. Kaifu Tosiki 1531. január 2-án Aichi prefektúrában született egy fotóstúdió tulajdonosának első- szülött. fiaként. Felsőfokú tanul­mányait 1948-ban a Chuo Egyete­men kezdte, majd négy évvel ké­sőbb átiratkozott a Waseda Egye­tem jogi karára, ahol 1955-ben szerzett diplomát. Ezt követően az intézmény politikatudományi ka­rán folytatott posztgraduális ta­nulmányokat. A japán parlament alsóházi képviselőjének 1960-ban választot­ták meg, majd kilenc alkalommal választották újjá. Számos fontos párt-, illetve kormánytisztséget töltött be. Politikusi pályafutásá­nak legjelentősebb állomásai: munkaügyi államtitkár 1967-68- ban; a kabinet főtitkárhelyettese 1975—77-ben; művelődési minisz­ter 1977—78-ban; a Liberális De­mokrata Párt (LDP) főtitkárhe­lyettese 1979—80-ban, majd 1985­től 1986-ig ismét e funkciót tölti be; ezt követően pedig 1987-ig művelődési miniszter. Az ország miniszterelnökének 58 éves korában választották 1989. augusztus 9-én. Tanaka Kakuel után Japán második legfiatalabb miniszterelnöke. Amikor Kaifu Tosikit a parla­ment legfiatalabb tagjaként 1960- ban beválasztották az alsóház tag­jai közé, az ünnepélyes fogadá­son kijelentette : 29 év múlva, amikor miniszterelnök lesz, kife­jezi háláját támogatóinak. Kaifu akkor azért tréfált így, mert be­ceneve „Mr. 29” volt. A választá­sok idején töltötte be ugyanis 29. életévét, s az volt Japán 29. vá­lasztása, továbbá a Showa-kor (1926—1989) 29. évében fejezte be egyetemi tanulmányait. A tréfa azonban valósággá vált, pontosan 29 évvel később Japán 76. minisz­terelnökévé választották. O a 48. személy e poszton. Kaifu Tosikinek egy fiú- és egy leánygyermeke van. A Kék Szalag-bizottság a magyar gazdaságért Az elmúlt héten az Egyesült Államokban, Indianapolisban tartotta első ülését a Kék Szalag-bizottság, amely a vá­lasztások után hivatalba lépő új magyar kormány számára dolgoz ki gazdaságpolitikai programot. A pártoktól füg­getlen, de valamennyi jelen­tős párt elvi támogatását él­vező testületet az ország sor­sáért felelősséget érző magyar közgazdászok hozták létre, míg külföldi tagjai között je­les nyugat-európai, amerikai és ázsiai szakemberek vannak. Az amerikai Hudson Inté­zet, a Kelet—Nyugati Fórum és az Indiana Egyetem támo­gatásával megrendezett egy­hetes konferencia munkájában 30 magyar és 70 külföldi szak­értő vett részt. Mint Tardos Márton, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója az MTI washingtoni tudósítójának el­mondta, öí munkaanyagot tár­gyaltak meg, amelyekkel a jö­vendő mggyar kprmány nehéz munkáját kívánják támogat­ni. Szó volt a tulajdonrefor­mok átalakításáról, a privati­zálásról, az állam szerepéről a magángazdaságot szolgáló pia. ci intézményrendszer kialakí­tásában, Magyarország integ­rálódásáról a világgazdaságba, az ország pénzügyi stabilizá­ciós programjáról, valamint az átalakítás politikai és társa­dalmi kérdéseiről. Egy hatodik munkacsoport arra dolgoz ki javaslatokat, milyen lépéseket tegyen majd az új kormány a beiktatása utáni első 100 nap­ban. A bizottság másik társelnö­ke Sylvia Ostry professzor, a kanadai külügyminiszter ta­nácsadója. A testület február­ban Brüsszelben az Európai Közösségek illetékeseivel, nyu­gat-európai közgazdászokkal tanácskozik a magyar gazda­sági programról, majd március­ban Budapesten öntik végső formába a terveket, ajánlá­sokat. A programot a válasz­tások után, de még az új kor­mány megalakulása előtt nyil­vánosságra hozzák. Tardos Márton véleménye szerint e mértékadó nemzet­közi testület állásfoglalása se­gíthet meggyőzni a magyar közvéleményt, hogy az óhajtott átalakulás nem csekély átme­neti áldozat vó.llalását jelenti. Ugyanakkor szempontunkból hasznosan befolyásolhatja a nyugati politikai és gazdasági köröket, melyek vagy illuzó­rikusán, idealizálva, vagy ép­pen a saját szempontjukból sem végiggondolt pénzügyi szigorúságot hirdetve látják a magyar helyzetet. A program, a bizottságban részt vevő te­kintélyes szakemberek állás­foglalása segíthet abban, hogy a Nyugat, a jelenleg tapasz­talható sokféle nézet helyett kiegyensúlyozott, határozott, lehetőleg egységes véleményt képviseljen a magyar átala­kulásról: ez nagy mértékben megkönnyítené új kormányunk várhatóan rendkívül nehéz helyzetét. Jeszenszky Géza professzor az MTI-nek nyilatkozva igen örvendetesnek ítélte, milyen nagy számban vettek részt a program kidolgozásában olyan külföldi szakemberek, akiknek nincs érdekeltségük magyar kérdésekben, akiket a segíte­ni akarás vezetett. Az igen színvonalas vitában sok hasz­nos javaslat egészítette ki a magyar közgazdászok elgon­dolásait. Hangsúlyt kapott a kis- és a közepes vállalatok támogatása, s az, hogy az in­duló új magyar cégek a kül­földiekhez hasonló támogatás­ban részesülhessenek. Nő lett a főtitkár az angol KP-ban Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának Végrehajtó Bi­zottsága vasárnap a 33 éves Nina Temple személyében elő­ször választott meg nőt főtit­kárnak a párt 70 éves törté­netében. Az erősen megosztott és jelenleg 7500 tagot számláló párt reformszárnyához tarto­zó Nina Temple a családi ha­gyományokat követve, 13 éves korában csatlakozott a Kom­munista Ifjúsági Ligához, Arra a kérdésre, hogy- „mo­dern fiatal nő létére miért te­meti magát a kommunizmus ideológiai sirgödrébe, és miért nem csatlakozik inkább a Munkáspárthoz”, Nina Temple a konzervatív The Sunday Te- legraphnak adott nyilatkoza­tában ezt válaszolta: „Mert ők nem intéznek sem­miféle kihívást a fennálló po­litikai intézményrendszer el­len.” Az új főtitkár üdvözölte a kelet-európai országokban végbemenő reformokat. Kije­lentette, hogy pártjának el kell vetnie az „osztályharc” idejétmúlt dogmáit, de — mint hangoztatta — „ez nem jelen­ti azt, hogy feladjuk a küzdel­met a kapitalizmus ellen. Eb­ben a mai világban, sokkal in­kább, mint valaha, a hatalom nagyon kevesek kezében össz­pontosul”. E'hamarkodott lépések Romániában Népszavazással kell dönteni Váratlan politikai műsor­ban szólaltatta meg szomba­ton késő este a román televí­zió Ion Iliescut, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsá­nak elnökét, Dumitru Mazi- lut, a tanács első alelnökét és Petre Roman kormányfőt. A beszélgetésben bejelentették, hogy a kormányzat elkészí­tette a választási - törvényt,* amelyet nemsokára közzé- tesznek. Január 28-án nép­szavazás1’ dönt arról,■ • vissza-■ állítják-e a halálbüntetést vagy sem. A beszélgetésben részt vevők elhamarkodottnak ítélték a kommunista párt tör­vényen kívül helyezését, s le­szögezték: erről a kérdésről is népszavazásnak kell döntenie. Kiderült a beszélgetésből, hogy mérsékeltebben ítélik meg a pénteki bukaresti tün­tetést, valamint a Romania Libera című napilap támadá­sát Dumitru Mazilu ellen. Sok tekintetben elhamarko­dott lépések történtek — ez szűrhető le megnyilatkozásaik­ból. A péntek esti tüntetés kö­rülményeivel kapcsolatban el­mondták, hogy akik tüntettek, azok „nem a román nép egé­szét” képviselték. Iliescu sze­rint csak egy kisebb tüntető csoport adott hangot követelé­seinek, ami egyébként a de­mokráciában teljesen elfogad­ható. Az viszont nem, hogy minden követelést azonnal teljesítsenek. A vezetésnek sokkal körültekintőbben, fe­lelősségteljesebben kell mérle­gelnie határozatait, nem pe­dig úgy, ahogyan azt pénte­ken este „nyomás alatt” tet­te. Ezért nevezte elhamarko­dott döntésnek például azt. hogy törvényen kívül helyez­ték a Román Kommunista Pár­tot. Ebben a kérdésben is tok­kal józanabb döntést hozhat­na egy népszavazás. Dumitru Mazilu többek kö­zött elmondta: pénteken este őt felkérték, hogy menjen a tüntetők közé és mondjon be­szédet. „Ügy érzem, nem cse­lekedtem helyesen, engedtem bizonyos nyomásnak, a pil­lanatnyi hangulatnak, s emiatt olyan engedményeket tettünk, amikkel mi sem értettünk egyet.” Petre Roman kormányfő el­sősorban a gazdaság helyzeté­ről adott képet. Bejelentette: készül a vállalkozói törvény, és a kisipar fellendítését szol­gáló rendelkezés. A gazdasá­got át kell szervezni, a gaz­daságtalan szférákat meg­szüntetik. Emiatt elkerülhe­tetlenné válik a munkaerő-fe­lesleg, de a kormányzat gon­doskodni kíván arról, hogy át­képzéssel. átcsoportosítások­kal megoldják a nehézségeket. .Gondokat okoz az alapanya­gok biztosítása, az import sem egyik napról a másikra javít a gondokon. Jelenleg a legna­gyobb problémát az energia­helyzet okozza, a kormány­zat arra kényszerült, hogy egyes üzemekben energiafaló részlegeket átmenetileg szü­neteltet. Géppuska mint vasúti kályha Szovjet fegyverpenma Tizenkét darab korszerű és vadonatúj T-72-es típusú pán­célost, teljes fegyverzettel, tar­talék alkatrészekkel próbáltak kicsempészni ismeretlen tette­sek a Szovjetunióból. A botrá­nyos fegyverpanamáról vasár­napi számában számolt be a Szovjetszkaja Rosszija című lap. A riport szerint karácsony előestéjén furcsa vasúti szerel­vény érkezett a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjébe. Ti­zenkét nyitott platón ponyvá­val letakart páncélosok sora­koztak, 1989-es gyártmányú, korszerűsített T—72-esek telje­sen harcra készen. A vasúti hatóságok és a helyi KGB ügy­nökeinek érdeklődését az kel­tette fel, hogy az előírt katonai kíséret helyett mindössze há­rom polgári személy felügyelt a „szállítmányra”, A hatósá­gok érdeklődését látva mind­hárman olajra léptek, sorsára hagyva az egyik uráli hadi­ipari üzemben gyártott fegyver reket. S habár az eddigi vizs­gálatok sok mindenre fényt derítettek, az még mindig nem tisztázott teljesen, hogy ki is a tankok tulajdonosa, s kinek is akarták eladni a korszerű fegyvereket — írja a lap. A szállítmányt a kísérő ok­mányokban „szállítóeszközök, összeszerelt állapotban” elne­vezéssel illették. A rajtuk levő gépfegyverek „vasúti kályhák" voltak a szállítási okmányok szerint. A KGB vizsgálatot indított az ügyben, s a szovjet lap in­formációi szerint „az egyik európai ország egyik cége" volt a szállítmány címzettje. Lehet, hogy ezt követően a vi­lág valamelyik forró térségébe kerültek volna a tankok, de az sem kizárható, hogy a Kauká­zuson túli szovjet területeken tevékenykedő szélsőségesek is nagyon örültek volna a T—72- esek tűzerejének, támogatásá­nak — vázolja a lehetőségeket a Szovjetszkaja Rosszija. Csattanás, a kocsi megpördült Túléltük az autórodeót A férjem már régóta kapaci­tál, hogy szerezzem meg a jo­gosítványt, tanuljak meg ve­zetni. Belátom, hogy igaza van, mégis évek óta húzom-ha- lasztom a dolgot. Talán ma­gamnak sem merem bevallani az igazságot, félek a volán mö­gé ülni. Nagyobb biztonságban érzem magam, ha a vezető melletti ülésen foglalok helyet, s a kiélezett közlekedési du­gókban nem nekem kell cse­lekedni. Korán indultunk riportkör- útra ezen a ködös, havas ja­nuári reggelen. Nem aggódom, hiszen a pilóta, a taxi vezető­je már tapasztalt sofőr, évek óta vezet. Az 1500-as Lada is jó állapotban vág neki az út­nak, nemrég kapott új motort. Fárasztó nap után érjük el a főváros határát. Az ötórai csúcsforgalomban már a rá­koskeresztúri Pesti úton já­runk. Húsz perc múlva otthon vagyok — gondolom magam­ban, mire elkészítem a vacso­rát, a fiam is hazaér az edzés­ről — tervezgetem az otthoni teendőket. Simán gurulunk, úgy 60-70 kilométeres sebes­séggel, amikor hátúról egy ha­talmas csattanást érzek, a so­főr kétségbeesetten rántja el a kormányt, s rémülten kiabál, hogy belénk szaladtak. Aztán minden olyan lehet, mint egy akciófilmben az unos-untalan ismétlődő autorodeo-jelenetek. A kocsi megpördül, oldalára fordul és két keréken lavíro- zik. Mire földet érünk, a sárga Dacia — amelyikkel ütköztünk — most szemből jön nekünk. Egy csattanás, s kisodródunk középről a szélső sávba. Meg­áll a forgalom, emberek ugrál­nak ki az utánunk jövő kocsik­ból. Döbbenten nézünk egy­másra a sofőrrel, még alig fog­juk fel, hogy mi történt. Az el­ső pillanatokban annak sem tudunk örülni, hogy jól va­gyunk1, nem történt semmi ba­junk. A kábulatból a taxi ve­zetője másodpercek alatt fel­ocsúdik. URH-n segítséget kér, azt már látja, hogy az autó hátsó fele tropára ment, s az első lámpák, a sárvédő is ala­posan megrongálódott. Innentől kezdve gyorsan pe­regnek az események. A vét­kes sofőr is kiszáll az autójá­ból, utasa meglép, látszik, leg­szívesebben ő is elhagyná a helyszínt, mivel alapos a gya­nú, hogy ittasan vezetett. A taxisofőr azonban éberebb, zsebre vágja a Dacia sluszkul- csát, míg meg nem érkeznek a rendőrök. Jönnek a volánosok is, kérdik, hogy mit segíthet­nek, a taxisok a bajban ösz- szetartóak. Toporgunk a hidegben, míg megérkeznek a rendőrök. Iga­zoltatás, kiderül, hogy a sár­ga Daciát Benczik László érdi lakos vezette. A rendőrök is úgy látják, hogy a vétkes sofőr feltételezhetően ittas, ezért el­viszik a rendelőintézetbe, az eljárás megindul. Felveszik az adatainkat, a tanú kocsijának rendszámát, nevét is felírják. Közben a vétkes sofőr egyre > csak ágál az intézkedések el­len, „mindannyiotokat elintéz­lek, még találkozunk" felkiál­tással búcsúzik. A taxi vezető­je megvárja az autómentőt, még elmondja, hogy szerinte legalább két hét kell, míg az autó ismét üzemképes lesz. (Másnap megtudom, a tippje jó volt, s a kár 27-37 ezer forint között mozoghat.) Kézfogással köszönünk el egymástól, sza­vak nélkül is tudjuk, mind­ketten másképpen képzeltük el ezt az utazást. Átülök a kollégája taxijába, aki készségesen vállalkozott arra, hogy hazavisz. Hat óra felé érek haza. A csöngetésre kisfiam nyit ajtót, s „anyu, de jó, hogy megjöttél!" felkiál­tással a nyakamba ugrik. H. É. Tegyenek vagyonnyilatkozatot a tisztségviselők! Szombaton megtartotta ala­kuló ülését az MSZP orszá­gos egyeztető bizottsága (oeb). A bizottság fő feladata, hogy segítse a párt alapszabály sze­rinti működését, s őrködjön a párttagok jogai felett. Az oeb a szocialista párt hiteles­sége miatt különösen fontos­nak tartja, hogy a párt tiszt­ségviselői, tagjai ne csak poli­tikai, hanem etikai szempont­ból is vállalják a nyilvánosság kontrollját. Ezért javasolja, hogy tegyenek vagyonnyilatko­zatot. SUZmB, OPEL Kadett a hazai utakra Aláírta a Suzuki személy- gépkocsikat gyártó vegyes vál­lalat alapmegállapodását Su­zuki Osamu. a japán cég tu­lajdonosa, s Lepsényi István,1 az Autókonszern Rt. ügyveze­tő igazgatója. Ugyancsak aláírták a Ge- ' neral Motors európai képvise­lete és a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezetői azt a szer­ződést, amely vegyes vállalat létrehozásáról szól. A Rába szentgotthárdi üzemében 1992- től mintegy 100-200 ezer, 1300, illetve 1600 köbcentiméteres motort gyártanak. Emellett a leendő vegyes vállalat hozzá­vetőleg 15 ezer Opel Kadett tí­pusú személygépkocsit szerel­ne össze. A gyártandó, moto­rok a csúcstechnológiát képvi­selik, és előreláthatólag a Ka­dett és Vectra típusú Opel ko­csikba szerelik majd azokat. Az autómotorokat a General Motors európai képviselete visszavásárolja, a Magyaror­szágon összeszerelt személy- gépkocsikat viszont jelentős részben hazai eladásra szánják. Valóban nem szekus ? Rettegnek a romániai rokonok is Valóban nem szekus Nicu Stefan Mircea? — fogal­maztuk meg kételyünket lapunk pénteki számában, annak a nagy riadalmat keltő esetnek a kapcsán, amelynek egy Pest megyei kisközség. Csévharaszt volt a színhelye 1990. január 8-án. Azon a napon a román férfi két alkalommal is valósággal megrohamozott egy kis házat, amelyről tudta, hogy az előle Magyarország­ra menekült 26 esztendős feleségének és 6 éves kis­fiának ideiglenes otthona. Nicu Stefan Mircea mind­kétszer súlyosan bántalmazta és kis híján megfojtotta a ház 70 esztendős gazdaasszonyát, valamint annak fiát. a fiatal- asszony élettársát, Szerencsére a támadót másodszor már — elrejtőzve — várták a magyar rendőrség megfelelően kikép­zett fegyveresei is. Így a tra­gédiát — egy család kiirtását — sikerült megakadályozni. A hazai hatóságok az érvé­nyes jogszabályoknak megfe­lelően Nicu Stefan MirceJt haladéktalanul kiutasították az országból, s a határon át­adták a román illetékeseknek. Kiderült, „ brutális férfit már odahaza is körözték. Rendőre­ink felhívták a határon túli kollégáik figyelmét azokra az információkra is. amelyeket it­teni hozzátartozóitól — első­sorban feleségétől — kaptak. Munkatársunk megpróbált Ro­mániából is hiteles ismerete­ket szerezni Nicu Stefan Mir- cea múltjáról. Az első kísérlet — január 13-a, hajnali fél négy, magyar idő szerint. A szerkesztőségi íróasztalon megcsörren a te­lefon. • Halló! ön kérte Szat­márnémetit? Kapcsolom a hívott számot — hadarja valaki gépiesen. Kattogást hallok, majd három búgó jelet. A vonal túlsó végén szinte azonnal felveszik a kagylót. Izgatottan köszö­nök, mondom, kit keresek. — Jó reggelt. Fekete Emmi vagyok — válaszolja egy fá­radt női hang. — Már jelez­ték nekem, hogy valószínűleg keresni fog. • Akkor nyilván azt is tudja, hogy mire vagyok kiváncsi. Ismeri-e Nicu Stefan Mirceát, és mit tud róla? — Hogyne ismerném, hiszen rokonom úgy hat-hét éve. Ak­kor vette el a nővérem lányát. • Milyen embernek is­merte meg az új családta­got? ■— Az az igazság, hogy nem túl sokat találkoztunk. Mi ta­lán egyszer voltunk ez idő alatt Máriáéknál. ők többször jártak nálunk. Olyankor ren­desen viselkedett, nem tűnt agresszívnek. © A munkájáról, beosz­tásáról elárult valamit? — Egyáltalán semmit. Azt tudtuk, hogy Földváron dolgo­zik, hallottunk az ottani léte­sítményről ... $ Az atomerőműről? — Igen, de erről vele nem beszéltünk. Említettem ugyan nekik, hogy közelebb is jö­hetnének, itt is találnának munkát, erre ő csak annyit mondott: nem lehet. Ezt fur- csállottam ... C Furcsállotta? — Mondhatom, gyanakodni kezdtem. De ez a gyanú csak azután erősödött meg bennem, amikor Marika Magyarország­ra menekült .. Akkor megje­lent itt Nicu Stefan Mircea, és fenyegetett, hogy ha nem segítünk visszaszerezni a csa­ládját, a mi gyerekeinken áll bosszút. Akkor említette a szervezetet, aminek megvan­nak az eszközei, hogy segítse­nek neki. És a fenyegetéseket folyamatosan ismételgette te­lefonon keresztül... Felkeres­te a Kámándon élő húgomé- kat, is, és ugyanezzel rémiszt­gette őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom