Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
1990. JANUÄR 13., SZOMBAT \ 3 Mégis, kinek a kormánya? (I.) Hibák sorozata évtizedeken át ^ Az Országos Tervhivatal osztályvezetője, Lóránt Ká- ^ roly nem szeretné, ha célt tévesztenének az áremelést § követő „johászok”, ezért a „Komái és a Szabad Demok- ^ ráták” cimű tanulmányában siet tisztázni, ki, vagy he- I lyesebben, melyik politikai szervezet kormányozza je- ^ lenleg az országot. Bármilyen megdöbbentő is állítása, ^ logikai alapon azt bizonyítja, jelenleg a Szabad De- 8 mokraták Szövetsége gazdaságpolitikájának „áldásait” S élvezzük. önmagában gyenge bizonyíték ugyan, de azért elgondolkodtató, hogy a Kornai János professzor tollából megjelent Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című tanulmány — mely a kormány gazdaságpolitikáját kritizálja — éppen az SZDSZ-nek szúrta a szemét, s Tamás Gáspár Miklós és Bauer Tamás menti a mundér becsületét. Későn ébredtek A magyarázatért Lóránt Károly visszapergeti az időt, s emlékeztet arra, hogy az elmúlt évtizedek egypártrend- szerében az eltérő érdekek nyílt megjelenésére nem volt lehetőség, azok rejtetten, elsősorban a „reformerek" és a „konzervatívok" közötti gazdasági vitákban jelentkeztek. A jelzők tartalma az évek alatt jócskán megváltozott, hiszen a valaha reformistának számító „szocialista piac- gazdaság” elképzelése a nyolcvanas évek végére már a „konzervatívok” megbélyegzett eszméje lett. Az igazi reformerek már a magántulajdonra épülő piacgazdaságot szorgalmazták. Az egyes elméletek mögött természetesen a hatalmat gyakorló, illetve azt megragadni kívánó csoportok álltak. A csoportok befolyása egyre nőtt, annak ellenére, hogy gazdaságpolitikai elképzeléseik sorozatosan tévesnek bizonyultak. E furcsa jelenség magyarázata: az egyparfrend- szer keretei között a felelősséget nem az ötletadó közgazdászcsoport, hanem a politikai vezetés viselte, holott a politikai bizottság tagjai még 1988-ban sem voltak tisztában például az eladósodás mértékével ! Téves voit például a Fekete János nevével fémjelezhető hitelfelvételi politika a hetvenes évek közepén, majd a Csikós Nagy Béla ötlete alapján megvalósított 1980-as árreform, nemkülönben a Medgyessy Péter szorgalmazta adóreform 1988- ban. A sorozatos hibáik terhét nyögő politikai vezetés későn ébredezett. Azt a reformkoncepciót ugyan elutasították, mely a — szocialista elvekkel össze nem egyeztethető — liberalizmus mellett tett hitet, fel is oszlatták a Pénzügykutató Intézetet, de az ott dolgozók egy része a kormány gazdaságpolitikai tanácsadó testületének „kemény magja” lett. Másik részükből megalakult a Pénzügyikutató Rt., amely viszont az SZDSZ szellemi bázisává vált. Vagyis a jelenlegi kormány is és az elNem jó ez sem, nem jó az sem, jöjjön a gyertya Lesz állandó mérőállomás Majdnem botrányba fulladt az a megbeszélés, amelyet az Ipolyvöl- gye Környezetvédő Egyesület szervezett csütörtökön este Bernecebará- tiban. Bár igaz, eredetileg arról volt szó, hogy két meghívott jelenlétében megvitatják, milyen álláspontot alakítsanak ki a határ túloldalán, a mintegy harminc kilométerre lévő Mohovce — magyarul: Muhi — községben épülő atomerőművel kapcsolatban, ám Balogh László országgyűlési képviselő előrelátóan olyan szakembereket is felkért a részvételre, akik bizonyosan a legalaposabban ismerik a kérdést. Így ott voltak a Paksi Atomerőmű Vállalat, az Országos Atomenergia Bizottság, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet, valamint a megyei tanács képviselői, s eljöttek a szomszédos csehszlovák települések, igy Ipolyság és a távolabbi Léva küldöttei Nem is lett volna baj, ha az egyesület néhány tagja a beszélgetés során nem ítéli úgy, hogy „most nem ez a téma”. Szerencsére a józan többség örömmel vette, hogy ezúttal valóban megfelelő információkat kaphatnak, s ezek alapján dönthetnek akcióikról. Hamar kiderült, hogy az országgyűlési képviselő hathatós támogatásával már eddig is rendelkeztek ismeretekkel az Ipoly-völgyi települések lakói. A témávai — éppen Balogh László kérésére, jórészt az ő tájékoztatása alapján — többször is foglalkoztunk lapunkban. A honatya felkereste a helyszínt is, s meggyőződött róla, hogy a csehszlovák fél igyekszik mindent megtenni a homály eloszlatására. Ez főleg az utóbbi időre jellemző, mert korábban, arra hivatkozva, hogy ez belügy, elzárkóztak a tájékoztatástól. Mint a szakemberek szavaiból kiderült, a muhi atomerőmű felépítése a paksihoz lesz hasonló, azzal a különbséggel, hogy ott mim a Duna vize, hanem külön tornyok hűtik az áramfejlesztésre használt gőzt. A biztonságos üzemeléshez megvannak a feltételek, habár igaz az is: egy baleset bekövetkeztét nem lehet kizárni, de nemcsak itt, hanem bárhol a világon, ahol atomerőművek vannak. Nagyon fontos tehát a megelőzés, s az, hogy az emberek megbízzanak azokban, akik irányítják a berendezéseket. A magyar oldalon — bár többen éppen a bizalmatlanságra építik érveiket — a helyiek többsége megnyugtatónak tartaná, ha a már megkezdett úgynevezett nullszintmérések után a későbbiekben is működnének állandó mérőállomások, amelyeknek adataihoz a lakosság is bármikor hozzájuthatna. A hosszúra nyúlt és helyenként szándékosan kiélezett vita végeztével a jelenlévők megállapodtak abban, hogy ez a kérés teljesíthető. A legjobb persze az lenne, ha nem épülne atomerőmű, mert végleges leállítása után még évszázadokig kell őrizgetni az életveszélyes sugárzást kibocsátó létesítményt. Ám a környezetvédők fellépését jelentősen gyengíti, hogy a meglévő, valóban tarthatatlan állapotok bírálatán túl nem jutnak, s ellentmondásos az álláspontjukban az is, hogy miközben teljes bizalmatlanságukról biztosítják a szakembereket, tőlük várják, hogy az ország, de tágabban: a Föld energiagondjaira találjanak környezetbarát megoldást. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy ugyanaz a Vargha János biológus lépett fel ezúttal Bernecebarátiban az atomerőművek ellen, aki a világ legkörnyezetbarátabb energiatermelő berendezése, a vízlépcső ellen is hangosan kardoskodott. Most azután ott tartunk, hogy sem vízi erőmű nem kell, sem atomerőmű, sem szénerőmű. Akkor mivel világítunk majd? Az egyik morcos egyesületi tag mondta erre: gyertyával. Íme, a szép jövő ... F. Z. lenzékinek kikáltott SZDSZ is ugyanazt a reformcsoportot képviseli. Kornai János professzor tehát nemcsak a kormánypolitikát, hanem az azzal azonos SZDSZ-koncepciót is alapjaiban kérdőjelezte meg, ezért látták jónak visz- szaverni a támadást — állapítja meg Lóránt Károly. Elkótyavetyélt vagyon Talán itt kell keresnünk annak magyarázatát is, hogy az eddig tehetetlenkedő kormány csodák csodájára hirtelen megbokrosodott, s olyan kemény, a lakosságot érintő intézkedéseket vezetett be, melyek kapcsán minden esélyük megvan arra, hogy le kell köszönniük. Vajon miért tették meg ezt a „szívességet” a választások után megalakítandó kormánynak? Miért nyelték le a keserű pirulát helyettük? Nem lehetséges, hogy a szálakat olyan erők mozgatják a háttérből, amelyek jelentős szerepre számítanak a megalakítandó új kormányban, s az akkori ténykedésüket nem szeretnék népszerűtlen intézkedésekkel kezdeni? Az SZDSZ gazdasági programjának rövid távon is — mint Lóránt Károly kifejti —, fontos eleme a magántulajdon megerősítése és a hagyományos állami és nagyszövetkezeti tulajdonnak — a termelésben az elkerülhetetlenül szükséges — szűk körre való korlátozása. Ugyanakkor az állami vállalatok részvénytársaságokká történő átalakításához. hiányzik a részvényeket megvásárló magántőke. Nos, a reformerek kormányon levő ága megtalálta a megoldást: a vállalati vagyon — valós értékének töredékéért — keres gazdát, s így valóban el lehet érni, hogy a társadalmat és a magyar államot rövid idő alatt megszabadítsák a tulajdonától, ami ezek után nem kis részben maguknak a reformereknek a magántulajdonába megy át. A már idézett Kornai professzor szerint: „Az állami vagyont nem szabad elkótyavetyélni; fűnek, fának szinte ingyen osztogatni. Teljesen indokolatlan például, hogy az állami bérlakásokat a valóságos piaci értékének töredékéért adják el a lakóknak. Ugyancsak az lenne, hogy fillérekért váljon bárki is részvényessé, még ha történetesen az illető a vállalat menedzsere vagy beosztott dolgozója is...” Lóránt Károly tagadja, hogy a szerkezeti átalakításhoz hatalmas méretű inflációra és még nagyobb munkanélküliségre volna szükség. A veszteséges nagyvállalatok bezárása — melynek kapcsán egymillió munkanélkülit is szoktak emlegetni — azért kockázatos, mert a jelenlegi ár- és szabályozórendszer mellett, nem ítélhető meg, hogy egy- egy vállalat leépítése nem javítja, hanem ellenkezőleg, rontja az ország gazdasági helyzetét. Az erőltetett szabad árak pedig — a monopolhelyzetek miatt — szintén nem segítik a döntést, hanem mesterségesen gerjesztik az inflációt. Amit képzelt, elhitte Mint tervhivatali bürokratának, módom volt az elmúlt másfél évtizedben — viszonylag közelről végignézni az ország tönkretételét — írja Lóránt Károly. Meggyőződésem, hogy a hibás gazdaságpolitikai lépések sorozata mögött nem kis mértékben az játszik szerepet, hogy a gazdaságirányítás elhitte, amit elképzel a gazdaságról, az valóban úgy is van. A valóság azonban sokszor más. Mint ahogyan a mostani kormány sem az, aminek látszik. De akkor mi? És kinek a kormánya? (Sorozatunkat jövő héten folytatjuk.) Mátrai Tibor A főnök a Szolidaritást szervezi (Folytatás a2 t. oldalról.) zetése 80-90 százalékkal, csak annyit tudok mondani, hogy senkinek semmi köze hozzá! — fejezte be hozzászólását a Promontorvin (régi és) új vezetője, majd eltávozott. Az értekezők a továbbiakban mindent megtudhattak újdonsült jogaikról, lehetőségeikről, az új szervezet szabályzatáról, de úgy tűnt, mintha ezen az értekezleten sem oldódott volna meg semmi. A január 8-1 áremelés a fogyasztás drasztikus visszafogásával jár, amely nyilván a borok és üdítők palackozóit sem kíméli majd. A lecsökkent igényeket lényegesen kevesebb ember is ki tudja majd elégíteni, az elküldendők listáján pedig Hajas Ervin is szerepel. A Promontorvin Rt. Szolidaritás Szakszervezetének ügyvezetőjévé Hajas Ervint választotta a tagság. Radosza Sándor Ä HÉf HIRE FÖLD(F)OSZTÁS © Megnyitotta kapuit Tatán az ország első ilyen intézménye, a nyugdíjasok főiskolája. © Kiállítás nyílt Győrött Magyar történelmi címerek Szent Istvántól napjainkig címmel. ® Balatonfüred volt a színhelye a humánoltóanyag-kutató intézetek nemzetközi tanácskozásának. éh Szombathelyen tekinthető meg az V. országos akt fotótárlat. 9 A hét híre az is, hogy a megyében megkezdődött a kormány agrárpolitikai programjának vitája. Nem tulajdonítunk különösebb fontosságot az ügynek. Jelként értelmezzük. Tény, hogy a Gödöllői-dombság nagyközségében megjelent a valamikori földbirtokos külföldön élő fia. Mint mondotta, „tájékozódni”. Hallotta ugyanis, „új földosztás” készül. S ha lesz, akkor „természetesen” ... Apró része ez annak a sokféle nyugtalanító jelnek, amelyet a föld, a földtulajdon körül tapasztalhatni. A napokban például a főváros közeli községnek a valamikori erdőbirtokosai — azok leszármazottai — tartottak összejövetelt, ahol nyilatkozatot fogadtak el. Ebben a nyilatkozatban — s azt eljuttatták a köztársaság ideiglenes elnökéhez, a kormány fejéhez stb. — nemcsak a volt és fogalmazásuk szerint „elrabolt” erdőterületeket követelték vissza kinek-kinek a magántulajdonába, hanem azt is, hogy kapják kézhez forintban és egy összegben a három évtizedes használatnak a jövedelmét ... Folytathatjuk a példák sorolását azzal a Monor környéki településsel, ahol a volt földtulajdonosok által alapított egyesület „azonnali hatállyal” követeli vissza a termelőszövetkezettől (kisebb részben) a maga, illetve (nagyrészt) leszármazottként elődei földjét. Az egyesület buzgalmán nem akadok fenn, hiszen természetes állampolgári jog a szervezkedés, az azonban zavar, mégpedig erőteljesen, hogy az egyesületben mutatóba sem akad olyan ember, aki ma is földműveléssel foglalkozik, és aki ért is hozzá. A tagok döntő része olyan középkorú ember, aki soha nem foglalkozott mezőgazdasági termeléssel, a jövőben sem kíván ... A takaratlan szándék nem más ,a föld visszakövetelésével, mint' a lehetséges vagyongyarapítás, hiszen — megfogalmazták — most már jó ára lesz a földnek ... Jó lesz az, ha jó ára lesz a földnek! A könyv jóváírásokkal, csereberékkel stb. megvalósult „földforgalom” keretei között az veszett el, ami pedig a lényeg. A föld: jelentős érték. Nemcsak a nemzeti vagyon részeként az, hanem a termelés alkotóelemeként úgyszintén. A kormány agrár- programjában joggal szerepel tehát a földtulajdonlásban az esélyegyenlőségnek a megteremtése. Legyen azé a föld, aki hatásosabban — nagyobb eredménnyel — képes megművelni. Ebből azonban korántsem következik egy új földosztás! S még kevésbé következik az a hamis okoskodás, hogy a nagyüzem rossz, a kisüzem jó. A megyében több mint a kétszeresére növekedett az agrárágazat termelése a három évtizedet átfogó időszakban, s a ma minden rossznak elmondott termelőszövetkezetek pillérei voltak az új technológiák bevezetésének. Amit korántsem azonosítunk azzal, hogy ma a dolgok rendben mennek. A közös gazdálkodás formái megmerevedtek. A szükségesnél sokkal kisebb a szerepe a mezőgazdaságban az egyéni vállalkozónak — a megyében a mezőgazdasági területnek a tizenkét százaléka van a kisegítő és egyéni gazdaságok birtokában — azaz az eddiginél sokkal jelentősebb részesedéshez kell jutnia a termelésben. Nem ezért, mert most ez a (politikai) divatirányzat, hanem, mert feladatok sokasága esetén a kisüzem versenyképes...! Botorság lenne azonban az észszerűt, a célszerűt úgy szorgalmazni, hogy közben azt, ami jó, darabjaira verik szét! Abban, hogy a magyar mezőgazdaság a legutóbbi három évtizedben — szemben a korábbi évtizedek tényeivel — a világátlagnál sokkal gyorsabban bővítette a termelését, döntő a szerepe a nagyüzemnek. Az egyenlő esélyek megadása: ez ma a logikus lépés. Kis- és nagyüzemnek egyaránt, s majd a verseny eldöntheti, -dönti, miben és miként jobb az egyik vagy a másik forma. A kizárólagosság (a nagyüzem) erőltetése sokba került a múltban. A mostani kizárólagosságra (a kisüzemre) törekvés szintén nagyon sokba kerülhet ... Evek óta hangoztattuk lapunkban: a csőd felé sodródik a mezőgazdaság, egyre több üzemnek az egyszerű újratermelésre sem futotta már a négy-öt százalékos nyereségből. Az élelmiszerárak szabaddá tétele — ami ennek a hétnek a keserves eseménye volt mindannyiunk számára —1 az első lépés a csőd szakadékénak széléről, visszafelé! S azt, hogy további lépések legyenek, nem földosztással, még kevésbé föld(f)osztással lehet elérni. Ha ismét a politika kíván dirigálni a mező- gazdaságnak, abból ismét baj lesz... Mészáros Ottó Áruló-e Bajod István rendőr főhadnagy? (Folytatás az 1. oldalról.) ként azt említette, hogy az utóbbi időben több mint hatszáz olyan telefonhívásra került sor hazánkban, amely során valaki merénylettel, bomba robbantásával fenyegetőzött. Ezeket a legeredményesebben — ismétlődő hívás esetén — telefonlehallgatással lehet felderíteni. Megtudhattuk azt is, hogy a szolgálat számos titkos munkát végző külső munkatárssal is dolgozik, akik szintén pótolhatatlan információkat adnak. Ök segítettek egyebek között Ati- toniewicz Roland fasiszta provokációjának felderítésében is. Tevékenységükre jellemző példaként említette a parancsnok, hogy minden utcai megmozduláson ott vannak munkatársaik, akik kizárólag arra ügyelnek, nehogy valaki olyan akcióba kezdjen, amely veszélyeztetné a rendezvény békés jellegét. Tavaly október 23-án, amikor bejelentették a köztársaság kikiáltását, a Kossuth teret övező valamennyi házat alaposan átkutattak, attól tartva, hogy valaki esetleg provokációként a tömegbe lő. De közreműködtek a román menekültek és az NDK-ból az NSZK-ba igyekvők elhelyezésében és továbbküldésében is. Az ezredes elmondta azt is, hogy bár tavaly a csehszlovák biztonsági szolgálat arra kérte őket, akadályozzák meg, hogy a FIDESZ képviselői részt vegyenek a prágai tüntetésen, ők erre nem voltak hajlandók, pártsemlegességükre hivatkozva. Lapunknak arra a kérdésére, hogy igaz-e a hír, amelyet az MDF röpített világgá: harc dúl a szolgálatnál, dr. Stefán Géza az válaszolta, hogy tapasztalatai szerint erről nincs szó, az azonban tény, hogy munkatársai érdeklődnek a különböző pártok iránt. A toliforgatónak erről az jut az eszébe: ha ilyen fegyelmezetlen emberek akadnak náluk, mint amilyen Bajcsi István, akkor könnyen megeshet, hogy mindenki az általa szimpatikusnak talált pártnak ad majd ki titkos iratokat. Reméljük, erre nem kerül sor, s így a titkosszolgálatból nem lesz — mint azt például az SZDSZ szeretné — nyilvános szolgálat. Furucz Zoltán A Minisztertanács kabinetje péntek délelőtti ülésén tájékoztatást hallgatott meg a belügyminisztertől és a legfőbb ügyésztől az állambiztonsági tevékenységgel összefüggő vizsgálatról, és áttekintette a soron lévő feladatokat. Ennek alapján úgy foglalt állást, hogy a belső elhárítási csoportfőnökség működési területén a titkos eszközök és módszerek alkalmazását és felhasználását megtiltja; az elmúlt időszakban keletkezett összes iratanyagot pedig további intézkedésig zárolni kell. A kabinet elrendelte, hogy a Minisztertanács által az átalakító munka számára a korábban meghatározott elvek alapján a január 18-ai minisztertanácsi ülésre a belügyminiszter nyújtson be előterjesztést az állambiztonsági tevékenység tartalmi, szervezeti változtatására, jogi szabályozására és szükséges személji változtatásokra.
