Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
4 1990. JANUÁR 10., SZERDA Ahol nem emelték az árakat Horoszkóp helyett Az árak az égig nőttek, miért csodálkozom hát, hogy a könyvtárba sem lehet a tavalyi, tavalyelőtti díjért beiratkozni? Talán azért, mert hosszú éveken át megszoktam, hogy három forintért egész évben ennyi könyvet kölcsönzők, ahányat csak akarok. A 40, 60, 100 forintos árak mindenesetre meglepnek egy kicsit. — A könyvtárak igazgatói különbözőképpen vélekednek a beiratkozási díjak emeléséről — mondja Szegedi Pálné, a nagykátai Radnóti Miklós Könyvtár vezetője. — Az intézmények egy része egységesen emeli a díjakat, máshol a többletfizetés nem kötelező, de a több pénzért kiváltságokhoz jut az olvasó. Mi úgy döntöttünk, hogy nálunk a beiratkozási díj 3 forint marad. Tavaly óta elfogadunk nagyobb összeget is, ám ezt támogatásnak, segítségnek tekintjük, nem jár érte többletszolgáltatás. Szerintem a beiratkozási df- Jak emelése egyetlen könyvtár számára sem jelent olyan ösz- szeget, amely a megélhetése, fennmaradása szempontjából perdöntő lehetne, a látogatókat viszont elriasztja. □ Hány olvasója van a nagykátai könyvtárnak? — összesen 3500, ami Nagy- káta körülbelül 14 ezer lakosához képest nagyon jó arány. Természetesen nem csak nagykátai olvasóink vannak, hiszen régen ez volt a járási könyvtár, és területi feladatokat jelenleg is ellátunk. Tagjaink 40 százaléka 14 év alatti, sok a középiskolai, a főiskolai, az egyetemi hallgató, és a nyugdíjas is. Gyakorlatilag 1200 ember az, akitől felemelt beiratkozási díjat kérhetnénk, mondjuk 100 forintot. Összejönne ezzel 12 ezer forintunk. Csakhogy tavaly az olvasók által felajánlott összeg 10 ezer forint volt. Most érdemes lenne ezért a kétezer forintért? □ Hogyan tudják fenntartani szolgáltatásaik színvonalát? Sok helyen a könyvtárak dolgozói egyenesen attól félnek, hogy be kell zárni a kapukat. — Ebben az évben 250-300 ezer forintunk jut könyvekre és folyóiratokra, körülbelül ugyanannyi, mint az előzőben. Tavaly még meg tudtuk venni ebből az új könyveket, és elő tudtunk fizetni az újonnan megjelent újságokra. Idén viszont egyáltalán nem tudjuk kiszámítani előre a költségeinket. Soha ilyen bizonytalanságban még nem kezdtünk évet. Ügy igyekszünk magunkon anyagilag segíteni, hogy lemondunk minden felesleges, „protokoll" kiadásról. Nem járatunk például olyan folyóiratokat, amelyek tulajdonkép. pen csak dísznek voltak, de alig olvasta őket valaki. Vettünk az árukon újakat, amelyek sok embert érdekelnek. Nincs már saját kocsi, a helyi művelődési házzal közösen használunk egy mikrobuszt. Tavaly vettünk egy másológépet, ami annyi bevételt azért hoz, mint amennyibe a szervizelés és a fenntartás» egyéb költségei kerülnek. A könyvek egy részét budapesti antikváriumokban vesszük meg* vagy kerestetjük. A legtöbb kiadvány a megjelenés után néhány nappal felbukkan az an- tiikváriumakban, teljesen újszerű állapotban és jóval olcsóbban, mint ha újonnan vennénk. Ilyen módon több könyvet tudunk beszerezni. Ez még mindig jobb, mint ha számítógépes horoszkópkészítést vállalnánk, vagy butikoknak adnánk bérbe a helyiségeinket. Igaz, mi ezt nem nagyon tehetnénk meg, mert amúgy is szűkén vagyunk. Ha a mellettünk levő OTP átköltözik majd az új épületébe, talán megkapjuk a szomszéd házat. Jobban elférnénk, és kulturáltabb környezetben fogadhatnánk az olvasókat. K. Jt. Russzisztikai kutatások Minden elfogultság nélkül Az ELTE Bölcsészettudományi karán, 1990. január 9-én bejelentették, hogy bölcsészkari és más egyetemek, főiskolák MARGÓ GYOPÁRRÁ Nem először kapom fel a fejem nevek hallatán. Keresztnevekről, vagy ha úgy tetszik utónevekről a szó vagy az írás felesleges lenne akkor, ha a névadás valóban magánügyként illeszkedne be mindennapi dolgaink sorába. De hát nem magánügy?! Kinek mi köze ahhoz, a szülő(k) miként anyakönyvezteti(k) a gyermeket? ! Félve írom let talán köze van hozzá a — gyermeknek. Aki persze a névadás idején semmit sem tud arról, most 'cap valami olyasmit, ami élete végéig elválaszthatatlan társa lesz. Később viszont, tétlen áldozatként, annál többet szenvedhet a neve miatt. A megkérdezett anyakönyvvezetők azt mondták, napjainkban a gyerekeknek már több mint a fele kap olyan utónevet, amelyet nem sorolhatunk az ún. megszokottak, a szokványosak, a hagyományosak közé. Ami rendben van, hiszen a névadásnak is léteznek divatjai — egy népszerű. tévésorozat például megsokszorozza a Titanillák számát —, amint fellelhetők a hagyományos névadási kultúra felfrissülésének időszakai is történelmünkben. Miért lenne ez most másként? Mégis, felkaptam a fejem, amikor azt hallottam, a pöttöm emberkét Kopárkának szólítják társai. Azt bizonyosra vettem, csúfnévről van szó, ám másra gondoltam és nem arra, pusztán betűt cseréltek a társak a valódi névben: a Gyopárból Kopár, azaz a Gyopárkából Kopárka lett. Még ez is emészthető lenne, hiszen nincsen olyan név, amelyet bármi is védene a kiforgatás ellenében. Az a mosolyogtató és az elgondolkoztató ebben a Gyopár-Kopár ügyben, hogy a gyerkőc családneve Süvegjártó. A Sü- vegjártó Gyopár bizony eléggé faramucin hangzik, ám ha a szülőknek úgy tetszett... Kérdés: a gyereknek tetszik-e? Teljes nyolc esztendejének minden tapasztalata ott sűrűsödik a csöppség feleletében, amikor a kérdésre azt mondta, „szerintem elég hülyén hangzik, de apukám akarta így..." Ami azt illeti, már elnézést a gyerektől átvett stílusért, elég hülyén hangzik az is, amikor a nemzetiségek lakta községekben sorozatosan kerül szembe az ember olyanokkal, akiknek a jellemzően nemzetiségi családnevükhöz oda nem illő, azzal ellentétpárt alkotó utónév kapcsolódik. Ami azért is érdekes, mert e nemzetiségi községekben elmondják: folyamatosan csökken azoknak a gyerekeknek a száma, akik tovább örökítik a nemzetiségi népcsoportban kialakult utóneveket. S ahogyan ők fogynak, úgy sokasodnak a nemzetiségi családokban az Attila, a Csaba, a Hunor, az Annamária, a Lilla, a Tünde névre hallgató emberpalánták. Nem ez az egyetlen érdekes jellemző. Jellemzőnek, mert sok helyen felleltnek tartom azt is, hogy az ifjabb szülők előszeretettel választanuk nevet a történelmi régmúltból. Manapság semmi fáradsággal nem jár, ha valaki Teklával, Tiborccál, Kingával, Kocsárddál, Juliánusz- szal vagy éppen Hangával akar találkozni. Ami szokatlan, az nem ok az ódzkodásra...! Mégis, némileg tünetként értelmezem, ha például egyetlen családban — tisztelet az öt csemetéért! — így sorakoznak fel a kicsik és a kisebbek. Bulcsú, Csönge, Kenéz, Zenóbia, Tarján... Az anyakönyvvezetők szerint nekik már a szemük sem rebben, ha a szülő azt óhajtja, gyermekének utóneve Gujdó, Aida, Honória vagy éppen Napóleon legyen. A bonyodalom abból származik, amikor a szülő leánygyermekének fiúnevet kívánna adni, mert „azt nézte ki” ... S persze, lehet még sok bonyodalom, akkor amikor a nem mindennapos névvel belép a esepp ember mások közé, amikor azt tapasztalja, neve hallatán visszakérdeznek, hogyan?! Jó egészséget a Villáknak, a Szeráfoknak, a Toszkáknak, a Ramónákról és a Kresz- cenciákról nem beszélve, ám kezdem sejteni, miért szaporodnak az illetékes hatóságnál az utónév megváltoztatása iránti kérelmek ... Mészáros Ottó oktatóiból, kutatóiból megala kult a Magyar Russzisztikai Intézet. Az intézet kísérletet tesz arra, hogy — elsőként a ma gyár tudományosság történetében — koordinálja a russzisztikai és szovjetológiai kutatómunkát, valamint a posztgraduális képzés rendszerében orosz-szakértőket képezzen. E lépésre olyan tudomány- és oktatáspolitikai szituációban ke rült sor, amikor az általános orosz nyelvi képzés látványosan háttérbe szorult, de egyben olyan politikai szituációban, amikor először nyílt arra lehetőség, hogy e lejáratott tudományágban valóban ideológiai és politikai elfogultságok nélküli feltáró munkát lehessen végezni. Az intézet a tudományág képviselőinek önkéntes alapon szervezett, saját kezdeménye zésre létrejött, politikai pártoktól és a meglévő tudományosoktatási hierarchiától független, autonóm társulása. A munkatársak kutatásokat folytatnak, résztanulmányokat közölnek és fejlődési trendeket vázolnak fel az orosz—szovjet történelem és kultúra tárgykörében. Történelmi, politológiai közgazdasági elemzéseivel az intézet a magyar—szovjet, illetve a nyugati—szovjet gazda sági és kulturális kapcsolatokban érdekelt intézmények számára — felkérésre — tudomá nyos-szolgáltató tevékenységet folytat. A Magyar Russzisztikai Intézet rendszeresen műhelyvitákat tart, amelyeken bármely érdeklődőt szívesen -lát. A műhelymunkát három kutatócso port (a történeti russzisztikai, a szovjetológiai, illetve az orosz—szovjet kultúrtörténeti) fogja össze amelyek vezetői Szvák Gyula, Krausz Tamás és Szilágyi Ákos, a szakterület ismert képviselői. Az intézet választott ügyvezető igazgatója Szvák Gyula. Az egyelőre mintegy 25 rusz szistát tömörítő szakmai műhely várja mindazok csatlakozását, akik a jelzett témakörökben kutatómunkát folytat nak és kutatási eredményeiket közölni kívánják az intézet Hungaro—Russica címen megjelenő angol és orosz nyelvű periodikájában. A Magyar Russzisztikai In tézet együtt kíván működni valamennyi társkutatási intézménnyel, a felsőoktatásban tevékenykedő történeti, orosz filológiai és politikatudományi tanszékekkel; fel kívánja venni a kapcsolatot az amerikai, nyugat-európai, valamint szerveződő kelet-közép-euró- pai russzisztikai intézetekkel, illetve a megfelelő szovjet tudományos műhelyekkel. POSTABONTÁS ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.s 311 -1446 ■ Tiltakozás és felhívás Megdöbbenve és hitetlen- kedve hallgattuk az újonnan létrejött őspárt, az MSZMP kongresszusán elhangzottakat. Különösen sértő számunkra, cigányok számára, hogy pontosan ez a párt többször is hangoztatta a cigányok érdek- képviseletét. Köszönjük szépen, nem kérünk belőle! Volt alkalmunk megismerni az MSZMP ilyen irányú gyámkodását, végre nem hajtott határozatait és pufogó frázisait, melyeik időről időre hangzatos ígéretekkel kábították el a naivabb cigánytestvéreinket. Az a párt, amely semmit nem tanult az elmúlt negyven évből, amely a csődtömeg első számú okozója, amely még ma sem tud megszabadulni a legprimitívebb dogmatizmustól, kíméljen meg bennünket! S egy percig se hitegesse magát: ma már nem lehet a cigányság politikai éretlenségére apellálni. Pontosan látjuk és tudjuk, hogy egy életképtelennek bizonyult rendszer kiszolgálói és haszonélvezői kétségbeesett kapkodással igyekeznek törne, geket állítani maguk, az eleve kudarcra ítélt kísérletük mögé, és ebben a cigányságnak újra statisztaszerepet akarnak kiosztani. De tévedtek! Semmilyen közösséget nem vállalunk a múlt pártjával, és felszólítjuk megyénk minden cigány lakosát: se az MSZMP tagjaként, se szimpatizánsként ne csatlakozzanak ahhoz az idejétmúlt gondolkodás- és cselekvésmódhoz, amely a történelem kerekét próbálja visszafordítani. Ugyanakkor felhívással fordulunk minden MSZP-cso- porthoz, minden ellenzéki, új és történelmi párthoz, hogy a helyhatósági választásokon nyújtsanak segítő kezet a cigányság igazi érdekeit képviselő sorstársainknak, akik a reformok mellett A Pest Megyei Hírlap november 29-d Postabontásában Szabados Gábor olvasójuk Már többször megvicceltek cím alatt a vasúti pályákon végzett karbantartásokról közölt információk megbízhatóságát kifogásolta. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a vasútigazgatóságunk területét érintő vonatpótló autóbuszos közlekedésről, valamint azok változásairól a Mávinformot minden esetben értesítjük. Sajnos — a rövid műsoridő miatt — a Mávin- form részletes közleményét nem minden esetben sugározza a rádió. Így fordulhat elő, hogy a közlekedési eszköz változásáról nem értesülnek az utazók. Ezért az említett tájékoztatási lehetőségeken kívül szórólapokon, állomáson kihelyezett hirdetményeken és utastájékoztató berendezéseinken, valamint az utasokkal közvetlen kapcsolatban álló vasutasok (jegyvizsgálók, pénztárosok) információi alapján tájékoztatjuk utasainkat. A levél írójától, de minden érintett utastól, ezúton is elnézést kérünk. Abrahám Lajos a MÁV szegedi igazgatóságának üzemviteli osztályvezetője ★ Az 1989. december 20-i lapjuk Postabontásában Folyamatos ügyintézés? címmel megjelent felvetésre az alábbi választ adjuk : A levélíró a pátyi Fazekas Mihály utca kitűzésével kapcsolatban az 1988-as ügyintézés folyamatosságát feszegeti. A leírtak igazak, egy kivétellel : a megosztási vázrajz záradékolása 1989. januárjában nem történt meg. Az „utcaszabályozás vázrajz” szerint, a Pest Megyei Földhivatal — az utca bal oldalán lakással, telekkel rendelkezők és a levélíró kérésére — módosította az 1989 januárjában készített vázrajzot. Mert értelmetlen lett volna az utca olyan mértékű kiszélesítése, mint azt először tervezték. A legújabb vázrajtettek hitet. Ugyanis ha valakinek érdeke ebben az országban a reformok sikere, nekünk, cigányoknak létérdekünk: csak egy megújult igazgatási és szociális rendszer képes valóban segíteni azoknak a testvéreinknek, akik maguk is mindent elkövetnek, hogy a gyermekeik már európai viszonyok között nőjenek fel. A politikai demagógok pedig kíméljenek bennünket! Horváth Gyula és még 4 aláírás a Pest Megyei Cigánytanács nevében Keressük a táblát Ma már kevesen tudják, hogy egykor neves papként tisztelték Miller plébánost egyházkerületében. Az oktatást magas fokra emelte, szívügye volt, hogy a szegény, de tehetséges gyermek is tanuljon, ö maga képzett, olvasott, tájékozott ember volt, több nyelven beszélt, és ezt a továbbtanulóknál is célul tűzte ki. A község gazdasági, társadalmi és kulturális életéből ugyancsak részt vállalt. A Tanácsköztársaság idején, forrófejű emberek a felakasztását követelték. Csak azért, mert pap volt. ö viszont senki megbüntetését nem kívánta, sőt megbocsátást hirdetett és gyakorolt. Budakeszin a zárda-iskola építésekor emléktáblát kapott Miller József pápai prelátus, az iskola alapítója. A tábla a főbejárati ajtó jobboldali homlokfalán ékeskedett. Azonban a zárda-iskola államosításakor ezt eltávolították, és valáK!'átvette megőrzésre. Jó lenne, ha visszahozná a plébániára! ★ Farkas Ignác, nyugdíjas kisiparos hobbija a dalolás; az ÉDOSZ-dalárda tagja, közel négy évtizede. Közben még kórust is szervezett, és alapító tagja volt a budakeszi kisiparoscsoport énekkarának. Mély basszus hangját ma is megcsodálja a közönség, hisz zot 1989. december 13-án záradékolta a földhivatal, tehát az ügyintézésünk valóban folyamatos. Ez ügyben — a következő időkben — a/, alábbi feladatok elvégzése várható : Az utca Jobb oldalán lakök számíthatnak a tanácsi határozat meghozatalára az út igénybevételéről. A túloldalon élők pedig a földhivatal határozatára a terület módosításáról, ezek után pedig a földhivatal kitűzi az utat a vázrajz szerint. A birtokunkban levő vázrajz szerint minden kérelmezőnek ki tudjuk adni az engedélyt a kerítés- építésre. Dr. Andráskóné dr. Horváth Olga a Páty Nagyközségi Tanács vb-titkára A Pest Megyei Hírlap december 21-i számából — környezetemmel együtt — mély felháborodással értesültünk Gál János farmosi körzeti megbízott tragikus haláláról. Különösen azért, mert a Katonai Ügyészség május óta nem tudott igazságot szolgáltatni neki, így idegileg teljesen felőrölte, tönkretette a rendőrt. Felháborító a rágalmazás is, de az ügyészség lassúsága még inkább; hisz annak nem csak vádat kell tudni emelni, hanem meg is kell védenie a rendőrt, amennyiben annak igaza van. Vagy talán — az eredményesség érdekében — minden áron bizonyítani akarták a koholt vádakat? Netán jóhiszemű bejelentésnek könyvelték el azokat? Miért nem hallgattak Gál János parancsnokaira. a kapitányság vezetőjére? Miért nem hallgattak a rendőr közvetlen munkatársai« annak színessége, ereje, a magas kor ellenére sem veszített értékéből. Állítása szerint a zenélés, az éneklés öröm és felüdülés, erőmerítés és ki- kapcsolódás. Enélkül ezt az életkort se érte volna meg. Ennek segítségével sok barátot szerzett, s kapcsolatait fenn is tartja. Nem akarja abbahagyni az éneklést. Amíg szükség van rá és hívják, addig dalol. Az énekkar egy nagy fogaskerékhez hasonlítható, és ennek a nagy keréknek egyik foga vagyok — mondja. Az eltelt évek egy szép korszakot jelentenek. Az ÉDOSZ-ének- kar több kitüntetésben részesült, ez neki is köszönhető. Padányl Lajos Budakeszi karácsony A Szabad Demokraták Szövetségének pomázi csoportja 1989. december 23-án ünnepi karácsonyt rendezett az idősek, a magányosok és a nagy- családosok részére. Az ünnepségre a több mint száz meghívott közül hetvenhatan jöttek el. Terített asztal és pezsgő fogadta őket. A betlehemes játék és a versek nagy tetszést arattak. Mindenki névre szóló ajándékcsomagot kapott, benne: kávé, tea, kakaó, édesség, déligyümölcs, kalács. Minden csomag mellé hidegtálat, tartós tejtermékeket, egy egész fagyasztott csirkét, két flakon Queen üdítőt és egy szál virágot adtak a rendezők. A gyermekek játékokat és könyveket is kaptak. Akik pedig nem tudtak eljönni az ünnepségre, azoknak lakásukra szállították az ajándékokat. A jó hangulatú rendezvény végén az SZDSZ kezdeményezte, hogy ezentúl havonta jöjjenek össze a jelenlevők. Január 27-én lesz ismét találkozó, ahol többek között hangosított diavetítést láthatnak Gemencről. Az SZDSZ nevében köszönetét mondok azoknak a tagjainknak, magánvállalkozóknak, magánszemélyeknek és vállalatoknak, akik segítették ezt az ünnepséget. Köszönet a művelődési háznak, hogy díjmentesen adott ehhez kényelmes otthont, és a Pipacs vendéglő dolgozóinak, akik nagy kedvezménnyel készítették a száz gusztusos hidegtálat. Végül külön köszönöm a pomázi magántaxisoknak, hogy a majdnem nyolcvan vendéget ingyen szállították a rendezvény színhelyére. Ügy érzem, valami elkezdődött Pomázon, ami képes letörni a közöny és a szeretet- lenség fenyegető veszélyét. Hey Lóránt karnagy az SZDSZ megyei ügyvivője Pomáz ra, a község becsületes lakóira, miért csak a rágalmazókra? Így, akarva-akaratlanul a Katonai Ügyészség is felelős a körzeti megbízott haláláért. És hol van a Magyar Rádió felelőssége? Vagy talán mostanában nagy divat szenzációkat keresni? Milyen jogon adnak hírül alaptalan vádakat? S vajon most a rágalmazás életképességéért, egy ember meghur- colásáért, majd haláláért, ebben a „jogállamban” lesz-e vagy lesznek-e felelősök? Lesz-e valamelyik ügyészségnek ahhoz bátorsága, hogy a rágalmazókkal szemben is vádat emeljen? ... Mélyen együttérzek a családdal, a község becsületes lakóival, a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság dolgozóival! Hisz őket is érhetik hasonló, koholt vádak ... Danes Antal Aszói Válaszolnak az illetékesek Hozzászólás és vélemény Lesz-e felelős?
