Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

1990. JANUÁR 9., KEDD kát pedig faragott oszlopocs- kák tartják. Dabason számos újonnan be­jegyzett párt — Magyar De­mokrata Fórum, Szabad De­mokraták Szövetsége, Keresz­ténydemokrata Párt, Független Kisgazdapárt — küszködik helyiséggondokkal, így a közös­ségi ház megépítése emiatt is egyre sürgetőbbé válik. A régi épület pincéje meg­maradt ugyan, de arra alapoz­ni, ráépíteni nem lehet, így azt tervezik, hogy itt egy han­gulatos pinceklubot hoznának létre, amihez mindössze csak a fűtést kellene levinni. A földszinten egy 100 négy­zetméteres nagyterem lesz, ahol a pártok gyűléseiket tart­hatják, illetve a lakosság bálo­kat, diszkót, videomoz.it ren­dezhet. Mellette egy kisebb te­rem lesz, ahol kis létszámú összejöveteleket vagy klubfog­lalkozásokat lehet majd szer­vezni. A homlokzatot díszítő árkádos nagy terasz nyáron kiváló lesz kerti programok lebonyolítására; esetleg össze­nyitva a belső térrel. A tetőtérben ugyancsak egy foglalkoztatóhelyiség, felnőtt- és gyermekkönyvtár, valamint hangtár lesz. Mivel Dabason a helytörténeti múzeum megnyi­tása pénz hiányában a távoli jövőbe vész — ami elmondha­tó a tájházzal kapcsolatos el­képzelésekről is —, bizonyos mértékig pótolni fogja az itt berendezendő szlovák hagyo­mányőrző helyiség. Sári lakos­sága ugyanis szlovák nemzeti­ségű, még akkor is, ha a leg­utóbbi népszámlálás alkalmá­val négyezerből mindössze ket­ten vallották magukat szlovák anyanyelvűnek. A lakosság egyetlen kifogá­sa az épülő ház ellen az volt, hogy ők szívesebben vették volna, ha 'baroftksárgá he'yçtt, a most divatos fehérre feste­nék fna'jd á tíoriildkzáti ■ fala­kát. Mivel azonban az előbbi szín jobban illeszkedik a kö­zeli barokk templom és a szemben álló gyönyörű, újon­nan épült egészségház stílusá­hoz, még ebbe is hamar bele­nyugodtak. Most már csak a mi­előbbi építkezésre és haszná­latbavételére várnak a kör­nyék lakói. Szegő Krisztina Az ókori görögök összejöve­teleiket a napfényes, kék ég statt tartották. A városok kö­zepén hatalmas szabad terüle­teket, úgynevezett agorákat építettek, ahol egy demokra­tikus állam felnőtt, szabad, férfi polgárai találkozhattak egymással. Az agora szó jelen­tése pontosan piac, de valójá­ban ezeken a helyeken nem folytattak kereskedelmet, nem áru, hanem eszmék cseréltek gazdát. Ugyanezt a vásárteret a ró­maiak fórumnak nevezték, a két kifejezés azonban ugyan­azt jelenti, ök is népgyűlése­ket, sőt, nyilvános bírósági tár­gyalásokat, szavazásokat és egyéb eseményeket rendeztek itt, tehát a politika és a köz­élet fontos központjai voltak. Ma a legismertebb turistalát­ványosságok közé tartozik Ró­mában a Forum Romanum, azt viszont kevesen tudják, hogy ilyen látványért nem kell olyan messzire utazni. Óbudán, az Aquincum Múzeumban is feltárták az egykori polgárvá­ros fórumának maradványát. Korunk demokráciáját las­sanként szintén a szabadtéri gyűlésezés kezdi jellemezni a megye több területén is. A helyi MDF eddig a titkár lakásának konyhájában ült össze. Az anyós azonban meg­elégelte az áldatlan állapotot, és az egész tagságot ki kergette a konyhából — ilyen és ha­sonló történeteket lehet halla­ni egyre több településen. A sári takarékszövetkezet­ben megforduló ügyfelek egy takaros makettet láthatnak kiállítva; az újonnan épülő kö­zösségi ház kicsinyített mását. Az épület tervei Faluhelyi Eszter — jelenleg az Egyesült Államokban dolgozik — épí­tész elképzelései alapján ké­szültek, a régi, életveszélyessé vált és lebontott sári — azaz Da'bas 1. kérületi — művelő­dési ház helyén. Az új intézmény létrehozá­sát a nemrégiben itt eladott két iskolaépület árából fede­zik. Jelenleg a területrende­zés és a kivitelezőkkel történő szerződéskötések stádiumában tartanak. A tervek hangulatos, földszintes, tetőtér-beéoítéses parasztház kénéit mutatiák. te­tőzetét csapolt gerendák, azo­Korszerű energiatermelés Bővítik a DHV-t Jelenleg a 10-15 évvel ez­előtti 7-8 százalékos energia­fogyasztás-növekedés lassu­lásának vagyunk tanúi, a to­vábbiakban tartósan csupán évi másfél százalékos növeke­désre lehet számítani — tá­jékoztatta az MTI munkatár­sát Lengyel Gyula, a Magyar Villamos Müvek Tröszt üzem­viteli vezérigazgató-helyette. se. Nincs szükség nagyobb energiatermelő vállalkozás megkezdésére, minthogy né­hány éve — saját beruházás­ban — már elkezdték a Du- namenti Hőerőmű bővítését Százhalombattán, és ennek belső egységét 1991-ben üzem­be fogják helyezni. Ez, akár­csak a közeljövőre tervezett többi blokk, úgynevezett kom. binált ciklusú gáz-, gőzturbi­nás rendszerű; nagyon korsze­rű, csak néhány ilyen műkö­dik a világon. Lényege, hogy a gáz- és a gőzturbina villa­mos áramot termel, a keletke­zett hulladékhőt pedig a hő­szolgáltatásban lehet haszno­sítani. A fejlesztés meglehetősen olcsó — különösen azért, mert hazánkban már meglevő erő­művekhez lehet az újonnan épülő gázturbinákat csatla­koztatni, felhasználva ezek teljes infrastruktúráját és kép­zett kezelőszemélyzetét. Pi/isborosjenői faluvédők Válás után lassan csitulnak az indulatok A bíróság kimondta a válást, s az egykor házasságra kényszerűéit községek lassacskán megkezdik önálló éle­tüket. A Pilisbcrosjenót ürömhöz kapcsoló köldökzsinór a borosjenőiek kezdeményezésére elszakadt. Igaz, mi­re a válóper ideje elérkezett — ahogy az már lenni szo­kott —, a felek között csúnyán elmérgesedett a viszony. A borosjenőiek szerint a társközségnek több jutott a közös kalapból, az ürömiek azonban azt fájlalják, hogy az ő számlájukra tollasodott Borosjenő. Hiába — mon­dogatták —, borosjenői az elnök. De nemcsak ez szította a vi­szályt. ölre mentek a községek képviselői a négyszáz kilovol­tos távvezeték miatt —, mindkét fél azt szerette vol­na, ha a másik területén ha­lad a rendszer. S nem jutot­tak egyezségre a Pető Intézet ügyében sem. A nemzetközi központot viszont mindkét fa­lu magának szerette volna. S a cél érdekében nem riadták vissza a sokak által meg nem engedettnek nevezett módsze­rektől sem. Egy tény: igazán megérett a helyzet a szakításra. Tavaly májusban a borosje­nőiek indítványára népszava­zást hívtak össze, s ennek eredményeként megkezdődött az elszakadási procedúra. Ugye, nem kell hangsúlyozni, hogy mennyi adminisztrá­ciós tennivalóval jár az ilyen Az M 1-es autópályán A biztonságért , Az Ml-.es autóút Tatabánya és Győr közötti szakaszán for- gálortltéchnikai intézkedéseket vezetnek be a napokban. Köztudott, hogy az Ausztria és Magyarország közötti köz­úti forgalom legnagyobb része az Ml-es autópályán és autó­úton bonyolódik le. A két or­szág fővárosa közötti forgalom az elmúlt években — ismert okok miatt — jelentősen meg­nőtt. A közlekedésbiztonsági szakemberek mindkét oldalon, a forgalombiztonság érdeké­ben, intézkedéseket vezettek be. A magyar területen megnö­vekedett forgalom — különö­sen a Tatabánya—Győr kö­zötti autóúton — szintén kü­lönböző intézkedések beveze­tését indokolta. Több figye­lemfelkeltő, és a helyes köz­lekedésre utaló táblát helyez­tek ki. LESZ-E OLYAN MADÁR? Nem adják el a lakásokat Szentendrén Szentendre Város Tanácsa a december végi értekez­letén több fontos napirendet tárgyalt. Mindenekelőtt az 1990-es pénzügyi terv előkészítésének munkálatai­ról szólt a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály ve­zetője. Sajiiálattal említette, hogy még koncepciót sem tud mondani, mert nem rendelkezik információkkal. Mindenki a parlament döntését várja. A várossal kap­csolatban csak az a biztos, hogy 30 millió forintos mí­nusszal kezdik 1990-et. Mit lehet tenni ilyen hely­zetben? Legalább kimondani, hogy az oktatási és egészség- ügyi intézmények fenntartása az első. Ha lehet, olyan szín­vonalon, mint eddig. Aztán támogatni kellene azokat a közműtársulasokat, amelyek­nek tagjai mélyen a zsebük­be nyúlnak, rogy legyen víz, gáz, villany, csatorna, út. Ha már az állam lemondott az ilyen irányú kötelezettségei­ről. Kecske és káposzta A nagy bizonytai rnságban a tanácselnöknő még azt is kilátásba helyezte: ha szük­ségessé válik, Szentendre hi­telt vesz fel az év folyamán. Többen rögtön megjegyezték: Szentendre még soha nem vett fel kölcsönt. A meghívottak is érdeklő­déssel várták, milyen döntés születik a piac sorsát ille­tően. A Rózsakért lakóinak küldöttei tanácstagjukkal váll­vetve harcoltak azért, hogy vigyék máshová a vásárteret! A nyugdíjasok pedig csaknem nyolcvan aláírással, levélben követelték, hogy maradjon ott a lengyel piac, ahol van, a Postás-strandon. Abban min­denki egyetértett, hogy a la­kosság ragaszkodik az olcsó vásárlási lehetőséghez. Elosztották a vagyont Az illetékesek időközben találtak egy számításba jöhe­tő helyet a Pannónia-telepen. Ám az írásos előterjesztés­ben szintén az állt, hogy a legszükségesebb ráfordítások is meghaladnák a nyolcmillió forintot. A testület pedig, amelynek tagjai csak néhány perccel azelőtt hallották, hogy milyen katasztrofálisan sze­gény az eklézsia, ezt nem kí­vánták megszavazni. ' Végül kecske-káposzta javaslat szü­letett: hirdetést adnak fel, vállalkozót keresnek, s ha az kialakítja a piacteret, elköl­töztetik a Rózsakért közelé­ből. Persze a városatyák sem adnak sok esélyt arra, hogy ilyen madarat találnak. Hi­szen — mint azóta történt is — a vámrendeletek vál­toztatásával pillanatok alatt lehetetlenné tehető a lengyel kereskedelem. Érdekes volt az MSZMP­vagyon feletti osztozkodás. Kettő volt belőlük Szentend­rén. A Malatinszky-házat ed­dig is a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület használta. Ezután ugyancsak marad közösségi háznak. A néhány éve épült Somogyi— Bacsó parti MSZMP-központ két szobáját meghagyták az MSZP-nek, kialakítanak négy ideiglenes tantermet a Baj- csy-Zsilinszky úti iskola ta­nulóinak és helyet adnak a Petzelt József Iparitanuló In­tézet nőiruha-készítőinek. Táv­latokban gondolkozva egyet­értettek abban, hogy a haj­dani MSZMP-központban a negyedik középfokú iskolá­nak kell otthont biztosítani. A tanácsülésen az is eldőlt, hogy lesz belvárosi öregek napközi otthona. A város­atyák, miután meghallgatták a megbízott építészek véle­ményét, úgy döntöttek, hogy a Rákóczi út 7. szám alatt alakítják ki az intézményt. Mégpedig úgy, hogy széles kö­rű szolgáltatásokat nyújtson az időskorúaknak. A tervek szerint itt főzik meg minden rászorulónak a meleg ebé­det. Sor került az általános ren­dezési terv módosítására is. Azért, hogy kijelölhessék az új köztemető helyét. A szak­emberek öt területet találtak alkalmasnak. Ezek közül a Lukács fivé­rek útja folytatásában, a Bükkös-patak jobb oldalán, a jelenlegi fenyőerdő és a ter­vezett nyugati elkerülő út közötti rész lett a „befutó". Több ok miatt. Részben, mert itt a talajvíz sosem jön fel két és fél méternél magasabb­ra, s jogszabály követeli, hogy temetőt csak ilyen he­lyen szabad kialakítani. Meg aztán a környék rendkívül szép, nyugodt és csendes. S hogy a tanácsülés végé­re is maradjon izgalom, fel­függesztették anríak a tanács- rendeletnek a végrehajtását, amely az állami lakások el­idegenítését engedélyezi. A testületnek ugyanis az volt a véleménye, hogy őrizni kell az állami vagyont, s nem po­tom pénzért elkótyavetyélni, hogy aztán többen busás áron túladjanak rajta. Ily módon a tucatnyi vásárolni szándékozó hoppon maradt. Persze ezek joggal kérdezik, hogy eddig miért lehetett megvásárolni a tanácsi lakásokat? Bombaként robbant Végezetül kisebb bombaként robbant, hogy az utolsó pil­lanatban Havass Imre beje­lentetté: megfelelő feltételek mellett vállalná a tanácsel­nök-helyettesi megbízást. O már régebben betöltötte ezt a funkciót. A kérdésről a ja­nuári tanácsülés dönt. Vicsotka Mihály művelet! A borosjenőieket egy cél vezette az előkészítés so­rán : visszakapni mindent, amit a kényszerházasság ide­jén hozományként Ürömre vittek. Az őslakosok még ma is em­legetik, mi minden került an­nak idején a szomszéd faluba. Az öreg Szofrán bácsi jól em­lékszik a kétszáz kárpitozott székre, a kókuszszőnyegre, a zongorára, amit a művelődési házból Ürömre vittek. A tele­pülés javainak megmentése, a fejlődés biztosítása érdekében jött létre a faluvédő egyesü­let. Az idősek egyre azt kutat­ják emlékezetükben, hogy a régi hagyományok közül me­lyeket kellene feleleveníteni, hogy pezsgőbb, jobb élete le­gyen a helybélieknek. De ter­mészetesen az újonnan betele­pültek sem maradnak ki a szervezésből. Korra, nemre, szakképzettségre való tekin­tet nélkül kapcsolódtak a köz­ség lakói a munkába. Olyan feladatok megoldásában is részt vesznek, amely az el­múlt évtizedekben kizárólag a hatóság dolga volt. Lehet, hogy furcsán hang­zik, de jelen vannak a külön­böző fejlesztést érintő tervek megvitatásakor, foglalkoznak a szemétszállítással, s a föld­kérdéssel is. Egy fiatal újságíró, Vanicsek Péter például fotó­kon örökítette meg a község legszebb részeit. Ebből már egy kiállításra való anyag gyűlt össze, amit az érdeklődők a művelődési házban láthatnak. Ám napjainkban a szétvá­lással járó kérdések vannak a figyelem középpontjában. Olyan ügyekben kell igazságot tenni, hogy melyik községhez tartozzon az együttélés során megszerzett közös vagyon. Kié legyen az iskola, a szemétte­lep, amely egyébként csak bosszúságot okozott állandó füstjével, lángjaival. Hiszen, ha Ürömé, akkor Pilisboros- jenőnek kell a használatáért bérleti díjat fizetni, ha viszont Borosjenőé marad, akkor az ürömiek fizetnek. Egy biztos: a faluvédőik az utolsó szegre kiterjedően szám­ba vették a közös vagyont, ne­hogy az osztozkodásnál ők húzzák a rövidebbet. Sok kér­désben nem sikerült még meg­egyezni a szomszéd községgel. De ezen igazán nem lehet csodálkozni! Ritka az olyan válóper, ahol súrlódások nél­kül sikerül a szakítás. A vitás ügyekben — mint fő-fő bíró­nak — a megyei tanácsnak kell döntenie. Azt azonban már kijelentették az ürömiek, hogy a tanácsról sem egy író­asztalt, sem egy széket nem engednek elvinni. Így a január másodikén megalakult új PilisborosjenS! Tanács albérlőként működik a művelődési házban. Az­tán, ha lesz rá elegendájrénz, felújítják a régi község­házát. A tanács elnökének Selmeczy Lászlót, a korábbi közös tanács vezetőjét választották meg. Alakulóban van a szakapparátus is, amely várhatóan néhány héten belül teljes erőbedobással intézi a borosjenőiek ügyes- bajos dolgait. F. A. M. Mi lesz Zebegénnyel? A nagymarosi vízlépcső építése kapcsán Zebegényben. több Duna-parti házat megvásárolt a fővállalkozó, az OVIBER. Tette ezt azzal a céllal, hogy a megduzzasztott víz ezeket az épületeket amúgy is tönkretenné. Az ügynek látszólag nem lenne folytatása, csakhogy egy-két tulajdonoson kívül a töb­biek nem kaptak kártérítést, a főhatóság viszont fenntartot­ta a rendelkezés jogát. Azóta, vagyis az utolsó ígérgetéseket követően (1989 augusztus) jelentős változások történtek — nem épül meg a vízlépcső. De mi lesz a kisemberekkel és Zebegénnyel? , Borgulya Gyula volt szomszédjának házát az éj leple alatt lassan széthordják. A markológépet és a táblát még őr vigyázza, hátha folytató­dik az építkezés (Vimola Károly felvételei) Fehér vagy barokksárga Fedél a fejük fölé

Next

/
Oldalképek
Tartalom