Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. JANUÁR SO., KEDD WJÍMnn 3 A hajléktalanok önkormányzatot szeretnének? Nem éltek vissza a vendégjoggal A laktanya őre, sorállomá­nyú fiatal srác, rezignáltan ve­szi tudomásul az újabb civil bagázs érkezését. Az utóbbi napokban megszokhatta a te­levíziós stábok, az újságírók, fotósok tülekedését. Nem lepi meg a — katonásnak éppen nem mondható — köszönés; kívánok! A közeli barakk je­lé int, ott a parancsnok, ve­le kell beszélni. Már ha le­het ... Nagy Bandó András át­vette a hatalmat. Intézkedik, eligazít, aztán a telefonba be­szél hosszan, hangosan. Ma­gyaráz, követel és feltételeket szab. A Budaörs határában levő katonai barakkokat még nem foglalták el a hajléktala­nok. Csillebércről várják a bu­szokat. De annak feltételei vannak, hogy beköltözzenek ide a csövesek: a legfonto­sabb, ne bizonytalan időre, ideiglenesen kapják meg az épületeket, hanem végleg ... A csillebérci úttörőtábor Igazgatója, Alexa György sza­badkozik. ő csak a házigazda, a hajléktalanok által válasz­tott vezetőkkel kellene be­szélnem. Annyit azért mond, hogy a hajléktalanok nem él­tek vissza a vendég joggal, még az ágyakat is letakarták a Ő MONDTA Sötét erők A titkokra fény derül. Előbb-utóbb. Esetünkben előbb, azaz máris. Ugyan még nincs vége a vizsgá­latnak sem, a lehallgatási botrányról nyilatkozva a- Világnak (90,4.) inár tudni véli Fischer György, a Ma­gyarországi Szociáldemok­rata Párt alelnöke, hogy pártja megosztottságát „ ... külső erők gerjesztet­ték”, S folytatja a prejudi- kációt, mondván ..........meg­a lapozott a gyanúnk ...” erre, hiszen „Van ugyanis ma egy párt Magyarorszá­gon, amely szeretné önma­gát szociáldemokrata szín­ben látni.. ", azaz „Nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember kitalálja, mely politikai erőnek állt érdekében, hogy az történ­jen a szociáldemokrata párttal, ami történt..." örülünk, hogy ilyen egy­szerű A GONOSZT tetten érni, hiába, egy zseniális (politikus) nyomozó előtt nincsen akadály! Hódola­tunk tehát F. Gy.-nek, mert lehetővé tette, tisztán lás­sunk olyasmiben, amiben az Országgyűlés által ki­küldött bizottság majd csak valamikor remélheti a tisz­tán (tisztábban) látást. Igaz, van ennek az F. Gy.-féle „megalapozott gyanúnak” egy kis koncepciós íze, de ilyesmire manapság csak a finnyáskodók figyelnek fel, s lehet-e finnyás az, aki politikai pankrátorként vé­li (szociál)demokratánk ma­gát?! Mondott azonban valamit F. Gy., aminek olvastán már-már megállt bennünk az ütő. „Ha pedig egy pár­ton belül a vezetők akara­ta ellem való folyamatok zajlanak, akkor feltételez­ni kell, hogy a háttérből sötét erők mozgatják eze­ket. a történéseket.” Gyö­nyörű! Mintha csak a meg­boldogult MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának valamely közleményét, ál­lásfoglalását, határozatát olvasnánk! Aki tehát egy szociál és demokrata pár­ton belül esetleg mást, vagy ugyanazt, de másként akar. az a vezetőkre törő ... akit sötét erők mozgatnak ...! Mit mondjunk? Ismerős. Nagyon ismerős. Nem hit­tük volna, hogy ilyen ha­mar. ismét találkozunk a — sötét erőkkel... KLIENS pokróccal, úgy hagyták el a szobákat. Egy részük az ala­kulótéren várja a buszokat, a szerencséseböek — két turnus­sal — már útra keltek. A hajléktalanok egy csapa­ta a kapu előtt vár. Ők nem­rég érkeztek a Keleti pálya­udvarról, egy rendőr főtörzs irányította ide őket. Nem tudják, mi lesz velük, kap- nak-e szállást a barakkokban. Várnak. Az egyikük közben elmeséli, hogyan történt a ve­zetőségválasztás a Déliben. — Jól bevackoltam magam, hát jön egy mandró, hogy va­lami párt alakul, mondta a nevet is, kit kell megszavazni. Nem nagyon érdekelt a dolog, azt mindjárt mondtam, hogy én semmibe se lépek bele. Pe­dig fűzte a fejemet, ez valami szegényeket megsegítő párt lesz, ott a helyem. Végül meg­választottuk a vezetőt, meg nem tudnám mondani, hogy hívják. De nekem nem is fog parancsolgatni egy Déli pálya­udvar beli. — Ez valami kommunista párt —, adja bele az eszét egy idősebb, szakadt csöves. Nagy röhögés. A fiatalabb — talán, hogy lássák a többiek, milyen kemény gyerek — hosszú pen­géjű finn kést húz elő az övé­ből, piszkálgatja a körmét, ahogyan a filmekben látta. Befut a busz. Tábláján a felirat: gyerekszállítás. Röhö­gés. Az igazgató intézkedik, hogy az újakat vigye először a busz. Szusszanásnyi szünetben arról beszél, hogy azért ad­tak helyet a hajléktalanok­nak, mert érzékelték az egy­re növekvő társadalmi fe­szültséget, és nem szerették volna, ha az robbanáshoz ve­zet. Elszállásolták tehát a Dé­li pályaudvarbelieket, de arra nincsenek felkészülve, hogy most meg a keletiseknek ad­janak otthont, átmenetileg ... Megelőzzük a buszt, jóval előbb érünk a laktanyába. Nagy Bandó András még min­dig intézkedik. Most nem vic­cel. Közli, hogy az egész ma­gyar sajtó félretájékoztatta az olvasókat. Megkér, addig ne beszélgessünk senkivel, míg ő vissza nem jön. Pár óra az egész. Indul a konvoj, kocsi­ját követi a tv-stáb. Valaki Amíg a hajléktalanok kép viselője, Nagy Bandó András humorista és a budaörsi ta­nács között tart a vita arról, hogy végleges vagy ideiglenes legyen a szállás, az új lakók nem hajlandók elfoglalni a szobákat, a laktanya-klubban múlatják az időt. (Erdősi Agnes felvétele) megsúgja, most mennek „alá­írni”. Es nem tudható, mi sze repel abban a szerződésben ... Ha nem lehet végleg a haj­léktalanoké a barakktábor, visszaköltöznek Csillebércre. Egyelőre nem is engedték be őket a szobákba, a régi klub ban várják a sorsdöntő alá írást. Informátorunk — sűrűn né­zeget à kapu félé, nem tű nik-e fel a Nagy Bandó — suttogásra fogott hangon be­szél ártól. " hogy a hajléktala­nok önkormányzatot szeretné nek. Maguk választotta őrség vigyázná a rendet és saját ve­zetőik irányítanák a tábor életét. Sajnos a tárgyalások ered­ményét már nem várhattuk meg. Elindulunk. Az úton lát­tunk egy rongyos öltözetű, torzonborz embert, nejlon- szatyrát magához szorítva tábor felé ballagott. Mátrai Tibor Jelképük: kulcs, ököl és szem Testőrrel a sósav ellen Gyanakszik a férjére, és szeretné tudni, miért Jár haza es­ténként olyan későn’ Próbálna bizonyítékokat szerezni a fe­lesége ellen, hogy könnyebben elválhasson tőle? Van egy rossz hírem az ön számára: Magyarországon a törvények Jelenleg nem teszik lehetővé magánnyomozó-iroda működését. Egészen biztosan úgy áll a helyzet, hogy nyomozás folytatható, csak éppen díjazást nem lehet érte elfogadni. Márpedig ki végez bármiféle szolgáltatást Ingyen? — Talán meglepő, de a ma­gánnyomozói tevékenységre óriási igény lenne. Nálunk szinte naponta kopogtatnak féltékeny házastársak — több­nyire feleségek —, akik figyel­tetni szeretnék hitvesüket — állítja egybehangzóan Kuritár Zoltán és Turóczi Antal, a Nyugalom Kisszövetkezet két vezetője. MIT VALLAL A „NYUGALOM"? már jobban félnek attól, hogy intézkedjenek, mint a katonai bíróságtól. Hát ezért hagytuk abba. Kisszövetkezetünk egyéb­ként többnyire leszerelt vagy még jelenleg is állományban lévő rendőröket foglalkoztat. Így egy egyrészt biztosak le­hetünk abban, hogy alaposan kiképzett emberekkel dolgo­zunk, másrészt egy civil nem kapna fegyverviselési enge­délyt, amire pedig nálunk szükség van. A szűk kis iroda láttán az avatatlan látogató nem is gon­dolná, hogy a szövetkezetnek majd’ 30 főállású alkalmazott­ja van. A másodállásúakkal együtt évente több mint 100 embert foglalkoztatnak. — Áraink a megbízás bonyo­lultságától, a szükséges őrök számától és technikai eszkö­zöktől függően változnak. Any- nyit elárulhatok, hogy bankok esetében egy hónap több száz­ezer forintba kerül, de a szol­gáltatásainkért természetesen erkölcsi és anyagi garanciát vállalunk. Így még mindig sokkal jobban járnak, mintha saját rendészeket alkalmazná­nak, vagy esetleg kirabolnák őket. JÁRŐRÖZÉS NÉMET JUHÁSZOKKAL A beavatottak tudni vélték, hogy az év tavaszán az Ország- gyűlés elé kerül a magánnyo­mozásról szóló törvénytervezet, s az sem titok, hogy több iroda már alakulófélben van. De a javaslatot már csak az új par­lament fogja tárgyalni. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a fél­tékeny hitveseknek és a leendő Sherlock Holmesoknak egy­előre még várniuik kell. A kisszövetkezet, amelynek irodájában ücsörgőnk, sze­mély- és vagyonvédelemmel foglalkozik. A cég megalakítá­sának ötlete Turóczi Antaltól származik, ő beszélte rá a kö­zös munkára régi ismerősét, Kuritár Zoltánt. A „Nyuga­lom” vállalja köz- és magán- épületek, műkincsek védelmét, kívánságra akár fegyveres-ku­tyás őrséggel is. Elfogadnak pénz szállítására és őrzésére vonatkozó megbízásokat, de ha valakinek személyes védelem­re, azaz testőrre lenne szüksé­ge, itt azt is megkaphatja! — Eredetileg mindketten rendőrök voltunk, de a 80-as évek elejétől a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, így egy­mástól függetlenül arra az el­határozásra jutottunk, hogy le­szerelünk. Nem egyszerűen csak a fizetés miatt döntöttünk így. A közhangulat ellenséges, bármi történik, mindenki a ci­vileknek ad igazat. A rendőrök Csak találgatnak, s reménykednek Púp a helyi hátakon gásuk. Van viszont itt néhány tisztáznivaló kérdés. — Mindjárt elsőként a he­lyi önkormányzatok semmibe vételét fájlaljuk. Megdöbben­tő volt számunkra, hogy elő­zőleg még csak telefonon sem kaptunk információt arról, mi készül. Csütörtök óta próbá­lom megtudni, hányán, meny­nyi időre költöznek a köze­lünkbe, és ki határozott így. A televízióban láttuk a lakta­nyát, a képek alapján azono­sítottuk csak be a területet. Végül a Fővárosi Tanács szo­ciálpolitikai előadójából sike­rült annyit kiszednem, hogy a hajléktalanügy ilyen megoldá­sát valószínűleg Németh Miklós és a honvédelmi mi­niszter határozta el. Hogy Bielek József vajon beleogye- zet-e ebbe, vagy csupán tény­ként közölték vele is a hírt, nem derült ki. Én többször rákérdeztem, miféle megálla­podások születtek a közbiz­tonsággal kapcsolatban, de a konkrétumokról hallgattak. Pedig nem szükséges különö­sebben magyarázni, hogy az agglomeráció már régóta fer­tőzött volt e szempontból, a fővárosból kiszorult bűnözők itt vertek tanyát. De hogy most szervezetten is idehozza­nak potenciálisan veszélyes embereket, az meglepő. A döntést követően különböző pártok és szervezetek kerestek meg. Akkor úgy határoztunk, Van egy régi vicc, mely szerint a púpos kimegy az er­dőbe, segít egy öreg asszony­nak rozsét cipelni, a néni pe­dig — ahogy már ilyenkor szokás — a púpját eltüntetve jutalmazza meg. Látja ezt a fák mögül a sánta, és másnap ő igyekszik az öreg asszony kedvében járni. Cipeli a rőzsz- köteget, szuszog a teher alatt, mígnem megérkeznek a néni­ké háza elé. Ott aztán az anyóka megkérdezi tőle: hát mit adhatnék neked ezért? Majd felcsillan a szeme, és a sánta hátára csapva mond­ja: nesze, fiam, itt egy púp! Szóval csak abból lehet ad­ni, ami van. Márpedig, ha bo­szorkányok nincsenek is, haj­léktalanok akadnak Magyar- országon. És hogy folytassuk a történet kínálta analógiát, nagyon úgy tűnik, azt a púpot, ami eddig a Déli pályaudva­ron éktelenkedett, most a bu­daörsiek kapták meg. Mert .az, hogy a hajléktalanok el­helyezéséről szóló intézkedés púp a helyi hátakon, nem két­séges. A napokban a három szomszédos település — Tö­rökbálint, Budakeszi és Buda­örs — tiltakozó levelet jutta­tott el Németh Miklós minisz­terelnöknek. Alt Jánosné, a Budaörsi Tanács elnöke, azon­ban jónak látta megjegyezni, nekik nem az elv, a szállásta- lanok segítése ellen van kifo­egyéni tiltakozás helyett azt a levelet — melyet egyébként mindhárom település vezetője aláírt — fogadják el vala­mennyien. Dr. Máté Sándor őrnagy, a Budai Rendőrkapitányság ve­zetője még nem gondolt levél­írásra. Ö arról beszél, hogy a dolog jogilag rendezett, az in­dítékok is világosak, ám árul­kodóan csúszik ki száján a szó: reménykedünk. — Sajnos, nekünk sincs semmiféle információnk arról, kik kerültek a katonák ba­rakktáborába. Természetesen felmerülhet annak a lehetősé­ge, hogy bűnözési mutatók romlani fognak a körzetben, ám amíg konkrét események azt indokolttá nem teszik, nem változtatunk a szokásainkon. Nem lesznek tehát razziák, járőrözés a hajdani laktanya környékén. Érdekes, éppen tegnap hívott fel egy védőnő, akinek a hajléktalanok gyer­mekeinek kellett oltást beadni, hogy biztosítsunk rendőri vé­delmet számára. Kérését el­utasítottuk, hisz ilyen intézke­désre egyelőre nincs okunk Persze, mi is csupán találga­tunk, mi lesz később ebből? Találgatunk és reményke­dünk. Annyi viszont biztos, hogy a bűnözés esetleges nö­elé állítaná a kapitányságot. Falusy Zsigmond Az Örs vezér téren épülő svéd IKEA-áruházat szintén mi őrizzük, a káposztásmegye- ri lakótelep építkezésén ugyan­csak a mi embereink járőröz- nek éjjelente. Vettünk 15 né­met juhászt, illetve snaucert — természetesen kiképzett ku­tyákat — és vannak saját gép­járműveink. Beszélgetés közben hamaro­san az is kiderül, hogy a meg­bízások körülbelül 20 százalé­ka magánlakások, illetve -sze­mélyek védelmére szól. A céget természetesen köti a titoktar­tás, neveket nem árulnak el, de azért néhány információt kaphatok. Mindebből kiderül, hogy — ámulj bérből, fizetés­ből vagy nyugdíjból élő! — nem is olyan szűk már az a réteg, amely igényli villája vagy üzlete védelmét. Van­nak folyamatos őrzést kérők, de az esetek többségében egye­di megbízást adnak a kisszö­vetkezetnek. Például, amikor valaki az ékszereit viszi a bankba, de nem mer egyedül menni. Vagy amikor egy-egy üzletkötésre a vevő több mil­lió forinttal a zsebében indul. Ezeket a szolgáltatásokat többnyire üzletemberek vagy művészek veszik igénybe, ugyanúgy, mint a személyi védelmet. Kísérgette testőr egy ismert művészünk feleségét, akit a művész szeretője azzal fenyegetett meg, hogy leönti sósavval. Kértek már kísérőt Tel-Avivba, ahová a hölgy — a várható családi viták miatt — nem mert egyedül elindulni. Egy őr minimum 200 forint­ba kerül óránként, de —» a speciális igényektől függőé* — ennél jóval több Is lehet. Akad, aki csak egyszeri vé­delemre tart igényt — például az az éttermi üzletvezető, akit „vendégei” megfenyegettek, s így zárás után nem mert egye­dül hazamenni. Másokat he­tekig kísérgetnek, míg az ille­tő megnyugszik. KESZEK A MAGÁNNYOMOZÁSRA — Szerencsére a fiúk eddig még nem kerültek igazán ne­héz helyzetbe. Fegyvert soha nem kellett használniuk, s — bár közelharcra is ki vannak képezve — ilyesmire sem ke­rült még sor. Házasságot vi­szont közvetítettünk: egyik emberünk elvette feleségül azt a hölgyet, akinek egy ideig a testőre volt. Akadt olyan esetünk is, ami­kor ingyen segítettünk vala­kinek, mert nem tudta volna árainkat megfizetni, de való­ban nehéz helyzetben volt, s így megsajnáltuk. Nem ritka az sem, hogy kutyát adunk kölcsön vagy bérbe. Egy hara­gos német juhász inkább el­riasztja a betörőket, mint egy őr. S hogy mi lesz ezzel a kü­lönös céggel a jövőben? A kéttagú elnökség szerint a közbiztonság — a munkanél­küliséggel és a szegénységgel párhuzamosan — tovább rom­lik, így a szolgáltatásaik min­den valószínűség szerint egy­re keresettebbek lesznek. Rö­videsen új, nagyobb irodába költöznek, ahová a cégek'és magánszemélyek beköthetik riasztóberendezéseiket. Jelzés esetén az állandó őrség rövid idő alatt a helyszínen terem. Készen állnak a magánnyomo­zásra is, ha a jogszabály majd engedi. A legtöbb ügyfél ál­talában nem elégszik meg az­zal, hogy védelmet kérjen egy titokzatos fenyegetővel szem­ben. azt szintén szeretné meg­tudni, hogy ki rémisztgeti. Külföldi cégek és üzletembe­rek ugyancsak igényelnék az információt a magyar part­nerekről, nehogy szélhámos­sal kössenek üzletet... Kecskés Ágnes Csökken a támogatás Fogy a pénz Az Országos Idegenforgalmi Tanács döntött az Idegenfor­galmi Alap (IFA) ez évi fel- használásáról. Gellai Imre mi­niszterhelyettes, az OIH elnö­ke elmondta: a pénzügyi kor­mányzat nem vette figyelembe az OIH javaslatát, miszerint az ország idegenforgalomból származó bevételei között a lakosságnál jelentkező kon­vertibilis bevétel legalább 50 százalékát tekintsék turiszti­kai eredetűnek. Így az 1,7 mil­liárd forintnyi igény teljesí­tése helyett, a tavalyi 1,3 mil­liárd forintos kerettel szemben csak 1.1 milliárd felhasználá­sáról dönthettek a tanács tag­jai. Az IFA múlt évihez képest 20-30 százalékos reálérték­csökkenése nem teszi lehetővé a vidéki repülőterek fejlesz­tési támogatását. E célra ta­valy 50 milliót fordítottak. Ebben az évben nem igényel­hetnek az alapból a vegyes vállalati formában épülő szál­lodák magyar résztvevői sem saját tőkerészük kiegészítésé­re. A múlt évben 222 milliót különítettek el e célra. Csu­pán azok a szállodák számít­hatnak támogatásra, mégpe- dik a tavalyi maradványból (amely kb. 130 millió forint), amelyeknek egy tárcaközi bi­zottság már korábban odaítél­te azt erre az esztendőre. Csökken a kiemelt üdülő­körzetek infrastrukturális jel­legű támogatása is, továbbá a nemzeti propagandára fordít­ható pénz reálértéke. Ugyan­akkor 40 millió forinttal nö­velték a pályázat útján el­nyerhető támogatási keretet, 23 millió forintot fordíthatnak a Budapest—Bécs világkiál­lítás előkészületeire és 30 milliót a kongresszusi rendez­vényekre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom