Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

1990. JANUÁR 29., HÉTFŐ %t£üian 5 Parfizánkadnak a tájwédök Kié lesz a kiképzőbázis? Megnéztem egy amatőr dokumentumfilmet. Két kéz leszere­li a Munkásörségi terület tcliratű táblát, amelyen lassan el­fogynak a betűk, az üres felület bezöldül, s alakul az új ki­írás: Iharos! Szabadidőközpont. A következő képsorokon vi­dám, ásóval-lapáttal felfegyverzett civilek sétálnak felfelé egy gyönyörű völgyben, majd a bevezető út oldalai mellé két kis tölgyfát ültetnek. Azután megjelenik egy fér­fi és az árválkodó póznára felerősíti az átalakított táblát. Mosolygó arcok övezik. Csak egy kiskatona áll ott tehetet­lenül és értetlenül — őt ilyen­re nem készíthették fel a pa­rancsnokai. • Ezt még tavaly rögzítet­ték. mi történt azóta? __— A tábla két hét alatt el­tűnt, de a tölgyeket nem bán­tották — mondja Nánási Ist­ván, a Biatorbágyi Tájvédő Kör elnöke. — Az akciónak híre először nem aratott osz­tatlan sikert, de amikor el­mondtuk s leírtuk, hogy mindezt miért csináltuk, sokan biztosítottak a támogatásuk­ról. Az Iharost levél című fo­galmazványunkat a helyi MDF és SZDSZ, á törökbálinti MDF, a biatorbágyi helytörténeti bizottság képviselői, sőt a he­lyi tanácselnök is aláírta. Idézet az írásból: „Ne legye­nek ezek a völgyek többé fegy­veres testületeké, külső, a köz­ségtől. idegen erőké! Legyen megérdemelt gazdájuk a köz­ség, és hasznosítsa azt minden itt élő és ide látogató örömé­re! Nyissuk fel végre a sorom­pókat! ...” • Honnan az indfttalás? — Akkor láttuk, hogy sür­gősen lépnünk kell, amikor több újság is írta: megkezdő­dött a munkásőrség vagyon­tárgyai hasznosításának az előkészítése, amire pályázato­kat írnak ki. A munkásőrsé­get gyorsan felszámolták, de katonák érkeztek, akik azóta is „őrzik a területet. A? embe­rek csak találgatnak: mi lehet itt elrejtve? Nos, a tanácson keresztül értesítettük szándé­kunkról a Pénzügyminisztéri­um direkt erre kinevezett mi­niszteri biztosát, a faluban aláírásokat gyűjtünk, amiket szintén továbbítani fogunk. Előttünk teljesen tisztázatlan a kérdés: ki árulja ezt és ki­nek? Még a munkásőrségi kor­szakban Soponyai Károly és fe­lesége voltak a kiiképzőterület gondnokai. Munkaviszonyban február 15-ig állnak, végkielé­gítésiképp júniusig felvehették a fizetésüket, és előszerződési jogot kaptak, bárki is legyen majd az új gazda. • Mit őriznek ott annyira? — Ügy tudom, hogy az itte­ni lőcsarnok a legkorszerűbb az egész országban, szocialis­ta relációban pedig a legjobb három között van — mondja Soponyai Károly. — Bent éles­sel, mindenfajta fegyverrel lehet lőni úgy, hogy kívül szin­te alig hallani. Egyben szeret­ném megcáfolni a korábbi hí­reszteléseket; szabadban csak vaklőszert pufogtattak időn­ként. a munkásőrök. Teljesen korszerű az egész, hideg-meleg víz és központi fűtés van. A munkásőrök hihetetlenül so­kat dolgoztak itt — társadal­mi munkában —, aszfaltuta- kat csináltunk, szépen kiépí­tettük a környék legtisztább forrását, ahonnan vezetékeken egy mini vízmű látja el az ob­jektumot.. Saját áramfejlesztő is van; a bázis önfenntartó. De ne sokat kérdezzen, van­nak olyan titkok, amiket én nem mondhatok el. Csak időn­ként elgondolkozom: mind­ezért ki fizet és kinek? 9 Semmit sem tud az eladás­ról? — Miniket arról nem tájé­koztattak, az különben is olyan „borítékos akció” volt. A né­hány pályázó leírta az ada­tait, az elképzeléseit, s gondo­lom bizonyos összeget, ezeket borítékokba zárták és bedob­ták egy ládába. Aztán jöttek fontos emberek valahonnan fentről, kibontották a pályá­zatokat. s aki a legjobbat ja­vasolta. a legtöbbet kínálta, azé lett az egész. Az elképze­lésekről csak ennyit: mivel a bázis fegyveres testületé volt, lehetőleg azé is maradjon, mert ilyen célra szerelték föl. • A táivédők a közeli ho­mokbányában két kupac, mint­ecy 60-80 cázálarcbetétet talál­tak . . . Használtak veszélyes vepryi anyagokat? — Nem, csak füstjelzőket és ködösítőket. Bár van itt egy jól védett vegyianyag-raktár, s oda egy héten néha kétszer is betörtek. Talán így jutottak ki a betétek. A szemét elhor- dásáért és megsemmisítéséért én feleltem, a bányába ilyen másképp nem kerülhetett. O Mit tud a tanácselnök? — A tájvédőkkel együtt azt akarjuk, hogy ez a terület a községhez tartozzon, mert azé volt — mondja Hernádi Ká­roly, a Biatorbágy Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöke. — Az a gond, hogy itt nagy beru­házásokat csináltak. A dr. Gruber Nándor miniszteri biz­toshoz október 30-án feladott első levelünkben kértem, hogy Iharost térítésmentesen adják vissza a községnek, s a terület hasznosításáról az itt élők dönthessenek. November vé­gén jött a válasz, abból idé­zek: „A munkásőrség ingatla­nainak többsége országunk la­kosságának összjövedelméből létesült. Nem szolgálná a de­mokratikus ország építését, ha egy-egy település, amelynek területén felszabaduló objek­tum van, kizárólag a település céljait szolgálná ...”. De a ké­relmet nyilvántartásba vet­ték ... 9 Belenyugodtak? — Nem. Ment az újabb be­adványunk, amire a napokban kaptunk választ: „A biatorbá­gyi kiképzőbázis a világkiál­lítás biztonsága érdekében, kiképzés , céljára a’.Belügymi­nisztériumhoz kerül. Az ob­jektum jelenlegi rendeltetésé­től eltérő hasznosítása ma még indokolatlan. Hogy emellett esetleg más feladatokra is igénybe lehessen venni, ké­rem, vegyék fel a kapcsolatot a Belügyminisztériummal. 9 Lesz következő lépés? — A tájvédők gyűjtik az aláírásokat, megyünk a BM- hez. Ha ma még nem is, de legalább a világkiállítás után már mindenképp követeljük vissza, ami minket illet. „ ,.. Emlékül a völgy bejá­ratánál két tölgyet ültettünk, őrök ők! őrzik magukban szándékunk, az önkormányzat kicsiny csíráját, mely rajtunk keresztül talán gyökeret ver és lombot bont ebben a völgy­ben is...” — írják az iharosi levélben a helyi lokálpatrió­ták. Remélhetőleg senki nem akarja a két kis fát elpusztí­tani. Kántor Miklós Tiltakozó agglomeráció Nem akarnak hajléktalanokat Csütörtök estére visszafoglalták a vasutasok a Déli pá­lyaudvart. A hetek óta tartó áldatlan állapotot, úgy tűnik, fel­számolták — legalábbis az állomáson és közvetlen környékén. Mint ismeretes, a néphadsereg felajánlotta egyik építóalakula- tának Törökbálinti úti barakktáborát a hajléktalanok elhelye­zésére. Az itteni épületek 400 személy elszállásolására alkal­masak, ezzel a gesztussal tehát a dolgot akár lezártnak is te­kinthetnénk. Más a véleményük azonban azoknak a települé­seknek, amelyek hétfőtől a hajléktalanok közvetlen szomszé­dai lesznek. Budakeszi, Budaörs és Törökbálint vezetői tilta­kozó levelet juttattak el Németh Miklós miniszterelnökhöz. Tisztelt Miniszterelnök Űr! A Budaörs város vezetése, továbbá Budakeszi, Törökbá­lint nagyközségek vezetői sé­relmesnek tartjuk, és tiltako­zunk az ellen az intézkedés, illetve döntés ellen, melyet az elmúlt napokban — tudomá­sunk szerint az ön jóváhagyá­sával — tudtunk és megkér­dezésünk nélkül hoztak. Ne­vezetesen arról döntöttek, hogy 400 hajléktalant Buda­keszi és Törökbálint nagyköz­ségek közvetlen szomszédsá­gában, de Budaörs város köz- igazgatási területén kívánnak elhelyezni. Ne legyen félreér­tés, mi nem a hajléktalanok sorsának „ideiglenes” rende­Egyelőre kacsa A GYIVI szívesen menne Pomáz nagyközség egyik leg­jelentősebb épülete a Teleki- kastély. Most arról beszélnek az emberek, hogy a Pest Me­gyei Tanács V. B. Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetének ott­hont adó patinás létesítményt eladják. Az utcai mendemon­dák ausztrál, arab és amerikai üzletemberekről beszélnek, akik mesés összegeket kínáltak a kastélyért. Sokan azt is tud­ni vélik, hogy szórakozóköz­pont, szálloda, netán klubház lesz belőle. A lakosság tehát élénken érdeklődik az épület sorsa iránt, de a véleményét még nem kérdezték meg. Gon­dolom azért, mert az elképze­lések igazán nem körvonala­zódtak még. Ezt erősíti meg dr. Czink József vb-titkár is. — Nem zörög a haraszt, ha neri fújja a szél. Esetünkben azonban csak gyenge szelüőos- kéről van szó. Mindössze egy francia szervező cég keresett meg bennünket vételi szándék­kal. Arabról, ausztrálról, ame­rikairól nem tudok. — Valami mégiscsak történt, mert ez ügyben néhány napja önöknél járt Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyettese. — Valóban volt megbeszélés a helyi Független Kisgazdapárt kezdeményezésére. Képvisel­tette magát a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, a megyei tanács, a GYIVI. Az a közös vélemény alakult ki, hogy a Telekii-kastély a GYIVI elhelyezésére nem alkalmas. Sokkal jobban is lehetne hasz­nosítani. Ám a kastély egyben átmeneti otthon, s mint ilyen, nélkülözhetetlen. A megye vi­szont nem zárkózik el attól, hogy másutt, esetleg a kastély vételárának felhasználásával egy modern GYIVI-t építsen. — És a nagyközségi tanács szívesen eladná a Teleki-kas­télyt? — Nem. Mi elsősorban hosz- szú távú bérletre gondolunk. A tulajdonos egyébként a ma­gyar állam, mi a kezelők va­gyunk. Mindenképpen szeret­nénk megtartani, mert bárki üzemelteti, nekünk fizeti az adót. — Mit mond Sima Antal, a GYIVI igazgatója? — Az új igényeket nem tud­ja kielégíteni a kastély. Mégis azzal számolunk, hogy hosz- szabb ideig itt maradunk, mert ma senki nincs az or­szágban, aki új központot épí­tene. Én eladáspárti vagyok, mert a pénzből lehetne finan­szírozni egy korszerű megyei gyermekvédelmi intézményt. Míg ha itt marad a GYIVI — éppen jellege miatt — nem fi­zet adót a nagyközségnek. A Bécs—Budapest világkiál­lítás idegenforgalma felértéke.- li a fővároshoz közel fekvő jjv? gatlanokat is. A Teleki-kastély eladása, vagy megtartása bo­nyolult ügy, jó lesz döntés előtt alaposan meghányni-vet- ni a dolgokat. Idő még van, mert az utcai „rádiók” csak kacsát röppentettek... VM. Mintagazdaság a puszta közepén Olyan, mint otthon, az otthon Nem tudom, fontolgatták-e annak idején, hogy alkal­mas-e szociális otthon céljára a terület, azok a döntéshozók, akik annak idején a Ráckeve és Kiskunlacháza közötti pusztá­ra telepítették az intézményt. Tény, hogy a Nagylegelő-dűlő- ben nehezen megközelíthető helyen található épületet és kör­nyékét akár egy gazdaság központjának is hihetné a látogató. A körbekerített ötholdas „birtok” nagyobb részén kony­hakerti zöldségeket és kuko­ricát termesztenek, az ólak­ban 60-80 sertés hízik. Elkép­zelhető, hogy az idős embe­rek és az alkalmazottak szá­mára különösen a betakarítás ideje alatt mennyi munka adódik. Nem is kell a papri­kát, a paradicsomot a piac­ról venni, még télire is marad eltennivaló. Bűvészkedés a főzőcskével S hogy gyümölcsök is kerülhessenek bővebben az asztalra télen, a ráckevei idősek szociális otthoná­nak dolgozói örömmel vet­tek részt a „szedd magad” ak­cióban is, hiszen szívükön vi­selik, hogy 142 idős ember kosztja változatosabb legyen. Amikor először megvettem a három szelet — félkilónyi — 250 forintos sertéskarajt, ju­tott eszembe a 42 forint. Eny- nyi ugyanis a szociális ottho­nok napi élelmiszernormája. A drasztikus élelmiszer-ár­emelés utáni január utolsó napjait írjuk, s még csak „ál­lítólag” tudják, hogy 30 szá­zalékkal emelik ezt az össze­get. Nehéz lesz beosztani. Ál­szent, hazug állítás az, hogy egy idős ember kevéssel beéri. Be, ha nem jut többre. Hogy­ne szeretnék a finom falato­kat, és bizony az étvágyuk is jó. Természetes, hogy kedve­lik a déligyümölcsöket, az édességet. És szüksége is van a szervezetüknek . a bőséges vitamin-utá npó tlásra. A ráckevei otthon lakószo­báit járva, a vezető, Soóky Lajosné kíséretében, láttuk az apró narancsokat, egy-egy szelet csokit az éjjeliszekré­nyeken, amit a - nyugdíjból megmaradó pénzükből vásá­rolnak az otthon lakói. Per­sze, van akinek csak akkor jut ezekből a csemegékből, ha futja a napi élelmiszernormá­ból. Akinek nincs nyugdíja, az 200 forint zsebpénzből „gaz­dálkodik”. Akinek van, az is spórol, hogy odaadhassa pén­zecskéjét a gyerekének, az unokájának. Mert a szociális otthonba dugott szülő ott is szülő marad. Soókyné még bizakodó le­het, hogy az ellehetetlenült élelmiszerárak ellenére is meg­felelően tudják majd táplálni a rájuk bízott idős embere­ket. A pusztába telepítés nem volt túl szerencsés ugyan, a vezető most mégis kivételes szerencsének tartja ezt. Mert nagyon nehéz helyzetbe kerül­tek most azok az otthonok, ahol nincs ilyen „spájzpótól” lehetőség. Itt a Nagylegelő-dűlőn ne­kik módjuk van igazi csalá­dias konyhát vinni. Bűvész­kedni; olykor egy kis főzőcs­kével, szeretettől vezérelt öt­letekkel, s jóformán a semmi­ből remek vacsorákat össze­csapni. Ahogy például Boros ■ Ferencné nővér csinálja a Kazinczy utcai részlegben, amikor ő az ügyeletes. Semmi az, legyintett, amikor meg­beszéltük, hamarosan alkalmat kerítünk olcsó receptjeink megismerésére. A Nagylegelő-dűlői házból, egy konyháról látják el a benn, Ráckevén lévő másik két házuk lakóit is: a 122 ál­landó gondozottat, az idős­korúak klubjában a 20 bejá­rót, akinek a fele hetes benn­lakó a Kazinczy utcai házban. Ez a legújabb, néhány éves épület kétágyas szobáival a legkényelmesebb is. Bár át- és hozzáépítéssel lett azzá, ami — akárcsak a másik kettő. Itt érződik leginkább a tuda­tos tervezés és kivitelezés. Na­gyon otthonos, ki-ki a maga kedvére díszíti környezetét ké­zimunkáival, képekkel. Ilyen környezetben még egy kis be­tegség is elviselhetőbb. Az egyik szobában gyengélkedő nénire nyitottunk rá a kopog­tatás után. Nem súlyos a baj — Tudja kedves, nem sú­lyos baj ez, csak kiszedi az emberből az erőt — panaszol­ta szégyenlős mosollyal, háló­ingét igazgatva, az idei tél furcsa vírusával küszködő idős asszony. Az otthon vezetőjétől és munkatársaitól megtudtam azt is, hogy nem csak a konyhán lehet és kell bűvészkedni, ha­nem a kényelmesebb körülmé­nyek megteremtéséért is. El­kezdtünk számolni, felosztani a 11 millió forintos költségve­tést. Ennek több mint két­harmadát felemésztik a bérek. Sokba kerül önmagában az is. hogy három különböző helyen találhatóak épületeik. Közmű­vekre, villanyra, vízre, szenny­vízszippantásra elmegy 2,5 millió (illetve elment, mert most már ez is sokkal többe fog kerülni). A többit jószeré­vel a piacokon és a boltokban hagyják. Karbantartásra 230 ezer forint jut. S ez egy épü­let kifestésére sem elég. Most mégis a Nagylegelő dűlői központi épület teljes nagytatarozására, bútorzata felújítására készülnek. A ter­ven felüli beruházást az teszi lehetővé, hogy az otthon új lakói nagyobb összeget aján­lottak fel, hogy soron kívül be­kerülhessenek az intézetbe. Megmosták a fejét Kétségtelen, hogy így rosz­szabb helyzetbe kerültek az évek óta várakozók. A felet­tes szervek alaposan megmos­ták a fejét ezért az otthon ve­zetőinek, igaz, ez sokkal köny- nyebb, mint fedezni a költsé­geket. Tekintsék magánvélemény­nek — mégis úgy vélem, jó helyre került az adományozók megtakarított pénze. S ha már itt tartunk — kevesen tudják —, a szociális otthonban élő emberek ingatlan vagyonára nem lehet ráterhelni a gondo­zási díjat, amelynek legma­gasabb havi összege is csupán 2070 forint, s amit a nyug­díjjal rendelkezők térítenek. Ezzel szemben az államnak 7-8 ezer forintba kerül egy ember teljes ellátása, termé­szetesen beleértve a fenntartá­si költségeket is. Ráadásul na­gyon kevesen vannak olyanok, akiknek módjukban áll a so­ronkívüliséget megváltani. A szociális otthonok viszont egy­re nehezebb helyzetbe jutnak. Itt mind kevésbé képesek biz­tosítani olyan körülményeket, hogy gondozottjaik elmond­hassák: olyan, mint otthon. Kádár Edit zése ellen emelünk szót, ha­nem a módszer ellen, ahogy ebben az ügyben döntöttek. Semmibe vették a helyi önkor­mányzatot, még csak lehetősé­get sem adtak arra, hogy a város, az adott települések la­kosságát képviselő testületek a döntés előtt véleményt nyil­váníthassanak. Ez annál is in­kább sérelmes, mert ezt a döntést a legfelsőbb államigaz­gatási szerv, illetve annak képviselőinek jóváhagyásával hozták meg. E döntést nem tartjuk megnyugtatónak, nem­csak településünk közbizton­sága szempontjából, hanem az elhelyezetekkel szemben sem, sem emberi, sem humanitárius szempontból. Négyszáz em­bernek barakkokban történő elhelyezése egy ilyen területen egészségügyi és közellátási szempontból is kérdéses. Az érintett körzetet üdülök és családi házas területek veszik körül, miután a közbiztonsá­got érintően tett intézkedésük­ről nincs információnk, úgy ítéljük meg, hogy az amúgy is súlyos gondokkal küzdő agglomerációs települések köz- biztonsága — de különösen a három településé — belát­hatatlan következményekkel járhat. Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani még azt a tényt is, hogy annak idején Kádár Já­nos, illetve kormánya 100-200 családot elhelyezett már ezek­ben a barakkokban, és végle­ges elhelyezésük végül Budá­ké szint történt, 100-200 „CS” lakás megépítésével. Mindezek után rögzíteni kí­vánjuk, hogy döntésük — bár­milyen, településeink lakossár gát érintő — negatív hatásáért felelősséget nem tudunk vál­lalni. tehát kénytelenek le­ssünk 'âzt a kormányra háríta­ni. Alt Jánosné Budaörs Városi Tanáét megbízott elnöke Geiger József Törökbálint Nagyközségi Tanács elnöke Farkas Gyula Budakeszi Nagyközségi Tanács elnöke Szombaton megkezdődött Budaörs határában a buda­pesti hajléktalanok részére felajánlott katonai barakkok kiürítése és felkészítése az új lakók elszállásolására. A tíz faépületből álló táborban ed­dig egy építő katonai alakulat lakott. A házak felszerelésé­nek egy részét térítésmentesen a haléktalanok rendelkezésé­re bocsátják. A menhely ily módon vaságyakkal, matra­cokkal, paplanokkal várja négyszáz új lakóját, akik kö­zül sokan eddig a Déli pálya­udvaron, majd pedig a fűtés nélküli csillebérci táborban húzódtak meg. A budaörsi menhely épületei fűthetők, két konténerkazán adja a meleget. A táborhoz konyha is tartozik, amelybe a Fővárosi Tanács villanytűzhelyeket szereltet fel. Az új lakók érkezésének hí­re nem váltott ki egyértelmű tetszést. A Budaörsi Tanács máris tiltakozott a Fővárosi Tanácsnál a tábor létesítése ellen, ami szerintük veszé­lyeztetheti a környékbeliek nyugalmát. A Fővárosi Tanács szociálpolitikai osztályán vi­szont elmondották, hogy csu­pán átmenetinek tekintik a menhelyet. A téli hónapokra a felajánlott épületek közül pillanatnyilag ez a legelfogad­hatóbb hajléktalanok elhelye­zésére. Mivel a menhely Bu­daörstől távol fekszik, a köz­lekedés sincs még megolva; a Fővárosi Tanács a BKV-val tárgyal erről. A nemrég ala­kult Hajléktalanok Gondozó Központja aktivistái is segíte­nek a menhely lakóinak éle­tük rendezésében, munkaal­kalmat, végleges elhelyezést szerveznek számukra. Így pél­dául a MÁV több mint száz embernek tud állandó kereseti lehetőséget, munkásszállást biztosítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom