Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
1999. JANUAR 36., PÉNTEK 5 Távolsági társalgások 8 jF • • • • X Közös agy A címet elolvasván semmiképpen ne gondolja a kedves ol-' vasó, hogy a következőkben a telefonhciyzetröl fogok szólni. Hazánk s főként megyénk állampolgárai közül ugyanis sokaknak nem ez a legfőbb gondja. Tudniillik ama bizonyos készüléket valahová be kell szerelni. Akiknek történetét most közreadom, azoknak ez a hová kérdés jelenti a legtöbb gondot. Mivel a megyét járó újságírók közé tartozom, gyakorta ülök-állok HÉV-en, távolsági buszon, vonaton. S minél többen szorongunk egy-egy járművön, annál több ok adódik arra, hogy egymással beszédbe elegyedjünk. Téma lesz az is, ki miért teszi meg nap mint nap hosszabb-rövidebb útját a fővárosig — lévén ott a munkahelye. Garantáltan márkás kocsik Solymár és Pilisborosjenö határához közel alakította § ki gépjármű-forgalmazási telephelyét a Garancia Szállí- ^ tó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet. Akinek valutája S van (lehetőleg nyugatnémet márkája vagy dollárja), az ^ hozzájuthat álmai Ladáihoz, megrövidítve ezáltal a $ többéves várakozási időt. Érdekes módon leginkább hölgyektől hallottam albérletkereső kőrútjaik tanulságos történetét. Mindezek azt igazolták. hogy nem könnyű Budapesten egyedülálló nőknek lakhelyet találni. Maradt tehát a bejárás. Igaz, most már vidékiek is vehetnek ingatlant a fővárosban, de nem vagyok biztos abban, hogy éppen az ingázóknak telik erre. Továbbra is kérdőjeles számomra, hogy ez lenne a helyzet megoldása. Attól tartok, még mindig időszerű marad az a három történet, amelyet most gyűjtésemből közreadok. A nagyvonalú — Még nem döntöttem, lehet, hogy az egész lakást kiadóul — szólt az érdes férfi- hang a telefonba, s hozzátette, hogy ő az anyjával lakik Gödöllőn, s fővárosi lakását nem használja ... kezdte történetét egy 25 év körüli magas, Vékony nő. Valóságos csöndrezervátum volt a kis budai utca. Barátságos, családias társasház volt a megadott cím. Hát itt igazán ellaknék egy ideig — gondolta magában utastársam. P J. nyitott ajtót, a lakás- tulajdonos. Alacsony, 35 körüli férfi volt. Behívta vendégét a kopár, másfél szobás lakásba. A nagyszobában egy asztal, két fotel és egy kétszemélyes nyitott rekamié állt — gondosan megágyazva. Az egész lakásra kiszabott csillagászati bérleti díjat természetesen nem tudta vállalni a fiatal nő, hiszen az több volt, mint a havi fizetése. De a kétszer három négyzetméteres szobának is megörült havi háromezerért. Az újdonsült albérlő azonban hiába várta a főbérlő megígért telefonhívását, így hát újra elment személyesen. A férfi közölte, hogy azért nem jelentkezett, mert még ágyat kell szerezni. Ekkor újabb megállapodás született. — havi négyezer forintról. S a következő hét szombatján a megadott időpontban ott ácsorgóit bőröndjével a kapu előtt a fiatal nő, mert P. J. úr nem volt otthon. Késő este lett. mire megérkezett. Rendkívül szívélyes volt, amit eddig nem lehetett tapasztalni nála. Megvárta, amíg a nő elrendezte a ruháit a szekrényben. aztán hellyel kínálta. — Érezze magát otthon, akár le is fekhet. — Igazán köszönöm, de a heverőt csak holnap hozom. — Azt nem lehet! — tiltakozott a háziúr. — Maga mondta, hogy ágyat kell szerezni ! — Mondtam, mondtam ..., de idegen ágyat, nem tűrök meg a lakásban. Itt az történik. amit én akarok. — Földön nem alhatok. ágvat nem hozhatok, maga sem vett. akkor hová feküdjek9 — Ide — mutatott gondosan megágyazott rekamiéjá- ra. Köszöntem, abból nem kértem. Éjjel 11 lett, mire visszapakoltam a bőröndökbe — fejezte be történetét útitársnőm, s m°g visszaintett, mikor leszállt a kalászi lenfonónál. A nem anyagias A molett. fekete hajú, harmincas elvált asszonyt a véletlen segítette, s ezért nem keveredett egy zavaros ügybe. Az ő főbériőjelöltje egy jól szituált, ősz hajú hatvanas mérnök a Bajcsy-Zsilinszky úton hirdette meg lakását. Am amikor az ár felől érdeklődött az asszony, akkor igen választékos modorban kisebb előadást tartót* — Ó, az összeg nem érdekes, nem vagyok anyagias. Az a helyzet, hogy külföldre megyek hosszabb időre és ezért keresek megbízható búrlöt. Legszívesebben már holnap mennék, csak féltem a lakást. Nem szeretném, ha a tanács rátenné a kezét... Ezért kötnénk egy szerződést, — mert, tudja, nem biztos, hogy visszajövök, ha mégis, akkor maga kiköltözik... Majd megbeszélem az ügyvédemmel. A nő csak áicsorgott a szoba közepén, s míg a férfi a konyhába ment, hogy kávét készítsen, addig alaposan körülnézett. A telefon mellett nevekkel, számokkal teleírt nyitott regiszteres füzetet látott. Közelebb lépett, s beleolvasott. Megakadt a tekintete egy ismerős néven. Újra és újra elolvasta, mert nem akart hinni a szemének. A telefonszám saját munkahelyének száma volt, a név pedig egy kolléganőé! Szó nélkül hagyta el a lakást. Az elegáns lépcsőház vastag futószőnyege elnyelte lépteit, s a lépcsőfordulókban álló délszaki növények sem tűntek már olyan barátságosaknak. Munkatársnője bólogatva hallgatta a történetet. Több mint fél éven keresztül hitegetett engem, hogy már csak napok kérdése, és megkapja az útlevelet — aztán pedig arra akart rávenni, hogy jelentkezzem be hozzá élettársként. Így esett meg, hogy két esetből lett egy kerék történet. A jó szándékú — Böngésztem az újságban az albérletkínálatot — kezdte elbeszélését a Budapest közeli kisvárosban élő tanítónő. — Hopp! Ez az én albérA pártok a márciusi választások előtt a közvélemény elé tárt programterveikben egyebek között azt hirdetik, hogy a magántulajdon elsődlegessége a teljes vállalkozási szabadság alapja. Hangzatos szónoklatokban már most sincs % kiadó Jetem! — kiáltottam föl: „Kü- lönbejáratú szoba tanárnőnél kiadó. Telefon ...” Izgatottan tárcsázott. Kiderült, hogy a belváros Duna- parti részén, kényelmes bérház ötödik emeletén található a kiadó szoba. Amikor a megbeszélt időben becsöngetett, legnagyobb meglepetésére egy fiatal férfi nyitott ajtót, akiről kiderült, hogy építésztechnikus és szintén a szoba miatt jött. Meg is mutatta a konyhából nyíló másfélszer négyméteres helyiséget, amelynek kövezetén egy rozzant ágy, egy szekrény állt, s a falon egy kis mosdó. A két egybenyíló nagyszoba piszkos és rendetlen volt. Egyikében festett szőke, hatvanas nő ült tarka pongyolában: a tanárnő. Körötte albérlők serege. — Te még nem válaszoltál a kérdésekre? — nézett a tanítónőre, aztán elétolt egy nyitott füzetet. Tizennégy kérdésre kellett válaszolni. Név, lakcím, foglalkozás, munkahely, kereset — ez eddig ért- hető,_ nyugtatta magát. Ám azután: sorolja fel a rossz tulajdonságait! Kiáll-e az igazság mellett? Mennyit ajánl fel a szobáért? Hajlandó-e kétszázezer forinttal hozzájárulni a lakás rendbehozásához? Miközben a tanítónő áttanulmányozta a füzetet, már dühöngött magában, hogy minek ds jött ide. Ha neki kétszázezer forintja lenne, nem albérletet keresne! — Es háromezret azért a szobáéit?! — hallotta a tanárnő affektáló hangját. — Nevetségesen kevés! Neked sem adom ki. pedig szimpatikus vagy meg szakmabeli... — Aztán tovább szavalt: — Nekem egy olyan ember kell ide, aki társ, akivel lehet beszélgetni. Meghalt a férjem. Nem tudom, mi lett volna, ha nincsenek a tanítványaim meg a Szivi. Hát ö egy rendkívüli papagáj volt. Emberi szemei voltak! De egyszer, huss, kiröppent az ablakon. Jobban szerette a szabadságot! A tanítónő nem várta meg a folytatást... Mert mi mást is tehetett volna ő vagy többi útitársnőm? Törvénysértés nem történt. hiány, s a kisgazdák, illetve pártjaik a hatalomért folyó küzdelemben potenciális erőt látnak a falu népében. Tinnyén, Naszvodi Géza portáján kopogtattunk. A családfő a toki Egyetérértés Termelőszövetkezetben dolgozik, Az elmúlt év szeptemberében megindult vállalkozás hozta is a kemény valutát. A 6 ezer 500 és 9 ezer 500 márka között értékesített Ladákból már az első hónapokban többtucatnyi talált gazdára. Azonban ezen a borongós, kellemetlenül csípős, hideg januári napon alig íénfergett néhány érdeklődő a tágas, több hektáros területen. □ Talán a tél teszi, hogy gyér az érdeklődés, vagy már nem kell a portéka!? — tettük fel a kérdést Bársony János üzletvezető-helyettesnek. — Ez most egy ilyen nap — mentegetőzött. — Az azonban kétségtelenül tény, a legutóbbi valutaliberalizálás is közrejátszott abban, hogy polgártársaink kezdik nagyon meggondolni, mit vásárolnak. A kényelmesen berendezett, bár cseppet sem hivalkodó iro- raépületben s annak előterében kilószámra tarkállanak a legkülönbözőbb gépkocsiprospektusok és szórólapok. A legapróbb részletekbe menően tüntették fel a kiadványok szerkesztői a Lada termékcsalád különböző típusaival kapcsolatos tudnivalókat. □ Honnan érkeznek a Ladák, Samarák? — Hát nem a Szovjetunióból — mondta kaján mosoly kíséretében az üzletvezető-helyettes. — A járműveket meg kell kicsit „sétáltatni” azért, hogy NSZK-beli, svéd vagy éppen osztrák közvetítők útján eljussanak hozzánk. Ha mondjuk közvetlenül egy esetleges szovjet partner szállítaná a kocsikat, azok néhány napon belül a telepünkön lennének, de így, kerülővel hét-tíz napba is beletelik, amíg az áru rendeltetési helyére megérkezhet. mint géplakatos és hegesztő. Egészségügyi panaszaira, gerincbetegségére gyógyír, hogy gazdálkodhat, földet művelhet és a sertésól körül tehet-vehet. — Az egyháztól, a tanácstól, a téesztől bérelt földön már hosszú évek óta termelek szálas takarmányt és gabonát. Ezen a két holdon azonban egyre nehezebb kigazdálkodni az állatok etetésére valót. A legutóbbi takarmánytápok árának drasztikus emelése pedig övön aluli ütésként ért bennünket — kesergett a gazda. Giziké, a felesége, a helyi MDF-szervezet titkára azzal vigasztalja férjét, hogy majd visszakapják a közösbe bevitt pár holdnyi birtokot, no meg a vállalkozóknak beígért tőkéből is csurran-csöppen a gazdálkodóknak. Az udvaron ott áll a Toyota minitraktor. Az ólban békésen szundikált az ellés előtt álló két koca. Nyulak, baromfik egészítették ki a családi farmot. Megérkezett Farkas Gábor- né, a község postása is. Csupa keserűség áradt szavaiból. — Éveken át szívós munkával sikerült elérnünk, hogy tíz bikát hizlaljunk és adjuk le őket a húsiparnak. Idén már csak egyre futja! A szemes kukorica mázsája jelenleg 850 □ ön szerint meddig tartható ez az úgymond devizás piac, hiszen csak itt, a megyében többtucatnyi cég, vállalkozó foglalkozik szocialista és nyugati piacról száamazó jármüvek forgalmazásával. — Azt hiszem, három-négy évig _ nem kell várni a vészharang kongására, s talán azután sem. A jelenlegi statisztikai kimutatások szerint Magyarországon évente minimálisan 180-200 ezer gépkocsira van igény. Ebből durván 50 ezerre tehető a kimondottan nyugati piacokról beszerezhető. Megítélésem szerint az átlag 8 ezer márkás gépkocsik elegendőek, s így az árak tarthatók. És talán még valamit ehhez a kérdéshez: valamennyi szovjet gyártmányú jármű jobb minőségben érkezik hozzánk, mint történetesen az állami telepekre. A beszélgetés során Bársony János közölte, hogy rövidesen megérkezik a Garancia telephelyeire a még 1989-ben megrendelt több mint 200 darab Lada gépkocsi. Köztük az 1300-as, ötajtós és ötsebessé- ges, az 1300-as karosszériájú, de 1500-as motorral felszerelt ötsebességes Lada Samara és a Niva család tagjai. A telep fedett és nyitott területén tucatnyi használt nyugati márkájú autó várta sorsának alakulását. — Akad itt 1987-es évjáratú Renault 21 GT, 12 ezer 200, valamint Renault 11-es, 1984- ben gyártott, potom 7 ezer 200 márkáért. Található az USA- ban kegyvesztetté vált, de Európában még érdeklődést kiváltó Yugókból is néhány darab. A mindent tudó Toyota (Pék Veronika felvételei) forint. A kocatáp ára is 1300— 1400 forint között mozog. Kérdem én, mire számíthatunk a jövőben. Hány bőrt húz le rólunk az a magasságos államvezetés!? Még fiatal lány volt, amikor édesapja 36 hold földön gazdálkodott, s természetesen kuliknak minősítették. Aztán amiért éjt napallá téve dolgozott, a kollektivizálás egyetlen tollvonással bekebelezte. — Ha visszakapnánk a földünket, vagy annak egy jelentékeny részét, bizony isten megmutatnám, hogy mennyi földszeretet szorult belém! Már éppen elköszönőben volt, amikor Naszvodiné arra biztatta: ne add fel Marika! Te azok közé tartozol, akik sohasem idegenkedtek a kétkezi fizikai munkától. Van keltetőgéped, s a mai napig hizlalsz Ott árválkodott nevesebb társai között egy hároméves vajszínű Polski Fiat is, amelyet 2 ezer 600 márkáért kínálnak, plusz 20 ezer forintot meghaladó az áfa. ti — □ A feltüntetett árak annyira irreálisak, hogy könnyen a nyakukon rozsdásodhatnak a kocsik. Nem tartanak ettől!? Az üzletvezető-helyettes, mint aki most kíván meggyőződni az említettekről, már-már arra kényszerült, hogy megtörölje szemüvegét, de nem tette, csupán annyit mondott: — hát, azt, hiszem, nyugodtan alkudhatunk .., ötletekben, miként eddig, úgy ezután sem szűkölködik ez az ipari szövetkezet. Már az is jó húzásnak bizonyult, hogy annak a 23-as ÁÉV-nek az egykori raktárbázisára „álmodták” meg telephelyüket, s vették be az építőket maguk közé társnak, amely cég makacsul küzd létének meghosz- szabbításáért. Sőt, a 23-assal a Garancia a közeljövőben betéti társulást létesít. — Két hónapja adtuk be a cégbírósághoz a bejegyzési igényünket, de az ott kialakított hivatali ügymenet miatt még egy ideig várnunk kell működésünk megkezdésére. Terveink között szerepel XX-es ÉoCSilí üzemeltetése is. Mindenesetre ennél az ipari szövetkezetnél nem kívánnak semmit sem a véletlenre bízni. Olyannyira nem, hogy már elkészült az említett betéti társulásra vonatkozó cégtábla is. □ Mondja, aztán forintért mikor forgalmaznak ezen a telepen autókat!? — Azt hiszem, még annyira megdolgozható a hazai piac, hogy a jövőben bizonyos járműveket forintért is értékesíthetünk. Való igaz a mondás: hazánk szellemi nagyhatalom. Gyócái László sertéseket is. Ha a márciusi választások kedveznek a kis- gazdálkodóknak, akkor megtalálhatjuk a számításainkat. Aztán a fotózás kedvéért, no meg azért, hogy egy kicsit mozogjanak is az állatok, a gazda kipaterolta az ólból a két kocát. — A malacainkat nem hizlalom. Amikor elérik az ideális súlyhatárt, akkor levágom őket, s aztán a feldolgozott húst értékesítem. Az utóbbi években kialakítottam ezt fajta szemléletet, s eddig bevált. A kisebbik fiam hentes, s így az ő segítségével túladunk az árun. Akadt olyan év is, hogy tíz sertést vágtam le és dolgoztam fel. Naszvodi Géza tinnyei gazdálkodót 50 százalékos rokkantnak nyilvánították. , — Többet rombolt az egészségemen az a sok igazságtalanság, amit az utóbbi évtizedekben átéltem, mint maga a munka. A mai napig nem tudom megemészteni azt, hogy miért kellett emberek, jobban mondva téesz-tagok és vezetők között akkora különbséget tenni. Sajnos a szó legteljesebb értelmében gerincpróbálő időszakokat éltünk át. Aztán keserűen még annyi! mondott, hogy nehéz lesz ösz- szetartani, egymáshoz közelíteni a helybélieket, amikor olyan igazságtalanságokkal találják szembe magukat, mint például a lucernaföldek kiadásánál. — Volt, aki 4 forintot fize-' tett a kaszáló négyszögöljéért, míg megint mások csak húsa fillért. Cy. L, Kocakergeiés az ól körül Vennes Aranka Földre váró tinnyeiek Ne add fel. Marika! Az eddig csendesnek, befelé fordulónak hitt magyar falvak éledezni kezdenek. A településeken mind többen tervezgetik, hogy vállalkozásokba fognak. Az idősebb korosztály abban bízik, hogy a termelőszövetkezetekbe bevitt föld visszakerül az egykori tulajdonosokhoz, mégpedig az 1947. december 31-i állapotok alapján. Természetesen lesznek olyanok, akik a téeszekben kívánnak tovább dolgozni, mert már nem éreznek elég erőt ahhoz, hogy egyénileg gazdálkodjanak.
