Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
1990. JANUÁR 28., PÉNTEK &ßMm 3 Zűrzavar a napirendben, már szorít az idő (folytatás 02 I. oldalról.) meg a vita. Kulcsár Kálmán előterjesztésében egyebek között azzal indokolta a téma fontosságát, hogy a működőképes piacgazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a tulajdonviszonyok átfogó átalakítása. Lényeges, hogy a gazdaságban növekedjék a magán- tulajdonon alapuló változások részaránya. Az is hamar kiderült, hogy ezzel együtt szükség van a társasági törvény helyenkénti módosítására is. A kiskereskedők minapi sztrájkjának fényében érdekesnek ígérkezett a vita. De csak ígérkezett. A honatyák néhány kisebb észrevételtől eltekintve — ezeket módosító indítványként terjesztették elő — nem kezdték ízekre szedni a törvényjavaslatot. Nem is kellett nagyon elkapkodni a dolgot, mert — nincs új a nap alatt — ennek a témának a tárgyalását sem zárta le a parlament. Ebédszünet után ugyanis ismét visszatértek a titkosszolgálati eszközök alkalmazásáról megkezdett vitához, s ha nem is volt könnyű a szülés, de végül megszületett: átmenetileg az igazságügyminiszter engedélyezheti az ilyen eszközök használatát. Emellett határozat született arról, hogy az Országgyűlés bizottságot állít fel a belső biztonsági szolgálat tevékenységének vizsgálatára. E testület tagjai a parlament politikai csoportjaiból kerüljenek ki, elnöke pedig független képviselő lesz. Űjabb szünet és újabb fordulat következett. Fodor István ugyanis, számot vetve az eddig történtekkel, javasolta több téma tárgyalásának elhalasztását, ám nem sok sikerrel. Az érintett honatyák ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy most kerüljön sor előterjesztéseik megvitatására. Hozzáláttak hát a munkához, s ennek megfelelően először visszatértek a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló törvényjavaslathoz, s végül döntöttek: március 15-én adományozzák a két magas elismerést. Mivel szorított az idő, kérés hangzott el, hogy mindenki csak a leglényegesebb dolgokról beszéljen. Rövidre fogta hát előterjesztését az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről a pénzügyminiszter. A javaslat lényege, hogy a jövőben új keretek között, a bankoktól függetlenül működik majd a tőzsde. Mivel a törvényjavaslathoz sem a képviselők, sem pedig a bizottságok nem nyújtottak be módosító javaslatot, s a vitában senki sem jelentkezett hozzászólásra, határozathozatal következett: a honatyák elfogadták a pénzügyminiszter előterjesztését. Ezt követően megkezdődött a vita a földtörvény módosításáról, amelynek kezdeményezője Vassné Nyéki Ilona Pest megyei képviselő volt. Előbb Hütter Csaba miniszter tolmácsolta tárca álláspontját, kérve, hogy a T. Ház változtatás nélkül fogadja el, majd megkezdődött a vita. Ahogy teltek a percek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ezt a napirendet sem lehet befejezni. A fölszólalók egy része azt követelte, hogy még a megváltott földeket is adják vissza korábbi tulajdonosaiknak, míg mások ezzel nem értettek egyet, mondván, hogy ez sem jogilag, sem erkölcsileg ebben a pillanatban nem indokolt. Ez azonban nem zárja ki egy átfogó jóvátételi törvény megalkotását és alkalmazását a mezőgazdaság átszervezése során elkövetett sérelmek esetében is. Az Országgyűlés ma a földtörvény módosításának vitájával folytatja munkáját, legalábbis ezt tervezik. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának elnöke a napokban levelet Intézett a köztársaság ideiglenes elnökéhez. Ebben kérte, hogy segítse elő : a SZOT és a kormány vezető képviselői között még a Parlament januári ülésszakának befejezése előtt kezdődjenek megbeszélések a feszítő gondok, a szociális problémák enyhítésére. Dr. Szűrös Mátyás javaslatára csütörtökön találkozó jött létre, a köztársaság Ideiglenes elnöke, Németh Miklós miniszterelnök és Nagy Sándor részvételével. Véleményt cseréltek belpolitikai életünk néhány olyan jelenségéről és megnyilvánulásáról, amelyek aggodalomra adnak okot, és cselekvésre kell. hogy ösztönözzék az ország felelős vezetőit. A szociális, gazdasági problémákkal foglalkozva megállapították, hogy a kialakult nehéz helyzet veszélyez.tetl a békés átmenetet és az ország működőképességét. Ezért a kormány és a szakszervezetek arra törekednek, hogy a már létező érdekegyeztető formák, fórumok mellett közvetlen kapcsolatok, megbeszélések keretében is tisztázzák a fennálló nézetkülönbségeket. Szót váltottak néhány árpolitikai kérdésről Is. Egyetértettek abban, hogy mindenekelőtt gazdasági eszközökkel kell gátat emelni az infláció felgyorsulása elé. csak az ellenzéki pártokról, hanem például az MSZP-ről is gyűjtött információkat. Tudtak erről korábban is önök? — Megvallom őszintén, én mindig sejtettem, hogy e tekintetben valóban pártsemleges ez a szervezet. Am annyira olcsó poénnak tekintettem erre kihegyezni mondandómat, hogy nem is hoztam szóba. ★ Már majdnem bevették a Parlamentet az otthontalanok. Mint olvasóink bizonyára emlékeznek rá, először csak a Blaha Lujza téri aluljárót szállták meg, majd néhány napja a Déli pályaudvart vették birtokba meglehetősen nagy feltűnést keltő körülmények között. A legújabb akciójuk: ketten közülük sátrat vertek a Kossuth téren, s úgy hírlik, egy darabig nem is akarnak onnan elmenni. „Egy sátrat adok egy lakásért” — olvasható a kézzel írt plakátokon, ám nem hiszem, hogy bárki vállalkozik a cserére, még akkor sem, ha ezúttal egy központban levő belvárosi fedelet ajánlanak akár egy kis falusi otthonért. A sátorozók — meg nem erősített hírek szerint — megfelelő engedélyek birtokában kezdték téli kempingjüket, s tudomásunk van arról is, hogy szeretnék vendégül látni a T. Ház elnökét, hátha a magas rangú vendég vizitje segít valamit a helyzetükön. E hírt Fodor István — magunk is tanúi voltunk az üzenet átadásának — megfelelő komolysággal fogadta, s egy cseppet sem bosszankodott. Nem úgy, mint ideiglenes köztársasági elnökünk, aki — nem a nyilvánosságnak szánt beszélgetés során — abbéli aggodalmát fejezte ki, hogy hamarosan sátortábor alakul ki a Parlament előtt. Én, megmondom őszintén, nem aggódnék ennyire. A sátorban lakó urakat és hölgyeket ugyanis arra kérném, hogy közmunkaként tisztogassák a Kossuth teret, a környező utcákat, sőt, ha lehet, még a közéletet is. Ök ezt viszonylag könnyen megtehetnék, hiszen nem valószínű, hogy bármely párt jól fizetett munkásaiként, vagy egyszerű tagjaiként tengették volna eddigi életüket, ennek következtében nem nyomasztja őket a dicstelen múlt. ★ Egyre több olyan téma kerül a T, Ház elé, amelynek eldöntése nem is oly egyszerű. így jártak a honatyák Vassné Nyéki Ilona kerepestarcsai képviselő által immár többedszer előterjesztett, a földtörvény módosítását javasló indítványával is. A végleges szót a hosszas vita miatt csak ma mondják ki, ám az már most bizonyos, hogy akár az igen, akár a nem gombot Sanyika hajléktalan. Sanyika csövezett már mindenütt, aludt a Blahán, lakott a csepeli tornateremben, legutóbbi pedig a Déliben próbált áttelelni. Sanyika csak azt tudja, hogy marha hideg lehet még az idő. Ez az előrelátás, úgy tűnik, elegendő bölcsesség a túléléshez. Mert Sanyika nem bízik más bölcsességben, még az olyanban sem, hogy jobb félni, mint megijedni. Sanyika tehát nem majrés gyerek. Nem fél, nem ijedős, öklével az orrom felé sújt, aztán az államhoz, mutatja, két pillanat az egész, és máris megfekszik a fazon. Hisz néha nincs cicó: ütni kell. Sanyika persze kicsit elkeseredett is, azért dumál ilyeneket. Elkeseredett, mert huszonegy évéből tizenkilencet intézetben töltött, elkeseredett, mert nincs lakása, mert köpnek rá az emberek, mert mindenki cseszegeti. És így igaz: rohadt egy dolog ez. Hiába haverja neki a Nagy Bandó, azért lepra világ volt a Déliben. A szakadtabbja összecsinálta magát, aztán ki ivott, ki ragasztózott. Pedig nem rossz srácok a csövesek. Egyébként. Bogár Gyula százados inkább nem szól erre semmit. Ha van is véleménye, megtartja magának. Csupán a bajsza remeg olykor, miközben megjegyzi, egy katonatiszt engedelmeskedik a parancsnak. Ez a parancs pedig most úgy szól, hogy hétfőre ürítsék ki a laktanyát, mert jönnek a hajléktalanok. A néphadsereg tudniillik átadta a Törökbálinti úti építőszázad barakképületeit a Fővárosi Tanácsnak. A hír 400 személy elhelyezéséről, valamint egy 500 adagos konyháról tesz még említést. Pontosan így van, bólint a százados, és cigarettára gyújt. Négyszáz fő, ötszáz adag. Az épületeket szeptemberben festették utoljára, a kazánok jók, hátul lehet focizni, a bútorokat, az asztalokat, vaságyakat itthagyják. Hangja kicsit rekedtes, olyan ez az egész, akár egy végrendelet. Ülünk az irodában, az ablakból a Szerelvénygyár sárga kerítése látszik. Szinte üres az udvar, nincs semmi mozgás. Még három nap hétfőig, de mintha már véget ért volna a költözés. Azért messze van innen minden, szólal meg egyszerre Sanyika. Az embernek ki kell bumliznia a 40-essel Budaörsre, esetleg a 22-essel Budakeszire, és ott még szállhat át egy másik buszra, a 140-esre. Nem biztos, hogy jó lesz ez a többségnek. Hiába ígértek ingyenes bérletet erre az évre annak, aki dolgozni kezd, nem biztos. Pedig a környék amúgy fájin, a keszi hegyek, a levegő, meg minden. A százados bajsza újból remeg egy nagyot, idegesség vagy rossz szokás csupán, nem derül ki. Láttuk már a konyhát, az ebédlőt, a fürdőt, a körleteket. Sanyika kalapját szemébe húzva buzgón nyugtázta a dolgot. És mert becsületes srác ő, hát végül megkérdezi, tudjuk-e, hogy néz majd ki ez az egész egy hónap múlva. Mint egy koncentrációs tábor. Ott, abban a tornateremben, Csepelen például három tévét vertek szét. Rávágja a százados, azt még a Híradó is mutatta. Mármint a romokat, a koszt meg a mocskot. Ja, mondja Sanyika, van úgy, hogy valakinek a fejében elszakad a cérna, aztán nem lehet bírni vele. Persze őt ez már nem érdekli. Megjavul. Hétfőtől a vasúton dolgozik, raktárban. Kap szállást, a meló nyugis, egy kis lé is csur- ran. Vagy tizennégy bruttó. És szemével csippent, úgy ismétli, hogy kell a lé mindenkinek. Aztán sokáig egy szót sem szól, csak amikor a kocsiba ülünk, hajol hirtelen előre: nyomja a gázt, főnök. Hát nyomjuk, söprűnk haza. Falusy Zsigmond (Petényi István felvétele) Helyreáll a rend n Déli pályaudvaron Az elmúlt hetekben eluralkodott áldatlan állapotok után a Fővárosi Tanács és a honvédség közreműködésével megoldódott o Déli pályaudvart eddig megszállva tartó hajléktalanok ügye. Az eddig itt tartózkodó hajléktalanok elhagyták a pályaudvart, így a MÁV takarítóbrigádjai csütörtökön elvégezhetik a pénztárcsarnok fertőtlenítését és kitakarítását. Ennek nyomán péntektől visszaáll a normális helyzet, az utazóközönség az ismét kinyitott pénztáraknál válthatja meg a hely- és menetjegyeket, az utasok a csarnokban várakozhatnak a vonatok indulására, s nem kell többé a peronokon fagyoskodniuk. Csárádi János, a MÁV budapesti igazgatója közölte, hogy a jövőben az első vonat indulásáig (reggel 4 óráig) bezárják a pályaudvart, hogy ezalatt a takarítók naponta elvégezhessék a szükséges munkálatokat. Nagymaros hallgat, kikötötték örmÉviE Hazavihető a káderanyag Az elmúlt héten szállították a Párttörténeti Intézetbe az utolsó dossziékat a Magyar Szocialista Párt Pest megyei elnökségének irodáiból, így jelenleg a páncélszekrények csaknem teljesen üresek. A dokumentumok egy részét már korábban mikrofilmre rögzítették, többsége azonban irattartókban van. Csak kevesen éltek azzal a lehetőséggel, hogy az MSZMP-tagságuk egyes adatait rögzítő tagnyilvántartó kartonukat vagy a róluk összeállított káderanyagot elkérjék és hazavigyék. Így ezek is — a kartonok kivételével, amelyeket megsemmisítettek — ma már a Párttörténeti Intézetben vannak. Az ilyen jellegű iratok száma az elmúlt esztendő tavasza óta egyébként egyre csökkent, mert a káderhatáskörök decentralizálása miatt mind több dosszié került át a különböző főhatóságokhoz. A pártapparátus leépítése során pedig azok, akik kérték, elvi- hették saját anyagaikat. Akik nem jelentkeztek ezért, azokét átküldték a Párttörténeti Intézetbe, ahol megfelelő körülmények között őrzik azokat, őrzik — írtuk, s a kifejezés használata különösen indokolt, mert az iratok egy része olyan adatokat is tartalmaz, amelyek nyilvánosságra hozatala személyiségi jogokat sértene. Ám ilyen veszély nem fenyeget, mert a kormány tavaly november 22-én kelt rendeleté szerint csak a keletkezést követően már nyilvánosságra hozott közgyűjteményi anyaghoz — s ennek minősül az intézet archívuma is — lehet korlátozás nélkül hozzáférni. A kutatás naptári évét megelőző harminc éven belül keletkezett iratok csupán ak- ,kor kutathatók, ha ahhoz előzetesen engedélyt adnak. A három évtizednél korábban keletkezett iratokról külön szól a rendelet, amely kimondja: a keltezésük évét követő ötven esztendő leteltéig csak külön engedéllyel lehet betekinteni a megőrzött személyzeti iratokba. Megtudtuk azt is, hogy a határidő még nem járt le: akinek szüksége van rá, jelentkezhet a személyi anyagáért, amelyet kérésére kiadnak. F. Z. nyomják meg a jelenlevők a mezőgazdasági miniszter előterjesztésére, mindenképpen valamely rosszat választják. Mert nehezen fogadható el — s ezt a felszólalók egy része is megjegyezte —, hogy egy korábbi embernyúzó gyakorlat következményeit ne a lehető leghamarabb számoljuk fel, s a parlament most esetleg vállalkozhat is erre. Mások szerint, ha a földforgalom ideiglenes befagyasztásán túl a T. Ház úgy dönt, hogy a földmegváltások révén a téeszek tulajdonába jutott parcellákat adják vissza korábbi tulajdonosaiknak, ezzel — immár negyedszer — gyakorlatilag a ma még működő nagyüzemek felett mondanak halálos ítéletet. Az igazság valahol ott van, amit a tegnapi utolsó felszólaló. Cselötei László Pest megyei képviselő mondott: most csak arról kellene dönteni, hogy átmenetileg ne lehessen eladni az állami és a szövetkezeti földeket, a jóvátételt azonban néhány hónappal későbbre, egy átfogó törvényre kellene bízni. Ám nagyon fontos, hogy addig is — s ezt a képviselő kétszer is megismételte — a pártok ne öntsenek újabb olajat a tűzre, s ne használják fel a helyzetet saját politikai céljaikra. Reméljük, holnap győz a józan ész. Furucz Zoltán (Folytatás az í. oldalról.) van, s amit talán már nem is fognak lebontani. A nagymarosiak tudják, hogy kedvenc sétahelyük soha nem lesz már a régi, de azért valamilyennek szeretnék már látni. Szeretnék, ha híd vagy alagút kötné őket össze a visegrádi parttal, s ennek megépítésére most még lehetőség is lenne, amíg száraz a meder. Szerettek volna egy tornacsarnokot építeni, amire lett volna anyag az osztrák kiárusításból, csak éppen pénzük nincs, hogy megvegyék. — Most már csak a nagymarosiak azok, akiket Nagymaros érdekel. Sem az ellenzéki pártok, sem a zöldek, sem a beruházók, sem a kormány nem törődik már velünk. Amekkora lárma volt itt annak idején, most épp akkora a csönd. Igaz, a beruházás kezdetén sem kérdezték a véleményünket. Miért tennék most már? Hideg, csönd és köd van Nagymaroson.. A Duna sértődötten folydogál visszaszorított medrében, és türelmesen vár. Jakubovits Anna ★ Üj koncepció készül a félbehagyott bős—nagymarosi vízi- crömű-építkezés által érintett térség infrastruktúrájának fejlesztésére. Laczkó László, a tervek készítésének koordinálásával megbízott belügyminiszter-helyettes elmondta: az új koncepció alapvető szempontja, hogy az e területen lakó több százezer állampolgár nem szenvedhet hátrányt, a kormány garantálja, hogy az eredeti tervekhez képest a lakosságnak a beruházással kapcsolatos anyagi terhei sem növekedhetnek. A konkrét tennivalókról szólva rámutatott, hogy a már megkezdett munkákat illetően a nagymarosi óriási munkagödör „eltüntetése” a legfontosabb feladat, a későbbre halasztott fejlesztések közül pedig a szennyvíztisztító-kapacitás növelése, a csatorna- és az ivóvízhálózat bővítése, bizonyos útkorszerűsítések és árvízvédelmi munkák kapnának elsőbbséget. Áz új koncepció néhány hónap alatt elkészül, s akkor haladéktalanul megkezdődik a konkrét tervek részletes kimunkálása. Annyi azonban máris bizonyos, hogy mindent összevetve több milliárd forintos beruházásról van szó. SZÁJTÁm Rókabőrök Törvénytelenül, jogtipró módon lódították ki állásából, majd csukták le a kisváros tisztségviselőjét annak idején, az ötvenes évek elején. Rehabilitálták. Mentesítették minden hátrányos jogkövetkezmény alól. A vele szemben elköve- tettekre nincsen mentség. Amit lehetett, azt jóvátették a hivatalos szervek. Erkölcsi, jogi rehabilitációja mellett anyagiakat is kapott, nyugdíját is — űn. egyedi elbírálás alapján — úgy állapították meg, mintha nem lettek volna azok a szomorú esztendők. Azt gondolta volna az ember . . . Ne gondolja! Eljött a megéltek kamatoztatásának az ideje. A városban tavaly év közepétől kezdve nincs olyan politikai gyűlés, ahol emberünk ne mondaná el, mit tett vele „az a piszkos rendszter”. Három különböző lapban volt olvasható ügye, esete, ö írta a cikkeket. Mint „ a kommunizmus” embertelenségének a bizonyítékát. Valahogy elfelejtődött mindhárom esetben, amit lehetett, azt a legutóbbi években a hivatalok igyekeztek jóvátenni. Az írásba foglalt vádakról negyedikként egy interjú jelent meg vele. Ebbe sem fért bele, valami azért történt az igazságtalanság enyhítésére. Az sem, hogy a rehabilitáció után, képzettségének megfelelően jó. majd még jobb állást tölthetett be, tisztes nyugdíjjal vonulhatott el pihenni. Annál több hely jutott az interjúban a „megnyomorított és ma is nyomorban tartott kisembernek, a hozzám hasonlóknak”, akik máskülönben most gondtalanul élhetnének ... KI tudja, hány bőr került le már erről a rókáról! S most, száját tátva olvassa a kisvárosban a kezébe nyomott bemutatkozó röplapot a hírlapíró. A már-már hőssé, mint írja ,.a kommunisták örökös ellenfelévé” emelkedő ember jelölt kíván lenni az országgyűlési választásokon, ezt tudatja a röplap. S azt is, „csakis olyan ember képviselheti jól az itt élőket, aki megjárta a kommunisták börtönét. .,”, ,, .. . akinek soha nem szolgáltattak igazságot.. MOTTÓ HAJLÉKTALAN HADSEREG
