Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

PEST «jgA MEGYEI WÊÆJW ff XXXIV. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM Az Qrszág&yűiés i&mtázi ülésszaka m INGYENES FALINAPTÁR Magunknak ártunk, ha az indulatoknak nem szabunk gátat Üdvözlés vagy búcsúzás? Tegnap délelőtt Fodor István elnökletével kezdte meg mun­káját az Országgyűlés januári ülésszaka, amelyet négynaposra terveznek, hiszen huszonöt napirendi pont — törvénytervezetek — kerül a honatyák elé. A képviselők tudomásul vették, hogy Borsod-Afcaúj-Zemplén megye 6. választókerületének törvénye­sen megválasztott képviselője Hegedűsné Hargitai Agnes s Budapest 14. választókerületében pedig Tamás Gáspár Miklós. Ezután soron kívül Horváth István belügyminiszter kért szót, majd az Országgyűlés előbb képviselői önálló indítványok meg­tárgyalásáról, majd az ülésszak tárgysorozatáról döntött. Tizen­hat törvényjavaslatot, három országgyűlési határozattervezetet, két népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére. Politikai kérdés — Imondás EZ TÖRTÉNT Fodor István elnökletével tegnap délelőtt megkezdte mun­káját az Országgyűlés januári ülésszaka. A napirendek előtt kért szót Horváth István, részletezve a belbiztonsági szolgá­lat működéséhez kapcsolódó kérdéseket, s a lehallgatási bot­rány mozgatórugóit, majd bejelentette lemondását. Ezt kö­vetően hagyta jóvá a parlament a négy napra tervezett ülés­szak napirendjeit. A szavazás után köszöntötte Fodor István elnök a meghívottak páholyában helyet foglaló vendégeket, a magyar egyházak képviselőit. Maid Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke mondott beszédet. Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter mondott bevezetőt a lelkiisme­reti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló al- kotmányerejü törvényjavaslathoz. A vitában szót kérve Paskai László bíboros-érsek nevében is elfogadásra ajánlotta a ja­vaslatot Bíró Imre (országos lista). Erre a katolikus egyházfő is áldását adta, amikor a magyar külügyminiszterrel találko­zott. Tóth Károly (országos lista) rámutatott: bár a törvény­re csak ideiglenesen van szükség, mégis indokolt néhány módosítás. Így például, kapjanak azonos juttatást az egy­házi és az állami iskolák, s ne mindössze tíz, hanem száz állampolgár alapíthasson egyházat. Az MDF parlamenti cső- portja nevében Roszilc Gábor (Pest megye) kifejtette: az al­kotmányban biztosított szabadságjogok megkérdőjelezik az in­dítvány' létjogosultságát. Hasonlóan vélekedett Szentágothal János is (országos lista). Mint. mondta, az egyházak vagyo­náról is most kellene határozni, ellenkező esetben ugyanis nincs garancia arra, hogy ezt a következő kormányok ren­dezik. Vona Ferenc (Pest megye) hozzászólásában hangsú­lyozta: a magyar társadalom évtizedekre megkötötte az egyik segítő kezét. Most felkérjük az egyházakat, segítsenek ismét. Ha viszont elfogadjuk nélkülözhetetlen szerepüket az okta­tásban, a szociális gondoskodásban, akkor állami támogatá­sukat is rögzíteni kell. Fodor István, az Országgyűlés meg­bízott elnöke a parlamenti ülések szünetében fogadást adott a magyarországi egyházak vezető képviselőinek. A fogadáson ott volt Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság Ideiglenes el­nöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke is. Az Or­szággyűlés háromnegyed ötkor befejezte első napi munká­ját. mivel a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szőlő alkotmányerejfl törvény vitájában több, a törvényt módosító Javaslat hangzott el. Ennek értékelését a szakbizottságok kiadták. A törvényjavaslatról ma, munkáját folytatva határoz a parlament. áradásával szemben józanság­ra, megfontoltságra, realitásra intsen. Felidézte a Belügymi­nisztérium. az állambiztonsági szolgálat és a személye ellen indított kampányt, amelynek során a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint a Fiatal Demokraták Szövetsége tör­vénysértéssel vádolta meg a BM belső biztonsági szolgála­tát, és feljelentését eljuttatta az ügyészséghez. Ezzel össze­függésben kifejtette: a Belügy­minisztérium állambiztonsági szolgálatának belső elhárító részlege kétségtelenül a párt­állam egyik terméke, és egy­ben tartóoszlopa volt. Horváth István röviden is­mertette az állambiztonsági munka átalakításának folya­matát, majd saját mulasztás­ként azt rótta fel, hogy nem követelte meg erőteljesebben az új nemzetbiztonsági törvény mielőbbi megalkotását, és nem ellenőrizte kellőképpen a párt­állam idejéből eredő szabályok hatályon kívül helyezését. Véleménye szerint az egész ügy politikai kérdéssé vált, a gondosan megkomponált tá­madások arra irányulnak, hogy egyes politikai erők még a vá­lasztások előtt döntésre vi­gyék a hatalom kérdését. An­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormány egyes tagjainak lejáratása és lehetet­len helyzetbe hozása az egész kormányzati és államigazga­tási tevékenység megbénítását célozza. Horváth István szerint ahe­lyett, hogy a békés átmenet az európai normák szerint, tole­ranciával. bosszúállás és leszá­molás nélkül folytatódna, az általános anarchia veszedel­mes jelei láthatók. Az igazi kérdés tehát az — hangsúlyoz­ta —, hogy értelmetlen párt­harcok áldozata lesz-e Ma­gyarország, vagy azok, akik csakugyan békésen akarják az átmenetet, képesek-e ezt meg­valósítani. Saját szerepéről is szólva hangoztatta: akik a távozását követelik, nyíltan kimondják: zavarja őket, hogy az egykori MSZMP tagjai, vezetői, akik a fordulatot Magyarországon el­indították, és ma a Szocialista Pártban vagy a kormányban tevékenykednek, éppen koráb­bi teljesítményük és a jövőre vonatkozó terveik révén az új magyar demokráciának is hi­teles szereplői lehetnek. Hor­váth István — mérlegelve ed­digi tevékenysége és „a most kierőszakolt botrány” súlyának arányát — arra az elhatáro­zásra jutott, hogy lemond mi­niszteri megbízatásáról, mert egy jogállamban, egy demokrá­ciában ez így szokás. Horváth István leköszönő beszédét követően Fodor Ist­ván bejelentette, hogy a plé­num a második napirendi pontként tárgyalja a miniszte­ri tájékoztatót a lehallgatási botránnyal kapcsolatban. Ezért arra kérte az Országgyűlést: a belügyminiszter lemondását azzal vegye tudomásul, hogy az üggyel összefüggő hozzászó­lásokra a napirend tárgyalása­kor kerül sor. (Folytatás a 3. oldalon.) A vasasok tüntetésre készülnek Sztrájkolnak a sztrájkolok Árhullám után sztrájkhul­lámot várna a demokráciára kacsintgató naiv állampolgár­növendék. Növendék-demok­ráciánkban azonban még semmi nem kiszámítható. A szakszervezetek Pest megyei képviseletén például Veres András munkatárs nem tudott segíteni abban, hogy a napi időjárás-jelentés mellett a napi sztrájkmenetrendet is közreadhassuk. Az iparágazati szakszervezetekkel fönntartott állandó kapcsolat alapján nyi­latkozta, hogy az emberek — legalábbis az állami vállalatok alkalmazottai — nem akarnak sztrájkolni. A közelmúlt bá­tortalan-félresikerült figyel­meztető , munkabeszüntetései után mindössze egy tüntetés van készülőben. Erre a demonstrációra az Országos Koordinációs Ta­nácshoz (ez a SZOT új neve) tartozó ágazati szakszerveze­tek készülnek január 29-én 16 órakor a Parlament előtt. Hó­di Zoltán, a vasasszakszervezet alelnöke azt mondta, hogy a . munkavállalókat kérdezték meg arról, milyen módon akarnak tiltakozni az áremelé­sek, s egyáltalán, az érdekei­ket hátrányosan befolyásoló kormányintézkedések ellen. Sztrájk helyett döntöttek a tüntetés mellett, amivel azt akarják elérni, hogy a kor­mány újra üljön le a szak- szervezetek képviselőivel, s le­gyen hajlandó egyezkedni olyan kérdésekben, mint pél­dául béradómentesség azoknál a cégeknél, ahol a minimális bért nem emelik föl a szak- szervezet által követelt 5100 forintra vagy különböző szo­ciálpolitikai intézkedésekről a rohamosan romló életszínvo­nal kompenzálására. S ha nem jár eredménnyel a demonstráció. Nos, az alel- nök szerint már nincs messze az'új kormány megalakulása, ezt a végnapjait élőt már nem nagyon érdemes abajgatni. Csak az kérdéses, hogy új kor­mánnyal szemben tudnak-e majd a szakszervezetek új módszert? Mikor még ezt a sztrájkolósdit, tüntetősdit sem tanultuk meg. Akkor fogjuk? —ja. Nem engednek a negyvennyolcból Budapesten a BKV járművezetői január 23-án a reggeli órák­ban figyelmeztető sztrájkot tartottak. A munkabeszüntetés oka, a dolgozók életszínvonala és munkafeltételei az országos átlag­nál gyorsabban romlottak, a vállalat járműparkja elhasználó­dott. A sztrájk a főváros közlekedésében közel 1 millió embert érintett. Felvételünkön a sofőrök a sztrájk ideje alatt KAMÉLEONKÉNT VÁLTOGATJA A SZÍNÉT Hamis ezres a diszkóban Az elmúlt év végén, 1989. de­cember 30-ának éjjelén tör­tént, hogy két tizenhét-tizen­nyolc év körüli fiatalember be­tért Dunavarsányban a Bulesz diszkóba, ahol üdítőt és szend­vicset vásároltak. Aztán rövd ott-tartózkodás után, ahogy az illik, rendezték a számlát; ez­ressel fizettek. A felszolgáló annak rendje-módja szerint felváltotta, s a visszajáró ösz- szeget odaadta. Kis idő eltelté­vel megint jöttek vendégek, s akadt közöttük, aki szintén ez- r :-se! fizetett. A meglepetés, az ijedtség akkor vette kezdetét, amikor az egyik ezres bankó a sejtelmes félhomályban hol li­la. hol pedig fehér és egyéb színekben pompázott. A ven­déglátás hölgy természetesen ■szólt a főnökének, aki jelentet­te az esetet a rendőrségnek. Sándor István, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság idegen- forgalmi főelőadója az esettel kapcsolatban elmondta, hogy másológéppel, Xerox-eljárással hamisított bankjegyről van szó, amely a diszkó fényében árul­kodóan fluoreszkált. Termé­szetes világításnál az említett színárnyalatok fel sem tűnnek az avatatlan szemlélödőnek. Nagy valószínűséggel Sirály papírt használtak a hamisítók. Szintén a közelmúltban, egv éjszaka ezerforintossal kíván­ta kiegyenlíteni a taxiszámlát egy prostituált, de a sofőrnek a neonfényben feltűnt, hogy az a Bartók nem az igazi, s a pénzt nem fogadta el. Korábban is előfordultak a megye területén hamis bankók, így többek között Nagykátán akadtak a hatóság emberei ha­mis tízdollárosra, amelyet rendkívül primitív módon ké­szítettek. A napokban több saj­tóorgánum közölte egy hét- próbás csalónak, bizonyos Un­ger Lászlónak a fényképét, akit jelenleg is köröznek. Szin­te vadonatúj, hófehér Merce­des kocsiját lefoglalták, s most a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság „őrizete” alatt áll. Unger 21 ezer márkát ígért egymillió forintért. A hiszé­keny valutavásárlók otthon döbbentek rá, hogy pénzükért cserébe 200 ezer jugoszláv di­nárt, kaptak. Az elmúlt év nyarán a Bu­dapest—Pápa útvonalon közle­kedő vonat kalauza figyelt fel az egyik kocsiban szanaszét heverő papír tíz-, valamint öt­száz- és ezerforintosokra, ame­lyekről kiderült, hogy vala­mennyi hamisítvány. A napok­ban Békéscsaba és Szeged tér­ségében sikerült a nyomozók­nak kézhez kapniuk hamisított ezreseket. Sándor István az említett esetekkel kapcsolatban megje­gyezte, hogy a mind korsze­rűbb technikai eszközök birto­kában egyre tökéletesebb bankjegyeket állíthatnak elő a pénzhamisítók. Általában éj­szakai szórakozóhelyeken igye­keznek megszabadulni azoktól, és eddig jobbára a véletlennek volt köszönhető, hogy sikerült kivonni a forgalomból a hamis bankjegyeket. A megyei rend­őr-főkapitányság illetékes cso­portjának emberei nyomoznak a pénzhamisítási ügyekben. Könnyítené munkájukat, ha r,.ind több tanú jelentkezne. Az idegenforgalmi főelőadó szirint azonban egyesek azért nem keresik föl a rendőrséget, mert szégyellik magukat, hogy úgymond palira vették őket. Megint mások meg azért hall­gatnak. mert nem kívánják szabadidejüket, vagy a munka­idő egy részét arra áldozni, hogy rendőrségre, bíróságra járjanak. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy szervezett pénzhamisító bűnbandáról van szó, amelynek tagjait jó lenne minél előbb kivonni az éjsza­kai forgalomból. Gyócsi László » Ezután Horváth István so­ron kívül kért szót. Mint mon­dotta:. funkciójából és politikai meggyőződéséből eredő köte­lességének érzi, hogy a hangu­latkeltéssel, a félremagyará­zással, a közvélemény sokkolá­sával, és hovatovább az égési államapparátust is egyre in­kább szétziláló fenyegetettetéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom